Új Szó, 1960. szeptember (13. évfolyam, 243-272.szám)

1960-09-28 / 270. szám, szerda

ANTONÍN NOVOTNÝ ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás a 3. oldalról) Küldött urak! Elérkezett az ideje, hogy a békét tartós, megbízható alapra helyezzük. Jlyen alap elsősorban a hatékony nemzetközi ellenőrzéssel végrehajtott általános és teljes leszerelés. Meggyőződésünk, hogy az általános és teljes leszerelés az egész emberiség óriási felvirágozását eredményezné. mert lehetőséget adna az eddig fegyverkezésre fordított óriási anyagi erőforrások felszabadítására a népek javára, a rászoruló országok megsegítésérc, az emberiség legmerészebb terveinek megvalósítására. A leszerelési tárgyalásokban nagy áttörést jelentett egy évvel ezelőtt az a nagy kezdeményezés, amelyet a Szovjetunió és személyesen Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke az ENSZ közgyűlésének XIV. ülésszakán tett. A világ közvéleményének széles rétegei lelkesedéssel fogadták s mindenképpen támogatták a szovjet kormányjavaslatot, mely a közgyűlés 1959. november 20-án hozott fontos határozatának alapját képezte. Ez a határozat korunk legfontosabb problémájának minősítette az általános és teljes leszerelést és felszólította a kormányokat, tegyenek meg mindent ennek konstruktív megoldására. Ennek a rendkívül nagyjelentőségű okmánynak alapján kezdte meg munkáját Genfben a leszerelési tízes bizottság, amelyben a Szovjetunió és több más szocialista ország küldöttsége is részt vett, köztük a Csehszlovák Szocialista Köztársaság küldöttsége is. Csehszlovákia nagyon komolyan vette a tárgyalásokat, világos irányelvet adtunk küldöttségünknek és feladatává tettük, hogy a szovjet javaslattal és az ENSZ határozatával összhangban következetesen szorgalmazza az egyezmény mielőbbi megkötését. Az ENSZ közgyűlésének világosan megfogalmazott határozata és egyöntetű jóváhagyása alapján jogosan vártuk, hogy a leszerelési program kidolgozása felesleges huzavona nélkül történik. A bizottság munkájának eredménye azonban éppen az ellenkezőjét bizonyítja. A bizottság munkáját lehetetlenné tette az a tény, hogy a nyugati" hatalmak képviselői eleve nem törekedtek a leszerelés konkrét megoldására. Az egyik oldalon a Szovjetunió és más szocialista országok az ENSZ közgyűlése XIV. ülésszakának felhívásával összhangban a nemzetközileg hatékonyan ellenőrzött általános és teljes leszerelés programjának mielőbbi kidolgozására törekedtek. Köztudomású, hogy küldöttségeik a legnagyobb jóakaratot tanúsították. Sok új, konstruktív javaslatot tettek a megegyezésre, melyekben, különösen az 1960. június 2-i javaslatban nagy mértékben tekintetbe vették a nyugati hatalmak nézeteit és álláspontjait. A másik oldalon azonban az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei a közgyűlés határozatával ellentétben meghiúsították mindennemű haladás elérését és csak mindenképpen a folytatódó fegyverkezés ellenőrzési rendszerét szorgalmazták. A amerikai kormány vezetői nem titkolják, hogy kormányuk nem törekszik az általános és teljes leszerelésre, hanem csupán az ellenőrzés bevezetésére. Eisenhower elnök szeptember 22-én itt elhangzott felszólalásában szükségesnek tartotta, hogy figyelmet szenteljen a világűrbéli leszerelésnek, más bolygókon a háború 'megelőzésének. Megértjük az Egyesült Államok kormányának szempontját, hiszen az Egyesült Államok az Űrrepülésben nem ért el olyan nagy sikereket, mint a Szovjetunió. Mindenki tudja, hogy a szovjet tudomány és technika sikerei az űrkutatásban is az egész emberiség érdekét, a békét szolgálják. Az Egyesült Államokban viszont nyilvánosan elismerik, hogy a mesterséges égitestek fellövésével katonai felderítő céljaik vannak. Ogy véljük, hogy a háború és a béke kérdésében ma a legsürgősebben a földi helyzettel kell foglalkozni. ahogyan azt a közgyűlés tavalyi ülésszaka az általános és teljes