Új Szó, 1960. szeptember (13. évfolyam, 243-272.szám)

1960-09-29 / 271. szám, csütörtök

A jó terv —a jövő alapja Szövetkezeteink soron kővetkező legfontosabb feladata a mezőgazdasági termelés gazdaságosságának fokozása, a belterjes gazdálkodás elmélyítése. Mint a korábbi tapasztalatok igazolják, földműveseink nagy többsége igyekezete legjavával támogatja ezt a törekvést. Erről tanúskodnak a szocialista kötelezettségvállalások éppúgy, mint a harmadik ötéves terv négy év alatti teljesítésére irányuló célkitűzések. A pártalapszervezetek országszerte ezekben a napokban tárgyalják meg az év hátralevő időszakának, valamint az 1961-es évnek munkatervét. A haniskai szövetkezetben járva (košicei járás) erről beszélgetünk Bajusz mérnökkel, a szövetkezet elnökével. — Már vagy harmadszor átdolgoztuk - mondja. - A saját érdekünk is úgy kívánja, hogy teljesíthető, ugyanakkor a szövetkezeten lendítő jó tervet állítsunk össze. — Az a cél vezetett bennünket, hogy a szövetkezet minden tagja érdekelt legyen a terv teljesítésében fűzi hozzá. Közben tekintélyes irattartót vesz elő, ahol példás rendben sorakoznak az egyéni kötelezettségvállalások és az évekre szétírt tervfeladatok. — Ez már okmány — jegyzi meg. A pártszervezet és a szövetkezet tagsága egyaránt jóváhagyta. Tegyük hozzá, olyan okmány ez, melyet ezután forgatnak csak egyre gyakrabban. Hisz a számoszlopok egymást követő sora az előrehaladás tényéről, a jövő távlatairól tanúskodik. A lehetőségek és feltételek alapos vizsgálata arról győzte meg a haniskaiakat, hogy a közös gazdálkodás magasabb formáinak alkalmazása teljes mértékben lehetséges, s az előrehaladás gyorsabb üteme a szövetkezet gazdálkodását is lényegesen • •••••••••• fellendíti. Hisz ha csak a pénzügyi tervet vesszük, az 1959-re tervezett 2 millió 150 ezer Kčs 1964-re már közel 5 millióra duzzad. A harmadik ötéves terv feladatainak 4 év alatti teljesítése érdekében széles alapokra helyezték a szocialista munkaversenyt, melyben jelentős szerepet szántak az egyéni kezdeményezés kibontakozásának. Például ha csak Miklós András baromfigondozó kötelezettségvállalását vesszük szemügyre, az elhullás 5 százalékos csökkentése s az egy kilogramm tojás takarmányfedezetének ugyancsak 5 százalékos megtakarítása is értékes többletet jelent majd a közösnek. Még szembetűnőbb azonban Vargová, Mihaliková és Dudášová fejőnők vállalása, akik a négy év alatt a tejtermelés egy tehénre eső átlagát 27 százalékkal növelik. Ebből 1961-ben már 10 százalékos növekedést akarnak felmutatni. A versenyfeltételeket szétírták a munkacsoportokra és egyénekre egyaránt. A vállalások alapján jelentősen emelkedik majd a növénytermelésben edddig elért hektárhozam, így például búzából az 1960-ra tervezett 22 mázsás átlag 1964-re már 28-at tesz ki, árpából pedig 30 mázsát. Ezzel arányosan emelkedik majd a szerződéses gabonabeadás mennyisége is az 1960-as év 580 mázsájáról 1961-ben 730-ra, 1964-ben pedig 960-ra. Figyelemre méltó az állattenyésztés terén beütemezett fejlődés is. A száz hektár területre eső állatsűrűséget 52-ről 72 darabra emelik, s ebből 39 lesz a tehenek száma. A száz tehénre eső borjúelválasztás 85 darabot, az egy kocára eső malacszaporulat pedig 16-ot tesz ki. A feladatok teljesítése érdekében 1962-ig 82 hektár csekély hozamú legelőt szántanak fel, s így a szántóföld-terület meghaladja a nyolcszáz hektárt. A talajjavítási munkálatokat illetően 287 ha vizenyős, kis termőképességú szántóföldet lecsapolnak, s a termőképesség fokozása érdekében — az istállótrágyán kívül - 2100 köbméter komposztot készítenek. Ilyenformán a szántóföldek egynegyedénél évente biztosítják az egy hektárra eső 300 mázsa tápanyag földbe juttatását. A terv kidolgozását az alaposság és a körültekintés jellemzi. Ismerik problémáikat, s eszerint láttak megoldásukhoz. Nemcsak a fejlődés mutatószámai érdekelték őket, de mindjárt meghatározták azt is, milyen módon biztosíthatják a terv sikeres teljesítését, s személy szerint ki felelős — a vezetőség részéről — annak biztosításáért. így például a terv hármas vetésforgóval számol (udvar körüli, mezei és zöldséges), valamint a kukorica, burgonya gépi művelésének és a gabonafélék két, illetve három menetes betakarításának módjával. Villanypásztor alkalmazásával rátérnek a karámos legeltetésre, s 1962-ig bevezetik a gépi fejést és az önetetést is. A szarvasmarha hizlalását 350 kg-ig csak szálastakarmánnyal (télen siló, nyáron zöldtakarmány), 350 kg-on felül pedig darával, szemestakarmánnyal és száraz szénával biztosítják. Az új munkamódszerek meghonosítása a szövetkezet pénzügyi tervében is megmutatkozik. A kitűzött irányszámok teljesítése mellett a bevételek elosztása az alábbi képet mutatja: A porcelán és a lakáskultúra Mutató: (a bevétel elosztása) Oszthatatlan alap üzemvez. alap szociális alap kulturális alap munkaegységre ME értéke Kčs-ben 1960 1961 1962 1963 1964 ezrekben 414 428 534 574 629 73 78 88 96 104 88 117 132 144 157 36 39 44 48 52 928 1090 1132 1118 1442 16,18,10 18,20 18,20 22,80 A Plané nad Lužnicí-i Silon nemzeti vállalatban olyan műgyapjút gyártanak, mely tulajdonságaival felülmúlja a rendes gyapjút: higienikusabb, nem tesz benne kárt a moly és sokkal tartósabb. Képünkön Anna Kališovská munka közben. (J. Šaroch - ČTK-felv.) Mint a táblázat is mutatja, jelentős összeget terveztek a szociális alapra. Érthető ez, hisz a családi pótlék mostani 50 koronás kifizetése mellett ennek további növelésével számolnak. (Feltétel a 23 munkaegység havonkénti ledolgozása.) Ugyanakkor munkaképtelenség (betegség) esetén a szövetkezeti tag az előző három hónap átlagos keresetének 70 százalékát kapja. Mindezek az intézkedések arról tanúskodnak, hogy a szövetkezet vezetősége sokoldalúan számol a tagság igényei kielégítésével, s azzal, hogy a jómódú szövetkezet megteremtése a tagok munka utáni részesedését is lényegesen gyarapítsa. A terv alaposságára jellemző, hogy a vetőmag kiválasztásától a talajművelés megszabásáig, a gépesítéstől a szocialista munkaversenyig s az anyagi érdekeltség fokozásáig mindennel számol. — Régi módon nem lehet élni! — mondta megfontoltan az egyik szövetkezeti tag. Igaz, 1952-től, a szövetkezet megalakulásától nem egy nehézségen, széthúzáson ment át a szövetkezet. De ma már végérvényesen győzött a közös gazdálkodás gondolata. A jó vezetés mögé felsorakozik a szövetkezet tagsága, hogy valóra váltsa nagy elhatározását, a harmadik ötéves terv teljesítését négy év alatt. - zsolt A

minap igen ötletes és ügyes színes reklámfilmet láttam a porcelánról. A nézőtéren elismerő megjegyzések hallatszottak, a közönségnek tetszett a film, a lágyvonalú porcelánfigurák, az ízléses étkészletek. Talán nem is egy közülük ezután nagyobb érdeklődéssel fogja figyelni a szaküzletek kirakatait s vásárlásra is rászánja magát. A film legalábbis ezzel a céllal készült. Persze ne értsük félre, az indítóok nem a porcelánfigurák eladásából származó áruforgalom növelése, ez csupán következmény. A kultúrforradalom a többi között azt is jelenti, hogy tanuljuk meg otthonunkat ízlésesen berendezni, hogy a terítés is fontos legyen számunkra. Csehszlovákia a porcelán-készítésben nagyhatalomnak számít. Nem véletlen, hogy az utóbbi évek kiállításain (Brüsszel, Moszkva, Miláno, Prága, Ostende, Sao Paolo) átütő sikbreket aratott éppen üveg- és porcelán-készítményeivel. Külföldön állandóan emelkedik a csehszlovák porcelán iránt az érdeklődés, itthon viszont érthetetlen módon csökken. Vajon miért? Erről beszélgettünk a duchcovi porcelángyárnak, az ország egyetlen figurális porcelánt előállító üzemének vezetőivel, a bel- és külkereskedelmi minisztérium képviselőivel, valamint a gyárral együttműködő képzőművészeti tanács tagjaival. A duchcovi porcelángyár a múlt század derekán létesült. Eredetileg kis műhely volt, majd fokozatosan manufaktúra lett, később részvénytársaság vásárolta meg s kiépítette. Akkoriban egy cél lebegett a gyártás előtt: minél több nyereséget elérni. A figurák művészi értéke mellékes volt. Ilyen állapotban, egy csomó értéktelen, ízléstelen modellel került a gyár 1945-ben állami kézbe Mivel lehetetlen volt egyszerre az összes modellt kicserélni, elég sokáig futottak az ízlést sértő régi figurák. Javulás akkor következett be, amikor a véleményező bizottság és a képzőművészeti tanács végérvényesen kiselejtezte a régi modelleket és fokozatosan megkezdték ,az új, modern figurák gyártását. Végignéztük a duchcovi gyár jelenlegi árúkészletét. A belföldi piac számára valóban tetszetős, a szépérzéket minden tekintetben kielégítő kollekció készül. Mi a közös jellegzetes tulajdonsága a modern figurális porcelánnak? Általában a fehér szín uralkodik s ha színes, akkor sem kiabálóan, tarkán színes. Lágy pasztellszínek, csíkok, kockák, pontok díszítik a figurákat. Légiesen karcsú vázák, lágy vonalú, az alakot inkább sejtető, mint kihangsúlyozó állatfigurák, a mozdulat szépségét visszaadó dinamikus porcelánszobrok sorakoznak a bemutatóterem vitrinjeiben. - Sajnos elég sokáig tartott, amíg a legsikerültebb mintadarabok sorozatgyártására sor került. Természetesen az egyenként készülő figurák eladási ára magasabb és hosszú ideig csak ilyeneket árultak. Véleményünk szerint az volt az alapvető oka, hogy az emberek nem vásároltak kedvük szerint. Kevés a szaküzlet is, ahol a választék és a képzett eladás megfelelően párosulna. Ugyanakkor viszont a régi, ízléstelen porcelán még mindig, — különösen vidéken —, bőségesen kapható. A belkereskedelem nehezen szánja rá magát, hogy az elfekvő cikkeket kivonja a piacról. Ezen hibák radikális orvoslása már folyamatban van s reméljük, rövid időn belül nem lesz a vásárlóközönségnek panaszra oka. Pártunk Központi Bizottsága kötelező határozatot hozott a képzőművészeti szempontok érvényesítéséről azokban az iparágakban, amelyek befolyással vannak a társadalom kulturáltságának fejlesztésére. A párthatározat külön fejezetben foglalkozik az iparművészet és az ipari képzőművészet kérdéseivel s konkrét intézkedéseket javasol a tömeggyártás színvonalának emelésére. Ennek köszönhetjük tulajdonképpen, hogy végre beállott a rég óhajtott fordulat a porcelángyártásban — magyarázta leiek igazgató. A látottakhoz és hallottakhoz még azt akarjuk hozzáfűzni: néha valóban elég egy szép porcelán, kerámia, hogy felemelje, lakályossá tegye szobánkat, egyéni jelleget adjon otthonunknak. Az ízléses lakásdísz ma már nem luxus, hozzátartozik a lakáskultúrához, a környezetet, ahol élünk, dolgozunk, kellemesebbé, vonzóbbá teszi. KIS ÉVA Tskoláinkban ezekben a hetekben mérik fel a párt alapszervezetei az évzáró taggyűléseken: mennyiben tettek eleget a CSKP KB határozatának az iskola és az élet szoros kapcsolatáról, valamint a nevelés és az oktatás továbbfejlesztéséről. Sok kérdés merül fel az iskola forradalmi átszervezésével kapcsolatban, s a kommunistákat komolyan foglalkoztatják ezek a problémák. Nagy. felelősségtudattal fogtak hozzá az iskolai alapszervezetek az eddigi munka értékeléséhez és a legközelebbi teendők körvonalazásához. Az évzáró gyűlés előkészítésének időszakában az iskolákban megnövekedett a tanítók aktivitása: tervezgetnek, tárgyalnak, vitatkoznak. A Dunajská Streda-i tizenegyéves iskolában 22 hektáron kezdenek gazdálkodni, Nové Zámkyban a helybeli Elektrosvit vezetőségével tárgyalnak, mindenütt az új iskolai nevelő-oktató munkára való fokozatos áttérésnek kérdéseit vitatják és az alapfokú kilencéves iskola új tanterveit tanulmányozzák. A cél, amely előttünk áll: az oktatás és a termelőmunka révén végképp megszüntetni az iskolai munkában jelenleg még tapasztalható egyoldalúságot. Az eddigi tapasztalatok, — amint ezt a komárnói tizenegyéves iskola kommunistái is megállapították — azt igazolják, hogy a tanulók munkába való bevonása igen komoly nevelési tényező. Ezért minden úton-módon arra kell törekednünk, hogy a munka, mint minden érték teremtője, fokozatosan mindnyájunk elsőrendű életszükségletévé váljék. (A CSKP KB idézett határozatából.) Ennek előfeltételeit ÄZ iskolai pártszervezetek évzáró taggyűlései megteremteni az iskolákon nem kis feladat. Komoly szervezőkészséget követel meg az iskola vezetőségétői, a kommunistáktól és minden tanítótól. Meg kell azonban említeni, hogy éppen a fent említettek alapján sokhelyütt helytelenül értelmezik az iskola átszervezését és annak csak „szervezési" oldalát, — az üzemekkel kötött szerződések mintegy kétoldali értékelését végzik. Megfeledkeznek arról, hogy az oktatás és a termelőmunka összekapcsolásának lényegében két teljesen egyenlő értékű összetevője van: 1. az ismeretek és 2. a munka. Ha e két összetevő között sorrendet kellene megállapítani, akkor inkább a tudás, az ismeret kerülne az első helyre, mivel a tanulók — és a jövőben a dolgozók túlnyomó többsége is — ismereteikre támaszkodva dolgoznak. Ebből következik: mindig úgy szervezzük meg a munkát, hogy a tanulók tudják, mit miért tesznek. Sajnos még keveset tárgyalnak arról, ritkán értékelik iskoláinkon azt, hogy a munka mennyiben hat fejlesztőleg a tanuló ismereteire és készségére, ugyanakkor hogyan járul hozzá szerrfélyiségének (akaratának, jellemének, stb.) fejlesztéséhez is. Az ügyes kéz ugyanis fejleszti az értelmet, ez utóbbi azonban visszahat a kéz.re, annak munkájára. Tehát megengedhetetlen, hogy a tanulók számukra közömbös munkát végezzenek. Ezért nem pusztán „szervezés kérdése" a politechnikai nevelés, hanem az iskola minden tanítója részére elsősorban nevelési probléma. A jó szervezés ugyan alapvető feltétel, de egymagában kevés. Nem elég tehát csupán a dolgok ezen részével foglalkozni, hanem elemeznünk kell az iskolai nevelőmunka egészét, értékelni kell a kommunisták munkáját. Fel kell mérni, hogy az iskola tanítói: 1. Hogyan és mennyiben adják át a tanterv által előírt tananyagot. Szilárd-e az iskolai tanterv fegyelme. 2. Megértik-e ezt az anyagot a tanulók és helyes nyelvi kifejezéssel adják-e vissza, 3. Az ismeretek átalakulnak-e a tanulók szilárd meggyőződésévé. 4. Tudatosan alkalmazzák-e mindazt a gyakorlatban és az életben, amit az iskolában tanulnak. Az igazi tudás e négy fokozata egymásra épül és éppen ennek egysége és progresszív rendszere biztosítja és egyben jelenti az oktató•neveiőmunka forradalmi átszervezését, az új iskolát, az éiet és az iskola szoros kapcsolatát. Czovjet pedagógusokkal való be^ szélgetésem során is felmerült ez a kérdés, és ők a fenti elvet az alábbi gyakorlattal igazolták. A kijevi textil-kombinát új gépeket kapott. Az üzem vezetőségében vita folyt arról, hogy a tízosztályos iskola keretén belül szerzett szakmai képesítéssel rendelkező munkásokat, vagy az üzem ipari iskolájában végzett munkásokat állítsák-e be az új gépek mellé. Végül is úgy döntöttek, hogy kísérletet tesznek és mind a két módon képzettek közül egyenlő számmal állítottak azonos képesítésű szakmunkásokat az új gépekhez. A kísérlet meglepő eredményeket hozott. Ugyanis a tízosztályos politechnikai iskola volt tanulói két-három hét alatt elérték az új gépre megállapított normaszintet, míg a régi, empirikus rendszerű ipari iskolákban végzetteknek több hónapra volt szükségük e szint eléréséhez. Ez is a célja az iskola átszervezésének. Az, hog'y a tanulók magasabb általános "műveltséggel, széles politechnikai látókörrel rendelkezzenek, mert így sokkal jobban és gyorsabban tudnak bánni, ha kell akár teljesen új munkagépekkel is. Kezükben a gépek leírásával és műszaki rajzával, egészen rövid idő alatt megértik működésüket. Az elméletnek és a gyakorlatnak azonban nem csupán az iparban, hanem a mezőgazdaságban, sőt a humánus tantárgyak tanításában is nagy a jelentősége. Arra kell törekednünk, hogy a történelmi vagy az irodalmi ismeretek birtokában megszokják a tanulók a társadalmi jelenségek marxista elemzését. Az iskola forradalmi átszervezése nem csupán a politechnika tantárgyainak bevezetése, a tanulók termelési gyakorlatának megszervezése, — az is —, de azon túl az egész oktató-nevelőmunka magas kvalitású eszmeiségét jelenti, mellyel bele kell plántálnunk a tanulókba a „dolog mögé látás", az elemzés készségét, egy egész életformát, a kommunista ember kiegyensúlyozottságát. Ez az ezerarcú és sokrétű feladat megköveteli például az iskolában dolgozó kommunistáktól azt is, hogy harcoljanak a tanulók túlterhelése ellen. Ugyanis ennek okát jórészt az oktatásban még meglévő módszertani hibákra, a házi feladatok helytelen alkalmazására, az iskolán kívüli foglalkozások gyakran és sokhelyütt felületes és összehangolatlan szervezésére vezethetjük vissza. Elvégre mindnyájan egyetértünk Pavlov tanításával: a pihenés nem az ember semmittevését jelenti, hanem a különböző erőfeszítéseket követelő munkák ésszerű váltakozását, cserélődését. Ennek értelmében tehát a tanulók különböző foglalkozásainak tervszerű elosztásával is csökkenthetjük a tanulók túlterhelését. TVf indez természetesen nem képzelhető el a tanítók ideológiai és szakmai képzettsége növekedése, állandó és rendszeres önképzés nélkül. Ez végső fokon a kulcskérdés. Értékelni az ezen a téren is elért eredményeket, minden hamis kollegialitástól mentesen rámutatni a hibákra és hiányosságokra, felmérni, hogy a kommunista tanítók személyes példamutatásukkal mennyiben segítik elő, valósítják és gyorsítják meg az iskola forradalmi átszervezését, ez a feladata az évzáró gyűléseknek. Ilyen értelemben kell tárgyalni az iskola és az élet szoros kapcsolatáról, valamint a neveiés és az oktatás továbbfejlesztéséről és konkrétan körvonalazni a jövőben elvégzendő feladatokat. Erre hivatott iskoláinkon a párt alapszervezeteinek évzáró taggyűlése. MOZSI FERENC XJ

ŤJ SZÓ 5 * 1960. szeptember 14.