Új Szó, 1960. augusztus (12. évfolyam, 212-242.szám)

1960-08-02 / 213. szám, kedd

Az NDK kormányának emlékirata a potsdami egyezmény aláírásának 15. évfordulója alkalmából Berlin (ČTK) X Német De­mokratikus Köztársaság kormányá­nak emlékirata első részében kieme­li annak jelentőségét, hogy a Hitler elleni koalícióhoz tartozó nagyhatal­mak 1945. augusztus 2-án megegyez­tek a jövőbeni demokratikus Német­ország fő elveiben, melyek megfelel­tek a német antifasiszták követelé­sének és a német nép békeszerető erői akaratának. Az emlékirat felvá­zolja Németország fejlődését, két el­lentétes célokat követő állam kiala­kulását és a potsdami egyezmény elveinek fokozatos háttérbe szorítá­sát az ország nyugati részében. Az emlékirat második része a Német Demokratikus Köztársaság, a tör­ténelem első békeszerető német ál­lama politikai és gazdasági fejlődé­sével foglalkozik, s leszögezi, hogy az NDK az az erő, amely elállja a német militarizmus útját, egy kele­ti és délkeleti hadjárat megismétlé­sének útját. Az emlékirat harmadik részében fontos következtetéseket tartalmaz a jövőre nézve. A Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya kötelességének tartja megállapítani, hogy a potsdami egyezmény megkötésétől eltelt 15 év alatt Nyugat-Németországban nem érvényesítették az egyezmény fő el­veit és fő követelményeit. Az USA és Anglia már 1946. december 2-án eltért a potsdami egyezmények alap­elveitől és megkezdte Németország feldarabolását. A nyugati hatalmak politikájának aktív kiszolgálói a má­sodik világháborúban levert fasisz­ták és militaristák lettek, akik attól tartottak, hogy a német nép leszámol pusztítóival s kialakul egy béke­szerető és demokratikus Németor­szág. Nyugat-Németországban azok az erők tartják kezükben a hatalmat, amelyek az első és második világ­háború kirobbantásáért felelősek. A második világháborút szervező monopóliumok érintetlenek marad­tak. A hitleri hadsereget sohasem számolták fel maradéktalanul Nyu­gat-Németországban. Nyugat-Német­országban megakadályozták a politi­kai élet demokratizálását. Javíthatat­lan nácik hemzsegnek az államappa­rátusban, ugyanakkor a békét és a nemzetek közötti megértést követe­lő potsdami egyezmény elveit köve­telő erőket a legkegyetlenebbül ül­dözik. A nyugat-németországi megszál­lási statútum érvényesítéséről szó­ló petersbergi egyezménnyel, főként azonban az 1954 októberében meg­kötött párizsi szerződéssel, amely Nyugat-Németországot bevonta a háborús előkészületekbe, a bonni kormány egészen elszakította a nyu­gati övezeteket a német népgazda­ságtól és az USA csatlós államává tette Nyugat-Németországot. Ezért a nyugatnémet militarizmus előtt hivatalosan megnyílt az út egy ag­resszív hadsereg felépítésére. Ma rakétatámaszpontok hálózata szövi át Nyugat-Németországot, mely atom­fegyverkezést folytat. A nyugatnémet imperializmus 1961-ig a legerősebb nyugat-európai hadsereggel akar rendelkezni. A nyugatnémet vezérkar Nyugat-Európában és a NATO-hoz nem tartozó más államokban is, mint például a fasiszta Spanyolországban, katonai tá­maszpontokat létesít. Egyre jobban militarizálják a nyugat­német lakosságot. Strauss hadügyminisz­ter szerint négy-öt millió nyugatnémet lakosnak kell a polgári védelem rendel­kezésére állnia. A nyugatnémet revansista hadse­reg parancsnoki posztjain a hitleri vezérkar tisztjei állnak. Sok tábor­nok és tengernagy vezető állásban vett részt az európai népek fondor­latos