leszerelésről szóló határozatában egyöntetűen követelte. Gondoljunk csak a nagyszámú katonai támaszpontra, ahonnan naponta hidrogénbombával megrakott bombázó gépek szállnak fel .olyan utakra, melyeket itt amerikai részről egy szóval sem említettek. Az Egyesült Államok elnöke beszélt ugyan a teljes leszerelés eszméjéről, de végrehajtását a beláthatatlan jövőre halasztotta és legközelebbi intézkedésként a fegyverkezés ellenőrzését követelte. Arra a következtetésre kell tehát jutnunk, hogy az Egyesült Államok kormánya nem gondol konkrét leszerelési intézkedésekre, hanem továbbra is a katonai fölény megszerzésére törekszik. Ebben a szellemben jártak el képviselői a tizes bizottságában. A világ közvéleménye joggal teszi fel a kérdést, vajon kinek van szüksége az ellenőrzésre leszerelés nélkül, ami lehetővé teszi fontos értesülések szerzését más országok védelmi készültségéről? Teljesen nyilvánvaló: ilyen értesülésekre csak annak van szüksége, aki agresszióra készül, aki arra törekszik. hogy váratlan támadással hatástalanítsa a megtámadott állam védelmi eszközeit és biztosítsa magát a visszavágás ellen. Ez nem az általános és teljes leszerelés útja, nem a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításának útja. Ellenkezőleg az jlyen javaslatok nem vezethetnek másra, mint az államok viszonyában tapasztalható bizalmatlanság fokozódására és a feszültség kiéleződésére. Nem lehet csodálkozni tehát azon, hogy ilyen körülmények között a leszerelési bizottság munkájában nem mutatkozott semmilyen haladás. Olyan helyzet alakult ki, hogy az öt nyugati küldöttség igyekezett mesterségesen elhúzni a tárgyalásokat és így azt a hamis látszatot kelteni a világ közvéleményében, hogy mégiscsak történik valami a leszerelés érdekében. A valóságban azonban e tárgyalás függönyként szolgált folytatódó lázas fegyverkezésük álcázására. Éppen ezért a szocialista országok s köztük Csehszlovákia nem voltak hajlandók részt venni a világ közvéleményének félrevezetésében. Miután látták, hogy a nyugati küldöttségek nem akarnak komolyan tárgyalni, elhatározták hogy a leszerelés kérdésének további megvitatását az ENSZ jelenlegi közgyűlése elé, vagyis az elé a fórum elé terjesztik, amely egy esztendővel ezelőtt egyhangúlag síkra szállt az általános és teljes leszerelés mellett. Az Egyesült Államok kormánya képviselője útján kijelentette, hogy az ilyen kérdéseket nem lehet ilyen széles plénumon megtárgyalni és megoldani. Mi azt állítjuk, hogy a közgyűlés foglalkozhat a kérdésekkel, mégpedig elvszerűen. Miért ne dönthetne a közgyűlés a nemzetközileg ellenőrzött általános és teljes leszerelésről. Miért ne mondhatná meg a plénum nagy vonalakban, hogyan képzeli a leszerelést és miért ne utasíthatná azután az ENSZ más szerveit, hogy ezen elvekből kiindulva dolgozzák ki e feladat végrehajtásának részleteit. A leszerelés beható megvitatását a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya az ENSZ XV. közgyűlése egyik legfontosabb feladatának tartja. Meggyőződésünk, hogy az általános és teljes leszerelés hatékony nemzetközi ellenőrzéssel történő megvalósítása, korunk legidőszerűbb feladata. Küldöttségünk ezért minden erejét latba veti, hogy ebben a kérdésben itt döntés szülessen. Küldött urak! Békeszerető külpolitikánk lényegéből és alapvető nemzeti céljainkból következik, hogy érdekeltek vagyunk az általános és teljes leszerelés mielőbbi megoldásában. Nemzeti érdekeinket újra fenyegeti a Német Szövetségi Köztársaságban fejét felütő militarizmus és revansizmus. Keserű történelmi tapasztalatokat szereztünk a német imperializmussal. Csehszlovákia Münchennek a második világháborúba torkolló útján a hitleri agresszió első áldozata lett. Ez arra késztet bennünket, hogy a legnagyobb éberséggel figyeljük a nyugati határainkon túl lejátszódó veszélyes fejleményeket, melyek újra veszélyeztetik az