Új Szó, 1960. szeptember (13. évfolyam, 243-272.szám)

1960-09-25 / 267. szám, vasárnap

Szabadságot és függetlenséget minden gyarmati népnek! OLDJUK MEG ÄZ ÁLTALÁNOS LESZERELÉS PROBLÉMÁJÁT! Nyikita Szergejevics Hruscsov beszéde az ENSZ-közgyülés általános vitájában 4. A békés együttélés — az egyedüli ésszerű űt a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésében NY. SZ. HRUSCSOV ELVTÁRS BESZÉDÉNEK ELSŐ RÉSZÉT LAPUNK TEGNAPI SZÁMÁBAN KÖZÖLTÜK. Tisztelt uraim! A Szovjetunió népei és a szovjet kormány rendületlenül arra törekszenek, hogy az államok viszonyában megszilárduljanak a békés együttélés elvei, és ezek az elvek a mai társadalom életének legfőbb törvényeivé váljanak. Nem kommunista „kelepce", hanem az élet diktálta egyszerű ügy rejlik ezen elvek mögött, az, hogy az államok viszonyának békés úton, erőszak alkalmazása nélkül, háborúk nélkül, anélkül kell alakulnia, hogy beavatkoznának egymás belügyeibe. Semmi titkot nem árulok el azzal, ha kereken kijelentem, nem rokonszenvezünk a kapitalizmussal. Ám nem akarjuk erőszakosan rákényszeríteni rendszerünket másokra. Tehát azok is, akik a más társadalmi rendszerű államok politikájáról döntenek, hagyják fel az akaratuk diktálására irányuló meddő és veszélyes kísérleteket. Ideje, hogy ők ls beismerjék: az életmód megválasztása minden nemzet belügye. A reális tények és a valóság tekintetbe vételével építsük viszonyunkat. Ez lesz azután a békés együttélés. Számítani kell rá, hogy bármelyik kormány óhajánál, akaratánál és elhatározásánál sokkal nagyobb erő egyengeti a békés együttélés politikájának útját. Ez az erő az emberiség természetes és közös törekvése, hogy megakadályozza a háborút, melyben bevetnék az utóbbi években alkotott szörnyű tömegpusztító eszközöket. Érthető, hogy a békés együttélés elveinek elfogadása nem azt jelenti, hogy élőiről kell kerr 'eni az államok viszonyának kiépítését. A békés együttélés tulajdonképpen már valóság és nemzetközileg elismert tény. Ezt bizonyltja az is, hogy a közgyűlés az utóbbi időben kétszer hozott olyan határozatot, mely megerősíti a békés együttélés szükségességét. Sőt még azok az,államok is kénytelenek voltak akarva, nem akarva sokban követni ezeket az elveket, melyeknek kormányai még mindig nem akarnak egyetérteni a békés együttélés esz- | méivel. Most arról van szó, hogyan biztosítsuk a tartós békés együttélést, hogyan akadályozzuk meg, hogy ezt feladják, mert máskülönben veszélyes nemzetközi viszályok fenyegetnek. Más szóval - mint már ma egyszer kijelentettem, nincs nagy választásunk: vagy a legszebb emberi eszményeket támogató békés együttélés, vagy „szuronyokra épülő" együttélés. Ha már arról beszélünk, hogyan fest a valóságban a békés együttélés, bebizoníthatjuk ezt a szocialista államok és a gyarmati elnyomás alól felszabadult és a független politika útját választó ázsiai, afrikai és latin-amerikai üj államok viszonyán. Kapcsolataikat az őszinte barátság, a kölcsönös nagy rokonszenv és tisztelet, a gazdaságilag elmaradott országoknak anélkül nyújtott gazdasági és műszaki segítség jellemzi, hogy bármilyen politikai, vagy katonai feltételekhez kötnék. Jó például szolgálnak a szocialista tábor és a semleges tőkés országok, mint Finnország, Ausztria, Afganisztán, Svédország és mások kapcsolatai. Ügy vélem a békés együttélés eszmél még azokban az országokban is győzedelmeskedhetnek, melyeknek kormányai még nem tettek le a szocialista államok ellen irányuló ellenséges cselekményekről, sem a tömbökön kívül álló és független politikát követő államokra gyakorolt durva nyomásról. Ezek az országok egyre jobban tudatos* Iák b hidegháború és a szakadék sséién való esztelen táncolás politikájának veszélyességét. Legutóbbi amerikai látogatásom alkalmával találkoztam államférfiakkal, üzletemberekkel, munkásokkal és farmerekkel, tudósítókkal és szakszervezeti vezetőkkel. Számomra és azt hiszem kísérőim száméra is nagy jelentőségűek voltak e találkozók. Megerősödött bennem az a megqvőzódés, hogy az amerikai nép nem akar háborút, hogy az amerikai társadalom legfelső rétegeiben is vannak egyének, akik nagyon is tudatosítják a békás életnek és annak szükségét, hogy a háborút ki kell zárni az emberiség életéből, vannak olyan emberek, akik szembe tudnak szállni a begyökeresedett előítéletekkel. Azzal a meggyőződéssel távoztam az Egyesült Államokból, meg van a reális lehetősége annak, hogy kizárjuk a gyanúsítgatás, a félelem és a bizalmatlanság komor árnyait államaink viszonyából, hogy a Szovjetunió és az USA együtt tarthatnak a béke megszilárdítása és valamennyi állam tényleges nemzetközi együttműködésének felvétele érdekében. Azt is meg kell mondanom, hogy ez a meggyőződésem annak ellenére sem változott, ami az utóbbi hónapokban az Egyesült Államok és a Szovjetunió között történt. Nagy esztelenség lenne ma, ha a két legnagyobb hatalom nem tudna megegyezni egymással. Ez már azért is fontos, mert nagy jelentősége van a Szovjetunió és az USA viszonyának, a béke sorsának alakulásában. A szovjet kormány kész továbbra is mindent megtenni, hogy javuljon a hazánk és az Amerikai Egyesült Államok közötti viszony. A békés együttélés politikája feltételezi azt a készséget, hogy erőszak alkalmazása nélkül, tárgyalással és ésszerű engedmények alapján oldják meg az összes, megoldatlan vitás kérdéseket. Köztudomású, hogy a hidegháború éveiben nem oldották meg e kérdések többségét, ami a feszültség veszélyes gócainak kialakulását okozta Európában, Ázsiában és más világrészeken. Még mindig nem oldódtak meg a második világháború örökségeként fennmaradt nemzetközi gócok. Köztük első helyen szerepel a német békeszerződés megkötése és ezen az alapon az időszerű nyugat-berlini kérdés megoldása. A nyugati hataknak kormányai a felelősek teljes mértékben azért, hogy még mindig nem kötötték meg a német békeszerződést. A nyugati kormányok — nyíltan megmondom — már évek óta szabotálják ezt a programot. Ezek a kormányok a német békeszerződés megkötésére tett összes szovjet javaslatok megfellebbezhetetlen elutasítását praktizálják, ugyanakkor maguk a háború után eltelt tizenöt év alatt egyetlen javaslatot sem tettek e kérdésben. Ennek következtében továbbra Is bizonytalan Európa helyzete és éles viszályok veszélye fenyeget. Annak, hogy még mindig nem kötötték meg a békeszerződést, legjobban csak a nyugat-németországi revanslsta és militarista erők örülhetnek. Kihasználják ezt, hogy lépésről lépésre megvalósítsák a békét veszélyeztető terveiket. Amikor Koreában háború dühöngött és kiéleződött a nagyhatalmak viszonya, felvetették a Bundeswehr létrehozásának kérdését és ebben sikerük volt. Most szemtanúi vagyunk annak, hogyan aktivizálódnak az NSZK kormánykörei, melyek remélik, hogy a jelenlegi feszült helyzet lehetővé teszi nekik a rakéta- és nukleáris fegyverek megszerzését. Bár meghiúsult a csúcsértekezlet, melynek többek között a német békeszerződés kérdését Is meg kellett volna vitatnia, úgy véljtik, meg vannak az objektív teltételek a múlt háború utáni nyitvamaradt kérdések egyezményes megoldására. Mint már kijelentettük, a szovjet kormány azért hajlandó várni a német békeszerződés kérdésének megoldására, hogy a csúcsértekezleten, melynek öszszehivását a legközelebbi hónapokra javasolta a Szovjetunió, megkísérelje a megegyezést a békeszerződésről. Reméljük, hogy az USA, Anglia és Franciaország kormánya is támogatni fogja a Szovjetunió eme törekvését. A Szovjetunió úgy véli, hogy a Távol-Kelet és az egész világ békéjének megszilárdítása érdekében rendkívül fontos a koreai kérdés megoldása. Csak őrültek gondolhatnak a koreai kérdés fegyveres erővel történő megoldására. Egyre nagyobb elismerést vív ki az az egyetlen javaslat, hogy Korea békés egyesítése kérdésének megoldását minden külső beavatkozás nélkül bízzák a koreaiakra. Ennek elengedhetetlen feltétele a Dél-Koreában állomásozó amerikai csapatok azonnali teljes kivonása. Jelenlétük nemcsak Korea, hanem az egész Távol-Kelet légkörét (megmérgezi és olyan aljasságokat tesz lehetővé, mint például a dél-koreai választások meghamisítását. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának Észak- és Dél-Korea államszövetségének megteremtésére tett javaslata épp olyan ésszerű, mint a Német Demokratikus Köztársaságnak a két német állam szövetségének megteremtésére tett javaslata. Ez az egyedüli út arra, hojy lerakják a nevezett államok békés egyesülésének szilárd alapját. A békeszerető államok az utóbbi években a nemzetközi élet döntő útkereszteződésein nemegyszer kénytelenek voltak védelmezni az igazságos ügyet és hatékony lépéseket tenni arra, hogy az események békés úton bontakozzanak ki a jövőben. Az Egyesült Nemzetek Szervezete segítséget nyújtott az agresszorok ellen, akik merényletet követtek el Egyiptom szabadsága és jogai ellen, segített rendre utasítani a beavatkozókat Libanonban és Jordániában. Reméljük, hogy az ENSZ sikerrel fogja teljesíteni felelős feladatalt, melyeket a mostani még mindig nyugtalanító világhelyzet diktál neki. Az ENSZ munkatapasztalatai azt mutatják, hogy e szerv hasznos és feltétlenül szükséges, mert minden olyan állam képviselve van benne, amelyeknek tárgyalás és vita útján meg kell oldaniuk a nemzetközi kapcsolatok időszerű kérdéseit úgy, hogy ne adódhassák viszályokat és háborúkat szülő helyzet. Ez az ENSZ tevékenységének pozitív oldala. S ebben van az ENSZ megalakulásának tulajdonképpeni fő célja is. Ám az ENSZ tevékenysége során negatív jelenségek is megmutatkoztak munkájában. Tevékenységének negatív részel abban jelentkeznek, hogy egyes országoknak még mindig sikerült kicsikarni akaratuk és politikájuk érvényesítését bizonyos kérdések megoldásánál más államok rovására az ENSZ-ben. Ez semmiképpen sem támogatja e szervezet fö célját, nem segíti elő olyan megoldások elfogadását, melyek megfelelnének az ENSZ-hez tartozó valamennyi ország érdekelnek. A szervezet végrehajtó apparátusának felépítése is egyoldalú. A kérdések megoldását gyakran bizonyos államcsoport szempontjából kezelik. Ez különösen az ENSZ főtitkárának tevékenységére vonatkozik. A nyugati hatalmak katonai tömbjelhez tartozó nyugati országok rendszerint a maguk érdekében használják ki a főtitkári funkciót és nekik megfelelő jelölteket javasolnak e tisztségre. Ennek következtében az ENSZnek és titkárságának gyakorlati tevékenysége sok esetben egyoldalú. E szervezet apparátusát is egyoldalúan állították össze. Az ENSZ titkársága gyakorlati intézkedéseinek egyoldalúsága különösen a kongói eseményekkél kapcsolatban tűnt ki. Hammarskjöld főtitkár a Biztonsági Tanács határozatainak teljesítésében lényegében a gyarmatosítók és a gyarmatosítókat támogató országok álláspontjára helyezkedett. Ez nagyon veszélyes dolog. Arra a szilárd következtetésre jutottunk, eljött az az idő, hogy lépéseket tegyünk az ENSZ és pedig mind az egész szervezet, mind végrehajtó munkaszerve tökéletesebb tevékenységét elősegítő feltételek megteremtésében. Ismétlem mindenek előtt a főtitkár és apparátusa a fontos. Különösen a közel jövő szempontjából kell tekintetbe venni bizonyos változások és módosítások szükségességét. Most például a leszerelésről tárgyalunk. Az Amerikai Egyesült Államok és Szövetségesei eddig mindenképpen hadakoznak az általános és teljes leszerelés ellen és különféle esztelen ürügyeket találnak ki a leszerelési kérdés megoldásának meghiúsítására vagy legalább is bizonytalan időre való elhalasztására. Mi azonban hisszük, hogy győz a józan ész és előbb-utóbb valamennyi állam hatni fog azokra, akik még mindig szembehelyezkednek a leszerelési kérdés ésszerű megoldásával. Ezért az ENSZ apparátusának már most alkalmazkodnia kell a leszerelési határozat teljesítésében kialakuló feltételekhez. Javaslatainkban és a NATO — katonai csoportosuláshoz — tartozó országok javaslataiban az az egységes nézet érvényesült, hogy a leszerelési egyezmény megkötése után nemzetközi ellenőrzés alatt létre kell hozni valamennyi ország fegyveres erőit, melyeket az ENSZ a Biztonsági Tanács határozata alapján használna fel. A szovjet kormány úgy véli, hogyha ezeket a nemzetközi fegyveres erőket helyesen használnák fel, valóban hasznosak lehetnek. Ám a kongói tapasztalatok elővigyázatosságra intenek minket. Azt bizonyítják, hogy az ENSZ fegyveres erőit éppen olyan irányban használják fel, amelytől már óva intettünk és amely ellen határozottan fellépünk. Hammarskjöld főtitkár csupán formálisan ítélte el a gyarmatosítókat. A valóságban azonban az ő politikájukat folytatja, szembe helyezkedik Kongó törvényes kormányával és a kongói néppel, támogatja a szakadárokat, akik a Kongói Köztársaság függetlenségéért folytatott harc leple alatt a valóságban a gyarmatosítók politikáját folytatják. Bizonyára jól megfizetik őket árulásukért. S mi lesz abban az esetben, ha a nemzetközi fegyveres erőket a gyakorlatban a felszabadító mozgalom elnyomására használják fel. Ilyen körülmények között azután természetesen nehéz megegyezni a nemzetközi fegyveres erők megalakításában, mert nem lesz meg a garancia arra. hogy nem a békétől távol álló reakciós célokra használják-e fel majd őket. Biztosítani kell, hogy egyetlen állam se kerüljön olyan helyzetbe, mint most a Kongói Köztársaság. Meggyőződésünk, hogy más államok is tudatosítják ezt a veszélyt. Ezért olyan megoldásokat kell keresni, hogy a jövőben kizártak legyenek ilyen jelenségek. A szovjet kormány ebben az ügyben bizonyos következtetésre jutott és az ENSZ közgyűlésén akarja kifejteni álláspontját. Bizonyára megérettek a feltételek arra, hogy meszűnjék a főtitkár tisztsége, az, hogy a főtitkár maga irányítja az apparátust, egyénileg magyarázza és teljesíti a Biztonsági Tanács és a közgyűlés határozatait. Célszerű volna feladni az olyan rendszert, hogy az ENSZ közgyűlésének ülésszakai és a Biztonsági Tanács ülései között minden gyakorlati lépésről csak az ENSZ főtitkára dönt. Fontos, hogy az ENSZ végrehajtó szervében is visszatükröződjék a mai tényleges világhelyzet. Az ENSZ-nek tagjai a nyugati hatalmak katonai tömbjeihez tartozó nyugati államok, a szocialista államok és a semleges országok. Ez egészen igazságos lenne és így jobban lennénk biztosítva az ENSZ tevékenységében, főként a leg utóbbi kongói események idején megnyilvánult negatív jelenségekkel szemben. Ésszerűnek és Igazságosnak tartjuk, hogy az ENSZ végrehajtő szervé't ne egyetlen személy, a főtitkár, hanem három személy képezze, melyek elnyerték az ENSZ teljes bizalmát, s az előbb említett három főcsoporthoz tartozó államokat képviselnék. Nem e szerv elnevezéséről, hanem arról van szó, hogy e szervben képviselve legyenek a nyugati hatalmak katonai tömbjelhez tartozó államok, a szocialista államok és a semleges országok. Az ENSZ végrehajtó szervének ilyen összetétele azután megteremti a határozatok helyesebb teljesítésének feltételeit. Röviden, célszerűnek tartjuk, hogy a közgyűlés es a Biztonsági Tanács határozatait magyarázó és végrehajtó mai főtitkár helyett három tagú kollektív végrehajtó szerv létesüljön, melynek mindhárom tagja bizonyos államcsoportot képviselne. Ez biztosítékot ad arra, hogy az ENSZ végrehajtó szervének tevékenysége egyik áliamcsoport érdekelnek sem fog ártani. így azután az ENSZ végrehajtó szerve valóban demokratikus szerv lesz és tényleg az ENSZ különböző társadalmi és politikai rendszerű tagállamainak érdekelt fogja szem előtt tartani. Ez különösen fontos ma és méginkább a jövőben. Vannak még más fogyatékosságok is. melyeket most éreznek az ENSZ tagjai. E fogyatékosságokat az ENSZ székhelyének elhelyezése okozza. Azt hinnők, hogy a szabad és demokratikus országnak nevezett Amerikai Egyesült Államok feladata lenne mindenképpen elősegíteni az ENSZ tevékenységét és megteremteni e szervezet tagállamai képviselőinek elengedhetetlen munkafeltételeit. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az Amerikai Egyesült Államok korlátozzák és megnyirbálják az egyes államok képviselőinek jogait. Tudunk például olyan esetekről, amikor a fiatal afrikai és ázsiai országok képviselőit faji megkülönböztetésnek vetették alá az Egyesült Államokban, sót áldozatul estek banditák támadásának. Az amerikai hivatalok képviselői azzal magyarázzák az ENSZ-tagállamok képviselői jogainak különféle korlátozásait, hogy nehéz garantálni a biztonságukat. Hangoztatom, jobb a véleményünk az amerikai nép vendégszeretetéről, mint amilyen véleményt hasonló nyilatkozatok és korlátozó intézkedések alapján alkothatnánk. Ám nem kerülhetők meg e kijelentések, mint ahogy lehetetlen nem meglátni azokat a kellemetlen dolgokat, melyek hasonló körülmények közepette az ENSZ tevékenységében mutatkoznak, Felmerül a kérdés, nem kellene-e fontolóra venni, hogy más székhelyet vá lasszanak az ENSZ-nek, olyant, amely jobban elősegítené e nemzetközi szerv eredményes munkáját. Ilyen hely lehetne például Svájc vagy Ausztria. Felelősségem tudatában kijelenthetem, hogy ha célszerűnek ismerik el az ENSZ székhelyének elhelyezését a Szovjetunióban, a lehető legjobb feltételeket biztosítjuk tevékenysége kifejtésére, teljes szabad ságot és biztonságot garantálunk valamennyi állam képviselőjének — politikai meggyőződésétől és vallásfelekezetétől, bőrének színétől függetlenUl —, mert hazánkban teljes mértékben tiszteletben tartjuk az államok felségjogalt, a kisés nagy népek egyenjogúságét. Önök tudják, hogy a szovjet kormány annak idején támogatta azt a javaslatot, hogy az Amerikai Egyesült Államokat szemeljék ki az ENSZ székhelyéül. Az utóbbi események azonban azt bizonyít ják, hogy ez nyilvánvalóan terhére van az Amerikai Egyesült Államoknak. Nem volna jó arról gondolkodni, hogy az Egyesült Államokat mentesítsük ettől a tehertől ? Tisztelt uraim! A szovjet kormány korunk Időszerű, fontos kérdéseire vonatkozó javaslatokat terjeszt az ENSZ közgyűlésének küldöttei elé és kiemeli a béke sorsénak szempontjából rendkívül fontos,' különleges jellegüket. Nem kell külön bizonyítgatnom a leszerelés kérdésének jelentőségét. E kérdés annyira fontos, hogy természetesen meg kell vitatni a közgyűlés plenáris ülésén. A gyarmati rendszer felszámolásának kérdése annyira fontos kérdés, hogy bizonyéra valamennyi küldöttség megérti, meg kell vitatni a közgyűlés plenáris ülésén. Ügy vélem, hogy rendkívül nagy jelentőségű az Amerikai Egyesült Államok Szovjetunió ellen elkövetett agreszszlv cselekményeinek kérdése. Ezek abban nyilvánultak meg, hogy amerikai repülőgépeket küldtek a szovjetország légiterébe. Ez mér önmagéban is olyan tény, amely túllépi az államok kölcsönös viszonyának béke időben megengedhető keretét. E kérdés azonban azért is különös jelentőségű, mert Eisenhower űr, az USA elnöke az Egyesült Államok biztonsága érdekében szükséges normális dolognak tartotta az amerikai repülőgépek agresszív útjait. Ugyanakkor az amerikai kormány fenntartotta magának azt a jogot, hogy a jövőben is hasonló gépeket indítson útnak. Mivel itt nemcsak a Szovjetunió, hanem más államok felségjogainak megsértéséről is szó van, az Egyesült Államok agresszív cselekményeinek kérdését az ENSZ plenáris ülésén kell megoldani. Hasonló cselekmények folytatása és főként az, hogy az USA elnöke állampoiitikává emelte e cselekményeket, bármikor egy harmadik világháborúba sodorhatja az emberiséget. Ezért ismétlem, hogy a szovjet kormány nézete szerint e kérdést is — a leszerelés és a gyarmati uralom felszámolásának kérdésével együtt — az ENSZ közgyűlésének plenáris ülésén, nem pedig a bizottságok ülésén kell megtárgyalni. Az a fontos, hogy a közgyűlés jelenlegi ülésszakán képviselt államok túlnyomó többségének képviselői véleményt mondjanak a világ közvéleményét ma nyugtalanító, lényeges kérdésekről, hisz ezeknek érdekük a szabadság és a demokrácia további kibontakozása és a békéről álmodoznak a maguk és gyermekeik életében. A szovjet kormány reméli, hogy az ENSZ közgyűlésének jelenlegi ülésszakán megvitatásra előterjesztett kérdések támogatásra és megértésre találnak', mivel az az őszinte törekvés sugallja ezeket, hogy bolygónkon a lehető legjobb életet és nyugaimat biztosítsuk. Az ember tulajdonképpen azért él és dolgozik, hogy érvényesítse minden erejét, tehetségét és lehetőségeit. A mi időnkben sokarcú a világ, de ugyanakkor csak egy arca van. Egy bolygón élünk, s tőlünk függ, hogyan rendezzük be rajta életünket. Az emberi elme ma csodákra képes. Holnap még nagyobb távlatok nyílnak a tudományban és a technikában. Az a fontos, hogy századunk nagy tudományos sikerei a népek javát szolgálják. Ügy vélem mindnyájan osztják nézetemet, hogy e napokban százmilliók tekintete szegeződik a közgyűlés üléstermére. Mit várnak tőlünk a világ sok-sok országának népei? A kor időszerű problémáinak igazságos és becsületes megoldását. A kormányok megválasztásában tévedhetnek a népek. Bizonyos történelmi helyzet igazságtalanságot okozhat minden egyes országban. De bármennyire is bonyolult az államok belső viszonya, a népet a jövőbe vetett hit és remény jellemzi. Az emberek élni akarnak. Es ez a fő, azt akarják, hogy gyermekeiknek jobb legyen a sorsuk, Jobban éljenek. Ezért - a szovjet nép nevében beszélek —, mindnyájunknak tudatosítanunk kell nagy és különleges küldetésünket. Az emberiség ma annyira előrehaladt, hogy már nem tűrheti életében a nehéz reakciós múlt csökevényeit. Az emberiség ma annyira előrehaladt, hogy tudja a tudományos sikerek lázas fegyverkezésre való helytelen és téves felhasználásának komoly és nagy veszélyét. Hagyjunk örökül jó emléket a ml időnkre azoknak, akik utánunk jönnek, fiainknak, unokáinknak és ükunokáinknak. Tekintsék példaképül kortársainkat, s mondják el: valaha nehéz és bonyolult kérdések előtt álltak a föld lakói, összejöttek az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésén, foglalkoztak velük és a jobb jövő érdekében meg tudták oldani e feladatokat. Tegyünk meg tehát mindent, hogy az ENSZ közgyűlésének XV. ülésszaka nemcsak a reménységek gyülekezete, hanem e reménységek teljesülésének gyülekezete legyen. A szovjet kormány kész mindent megtenni, hogy már ma összeomolják a gyarmati rabszolgaság, hogy már ma konkrétan és tárgyszerűen megoldódjanak a leszerelés kérdései. A szovjet kormány kész mindent megtenni, hogy már ma betiltsák a nukleáris fegyverkísérleteket, hogy betiltsák és megsemmisítsék e tömegpusztító eszközöket. Valaki azt mondhatja, hogy ezek bonyolult kérdések és nem oidhatók meg egyszerre. E kérdéseket azonban az élet diktálja és addig kell megoldani őket, amíg nem késő. Megoldásukat nem lehet elkerülni. Beszédem végén szeretném' még egyszer hangsúlyozni, hogy a szovjet kormány a szovjet nép érdekeit, a szabad szocialista állam lakóinak érdekeit követve újra meg újra javasolja valamennyi államnak: tárgyaljunk, vitázzunk, de oldjuk meg az általános és teljes leszerelés kérdéseit, temessük el az átkos gyarmaturalmat. Ezt már nem lehet sokáig halogatni, nem lehet örökké kitolni. A különböző társadalmú országok népei elvárják, hogy az ENSZ közgyűlése végre a népek vágyainak megfelelő határozatot hoz. Uraim, köszönöm a figyelmüket! (Hosszan tartó taps.) ÜJ SZÖ 5 + 586°- szeptember 18.