Új Szó, 1960. augusztus (12. évfolyam, 212-242.szám)
1960-08-02 / 213. szám, kedd
Az NDK kormányának emlékirata a potsdami egyezmény aláírásának 15. évfordulója alkalmából Berlin (ČTK) X Német Demokratikus Köztársaság kormányának emlékirata első részében kiemeli annak jelentőségét, hogy a Hitler elleni koalícióhoz tartozó nagyhatalmak 1945. augusztus 2-án megegyeztek a jövőbeni demokratikus Németország fő elveiben, melyek megfeleltek a német antifasiszták követelésének és a német nép békeszerető erői akaratának. Az emlékirat felvázolja Németország fejlődését, két ellentétes célokat követő állam kialakulását és a potsdami egyezmény elveinek fokozatos háttérbe szorítását az ország nyugati részében. Az emlékirat második része a Német Demokratikus Köztársaság, a történelem első békeszerető német állama politikai és gazdasági fejlődésével foglalkozik, s leszögezi, hogy az NDK az az erő, amely elállja a német militarizmus útját, egy keleti és délkeleti hadjárat megismétlésének útját. Az emlékirat harmadik részében fontos következtetéseket tartalmaz a jövőre nézve. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya kötelességének tartja megállapítani, hogy a potsdami egyezmény megkötésétől eltelt 15 év alatt Nyugat-Németországban nem érvényesítették az egyezmény fő elveit és fő követelményeit. Az USA és Anglia már 1946. december 2-án eltért a potsdami egyezmények alapelveitől és megkezdte Németország feldarabolását. A nyugati hatalmak politikájának aktív kiszolgálói a második világháborúban levert fasiszták és militaristák lettek, akik attól tartottak, hogy a német nép leszámol pusztítóival s kialakul egy békeszerető és demokratikus Németország. Nyugat-Németországban azok az erők tartják kezükben a hatalmat, amelyek az első és második világháború kirobbantásáért felelősek. A második világháborút szervező monopóliumok érintetlenek maradtak. A hitleri hadsereget sohasem számolták fel maradéktalanul Nyugat-Németországban. Nyugat-Németországban megakadályozták a politikai élet demokratizálását. Javíthatatlan nácik hemzsegnek az államapparátusban, ugyanakkor a békét és a nemzetek közötti megértést követelő potsdami egyezmény elveit követelő erőket a legkegyetlenebbül üldözik. A nyugat-németországi megszállási statútum érvényesítéséről szóló petersbergi egyezménnyel, főként azonban az 1954 októberében megkötött párizsi szerződéssel, amely Nyugat-Németországot bevonta a háborús előkészületekbe, a bonni kormány egészen elszakította a nyugati övezeteket a német népgazdaságtól és az USA csatlós államává tette Nyugat-Németországot. Ezért a nyugatnémet militarizmus előtt hivatalosan megnyílt az út egy agresszív hadsereg felépítésére. Ma rakétatámaszpontok hálózata szövi át Nyugat-Németországot, mely atomfegyverkezést folytat. A nyugatnémet imperializmus 1961-ig a legerősebb nyugat-európai hadsereggel akar rendelkezni. A nyugatnémet vezérkar Nyugat-Európában és a NATO-hoz nem tartozó más államokban is, mint például a fasiszta Spanyolországban, katonai támaszpontokat létesít. Egyre jobban militarizálják a nyugatnémet lakosságot. Strauss hadügyminiszter szerint négy-öt millió nyugatnémet lakosnak kell a polgári védelem rendelkezésére állnia. A nyugatnémet revansista hadsereg parancsnoki posztjain a hitleri vezérkar tisztjei állnak. Sok tábornok és tengernagy vezető állásban vett részt az európai népek fondorlatos hitlerista lerohanásában. A bonni hadseregben mos); 2000 volt SStiszt és altiszt teljesít szolgálatot. A nyugatnémet hadsereg 200 tisztje, köztük 18 tábornok fontos tisztségeket tölt be a NATO parancsnokságában. Ez a fejlődés igazolja a nyugatnémet fegyverkezés totális és agresszív jeliegét. A német militarizmus revansista háborúra készül a Hitler-ellenes koalíció államai ellen, le akarja rohanni a Német Demokratikus Köztársaságot. Ezért teljes gőzzel folyik a revarjsista uszítás, mellyel meg akarják nyerni a nyugatnémet és nyugat-berlini lakosságot az imperialista nagynémet birodalom őrült gondolatának. A német militarizmus ellen nagy emberáldozatokkal küzdött európai népeket az a veszély fenyegeti, hogy újabb agresszió áldozataivá válnak. A nyugati hatalmak, főként az Egyesült Államok nagy felelősséget vállaltak azzal, hogy megszegték a postdami egyezményt és támogatták a német militarizmus feltámasztását Nyugat-Németországban. A postdami egyezmény állandó megszegésével elvesztették azt a jogukat, hogy megszálló csapataik Nyugat-Németországban és Nyugat-Berlinben állomásozzanak. A potsdami egyezmény megköveteli, hogy a békeszerződés megkötésével vége szakadjon Nyugat-Németország megszállásának, mert ellentmond .a nemzetközi jognak, s követeli, hogy szűnjék meg Nyugat-Berlin megszállási rendszere, hogy egész Németországban békés és demokratikus viszonyok uralkodjanak. Az emlékirat negyedik részében leszögezi, hogy a nemzetközi biztonság érdeke, a német nemzet békés és demokratikus jövőjének érdeke megköveteli, hogy egész Németországban teljesítsék a potsdami egyezmény elveit és hogy NyugatNémetország is békésen és demokratikusan fejlődjék. Az NDK kormánya felszólítja a Hitler-elleni koalícióhoz tartozó álProvokációk az NDK nyugati határán * Berlin (CTK) — A legutóbbi napokban a Német Demokratikus Köztársaság nyugati határán újabb provokációkra került sor, amelyek célja incidensek előidézése. Braunsroda közelében Mühlhausen határövezetében egy fiatal ember megkísérelte, hogy provokálja az NDK határőrségének taqiait. Dernbach határmenti vidéken Nyugat-Németország területéről köveket dobáltak az NDK határőreire. !AZ NDK 110 százalékra növelte az ipari termelést Berlin (ČTK) - A Német Demokratikus Köztársaságban 1960 első felében a múlt év azonos időszakához viszonyítva a brutto ipari termelést 110 százalékra teljesítették. AZ NDK szocialista iparában a munkatermelékenység 109 százalékra emelkedett. Az ipar egyes ágazataiban, így pl. a személyautók, a traktorok, televízorok, hűtőgépek gyártásában kiváló eredményeket értek el. lamok kormányait, különösen azoknak az államoknak a kormányait, melyeknek fiai életüket áldozták a német militarizmus és a hitleri fasizmus elleni harcban, hogy a potsdami egyezmény szellemében tekintsenek a két német államra. Ez azt jelenti: hatékonyan támogassák Németország békés erőit s határozottan szálljanak szembe az agresszív német militarizmussal és háborús politikájával. Az NDK kormánya fontosnak tartja a Német Szövetségi Köztársaságban folytatott revansista uszításnak és más államokkai szemben emelt hivatalos területi követelésnek, mint az agresszió ideológiai előkészítésének elítélését, a hitleri revansista tábornokok parancsnoksága alá tartozó Bundeswehr építésének kipellengérezését, a Bundeswehr rakétákkal és tömegpusztító fegyverekkel való felszerelésének, mint a béke komoly veszélyeztetésének, továbbá Nyugat-Németország fegyverkezésének azonali leállítását, fontosnak tartja, hogy ne adjanak el és ne kölcsönözzenek rakétákat és atomfegyvereket az NS/Knak, tiltsák be az atomerő katonai célú felhasználását a Szövetségi Köztársaságban, ne folytassanak vele együttműködést e téren, és ne hagyjanak ott ilyen berendezéseket, ne adjanak területet a szövetségi köztársaságnak katonai támaszpontok és kiképzotelepek létesítésére, raktárak átépítésére, slb., ne bocsássák ezeket rendelkezésére katonai alakulatainak kiképzésére, ne adjanak el fegyvert, repülőgépet, hadihajót vagy más hadianyagot az NSZK-nak, ne kölcsönözzenek neki hadianyagot és ne adják beleegyezésüket hadianyag-gyártásához és semmiféle együttműködést ne folytassanak vele a fegyverkezés terén. Lépjenek közbe a náci és más háborús bűnösöknek az államapparátusból, a kormányból, a hadseregből, az igazságszolgáltatásból, a rendőrség kötelékéből, a tanügyi pályáról és más szervezetekből való eltávolításáért. ítéljék el a szövetségi köztársaságnak azt a követelését, hogy egyetlen német állam az NSZK legyen és nemzetközi téren egész Németországot képviselje, mert ez agresszív törekvéseket fejez ki a Német Demokratikus Köztársasággal szemben és megszegi a nemzetközi egyenlőségre való nemzetközi jogi elveket. Az emlékirat végül síkra száll a német békeszerződés mielőbbi megkötéséért, mely szilárd bástya lenne a nyugatnémet militaristák által előkészített harmadik világháborúval szemben és jelentősen hozzájárulna a tartós európai béke biztosításához. A DURRESI KIKÖTŐT méltán nevezik a barátság kikötőjének. Messzi országokból érkeznek ide az Albániának árut szállító hajók. A képen előtérben egy kínai gőzös. Foto: ATA •Vfem is olyan régen megmozdult a világ közvéleménye, s a meggyőző tények, tanúbizonyságok láttán és hallatára erőteljesen követelte a bonni kormány egyik miniszterének távozását. A bonni kormány, illetve személyesen Adenauer kancellár kénytelen volt meneszteni a lvovi tömeggyilkost, akit távollétében az NDK • bírósága életfogytiglani fegyházra ítélt, most pedig kényelemben élvezi magas nyugdíját. Az Oberlander-ügy azonban nem volt csak személyes ügy, egyedülálló botrány. Hiýz a hozzá hasonló tömeggyilkosok tömegével tűnnek fel a bonni állam közéletében, sőt igen magas posztokon állnak, s döntenek az állam politikájáról. Ilyen náci akasztófavirág dr. Hans Joseph Maria Globke (hosszúnevű, akár Oberlander) államtitkár Is. Adenauer egyik legkedvesebb kebelbarátja, akinek sötét múltjáról a napokban lebbent fel a fátyol. KI ez a férfiú, akinek nevét az Oberländer-Oggyel és az év eleji náci botrányokkal kapcsolatban gyakran hallottuk? Hitlerista ő, még pedig a javából. Bár ritkán A kancellár árnyékában láttuk fényképeken a náci fejesek társaságában, Spp olyan kimagasló tagja volt a díszes társaságnak, mint Oberländer, az Izraelben fogva tartott Eichmann, Kaltenbrunner, a Gestapo mindenható ura s mások. A különbség Oberlä'nder és Globke között talán annyi, hogy míg az előbbi személyesen is kedvét lelte (és pedig nagyon gyakran) az áldozatok kivégzésében, Globke „fehér keztyüben" dolgozott, azaz ő adta az „éceszt" a zsidó törvény kíméletlen végrehajtására, milliók likvidálására. A bonni kormány annyit ismer be Globke múltjáról, hogy tényleg részt vett a nürnbergi „fajvédelmi" törvények kommentárjának kidolgozásában. Nos, lássuk közelebbről Globke úr jogászi remekmüvét. A törvényekhez Irt kommentárja nem volt más, mint utasítás a belügyminisztérium szerveinek, a náci terroralakulatoknak a törvény könyörtelen gyakorlati végrehajtására. Hogy ennek „becsét" a hatalom véres urai is felismerték, azt Frick belügyminiszternek Hitler helyetteséhez, Hesshez írt levele is bizonyítja, melyben agyonmagasztalja legtehetségesebb hivatalnokát (Giobket) és kéri, hogy rendkívüli miniszteri tanácsossá nevezzék ki. 1938. április 25-én kelt a levél. Egy évre rá megjelentek a nürnbergi törvények. Globke karrierje felfelé ívelt. Globke, aki egyenesen Hitlertől nyerte el miniszteri tanácsosi kinevezését, 1938-ban a zsidókérdés végleges felszámolásának ausztriai megbízottja és az Anschluss elősegítőit megillető legnagyobb kitüntetést, az 1938. III. 13. emlékérmet kapja. Következő állomáshelye Csehszlovákia. Részt vesz 400 ezer cseh lakos kitelepítésében a határvidékről, ezért ismét emlékéremmel, az 1938. X. 1. éremmel tüntetik ki. A náci háborús dúlás idején valamennyi megszállt területen a zsidókérdés gyakorlati végleges megoldásának teljhatalmú biztosa. Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a balti államok — Globke egymást követő állomáshelyei. Közvetlenül ő adta utasításait Eichmannak, a fő hóhérnak. „Újítási javaslatai" is voltak. Például ő vezette be a „J" jelzést a zsidó lakosok útleveleibe, hogy a náci terror elől ne menekülhessenek a nyugati országokba, később pedig az ő javaslatára rendelték el a megszégyenítő sárga csillag viselését. Nincs olyan titok, ami ki ne pattanna. Újra bebizonyosodott, hogy Bonn dédelgeti a hirhedt fasisztákat. Oberländer letűnt, s most a közvélemény arra vár, hogy az állam és a hadsereg ügyeibe beleszóló Globke és társai pünkösdi királysága mielőbb véget érjen. Ez azonban nem olyan egyszerű, mert a bonni kormánykörök és Adenauer személyesen érdekeltek az államtitkár megmentésében. Minden követ megmozgatnak, hogy ne kelljen megválnia fontos beosztásától, mert ez — az Oberlander-ügy és Eichmann letartóztatása — után újabb érzékeny erkölcsi arculcsapást jelentene Bonn urainak, akik magabiztosan állították, hogy a nyugatnémet államapparátusban nincsenek sötét múltú fasiszták. Szovjet kormánynyilatkozat a kongói helyzetről (Folytatás az 1. oldalról) puszta kísérletek leleplezik a gyarmatosítók barbárságát. Rávilágítanak arra, hogy hangzatos szavaik: gondoskodnak a gyarmati országok és a függetlenségüket kivívó országok lakosságáról és civilizációs küldetést töltenek be, egy lyukas garast sem érnek. Ma, amikor szemünk láttára történnek kísérletek a kongói nép szabadságának elrablására, amikor megkísérlik Kongó Köztársaság darabokra szakítását, gazdaságának dezorganizálását s a törvényes jogait és függetlenségét védelmező kongói nép akaratának éhínséggel való megtörését, a nemzeti szabadság és függetlenség eszményeit nagyra becsülő minden állam kötelessége, hogy gazdaságilag is segítse Kongó Köztársaságot. A kongói kormány közölte a szovjet kormánnyal hogy ilyen segítséget kér a Szovjetuniótól és más államoktól. A szovjet kormány megvizsgálta a helyzetet és e kérelmet, s kijelentette, hogy a Szovjetunió kész pozitívan megtárgyalni a széleskörű gazdasági segítségnyújtás kérdését, hogy létrejöjjenek Kongó Köztársaság gazdasági életének normális feltételei, melyek lehetővé teszik, hogy a kongói nép nemzeti érdekeit követve, életszínvonalának emelésére használja fel az ország gazdag kincseit. Mint ismeretes, a szovjet kormány már 10 ezer tonna élelmiszert küldött Kongó Köztársaság kormányának e segítség keretében, szovjet repüHammarskjöld Kongóban és a Délaírikai Unióban tárgyal Leopoldville (ČTK) - A Reuter leopoldvillei tudósítójának jelentése szerint Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára befejezte a kongói kormány képviselőivel folytatott tárgyalásainak első fázisát. Augusztus 2-án rövid látogatásra a Délafrikai Unióba utazik, ahonnan a végső megbeszélésekre visszatér Kongóba. A legközelebbi tárgyaláson már valószínűleg Lumumba miniszterelnöjc is részt vesz, aki e napokban befejezi amerikai látogatását. A nyugati hírügynökségek leopoldvillei tudósítói közléséből kitűnik, hogy Hammarskjöld és a kongói miniszterek között többször is etvi eszmecsere folyt. Kongó kormánya ragaszkodik a Biztonsági Tanácsnak a belga haderők távozására vonatkozó határozata következetes teljesítéséhez. Hammarskjöld véleménye szerint „az ENSZ haderőinek feladata nem a katonai akciókban, hanem a tárgyalásokban rejlik." Zavargásoktól tartanak Katangában Elisabethville (ČTK) - Az Associated Press elisabethvilleí tudósítójának jelentése szerint Elisabethvillenek, Katanga tartomány fővárosának utcáira vasárnap páncélosautókat küldtek állig felfegyverzett rendőrökkel. A város felett repülőgépek köröztek. A tudósító szerint ez az erődemonstráció megelőző intézkedés volt a zavargások ellen és hozzáfűzi, hogy Elisabethville utcáin éjszakánként rendőrök cirkálnak, akiket különleges egységekkel is megerősítettek. Az Associated Press jelentésének befejező részében rámutat arra, hogy az elisabethvilleí rendőrség külön parancsot kapott, hogy szigorúan ragaszkodjék a több mint öt személy gyülekezését tiltó kormányrendelet betartásához. Amint ismeretes, a katangai bábkormány egy nappal azután, hogy a katangai törvényhozó testületből Csőmbe miniszterelnök diktátori politikája elleni tiltakozásul kiléptek az ellenzéki képviselők, minden gyülekezést betiltott. Csőmbe miniszterelnök, a belgák kiszolgálója a katangai nép akarata ellenére kihirdette Katanga elszakadását Kongó Köztársaságtól. Áz Observer Kongó súlyos gazdasági helyzetéről London (ČTK) — Az Oberserver leopoldvillei tudósítója Kongó súlyos gazdasági helyzetéről ír, ahol szavai szerint az alapszükségletekben is nagy hiány mutatkozik. A cikkíró az ország gazdasági helyzetét aranyat tartalmazó homokra épített kunyhóhoz hasonlítja. A lap hangsúlyozza, hogy az ország siralmas helyzete az imperialista politika következménye és a gyarmatósítás legnagyobb szégyene. lőgépek is részt vesznek a Biztonság! Tanács döntése alapján Kongóba kiküldött csapatok szállításában, valamint a teherszállításban, hogy ezzel is segítsék a kongói népet és kormányt az imperialista agresszió ellen vívott igazságos harcában. A közeljövőben további szovjet hajó indul útnak Kongó partjai felé és 100 szovjet teherautót a hozzájuk tartozó pótalkatrészkészletet és javítóműhelyt szállít Kongó Köztársaságnak. A szállítmánnyal együtt instruktorok érkeznek Kongóba. A Szovjet Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaság Szövetsége a közeljövőben szovjet orvosokat és egészségügyi személyzetet bocsát Kongó Köztársaság rendelkezésére, gyógyszereket és egyéb szükséges egészségügyi berendezéseket küld. A Szovjetuniór a belügyekbe való be nem avatkozás, a teljes egyenjogúság, a kölcsönös tisztelet alapján kész gazdasági és műszaki segítséget nyújtani Kongó Köztársaságnak, kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködést és kereskedelmi kapcsolatokat ápolni vele, és ezt nem köti semmilyen politikai, katonai, vagy más olyan feltételhez, amely megnyirbálná a független Kongó Köztár« saság érdekeit és felségjogait. Kongó miniszterelnöke megfigyelőket kér New York (ČTK) - A New Yortč Times hétfői számában beszámolt arról, hogy Lumumba, Kongó miniszterelnöke a lap tudósítójával folytatott beszélgetésében kijelentette, arra kéri a Biztonsági Tanácsot, küldjön Kongó Köztársaságba megfigyelőket, akik felügyelnének a Biztonsági Tanácsnak a belga haderők kivonására vonatkozó határozata teljesítésére. Lubumba élesen bírálta a belga kormány azon döntését, hogy Kongóból mindössze 1500 katonát hívtak vissza és hangsúlyozta, hogy a belga kormány mindenképp szabotálja az ENSZ akcióit. GUINEA TÁMOGATJA KONGÓT Konakry (ČTK) — Sekou TourS, a Guineai Köztársaság elnöke rádióbeszédében kijelentette, hogy a guineai kormány elhatározta, minden rendelkezésére álló eszközzel megvédelmezi Kongó Köztársaság függetlenségét. Guinea elnöke élesen elítélte az imperialistáknak a fiatal köztársaság elleni intrikáit és felhívta a figyelmet arra, hogy a „nemzetközi kolonializmus" az ENSZT-t saját céljaira akarja felhasználni. „Minden arra mutat, — hangsúlyozta Sekou Touré — hogy a gyarmati hatalmak gazdaságilag el akarják nyomni az afrikai államokat." Egyház és militarizmus Az egyház és a militarizmus régen ke-: rült olyan jelképesen egymás mellé, mint ezekben a napokban. Vasárnap nyílt meg ugyanis Münchenben az 1960-es eucharisztikus kongresszus, amely nyolc napig tart majd. A jelképes ezen egyrészt az, hogy a nemzetközi klerikalizmus kongresszusát Vatikán utasítására — éppen Münchenben tartja, másrészt pedig a célja. E kongresszus célja ugyanis nem más, mint az, hogy az egyház megadja áldását Bonn militarista törekvéseire. Az egyházi kongresszusnak ezt a félreérthetetlenül világi célját az emigráns szervezetek egyidejű aktivizálódása, a szudétanémetek most megtartott gyűlései is bizonyítják. Az eucharisztikus kongresszus alkalmából — s ez felette jellemző — katonai díszemlét tartanak'. A nyugatnémet hadsereg tagjain kívül részt vesz ezen a katonai szemlén a NATO számos egysége, a fasiszta Spanyolország alakulata, a Kongó ellen agressziót elkövető Belgium ezrede stb. A kongresszuson természetesen nem hiányozhat Adenauer sem. Hogy még szembeötlőbb legyen a jelkép: Strauss nyugatnémet hadügyminiszter is megígér-, te részvételét. ... S hogy a Vatikán még csak tagadni sem igyekszik az egyházi kongresszus hivatását, a nyugatnémet militarizmus támogatását, arról világos bizonyítékot ad Wendel püspöknek (Adenauer és Strauss kebelbarátjának) megnyitó „imádsága", „Az atombomba isten eszköze, amely arra hivatott, hogy az emberiséget megbüntesse ... „Adjátok csak tehát az atombombát Adenauer kezébe, ő majd véghez viszi isten akaratét és megbünteti vele a kommunistákat — imádkozik a bonni püspök ... Hogy a Vatikán mjndig a legsötétebb reakciót támogatta, azt tudtuk eddig is. De hogy ilyen nyíltan a háborúra készülő nyugatnémet müitarizmust támogatja — arra maga adja kezünkbe a bizonyítékot. (v.) ŰJ SZÖ 2 * 1960. augusztus 1.