európai népek biztonságát és a világbékét. Míg a legnagyobb megelégedéssel értékelhetjük a helyzet fejlődését a Német Demokratikus Köztársaságban. . melyben következetesen végrehajtották a potsdami egyezmény rendelkezéseit és valóban békeszerető és demokratikus államot teremtettek, minden okunk meg van rá, hogy egyre inkább aggódjunk a másik német állam, a Német Szövetségi Köztársaság fejlődése miatt. Egyre jobban bebizonyosodik, hogy az NSZK kormánykörei ugyanarra az 'útra lépnek, amelyre a német imperializmus lépett Hitler idején. Németország nyugati részében nem hajtották végre a potsdami egyezménynek azon rendelkezéseit, amelyek gyökerestől kiirtották volna a német militarizmus támadó szellemét és biztosították volna egész Németország békés és demokratikus fejlődését. Tanúi vagyunk annak, hogy ugyanazok a még hatalmasabb pénzügyi és fegyvergyároskörök, amelyek hatalomra juttatták a náci diktatúrát, ma a megújhodott nyugatnémet militarizmus fö pillérei. A bonni kormány képviselői bebizonyították: semmiféle nemzetközi előírást nem tartanak magukra nézve kötelezőnek. Nyugat-Németországban tovább folyik a német militarizmus újjászületése és egyre korszerűbb fegyverekkel szerelik fel a Bundeswehrt. Már ez is meggyőző bizonyítéka annak, mennyire nem lehet hinni a nyugatnémet kormány fennen hangoztatott jőszándékának őszinteségében. Adenauer kancellár 1949-ben kijelentette, hogy „ellenzi az új német hadsereg megalakítását". Mai minisztere Strauss akkor még így beszélt: „Száradjon le a keze annak, aki még egyszer fegyvert akar fogni a kezébe." Ám az úgynevezett párizsi egyezmények 1954-ben megnyitották az utat a nyugatnémet hadsereg kiépítésére és lehetővé tették a Német Szövetségi Köztársaság belépését az Északatlanti Szövetségbe. A nyugati hatalmak akkor kijelentették, hogy ezek az egyezmények egyúttal garantálják Nyugat-Németország katonai ellenőrzését és megakadályozzák a német támadó szellem feltámadását. Adenauer kancellár még 1957 áprilisában Kiéiben váltig erősítgette: „Nem akarunk semmilyen atomfegyvert...", „Tudatosan elutasítjuk a Bundeswehr atomfelfegyverzését." Mi maradt az említett nyilatkozatokból és kötelezettségvállalásokból? Az annyira hangoztatott korlátozásoknak és ellenőrző intézkedéseknek ma már csak a roncsai vannak meg. Ma a helyzet úgy fest, hogy a nyugatnémet hadsereget a legújabb típusú repülőgépekkel és különböző fajtájú rakétákkal szerelik fel, olyanokkal, amelyek atomtöltetek szállítására alkalmasak. De a nyugatnémet militaristák ma már nem elégednek meg ezzel. A Bundeswehr vezérkara ez év augusztusában provokációs emlékiratában követelte az NSZK atomfelfegyverzésének meggyorsítását. Ezt ugyanazok a tábornokok követelik, akik Hitler vezérkarában előkészítették és megvalósították a békeszerető országok ellen intézett támadást. A német militarizmus háborús előkészületének útja tehát Adenauer idejében lényegében ugyanolyan, mint az első és a másodi'k világháború előtt. Minden józanul gondolkodó ember tisztában van vele, hogy az Északatlanti Szövetség tagállamai vezető Köreinek, főként az Amerikai Egyesült Államoknak uszítása és támogatása nélkül nem kerülhetett volna sor veszélyes fejleményekre. Éppen az Északatlanti Szövetség vált a nyugatnémet militarizmus újabb háborús kalandjai előkészítésének eszközévé. A nyugatnémet militarizmus a NATO segítségével nukleáris fegyverhez jut, katonai támaszpontokat szerez más államok területén, és eléri, hogy teljesen felszabadul az út katonai erejének korlátlan növelésére. Azoknak, akik a Német Szövetségi Köztársaság mai fejlődését és agresszív politikáját oly buzgón támogatják, nem volna szabad megfeledkezniük arról, hogy éppúgy, mint a múltban, a német imperializmus támadásának éle ezúttal is ellenük fordulhat. Akkor, 1938-ban ez a támogatás Münchenhez és Csehszlovákia feláldozásához vezetett, megnyitotta a második világháborúhoz vezető utat. Ma Nyugat-Németország imperialista terjeszkedési vágyai esetén természetesen nem kerülne újabb Münchenre sor — nálunk legalábbis semmiképp sem. De nem véletlen Meyersnek, Északrajna-Westfália miniszterelnökének nemrégi kijelentése, amelyben Németország 1871. évi határainak felújítását követelte. A bonni kormány békeellenes politikája, amelyet a nyugati hatalmak támogatnak, már most a legsúlyosabb következményekkel jár. Cjból felüti fejét a nácizmus, amelynek felháborító antiszemita provokációit nemrégen az egész világ közvéleménye elítélte. A szövetségi köztársaság államapparátusában vezető funkciót tölt be számos volt hitlerista, akik súlyos gaztetteket követtek el, de megszöktek az igazságos büntetés elöl. Sokan közülük a német imperializmus hódító politikájának fö képviselői. A bonni kormány csupán a világ közvéleményének nyomására volt kénytelen visszahívni tisztségéből Oberländer háborús bűnöst, szövetségi minisztert, akinek gaztettei a mi népünket is sújtották Csehszlovákia megszállása idején. Felháborító Globkenak, Adenauer kancellár legszorosabb munkatársának az esete is. Globke továbbra is államtitkári funkciót tölt be, jóllehet bebizonyosodott, hogy Küldött urak! Az itt elhangzott beszédek mind azt erősítik meg, hogy a jelenlegi helyzet rendkívül felelősségteljes és az Egyesült Nemzetek Szervezetére is rendkívül komoly feladatokat ró. Az Egyesült Nemzetek Szervezete azonban e feladatokat csak akkor teljesítheti becsülettel, ha szigorúan az alapokmány szellemében fog eljárni. Sajnos, nem kevés az olyan gyakorlati példa, amelynek az alapközvetlen részt vett sok millió lakosnak, főként Európa különféle országai zsidó lakosságának legyilkolásában. Például 1941 szeptemberében Szlovákiában az ő személyes részvételével adták ki az ún. zsidó kódexet, amelyne^ alapján Szlovákia zsidó lakosságát tömegesen irtották. A bonni kormány nem lépett közbe számos további személy ellen sem, akiknek gaztetteiről meggyőző bizonyítékokat kapott sok esetben csehszlovák köröktől is. A Német Szövetségi Köztársaság veszélyes belpolitikai fejlődése igen ártalmasan hat a nyugatnémet ifjúság nevelésére is. A tantervek,, az irányelvek, a tankönyvek és segédeszközök tökéletesen bizonyítják azt, hogy a bonni kormány felelős a nyugatnémet ifjúság lélektani előkészítéséért a háborúra. Ennek az áldatlan helyzetnek következtében és a nyugatnémet kormánykörök támadó terveit bizonyítva nyíltan területi követeléseket hirdetnek és a visszavágás vágyát hangoztatják. A Német Szövetségi Köztársaság keleti szomszédai, nem utolsó sorban Csehszlovákia ellen támasztott revansista és revíziós követelményeket ma már egészen nyiltan hangoztatják a nyugatnémet kormány hivatalos tényezői. Az ún. „áttelepítettek alapokmányának" 10. évfordulója alkalmából ez év augusztus elején küldött táviratában Adenauer kancellár kijelentette, hogy „a szövetségi kormány azonosítja magát az áttelepítettek követeléseivel." Stein bajor miniszter ez év június elején Münchenben azt mondotta, hogy Nyugat-Németország nem létezhet a keleti területek nélkül és hogy kénytelen lesz újból veszélyeztetni Európát, ha nem kapja meg szépszerével a keleti területeket. Számtalan hasonló kijelentést tett Seebohm, a bonni kormány minisztere is különféle revansista találkozókon és közvetlenül Csehszlovákia határai mentén is. Szeretném hangsúlyozni, hogy a német militarizmus és revansizmus felől fenyegető veszélyre nem azért hívtuk fel a figyelmet, mintha féltenénk állami függetlenségünket vagy pedig gyűlölnénk a német nemzetet. Köztársaságunkat teljesen sziiárd és megbízható szövetségi kötelékek fűzik a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz. Ez a tény jobban biztosítja köztársaságunk biztonságát, mint bármi más a múltban. A magunk részéről nem szándékszunk ellentüntetéseket szervezni a Német Szövetségi Köztársaság határain és nem akarunk „megtorlásként" léggömböket, röplapokat és ehhez hasonlókat hozzájuk küldeni. Azért hívjuk fel a figyelmet erre a veszélyre, mert elegendő tapasztalattal rendelkezünk a nagynémet sovinizmussal és fasizmussal, amely célja érdekében a világot újból háborúba "képes dönteni, mihelyt erre a lehetősége és megfelelő alkalma nyílik. Ezért mindazok számára, akiknek szívén fekszik a világbéke sorsa, parancsoló szükségesség, hogy erélyes intézkedéseket tegyenek az új háború Nyugat-Németországban kialakuló egyik legveszélyesebb tűzfészkének felszámolására. Hasunióképp véget kell vetni a nyugatberlini tarthatatlan helyzetnek is. Az a tény, hogy a leszerelésről mindeddig nem jött létre megegyezés, lehetővé teszi, hogy a nyugatnémet militaristák újból támadó fegyvereket — szárazföldi, légi és tengerészeti fegyvereket — halmozzanak, fel, támadó hadsereget építsenek ki és olyan eszközöket kaparintsanak meg, amelyek lehetővé teszik számukra a sorsdöntő „első lövés" leadását. A még mindig nyílt német kérdés, a nyugati hatalmak részéről a két német állammal való békeszerződés megkötésének és Nyugat-Berlin kérdése megoldásának elutasítása bonyolulttá teszi az egész nemzetközi helyzetet és megkönnyíti a leszerelés és a béke ellenségeinek a mesterkedéseit. A német kérdés megoldása szempontjából nagy hozzájárulást jelentenek a Német Demokratikus Köztársaság kormánya által az Egyesült Nemzetek Szervezete valamennyi tagállamai elé terjesztett nemrégi javaslatai az általános és teljes leszerelés fokozatos megvalósítására mindkét német állam területén. Teljes mértékben támogatjuk a Német Demokratikus Köztársaság eme javaslatait. Valamennyi ország, főleg a nagyhatalmak felelősségére apellálunk és követeljük, hogy a lehető leggyorsabban írják alá a békeszerződést mindkét német állammal s oldják meg Nyugat-Berlin kérdését, ami keresztülhúzná a nyugatnémet militaristák támadó terveit és biztosítaná Európa békéjét. okmányhoz semmi köze sincs és amely azon a kísérleten alapul, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetével visszaéljenek egyes hatalmak igazságtalan politikája és önző céljai kiharcolására. Elsősorban újból rá kell mutatni arra, milyen módon tagadják meg a Kínai Népköztársaság törvényes kormányátpl e szervezetben való tagságának jogait. Még mindig fennáll az a szégyenteljes helyzet, hogy az Egyesült Nemzetek Az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt rendkívül komoly feladatok állanak ÜJ SZÖ 5 + 28°- szeptember 18. Szervezetében a Kína kormánya számára fenntartott helyen olyan emberek ülnek, akiket már több mint tíz évvel ezelőtt kiűztek Kínából és akik senkit sem képviselnek. Szégyen az, hogy ebben a szervezetben nincs törvényes képviselete annak a nagyhatalomnak, amely lakosai számát és területe nagyságát tekintve a világ legnagyobb országai közé tartozik és amely mérföldes léptekkel fejleszti gazdaságát és kultúráját. Ugyanakkor ennek az országnak Ázsiában és a világban betöltött szerepét már senki sem meri .tagadni. A kínai nép távolléte ezen a gyűlésen komolyan megkárosítja a béke és a nemzetközi együttműködés ügyét. Ugyanígy ineg kell oldani a Mongol Népköztársaság tagságának kérdését is. A Mongol Népköztársaság népe és kormánya mélységesen békeszerető és eleget tett az ENSZ új tagjai felvételével szemben támasztott valamennyi követelménynek. lia az ENSZ-t egyetemes szervezetnek akarjuk nevezni, akkor kell, hogy valamennyi nemzet képviselve legyen benne. A csehszlovák küldöttség egyetért azzal a nézettel, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének apparátusát módosítani kell a tagállamok új összetétele, valamint a szervezet előtt megoldásra váró új bonyolult feladatok szerint. Ezért támogatja Nyikita Szergejevics Hruscsovnak, a szovjet kormány elnökének az ENSZ háromtagú kollektív végrehajtó szerve létesítésére irányuló javaslatát, valamint az e szervezet apparátusában való változtatásokra irányuló javaslatát. Az amerikai képviselő pénteki felszólalásában az ENSZ fótitkárának és az ENSZ apparátusának bírálatát, valamint az e kérdés megoldására tett szovjet javaslatokat az Egyesült Nemzetek Szervezete válságának minősítette. Ez több mint furcsa álláspont. Az Egyesült Nemzetek Szervezete nem áll és bukik főtitkárával és apparátusával, ezek csupán a szervezet közigazgatási és végrehajtó segédszervei. Az Egyesült Nemzetek Szervezete nemzetközi világszervezet, amelynek tagjai szuverén államok és amely az alapokmányban lerögzített szilárd elveken alapul. Az ENSZ közgyűlése, a Biztonsági Tanács és az ENSZ egyéb szervei megtárgyalják és megoldják a nemzetek közötti kölcsönös kapcsolatok és együttműködés problémáit s emellett az apparátus feladata az, hogy teljesítse és megvalósítsa az ENSZ szerveiben jóváhagyott utasításokat és intézkedéseket. Azt a nézetet valljuk, hogy az Ny. Sz. Hruscsov, h Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke által előterjesztett javaslatok a háromtagú kollektív végrehajtó csúcsszerv létesítésére teljesen megfelelnek azoknak a demokratikus elveknek, amelyeken az Egyesült Nemzetek Szervezete alapul. Látnunk kell, hogy e szervezet összetétele az elmúlt 15 év folyamán lényegesen megváltozott. A tagállamok száma csaknem megkétszereződött és ugyanakkor az államok három csoportja alakult ki. Számos ország az ún. nyugati kapitalista rendszer híve, itt van továbbá a szocialista országok csoportja és végül az aktív semlegesség politikáját folytató államok igen népes csoportja. Ilyen jelenleg az objektív helyzet az ENSZ-en belül. Az EN|5Z és annak szervei helyes és hatékony' működésének problémáját reálisan csak ezen objektív helyzet figyelembevételével lehet megoldani. Ügy véljük ugyanis, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetéken valamennyi állam érdekeinek kifejezésre kell jutnia tekintet nélkül arra, hogy ezen államok melyik csoportba tartoznak. Mi például sohasem fogunk egyetérteni azzal, hogy az Egyesült Nemzetek csupán a nyugati kapitalista országok érdekeit és akaratát fejezzék ki. Ugyanígy tudjuk, hogy ezen országok képviselői sohasem egyeznének bele abba, hogy az ENSZ egyoldalúan a szocialista országok érdekeit és akaratát fejezze ki. Ezért olyan állapot kialakítására kell törekedni, amelyben semmiféle egyoldalúságra nem kerülhet sor, hanem valamennyi intézkedés sokoldalú értelmezést nyer és a jóváhagyott határozatok magyarázata sem fog ártani valamelyik országnak vagy az országok egy csoportjának, amint ez Kongó esetében történt. Tegyük fel, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében megegyezés jön létre a hatékony nemzetközi ellenőrzés alatti általános és teljes leszerelés megkezdésére, hogy megalakulnak az ENSZ fegyveres erői vagy más meghatározott jogkörrel rendelkező szervek. S ehhez előbb vagy utóbb eljutunk, mert meg akarjuk akadályozni a háborút és a nemzetek végül kikényszerítik a leszerelést. Vajon hiheti-e valaki, hogy Csehszlovákia vagy más szocialista ország egyetértene azzal, hogy az ENSZ fegyveres erőinek parancsnoka, például a jelenlegi főtitkár mint egyén legyen? Ebbe sohasem egyeznénk bele. De mi sem kergetünk ábrándokat és nem várjuk azt, hogy az Egyesült Államok beleegyezne abba, hogy az ENSZ fegyveres erői valamelyik szocialista ország képviselőjének parancsnoksága alatt álljanak. Nem marad más hátra, mint mérlegelni valamilyen kollektív reprezentatív szerv létesítését, amelyben képviselve lesz valamennyi érdekelt fél? Éppen ilyen szerv megalakítását javasolja a Szovjetunió. A semleges országok — mint ismeretes — a békés együttélésre irányuló jelenlegi törekvésben fontos szerepet játszanak. Teljesen jogos " az a követelés, hogy ezek az or(Folytatás az 5. oldalon)