Új Szó, 1960. augusztus (12. évfolyam, 212-242.szám)

1960-08-20 / 231. szám, szombat

3 M tí '•D' O 3 iA barátok mindig szót értenek i* i ct f f t c u š 4 e Téved az, aki azt hiszi, hogy a mai Bagdadban, amely oly közel fekszik a héberül Bábelnek nevezett Babilon romjaihoz, rábukkan a bibliai bábeli nyelvzavar nyomaira. A tehetősebb rétegek, elsősorban a hivatalnokok, kereskedők, meg a katonatisztek többé-kevésbé beszélnek angolul, az idegen itt-ott német nyelvtudásával is zöldágra vergődik, s a népnyúzó királyi rendszer volt kitagadottjai, a forradalom után hazatért emigránsok egy része tud oroszul. „Jó. jó — mondhatná valaki, de az egyszerű iraki emberek zöme csak arabul, illetve tán egyhatoda kurd nyelven beszél." tgy igaz, csakhogy velük is szót érthet az, akiben barátot látnak. Egy ilyen ismerkedésnek és fejleményeinek rövid történetét szeretném most elmesélni. A délelőtti tikkasztó séta torkunkra száradt porát öblögettük le valahol a Tigris partján eav tagbaszakadt asszir utcai árus jégbehütött Pepsy-colájával, amikor már az első pillanatban rokonszenvesnek tűnő két fiatalember csatlakozott hozzánk. Kézzel-lábbal folyt az ismerkedés, mert idegen nyelvtudásuk össze-vissza nem tett ki többet tizenöt angol szónál. Kurdok voltak mind a ketten, Feredzs Lefter gépjavító, meg Asa Dzsafar autóbuszsofőr. Említettem már, hogy az ilyen véletlen találkozások során szinte a varázsvessző erejével hatott a csehszlovákiait jelentő arab „csíki" szó. Hallatára most is mosolyra derül a két fiatal kurd arca, de igazán közvetlenekké nem ez tette őket. Egy másik, ma már a világ minden zugában és minden nyelvén ismert szó nyitotta meg teljesen a szívükhöz vezető utat. — Kommunist? — kérdezték tőlünk, s amikor többször is rábólintottunk, magukra mutattak s újra elismételték a szót. Majd pergő nyelvvel néhány mondatot váltottak, karonfogtak minket és kézmozdulatokkal jelezték, jöjjünk velük. Elindultunk. A folyó menti széles sétányról letértünk az egyik szűk sikátorba s alig tíz perc múlva már helyet foglaltunk az egyik földszintes ház irodaszerü helyiségében. Feredzs térült-fordult s zöldszínú gyümölcslével telt üveget állított elénk. Sinalco — hirdette felirata. Nyugatnémet gyártmány, s gyilkos harcban áll amerikai konkurrenséve|. a Coca-colával. Hirtelen villanásszerűen eszembe "ötlik, mily sok nyugatnémet gyártmányú közszükségleti cikket láttam a bagdadi üzletekben. Hiába, változtak az idők. és úgy látszik, a módszerek is. Századunk elején a német imperializmus a bagdadi vasút építésével akarta a Közel- és Közép-Keleten elérni terjeszkedő politikájának céljait. Most ugyanilyen nyugatnémet célok szolgálatában a kereskedelem emberei töltik be az előőrs szerepét, és jó eszköz nemcsak a Krupp-cég kirendeltsége, hanem a kétségtelenül ártalmatlan, sőt üdítő ízű gyümölcslé, a Sinalco is. Gondolataim elkalandozásának véget vet az, hogy az ajtóban megjelenik Asa egy középkorú férfi társaságában. Angolul megindul a maqyarázkodás. Egy gépjavító-műhely irodájában vagyunk, itt dolgozik különben Feredzs Lefter barátunk. Természetesen részletesen elmondjuk kik vagyunk, milyen szél hozott minket Irakba, s ekkor váratlanul elhangzik a kérdés, vajon akarunk-e olyanvalakivel meaismerkedni, aki járt a mi hazánkban. Természetesen igent mondunk. Rövid telefonbeszélaetés következik, majd felkerekedünk, hogy néhány utcával odébb betérjünk az egyik egyemeletes házba. Nagy meglepetésünkre tudtunkra adják, hogy ez az iraki egységes szakszervezetek központjának a székhelye. Néhány perc múlva rögtönzött sajtóértekezlet kezdődik a legnagyobb iraki szervezett népi erő vezetőségének több tagjával. Velünk szemközt az asztal másik oldalán társai között helyet foglal Taha Faigh, a szakszervezeti központ ökonómiai vezetője, — ö járt különben hazánkban — ez az erős termetű, lassú beszédű megfontolt férfi, aki minden bizonnyal kitűnő szervező, és a szót szintén csak ritkán szaporító Sadig Iaffa -el Flahi, a központ egyik titkára. A beszélgetés több órás volt, véleményem szerint érdekes és ezért megkockáztatom, hogy az alábbiakban — a körülmények ecsetelését mellőzve — csupán a legfontosabb kérdések és feleletek • tolmácsolására szorítkozzam — Hány tagja van az iraki szakszervezetnek? — 300 000, mégpedig különféle munkahelyekről. Számottevő főleg a könnyűipari üzemek, a kőolajipar, a gépjavító-műhelyek munkásságából toborzódó tagság, de sok kiskereskedő és kisiparos is tagja a szakszervezetnek. — Milyen a foglalkoztatottság? ? — Sajnos Irak ipari létesítményei nem nyújtanak a lakosságnak elegendő munkaalkalmat. Idénymunka különösen a datolyaszüret idején még csak akad, de különben nagy nehézségekkel kell megküzdeni. Az egyik rendkívül fontos megoldandó feladat a munkanélküliség kiküszöbölése. Hiszen magában Bagdadban hozzávetőlegesen 400 ezer olyan ember él, akikről igen nehéz volna megállapítani, miből tengetik életüket, mert munkához csak nagyritkán jutnak. Az állam ugyanakkor a munkanélkülieknek nem tud többet nyújtani, mint napi 80 filset, ami egy szerény utcai vacsora árának fedezésére sem elegendő. — Milyen a munkások és a szakemberek keresete? — A segédmunkások napi 300—350 filset keresnek, a szakmunkás ennek kétszeresét is elérheti, a műszaki dolgozó a havi 30—45 dinárt. Önkéntelenül is gyors számadást csinálok magamban. Két és fél napi ott-tartózkodásunkra mi fejenként 28 dinárt kaptunk, és ezt a szállás, meg az étkezés fel is emésztette. Csak valamivel többet keres egésl havi i Feredzs Lefter és Asa Dzsafar a Zivot Svetoň elvtárssal beszélget szerkesztőjével, munkájával az iraki műszaki dolgozó, pedig a segédmunkás bérének 4—6-szorosát kapja kézhez. — Az iraki nő jelenlegi mostoha sorsának megváltoztatásában, az egyenjogúság kivívásában nagy szerepet tölthet be a szakszervezet. Tapasztalható ebben a vonatkozásban bíztató tünet? — Önmagában már az is jelentős eredménynek könyvelhető el, hogy tagságunknak mintegy tíz százaléka nő. Azt viszont még nem sikerült elérni, hogy a nok ugyanolyan munkáért ugyanazt a bért kapják. — Mennyit fizetnek a tagok a közös szakszervezeti pénztárba és milyen ellenértékre számíthatnak? — Bérük 2 százaléka a szakszervezeté. Ennek fejében szervezetünk a munkáltatókkal szemben védi jogos érdekeiket. A szakszervezet emellett — szerény, lehetőségeihez mérten — segíti a nehéz körülmények között tengődő kiskereskedőket és kisiparosokat is, fenntartja a csekély létszámú fizetett apparátust, anyagilag támogatja a kulturális és sporttevékenység kibontakozását, szórványosan pénz juttat a munkanélküliek és a beteg dolgozók egy részének, végül pedig jénzeii a szakszervezeti sajtót. — Milyen szakszervezeti lapot jelentetnek meg? — Az Ittihad el Umal (Szakszervezeti Egység) hetente kétszer 6 ezres példányszámban megjelenő újságot, amelynek ára 16 fils. Annak érdekében, hogy lapunkat többen olvashassák, szakszervezeti szövetségeink tanfolyamokat szerveztek az írni-olvasni nem tudók számára. Sajnos ez a törekvésünk nem talált a kormánynál támogatásra. — Milyenek a szakszervezet izmosodásának távlati kilátásai? — 1958-ban Irakban hozzáláttunk a hétéves terv feladatainak teljesítéséhez. Ha az iparosítás e tervét valóra tudjuk váltani, akkor a szakszervezeti tevékenység feltételei is lényegesen megjavulnak. így folyt le ez a véletlennek köszönhető interjú az iraki szakszervezet bagdadi székházában, így tudtunk meg egyet s mást a burzsoázia reakciós szárnyának előretörése miatt igen nehéz, lényegében féllegális körülmények között serénykedő legnagyobb munkásszervezet tevékenységéről. Babiloni nyelvzavar helyett itt is értettünk a szóból, amelyet az internacionalizmus gondolatától fűtött baráti érzés diktált. Azzal a meggyőződéssel távoztunk innen, hogy Irakban van olyan erősödő és szilárduló erő, amely a jövőben — a bibliai Noé sikertelenül kísérletező utódjaitól eltérően — fel tudja építeni a „bábeli tornyot". S ez az erő, az új, haladó társadalom ezen égig érő építményének alkotója itt is a szervezett munkásosztály lesz. V f i "i | M "71 0 1 Prága és Bagdad között hét és félezer kilométert tettünk meg összesen alig egy nap alatt. Néhány évr tizeddel ezelőtt még hetekkel és hónapokkal mérték ezt az utat. Hosszú évezredek óta földgömbünk szinte _ mitsem változott és mégis, századunk műszaki vívmányai hihetetlenül összezsugorították a távolságokat. A Föld legtávolabbi pontjai is elérhetők egy-két nap alatt, lényegében szomszédunk lett minden ország, minden nép. Ez volt iraki utam személyesen átélt és átérzett legnagyobb felismerése. S ennek a tapasztalatnak természetes velejárója volt a felötlő gondolat: MENNYIVEL KÖZELEBB KERÜLÜNK a KÖLCSÖNÖS MEGISMERÉS ÚTJÁT JÁRVA, AMIKOR A TECHNIKA AZ EGÉSZ VILÁGON A SAJÁT JAVÁN SERÉNYKEDŐ EMBERISÉG KEZÉBEN LESZ! Gály Iván 2 lIlyen, a szakszervezeti lap, az Ittihad el Umal fejléce. Vége — 3 Jh 1

: Értelmiségi emberek az ellenforradalombon Molnár Géza : MÁRTA Ila egybevetjük a magyar ellenforradalomról eddig megjelent regényeket, már elöljáróban megállapíthatjuk, hogy Molnár Géza járta be MÁRTA című regényével a legszélesebb utat, ő jutott a legtovábbra a viharos idők forgószelétől elkapott emberek érzelmi életének és gondolatvilágának megvilágításában. Molnár szerencsésen mértéket tartott, nem markolt túlsókat ebből a túlközeli és ezért forrón eleven életanyagból, ahogy ezt Berkesi András két tagadhatatlanul nagyon érdekes, de művészileg vitatható regényében (OKTÓBERI VIHAR és VIHAR UTÁN) tette. A Márta írója beérte az ellenforradalom által felvetett problémák egy részének megvitatásával, az értelmiségi ember zavarainak, tévelygésének és lassú feleszmélésének ábrázolásával, de azzal, hogy sokrétű, gazdag jellemzéssel e tudatosan leszűkített világ mélyére hatolt, sikerUIt az egészre is rámutatnia és így az olvasóban többé-kevésbé a teljességnek, egy mindent átfogó egésznek érzését kelti. LEVÉLKUTI MÁRTA, a regény fő- tó álcázott és nyílt ellenforradalhőse, egy budapesti gyár vegyész- mároknak. mérnöke is ilyen az ellenforradalom A GAZDAGSODRÁSÚ, érdekes reeszmei zurzavaraban útvesztőbe ke- génynek azonban vanna

k talányosan rult ertelmisegi ember. A tortenet rajzoIt alakJai i

s_ így ne

m évkezdeten Marta a munkakorevei ele- hetünk teljesen t Dénesi János gedett, hazassagaban boldog asszony, jeIlemzéséve

l. Helyeseljük e munam az ellenforradalom vihara beletep kasvilágtól idegen gyá

rig

a2g

ató bua boldognak tuno csaladi feszekbe es kásá helyeseljük az ellene kiadott az emberproba nehez napjaiban ki- elf at

ô p

aranc

sot, mert valóban derül, hogy a meleg otthon túlságosan ingatag talajra épült: István, Márta csillagász férje a válságos napokban búcsú nélkül elhagyja családját, egy könnyűnek Ígérkező tudóskarriér kedvéért Stockholmba disszidál. Márta a hirtelen rászakadó traginincs helye az ellenforradalom viharától erősen megtépázott és lassan újjáéledő munkás társadalomban, értjük szektás értetlenségeit és frázisait, hamis magyarkodását, de az már erőltetettnek hat, hogy egy MUK-ista (Márciusban újra kezdjük) banda eszelős gyilkosai kus magányban rádöbben a férfi fel- társául szegődik. Az ilyen mellverelengős ürességére és lélekben-testben összeomlik. Elesettségét fokozza a bizalmatlanság légköre is, amely munkahelyén körülveszi, és csak nagy, emésztő benső harcok, vívódások után lesz úrrá felkavart szellemi világának roppant zűrzavarain gető, magyarkodó patkányjellemek ezrével oldottak kereket, külföldre szöktek, jól tudva, hogy ott szaktudásuk állásba juttatja őket, s nem kell a disszidálok többségének keserű kenyerét enniük. Dénesi nem tipikus, nem valóságos, élő ellenforradalmi alak, inkább a képzelet szüés talál vissza újra önmagához, az leménye, és ezért, ahol a regényben megjelenik, ott a hitelesség kárára felbillenti az egyensúlyt, kalandos, detektívszerű ízt kever a máskülönben reális lélektani regény vonalába. Külön figyelmet érdemel a regény szerkezete, a szellemes formabontás, ahogy Molnár tudatosan belép a cselekménybe és intermezzóknak, közjátékoknak tűnő „miniatűrökkel", belső monológokkal teszi elevenné, kiegészíti, kikerekíti a mesét. Ez a formabontás sok helyen ötletes, érdekesen színezi a mondanivalót, alkalmat ad belső vitákr.a, a jelleösztöne, assžzonyi tisztessége és nem meknek több oldalról való megviláeszmei következetesség 'tartja visz- gítására, - másutt azonban az ötsza ettől a ballépéstől. A katarzis let külsőséges marad, nem vezet a tetőfokán, amikor a férj eltűnése lényeg kiemeléséhez és mélység heután megszűnik a családi otthon me- lyett csak formai játékot ad. Ez leg, bensőséges légköre, a gyárhan különösen a regény utolsó felében, igaz emberséghez. Molnár igen érdekesen és elhihetően mutatja be Márta múltját: 1956 októbere előtt jó kommunista, aktív párttag, aki mindenképpen megérdemli Juhosnak, a gyári pártszervezet titkárának rokonszenvét és bizalmát. Az ellenforradalmat közvetlenül megelőző hónapokban Márta a Petőfi kör vitáinak hatása alatt tévútra siklik, elvont kispolgári humanizmusa kezd felülkerekedni benne, kritikátlanul elfogadja az akkor hirdetett népszerű elveket, már-már ott áll, hogy ő is disszidál és csak pedig az elbocsátás veszélye fenye geti, a szesz mámorához menekül és ellenállhatatlanul sodródik a lejtőn a teljes elzüllés felé. EBBŐL A MÉLYPONTBÓL, a kilátástalannak látszó esettségéből emelkedik fel Márta. Eszmélése, emberré válása természetesen nem történik külső beavatkozás, emberi segítség nélkül. Juhos párttitkár az, aki felismeri válságát, tisztán látja lelki zavarainak, letörtségének és passzivitásának rúgóit, őt nem téveszti meg, hogy Márta az ellenforradalmár Dénesivel tart barátságot és nézetei, ha nem is ellenségesek, de tévesek. Juhos látja — és ez a lényeg — az értékes elemeket is, amelyek eldöntik, hogy Koller, a kommunista gyáramelyben az író elfáradásának és az elsietésnek jelei is mutatkoznak, érezhető leginkább. Egészében azonban elfogadjuk az érdekes formai kísérletezést, amely Molnár nagy irodalmi képzettségére és egyúttal bátor egyéni útkeresésére is vall. A formabontás a regényt fordulatossá teszi, a belső monológokat elmélyíti, és általában az egész műnek nagyobb színességet, érdekességet ad. KITŰNŐ A REGÉNYNEK Kosztolányi legjobb műveire emlékeztető kifejező nyelvezete is, amelyben alig van modoross4g, henye vagy éppen eredetieskedő, görcsös mondat. Ettől a mértéktartó, intellektuális stílustól távol áll a fellengősség és ha igazgató türelmetlenségével, szektás olykor érzelmessé vagy patetikussá nézeteivel perbe szálljon és Márta válik, ott is tartózkodó, segítségére siessen. De segít maga Számtalan a teljesen lírai színeaz idő is, a külvilágban folyó tisz- zetü belső monológ, ami arra vall, tulás, az ellenforradalmi erők tel- hogy Molnár mélyen átéli alakjait, jes visszaszorítása, a józan erők és nagyon okosan, tartalmasan tudösszefogása, az újból meginduló termelés. A regény végén a súlyosan megpróbáltatott asszonyt az életfelfogásnak magasabb színvonalán, egy tartalmasabb, igazabb és talán boldogabb élet küszöbén találjuk. Márta sokoldalúan megvilágított, kitűnően egyénített alakja mellett Juhos kerül erősen a történet előterébe és Molnár emberábrázoló művészetét dicséri, hogy Juhosban sikerült az utolsó évek magyar regényirodalmának egyik legrokonszenvesebb hősét megalkotnia. Érdekes a múltja, szívós küzdelme, ahogy ja elmondani véleményét a világról, az emberekről, aki az élet nehéz örvénylésében keresi az eszmei tisztulást, az emberséget, a szocialista jövőhöz vezető utat. Regénye utolsó fejezetében, mondanivalója végére érve az író töpreng a megírtak felett és számvetésében eljut a ' felismeréshez, hogy csak a legnagyobb művészek tudnak teremtő fantáziával, intuícióval, bravúros művészettel olyan harmóniát teremteni, amely kerekre zárt egé3 kiverekedi magát a nyomorúságból, szet alkot ú9y. h°9y a megírt mö1 — „ „1.'. .1.. rí Hŕŕ Ól"71 ŕt c tiirlŤn «-» r,, í- „ J. fl $ »

P ďr nt u*% ^ irT *\

r

cŕ ifi » rt Set ÄÄÄ rokonszenves a pártmunkája, de magánélete is, betegesen kövér, szeretetre méltó felesége oldalán. Tiszta, egyenes jellemét, nagyon emberi magatartását Molnárnak különösen a dogmatikus gyárigazgatóval folytatott párbeszédben sikerült lebilincselően és izgalmasan megvilágítania. Róla elhisszük — amit Molnár általában a kommunistákról állít —, hogy hitével, céljával és szervezettségével több, azzal több, hogy nagyobb részt vállal a munkából is, a társadalmi felelősségből is. Juhos szocialista humanizmusa, eszmei tisztánlátása és mély, igaz embersége ellenpólusa a Dénesi féle frázispufgött érzi és tudja a meg nem írtat is. MOLNÁR GÉZA erős tehetség és határozottan jó úton van: könyve nem egy fejezetében - hogy az ő szavaival éljünk - sikerül egy valóságos belső világot megteremtenie, amely tökéletes párhuzamosa, megfelelője a külsőnek. És a legfontosabb, ami e regényt a felszabadulás óta megjelent magyar regények legjobbjai közé sorolja: alakjai törvényszerűen a maguk útján mennek. Ezért igazak, ezért -hatnak, s ezért van életszaguk. EGRI VIKTOR ]0J SZÖ 6 * 1960. augusztus 10.