Új Szó, 1960. szeptember (13. évfolyam, 243-272.szám)

1960-09-03 / 245. szám, szombat

A; (ISA o legveszedelmesebb gyormalosíló Leopoldville (ČTK) - Az Emanci­pation, a Kongói Néppárt lapja leg­utóbbi számában azt írja, hogy az USA a legkülönfélébb fondorlatokkal az ENSZ köpönyege alatt el akarja foglalni a belga-gyarmatosítók pozí­cióit. „A amerikai kormány fedezte a kongói belga agressziót és az ame­rikai propaganda gépezet rágalmazta Kongó népét - írja a lap - és fo­kozott elégedetlenséggel figyeltük, hogy Bünche, az ENSZ főtitkárának helyettese, felszólította az ENSZ ka­tonáit, álljanak a belga agresszorok mellé és fegyverezzék le egységein­ket". „Bár az USA és Belgium egyaránt igyekeznek elnyomni a kongói nép igazságos szabadságharcát, ez nem jelenti azt, hogy az amerikaiak Kon­góban hajlandók volnának megtűrni a belgák gyarmati uralmát. Éppen el­lenkezőleg — hangsúlyozza a lap — megkísérlik, hogy elfoglalják a bel­gák helyét. Most, amikor a belgák tekintélye csorbát szenvedett, az USA úgy gondolja, elérkezett az alkalmas idő arra, hogy a belga befolyást fel­' váltsa. Az USA nem a gyarmati rend­szer támasza — írja a lap cikkének befejező részében — hanem maga a legrosszabb, legveszedelmesebb és i legtelhetetlenebb gyarmatosító. A gyarmatosítók kongói tervei New York (ČTK) ENSZ körökben ál­talában úgy vélik, hogy a gyarmatosítók, főként az Egyesült Államok igyekszik megakadályozni, hogy a kongói központi kormány az egész területen, elsősorban a ,,két lázadó tartományban" — Katan­gában és Kaszaiban is érvényesítse te­kintélyét. A gyarmatosítók az ENSZ út­ján próbálják keresztülvinni terveiket. A szovjet küldött ezért szerdán este az ENSZ főtitkáránál tiltakozott az ellen, hogy a belgák a csapatok kivonása után mint „műszaki személyzet" tovább ma­radjanak Katangában. és hogy a kiüríten­dő katonai támaszpontokat ENSZ-csapatok szállják meg. Az ENSZ csapatok a Biz­tonsági Tanács határozata alapján azért tartózkodnak Kongóban, hogy segítsenek a rend helyreállításában és védelmezzék Kongó területi épségét. A Nyugat nyilvánvalóan lehetetlennek tartja az ENSZ-csapatok közvetlen és nyílt beavatkozását Csőmbe oldalán. EZért az amerikai sajtóban egyrŕ gyakrabban látnak napvilágot a kongói kérdés más megoldásáról szóló elmefuttatások. Az egyedüli konkrét tervvel eddig Mansfield demokrata szenátor állott elő. Mansfield terve annyiban érdekes, hogy reálisan tekintetbe veszi a gyarmatosítók kongói és afrikai vereségét és csak arra törekszik, hogy a gyarmatosítók ne ve­szítsenek el mindent. Ezért az afrikai vi­szályokat lényegében „két nagyhatalom" — az USA és a Szovejtunió összetűzé­seként állítja be. A gyarmaturalom és a nemzeti felszabadító mozgalom alapvető kérdéseit tekintve, úgy állítja be a kér­dést, hogy „az USA és a Szovjetunió ka­tonai támaszpontokat akar szerezni Af­rikában". Ám mindjárt megjegyzi, hogy a haditechnika mai színvonala mellett a Összeesküvőket tartóztattak le Kongóban Leopoldville (ČTK) — A kongói köz­ponti kormány képviselője pénteken kö­zölte Leopoldvillében, hogy a kormány utasítására a kongói rendőrség letar­tóztatta Bolikangot, a Puna-párt elnökét és több társát. A kormány képviselője kijelentette, hogy Bolikango és pártjának vezetősége a belgák segítségével előké­szítették az Egyenlitői Köztársaság el­szakadását és merénylptre készültek Ka­sawubu kon-gói elnök és Lumumba