Új Szó, 1960. augusztus (12. évfolyam, 212-242.szám)

1960-08-25 / 236. szám, csütörtök

/ HARRY BL OOM: L-ÁFRBBCÁ9 U MARY LUKHELE Nelstromban, a néger negyedben lakott, és azzal kereste kenyerét, hogy három európai családnak, a Wolmarenseseknek, a Smitseknek és a Becketeknek mosott. Egy hétfői napon Mary Lukhele nagy csomó ruhát rakott a kosárba, azt a fejére vette s elindult a város felé. Késő délután érkezett a Becketcsaládhoz, s tisztelettel becsengetett a hátsó ajtón. Becketné kijött, bevitte a fehérneműt, s megszámolta a konyhaasztalon. Mary az udvaron várt. Egyszerre csak lépéseket hallott, Becketné a lábával kinyomta az ajtót. — Mary, a mosásból hiányzik egy gallér - mondotta az úrnő, a lépcső legfelső fokáról. — Ö nem, nagyságos asszony - felelte Mary és megrázta a fejét. — Én csak tudom, hogy mit beszégozott keservesen, s amit most már sohase kap meg. Eszébe jutott a Becket-család fehérneműje, a kikeményített férfiingek, a pizsamák, selyem hálóingek,, szép futók és kézimunkák. Ismert minden darabot, minden mintát és gombot. Most már biztosan emlékezett rá, hogy a vitás gallér nem volt a mosásban. Elborította a keserűség és a harag. A batyut hirtelen kioldotta és a ruhákat lassan, egymás után a vízbe dobta. Amikor már a fehérnemű minden darabja elúszott, felállott s elindult hazafelé. Szirénazúgást hallott, biztosra vette, hogy rendőrautó. Azt is kivette, hogy a gép éppen a házuk előtt állott meg, csak arra nem gondolt, hogy érte jöttek. A lábai lassan, akaratlanul is hazafelé vitték. Ütközően benézett az udvarokra, s arra gondolt, hogy talán okosabb voln lek. Ha mondom: hiányzik egy gallér. - Nem lehet, nagyságos asszony. Mindent elhoztam. Mary a fejét ingatta, morgott valamit a maga anyanyelvén. Becketné oldalról sandított rá, majd megparancsolta neki, hogy jöjjön be a konyhába. — Ide nézz! Magad is láthatod, hogy egy ingnek nincs gallérja. Mary kezébe vette az inget, próbálgatta, pászitotta, de az egyik gallér sem illett rája. A gallérra nem emlékezett vissza. Nem, nem volt a mosásban! - Ez annyit jelent, hogy elfelejtette ideadni... Hiszen nem loptam el... Miért is lopnék el egy gallért? Én nem viselem. - De benne van a jegyzékben! Ide nézz, mi áll itten: hat gallér! Te pedig csak ötöt hoztál vissza! - Hát... a jegyzéket maga írta, oda akármit bele lehet írni! Mary maga sem tudta hogyan, miképpen, de egyszercsak kitépte az úrnő kezéből a cédulát s a földre dobta. - Mars ki! — kiáltotta mrs. Becket, aki maga is kijött a sodrából. - Előbb fizesse meg a tizenkét shillingemet! - válaszolta Mary, felegyenesedett és odaállott eléje. - Takarodj a szemem elöl! Nem adok semmit! Gallér nélkül az ing egy fityinget sem ér! - Nem adja meg a járandóságomat? — kérdezte Mary, s szemei haragtól csillogtak. - Nem! Tönkretettél egy inget. Hozd el a gallért! Akkor kapsz pénzt is. - Szóval nem fizet? A MOSÓNŐ még várt egy kicsit, aztán hirtelen megfogta a lepedőt, összecsomózta a bugyrot, hátára vette s kifutott az utcára. - Hová mégy? - kiáltotta Becketné. Eléje állt, de Mary félretolta. Véletlenül éppen akkor állott meg a ház előtt a néger negyed egyik autója. Mary nak sikerült elcsípnie, fölugrott a lépcsőre, s a kocsi máris mozgásba lendült. Mögöttük Becketné éles, panaszos rikácsolása hallatszott. Amikor a néger negyedbe érkeztek, Mary nem ment haza, hanem elindult a folyópart felé, megállott annál a kőnél, ahol máskor is az urak szenynyesét mosta. Fáradtan leült, elmerült gondolataiban. Számot vetett magával s a sorssal. A törvényeket nem ismerte, s az írás-olvasás tudományát sem értette, mégis tudta, hogy bajba került, s hogy börtön vár rája. . Szomorúan gondolt a tizenkét schillingre, amiért három napig dolná, ha megállana, s elmondaná az embereknek, hogy mi is történt vele. De nem tudta rászánni magát, egész lényét kétkedés kerítette hatalmába. Mielőtt az utolsó sarkon is befordult volna, reszketett. Arnikor ' megtdtta a rendőröket, futni kezdett. Sípoltak a zsaruk, topogtak a bakancsok, a negyed mégtelt a rémület lármájával. A nehézkesen kacsázó Mary befutott az egyik házba, majd egy nyitott ajtón át egy szobácskába menekült s az ágy alá bújt. A rendörök átkutatták a házat, az embereket kituszkolták a szobáikból. Es az öreg aszszonyt kirángatták az ágy alól. — Mary Lukhele vagy? — kérdezte az alhadnagy és megrázta. Az öregasszony egész testében reszketett. — Ö az. Én ismerem - mondotta az egyik fekete rendőr. — A törvény nevében letartóztatlak. Loptál, meg mellbevágtál egy fehér asszonyt — mondta az alhadnagy. LEOLDOTT az övéről egy bilincset. Mary úgy állott ott, akár egy szobor. Tűrte, hogy azt csináljanak vele, amit akarnák, de amikor az alhadnagy á vasat a csuklójára akarta tenni, hirtelen hasbarúgta és elfutott. Az egyik fehér rendőr könnyűszerrel utóiérte, gáncsot vetett neki, s az öregaszszony a földre zuhant. Mozdulatlanul feküdt. Pillanatok múlva a tiszt mellette termett. — Nem nyughat sz, fekete dög? — Lapos tenyerével hirtelen akkorát ütött a fejére, hogy orrán-száján megeredt a vér. Körös-körül az aszszonyok a rémület kiáltásait hallatták. A tiszt kihúzta a revolverét és elkiáltotta magát: - Fogjátok be a szátokat, piszkos kafferek! El innét! Aztán újra a földön fekvő mosónő felé fordult s megpróbálta csuklójára tenni, a bilincset. A tömegből megjegyzések hallatszottak. Mire az alhadnagy teljesen kijött a sodrából, revolverével hadonászva az udvar közepére ugrott s ordítva fenyegetőzött: - Menjetek innen a fenébe! Ki innét, fekete csürhe! A tömegből most kivált egy ember, odaállott az alhadnagy elé: - Minek bántja szegény asszonyt, még bilincset tesz rá! Hát nem látja, hogy elájult? - Eriggy innét, amíg jó dolgod van, különben letartóztatlak! - Tartóztasson le! Itt a kezem! Verje bilincsbe! - Verjen bilincsbe engem is! Egy asszony elindult az alhadnagy felé s kitárta a karjait. - Tartóztasson le engem is! M - Engem is! í? Fekete kezek nyúltak az alhadnagy ' felé, kínálták magukat. Csend lett. A tiszt Mary Lukhelé-re nézett, aki még mindig vérzett és mozdulatlanul feküdt. Az alhadnagy a hónaljánál fogva huzigálta egy darabig, majd újra a fekete kezekre bámult, amelyek még mindig készen állottak arra, hogy rájuk rakják a bilincset. - Na jól van! Ha olyan nagyon akarjátok, én megteszem! Az ám, szívesen megteszem! Dutyiba duglak mindnyájatokat! De nekem utólag ne tegyetek szemrehányást. JELT ADOTT a rendöröknek, akik már elő is húzták a bilincseket. A csuklók körül kurtán csattogtak az £ acélkarperecek. Az alhadnagy megke- ÍJ reste azt a feleselő embert, aki elő- H ször lépett ki a tömegből. Csuklóját a térde közé vette, megszorította tel- 5 jes erővel. Kettőt kattant a bilincs, g Az alhadnagy nyakán kidagadtak az erek. - No, most meg vagy elégedve, kutya? A fogoly nem szólt semmit, csak izzadt homloka mutatta, hogy szenved. Az alhadnagy az egyik rendőrnek megparancsolta, hogy fusson a rendőrautó után; a többieket pedig'utasította, hogy oszlassák szét a tömeget. Egyeseket meglöktek, másokba belerúgtak. Csend volt, az udvar kiürült. A tiszt észrevette, hogy az a néger, akinek megszorította a bilincsét, elájult. Kis kulccsal lazított a szorításon. Besötétedett, de a szomszéd utcákban a fenyegetőzés és gumibotózás ellenére sem oszlott szét a tömeg. Ellenkezőleg még szaporodott. Végülis megérkezett a rendórautó, a foglyokat sietve az autóba tuszkolták s a rendörök maguk is beszálltak. Kinyitották a kaput, az autó farolt, majd előre nyomult és utat vágott a tömegben. A SZOMORÜ rendőrautó rég eltűnt, de a tömeg még dühösen morajlott. Senki sem fejezte ki világosan, hogy Mary Lukhele letartóztatása miért ébresztett olyan haragot és gyűlöletet a négernegyedben. Senki sem tudta megmagyarázni, hogy öt ember miért vállalkozott arra, hogy őket is letartóztassák az öreg mosónövel együtt. És ennek ellenére mindnyájuk szíve azt diktálta, hogy barátaik nem cselekedhettek másként. így kellett lennie. Az öt önkéntes áldozatot a rendőrségre vitték, és a negyed lakosainak szívéből hirtelen kitört a rég felgyülemlett keserűség és fájdalom. Zúgott a tömeg. A népek készen állottak a döntő lépésre. Fordította Bálinczi Endre A Kínai Népköztársaság Cho-pei tartományában szüretelik az érett őszibarackot. (Üj Kína felvétel) Tanévnyitás előtti interjú Még száll a hinta, gyerekkacagástól hangosak a játszóterek. 'Mozgalmas az élet a pionírtáborokban is. A szünidő azonban már a vége felé jár. Néhány nap és ismét megnyílnak az iskolák kapui: kezdődik az új tanév. Sokan még nem is gondolnak az iskolára, az iskolákban azonban már gondosan tisztítják a padokat, festik a falakat. A tankönyvek is rendeltetési helyükre kerülnek. Ez idén lép gyakorlatilag érvénybe a pártnak az a nagy jelentőségű határozata, hogy a diákok ingyen kapják a tankönyveket és a többi iskolai segédeszközt. Az ingyenes tankönyvek vagonszámra hagyják el a nyomdákat, raktárakat, hogy szeptember elsejére az iskolákba kerüljenek. Készülnek a tanítók is. Az erőgyűjtést jelentő szünidő után mindenütt új lendülettel akarják kezdeni az oktató-nevelőmunkát. Alig várják, hogy már ők is iskolába járhassanak. (P. Haško felv.) A tanévnyitás előtt a Trnovec nad Váhom-i magyar tannyelvű iskolába látogattunk el, ahol Mitala Irén tanítónőtől kértünk néhány kérdésre választ: — Hogyan telik a szünidő? — Az iskolai szünidő nemcsak a tanulóknak, hanem a tanítóknak is felfrissülést, igazi erőgyűjtést jelent. A szünidőt így bárhol töltjük, kellemesen és hasznosan telik. — Milyen kapcsolata van iskolájával? — A tanító kapcsolata iskolájával a szünidő alatt sem szűnik meg. Ha nincsenek is tanórák, a gyerekekkel az iskolán kívül is gyakran összejövök. Figyelem, ki hogyan nyaral, ki hogyan készül az új tanévre. — A tanító ellenőrzése tehát nyáron is kiterjed diákjaira? — Igen. Természetesen ez más ellenőrzés, mint a tanév alatt. — Mi a nyári felügyelet előnye? — Jó, ha tudjuk, hol és hogyan töltik diákjaink a szabad időt. A nyáron szerzett tapasztalatok a tanév folyamán gyümölcsözően hasznosíthatók. — Rendeztek közös kirándulásokat? — Igen. — Elmondaná mikor és hova? — A szülői munkaközösséggel karöltve a szünidőre már a múlt iskolaév végén tervet dolgoztunk ki. Több társas tanulmányi kirándulást terveztünk, amelyekből néhányat már meg is valósítottunk. — Kirándulásaik közül, melyek voltak a legemlékezetesebbek? — Legemlékezetesebb kirándulásunkat a múlt hó derekán rendeztük. A topoľčiankyi botanikus kertet, valamint a bojnicei várat és állatkertet látogattunk meg. E kirándulásról mind a szülők, mind a tanulók nagy elragadtatással beszélnek. — Hallottuk, hogy egyedül tanít. Hány gyerek van a keze alatt? Osztatlan iskolámban összesen 25en tanulnak. — Szereti diákjait? — Élni sem tudnék nélkülük. — Mióta tanít? — Most kezdem a hatodik évet. — Az iskolai munkán kívül végez más teendőt is? — Hogyne. Tagja vagyok a Csemadok helyi és járási vezetőségének, ugyanakkor a nőbizottságban és a helyi nemzeti bizottságban van megbízatásom. — Mint tanító, hogyan segíti a falu kulturális életét? — Erről másoknak kellene nyilatkozniuk. Elmondhatom azonban, hogy erömhöz mérten részt veszek a kulturális munkában is. — Mint szereplő, vagy mint szervező ? — így is, úgy is. — Kulturális tevékenységük miben merül ki? — Színdarabokat és esztrádműsorokat rendezünk. Általában minden ünnepélyen kulturális műsorral lépünk fel. Van egy jól dolgozó 12tagú tánccsoportunk is. — Kik érdemlik a legnagyobb dicséretet? — A faluban általában a Csemadok dolgozik a legjobban. Dicséretet elsősorban azok érdemelnek, akik a legtöbbet tesznek a falu kulturális életének fellendítése érdekében. Neveket nem is mondhatok, mert a falu lakói közül számosan segítik a szervezetet sMgy. a falu kulturális életét. — Az eredmény ? — A tevékeny kulturális élet. Színjátszó csoportunk például sikeresen szerepelt a színjátszók járási és kerületi versenyén, ezenkívül persze más eredményeink is vannak. — Legutóbb milyen színdarabokat rendeztek ? — Egri Viktor: Házasság és Dávid Teréz Dódi című színművét mutattuk be. — Készülnek ismét? — Igen. Dávid Teréz új müvét, a Fekete bárányt szeretnénk színre vinni. A napokban részt vettem a Csemadok tíznapos dramaturgiai tanfolyamán. Remélem, a tanultakat a jövőben sikeresen felhasználhatom. — Az új tanévvel kapcsolatban milyen előkészületeket végez? — Az új tanévre úgyszólván a régi befejezése óta készülök. Az utasításokat már az év végén megkaptam, úgyhogy pontos irányelvek szerint dolgozom. Jelenleg az iskola rendbeszedését, valamint a tan- és az órarendet készítem elő. A tanítónő diákjaival együtt még a szünidő utolsó napjait élvezi, gondolatban azonban már az iskolában van és minden igyekezetével készül az új tanévre. Ugyanakkor a többi teendőről sem feledkezik meg. Legutóbb az aratási kultúrbrigádok megszervezésénél segédkezett és maga is részt vett az aratási munkákban. Agitátorként járta a határt, aratási szolgálatosként őrizte a dolgozók kenyerét. Mitala Irénnek az iskolai szünidő tehát nemcsak kikapcsolódást és erőgyűjtést, hanem komoly munkát, az új tanévre alapos felkészülést jelentett. Az ilyen szünet után nyugodtan jöhet a tanév. A hasznosan eltöltött idő, a gazdag élményszerzés, a jó felkészülés az új iskolaév oktató-neve' munkájában is gyümölcsözni fog. A fiacal tanítónő, akit a dolgozók ha tanra tett tanítóvá, a megbecsülést jó munkával viszonozza. Balázs Béla. ÚJ SZÖ 5 + 1360. augusztus 25.