hitlerista lerohanásában. A bon­ni hadseregben mos); 2000 volt SS­tiszt és altiszt teljesít szolgálatot. A nyugatnémet hadsereg 200 tisztje, köztük 18 tábornok fontos tisztsé­geket tölt be a NATO parancsnok­ságában. Ez a fejlődés igazolja a nyugat­német fegyverkezés totális és ag­resszív jeliegét. A német militariz­mus revansista háborúra készül a Hitler-ellenes koalíció államai ellen, le akarja rohanni a Német Demokra­tikus Köztársaságot. Ezért teljes gőzzel folyik a revarjsista uszítás, mellyel meg akarják nyerni a nyu­gatnémet és nyugat-berlini lakossá­got az imperialista nagynémet bi­rodalom őrült gondolatának. A né­met militarizmus ellen nagy ember­áldozatokkal küzdött európai népe­ket az a veszély fenyegeti, hogy újabb agresszió áldozataivá válnak. A nyugati hatalmak, főként az Egye­sült Államok nagy felelősséget vállaltak azzal, hogy megszegték a postdami egyezményt és támogatták a német mi­litarizmus feltámasztását Nyugat-Német­országban. A postdami egyezmény állandó megszegésével elvesztették azt a jogukat, hogy megszálló csapataik Nyugat-Né­metországban és Nyugat-Berlinben állo­másozzanak. A potsdami egyezmény meg­követeli, hogy a békeszerződés megköté­sével vége szakadjon Nyugat-Németor­szág megszállásának, mert ellentmond .a nemzetközi jognak, s követeli, hogy szűnjék meg Nyugat-Berlin megszállási rendszere, hogy egész Németországban békés és demokratikus viszonyok ural­kodjanak. Az emlékirat negyedik részében leszögezi, hogy a nemzetközi bizton­ság érdeke, a német nemzet békés és demokratikus jövőjének érdeke megköveteli, hogy egész Németor­szágban teljesítsék a potsdami egyezmény elveit és hogy Nyugat­Németország is békésen és demok­ratikusan fejlődjék. Az NDK kormánya felszólítja a Hitler-elleni koalícióhoz tartozó ál­Provokációk az NDK nyugati határán * Berlin (CTK) — A legutóbbi na­pokban a Német Demokratikus Köz­társaság nyugati határán újabb pro­vokációkra került sor, amelyek célja incidensek előidézése. Braunsroda közelében Mühlhausen határövezetében egy fiatal ember megkísérelte, hogy provokálja az NDK határőrségének taqiait. Dern­bach határmenti vidéken Nyugat-Né­metország területéről köveket dobál­tak az NDK határőreire. !AZ NDK 110 százalékra növelte az ipari termelést Berlin (ČTK) - A Német Demok­ratikus Köztársaságban 1960 első fe­lében a múlt év azonos időszakához viszonyítva a brutto ipari termelést 110 százalékra teljesítették. AZ NDK szocialista iparában a munkatermelékenység 109 százalékra emelkedett. Az ipar egyes ágazatai­ban, így pl. a személyautók, a trak­torok, televízorok, hűtőgépek gyártá­sában kiváló eredményeket értek el. lamok kormányait, különösen azok­nak az államoknak a kormányait, melyeknek fiai életüket áldozták a német militarizmus és a hitleri fa­sizmus elleni harcban, hogy a pots­dami egyezmény szellemében tekint­senek a két német államra. Ez azt jelenti: hatékonyan támogassák Né­metország békés erőit s határozot­tan szálljanak szembe az agresszív német militarizmussal és háborús politikájával. Az NDK kormánya fontosnak tartja a Német Szövetségi Köztársaságban folyta­tott revansista uszításnak és más álla­mokkai szemben emelt hivatalos területi követelésnek, mint az agresszió ideológiai előkészítésének elítélését, a hitleri revansista tábornokok parancsnoksága alá tartozó Bundeswehr építésének kipellengérezését, a Bundeswehr ra­kétákkal és tömegpusztító fegy­verekkel való felszerelésének, mint a