Új Szó, 1960. szeptember (13. évfolyam, 243-272.szám)

1960-09-17 / 259. szám, szombat

Eredményesen dolgozik a zavažiei HNB ISTEBNlK ÉS ORECHOVÁ a nem­zeti bizottságokba való választások napján egyesült. A községben — me­lyet Zavažienak neveztek el — az új helyi nemzeti bizottság mindjárt hozzálátott a munkához. A HNB mellett kilenc állandó bi­zottság működik. Tagjainak egyhar­madát az újonnan választott helyi nemzeti bizottság első gyűlésén vá­lasztották meg, a többiek a képvi­selők soraiból vannak. A bizottságok összetétele olyan, hogy az őket érin­tő kérdésekben jó tanácsokat és ja­vaslatokat tudnak adni a választott szervnek. A mezőgazdasági bizottsá­got az EFSZ elnöke vezeti. Tagjai az agronómus, az EFSZ ellenőrző bizott­ságának elnöke, egy példás szövetke­zeti tag és a mezőgazdasági mester­iskola tanítója. Az építkezési bizott­ság elnöke a járás székhelyén, Tren­čínben dolgozik, mint útkarbantartási műszaki dolgozó. Az egészségügyi bizottság vezetésével egészségügyi dolgozót bíztak meg. Tagjai mind hozzáértő emberek. Megmutatkozik ez gyűléseik színvonalán is. Az egészségügyi bizottság nemrég a Vöröskereszt szervezet tevékeny­ségéről tárgyalt. Az egyik elvtársnő bírálta, hogy községükben a hentes­üzletben a higiénia betartása kifogá­solható. A panaszt nem terjesztik el­intézés végett sem a helyi nemzeti bizottság, sem a járási nemzeti bi­zottság mellett működő egészségügyi bizottság elé, hanem maguk intézik ek A vendéglő vezetőjét is figyel­meztették, hogy a zárórát szigorúan tartsa be. Az állandó bizottságok munkája, amint látjuk, nemcsak gyű­lésezésből, de az emberek körében végzett munkából áll. A mezőgazdasági bizottság tevé­kenysége is dicséretet érdemel. Az állandó bizottságok általában, de a mezőgazdasági bizottság különöskép­pen jó kapcsolatot tart fenn a HNB tanácsával, amely kéthetenként fog­lalkozik a mezőgazdasági problémák­kal. A gyűlésekre, a mezőgazdasági bizottság készíti elő az anyagot. MIELŐTT A HNB TANÁCSA VAGY A PLÉNUM foglalkozik bizonyos dol­gokkal, előtte az illetékes állandó bi­zottság tagjai foglalkoznak a napi­rendre kerülő kérdésekkel. Beszá­molót és határozati javaslatot készí­tenek a gyűlésre, amit a képviselők két nappal a tanácskozás előtt kézhez kapnak. A napokban a mezőgazdasági bi­zottság beszámolót terjesztett elő a HNB tanácsának, az állattenyésztési termékek szerződéses beadásáról, a nyári munkálatok elvégzéséről és az őszi munkálatokra való előkészüle­tekről. A jelentésben olvassuk, hogy Zavažie község tejből, tojásból és baromfiból jóval túlteljesíti a tervet és az EFSZ jó feltételeket teremt arra, hogy a többi termékekből is idejében teljesítsék kötelezettségü­ket. A nyári munkálatok kiértékelésé­nél megemlítették, hogy az esőzések késleltették az aratást és a cséplést — azonban leküzdötték a nehézsége­ket. A trenčíni járásban elsők között eleget tettek a szerződéses gabona­beadásnak. A jelentés részletesen foglalkozik az őszi munkák előkészítésével s azzal, hogyan szervezik meg a bur­gonya, cukorrépa, takarmányrépa és kukorica betakarítását, hogyan biz­tosítják az ősziek vetését, mennyi munkaerőre és gépre lesz szükség. A mezőgazdasági bizottság az őszi munkák idején szükség szerint több­ször gyűlésezik s az összejövetelek­re meghívja az egyes munkaszaka­szokról azokat a szövetkezeti tago­kat, akiknek áttekintésük van a mun­kálatok menetéről, hogy beszámol­janak az esetleges hibákról és fo­gyatékosságokról. A helyi nemzeti bizottság tanácsá­nak tagjai két nappal a gyűlés előtt kézhez kapták a mezőgazdasági bi­zottság jelentését és a határozati javaslatot, olyan javaslattal, hogy az EFSZ elnöke a szövetkezeti tagsági gyűlésén tárgyalja meg az őszi mun­kák politikai és szervezési bizto­sítását; a HNB titkára hetenként vil­lámújságot készítsen az őszi munká­latok menetéről stb. A tanácstagok részletesen áttanul­mányozhatták a három és fél gé­pelt oldalon írt jelentést, megjegy­zéseket fűzhetnek a felvetett prob­lémákhoz és a gyűlésükön fölösleges szószaporítás nélkül közvetlenül a tárgyról beszélhetnek. A gyűlésen to­vábbi határozati javaslatokat terjesz­tettek elő a tanácstagok többek kö­zött arról, hogyan járulnak hozzá az őszi munkák sikeres elvégzéséhez. Egy ilyen javaslat, mely később ha­tározat lett, arról szólt, hogy a HNB tanácstagjai maguk ellenőrzik az őszi munkákhoz szükséges gépek állapotát. A HELYI NEMZETI BIZOTTSÁG plénumának üléseit ugyanolyan gon­dosan készítik elő, mint a tanács­üléseket. A lakosság széles rétegei, a szakbizottságok és maga a tanács készítik elő az anyagot, vetik fel a problémákat, tesznek javaslatokat, miről tárgyaljon a HNB plénuma. A határozat valóra váltását ugyan­azok a személyek és bizottságok szorgalmazzák, akik segítettek a gyűlés előkészítésénél. Ezért gyü­mölcsöző a Zavažiei Helyi Nemzeti Bizottság munkája. Drábek Viktor. Békés beszélgetés egy harci pilótával REPÜLŐNAPON A REPÜLŐK NAPJÄRÔL • A HANGÁR TETEJÉN • A „FEKETE HALÁLTÖL" A MIG—19-IG Ma ünneplik légi haderőink tagjai a repülök napját, annak az emlékeze­tes napnak a 16. évfordulóját, amelyen a Szovjetunióban alakult első cseh­szlovák vadászezred gépei először értek hazai földre. Mint ismeretes, ebből az alkalomból két héttel ezelőtt nagyszabású repülőnapot rendeztek Prá­gában. Azért két héttel előbb, mert a nyári időjárás jobban kedvez ilyen rendezvényeknek, mint a mostani. Maga a repülőnap pilótáink harci fel­készültségének, kimagasló tudásának nagyszerű seregszemléje volt. Kihasz­náltuk az alkalmat, hogy együtt volt repülőink színe-java és elbeszélget­tünk a 16 év előtti harcok egyik részvevőjével, sok légi csata hősével ­Jozef Kukel ezredessel. A repülőnapok látogatói előtt nem ismeretlen Josef Kukel neve - eddig minden repülőnapon megcsodáltuk a hang sebességét megközelítő gyorsa­sággal száguldó gépén végzett mű­repülő-sorozatát. Ez idén azonban hiába kerestük a felszállásra készülő­dő pilóták között. Kukel ezredest a ruzyni repülőtér „C" hangárjának te­tején, a repülőnap parancsnokságának főhadiszállásán találjuk. Azok, akik nemcsak a repülőmutatványokat, ha­nem a bemutató összeállítását, a re­pülőtéri forgalom biztonságát is meg­csodálták a repülőnapon, bizonyára nem gondoltak arra, hogy ott a „C" hangár tetejéről szerveznek, irányíta­nak mindent, ami a nézők szeme előtt történik. Vagy húsz repülőtiszt dolgozik a „főhadiszálláson" Kukel ezredes pa­rancsnoksága alatt. Tíz különböző repülőtérről felszálló gépek mozgását irányítják, hangolják egybe másod­percnyi pontossággal. A repülőtere­ken uralkodó időjárást figyelik, rá­dióösszeköttetésben állnak a piló­tákkal, közvetlenül a mutatvány előtt tudatják velük, milyen „figurát" en­ged meg nekik a pillanatnyi szél­sebesség. A húsz szakember afölött őrködik, hogy semmi baleset ne tör­ténjék, a mutatványokat teljes biz­tonságban végezzék. Ilyen békés munka közben találjuk Kukel ezredest, akinek a mellén a harci kitüntetések sorai díszelegnek. Ha csak a kitüntetések történetét mesélné el, de sokat mondhatna a szovjet hadsereg oldalán végigharcolt légi csatákról! Erre azonban nehezen kapható. Most inkább a HESZ-pilóták biztonsága foglalkoztatja, mint a ré­gi harci emlékek. Inkább arról beszél, hogyan szervezte meg az idei repü­lőnapot: — Azt akartuk, hogy az idei repü­lőnap méltóképpen illeszkedjék bele hazánk felszabadítása 15. évforduló­jának ünnepségeibe. Ezért vonultat­tunk fel sok gépet, ezért nagyobbak az arányok, tömegesebbek a mutat­ványok ... A továbbiakban mégis megtudjuk tőle, hogy IL —2-es csatarepülőkön harcolt a második világháború idején. Ezeket a gépeket a németek „fekete halálnak" hívták, s joggal, mert az étkezés, körülbelül tíz órát vesz igénybe. A kötelező munkához négy óra szükséges. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek körülbelül tíz óra sza­bad ideje lesz és ha egy ember négy órát fordít az őt érdeklő szellemi munkára, olvasásra, sportolásra, mű­vészetekre, akkor még mindig marad hat óra pihenésre, szórakozásra, hangversenyre, színházra, mozira. Ilyenformán minden embernek bizto­sítva lesz az a lehetőség, hogy való­ban sokoldalúan fejlessze képessé­geit. A kommunizmus általános győzel­mének körülményei között nem lesz szükség államra, hadsereg fenntar­tására. Szükség lesz viszont továbbra is olyan személyekre, akik a terme­lési folyamatokat irányítják, A veze­tő beosztásokba sorban, egymást kö­vetően a leginkább rátermett, a leg­jobban képesített személyeket neve­zik ki. Ä régi munkamegosztás megszűnése A kommunizmus, mint a társadalmi gazdaság új formája, mindenekelőtt a munka és a termelés szervezetének gyökeres átalakítását tételezi fel. Klasszikusaink ebben az átszerve­zésben különleges szerepet tulajdo­nítottak a „régi munkamegosztás megsemmisítésének", amely munka­megosztás eltorzította az embert, a gép egyszerű függvényévé változtat­ta, elfojtotta természetes hajlamai­nak és adottságainak egész világát. A kommunizmus körülményei kö­zött a munkás a gép függvényéből annak gazdájává lesz. Ezért van szükség egyéni és társadalmi adott­ságainak sokoldalú kifejlesztésére és ezért állíthatták teljes joggal klasz­szikusaink még 1854-ben, hogy a ma­gántulajdon megsemmisítése vissza­vezeti az embert „emberi, vagyis társadalmi létéhez" és a kommuniz­mus — a dolog lényegét tekintve — „egybeesik a humanizmussal". Igaz, egyes korunkbeli tekintélyes személyiségek úgy vélekednek, hogy a munkamegosztás megsemmisítésé­nek gondolata tisztán utópia, sőt, a szovjet üzemek gyakorlatában inkább a munkamegosztás „elmélyülését" látják. Ez azonban nem helytálló. Még azok a megfigyelők is, akik a munkamegosztás „elmélyülését" bi­zonygatják, el kell hogy ismerjék pélául azt a tényt, hogy a technika fejlődésében nálunk már jelenleg is eltűntek a nehéz, gépesítés nélküli munkával összefüggő foglalkozási ágak. Ezzel kapcsolatban nemcsak a nehéz és ártalmas foglalkozási ága­kat számolják fel, hanem a leginkább mechanikus, ismétlődő és monoton, s éppen ezért a munkásra nézve leg­fárasztóbb munkafolyamatokat és munkafogásokat. A felszerelés spe­cializálásán kívül a specializált mun­kafolyamatok szocialista átalakulása és a különböző szakképesítésű mun­kások kiegyenlítődése is végbe megy, s ez gyökeresen megváltoztatja a munka tartalmát és jellegét: a mun­kás nem a kézzel végzett fizikai munka végrehajtójának szerepét tölti be többé, hanem a szervező, a gép­kezelő, az ellenőr, a gépi folyamatok irányítója szerepét és ennek folytán a szellemi munka funkciói kerülnek túlsúlyba. Ilyen körülmények között az au­tomatikus gépi termelés mellett a munkás már közelebb kerül a mér­nöki, technikusi végrehajtójához, a kommunista társadalom dolgozójának típusához. Ilyen körülmények között a régi foglalkozási ágak egymás után meg­szűnnek, és az új univerzális foglal­kozást, egész automatikus rendszerek ellenőrzését és irányítását, az auto­matizálás körülményei között, nehéz lesz „szakmának" nevezni, hiszen a különböző ismeretek és munkafunk­ciők egész komplexumát egyesíti majd magában. A kommunizmus a magas fokú technika teljes kihaszná­lásához nem az embert változtatja automatává, hanem inkább az auto­matákat ruházza fel a „gondolkodás" elemeivel. A gépek és gépi felszere­lések mind nagyobb arányú szakosí­tásának körülményei között a kom­munizmus technikája az új munka­megosztást nem annyira az emberek között, hanem főként a gépek, egész automatikus gépkomplexumok és gépsorok között valósítja meg. Igy nevelődik ki az újfajta sokol­dalú munkástípus, amaly birtokában van a fizikai és a szellemi munka funkcióinak, de a túlsúly a szellemi munka vonalán van. A mérnökök és tudósok munkájához hasonlóan ezek­nél a dolgozóknál sincs kizárva a széleskörű szakosodás, a funkciók megosztása, de ezeket a funkciókat már nem szorítják szűk szakmai ke­retek közé. Egyik nap a munkás egy valamely funkciót végez, másnap egy másikat, és mindez belefér a munkás szervező munkájának általános fo­galmába, az automatikus gépsorok kezelésének munkájába, amelyben mind kevésbé lesz érzékelhető az át­térés az egyik funkcióról a másikra. Már ma sem meglepő nálunk, hogy a zongorahangoló mechanikus munká­jának befejezésével igazi zenemű­vészhez méltón eljátssza Beethoven Mondschein-szonátáját.. Még inkább természetes lesz a különböző funk­ciók ilyen egybeesése a kommuniz­musban, a megrövidített munkaidő mellett, amikor a munkások százezrei szabad idejükben tanulmányokkal foglalkoznak, vagy a társadalmi mun­kások, a tudósok, írók, ihletett ze­neművészek, építőművészek sorait gyarapítják... Az e munkásokból származó sok­milliós utánpótlás felváltja majd a régi munkamegosztási rendszer egy­oldalú mu.ikásait és létrehozza azt a társadalmat, amelyet kommunizmus­nak nevezünk. A gépesített munka nagy energiaforrásai lehetővé teszik, hogy nagymértékben csökkenteni le­hessen a munkaidőt, mondjuk napi négy órára, miként Lenin mondotta. Igy a munkás már a szocializmus körülményei között is, a magasfokú technikával felfegyverkezve, megsza­badul a túlterheléstől, az ártaimas­ságtól. A kommunizmus körülményei között pedig, akkor, amikor mindenki követheti a munka egyik vagy másik ága felé vonzó hajlamait - klasszi­kusaink elgondolásai szerint — a munka életszükségletté, sőt, minden egészséges ember élvezetévé válik. A kommunista nevelés e legfőbb eredménye teszi majd fel a koronát korunk kulturális forradalmára. gyorstüzelő ágyúik biztos halált je­lentettek a fasiszták tankjainak, erő­deinek legénysége számára. Az egyes kitüntetések történetét szeretnénk megtudni Kukel ezredestől, ő azonban •csak legújabb kitüntetéséről beszél: — Ez a legnagyobb, legjelentősebb kitüntetésem, ez jelent számomra a legtöbbet - mondja és a mellén füg­gő Munkaérdemrendre mutat. — Ezt már békében, 1956-ban kaptam, piló­táink kiképzéséért. ... S mintegy szavai folytatásakép­pen hatalmas robajjal száguld el fe­jünk felett egy Kukel ezredes tanít­ványai által vezetett vadászraj. MIG ­19-esek. Ezek már más gépek, mUit a „régi jó" IL-2-esek voltak. Töké­letesebbek, gyorsabbak. De épp olyan „fekete halált" jelentenének az agresszorra, mint a régiek. Pilótáikat olyan harcedzett tisztek képezték ki, | mint Kukel ezredes, aki - a legtöbb­re békében szerzett kitüntetését be­csüli. Vilcsek Géza Nélkülözhetetlen segítőtársak Amikor „repülésről" van szó, sokan ez­alatt csak a repülőket, a pilótákat és a repülőgépeket értik. Kevesen gondol­nak arra, hogy egyetlen repülő út elő­készítésén ' a földön számos ember dol­gozik. És ők mindnyájan a repülök né­pes családjához tartoznak. A közép-szlovákiai kerület egyik repü­lőterén sok ilyen áldozatkész katona szorgoskodik, akiknek tevékenységéről csak keveset tudunk, de ami nélkülöz­hetetlen a repülőszemélyzet biztonsága szempontjából. Nem messze a repülőtértől dolgozik Andruš staršina vezetésével a beállítók legénysége. Miben áll munkájuk? — El­nevezésük is mondja, hogy beállítják, le­mérik a levegőben levő repülőgép útját. Ha néha megtörténik, hogy a pilóta nehéz 'feltételek között, például éjszaka vagy ködben elveszti a tájékozódást, segítségé­re vannak pontos helyének és további útjának meghatározásában. Ez egyszerűnek' tűnik. De ahhoz, hogy ezek a katonák megbízhatóan dolgozhas­sanak, bonyolult műszereiket alaposan kell ismerniek. Sok szorgalomra, nagy érdeklődésre van ehhez szükség. Az elv­társakban mindez megvan. így például Pauliny tizedes távaly kocsivezetőként jött Minden új eseményt beírnak a krónikába. A fényszórós munkája is fontos. Éj­szaka a leszállási pályát világítja meg s ezzel lehetővé teszi a gépek biz­tonságos leszállását. a beállltókhoz. Kötelezettséget vállalt, hogy még egy szakmát elsajátít — há­romszögelő lesz. Kötelezettségvállalását szorgalmas tanulással és a tapasztalt elvtársak segítségével két hónap alatt teljesítette. Šimeček katona is eredetileg kocsivezető volt, de saját kezdeményezé­séből ő is háromszögelő lett. Holeček katona vincellér. És mégis jó bemérő lett s már önállóan kezd dolgozni. Kis kollektíva ez, amely nem messze a repülőtértől dolgoiik és gondoskodik a repülőgépek biztonságáról a levegőben. Kicsi, de jó kollektíva. Kiválóan teljesí­tik kötelességüket. A példás munkahely címéért versenyeznek. Mint minden jó kollektívában, itt is az egyén minden ügye valamennyiük gond­ját képezi. Igy például amikor Pauliny elvtársat jó munkájáért szakaszvezetővé léptették elő, kis ünnepség keretében ün­nepelték meg, amit feljegyeztek a munka­hely krónikájában is. Vagypedig, amikor a kollektíva egyik volt tagja, Marhevka szakaszvezető nősült, üdvözlő táviratot küldtek neki. A legnagyobb ünnepséget azonban ak­kor ülik majd, ha a kollektíva elnyeri a „példás munkahely" címet. Soňa Simonová. A NARANCSHÉJ §§ Az idei aratás a kedvezőt­len időjárás következtében alaposan próbára tette szö­vetkezeteink felkészültségét. Nem túlzás az a megálla­pítás, hogy a gabonatáblákon valóságos harc folyt népünk kenye­réért. Igy volt ez Pláštovce községben is. S nem csoda, hogy a szövetkezete­sek nagyon megörültek, amikor véd­nökségi üzemük, a szomszédos erdé­szet is felajánlotta segítségét. Az erdészet Krizsán József szemé­lyében gépészt küldött a cséplőgé­pekhez. Mi tagadás, nagyon jól jött a segítség. Krizsán Józsefet jól isme­rik, hisz falubéli. Fiatal, ügyes szak­ember. — Soha jobbkor - mondogatták megelégedéssel. Ment is a munka — már ameny­nyiben az időjárás engedte. A szérű­kön fogytak a gabonakazlak. Már a vége felé jártak, amikor egy magán­gazdálkodó - a faluban egy a kevés közül - kérte a szövetkezet vezető­ségét, hogy elcsépelhesse gabonáját a szövetkezet szérűjén. — Nem sok az egész, egy-kettő elcsapjuk - mondogatta. Addig kérte, amíg beleegyeztek. Nem volt ellene kifogása Krizsán Jó­zsefnek, a gépésznek se. Miért is lett volna? Sőt! Félrehúzta a magángazdát és oda­súgta neki: — Majd azt a néhány zsákot is feldobjuk a szekerére ... Igy is történt. A gazda nem sokat érdeklődött, hisz lekötelezettnek érez­te magát már azért is, hogy megen­gedték neki a cséplést ezen a szé­rűn. Gabonáját nem kellett messzire hordania. Örömmel tett eleget a gé­pész kívánságának. Lám, még ő is tehet valamit ellenszolgáltatásként. A gazda gabonájával együtt került szekérre a gépész által megjelölt né­hány zsák is. A gazda szekerén indult a faluba Krizsán József is. Ment is minden rendjén. Senki nem fogott gyanút. De hát az ember sohase tudhatja, hol, mikor, lép rá arra a bizonyos narancshéjra ... Erre a szekérre szállt fel B. Pál is. Feltűnt neki, hogy a szekér Krizsánék előtt megáll és ott néhány zsákot le­raknak. ő is segített. Akkor még nem tudta, hogy a szövetkezettói lopott gabonát hordják. Nem tellett sok időbe, a lopás ki­derült. A hevenyében kiadott villám­újság kézről-kézre járt. így értesül­tek a szövetkezeti tagok, milyen se­gítséget kaptak védnökségi üzemük­től. Nemsokára összeült a helyi nemzeti bizottság büntető szakbizottsága. Krizsán József nem tagadott. Igaz, felesleges is lett volna ... — Nyolcszáz korona pénzbírság — hangzott a döntés. A vádlott nem tiltakozott' A legke­vésbé sem. — Nem is a büntetés bánt, azt megérdemlem. Csak azt az újságot ne adták volna ki... Hát igen, a becsületet nem lehet pénzben kifejezni. De visszavásárolni sem! Zs. É. X J Ť J SZÓ 5 * 1960. szeptember 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom