Új Szó, 1960. szeptember (13. évfolyam, 243-272.szám)

1960-09-24 / 266. szám, szombat

Mije vi képek Ismerkedés Egy 26-tagű turistacsoporttal ér­keztünk Kijevbe. A Leningrád nevű hotelban szálltunk meg. A fogadóban a kiszolgálás és a tisztaság kifoaás­talan volt. Elhe­lyezkedés után az első órákat város­nézéssel töltöttük. Kollégámmal men­tünk, amerre lát­tunk. Az idegenekre jellemző tájéko­zatlansággal iártuk a várost. Fürkésző kíváncsisággal szemléltük Kijev utcáit, házait, em­bereit, a szovjet életet. Minden ér­dekelt. A szokott­nál jóval tovább időztünk egy-egy kirakat, ház vagy utcarészlet előtt. Kijevben is, mint a Szovjetunióban talán mindenütt, szemléltetően ki­domborodik a múlt és a jelen. A múlt: évtizedes öreg házak, a je­len: hatalmas, különös műgonddal készített épületek, széles utcák, par­kírozott utcarészek. A város a háborúban néayszer cserélt gazdát. Házainak több mint fele elpusztult, a rombolásnak azon­ban ma már nyomai sem láthatók. A megsérült házakat lebontották, helyükre újakat építettek. Kijev ma a Szovjetunió egyik legszebb váro­sa... Mi bizony az építészeti igénytelen­séghez szokott ízlésünkkel hosszan csodáltuk a hatalmas épülettömböket, ahol az egyszerű lakóházakról sem hiányoznak a díszítések. Mérleg Általános szokás, hogy külföldön mindenki a saját hazája viszonyait veszi alapul, fokmérőül. Ezt tettük mi is. Mindent azzal mértünk, hogyan van nálunk, mibe kerül nálunk A mérleg hol az egyik, hol a másik oldalra billent. Nálunk olcsóbb például a citrom, a Szovjetunióban viszont jóval ol­csóbb a kenyér, a zsír és a hús. A barna kenyér 90 kopek, a zsír 16, a vaj 27, a sonka 28 rubelbe kerül kilogrammonként. Más élelmiszer­fajtáknál is találtunk lényeges elté­rést. Egy kilogramm mazsola a Szovjetunióban például mindössze 16 rubel. A cipő és ruhanemű nálunk, más iparcikkek a Szovjetunióban ol­csóbbak. Jóval olcsóbbak a Szovjet­unióban a televíziós készülékek, a rádiók, a sajtótermékek és sok más kulturális és közszükségleti cikk. A szovjet dolgozók körülbelül any­nyit keresnek rubelben, mint mi ko­ronában. Az életszínvonal így általá­ban véve azonos, azzal a különbség­gel, hogy a szovjet dolgozók sokkal egyszerűbbek, szerényebbek és meg­elégedettebbek, mint sok esetben mi. Olvasók Sokan megírták, mi sem hagyhat­juk szó nélkül, hogy a Szovjetunió­ban úton, útfélen olvasó emberekkel lehet találkozni. Már a vonatból meg­figyeltük, hogy olvas az állomáson várakozó utas, a katona, a büfé el­árusítója, a vonatkísérő, a katona­tiszt és általában mindenki. Olvasó emberekkel találkoztunk a parkokban, a Dnyeper partján, a vil­lamosokon és mindenütt. Az egyik este a szállodánk előtti parkban sétáltunk. A nappaii fényár­^ss/sssssswss/ssssssssssssssswssssssss/sssrs*^ fc s | František Hrubín : I ban úszó sétány padjain este is ol­vastak s talán még éjfélkor sem hagyták abba. Most sajnálom, miért nem kérdez­tem meg, milyen könyv kötötte le Utcarészlet Kijevben ilyen későn a szabadban az érdeklő­dést. Az olvasók számával párhuzamos a könyveladás. Kijev utcáin a nap minden órájában hosszú sátrakban árulják a szellemi táplálékot, s a könyvek nem várnak sokáig az olva­sókra. Automaták Amilyen kevés Kijevben az ital­bolt, olyan sok az automata. Az auto­maták azonban nem cigarettát, vagy rágógumit, hanem ízletes frissítőket mérnek. V. I. Lenin-emléktnü Vannak automata üzletek és sűrűn találkozni automatákkal az utcákon. Az ember blokkváltás és sorbanállás nélkül pillanatok alatt kiszolgálhatja magát, csupán aprópénzre van szük­sége. Két 15 kopekos ellenében egy gombnyomásra 2 dl finom málnaször­pöt kaptunk. A pohármosás is automatikusan történik. A szép üvegpoharak ott sorakoz­nak az automaták pultjain, de senki­nek sem jut eszébe, hogy egyet is eltulajdonítson. A Szovjetunióban a közvagyont senki sem „varázsolja" magántulajdonná. ililf s - " ' \ IDŐK PILLANGÓJA $ A napokban ünnepeltük Frantí- ^ šek Hrubín, a kitünö cseh költcii születésének 50. évfordulóját. Eb-$ böl az alkalomból közöljük Mo-^ noszlóy M. Dezső *—— «• alábbi versét: fordításában S | Jfitszl _ .