mi­niszterelnök ellen. támaszpontok fölöslegesek. Ezért állító­lag lehetséges „az USA cs a Szovjetunió hatalmi megegyezése Kongó és általában Afrika katonai semlegesítéséről, s hogy Kongót ki kell vonni a hidegháborúból" és korlátlan időre az ENSZ felügyelete alá kell helyezni. A terv lényege átlát­szó. A gyarmatosítók abban reményked­nek, hogy megőrzik befolyásukat és fő­ként nagy érdekeiket Katanga ásvány­kincseiben. Beavatott körökben kiemelik, hogy e tervben — ha meg is valósulna — van egy bökkenő: az ENSZ — mai összetételét és fejlődési irányzatát te­kintve nem várható, hogy a gyarmatura­lom és általában a Nyugat utolsó esz­köze lesz mint a múltban. Ez már most is bebizonyosodott. Kalondzsi sürgősen toboroz Elisabethville (ÖTK) — Kalondzsi, a Ka­szai „bánya-állam" bábelnöke, csütörtö­kön Elisabethvillében szemlét tartott a gyorsan összetákolt magánhadsereg felett, mielőtt harcba vetné a központi csapa­tok ellen. Ezt a hadsereget Katangában négy nap alatt toborozták a baluba­törzs tagjai és az európai önkéntesek soraiból. A hadsereget belga katonatisz­tek képezték ki és belga fegyverekkel szerelték fel. Csőmbe, „nagy megértést" tanúsított Kalondzi iránt, aki kormányá­val megszökött Kaszaiból, amikor a tar­tományt megszállta a kongói központi kormány hadserege. A nyugati hírügynökségek szerint Ka­londzsi hadserege 500 főből áll. Kalondzsi csapatai a Katanga és Kaszai közötti határra vonultak, ahol Lumumba egy­ségei tartózkodnak. INDIA Pandzsab és Uttarprades nevű államaiban a heves záporesők pusztító árvizet okoztak. A víz Rohtak pandzsabi várost teljesen elöntötte. 100 000 ember vált hajléktalanná. Az utóbbi két hétben 170 ember életét vesztette. (ČTK) TORONTÓI jelentés szerint 4000 acél­gyári munkás lépett bérsztrájkba. A sztrájk kiterjedt Torontó, Ottawa, Quebec, Winnipeg, Manitoba és más kanadai vá­rosok acélműveire is. Pennsylvania ál­lamban a New York—Chicago vasútvonal több mint 20 000 vasutasa ugyancsak bérsztrájkba lépett. (ČTK) A kommunista munka üzeme A LVOVI 3-as cipőgyár elnyerte „a kommunista munka üzeme" megtisztelő címet. Itt már nincsenek ellenőrök, nor­mások, ruhatárosok és pénztárosok. A fi­zetési napon a művezető elhozza a pénzt, és a kényelem kedvéért egy ládába helye­zi. A munkásnők a ládához mennek, ki­keresik nevüket a nyilvántartásban, alá­írják azt, és elveszik az őket megillető fizetést. A képen: a női cipöosztál.v dolgozói pénztáros nélkül veszik fel a fizetésüket. Modibo Keito Párizsban Párizs (ČTK) — A Francé Presse hír­ügynökség jelentése szerint Modibo Keita szudáni politikus, a Mali Államszövetség miniszterelnöke pénteken reggel Párizs­ba érkezett, hogy de Gaulle elnökkel tárgyaljon. Párizsba érkezése után az újságíróknak úgy nyilatkozott, hogy a Mali Államszö­vetség valóság, bár a reakciós szenegáli politikusok megkísérlik Szenegál elszakí­tását a szövetségtől. Keita megjegyezte, hogy nem utasltja el, ha valaki felkí­nálkozik a közvetítésre Szudán és Sze­negál között. Keita hangoztatta az afri­kai államok egységének létfontosságát, melynek elérésére „minden eszközt fel­használnak". Szeptember közepére tervezik a harmadik francia atombomba-robbantást Párizs (ČTK) - Párizsban az a hír terjedt el, hogy a harmadik fran­cia atombombát szeptember 15-e tá­ján próbálják ki. A Paris-Presse című esti lap adatai szerint a kí­sérletet a föld alatt, a Szahara-si­vatagban, El Golcától délre hajtják végre. A francia hadügyminisztérium nem hajlandó a hasonló híreket kom­mentálni és figyelmeztette a lapokat, hogy az atombomba-robbantás kér­dése hadititok. vádakat emel a szocialista országok ellen. Például szól arról a lehetőség­ről, hogy „egy szocialista ország a maga fejlődési formáit rákényszerít­heti egy másik szocialista országra". Nem véletlenül beszél a szocialista államok között felmerülhető „anta­gonisztikus ellentétekről". Kardelj könyvében lényegében azo­kat a rágalmakat ismétli, amelyeket az amerikai imperialisták a népi Kí­náról és „agresszivitásáról" terjesz­tenek. Mint tudjuk, az amerikai im­perialisták szavazőgépezetük segít­ségével olyan „határozatot" csikar­tak ki az ENSZ-ben, amely „agresz­szornak" bélyegzi Kínát Ez azonban nem járt nagy politikai haszonnal az USA kormányköreinek és nem vet­hette vissza a népek igazságos harag­ját. Ma Kardelj. ezen urak segítsé­gére siet. Tajvant — örökös kínai területet — és néhány további partmenti szi­getet az Egyesült Államok bitorol. Az amerikai katonai klikk arcátlanul veszélyezteti Kína biztonságát, re­pülőgépeivel és hajóival behatol Kína légiterébe és felségvizeire. A csen­des-óceáni amerikai katonai támasz­pontok veszélyeztetik Kinát és a töb­bi keleti szocialista országot. Kardelj azonban úgy tesz, mintha az ilyesmi nem is létezne. Egy szóval sem pró­bálja elítélni az amerikai imperialista provokatőröket. Ez azt jelenti, hogy valójában az amerikai imperializmus védelmezőjének szerepét játssza. A szerző, aki igényt formál a szo­cializmus és a háború problémáinak elemzésére, már az első sorokban köteles lenne megmutatni, hogy a háborús veszély és a nemzetközi fe­szültség egyetlen előidézője az im­perializmus, elsősorban az amerikai imperializmus. Tán Kardelj nem tud­ja, hogy a feszültség forrása a vilá­gon lejátszódott forradalmi átalaku­lásokba beletörődni nem akaró impe­rializmus hajthatatlansága? Miért nem fordul Kardelj haragja az ame­rikai imperializmus ellen? Miért pró­bálja a háború esetleges kirobbaná­sáért a felelősséget a szocialista or­szágokra hárítani? Kardelj olyan színezetet próbál ad­ni a dolognak, mintha a dogmatizmus ellen küzdene. De senkit sem téveszt meg vele. Kardelj a valóságban meg­hamisítja a marxizmust és az impe­rializmust védelmezi. Azok a kohol­mányai, hogy a szocialista országok politikája egy világháború kirobba­násának okozója lehet, támadás az egész szocialista világ ellen, az egész nemzetközi kommunista és felszaba­dító mozgalom ellen. Kardelj támadá­sa csak a béke ellenségeinek táborá­ban kelthet örömet. Lehet, hogy ez a szégyenteljes szerep megfelel Kardeljnek és társai­nak. Ám kérdjük, hol itt a marxiz­mus-leninizmus? Talán van Kardelj törekvésének valami köze a kommu­nisták szent ügyéhez: a kalandvágyó imperialista atompolitikusok részéről az emberiséget fenyegető halálos veszedelemtől való megvédéséhez? A revizionisták, elsősorban a ju­goszláv revizionisták már régen fel­adták a szocialista világrendszer és a tőkés világrendszer közötti alapvető különbség és mély ellentétek mar­xista elemzését. Az osztályszempont feladása az alapvető külpolitikai kér­désekben odavezetett, hogy a belgrá­di teoretikusok olyan arcot vágnak, mintha nem látnák a békéért, a né­pek szabadságáért és haladásáért küzdő szocialista tábort, a másik ol­dalon pedig a termonukleáris világ­katasztrófa előkészítésén mesterkedő imperialista tábort. A reformisták nem tesznek különbséget a munkás­osztály szocialista nemzetközi politi­kája, és az ipari és financ oligarchia népellenes politikája között. Azt hihetnők, hogy ez az eljárás a revizionisták szokásos magatartá­sára: a két széken ülésre vall. A té­nyek azonban igazolják, hogy a hír­hedt „tömbön kívüli" álláspont ho­vatovább összeesküvéssé fajul az agresszív imperialista tömb bizonyos köreivel. Kardelj új könyve igen erős színezetet ad ennek az irányvonalnak. A marxi-lenini módszer, amellyel a kommunisták a háború és a béke kérdését kezelik, elvben eltér a re­vizionisták és a dogmatikusok állás­pontjától. A revizionisták azt akarják állíta­ni, hogy a háború elhárításának lehe­tősége nem fér össze a szocializmus győzelmével. A valóságban feladják a szocialista világrendszer erejének és egységének megszilárdításáért folytatott küzdelmet. Feladják a há­borúk megtestesítője, az imperializ­mus ellen folytatott harcot és végül szövetségre lépnek az imperialisták­kal. Másrészt viszont a dogmatikusok nem látják, hogy az erők viszonya a világporondon a szocializmus ja­vára változik és új helyzetet teremt a háború és béke kérdésének megol­dásában. Túlbecsülik az imperializ­mus erőit és lebecsülik a szocializmus erőit. A dogmatikusok továbbá azt állítják, hogy a háborúk ma is elke­rülhetetlenek, ilymódon tétlenségre kárhoztatják a tömegeket, megfoszt­ják a népeket a világban a háború elhárítására létrejött új feltételek kihasználásának lehetőségétől. A marxisták-leninisták ereje abban van, hogy Marx, Engels és Lenih győzelmes tanítását követve helyesen értékelik a történelmi helyzetet, al­kotó módon alkalmazzák és fejlesz­tik a forradalmi elméletet, harcra mozgósítják a munkásosztályt és a haladó, békeszerető erőket a béke megőrzésére és megszilárdítására. A jugoszláv revizionisták legújabb felfedezései csak tévútra vezethetik a tömegeket békeharcukban. Viszály­keltésre irányuló kísérlet ez a világ kommunistáinak családjában, hogy se­gítse ellenségeiket. Kardelj azonban hiába számít arra, hogy könyve eléri a kitűzött célt. A marxi-lenini tanítással felvértezett kommunista világmozgalom félresöp­ri az útból az akadályozókat és még kitartóbban fog küzdeni a nagy és nemes célokért. Provokációk Nyugat-Berlinben Berlin (ČTK) - A nyugat-berlini Kongress Halléban csütörtökön dél­után a közvélemény különösebb ér­deklődése nélkül kezdődött az átte­lepültek és hadifoglyok kongresszusa. E kongresszus provokációs jellege elsősorban abban rejlik, hogy a volt hitleri tisztek és katonák ezen nyu­gat-németországi szervezete éppen Nyugat-Berlinben ülésezik, amely az NDK területén fekszik. A kong­resszus egyúttal a nyugatné­met revansisták kampánya, amellyel azt akarják bizonyítani, hogy Nyu­gat-Berlin a „Szövetségi Köztársaság­hoz" tartozik.'* Erről tanúskodik a hivatalos nyugatnémet képviselők nagy részvétele a kongresszuson. A kongresszust provokációval nyi­tották meg. Az elnök felszólította a jelenlevőket, hogy felállással „adóz­zanak a szovjet terror által halálra kínzott barátaik emlékezetének". A megnyitás a Szovjetunió és az NDK elleni rágalmak jegyében folyt le. Fischer, a szövetség elnöke beszédé­ben kijelentette, hogy „a német nem­zetnek fel kell készülnie hazája vé­delmezésére." Erre a felszólítására a jelenlevő volt hadifoglyok és szaba­don bocsátott háborús bűnösök lel­kes tapsa volt a felelet. Ezután azt merészelte állítani, hogy szövetsé­güknek nincsen „semmi féle agresz­szív vagy revansista szándéka" — amit töbször is megismételt. A szö­vetség elnökének arra irányuló tö­rekvése, hogy álcázza a kongresszus provokatív jellegér,—azt mutatta, hogy a Német Demokratikus Köztár­saság kormányának keddi nyilatkoza­ta és az NDK belügyminiszterének intézkedése a demokratikus Berlinbe való törvényellenes behatolás ellen, nem tévesztette hatását itt sem, legalább abban nem, hogy a kong­resszus szervezői nem merészkedtek Tovább folyik az amerikai társaságok kubai vagyonának kisajátítása Havanna (ČTK) — Az Associated Press jelentése szerint a kubai kor­mány három további amerikai vál­lalat: „az U. S. Rubber Co", „Goo­dyear Co." és a „Firestone Co." ku­bai vagyonát sajátította ki összesen 25 millió dollár értékben. Az üze­meket megszállotta a kubai milícia. A kubai kormány ezen határozatának indoka az volt, hogy az amerikai cé­gek a gumiabroncs-gyártás korláto­zására törekedtek és ezáltal mester­ségesen nehézségeket idéztek elő a gazdaságban. teljesen nyíltan előállni követeléseik­kel. A távozásnál a résztvevőknek le­hetőségük nyílt elolvasni a táblán a kongresszushoz intézett üdvözlötáv­iratokat. Ezek között volt Heusin­gernek, a hitleri hadsereg vezérkari tábornokának a mai Bundeswehr fő­felügyelőjének üdvözlete. Heusinger üdvözletét küldi a Bundeswehr kato­náinak és reméli, hogy „a mi szö­vetségünk az önök szervezetével még jobban megszilárdul és elmé­lyül." ' A nyugat-berlini provokációs na­pok vasárnap is tartanak. A revan­sista tüntetés csúcspontját szombat­ra és vasárnapra tervezett ún. „haza napján" várják. A nyugat-berlini szenátus vállalta a revansisták szállítási költségeit Berlin (ČTK) A nyugat-berlini szenátus csütörtökön hivatalosan be­jelentette, hogy vállalta a napokban tartott revansista kongreszusok és összejövetelek résztvevő Nyugat­Berlinbe való légi szállításának költ­ségeit. Az NDK kormánya augusztus 30-1 nyilatkozatában megállapította, hogy megengedhetetlen a légi híddal való visszaélés militaristáknak és revan­sistáknak Nyugat-Németországból Nyugat-Berlinbe szállítására. A légi hidat kimondottan a három nyugati hatalom Nyugat-Berlinben állomásozó csapatainak ellátására létesítették — állapította meg — a nyilatkozat. Tüntetések Venezuelában az USA ellen Caracas (ČTK) - Marocaibo, ne­gyedmilliós venezuelai városban, amely az ország második legnagyobb városa és egy kőolaj vidék központ­ja, szeptember 1-én nagy népgyűlés volt, amelyen az USA ellen és Kuba mellett tüntettek. Összetűzésre került sor a tömeg és a rendőrség között. A rendőrök könnyfakasztó gázt alkalmaztak. Egy rendőr megsebesült, tíz személyt le­tartóztattak. E hét hétfőjétől Cara­casban és Marocaibóban már 200 sze­mélyt vettek őrizetbe, akik az Ame­rikai Államok Szervezetének San Jo­sé-i deklarációja és az USA ellen, valamint a kubai forradalom mellett tüntettek. Fulbright szenátor az USA külpolitikai kudarcainak okairól Washington (ČTK) - G. Siskin, a TASZSZ tudósítója szerint Fulb­right, az amerikai szenátus külUgyi bizottságának elnöke szeptember i­én az amerikai jogászok egyesületé­ben beszédet mondott, melyben az amerikai külpolitikával foglalkozott. Beszédének bevezető részében meg­állapította, hogy az amerikai jólét és bőség külső homlokzata mögött az a valóság rejtőzik, hogy az ame­rikai nép alapjában véve szeren­csétlen. Ennek bizonyítéka az, hogy egyre nagyobb mértékben emelkedik a lelkibetegek száma. Fulbright nézete szerint ennek oka főként „a célkitűzések hiánya az országban és kudarc a külpolitiká­ban". E kudarc bizonyítéka a sze­nátor nézete szerint, hogy „az USA alelnökére Caracasban köveket do­bálták, az elnököt a lázongó töme­gek nem engedték Tokióba és Pa­namában, La Pazban és másutt sárba tiporták az amerikai lobogót." Fulbright a továbbiakban bírálta az USA külpolitikáját, mert nem veszi tekintetbe a világban leját­szódó alapvető változásokat. A szenátor nézete szerint az USA külpolitikájának újabb kudarcait csu­pán abban az esetben kerülheti ki, Lengyelország a fasiszta támadás 21. évfordulójára emlékezik Varsó (ČTK) - A fasiszta támadás 21. évfordulóján országszerte gyűlé­seket rendeztek Lengyelországban, amelyeken élesen tiltakoztak Nyu­gat-Németország újrafelfegýverzése ellen. Lodzsban hatalmas manifesz­táciőt tartottak, amelyen 30 ezer résztvevő egyetértését fejezte ki a lengyel kormány és a Szovjetunió vezette szocialista tábor politikájával. Az elfogadott határozat helyesli a békés együttélést és elítéli a nyu­gatnémet revansisták területi köve­teléseit. Hasonló üléseket tartottak Bialistokban, Rzeszowban, Sczeczin­ben és más lengyel városokban. ha reálisan értékeli a világ töb­bi országa iránti kapcsolatokat meghatározó tényezőket. Kijelen­tette: „El kell ismernünk, hogy a Szovjetunió bebizonyította erejét és életképességét, amely sokkal na­gyobb, mint ahogyan azt elképzel­tük. Be kell vallanunk, bár nincsen ínyünkre, hogy a kommunizmus nagy vonzóerőt gyakorol az azokban az or­szágokban élő nemzetekre, amelyek a közelmúltban vívták ki független­ségüket. G. A. ZSUKOV, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa mellett működő, a külfölddel való kulturális kapcsolatok állami bizott­ságának elnöke, csütörtöki Addis Abe­ba-i sajtóértekezletén kijelentette, hogy rövidesen kulturális egyezményt írnak alá a Szovjetunió és Etiópia között. (ČTK) A DÁN ÉS A NYUGATNÉMET száraz­földi és légierők szeptember 17-én kez­dődő közös hadgyakorlatain a nyu-gat­németországi tisztek és egységek Dániá­ban végeznek majd hadműveleteket és a dán egységeket Schleswig-Holsteinben vetik „harcba". (ČTK) AZ OLASZ KOMMUNISTA PÁRT Köz­ponti Bizottságának titkársága közlemé­nyében elítéli a kormány és a Keresz­tény Demokrata Párt azon kísérleteit, amelyek a községi választások elhalasz­tására irányulnak, bár a választások al­kotmányos határideje már lejárt. A párt Központi Bizottságának titkársága köve­teli, hogy a választásokat ez év novem­berében tartsák meg. (ČTK) SEKOU TOURÉ, a Guineai Köztársaság elnöke a legközelebbi napokban állami lá­togatásra a Vietnami Demokratikus Köz­társaságba érkezik. (ČTK) A KONGÓI KORMÁNY képviselője Leopoldvillében bejelentette, hogy a leg­közelebbi napokban Kongóba érkezik az algériai technikusok és jogászok cso­portja, hogy segítséget nyújtson Kongó­nak. (ČTK) A FRANCIAORSZÁGI vasmunkások szak­szervezeti szövetsége augusztus 31-én közleményt adott ki, amelyben tiltakozik a kormánynak a franciaországi hajógyá­rak termelésének korlátozása ellen. (ČTK) A MALI ÁLLAMSZÖVETSÉG egész te­rületén ismét kihirdették a rendkívüli állapotot. (ČTK) tJJ SZÓ 2 "fr 1960- szeptember 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom