Új Szó, 1960. augusztus (12. évfolyam, 212-242.szám)

1960-08-06 / 217. szám, szombat

Äz alkotóműhely küszöbén Látogatás a moszkvai író-főiskolán A moszkvai Tverszkij boulevardon álló kétemeletes nemesi kúria már régen bevonult az orosz irodalomtörténetbe. Ebben a házban született másfél évszázaddal ezelőtt Alekszandr Gercen. A nagy kritikus szülőháza azonban a legújabbkori szovjet irodalom történetétől sem választható el. Ebben az épületben tanult Jevgenyíj Dolmatovszkíj, Konsztantyin Szimonov, Szergej Mihalkov, Raszul Gamzatov, Viktor Rozov, Szilva Kaputikjan és még sokan mások — a Szovjet írók Szövetségének több mint 300 jelenlegi tagja. Ebben a nevezetes épületben kapott ugyanis helyet két évtizeddel ezelőtt az írószövetség irodalmi főiskolája, amely megalapítójának, Maxim Gorkijnak nevét viseli. Irodalmi főiskola? Sokaknak már a puszta gondolattól is nyelvükre tolul a tiltakozó ellenérv. — Ugyan kérem! Hát lehet írókat csinálni, képezni? (Ugyanakkor ki vonná kétségbe a festőművészek, a zeneszerzők képzésének 'lehetőségét és szükségességét?) Fel is tettem a kérdést Szergej Vasencev professzornak, a főiskola alkotói tanszéke (vagy ahogy még nevezik: az irodalmi mesterség tanszéke) vezetőjének, mindjárt beszélgetésünk elején: — Lehet-e írókat csinálni, művi úton előállítani? Érződött, hogy nem először és nem is századszor válaszol erre a kérdésre: — Nem, írót sem „csinálni", sem művi úton előállítani nem lehet. Az íráshoz tehetség kell. De a tehetség kifejlesztését elősegíteni, gazdáját művelt emberré tenni — azt igenis lehet. És ez a mi feladatunk. A Gorkij Irodalmi Főiskola tananyaga jórészt megegyezik az egyetem nyelv- és irodalomtudományi karáéval. Ezenfelül az „írónövendékek" három éven át tanulnak külön költészet-, dráma-, és prózaelméletet, s mind az öt évfolyamon hetenként egy napot alkotói (mesterségbeli) szemináriumon töltenek: külön-külön a költők, a prózaírók, a drámaírók, a kritikusok és a fordítók. A szemináriumokon saját müveiket elemzik, vitatják meg. Az állandó szemináriumvezetők között olyan jeles irodalmárok vannak, mint Lev Osanyin, Nyikolaj Zamoskin, Lev Kasszil, Alekszandr Karcev, Viktor Rozoy, Vlagyimir Pimenov, Kornyelij Zelinszkíj. Gyakran hívják meg a hallgatók hosszabb beszélgetésre a szovjet irodalom legkiemelkedőbb mestereit is. A közelmúltban például Mihail Solohov és Leonyid Leonov beszélgetett el a leendő írókkal munkájáról, „műhelytitkairól". nappali és levelező tagozatának jelenleg összesen 500 A főiskola — Nemrégiben megjelent nálunk egy 18 éves kirgiz kolhozista fiú, egy egész paksaméta prózai kézirattal — mondja Vasencev. — Rendkívül tehetséges, azonkívül művelt fiú, kitűnően ismeri a nyugati irodalmat, sót írásaiban egy kissé Hemingway-t utánozza. Mégis vissza kellett utasítanunk a felvételt a saját érdekében. Ha most bekerül a főiskolára, bizonyosan elrontjuk. Visszaküldtük a kolhozba, hadd szedjen fel még egy kis élettapasztalatot. Két-három esztendő múlva, akár vizsga nélkül is felvesszük. Megkértük a Kirgiz írószövetséget, hogy addig is kísérjék figyelemmel. legalább érettségi bizonyítvány szükges, de vannak a A felvételhez hallgatója van. Évente másfél-kétezren jelentkeznek (akik között természetesen mjndig sok a javíthatatlan grafomániás, dilettáns), s közülük behívják a százötven legtehetségesebbnek látszót, s egyéni beszélgetések során, vizsgák segítségével végül is kiválasztják a leendő hallgatókat. — És mi a biztosíték, hogy mindből író lesz? — Nincs rá biztosíték, noha a felvételi hibaszázalék, a „selejt" elég kicsi — magyarázták meg a