„„„ „ ! i kit űztem, mintha szárnyam volna ? ^ Azóta más ember lett belőlem, fc ki nem vágy szállni cikk-cakkokban. S 5 S S Repülj csak pille, űzzön régi hév, 5 ^ velem ne számíts, rám várni kár. ^ Ä Dőre, ki ma még emléket idéz, i; s elveszett, ki a múltnál megáll. A színház impozáns épülete Példa Autóbuszunk sofőrjét Kosztya Kur­tyukovnak hívták. A 30 éves párton­kívüli gépkocsivezető velünk járta Kijev nevezetességeit. Ha kísérőnk valamit nem tudott, Kurtyukov kész­ségesen kisegítette. A szerény külsejű barátságos so­főr sok felvilágosítással szolgált csoportunk egyik kíváncsiskodó tag­jának. A turista úgy próbálta Kur­tyukov szívességét meghálálni, hogy városnézés után borravalót csúszta­tott a zsebébe. Kurtyukov azonban nagyon meglepődött és turistánk un­szolására sem fogadta el a neki szánt 5 rubelt. - Emléktárgyat, egy-egy jelvényt vagy képeslapot szívesen elfogadok, pénzt azonban nem — mondotta ha­tározottan, megalkuvást nem tűrően. Csoportunk tagja kissé megszégye­nülten vette vissza a borravalónak szánt pénzt, s az esetet még haza­jövet is emlegette. Mi akkor is, meg most is arra gondoltunk, Kurtyukov egy a sok kö­zül. Milyen jó lenne, ha példáját ná­lunk is többen követnék. Szórakozás Egyik nap elhatároztuk, nem fek­szünk le a szokott időben, hanem el­megyünk megismerni Kijev éjszakai életét. A nappalról már tudtuk, hogy noha az emberek ugyanolyan korán­kelők, mint nálunk, a városi élet tu­lajdonképpen csak 10-től kezdődik. Tízkor nyit a legtöbb üzlet s ekkor indul meg az igazi nagyvárosi forga­lom. A mulatók éjfélkor zárnak, úgy­hogy szórakozásra az éjfél előtti órákban kerül sor. A vendéglők és a szórakozóhelyek zsúfoltabbak mint nálunk. A legtöbb bejáratnál tábla jelzi, hogy minden hely foglalt. A vendégek nem adják egymásnak a kilincset helyet keres­ve, hanem illedelmesen megvárják, míg valaki távozik s csak azután mennek beljebb. Mi a Vörös Hadsereg Művelődési Házát látogattuk meg, ahol kulturális műsorral egybekötve táncmulatságot rendeztek. A teťem itt is zsúfolásia megtelt. Többnyire fiatalok szórakoz­tak, szépen, minden dicséretet meg­érdemlően. Táncaik ízlésesek, könnyű lejtésűek voltak. A város éjfél után elcsendesedett, a parkokban azonban még sok sétáló és pihenő embert láttunk. Utazás Kijevben sokkal gyorsabban járnak a villamosok és trolibuszok, mint ná­lunk. Ezen azonban egy cseppet sem lepődtünk meg. A városban a legtöbb utca sokszorta szélesebb, mint a mieink, a gyors és zavartalan közle­kedésre így megvan minden lehető­ség. Figyelmünket két dolog ragadta meg: a rend és a jegyváltás. A megállóknál - noha gyakran 50 —100-an várakoztak -, sorba áll­tak az emberek s a járműre min­denki az érkezés sorrendjében szállt fel. Az utasok se lábtaposás, se kö­nyöklés révén nem igyekeztek meg­előzni egymást. Aki nem válthatott jegyet felszál­láskor, szomszédja által továbbíttatta a pénzt a kalauznak, aki hasonlóan küldte vissza a jegyet. A jegypénzt senki sem igyekezett „megtakarítani". • * * Mindössze néhány napot töltöttünk Ukrajna fővárosában, de e néhánv nap alatt sok minden megragadott. Mindent felsorolni is lehetetlen. Meg kell azonban je­gyeznünk: a szov­jet emberek rend­kívül egyszerűek, kedvesek, előzé­kenyek. Mindany­nyiukon látható az új rendszer nevelő hatása. Sok emberrel beszéltünk. de ezek közül csak néhányan voltak párttagok. A párt­tagságról mind­annyian tisztelet­tel beszéltek s a legtöbben párton­kívüli bolsevikok­nak nevezték ma­gukat. Balázs Béla Az Unesco kiadásában megjelenő Jndex Translationum adatai szerint évről évre emelkedik a könyvfordítá­s 5 evrol evre emelkedik a konyvtorüita­SDore az ember — hát nincs hatalmas SQk szäma A f 0r dí tá Sok majdnem I ľogy yc" .l'T°í za 6po ár S nhu.l .!.«., I háromnegyed része_ szépirodalmi mű. ^ beszórva pusztát s óceánt is? ! § Dőre az ember — hát nincs hatalma § fc sors-szárnyat tárni, mely ott feszül, i i hol megálmodott jövőnk alapja, ^ S s hol nem lesz már többé egyedül? i S S )ysfŕSSSSsrsrss/sr/Y/wsss//*s*'fssrmssffS4's>! Az 1958-as esztendő adatai szerint, csak úgy mint az előző években, a Szovjetunió van az első helyen a le­fordított művek számát tekintve. 4458 müvei. Az USA 953 fordítással, Ang­lia 971 és Franciaország 1324 for­dítással szerepelnek a kimutatásban. A legtöbb fordítást évek óta Lenin müvei érték el, második helyen ez­úttal Shakespeare müvei szerepelnek. Henryk Sienkiewicz világszerte hí­res regénye, a Quo vadis megjelent japán nyelven Mikuszowska fordítá­sában. Az ismert amerikai író, Albert Maltz, Krakkóban gyűjt anyagot ké­szülő új regényéhez, A regény témá­ja az auschwitzi haláltábor. \pDMÜMR(3L :fS! Bábi Tibor: Vándormadár Bábi Tibor harmadik versesköteté­nek címe: Vándormadár. Ez a név­adás ráhibázva vagy szándékosan ta­láló, mert a költő életszemléleté­nek nézőpontját, fókuszát jelzi. Re­pülés és menet közben érzékelt je­lenségek költeményekbe foglalása ez a kötet. Nem a méla szemlélődés indítja útjára a verset, hanem a köl­tői szemszög változásai, a mozgás. Ez erény, de egyben árnyék is. Erény annyiban, hogy a menetközben lá­tottak költői rögzítése, légkör- és hangulatváltozásai tematikailag fris­sítik, Színesítik a kötet amúgy is komor alaptónusait. Árnyék és nehe­zék olyan értelemben, hogy megla­zul a kötet összképe. A Vándorma­dárnak Bábi eddigi köteteivel ellen­tétben nincs egysége. A versek nagy­részét határozott célratörés, az egyes témák racionális kifejezésére való törekvés jellemzi ugyan, de laza az egyes ciklusokat egybemarkoló gondolati láncolat. A vándormadár keret-ciklussal kezdődik és zárul (Utak vándora te, Hogy testvérek legyünk). Az itt kö­zölt versek egyéni érzésmotívumo­kat, valamint közösségi tárgyú gon­dolatokat hoznak. Voltaképpen ezek­kel a költeményekkel kapcsolódik ez a kötet az előző (Hazám, hazám) témavilágához és légköréhez. Ez a két ciklus Bábi költészete folyto­nosságának bizonyítója. Sajnos az említett ciklusokban a költemények művészi színvonala nem haladja meg az előző korszak hasonló témájú verseinek értékét. Bábi harmadik kö­tetének magvát a Régen írtál, nem üzentél, Vándormadár, Heremag, Farkas jár közelben és Kell a sze­relem című ciklusok teszik. E cik­lusok tárgya túlnyomóan a falu, a fa­lusi ember. Pontosabban: a paraszt­világban végbemenő korszakos vál­tozások, s az ebből adódó emberi problémák, helyzetek, jellemvonások költői ábrázolása. A forma, ahogy Bábi mindennek hangot ad, a köl­tészet jelenlegi viszonyai között meglehetősen szokatlan: balladák, balladisztikus jellegű versek. Más­szóval: a költő hagyományos epikai elemeket, tradicionális epikai formát használ mai életérzések kifejezésé­re. Sokakból éppen ez váltotta ki a legnagyobb megrökönyödést: hogy lehet a modern líra századában elő­hozakodni olyan ósdi műfajjal, mint a ballada.? S egyáltalán, az atom­korszak költészetében mit keres az epikai elem? Hol van már Arany János költészete balladáival és bal­ladás korszakaival? Ez visszalépés, lemaradás, konzervativizmus. Hol él ez a Bábi? Mindezt oly jogosnak vélt felháborodással kérdezik és sorolják egymás után, mintha azt mondanák, hogy került a csizma az asztalra? Sajnos, az ilyen és ehhez hasonló érvelés közben figyelmen kívül hagy­ják, hogy Arany János óta József Attila, Neruda és Wolker is írt bal­ladát. Az epikai elem és az epikai forma a lírában nem lehet kordivat, vagy költői hóbort, hanem az élet­jelenségek kiváltotta költői szük­séglet. Bábi szándéka ez: a mai falu parasztjának életérzését kifejezni egy klasszikus költői műfajjal, a balladával. Létező és szemünk előtt alakuló érzésvilág tradicionális kön­tösben: ez a Vándormadár műfaji alapvonása. S ebből adódik a viták, a kételyek, érvek és ellenérvek alapkérdése: lehetséges-e korszerű tartalomnak és múltbéli kifejezési formának ilynemű társítása? A tradíció, a tradicionális kifejezési forma nem lehet sem öncél, sem vég­cél. Felújításának csak úgy van értel­me, ha a jelenkor költészete túlhaladja azt: csak kiindulási alapul, költői rajt­vonalként fogadható el. A tradíció köte­lez ugyan, de nem lehet a fejlődés ke­rékkötője. A balladai forma igénybevétele tehát nem elégedhet meg az utánzással, hanem költészetünk kibontakozását, to­vábbfejlődését kell termékenyítoen szol­gálnia. Bábi esetében elsősorban az a kérdés, van-e objektív társadalmi oka a kisepikai költői forma, nevezetesen a ballada mai használatának? Szerintem igen. Nézzük az élettényeket: a szövetkezetesítés szo­ciális tartalma: a falusi életmód forra­dalmi megváltozása. Ennek az átalaku­lásnak egyik jellemző vonása, hogy tör­ténelmileg aránylag rövid időn belül ját­szódik le. Köztudomású dolog, hogy a hagyományos paraszti életformának ilyen gyorsütemű, forradalmi átváltozása nem volt és nem lehetett zökkenőmentes. Sok tragikus alaptónusű helyzetet, érzést, hangulatot, gondolatot szült. Az ősi pa­rasztvilág bomlása törvényszerűen magá­ban hordja a tragikus elemet is. Viszont a falu szocializálása nem a pa­rasztság megsemmisüléséhez, hanem fel­emelkedéséhez kell vezessen: a kollekti­vizálás tehát tartalmában és végcéljá­ban optimista, humánus. Ebben a folya­matban alakuló, mozgásban levő érzésál­lapotokkal találja magát szemben az író. Ez pedig azt jelent;, hogy az „el­veszik a vagyonom" fájlalása átmeneti érzésállapot. Általánosítva, a falusi át­alakulás parasztemberének életérzése változó, alakuló érzések és gondolatok összessége. Itt egyszerűen nincs arra idő, hogy egy-egy érzés megkövüljön és az élet lényegévé váljon. A parasztember lelkivilágát ebben a folyamatban nem az egyetlen nagy érzés, hanem az érzések kavargása, láncolata, komplexuma uralja. Ebből következik, hogy a tragikum nem lehet minden mást kizáró életérzés, ha­nem csupán része, mozzanata lehet an­nak. A parasztembernek fáj az „enyém", de a falu nem hal meg. A hagyományos falusi életforma fájlalása megtörik a je­lenen, szükségszerűen a mához hasonul. A régi világ egyénének helyzete vagy érzése csak addig hat tragikusnak, míg nem kerül túlsúlyba egy közösség éle­tében a haladottabb,'magasabbrendü élet­forma. Amint ez megtörténik, a paraszti gondolkodás görcsös ragaszkodása a „volthoz" már komikusnak, nevetséges­nek is tűnhet. Kissé talán furcsának hat, de a dél-szlovákiai falvakban ez a fo­lyamat oly gyors, hogy a tragikus élet­mozzanatokkal együtt terem a nevetséges helyzetek egész sora. A szövetkezeti fal­vakban az olyan parasztfigura, aki egyet­len féltve őrzött lovának az árokpartról vagy a közösből lopkodja a takarmányt, elszomorítónak, de egyben nevetségesnek is tűnik: tragikomikus. Bábi ennek a helyzetnek elsősorban tragikus mozzana­tát hangsúlyozza. Következésképp Bábi közösségi témájú balladái egyrészt a fa­lusi átalakulás realitását tükrözök, más­részt hiányra Is figyelmeztetők. Kétség­telen, hogy a falusi élet igazsága fo­galmazódik meg ezekben a költemények­ben, de csak részigazsága. Bábi balladisztikus hangulatú költemé­nyeinek van egy ismétlődő szerkezete (Balogh Balázs, Vén Kovács Dömötör, Inkább igazítom). Komor és tragikusan ható érzéseket egy-egy életszerűbb, fénnyel telibb helyzettel próbál felolda­ni, mintegy rávilágítva a mai élet erő­södő jelenlétére is. Más tartalmú vers­ben talán nem, de balladában az ily mó­don felderített pillanatok számomra legalább is hozzáírtnak, odabiggyesztett­nek hatnak. A balladai történés nem jut el belső logikájánál fogva a végkifej­lésig, hanem egy külső helyzet jelölésé­vel lezárul. Az embernek az a benyomá­sa, mintha a balladák nem lennének vé­gigmondva. Igy a közösségi témájú bal­ladák mélységét egy-eg.v állapot jelzése, tényrögzítés, érzés- és helyzetregisztrá­lás helyettesíti. Nem tudom, nem hiszem, hogy a ballada hagyományos formájának ez lenne a mai, a modern megfelelője. Igaz, hogy a kötet epikus-drámai jellegű alkotásai az élet igazságát vajúdóan kereső költőre vallanak. Igaza van Bábinak abban, hogy a falusi életforma átváltásának tragi­kus elemei szinte törvényszerűen találkoznak a ballada műfaji voná­saival. Viszont nem lehet elfogadni a balladisztikus hangulatú költemé­nyek sajnálkozó nosztalgiáját. A köl­tői magatartás helyenként, mintha fájlalná az ősi paraszti rend letű­nését. Úgy érzem, hogy Bábinál a tragikus elemek ismétlődő visszaté­rése kimondatlan kétséget is leplez: Vajon az ősi parasztvilág alkonya nem jelenti-e majd a nemzeti tudat szétfoszlását is? Nem lehet ezt el­hallgatni, mert minden tragikus alaptónusú életérzés illúziók „vir­rasztóját" jelzi. A Vándormadár című ciklus köl­teményeiben tovább hullámzik a bal­ladai komorság, azzal a különbség­gel, hogy a témakör már egyénibb, magánjellegűbb érzésállapotot tük­röz. A költői szemlélet lényegesen szűkebb körre korlátozódik. Ebből következően az ábrázolás itt mé­lyebb, lélekbe hatolóbb, tömörebb. S az eredmény: műfajilag érettebb, igazibb balladák (Vándormadár, Ács Júlia, Bolond Kata). Szinte frissítően hatnak a „He­remag" ciklus költeményei, mert a balladák sötét alaptónusa kivilágo­sodik, megenyhül. ízes helyzet — és életképeivel Bábi itt kerül legköze­lebb a falusi élet reális alakjaihoz. (Mint a tapló. Fura elnök, Seres Ádám, Heremag). Témájánál fogva idetartozik még a Farkas jár közel­ben című ciklus néhány erkölcsi magatartást példázó jellemképe is (Vilmi bácsi, Már nem is átkoz? Csak idős asszony vagy.) Kedves kis csokorként díszeleg a Kell a sze­relem ciklus, amelyben a költő a szerelem vágyásának és akarásának ad hangot. A Vándormadárban ábrázolt érzé­sek, helyzetek költői adekvációiról lehet vitatkozni. Bábi kötetének puszta ténye a kérdések egész so­rát hordja magában, többek között azt is, hogy kinek és hogyan írni? Ebben a kérdésben tulajdonképpen egész irodalmunk hatóerejének mi­kéntje és szüksége fogalmazódik meg. Ezzel nem akarom Bábit iga­zolni, mert az objektív szükséglet még korántsem jelent objektív mű­vészi értéket. De igaz, hogy a ki­nek és hogyan írni kérdésre Bábi az élet igazságának szenvedélyes keresésével, a mindenki számára hozzáférhető költői formák kutatá­sával, illetve alkalmazásával vála­szol. A Vándormadár tehát össze­gezve nem költői végszó, nem tel­jes és nem egyetlen igazság, ha­nem egy lehetőség bizonyítása. DOBOS LÁSZLÓ XJ ŤJ SZÓ 6 * 1960. szeptember 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom