Új Szó, 1960. szeptember (13. évfolyam, 243-272.szám)

1960-09-24 / 266. szám, szombat

OLDJUK MEG AZ ÄLTÄLÍNOS LESZERELÉS PROBLÉMÍJÍT! (Folytatás a 3. oldalról.) alacsony. Ezen országok közül számosban az átlagos életkor 35 év, vagyis csaknem a fele a gyarmatosítók országában élő lakosság átlagos életkorának. Ez a gyarmati rendszer még meg nem szüntetett következménye. Ha a gyarmattartó hatalmakat valóban a gyarmati nemzetek érdekei vezérelnék és ha tényleg meg akarnák nekik adni az oly sokat emlegetett segítséget, ha nem i fosztanák ki s nem zsákmányolnák ki őket, akkor a gyarmatok és az anyaországok nemzetei egyenletesen fejlődnének s nem volnának oly nagy különbségek a népgazdaság, a kultúra és az életszínvonal fejlődésében. S milyen szövetség ez, amikor a nyugati országok és a gyarmatok életszínvonalát egyáltalán nem lehet összehasonlítani. Ez nem szövetség, hanem az egyik ország uralma a másik felett, amikor az egyik nemzet felhasználja a másik munkáját, gazdagságát kizsákmányolja és saját országába viszi annak nemzeti kincseit. A gyarmati rendszerek előtt csak egy kivezető út áll a nyomorból és a jogtalanságból — a gyarmati igazgatás rendszerének felszámolása. A gyarmati rendszer védelmezői azzal rémítgetik a gyarmati országok népeit, hogy a gyarmati rendszer felszámolása után állítólag elkerülhetetlenül rosszabbodik az iparilag fejlett országok lakosságának életszínvonala. Nyilvánvaló, hogy ezek az állítások alaptalanok. • Először is ezek az állítások hlresztelőik ellen vallanak, akik akaratlanul beismerik, hogy az anyagországok továbbra is kifosztják a gyarmatokat és a függőországokat s mesés hasznot húznak belőlük. Ez tényleg Igy van. De azt is tudjuk, hogy az óriási profitot nem az anyaországok lakosságának széles rétegei élvezik, hanem a monopóliumok pénzeszsákjai gazdagodnak tőle. Hisz a gyarmati rendszert nem az anyaországok népei, hanem a milliomosok és a milliárdosok támogatják. • Másodszor a nemzeti függetlenséget visszanyert számos ország fejlődési tapasztalatai meggyőzően igazolják, hogy a népgazdaság gyors fejlődése mellett ezekben az országokban is aránytalanul kibővül a belpiac, úgyhogy a fejlettebb országoktól sokkal több ipari terméket vehetnek át, ugyanakkor saját termelőerőik fejlődése alapján több nyersanyagot, az iparilag fejlett országok gazdaságához szükséges különféle terméket és árut tehetnek szabaddá. Ez az országok viszonyának haladóbb és ésszerűbb rendszere, mely a népek jólétének további növekedését eredményezi a gazdaságilag elmaradott hajdani gyarmati és függő országokban éppúgy, mint a fejlettebb országokban. Az élet folyása, a gazdasági és politikai fejlődés könyörtelenül meghozza a történelem ítéletét az elévült, gyalázatos gyarmati rendszer felett. Természetesen nem számíthatunk rá. hogy azok, akik még mindig görcsösen ragaszkodnak a gyarmati rendszerhez, rokonszenvvel fogadják a gyarmati rendszer felszámolására tett, az emberiség létérdekeinek megfelelő javaslatainkat. Már hallom is a gyarmati rendszer védelmezőinek bíráló hangját. Ám azoknak, akik megszokták, hogy jólétüket az elnyomott gyarmati népek rovására teremtsék meo, mi azt mondjuk: gondolkozzatok el és nézzétek, mi történik körülöttetek. Ha nem ma, akkor hamarosan, igen hamar bekövetkezik a gyarmati rendszer végső veresége, s ha idejében nem tértek ki az útból, az ár elsöpör. Sem összeesküvéssel, sem fegyverrel nem lehet meahosszabbítani az elítélt gyarmati rendszer életét. Mindez csak fokozza és elmélyíti a népek harcát e teljesen korhadt rendszer ellen. népeknek a gyarmatosítók ellen vívott szabadságharcát. Ha a gyarmati hatalmak nem hallgatnak az ész szavára és folytatják hajdani gyarmatosító politikájukat, hogy hatalmukban tartsák a gyarmati országokat, a gyarmati rendszer felszámolását követelő népek kötelesek lesznek minden segítséget megadni azoknak, akik a gyarmatosítók, a gyarmati rabság ellen, a függetlenségért küzdenek. Erkölcsi, anyagi és eoyéb segítséget kell nekik nyújtaANTON1N NOVOTNÝ KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK, BALOLDALT V. DÁVID, A CSEHSZLOVÁK SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG KÜLÜGYMINISZTERE AZ ENSZ XV. KÖZGYŰLÉSÉN. Jegorov (TASZSZ) felvétele - képtávírón érkezett. De a gyarmati hatalmakon belül is egyre kevesebb a gyarmati rendszer híveinek száma, s végeredményben nem az övék az utolsó szó. Ezért a nyugati országok népeinek, kormányainak s az ENSZ mostani fontos összejövetelén jelenlevő képviselőinek értelmére és előrelátására appellálok: egyezzünk meg a gyarmatrendszer felszámolására teendő lépésekben és ezzel gyorsítsuk meg a törvényszerű történelmi folyamatot, tegyünk meg- mindent, hogy a gyarmati és függő országok népei egyenjogúakká váljanak és maguk dönthessenek sorsuk fölött. Örömmel üdvözöljük a gyarmati ni, hogy befejezzék a népek szent és igazságos függetlenségi harcát. Azok a népek, amelyek elnyomnak másokat, nem lehetnek szabadok. Minden szabad nemzet köteles segíteni más, még elnyomott népeket szabadságuk és függetlenségük kivívásában. Engedjék meg, hogy azt a reményemet fejezzem ki: a közgyűlés mostani ülésszaka történelmi határkő lesz a gyarmatrendszer teljes és végleges felszámolásának útján bolygónkon. Nagy történelmi jelentőségű aktus lesz ez, melyben érvényesül az egész haladó emberiség nemzeti függetlenségéért küzdő népek vágya. 3. Meg kell oldani véglegesen a leszerelés kérdését TISZTELT URAIM! A szovjet kormány megbízásából tavaly szeptemberben az ENSZ közgyűlésének XIV. ülésszakán előterjesztettem az álalános és teljes leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatokat. A korszerű fegyverek szörnyű rombolóereje, a lázas fegyverkezés rendkívüli elharapódzása, óriási tömegpusztító fegyverkészletek felhalmozása egyes államokban veszélyezteti az emberiség jövőjét és arra kényszerít bennünket, hogy alapjában új módon kezeljük a leszerelés problémáját. Javaslataink a probléma ilyetén való kezelésének gyakorlati megnyilvánulásai. Elégedettséget érezhetünk afelett, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete egyöntetűen elfogadta előterjesztett eszméinket, melyeket a világ népei nagyszabásúan támogattak. A közgyűlés tavalyi ülésszakának határozatától vezérelve a Szovjetunió további államokkal együtt a lehető leghatékonyabban részt vett a leszerelési tízes bizottság tárgyalásában s az általános és teljes leszerelésről szóló egyezmény kidolgozására törekedett. A Szovjetunió nem várt a nemzetközi leszerelési egyezményre, és egyoldalúan 1 200 000 fővel, tehát egyharmadával leszállította fegyveres erőinek létszámát, ami általános vélemény szerint hozzájárult a leszerelési tárgyalások jobb légkörének megteremtéséhez. Egy év telt el azóta, hogy a közgyűlés elfogadta az általános és teljes leszerelésről szóló határozatot. A jelenlegi élettempőhoz mérten ez aránylag hosszú időszak, s minden kétségen felül áll, hogy azok, akik fegyvergyártással, újabb halálthozó eszközök tökéletesítésével és kitalálásával foglalkoznak, nem hagyták fölöslegesen eltelni ezt az időt. Ám az eltelt évben egy lépéssel sem haladt előre a leszerelés. Mi az oka e helyzetnek, melyről nagy sajnálattal és komoly aggodalommal kell beszélni? Ki gátolja a közgyűlés egyetemes leszerelési határozatának — az ENSZ történelmében talán a legfontosabb és legjelentősebb határozatának a teljesítését? Ki nem engedi meg, hogy a leszerelés kérdése kijusson a zsákutcából? A tények azt bizonyítják, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a NATO-ban vele szövetséges további államok magatartásának a következménye, hogy nem történt haladás a leszerelés kérdésének a megoldásában. A nyugati hatalmak a leszerelési tízes bizottság működésének egész ideje alatt nem voltak hajlandók kidolgozni az általános és teljes leszerelésről szóló szerződést, különféle ürüggyel kibújtak a közgyűlés bizottsága által tüzetes megvitatásra előterjesztett szovjet általános és teljes leszerelési program lényegének megtárgyalása alól. Olyan javaslatokat terjesztettek elő, melyek sem az általános és teljes leszerelést, sem általában a leszerelést nem tartalmazták, hanem csupán a leszerelés ellenőrzésére, tehát a leszerelés nélküli ellenőrzésre teendő intézkedéseket foglaltak magukban. Viszont látni kell, hogy a leszerelés nélküli ellenőrzés bevezetése nemzetközi kémrendszer felállítását jelentené, s nemcsak nem segítené a béke megszilárdulását, hanem ellenkezőleg megkönnyítené az agreszszor népeket veszélyeztető terveinek megvalósítását. A veszély abban rejlik, hogy a leszerelés ellenőrzésének bevezetése a fegyverkezéssel párhuzamosan tulajdonképpen azt jelenti, hogy mindkét fél ismerni fogja egymás fegyverzetének mennyiségét, minőségét és elhelyezését. Az agresszív fél tehát fölénybe juthatna a fegyverkezésben, hogy alkalmas pillanatban támadjon. Sohasem egyezünk bele a leszerelés nélküli fegyverkezés ellenőrzésébe, mert ez az agresszor támogatását jelentené. A mi célunk a tartós béke biztosítása, ez pedig csak a fegyverzet és a fegyveres erők nemzetközileg szigorúan ellenőrzött felszámolásával érhető el. A nyugati hatalmak a leszerelési tízes bizottságban az ENSZ közgyűlésének határozatával szöges ellentétben csak üres szalmát csépeltek a leszerelésről, hogy ezzel meggátoljanak minden haladást e kérdésben, az általános és teljes leszerelés eszméjében. A szovjet kormány, valamint több 1 további állam kormánya kénytelen volt megszakítani részvételét a tízes bizottságban, melyet a nyugati hatalmak spanyolfalként használtak fel a lázas fegyverkezés leplezésére. A szovjet kormány erre nem szánta rá magát könnyen, mert éppen a mi hazánk kezdeményezte az általános és teljes leszerelést és minden erőfeszítést megtett, hogy a közgyűlés határozatával teljes összhangban a bizottság konstruktívan megoldja a problémát. Ha azonban ilyen körülmények között továbbra is ott maradt volna a bizottságban, ezzel csak a leszerelés ellenzőit segítette volna. Nem lehetett belenyugodni abba, hogy egyesek a világbéke érdekeivel szemben ellenséges célok érdekében üzérkedni próbáltak. Ezért a szovjet kormány a kérdést az ENSZ közgyűlése elé terjesztette, mert az ENSZ tagjai többségének nem érdeke a lázas fegyverkezés s őszintén óhajtja beszüntetését. Tekintettel a leszerelési kérdés óriási jelentőségére és annak fontosságra, hogy áttörést érjünk el a tárgyalásokban, a Szovjetunió amellett foglalt állást, hogy a közgyűlés ülésszakán a kérdés tárgyalásában közvetlenül vegyenek részt a szükséges teljhatalommal ellátott állam- és kormányfők. Elégedetten állapítjuk meg, hogy több állam kormánya kellő megértéssel fogadta ezt a gondolatot és küldöttségeiket a legfelelősebb államférfiak vezetik. Amikor a leszerelés kérdését a közgyűlés plenáris ülése elé terjesztettük, abból indultunk ki, hogy e kérdés terjedelme megtárgyalásának végül is megoldást kell eredményeznie, vagy legalábbis konkrétabb irányt kell szabnia a leszerelési megbeszéléseknek, melyeken most sok államnak kell résztvennie, azoknak is, amelyek az egymással szemben álló katonai csoportosulások tagjai és azoknak is, amelyek semleges politikát folytatnak. A szovjet kormány, hogy megkönnyítse a közgyűlés munkáját és konkrét jelleget kölcsönözzön a leszerelési vitának, előterjeszti az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés alaptételeit. Kérjük a közgyűlés elnökét és az ENSZ titkárságát, ossza szét javaslatunkat és emlékiratunkat - melyben részletesen kifejtjük a Szovjetunió leszerelési álláspontját -, a közgyűlés hivatalos okmányként a küdöttségeknek. Az általános és teljes leszerelésre tett űj szovjet javaslatot, melynek alapját az 1960. június 2-i javaslat elvei képezik, melyeket a szovjet kormány megvitatás végett a világ valamennyi kormányának elküldött, mindazoknak a hasznos hozzászólásoknak tekintetbevételével állítottuk össze, melyek tavaly a világ politikai és közéleti köreinek e kérdésről folytatott vitájában elhangzottak. E javaslat sokban közeledik a nyugati hatalmak álláspontjához, ami — reméljük — hozzájárul a leszerelési egyezmény gyors megkötéséhez. Most többek között azt javasoljuk, hogy az általános és teljes leszerelés első szakaszában számolják fel a nukleáris fegyverek célbajuttatására alkalmas fegyvereket, részletes intézkedéseket dolgozzanak ki a valamennyi szakaszt felölelő hatékony nemzetközi ellenőrzésre, vegyék tekintetbe egyes nyugati hatalmak kívánságait és kezdettől fogva számítsanak a fegyveres erők létszámának s a klasszikus fegyverek mennyiségének csökkentésére. Programunkban számos változást és módosítást eszközöltünk. Nézetünk szerint ezek a módosítások kokrét formába öntik az általános és teljes leszerelés programját, reálisabbá és hatékonyabbá teszik azt. Az általános és teljes leszerelési szerződés részletes kidolgozása természetesen bonyolult feladat, melynek megoldása érdekében a tanácskozás valamennyi résztvevőjének sok igyekezetet és munkát kell kifejtenie. E munka során különféle kérdések merülnek fel, melyeknek megoldása — tekintettel a nemzetközi helyzetre —, rugalmasságot és reális meglátást fog követelni. Am józanul tudatosítanunk kell, hogy a rugalmasság még nem segíti elő a leszerelési kérdés megoldását s e cél érdekében kifejtett minden törekvés és munka az eddigihez hasonlóan fölösleges lesz, ha a tanácskozás résztvevőit nem fogja őszinte törekvés vezérelni az emberiség évszázados álmának, a leszerelésnek megvalósítására. Az Egyesült Államok és NATO-beli szövetségesei a tízes bizottságban nem törekedtek erre. Nem látjuk, hogy ilyen szándék megnyilvánulna náluk. Ezzel kapcsolatban nem kerülhetjük meg hallgatással azokat az újabb kísérleteket, melyeknek az a céljuk, hogy az egész ügyet mellékvágányra tereljék. E kísérleteket az USA tette röviddel a közgyűlés tevékenységének megkezdése előtt. Ki nincs tisztában vele, hogy éppen ezt a célt követte az USA, amikor néhány héttel a közgyűlés ülésszakának megkezdése előtt az ENSZ leszerelési bizottságának összehívását szorgalmazta? Mint a tizes bizottság tapasztalatai igazolták, a leszerelés gyakorlati problémáiról folytatott tárgyalás során éppen az okozott nehézségeket a bizottságban, hogy a nyugati hatalmak nem voltak hajlandók megoldani a leszerelés kérdését. A Szovjetuniónak a tíz ország bizottság elé terjesztett javaslatai jól ismertek s a nemzetközi közvélemény azokat teljesen világos és reális javaslatokként értékelte. Hangsúlyozni kell, hogy e javaslatok tekintetbe vették a nyugati hatalmak óhaját és javaslatait is. Lodge úr, az USA-nak az ENSZ leszerelési bizottságában lévő képviselője azonban kijelentette, hogy a Szovjetunió állítólag „zsákba macskát" kínált. Meg kell kérdeznünk, vajon Lodge úr a keleti mesék hőseként nem dugta-e maga zsákba a fejét, hogy nem látja azt, amit mindenki jól lát és megért? Csodálkozásra késztetett bennünket Lodge úr másik kijelentése is, amelyben szembeszállt azzal, hogy a leszerelés kérdését a közgyűlés jelenlegi ülésszaka elé terjesszék. Szó szerint a következőket mondotta: „Véleményünk szerint a világ közvéleményének mindezt olyan fórumon kell meghallgatnia, mint a kizárólag leszereléssel foglalkozó bizottság s nem a közgyűlésen, ahol csupán egyike lesz a több mint 80 napirendi pontnak". Személyesen ismerem Lodge urat és csodálkozásba ejt, mily kevésre becsüli saját munkáját — hisz éveken át védelmezte az Amerikai Egyesült Államok érdekeit az ENSZ-ben. Ennek oka talán abban keresendő, hogy Lodge úr számára már unalmassá váltak a közgyűlésben megtárgyalásra kerülő kérdések, tucatszámra sorolja fel őket s inkább mellékes szervnek Igyekszik átengedni megtárgyalásukat, hogy így a közvélemény előtt zsákba rejtse azokat. Tisztelettel tekintünk az Egyesült Nemzetek Szervezetének valamennyi bizottságára, de számunkra a nemzetek legfelsőbb, legreprezentatívabb és leghivatottabb fóruma az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése. Reméljük, hogy valamennyi világrész államainak itt egybegyűlt képviselői nem osztják Lodge nézetét és a leszerlés kérdését nem tartják a napirenden szereplő kérdések közül sorrendben a 79-nek. Ez az egész emberiséget nyugtalanító kérdések legfontosabbika és ezért csodálatos, hogy az Amerikai Egyesült Államok ENSZ-beli képviselője nincs ennek tudatában. Az ENSZ leszerelési bizottságában még nyíltabb kísérletek történtek arra, hogy a leszerelési tárgyalásokat olyan útra tereljék, ahol nem lehet megoldást találni erre a problémára. Nem lehet másként értékelni az ENSZ leszerelési bizottsága elé terjesztett ama javaslatot, hogy az USA és a Szovjetunió helyezzen nemzetközi ellenőrzés alá egyenként 30 000 kg atomfegyvergyártásra szolgáló hasadó anyagot, vagypedig az a javaslat, hogy ezek az országok fokozatosan zárják be az ilyen anyagokat katonai célokra gyártó üzemeket. Csak tájékozatlan ember hiheti, hogy ezek a javaslatok csökkenthetnék a nukleáris háború veszélyét. Hisz az USA javaslatai nem tételezik fel sem a nukleáris fegyvereknek, sem azok készleteinek megsemmisítését, sőt alkalmazásuk betiltását sem. E javaslatokban csak arról van szó, hogy bizonyos részüket vonják ki az ilyen anyagkészletek egész mennyiségéből, amelyeket az államok katonai .célokra való felhasználásra halmoztak fel. Általánosan ismert dolog azonban, hogy jelenleg a hasadó anyagokból olyan készletek vannak, amelyek bőségesen elegendők egész országok és nemzetek megsemmisítésére. Az USA javaslatait előterjesztve nem véletlenül hallgatta el, hogy milyen menynyiségű nukleáris f.egyverek és e fegyverek további termeléséhez szükséges hasadó anyagja marad az említett 30 000 kg-on kívül. Ha erre rámutattak volna, világosabbá válnék, hogy ez a lépés lényegében semmiképp sem csökkentené a nukleáris háború veszélyét. A szovjet kormánynak szilárd meggyőződése, hogy csupán a leszerelési probléma radikális megoldása, amely feltételezné a nukleáris fegyverek teljes betiltását s ugyanakkor gyártásuk s az általuk végzett kísérletek beszüntetését, valamint valamennyi ilyen fegyverkészlet megsemmisítését - csak az ilyen megoldás teljesítheti azt a feladatot, hogy az emberiség mentesül az öt fenyegető nukleáris háború veszélyétől. És éppen ezért a Szovjetunió erre törekszik, amikor következetesen és erélyesen síkraszáll az általános és teljes leszerelésért. Nézetünk szerint mindebből az a fontos következtetés származik: a leszerelés problémájának végül is el kell mozdulnia a holtpontról, a közgyűlésnek rendre kell intenie mindazokat, akik gátolják a leszerelés problémájának megoldását, akik a leszerelésről való érdemleges tárgyalás helyett e kérdésről csak szónokolni igyekeznek. A szovjet kormány józanul ítéli meg a helyzetet és a világban kialakult erőviszonyokat s szilárd meggyőződése, hogy a leszerelés ma nemcsak szükséges, hanem lehetséges is. A békéért vívott harc ma a nemzetek nagy mozgósító erejévé vált, amellyel számolniok kell a még továbbra is hidegháborús és lázas fegyverkezési politikára hajlamos kormányoknak is. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének nincs fontosabb és halaszthatatlanabb feladata, mint hozzájárulni ahhoz, hogy a leszerelés reális ténynyé váljék, hogy végre gyakorlati lépések történjenek: a katonákat hazaküldjék, a fegyvereket - beleértve a nukleáris fegyvereket és szállítóeszközeiket - megsemmisítsék. A nagy célkitűzés sok energiát érdemel. A szovjet kormány kifejezi ama reményét, hogy a béke megszilárdításában érdekelt államok maradéktalanul latba vetik ezt az energiát és nem kímélik erejüket korunk legfontosabb problémájának: a leszerelés kérdésének megoldása érdekében. Nem kétséges, hogy ezekután az egész világ nemzetei nagy elismeréssel fogadják majd az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének a leszerelésről hozott határozatát. HRUSCSOV ELVTÄRS BESZÉDÉNEK BEFEJEZŐ RÉSZÉT LAPUNK HOLNAPI SZÁMÁBAN KÖZÖLJÜK. JJJ SZÖ 4 * 19

6°- szeptember 24.