főiskola vezetői. De végeredményben úgysem írói diplomát adunk; az oklevelekben csak ez áll: „irodalmi munkás". Végzett hallgatóink nagy részét rendszerint újságírónak, lektornak helyezzük el, hiszen a fiatal írónak — mégha igen tehetséges is és közben felvették a Szövetségbe,- szüksége van fix állásra. A diplomát — akárcsak a többi főiskolán — az államvizsgák letétele és a szakdolgozat megvédése után kapják meg a hallgatók. Csakhogy a „szakdolgozat" itt költemény, regény, vagy színdarab. Az idei tanév egyik legsikerültebb diplomamunkáját már a magyar olvasóközönség is ismeri. Anatolij Kuznyecov nyújtotta be, címe: A legenda folytatása. Érdekes a hallgatók kor szerinti megoszlása. Az elsőéves költők többsége 20—25 éves. („Ezt a mesterséget korán kell kezdeni" — jegyezte meg Vasencov professzor.) A drámaírók, a regényírók, a kritikusok rendszerint 25-35 éves korukban jelentkeznek felvételre Ahhoz több élettapasztalat szükséges, később forr ki a tehetség. hallgatók között egyetemet végzettek is. A főiskolán tanul (főként a levelező tagozaton) néhány orvos, mérnök, egy volt kolhozelnök, egy kereskedelmi főigazgatósági vezető és egy miniszterhelyettes. Magam éppen a levelező hallgatók alkotői szemináriumára csöppentem be. Tizenkét fiatalember és két asszony ült a padokban. Valamenynyien prózaírók. 23—34 évesek. Alekszej Karcev író, a szeminárium vezetője mellett egy szőke férfi ült a dobogón: Pjotr Karjakin. V. éves hallgató. Az ő novellájáról folyt éppen a szó. Karjakin ipari tanuló volt. amikor kitört a háború, négy évet töltött a lövészárokban, kétszer sebesült. Leszerelése után dolgozott építkezésen, volt függetlenített Komszomol-funkcionárius, elvégezte a képzőművészeti főiskolát és most hivatásos szobrász Omszkban. Hét éve irogat, sőt ír. (Később elolvastam a Rózsa és a Vörös című novelláját, amelyről a szemináriumi vita folyt. Nem csehovi remekmű, de viszonylag kiforrott író munkája, feltétlenül megüti a vidéki irodalmi folyóiratok szivonalát.) múlt áll a szeminárium többi részvevője mögött is. Hasonló Jelenleg a legtöbbjük újságnál dolgozik (moszkvai, kerületi, járási lapoknál), de eredetileg majdnem mind kétkezi munkások voltak. ... Közben folyik a vita. Szenvedélyesen és tárgyilagosan. Karcev jóformán csak irányítja a vitát, nem igen szól bele, csupán a végén mondja el véleményét. Miközben a hallgatók beszélnek, hozzámhajol és röviden jellemzi őket. A szőke fiatalasszony, aki most védelmébe veszi Karjakin novellájának egyik mellékalakját, odesszai újságírónő. Amióta a főiskola hallgatója, négy regénye jelent meg, felvették az írószövetségbe és magánúton elvégezte az egyetemet is. A csonkakarú bajuszos férfi hadirokkant. Ügyvéd. Eddig még nem publikált nagyobb írásművet, de regénye, amelyet most fejez be, Karcev véleménye szerint igen jó. A következő felszólaló egy vékonyka, halkszavú, vidékiesen öltözött asszonyka, aki eddig egész idő alatt jegyezgetett. Néhány szóval fején találja a szöget. Tisztfeleség. Sokat utazott, sokat látott és kitűnően Ir. Több novellája jelent már meg országos lapokban. ... Mindenki elmondta véleményét a novelláról. Korjakiné a szó. Nem reagál külön az egyes megjegyzésekre, okfejtésekre, csak azt foglalja össze röviden, hogy mit akart a novellában ő elmondani és hogyan „vitte el" néhol a ceruza. '— Majd gondolkozom még a megjegyzéseken - jelentette ki végül. Egy-két apróságot talán kijavítok, de alapjában már nem akarok változtatni a novellán. Inkább a jövőben használom fel azokat a bíráló megjegyzéseket, amelyekkel egyetértek. ji válaszban semmi [nagyképűség. Sőt, valószínűleg itt reakció őszintétlenül Nincs ebben minden más hatott volna... A szeminárium jó tíž perccel a csengetés után ér véget. A hallgatók indulnak kifelé, de még az ajtóban, az udvaron, az utcán is folytatódik a vita. Valamennyien az irodalom ihletett mesterelvé akarnak válni. KULCSÄR ISTVÄN Az élet leltételei A

Z ŰRHAJÓBAN A prešovi Magasépítészeti Vállalat michalovcei vezetőségének és a pardubicei Priemstav Üzemnek a dolgozói e napokban fejezték be a Michalovce melletti Biela Hora hegyen a televízió közbeeső erősítőállomása tornyának építését. Ez az adótorony lehetővé teszi hazánk egész területén a Szovjetunióból közvetíteti televíziós programok vételét. A vasbetonból készült 32 méter magas, hatemeletes torony köralakú. Képünkön: A Biela Hora-i retranszlációs torony. (F. Schingler felv. — ČTK) Sokvásznű mozi a Szovjetunióban A szovjet népgazdaság eredményeit szemléltető kiállításon a közeljövőben bemutatják a mozi új fajtáját, a nálunk Ismert polykránt, a sokvásznú mozit. Miben különbözik a sokvásznú mozi a panorámikus filmtől? A panorámikus filmen a néző a cselekménynek egy és ugyanazon színhelyét látja. A sokvásznú moziban az egyes vásznakon vetítendő filmet külön-külön veszik fel, s külön vetítik, de a filmeket egységes tartalom, közös téma köti öszsze, Az új rendszerű mozi lehetővé teszi, hogy telítettebb, koncentráltabb anyagot kapjon a néző, egyidejűleg hét mozivásznon. A rendező a sokvásznú moziban bizonyos szabadságot nyújt a nézőnek, hogy az eléje vetített dolgok közül azt válassza ki, ami a legjobban érdekli. Az új mozinak az az előnye is megvan, hogy rövid idő alatt a lehető legteljesebb információt nyújtja a témáról és nem fárasztja ki a nézőt. Különösen fontos ez a körülmény a különböző kiállításokon, ahol 10—12 perc alatt le lehet pergetni egy teljes, másfél-kétórás filmanyagot. A sokvásznú mozi számára nagyon nehéz, munkaigényes feladat a filmek elkészítése. A közönséges filmben az egyes filmkockáknak csupán a megelőző és a következő filmkockával kell összhangban állniok. A sokvásznú moziban, ahol egyszerre hét, azonos témával foglalkozó film pereg, az egyes filmkockákat két megelőző és két különböző filmkockával kell összhangba hozni. A kiállításon bemutatásra kerülő első sokvásznú film a különböző optikai készülékek gyártását és alkalmazását mutatja be. A másik film a kozmikus térség meghódításáról szól. Itt a nézők egyidejűleg láthatják a rakéta repülését figyelemmel kísérő földi megfigyelőt, a világűrben repülő rakétát, a rakéta belsejében tartózkodó kutyákat, valamint a rakétáról rádió segítségével továbbított adatokat, amelyek az állatok érveréséröl, légzéséről. vérnyomásáról stb. számolnak be. A sokvásznú mozi valószínűleg a tudományos népszerű filmek és kiállítások moziia lesz. A bolygóközti térben nincsenek meg az élet feltételei. Az űrhajó kabinjában mindenekelőtt biztosítani kell az élethez szükséges levegőnyomást. Ha a légnyomás a környezethez képest nagy mértékben s gyorsan lecsökken, akkor a vérben és a szövetnedvekben oldott nitrogén buborékok alakjában felszabadulhat (akár a pohárba kifecskendezett szódavízből a szénsav). Ezek a buborékok a vérpályába jutva és tovasodródva különböző helyeken vérellátási zavarokat okoznak. Ennek elkerülésére az űrhajó kabinjában megfelelő nyomási kell biztosítani. A vér felforrhat Célszerű volna ugyan az embernek a Földön megszokott egy atmoszféra nyomást létrehozni, ebben az esetben az űrhajó falát nagyobb szilárdságúra kellene méretezni. Ez viszont növelné súlyát. Az alacsonyabb nyomás egyéb okok miatt is előnyös. Gondolni kell az űrhajó falának sérülésére (meteoritok), amikor a nyomás robbanásszerű hirtelenséggel kiegyenlítődik a környezettel. A nyomás hirtelen lecsökkenése a szervezetben levő gáztartalmű szerveken i'tűdő, gyomorvércsatorna, orr-melléküregek, középfül) kellemetlen sérüléseket okozhat. Ha a környezet és az űrhajó kabinja között a nyomáskülönbség kisebb, a hatás kevésbé erőteljes. Az életfolyamatokhoz, a szervezetekben lefolyó égésekhez oxigén szükséges. A kabin „levegőjében" az alacsonyabb nyomásnak megfelelően az oxigén arányát a földihez képest emelni kell. Az oxigént előreláthatólag nem a Földön használatos 150 atmoszféra túlnyomású acélpalackokban fogják vinni, hanem folyékony oxigén alakjában. Ennek tárolására a sokkal könnyebb kettősfalú, hőszigetelő edényeket alkalmazzák. Foglalkoznak azzal is, hogy a kilélegzett szénsavból az oxigént alacsonyrendű növények i'algák) segítségével visszanyerjék. A sugárzás elleni védekezés Az űrhajóst meg kell védeni a boly góközti tér sugárhatásaitól. Az ultraibolya sugárzás nem okoz nagy gondot, mert könnyen elnyelődik a kabin falában. A kozmikus sugárzás hatásai a legveszélyesebbek. A védekezés ellenük a legkevésbé megoldott. E hatás az egyéb, úgynevezett ionizáló sugárzásokéval (röntgensugarak, rádioakt'w anyagok) lényegében megegyezik. Károsodnak a vérképzőszervek, daganatok fejlődhetnek, érzékeny a kozmikus sugárzásra az idegszövet és a szem is. Az űrhajó egyenletes sebessége nem okoz megterhelést, de az iránybeli vagy nagyságbeli változása, a gyorsulás annál inkább. Centrifugákon tanulmányozták az űrhajó indításakor és visszatérésekor várható gyorsulásokat és megállapították, hogy megfelelő feltételek biztosításával (testhelyzet, védőruha) az emberi szervezet képes azokat elviselni. Táplálkozási problémák Tálán a legérdekesebb kérdés az űrhajó mozgása folytán fellépő súlytalanság. A „Lajka-kísérlet" bebizonyította, hogy ezt az élő szervezet hosszú időn át különösebb zavar nélkül elviselheti. Csupán a gyorsulásokról a súlytalanságba való átmenet kellemetlen egyeseknek. A súlytalan állapotban mozgászavarok és tájékozódási zavarok jelentkezhetnek. Megnehezül a táplálkozás és az ivás. A szilárd falatok a garatban t lebeghetnek, inni csak rugalmas falú nyomópalackból csövön át lehet. A legtöbb élettani működés a súlytalanság idején zavartalan. Természetesen mindezekre a kérdésekre biztos választ majd csak a diadalmas útjáról hazatérő első űrhajós beszámolójából kaphatunk. A Szovjetunió népgazdasága sikereinek moszkvai kiállításán bemutatják a legújabb szovjet traktor-típusokat is. Képünkön a Lipeck T-40A típusú különleges rendeltetésű traktort láthatjuk. A kisméretű gazdaságos motorral ellátott traktort szőlőművelésnél és gyümölcsös kertekben használják. (TASZSZ felv.) A sebészet kétségkívül azon orvosi szaktudományok egyike, amelyek a legnagyobb fejlődést érték el a legutóbbi időben. Teljesen új sebészeti ágazatok — pl, a szívsebészet — jöttek létre. Már 1920 óta — amikor is először sikerült megszüntetni a mitrális billentyű szűkülését, ami a vér visszatartásával jelentősen megnehezíti a vérkeringést a beteg tüdejéjében — állandóan tökéletesedik a szívműtétek technikája. A szívműtéteket még nemrég nagymértékben megnehezítette, hogy a szivet a műtét idejére ki kell kapcsolni a vérkeringésből. Emellett a beteg abban a veszélyben forog, hogy amenynyiben agya három percnél tovább nem kap vért, oxigénhiány következtében meghal. A korszerű technika azonban ezzel a problémával is megbirkózott. Ma már két eszköz áll rendelkezésünkre az agy említett anoxéniájának (oxigénhiányának) megakadályozására. A vérkeringést műtét közben „müszív" segítségével biztosíthatjuk, vagy pedig azzal kényszerlthetjük az emberi testet a szövetek számára szükséges oxigénmennyiség fogyasztásának csökkentésére, hogy egyes állatok téli álmához hasonló állapotba hozzuk. A testen kívüli vérkeringést lehetségessé tevő szívszivatytyú a műtét folyamán szívó Korszerű technika a sebészetben MÜSZÍV ÉS A TÉLI ÁLOMBAN VÉGZETT MŰTÉT és kinyomó szelep bonyolult rendszere segítségével helyettesíti az emberi szív tevékenységét. A legutóbbi időben a „müszív" tevékenységét „mesterséges lélegzéssel" kötik egybe, ami lehetővé teszi, hogy a betegnek a szívszivattyún keresztül haladó vére egyidejűleg oxigént vesz fel. A bratislavai sebészeti klinikán a šiška akadémikus vezetésével dolgozó orvosok már 1958 júniusában testenkívüli vérkeringést lehetővé tevő műszert szerkesztettek, melynek segítségével már 48 műtétet hajtottak végre igen jó eredménnyel. A szabadszemmel ellenőrizhető szívműtét lehetővé teszi a beavatkozás pontos végrehajtását és egyben teljesen kizárja annak a veszélyét, hogy » műtét előtti vérkeringési zavarok megismétlődhessenek. A bratislavai sebészeti klinikán ma már nemcsak felnőtt betegeket, hanem született szívbajban szenvedő gyermekeket és reumás fiatalokat is qyógykezelnek. Örvendetes, hogy a prágai Chirana nemzeti vállalatban már megkezdték az ilyen műszívek- és tüdők készítését. A másik módszer, az úgynevezett hibernáció (érzéstelenítés a test hőmérsékletének nagyfokú mesterséges csökkentésével), az említett kritikus három percnek — mely alatt az agyszövet oxigén nélkül is életképes — csaknem tíz percre való meghosszabbítását teszi lehetővé. A beteg hőmérsékletét e módszer szerint a normális 36—37 Celsius fokról 28 C fokra csökkentik. Az emberi test. elsősorban az agy szövetének ilyen alacsony hőmérséklet mellett lényegesen kevesebb oxiaénre van szüksége, ezért a vérkeringés is félbeszakítható arra a rövid időre, mely alatt a sebész elvégezheti a szívműtétet. E módszer alkalmazása esetében a mély narkózisban levő beteg testét úgy hűtik le, hogy jeges vízbe helyezik s csaknem másfél óráig benne hagyják. A műtétet azután úgy hajtják végre, hogy elzárják a vérkeringést, a maradék vért kiszivattyúzzák a szívből és helyre hozzák a szívbillentyű hibáját. A beteg testét a műtét után felmelegítik, míg vissza nem nyeri normális, azaz 36 C fokú hőmérsékletét. A Német Demokratikus Köztársaságban különleges hibernizáló műszert szerkesztettek e lehűtés könnyebb, pontosabb végrehajtása érdekében. A beteget különleges lepellel bugyolálják be, melybe állandóan különleges oldat szivárog a hűtőberendezésből. Ugyanakkor a lepellel összekötött hőmérő lehetővé teszi, a hűtőfolyadék hőfokának pontos szabályozását, úgyhogy a műszert kezelő érzéstelenítő orvos mínusz 10 C fokról egészen plusz 60 C fokra változtathatja a beteget borító lepel hőmérsékletét. A szívműtét azonban akkor is igen nagy igényeket támaszt az orvosokkal, az egészségügyi, és műszaki dolgozókkal szemben, ha a legkorszerűbb segédeszközök is állnak rendelkezésükre. A feltárt szíven végzett néhányperces munka a kutatók, az orvosok, a mérnökök s az üzemi munkások évek hosszú során át végzett fáradhatatlan tevékenységének eredménye. Nemcsak a betegek, hanem egész társadalmunk hálával tartozik nekik, azért, hogy munkájuk gyümölcseként visszaadhatjuk olyan egyének egészségét, munkaképességét, akiknek még nemrég semmilyen hathatós segítséget sem nyújthattunk. Cilek ]0J SZÖ 2 * 1960. augusztus 10.