Új Szó, 1960. szeptember (13. évfolyam, 243-272.szám)
1960-09-17 / 259. szám, szombat
Eredményesen dolgozik a zavažiei HNB ISTEBNlK ÉS ORECHOVÁ a nemzeti bizottságokba való választások napján egyesült. A községben — melyet Zavažienak neveztek el — az új helyi nemzeti bizottság mindjárt hozzálátott a munkához. A HNB mellett kilenc állandó bizottság működik. Tagjainak egyharmadát az újonnan választott helyi nemzeti bizottság első gyűlésén választották meg, a többiek a képviselők soraiból vannak. A bizottságok összetétele olyan, hogy az őket érintő kérdésekben jó tanácsokat és javaslatokat tudnak adni a választott szervnek. A mezőgazdasági bizottságot az EFSZ elnöke vezeti. Tagjai az agronómus, az EFSZ ellenőrző bizottságának elnöke, egy példás szövetkezeti tag és a mezőgazdasági mesteriskola tanítója. Az építkezési bizottság elnöke a járás székhelyén, Trenčínben dolgozik, mint útkarbantartási műszaki dolgozó. Az egészségügyi bizottság vezetésével egészségügyi dolgozót bíztak meg. Tagjai mind hozzáértő emberek. Megmutatkozik ez gyűléseik színvonalán is. Az egészségügyi bizottság nemrég a Vöröskereszt szervezet tevékenységéről tárgyalt. Az egyik elvtársnő bírálta, hogy községükben a hentesüzletben a higiénia betartása kifogásolható. A panaszt nem terjesztik elintézés végett sem a helyi nemzeti bizottság, sem a járási nemzeti bizottság mellett működő egészségügyi bizottság elé, hanem maguk intézik ek A vendéglő vezetőjét is figyelmeztették, hogy a zárórát szigorúan tartsa be. Az állandó bizottságok munkája, amint látjuk, nemcsak gyűlésezésből, de az emberek körében végzett munkából áll. A mezőgazdasági bizottság tevékenysége is dicséretet érdemel. Az állandó bizottságok általában, de a mezőgazdasági bizottság különösképpen jó kapcsolatot tart fenn a HNB tanácsával, amely kéthetenként foglalkozik a mezőgazdasági problémákkal. A gyűlésekre, a mezőgazdasági bizottság készíti elő az anyagot. MIELŐTT A HNB TANÁCSA VAGY A PLÉNUM foglalkozik bizonyos dolgokkal, előtte az illetékes állandó bizottság tagjai foglalkoznak a napirendre kerülő kérdésekkel. Beszámolót és határozati javaslatot készítenek a gyűlésre, amit a képviselők két nappal a tanácskozás előtt kézhez kapnak. A napokban a mezőgazdasági bizottság beszámolót terjesztett elő a HNB tanácsának, az állattenyésztési termékek szerződéses beadásáról, a nyári munkálatok elvégzéséről és az őszi munkálatokra való előkészületekről. A jelentésben olvassuk, hogy Zavažie község tejből, tojásból és baromfiból jóval túlteljesíti a tervet és az EFSZ jó feltételeket teremt arra, hogy a többi termékekből is idejében teljesítsék kötelezettségüket. A nyári munkálatok kiértékelésénél megemlítették, hogy az esőzések késleltették az aratást és a cséplést — azonban leküzdötték a nehézségeket. A trenčíni járásban elsők között eleget tettek a szerződéses gabonabeadásnak. A jelentés részletesen foglalkozik az őszi munkák előkészítésével s azzal, hogyan szervezik meg a burgonya, cukorrépa, takarmányrépa és kukorica betakarítását, hogyan biztosítják az ősziek vetését, mennyi munkaerőre és gépre lesz szükség. A mezőgazdasági bizottság az őszi munkák idején szükség szerint többször gyűlésezik s az összejövetelekre meghívja az egyes munkaszakaszokról azokat a szövetkezeti tagokat, akiknek áttekintésük van a munkálatok menetéről, hogy beszámoljanak az esetleges hibákról és fogyatékosságokról. A helyi nemzeti bizottság tanácsának tagjai két nappal a gyűlés előtt kézhez kapták a mezőgazdasági bizottság jelentését és a határozati javaslatot, olyan javaslattal, hogy az EFSZ elnöke a szövetkezeti tagsági gyűlésén tárgyalja meg az őszi munkák politikai és szervezési biztosítását; a HNB titkára hetenként villámújságot készítsen az őszi munkálatok menetéről stb. A tanácstagok részletesen áttanulmányozhatták a három és fél gépelt oldalon írt jelentést, megjegyzéseket fűzhetnek a felvetett problémákhoz és a gyűlésükön fölösleges szószaporítás nélkül közvetlenül a tárgyról beszélhetnek. A gyűlésen további határozati javaslatokat terjesztettek elő a tanácstagok többek között arról, hogyan járulnak hozzá az őszi munkák sikeres elvégzéséhez. Egy ilyen javaslat, mely később határozat lett, arról szólt, hogy a HNB tanácstagjai maguk ellenőrzik az őszi munkákhoz szükséges gépek állapotát. A HELYI NEMZETI BIZOTTSÁG plénumának üléseit ugyanolyan gondosan készítik elő, mint a tanácsüléseket. A lakosság széles rétegei, a szakbizottságok és maga a tanács készítik elő az anyagot, vetik fel a problémákat, tesznek javaslatokat, miről tárgyaljon a HNB plénuma. A határozat valóra váltását ugyanazok a személyek és bizottságok szorgalmazzák, akik segítettek a gyűlés előkészítésénél. Ezért gyümölcsöző a Zavažiei Helyi Nemzeti Bizottság munkája. Drábek Viktor. Békés beszélgetés egy harci pilótával REPÜLŐNAPON A REPÜLŐK NAPJÄRÔL • A HANGÁR TETEJÉN • A „FEKETE HALÁLTÖL" A MIG—19-IG Ma ünneplik légi haderőink tagjai a repülök napját, annak az emlékezetes napnak a 16. évfordulóját, amelyen a Szovjetunióban alakult első csehszlovák vadászezred gépei először értek hazai földre. Mint ismeretes, ebből az alkalomból két héttel ezelőtt nagyszabású repülőnapot rendeztek Prágában. Azért két héttel előbb, mert a nyári időjárás jobban kedvez ilyen rendezvényeknek, mint a mostani. Maga a repülőnap pilótáink harci felkészültségének, kimagasló tudásának nagyszerű seregszemléje volt. Kihasználtuk az alkalmat, hogy együtt volt repülőink színe-java és elbeszélgettünk a 16 év előtti harcok egyik részvevőjével, sok légi csata hősével Jozef Kukel ezredessel. A repülőnapok látogatói előtt nem ismeretlen Josef Kukel neve - eddig minden repülőnapon megcsodáltuk a hang sebességét megközelítő gyorsasággal száguldó gépén végzett műrepülő-sorozatát. Ez idén azonban hiába kerestük a felszállásra készülődő pilóták között. Kukel ezredest a ruzyni repülőtér „C" hangárjának tetején, a repülőnap parancsnokságának főhadiszállásán találjuk. Azok, akik nemcsak a repülőmutatványokat, hanem a bemutató összeállítását, a repülőtéri forgalom biztonságát is megcsodálták a repülőnapon, bizonyára nem gondoltak arra, hogy ott a „C" hangár tetejéről szerveznek, irányítanak mindent, ami a nézők szeme előtt történik. Vagy húsz repülőtiszt dolgozik a „főhadiszálláson" Kukel ezredes parancsnoksága alatt. Tíz különböző repülőtérről felszálló gépek mozgását irányítják, hangolják egybe másodpercnyi pontossággal. A repülőtereken uralkodó időjárást figyelik, rádióösszeköttetésben állnak a pilótákkal, közvetlenül a mutatvány előtt tudatják velük, milyen „figurát" enged meg nekik a pillanatnyi szélsebesség. A húsz szakember afölött őrködik, hogy semmi baleset ne történjék, a mutatványokat teljes biztonságban végezzék. Ilyen békés munka közben találjuk Kukel ezredest, akinek a mellén a harci kitüntetések sorai díszelegnek. Ha csak a kitüntetések történetét mesélné el, de sokat mondhatna a szovjet hadsereg oldalán végigharcolt légi csatákról! Erre azonban nehezen kapható. Most inkább a HESZ-pilóták biztonsága foglalkoztatja, mint a régi harci emlékek. Inkább arról beszél, hogyan szervezte meg az idei repülőnapot: — Azt akartuk, hogy az idei repülőnap méltóképpen illeszkedjék bele hazánk felszabadítása 15. évfordulójának ünnepségeibe. Ezért vonultattunk fel sok gépet, ezért nagyobbak az arányok, tömegesebbek a mutatványok ... A továbbiakban mégis megtudjuk tőle, hogy IL —2-es csatarepülőkön harcolt a második világháború idején. Ezeket a gépeket a németek „fekete halálnak" hívták, s joggal, mert az étkezés, körülbelül tíz órát vesz igénybe. A kötelező munkához négy óra szükséges. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek körülbelül tíz óra szabad ideje lesz és ha egy ember négy órát fordít az őt érdeklő szellemi munkára, olvasásra, sportolásra, művészetekre, akkor még mindig marad hat óra pihenésre, szórakozásra, hangversenyre, színházra, mozira. Ilyenformán minden embernek biztosítva lesz az a lehetőség, hogy valóban sokoldalúan fejlessze képességeit. A kommunizmus általános győzelmének körülményei között nem lesz szükség államra, hadsereg fenntartására. Szükség lesz viszont továbbra is olyan személyekre, akik a termelési folyamatokat irányítják, A vezető beosztásokba sorban, egymást követően a leginkább rátermett, a legjobban képesített személyeket nevezik ki. Ä régi munkamegosztás megszűnése A kommunizmus, mint a társadalmi gazdaság új formája, mindenekelőtt a munka és a termelés szervezetének gyökeres átalakítását tételezi fel. Klasszikusaink ebben az átszervezésben különleges szerepet tulajdonítottak a „régi munkamegosztás megsemmisítésének", amely munkamegosztás eltorzította az embert, a gép egyszerű függvényévé változtatta, elfojtotta természetes hajlamainak és adottságainak egész világát. A kommunizmus körülményei között a munkás a gép függvényéből annak gazdájává lesz. Ezért van szükség egyéni és társadalmi adottságainak sokoldalú kifejlesztésére és ezért állíthatták teljes joggal klaszszikusaink még 1854-ben, hogy a magántulajdon megsemmisítése visszavezeti az embert „emberi, vagyis társadalmi létéhez" és a kommunizmus — a dolog lényegét tekintve — „egybeesik a humanizmussal". Igaz, egyes korunkbeli tekintélyes személyiségek úgy vélekednek, hogy a munkamegosztás megsemmisítésének gondolata tisztán utópia, sőt, a szovjet üzemek gyakorlatában inkább a munkamegosztás „elmélyülését" látják. Ez azonban nem helytálló. Még azok a megfigyelők is, akik a munkamegosztás „elmélyülését" bizonygatják, el kell hogy ismerjék pélául azt a tényt, hogy a technika fejlődésében nálunk már jelenleg is eltűntek a nehéz, gépesítés nélküli munkával összefüggő foglalkozási ágak. Ezzel kapcsolatban nemcsak a nehéz és ártalmas foglalkozási ágakat számolják fel, hanem a leginkább mechanikus, ismétlődő és monoton, s éppen ezért a munkásra nézve legfárasztóbb munkafolyamatokat és munkafogásokat. A felszerelés specializálásán kívül a specializált munkafolyamatok szocialista átalakulása és a különböző szakképesítésű munkások kiegyenlítődése is végbe megy, s ez gyökeresen megváltoztatja a munka tartalmát és jellegét: a munkás nem a kézzel végzett fizikai munka végrehajtójának szerepét tölti be többé, hanem a szervező, a gépkezelő, az ellenőr, a gépi folyamatok irányítója szerepét és ennek folytán a szellemi munka funkciói kerülnek túlsúlyba. Ilyen körülmények között az automatikus gépi termelés mellett a munkás már közelebb kerül a mérnöki, technikusi végrehajtójához, a kommunista társadalom dolgozójának típusához. Ilyen körülmények között a régi foglalkozási ágak egymás után megszűnnek, és az új univerzális foglalkozást, egész automatikus rendszerek ellenőrzését és irányítását, az automatizálás körülményei között, nehéz lesz „szakmának" nevezni, hiszen a különböző ismeretek és munkafunkciők egész komplexumát egyesíti majd magában. A kommunizmus a magas fokú technika teljes kihasználásához nem az embert változtatja automatává, hanem inkább az automatákat ruházza fel a „gondolkodás" elemeivel. A gépek és gépi felszerelések mind nagyobb arányú szakosításának körülményei között a kommunizmus technikája az új munkamegosztást nem annyira az emberek között, hanem főként a gépek, egész automatikus gépkomplexumok és gépsorok között valósítja meg. Igy nevelődik ki az újfajta sokoldalú munkástípus, amaly birtokában van a fizikai és a szellemi munka funkcióinak, de a túlsúly a szellemi munka vonalán van. A mérnökök és tudósok munkájához hasonlóan ezeknél a dolgozóknál sincs kizárva a széleskörű szakosodás, a funkciók megosztása, de ezeket a funkciókat már nem szorítják szűk szakmai keretek közé. Egyik nap a munkás egy valamely funkciót végez, másnap egy másikat, és mindez belefér a munkás szervező munkájának általános fogalmába, az automatikus gépsorok kezelésének munkájába, amelyben mind kevésbé lesz érzékelhető az áttérés az egyik funkcióról a másikra. Már ma sem meglepő nálunk, hogy a zongorahangoló mechanikus munkájának befejezésével igazi zeneművészhez méltón eljátssza Beethoven Mondschein-szonátáját.. Még inkább természetes lesz a különböző funkciók ilyen egybeesése a kommunizmusban, a megrövidített munkaidő mellett, amikor a munkások százezrei szabad idejükben tanulmányokkal foglalkoznak, vagy a társadalmi munkások, a tudósok, írók, ihletett zeneművészek, építőművészek sorait gyarapítják... Az e munkásokból származó sokmilliós utánpótlás felváltja majd a régi munkamegosztási rendszer egyoldalú mu.ikásait és létrehozza azt a társadalmat, amelyet kommunizmusnak nevezünk. A gépesített munka nagy energiaforrásai lehetővé teszik, hogy nagymértékben csökkenteni lehessen a munkaidőt, mondjuk napi négy órára, miként Lenin mondotta. Igy a munkás már a szocializmus körülményei között is, a magasfokú technikával felfegyverkezve, megszabadul a túlterheléstől, az ártaimasságtól. A kommunizmus körülményei között pedig, akkor, amikor mindenki követheti a munka egyik vagy másik ága felé vonzó hajlamait - klasszikusaink elgondolásai szerint — a munka életszükségletté, sőt, minden egészséges ember élvezetévé válik. A kommunista nevelés e legfőbb eredménye teszi majd fel a koronát korunk kulturális forradalmára. gyorstüzelő ágyúik biztos halált jelentettek a fasiszták tankjainak, erődeinek legénysége számára. Az egyes kitüntetések történetét szeretnénk megtudni Kukel ezredestől, ő azonban •csak legújabb kitüntetéséről beszél: — Ez a legnagyobb, legjelentősebb kitüntetésem, ez jelent számomra a legtöbbet - mondja és a mellén függő Munkaérdemrendre mutat. — Ezt már békében, 1956-ban kaptam, pilótáink kiképzéséért. ... S mintegy szavai folytatásaképpen hatalmas robajjal száguld el fejünk felett egy Kukel ezredes tanítványai által vezetett vadászraj. MIG 19-esek. Ezek már más gépek, mUit a „régi jó" IL-2-esek voltak. Tökéletesebbek, gyorsabbak. De épp olyan „fekete halált" jelentenének az agresszorra, mint a régiek. Pilótáikat olyan harcedzett tisztek képezték ki, | mint Kukel ezredes, aki - a legtöbbre békében szerzett kitüntetését becsüli. Vilcsek Géza Nélkülözhetetlen segítőtársak Amikor „repülésről" van szó, sokan ezalatt csak a repülőket, a pilótákat és a repülőgépeket értik. Kevesen gondolnak arra, hogy egyetlen repülő út előkészítésén ' a földön számos ember dolgozik. És ők mindnyájan a repülök népes családjához tartoznak. A közép-szlovákiai kerület egyik repülőterén sok ilyen áldozatkész katona szorgoskodik, akiknek tevékenységéről csak keveset tudunk, de ami nélkülözhetetlen a repülőszemélyzet biztonsága szempontjából. Nem messze a repülőtértől dolgozik Andruš staršina vezetésével a beállítók legénysége. Miben áll munkájuk? — Elnevezésük is mondja, hogy beállítják, lemérik a levegőben levő repülőgép útját. Ha néha megtörténik, hogy a pilóta nehéz 'feltételek között, például éjszaka vagy ködben elveszti a tájékozódást, segítségére vannak pontos helyének és további útjának meghatározásában. Ez egyszerűnek' tűnik. De ahhoz, hogy ezek a katonák megbízhatóan dolgozhassanak, bonyolult műszereiket alaposan kell ismerniek. Sok szorgalomra, nagy érdeklődésre van ehhez szükség. Az elvtársakban mindez megvan. így például Pauliny tizedes távaly kocsivezetőként jött Minden új eseményt beírnak a krónikába. A fényszórós munkája is fontos. Éjszaka a leszállási pályát világítja meg s ezzel lehetővé teszi a gépek biztonságos leszállását. a beállltókhoz. Kötelezettséget vállalt, hogy még egy szakmát elsajátít — háromszögelő lesz. Kötelezettségvállalását szorgalmas tanulással és a tapasztalt elvtársak segítségével két hónap alatt teljesítette. Šimeček katona is eredetileg kocsivezető volt, de saját kezdeményezéséből ő is háromszögelő lett. Holeček katona vincellér. És mégis jó bemérő lett s már önállóan kezd dolgozni. Kis kollektíva ez, amely nem messze a repülőtértől dolgoiik és gondoskodik a repülőgépek biztonságáról a levegőben. Kicsi, de jó kollektíva. Kiválóan teljesítik kötelességüket. A példás munkahely címéért versenyeznek. Mint minden jó kollektívában, itt is az egyén minden ügye valamennyiük gondját képezi. Igy például amikor Pauliny elvtársat jó munkájáért szakaszvezetővé léptették elő, kis ünnepség keretében ünnepelték meg, amit feljegyeztek a munkahely krónikájában is. Vagypedig, amikor a kollektíva egyik volt tagja, Marhevka szakaszvezető nősült, üdvözlő táviratot küldtek neki. A legnagyobb ünnepséget azonban akkor ülik majd, ha a kollektíva elnyeri a „példás munkahely" címet. Soňa Simonová. A NARANCSHÉJ §§ Az idei aratás a kedvezőtlen időjárás következtében alaposan próbára tette szövetkezeteink felkészültségét. Nem túlzás az a megállapítás, hogy a gabonatáblákon valóságos harc folyt népünk kenyeréért. Igy volt ez Pláštovce községben is. S nem csoda, hogy a szövetkezetesek nagyon megörültek, amikor védnökségi üzemük, a szomszédos erdészet is felajánlotta segítségét. Az erdészet Krizsán József személyében gépészt küldött a cséplőgépekhez. Mi tagadás, nagyon jól jött a segítség. Krizsán Józsefet jól ismerik, hisz falubéli. Fiatal, ügyes szakember. — Soha jobbkor - mondogatták megelégedéssel. Ment is a munka — már amenynyiben az időjárás engedte. A szérűkön fogytak a gabonakazlak. Már a vége felé jártak, amikor egy magángazdálkodó - a faluban egy a kevés közül - kérte a szövetkezet vezetőségét, hogy elcsépelhesse gabonáját a szövetkezet szérűjén. — Nem sok az egész, egy-kettő elcsapjuk - mondogatta. Addig kérte, amíg beleegyeztek. Nem volt ellene kifogása Krizsán Józsefnek, a gépésznek se. Miért is lett volna? Sőt! Félrehúzta a magángazdát és odasúgta neki: — Majd azt a néhány zsákot is feldobjuk a szekerére ... Igy is történt. A gazda nem sokat érdeklődött, hisz lekötelezettnek érezte magát már azért is, hogy megengedték neki a cséplést ezen a szérűn. Gabonáját nem kellett messzire hordania. Örömmel tett eleget a gépész kívánságának. Lám, még ő is tehet valamit ellenszolgáltatásként. A gazda gabonájával együtt került szekérre a gépész által megjelölt néhány zsák is. A gazda szekerén indult a faluba Krizsán József is. Ment is minden rendjén. Senki nem fogott gyanút. De hát az ember sohase tudhatja, hol, mikor, lép rá arra a bizonyos narancshéjra ... Erre a szekérre szállt fel B. Pál is. Feltűnt neki, hogy a szekér Krizsánék előtt megáll és ott néhány zsákot leraknak. ő is segített. Akkor még nem tudta, hogy a szövetkezettói lopott gabonát hordják. Nem tellett sok időbe, a lopás kiderült. A hevenyében kiadott villámújság kézről-kézre járt. így értesültek a szövetkezeti tagok, milyen segítséget kaptak védnökségi üzemüktől. Nemsokára összeült a helyi nemzeti bizottság büntető szakbizottsága. Krizsán József nem tagadott. Igaz, felesleges is lett volna ... — Nyolcszáz korona pénzbírság — hangzott a döntés. A vádlott nem tiltakozott' A legkevésbé sem. — Nem is a büntetés bánt, azt megérdemlem. Csak azt az újságot ne adták volna ki... Hát igen, a becsületet nem lehet pénzben kifejezni. De visszavásárolni sem! Zs. É. X J Ť J SZÓ 5 * 1960. szeptember 14.