bé­ke komoly veszélyeztetésének, továbbá Nyugat-Németország fegyverkezésének azonali leállítását, fontosnak tartja, hogy ne adjanak el és ne kölcsönözzenek ra­kétákat és atomfegyvereket az NS/K­nak, tiltsák be az atomerő katonai célú felhasználását a Szövetségi Köztársaság­ban, ne folytassanak vele együttműkö­dést e téren, és ne hagyjanak ott ilyen berendezéseket, ne adjanak területet a szövetségi köztársaságnak katonai tá­maszpontok és kiképzotelepek létesítésé­re, raktárak átépítésére, slb., ne bocsás­sák ezeket rendelkezésére katonai ala­kulatainak kiképzésére, ne adjanak el fegyvert, repülőgépet, hadihajót vagy más hadianyagot az NSZK-nak, ne köl­csönözzenek neki hadianyagot és ne adják beleegyezésüket hadianyag-gyártásához és semmiféle együttműködést ne folytassa­nak vele a fegyverkezés terén. Lépjenek közbe a náci és más háborús bűnösöknek az államapparátusból, a kormányból, a hadseregből, az igazságszolgáltatásból, a rendőrség kötelékéből, a tanügyi pályá­ról és más szervezetekből való eltávolítá­sáért. ítéljék el a szövetségi köztár­saságnak azt a követelését, hogy egyet­len német állam az NSZK legyen és nem­zetközi téren egész Németországot képvi­selje, mert ez agresszív törekvéseket fe­jez ki a Német Demokratikus Köztársa­sággal szemben és megszegi a nemzet­közi egyenlőségre való nemzetközi jogi elveket. Az emlékirat végül síkra száll a német békeszerződés mielőbbi meg­kötéséért, mely szilárd bástya len­ne a nyugatnémet militaristák által előkészített harmadik világháborúval szemben és jelentősen hozzájárulna a tartós európai béke biztosításához. A DURRESI KIKÖTŐT méltán nevezik a barátság kikötőjének. Messzi országok­ból érkeznek ide az Albániának árut szál­lító hajók. A képen előtérben egy kínai gőzös. Foto: ATA •Vfem is olyan régen meg­mozdult a világ köz­véleménye, s a meggyőző tények, tanúbizonyságok lát­tán és hallatára erőtelje­sen követelte a bonni kor­mány egyik miniszterének távozását. A bonni kormány, illetve személyesen Aden­auer kancellár kénytelen volt meneszteni a lvovi tö­meggyilkost, akit távollété­ben az NDK • bírósága élet­fogytiglani fegyházra ítélt, most pedig kényelemben él­vezi magas nyugdíját. Az Oberlander-ügy azonban nem volt csak személyes ügy, egyedülálló botrány. Hiýz a hozzá hasonló tömeggyilko­sok tömegével tűnnek fel a bonni állam közéletében, sőt igen magas posztokon állnak, s döntenek az állam politikájáról. Ilyen náci akasztófavirág dr. Hans Joseph Maria Glob­ke (hosszúnevű, akár Ober­lander) államtitkár Is. Aden­auer egyik legkedvesebb ke­belbarátja, akinek sötét múltjáról a napokban leb­bent fel a fátyol. KI ez a férfiú, akinek ne­vét az Oberländer-Oggyel és az év eleji náci botrányok­kal kapcsolatban gyakran hallottuk? Hitlerista ő, még pedig a javából. Bár ritkán A kancellár árnyékában láttuk fényképeken a náci fejesek társaságában, Spp olyan kimagasló tagja volt a díszes társaságnak, mint Oberländer, az Izraelben fogva tartott Eichmann, Kal­tenbrunner, a Gestapo min­denható ura s mások. A kü­lönbség Oberlä'nder és Glob­ke között talán annyi, hogy míg az előbbi személyesen is kedvét lelte (és pedig na­gyon gyakran) az áldozatok kivégzésében, Globke „fe­hér keztyüben" dolgozott, azaz ő adta az „éceszt" a zsidó törvény kíméletlen végrehajtására, milliók lik­vidálására. A bonni kormány annyit ismer be Globke múltjáról, hogy tényleg részt vett a nürnbergi „fajvédelmi" tör­vények kommentárjának ki­dolgozásában. Nos, lássuk közelebbről Globke úr jo­gászi remekmüvét. A tör­vényekhez Irt kommentárja nem volt más, mint utasítás a belügyminisztérium szervei­nek, a náci terroralakulatok­nak a törvény könyörtelen gyakorlati végrehajtására. Hogy ennek „becsét" a ha­talom véres urai is felismer­ték, azt Frick belügyminisz­ternek Hitler helyetteséhez, Hesshez írt levele is bizo­nyítja, melyben agyonma­gasztalja legtehetségesebb hi­vatalnokát (Giobket) és kéri, hogy rendkívüli miniszteri ta­nácsossá nevezzék ki. 1938. április 25-én kelt a levél. Egy évre rá megjelentek a nürnbergi törvények. Globke karrierje felfelé ívelt. Glob­ke, aki egyenesen Hitlertől nyerte el miniszteri tanácsosi kinevezését, 1938-ban a zsi­dókérdés végleges felszámo­lásának ausztriai megbízott­ja és az Anschluss elősegítőit megillető legnagyobb kitünte­tést, az 1938. III. 13. em­lékérmet kapja. Következő állomáshelye Csehszlovákia. Részt vesz 400 ezer cseh lakos kitelepítésében a ha­tárvidékről, ezért ismét em­lékéremmel, az 1938. X. 1. éremmel tüntetik ki. A náci háborús dúlás idején vala­mennyi megszállt területen a zsidókérdés gyakorlati vég­leges megoldásának teljhatal­mú biztosa. Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a balti államok — Globke egymást követő állomáshelyei. Közvetlenül ő adta utasítá­sait Eichmannak, a fő hóhér­nak. „Újítási javaslatai" is vol­tak. Például ő vezette be a „J" jelzést a zsidó lako­sok útleveleibe, hogy a náci terror elől ne menekülhes­senek a nyugati országokba, később pedig az ő javasla­tára rendelték el a megszé­gyenítő sárga csillag viselését. Nincs olyan titok, ami ki ne pattanna. Újra bebizonyo­sodott, hogy Bonn dédelgeti a hirhedt fasisztákat. Ober­länder letűnt, s most a köz­vélemény arra vár, hogy az állam és a hadsereg ügyei­be beleszóló Globke és tár­sai pünkösdi királysága mi­előbb véget érjen. Ez azon­ban nem olyan egyszerű, mert a bonni kormánykörök és Adenauer személyesen érde­keltek az államtitkár meg­mentésében. Minden követ megmozgatnak, hogy ne kell­jen megválnia fontos beosz­tásától, mert ez — az Ober­lander-ügy és Eichmann le­tartóztatása — után újabb érzékeny erkölcsi arculcsa­pást jelentene Bonn urai­nak, akik magabiztosan állí­tották, hogy a nyugatnémet államapparátusban nincsenek sötét múltú fasiszták. Szovjet kormánynyilatkozat a kongói helyzetről (Folytatás az 1. oldalról) puszta kísérletek leleplezik a gyar­matosítók barbárságát. Rávilágítanak arra, hogy hangzatos szavaik: gon­doskodnak a gyarmati országok és a függetlenségüket kivívó országok la­kosságáról és civilizációs küldetést töltenek be, egy lyukas garast sem érnek. Ma, amikor szemünk láttára tör­ténnek kísérletek a kongói nép sza­badságának elrablására, amikor meg­kísérlik Kongó Köztársaság darabok­ra szakítását, gazdaságának dezorga­nizálását s a törvényes jogait és függetlenségét védelmező kongói nép akaratának éhínséggel való megtöré­sét, a nemzeti szabadság és függet­lenség eszményeit nagyra becsülő minden állam kötelessége, hogy gaz­daságilag is segítse Kongó Köztársa­ságot. A kongói kormány közölte a szov­jet kormánnyal hogy ilyen segítséget kér a Szovjetuniótól és más államok­tól. A szovjet kormány megvizsgálta a helyzetet és e kérelmet, s kijelen­tette, hogy a Szovjetunió kész pozití­van megtárgyalni a széleskörű gaz­dasági segítségnyújtás kérdését, hogy létrejöjjenek Kongó Köztársaság gazdasági életének normális feltéte­lei, melyek lehetővé teszik, hogy a kongói nép nemzeti érdekeit követve, életszínvonalának emelésére használ­ja fel az ország gazdag kincseit. Mint ismeretes, a szovjet kormány már 10 ezer tonna élelmiszert kül­dött Kongó Köztársaság kormányának e segítség keretében, szovjet repü­Hammarskjöld Kongóban és a Délaírikai Unióban tárgyal Leopoldville (ČTK) - A Reuter leopoldvillei tudósítójának jelentése szerint Hammarskjöld, az ENSZ fő­titkára befejezte a kongói kormány képviselőivel folytatott tárgyalásai­nak első fázisát. Augusztus 2-án rö­vid látogatásra a Délafrikai Unióba utazik, ahonnan a végső megbeszé­lésekre visszatér Kongóba. A leg­közelebbi tárgyaláson már valószínű­leg Lumumba miniszterelnöjc is részt vesz, aki e napokban befejezi ameri­kai látogatását. A nyugati hírügynökségek leopold­villei tudósítói közléséből kitűnik, hogy Hammarskjöld és a kongói miniszterek között többször is etvi eszmecsere folyt. Kongó kormánya ragaszkodik a Biztonsági Tanácsnak a belga haderők távozására vonatkozó határozata következetes teljesítésé­hez. Hammarskjöld véleménye sze­rint „az ENSZ haderőinek feladata nem a katonai akciókban, hanem a tárgyalásokban rejlik." Zavargásoktól tartanak Katangában Elisabethville (ČTK) - Az Asso­ciated Press elisabethvilleí tudósító­jának jelentése szerint Elisabethvil­lenek, Katanga tartomány fővárosá­nak utcáira vasárnap páncélosautó­kat küldtek állig felfegyverzett rend­őrökkel. A város felett repülőgépek köröztek. A tudósító szerint ez az erődemonstráció megelőző intézkedés volt a zavargások ellen és hozzáfűzi, hogy Elisabethville utcáin éjszakán­ként rendőrök cirkálnak, akiket kü­lönleges egységekkel is megerősítet­tek. Az Associated Press jelentésének befejező részében rámutat arra, hogy az elisabethvilleí rendőrség kü­lön parancsot kapott, hogy szigorúan ragaszkodjék a több mint öt személy gyülekezését tiltó kormányrendelet betartásához. Amint ismeretes, a ka­tangai bábkormány egy nappal az­után, hogy a katangai törvényhozó testületből Csőmbe miniszterelnök diktátori politikája elleni tiltakozásul kiléptek az ellenzéki képviselők, minden gyülekezést betiltott. Csőmbe miniszterelnök, a belgák kiszolgálója a katangai nép akarata ellenére kihir­dette Katanga elszakadását Kongó Köztársaságtól. Áz Observer Kongó súlyos gazdasági helyzetéről London (ČTK) — Az Oberserver leo­poldvillei tudósítója Kongó súlyos gazda­sági helyzetéről ír, ahol szavai szerint az alapszükségletekben is nagy hiány mu­tatkozik. A cikkíró az ország gazdasági helyzetét aranyat tartalmazó homokra épített kunyhóhoz hasonlítja. A lap hang­súlyozza, hogy az ország siralmas hely­zete az imperialista politika következ­ménye és a gyarmatósítás legnagyobb szégyene. lőgépek is részt vesznek a Biztonság! Tanács döntése alapján Kongóba ki­küldött csapatok szállításában, vala­mint a teherszállításban, hogy ezzel is segítsék a kongói népet és kor­mányt az imperialista agresszió ellen vívott igazságos harcában. A közel­jövőben további szovjet hajó indul útnak Kongó partjai felé és 100 szov­jet teherautót a hozzájuk tartozó pótalkatrészkészletet és javítómű­helyt szállít Kongó Köztársaságnak. A szállítmánnyal együtt instruktorok érkeznek Kongóba. A Szovjet Vöröskereszt és Vörös­félhold Társaság Szövetsége a közel­jövőben szovjet orvosokat és egész­ségügyi személyzetet bocsát Kongó Köztársaság rendelkezésére, gyógy­szereket és egyéb szükséges egész­ségügyi berendezéseket küld. A Szovjetuniór a belügyekbe való be nem avatkozás, a teljes egyenjogú­ság, a kölcsönös tisztelet alapján kész gazdasági és műszaki segítséget nyújtani Kongó Köztársaságnak, köl­csönösen előnyös gazdasági együttmű­ködést és kereskedelmi kapcsolato­kat ápolni vele, és ezt nem köti semmilyen politikai, katonai, vagy más olyan feltételhez, amely meg­nyirbálná a független Kongó Köztár« saság érdekeit és felségjogait. Kongó miniszterelnöke megfigyelőket kér New York (ČTK) - A New Yortč Times hétfői számában beszámolt ar­ról, hogy Lumumba, Kongó minisz­terelnöke a lap tudósítójával folyta­tott beszélgetésében kijelentette, arra kéri a Biztonsági Tanácsot, küldjön Kongó Köztársaságba meg­figyelőket, akik felügyelnének a Biztonsági Tanácsnak a belga had­erők kivonására vonatkozó határozata teljesítésére. Lubumba élesen bírálta a belga kormány azon döntését, hogy Kongó­ból mindössze 1500 katonát hívtak vissza és hangsúlyozta, hogy a belga kormány mindenképp szabotálja az ENSZ akcióit. GUINEA TÁMOGATJA KONGÓT Konakry (ČTK) — Sekou TourS, a Guineai Köztársaság elnöke rádióbe­szédében kijelentette, hogy a guineai kormány elhatározta, minden rendelkezé­sére álló eszközzel megvédelmezi Kongó Köztársaság függetlenségét. Guinea elnöke élesen elítélte az im­perialistáknak a fiatal köztársaság elleni intrikáit és felhívta a figyelmet arra, hogy a „nemzetközi kolonializmus" az ENSZT-t saját céljaira akarja felhasz­nálni. „Minden arra mutat, — hangsúlyozta Sekou Touré — hogy a gyarmati ha­talmak gazdaságilag el akarják nyomni az afrikai államokat." Egyház és militarizmus Az egyház és a militarizmus régen ke-: rült olyan jelképesen egymás mellé, mint ezekben a napokban. Vasárnap nyílt meg ugyanis Münchenben az 1960-es eucha­risztikus kongresszus, amely nyolc na­pig tart majd. A jelképes ezen egyrészt az, hogy a nemzetközi klerikalizmus kongresszusát Vatikán utasítására — ép­pen Münchenben tartja, másrészt pedig a célja. E kongresszus célja ugyanis nem más, mint az, hogy az egyház megadja áldását Bonn militarista törekvéseire. Az egyházi kongresszusnak ezt a félreért­hetetlenül világi célját az emigráns szer­vezetek egyidejű aktivizálódása, a szu­détanémetek most megtartott gyűlései is bizonyítják. Az eucharisztikus kong­resszus alkalmából — s ez felette jel­lemző — katonai díszemlét tartanak'. A nyugatnémet hadsereg tagjain kívül részt vesz ezen a katonai szemlén a NATO számos egysége, a fasiszta Spa­nyolország alakulata, a Kongó ellen agressziót elkövető Belgium ezrede stb. A kongresszuson természetesen nem hiányozhat Adenauer sem. Hogy még szembeötlőbb legyen a jelkép: Strauss nyugatnémet hadügyminiszter is megígér-, te részvételét. ... S hogy a Vatikán még csak tagadni sem igyekszik az egyházi kongresszus hivatását, a nyugatnémet militarizmus támogatását, arról világos bizonyítékot ad Wendel püspöknek (Adenauer és Strauss kebelbarátjának) megnyitó „imádsága", „Az atombomba isten eszköze, amely arra hivatott, hogy az emberiséget meg­büntesse ... „Adjátok csak tehát az atom­bombát Adenauer kezébe, ő majd véghez viszi isten akaratét és megbün­teti vele a kommunistákat — imádkozik a bonni püspök ... Hogy a Vatikán mjndig a legsötétebb reakciót támogatta, azt tudtuk eddig is. De hogy ilyen nyíltan a háborúra ké­szülő nyugatnémet müitarizmust támo­gatja — arra maga adja kezünkbe a bi­zonyítékot. (v.) ŰJ SZÖ 2 * 1960. augusztus 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom