Új Szó, 1960. augusztus (12. évfolyam, 212-242.szám)

1960-08-05 / 216. szám, péntek

de Guy Maupassant 110 ÉVVEL EZELŐTT SZÜLETETT GUY DE MAUPASSANT, A MODERN ÉRTELEMBEN VETT NOVELLA KLASSZIKUS MESTERE S EGYÚTTAL NYOLCVAN ÉVE ANNAK, HOGY ELSŐ MESTERMÜVÉT A „GÖM­BÖC-ÖT 1880-BAN MEGJELENTETTE. Roppant népszerűségét, melyet már rövid életében kivívott magának, szá­mos irodalomtörténész igyekezett ma­gyarázni. Egyesek témái merészségében, mások világos stílusában, a kompozí­ció tökéletességében, szenvtelen előadás­módjában, tárgyilagosságában látják si­kerének titkát. Bizonyos azonban, hogy műveinek hatása ilyen rövid Iro­dalmi szentenciákkal nem indokolható éi részletesebb elemzést kiván. Flaubert egyik írói önvallomásában íťja: „Mi írók állandóan művészetünkön kuk­solunk, a természettel jóformán csak képzeletünkön át érintkezünk és igazán ránk fér, ha néha szembenézünk a Hold­dal vagy a Nappal." Talán ilyesféle meg­gondolások késztették arra is, hogy ke­resztfiát és tanítványát helyszíni szemlék­re küldje, feladatokkal bízza meg, és saját ľ art pour ľ art elveivel ellentétben mintegy riportok megírására össztönözze. Szerencsére a tanítvány nem éri be ennyi­vel, nem éri be a Nap és a Hold szem­léletével, hanem mélyebben hatol az élet sűrűjébe. Keresi az embert és mint a francia-porosz háború katonája, külön­böző minisztériumok tisztviselője, sport­események és szerelmi kalandok hőse, találkozik is vele. Innen fejlődik Mau­passant életközelsége, reális látásmódja, pontos tárgyismerete, amellyel a városi és falusi életet ábrázolni tudja. Natu­ralista parasztnovellál például egyenesen úttörő jelentőségűek. Innen ered az Is, hogy megveti a szellem romantikus áb­rándozásalt, de nem azonosul a zolai na­turalizmussal sem, novelláiban nem bo­nyolódik apró pepecselő leírásokba, igazi epikus lendUlettel és tárgyilagos fölény­nyel vezeti az események kibontakozását a nem poentírozott befejezés felé. Ilyen alkotási módszerek természetesen a határozott szemlélet, az életértés, a társadalombírálat kifejlődését Is eredmé­nyezik. És a maupassant! novellák nagy­része tanúskodik Is erről. A nyárspolgári szellem és életmód léhaságát, a polgári erkölcsök felszínességét egyforma kö­nyörtelenséggel pellengérezi ki é» lelep­lező sorai annál meggyőzőbbek, mivel az események maguktól hatnak és sohase érezzük a magyarázó iró közbeszólásalt. Elég, ha a „Gömböc" nyúlpástétomot fa­latozó Cornudet-Jére gondolunk, aki ha­zafias pátosszal verseket szaval, miközben Gömböc a polgári önzés áldozataként étlen marad. Vagy az „örökség" házas­párjára, akik a nagynéni millióiért azon­nal fittyet hánynak a tisztes házasság törvényeinek, vagy Sacrament úrra, „akinek egyetlen álma volt valamilyen rendjelet viselni" és az ezzel szinte ösz­szerímelő másik remekmű, az „Ékszerek" Lantln úrára. Novellái mellett regénye­ket is írt, többek között a nagysikerű Bel Amit (Szép fiú) és talán a legje­lentősebb, „Egy Élet" című regényét. Alakjai itt is. akár csak novelláiban,, a második császárság és a harmadik köz­társaság kulisszái mögött mozognak, s Mau­passant itt sem riad vissza a háttér leleplezésétől. Ez a háttér a század kor­rupt, álszent, karriert hajszoló, életét habzsoló polgári társadalma. Harmincéves korában jelentette meg „Gömböc" című novelláját és negyvenhá* roméve> korában halt meg. Regényel é$ novelláskötetei már életében fantasztikum példányszámot értek el, számos kortár* sa klasszikusként tisztelte. írásművészei tében a fegyelmezettség, látásmódjába* a realizmus dominált. Élete mégis szo>» rongó küzdelem az őrUIet réme ellen. Kínzó fejfájások gyötrik és éterrel kábít­ja magát, hogy dolgozni tudjon. Végül egy sikertelen öngyilkossági kísérlete után zárt intézetbe szállítják és ott is hal meg elborult elmével. „Sötétség!" — állítólag ezek voltak utolsó szavai. De életműve világosság maradt, irásmüvé­szete rányomta bélyegét a realista no­vella fejlődésére, müveinek olvasottsága egyre nő és felejthetetlen novellahősel ma már nemcsak szellemtörténeti valósá­gok, de mind szélesebb rétegek közös ismerősei. (monoszlóy) Mikuláš Rogovský képei Büszkék Nagy sikert könyvelt el nemrég hazánk nehézipara. Nyikita Szer­gejevics Hruscsov, a szovjet kor­mány tagjaival és a párt vezetői­vel csehszlovák gyártmányú folya­mi személyhajón tett sétahajózást a Moszkva-csatornán. A MOL­1200-as Komárno elnevezésű há­romfedélzetű személyhajó megte­kintése után Nyikita Hruscsov rö­viden így nyilatkozott: „Nagysze­rű!" Ez a nagy elismerés éppoly jogosan illeti a komárnói hajógyár dolgozóit, mint a prágai Wilhelm Pieck Üzem dolgozóit. Nemrég meglátogattuk az utóbbit, melynek dolgozói épp ez idén ünnepelték üzemük fennállásának 60. évfor­dulóját. N em messze a Vltava partjától, a Prága-Smíchov állomás melletti hegyoldalban húzódnak a YVilhelm Pieck Üzem termelőcsarno­kai. Hatvan éve, hogy üzembehe­lyezték a mai gép­gyár első kisöntő­déjét és szerelőmű­helyét, amely év­századunk első év­tizedében már több száz munkást al­kalmazó gyárrá fejlődött. Szesz­gyár-, cukorgyár-, sörgyárberende­zések, szivattyúk és gőzgépek ké­szültek itt nagy szakértelemmel. Később a gyár termelési ját mindinkább a Diesel-motorok gyártása töltötte ki. Arra, milyen is volt az első Die­sel-motor, a tech­nika történetéből kapunk választ. Elég, ha összeha­sonlítjuk a mai motorokkal, hogy lássuk a nagy kü­lönbséget. 1912­ben egy lőerőre 150-200 kg esett, ma csak 15-16 kg. Az első Diesel-mo­torok lóerőnkénti üzemanyagfogyasz­tása óránként 230-240 gramm volt, ma már csak 155 gramm. Külföldön még ma is nagyon sok, régi gyárt­mányú Skoda-Diesel-motor dolgozik és nem ritka az az eset, hogy 1960­ban olyan motorok számára rendel­nek külföldről pótalkatrészeket, ame­lyeket az 1912-15-ös években gyár­tottak a prágai Skoda Üzemben. Az üzem ma már csakis Diesel­motorok gyártásával foglalkozik. A gyár termelése ez idén — az 1945-ös évhez viszonyítva — csáknem ötszörösére emelkedett, s munkater­melékenysége is 400—700 százalékos emelkedést mutat. Mégsem tudjuk teljesen kielégíteni az állandóan nö­vekvő megrendelők igényeit. Ez idén már 70 külföldi országba szállítanak Diesel-motorokat. Skoda, Slávia és a ČKD védjegyű gépeink éppen olyan megbízhatóan működnek a Nílus menti öntözőbe­rendezéseknél, mint a Volga hullá­mait szelő 1500 lóerős személy- és vontatóhajók gépházában. Nincs az egész világon még egy olyan nagy üzem, amely lóerőre átszámítva any­nyi Diesel-motort készítene, mint a mi prágai Wilhelm Pieck Gépgyá­runk. Nincs a világon még egy olyan megbízható és jő hírnévnek örvendő védjegyű Diesel-motor, mint a Skoda vagy a Slávia. Nos, ezek után nem is csoda, hogy világviszonylatban Is a legtöbb Diesel-motort exportáló országok között a negyedik helyen állunk. A jövőben azonban még több motort szándékszunk a külföld szá­mára gyártani. A jő kilométer hosszúságú üzem egyik termelőcsarnokába lépve megragadja tekintetünket a gé­pek sokasága. 6-2000 lóerős Diesel­motorok minden alkatrészét megta­láljuk ebben a szerelőcsarnokban, melynek egyes osztályain nagy piros betűkkel írt tábla függ, hogy ezen a munkahelyen a szocialista munka­brigád cím elnyeréséért versenyez­nek. Harcmincegy munkacsoport kap­csolódott már be a versenybe. Közü­lük kettő már el is nyerte a büszke címet. Az egyik csaknem kész motornál két munkaruhás ember sürgölődik. A ha­talmas méretű motor tetején szerel­nek valamilyen alkatrészt. Szemügy­re véve ezt az emeletnyi magasságú motort, az volt a benyomásunk, hogy a „Csehszlovákia 1960" kiállításon látott 2000 lóerős hajómotor másával állunk szemben. Kérdésünkre a két Jan Výchtrle és Karel Däfler technikusok az új Die­sel-motort szerelik. fiatal technikus, Jan Vychtrle és Ka­réi Däfler megmagyarázta, hogy ez egy új, 9-hengeres 9 L 275-TI-PS mintájú Diesel-motor prototípusa, amelyen nem kévesebb mint három évig dolgoztak 23 társukkal együtt. Nem volt könnyű a feladat, mgrt hisz olyan tökéletes gépet kell előállíta­niuk, amelyet majd a harmadik öt­éves terv éveiben fognak sorozatban gyártani. Jan Vychtrle, a csoport ve­zetője elmondja, hogy az új kilenc­hengeres motornak kétszer akkora a teljesítménye, mint a hasonló hathen­geresnek. A motort még automatikus indító és ellenőrző szerkezettel is felszerelik. Eddig a Wilhelm Pieck Gyár dolgozői6-2000 lóerős motórokat gyártottak. De a harmadik ötéves terv éveiben 3500-4000 lóerős Die­sel-motorok gyártását is tervbe vet­ték a folyami, tengeri hajók villany­fejlesztőinek és szivattyúinak meg­hajtására. - Mi újság, bátyó? — szólított meg barátságosan Karel Däfler elv­társ egy ráncos arcú, kimenő ruhába öltözött, sovány, magas férfit, aki ugyancsak szemügyre vette az új motor minden alkatrészét, majd kö­zömbös arccal így válaszolt: - Bejötem széjjelnézni. Ügy látom, nincs leolajozva a motor felülete. - Még dolgozunk rajta — vála-, szólta Däfler olyan hangon, mint akit valamia rajtakapnak. - Na jó, akkor elmegyek... r—i biccentett az öreg és a műhely távoli sarka felé vette útját. - Josef Jefábek a neve, mint mun­A. szenzációs gép, amely súrlódással hegeszt. rájuk kás dolgozott nálunk 35 évig — mondják nem kis büszkeséggel a ha­talmas gép szerkesztői, akik úgy is­merik régi munkatársukat mint sa­ját édesapjukat. Elmondják rőla, hogy amióta nyugdíjba ment, gyak­ran bejár „széjjelnézni" az üzembe, hogy minden rendben van-e? Nem tud nyugodtan otthon ülni, valami visszahúzza az üzembe, mely hosszú évek során úgy a szívéhez nőtt, mint második otthona. Ha valami fogyaté­kosságot észrevesz éles tekintete, bizony jaj annak, aki elkövette. Még az Igazgatóhoz is bemegy, ha az üzem jó hírnevének érdeke ezt kí­vánja - mondották róla mosolyog­va. De szeretik is az öreget az idő­sebbek s a fiatalabbak egyaránt. Jó tanácsa sok esetben segített a mű­hely problémájának megoldásában. A szerelőcsarnokból egyenesen a mechanikai műhelybe vezet útunk. Jogos büszkeséggel mutatták itt meg azt a szenzációs hegesztő gé­pet, melyhez hasonló nem található az egész világon. Az esztergapadhoz hasonló hegesztőgép a Wilhelm Pieck Üzem műszaki dolgozóinak a talál­mánya. Súrlódással hegeszti az acél vagy a színesfém-alkatrészeket. A prá­gai Kísérleti Hegesztőintézet tudo­mányos dolgozóival szorosan együtt­működve fejlesztették ki ezt a gépet, amelynek a jövőben, a sorozatgyár­tás bevezetése után. szinte forra­dalmi jelentősége lesz a gépiparban, mert többszörösen növeli a munka­termelékenységet, csökkenti az ön­költséget és az anyagfogyasztást. A világraszóló szenzációs gépen Kába elvtárs csoportja dolgozik, azok, akik a gépet megszerkesztették. Bátran mondhatjuk, hogy kiváló sikerrel. Ilyen példát, amely a műszaki fej­lesztés iránti nagy figyelemről ta­núskodik, többet is fel lehetne so­rolni. Magát az üzem fő konkstruk­tőrét, a már kétszer kitüntetett Vlastimil Svatuškát, vagy a Diesel­motorok kísérleti intézetének dol­gozóit, Karel Aktavec, Oldrich Brin­da, Jaroslav Friedrick, Karel Jirí Nemec és Bohumír Spata mérnökö­ket gyakran látjuk munkaidő után is késő éjszakáig irodájukban a mű­szaki rajzok fölé hajolva dolgozni. Nem egy műszaki problémát oldot­tak már meg mellyel nemcsak a terv teljesítését, de a munkaterme­lékenység növelését is elősegítették. Svatuška főkonstruktőr 20 újítási ja­vaslatával tavaly 1900 000 koronát takarított meg az üzemnek anyagban és munkában. A többiek sem marad­nak el mögötte. Tavaly az újítómoz­galom több mint két és félmillió ko­rona megtakarítást eredményezett és ugyancsak nagy sikerrel halad a „Mindenki új módon" mozgalom is. Adam és Svatuška konstruktőrök az SL 275-ös Diesel-motor tökélete­sítésével és konstrukciójának meg­változtatásával az egy lóerőre eső gépsúlyt 30 százalékkal, azaz 14 és fél kg-ra csökkentették, ami évente 1669 000 korona értékű anyag meg­takarítását jelenti. Ugyanakkor a gépsúly csökkentése a Diesel-moto­rok hasznosságának fejlesztésében újabb előrehaladást jelent. Az üzem vezetői már most alapo­san felkészülnek a brnői nemzetközi mintavásárra, Egy egész sor töké­letesített Diesel-motorra! jönnek Brnóba, ahol például működés köz­ben mutatják majd be a 6L-275-II­PN típusú hathengeres hajómotoro­kat is. Kiállítják a D 90-es 10 ló­erős és a 3D 110-es tökéletesített Skoda-motorokat, melyeket léghű­téses változatban és automatizált in­dítóberendezéssel gyártják a mező­gazdasági gépek számára. A z üzem igazgatójával, Franti­šek Bútorral beszélgetve a jövő feladataira tereljük a szót. — Óriási feladatok állanak előt­tünk a harmadik ötéves tervben. Hisz a komárnói hajőgyar, valamint a mezőgazdasági gépek gyártása is évről évre rohamosan növekszik. Ez­zel a növekedéssel nekünk is lépést kell tartani, — mondja az igazga­tó, majd szerényen megemlíti az üzem eddigi sikereit. A statisztikai számok, melyek a tervek 100 szá­zalékos teljesítéséről tanúskodnak, hűen visszatükrözik a WilheJjn Pieck Gyár dolgozóinak becsületes munká­ját, Az eddigi sikerek annak alapján születtek, hogy az üzem dolgozói kö­vetkezetesen teljesítették a párt gé­pesítésére és automatizálására vo­natkozó irányvonalát. Ahhoz, hogy valaki ésszerűsítsen, tudás is szük­séges. Nos, ha ezen a téren valaki tapasztalatokat akar szerezni, men­jen el a prágai Wilhelm Pieck Üzem dolgozóihoz. Itt a munkások iskoláz­tatására, a szaktudás fejlesztésére a legnagyobb figyelmet szentelik. Nem az 50 éves gyártási tapasztalat, de a szaktudás állandó fejlesztése alapján érték el azt, hogy termékeik kiválóak s hogy idehaza és kül-' földön is elismeréssel nyilatkoznak Diesel-motorainkról. Nos, ezért mél­tán büszkék lehetünk rájuk. Horváth Sándor M. Rogovský: Ruhát mosnak a Laborcban. Északzempléni kis faluban szüle­tett, a bratislavai Technikai Főiskolán végezte rajz- és festészeti tanulmá­nyait a jelenleg Košicén működő har­minchét éves festő: Mikulás Rogov­ský. Képzőművészeti termésének utolsó tíz esztendejét mutatja be a brati­slavai Majerník Galéria. Lendületes kéztrású, derűs színfoltokban festett temperái, akvarelljei, olajképei élet­igenlést fejeznek ki. Meleg érzéssel figyeli szülőföldjét és lakóit, bizal­mas ismerőjük, amit a tájba finoman belekomponált Laborc-parti mosónők mozdulatainak ritmusa, a jó érzék' kel megragadott Vásári jelenetek, az összefoglaló vonásokkal vászonra ve­tett Falusi tavasz is jeleznek. Palet­tája fokozatosan frissül fel. Földközi tengeri útja benyomásait, a délszláv és görög természetet és építészetet tiszta, meleg színekben ábrázolja. Legújabb alakos kompozíciói ki­egyensúlyozott felépítésűek, meggyő­ző erejűek és egy a maga útján járó, temperamentumos színkeveró, s szín­vonalas realista művészre vallanak. BÄRKÄNY JENŐNÉ NINCS HOLTIDÉNY Košicén nem is oly régen a nyár kulturá­lis holtidénynek szá­mított. Ez idén pedig egy olyan nagyigényű programőzönnel kö­szöntött be, hogy ez magában véve is nagy eredménynek számít. Az Állami Színház há­rom bemutatóval bú­csúzott az évadtól. De ezek a bemutatók nem „évadvégi" értékűek voltak - hisz például Arthur Miller: Az ügynök halála című drámája igazán komoly felkészültséget és munkát követelt meg. Bemutatásra került még Sever: A vonat nem vár című drámá­ja, s a legutolsó be­mutatójvai, Offenbach: Hoífmann meséi című operettjével, a könnyű múzsa búcsúzott el a közönségtől. De még ez a bemutató sem jelentette a színházi évad befejezését. Az Állami Színház színé­szeit a komárnói Ma­gyar Területi Színház művészei váltották fel. S ml sem bizonyítja jobban népszerűségü­ket, mint az a tény, hogy vendégjátékukra a szó szoros értelmé­ben csakis közelharc árán lehetett jegyet szerezni. A város kulturális élete azonban koránt­sem korlátozódik a színházi életre. A nyárra oly jellemző esztrádműsorokban sincs hiány. A legnagyobb érdek­lődés természetesen a nyár legjelentősebb kulturális eseményét, a Dolgozók Filmfeszti­válját előzte - meg. S az Impozáns Amfi­teátrum sok tízezer lá­togatója számára az idei fesztivál nagy élményt jelentett. Nem szabad megfe­ledkeznünk a Kerületi Képtár munkásságáról sem. Az egykori Des­sewffy-palota az el­múlt tizenöt szabad év legértékesebb kép­zőművészeti alkotásai­nak adott otthont. Ez a kiállítás híven tükröz­te szabad életünket, építőmunkánkat, s mél­tóképpen ünnepelte meg hazánk felszabad dulásának tizenötödik évfordulóját. Kováts Miklós, ]0J SZÖ 2 * 1960. augusztus 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom