Új Szó, 1960. augusztus (12. évfolyam, 212-242.szám)

1960-08-19 / 230. szám, péntek

Äz amerikai imperializmus a vádlottak padján (Folytatás az 1. oldalról) Roman Rugyenko főállamügyész ezután folytatta a vádlott kihallga­tását. Powers arra a kérdésre, hogy ki adott neki engedélyt, hogy az U-2­vel 1959-ben Pesavarban leszálljon, azt válaszolta, hogy a helyi ellenőr­ző diszpécserközpont. Az államügyész megállapította, hogy a pakisztáni hivatalok tudtak Powers 1959. évi repülóútjáról, mire a vádlott kijelentette: „Azt hiszem, igen." A vádlott bevallotta, hogy 1959­ben és 1960-ban a 10-10 alakulat pe­savari • támaszpontján különleges rendszert vezettek be. Megtiltották a támaszpont elhagyását, ami Po­wers szerint azért történt, mert az U-2 típusú repülőgépek és beren­dezésük titkos volt. A főállamügyész további kérdésére Powers azt válaszolta, hogy behatolt az afgán légitérbe és ezzel megsér­tette az állam szuverenitását. Powers vallomásaiból kitűnik, nem kapott engedélyt, hogy berepülhes­sen az említett államok légiterébe. Rugyenko főállamügyész kérdésére adott válaszában elmondotta, hogy a Szovjetunió határát 66 ezer láb ma­gasságban repülte át, majd tovább emelkedett 68 ezer láb (1 láb = 30,4 cm) magasságnyira. Repülőgépét ebben a magasságban lőtték ^le. A főállamügyész kérte a bíróságot, hogy olvassa fel az U-2-t május 1­én lelövő katonai alakulat parancs­nokának jelentését, melyben Voronov őrnagy jelenti, hogy teljesítette a parancsot: megsemmisítették a Szov­jetunió légiterébe behatolt U-2 típu­sú repülőgépet. A jelentés továbbá megállapítja, hogy a kémrepülőt egyetlen rakétával lőtték le. Powers megmagyarázta, miért nem volt május 1-én rádióösszeköttetése az insirliki vagy pesavari támasz­pontokkal. A repülőgép rádióberen­dezése csak 300-400 mérföld (1 mérföld = 1,609 km) távolságra tet­te lehetővé az összeköttetést. Az államügyész ezután megkérdez­te, vajon nem azért volt-e ilyen a rádióösszeköttetése, mert titkos volt az útja. Powers azt válaszolta, hogy ha le­hetősége lett volna is fenntartania a rádióösszeköttetést a támaszpontok­kal, elkerülte volna ezt, mert rádió­goniometriai módszerrel megfigyel­hették volna repülőgépét. A bíróság az államügyész kérdé­sére újra Powers elé terjesztette a repülő útját jelző térképet. A főállamügyész megkérdezte, miért jelölték meg vörös és kék színnel az útvonalakat. Powers azt válaszolta, hogy vörös ceruzával a maximális pontossággal betartandó útvonalat, kék ceruzával pedig a ke­retirányt jelölték meg. Powers a fő­államügyész további kérdésére beis­merte, hogy azok a személyek, akik­től a térképet kapta, igen érdeklőd­tek a vörössel jelzett útvonal iránt, s mivel a Központi Hírszerző Szolgá­lat érdekében tevékenykedett, első­sorban a szolgálat vezetőségének té­nyezőit érdekelte az útvonal. főállamügyész megkérdezte Po­werst, miért kapott felszállása előtt égy darab fekete anyagot Shelton ezredestől. Powers meg akarta ke­rülni a feleletet, azt állította, hogy nem tudja. Kereste a kibúvót és erősítgette, hogy nem állapodtak meg megbeszélt jelszóban. Az államügyésznek arra a kérésé­re, _ mondja meg pontosan, mely or­szágokon repült keresztül, amikor 1958-ban az U-2 típusú repülőgépet a törökországi insirliki támaszpont­ról a norvégiai Bodóba vezette, Po­wers Török-, Görög- és Olaszorszá­got említette. Otja ezután Nyugat­Németországon s valószínűleg Dánián keresztül vezetett, erről azonban nincs meggyőződve. Végcélja Norvé­gia volt. Ezután, négy szovjet topográfiai térképet tettek Powers elé. Mind a négyet nála találták. Kettőn kivá­gások vannak. E térképeket meg­motozásakor vették el Powerstől. A lelőtt repülőgép roncsai között talált térképen nincsenek kivágások. A vádlott bevallotta, hogy a tér­képeknek azokat a részeit vágták ki, amelyeken az utasítások voltak és hogy a térképek titkosak voltak. Az „USA katonai légierői" megjelölést is kivágták belőlük. Powers beismerte, hogy ily módon kellett eltitkolni a térképek tulajdo­nosát és készítésük helyét. Powers elmondotta, hogy a térké­pek felszerelésének tartozékát ké­pezték és repülőszerencsétlenség esetén segítségükkel kellett volna kijutnia a Szovjetunióból. A két kivágásos térképet a 10-10 alakulat parancsnokságának utasítá­sára meg kellett volna semmisíte­nie. A főállamügyész megjegyzi, hogy Powers felszerelése között 14 nyel­vű felhívást találtak. Kéri a bírósá­got, mutassa fel a felhívást Powers­nek. A vádlott beismeri, hogy a felhí­vást valóban nála találták, de egyál­talán nem tudott róla. A Az államügyész kérésére oroszul és angolul felolvasták a felhívást, mely így hangzik: Amerikai vagyok és nem tudok oroszul. Élelemre, me­nedékhelyre és segítségre van szük­ségem. Nem bántom önt. Ha segít, megjutalmazom. Powers újra azt állítja, hogy a felhívást nem adták át neki, s hogy valószínű azok tették felszerelése közé, akik felszállás előtt beöltözé­sében segítettek. zölték vele: ilyen veszély nem fenyegeti. A repülőgépnek nem volt különleges mű­szere, melynek segítségével láthatta vol­na a támadó vadászgépet. A lefelé irá­nyított periszkóp lehetővé tette, hogy figyelemmel kövesse az U-2 alatt fel­tűnő repülőgépet. Zaharov tábornok további kérdéseire Powers elmondotta, hogy május 1-i be­repülésekor szovjet területen fekvő két vagy három rádióállomás jelzéseit hasz­nálta fel. Az elnök ezután Vorobjov tábornok, népbírónak adta át a szót. Vorobjov tá­bornok megkérdezte Powerst, tudott-e kémhivatásának jellegéről, amikor alá­írta a szerződést a Központi Hírszerző Szolgálattal. Powers azt válaszolta, hogy tudott a Szovjetunió határai mentén vég­A SZOVJET KORMÁNY lehetővé tette Powers szüleinek és feleségének, hogy részt vegyenek a tárgyaláson, akik a páholyból figyelik a tárgya­lást. Mögöttük amerikai jogászok és orvosok ülnek. (Telefoto ČŤK) Az államügyész kérdi, kapott-e Powers pénzt és aranyérmeket a szovjet emberek megvesztegetésére. A vádlott azt feleli, amit kapott, arra szolgált, hogy minden áron ki­jusson az országból s esetleg meg­vesztegetéshez is folyamodjék. Az államügyésznek arra a kijelentésére, hogy meddő kísérlet a szovjet em­berek megvesztegetése, Pawers azt válaszolta: „Én is azt hiszem." Ez az epizód derültséget keltett a hallga­tóság körében. A főállamügyész kijelentette, szeretné, ha Powers beszélne fizetéséről. Megkér­dezte a vádlottat, milyen volt a havi fizetése a légierők kötelékében. Powers elmondotta, hogy kb. 700 dollár. A Köz­ponti Hírszerző Szolgálattal kötött szer­ződés aláírása után 2500 dollárt kellett volna kapnia, de másfélezer dollárt. fi­zettek ki, s ebből is levonták az adó­kat és a hátralévő ezer dollárt zárolták, hogy majd a szerződés lejárása után fi­zessék ki. Rugyenko megkérdezte Po­werst, kifizették volna-e neki ezt a pénzt, ha május elsején nem lett volna hajlandó felszállni. Powers azt válaszol­ta, nem tudja, nem tekintették volna-e a szerződés helytelen teljesítésének, majd beismerte, hogy a szerződés megszegé­sének minősítették volna, Ryugyenkónak több kérdése nem volt. Ezután Boriszoglebszkij, a bíróság el­nöke hallgatta ki a vádlottat. Megkér­dezte Powerst, mi volt a fő feladata május 1-én. Powers azt válaszolta, hogy kötelessége volt betartani a meghatá­rozott útvonalat és bekapcsolni a mű­szereket. Feltételezhető, hogy ez kémcé­lokat szolgált, mondotta. Powers igennel válaszolt a bíróság el­nökének arra a kérdésére, hogy érdek­lődött-e Shelton ezredes a rakétakilövö­berendezések iránt. Arra a kérdésre is igennel válaszolt, hogy feladatul kapta-e a kilövő berendezések helyének megál­lapítását. Powers elmondotta, hogy a fényképfelvételeket kutató szakértők mondhatják csak meg, mi érdekli azokat, akik őt május 1-én repülőútjára küldték, A bíróság elnöke megkérdezte Powerst, tudatosította-e, hogy a szovjet légitérbe történt behatolásával megsértette a Szovjetunió szuverenitását. Powers igennel váTaszoIt. " A bíróság elnökének arra a kérdésére, mit gondol, hogy május 1-i berepülé,­sével használt-e, avagy ártott hazájá­nak, Powers azt válaszolta: „Nagyon ár­tottam." Az elnök megkérdezte, mi a vélemé­nye arról, hogy berepülése háborús vi­szályt okozhatott volna. Powers erre azt válaszolta: „Erre azoknak kellett volna | gondolniok, akik kiküldtek." Powers az elnök további kérdésére azt válaszolta, hogy nagyon bánja tettét. Powers ezután Zaharov repülő-vezér­őrnagy népbíró kérdésére válaszolt. Vá­laszaiból kitűnt, hógy több típusú repü­lőgépen sok órán át repült. Amikor május 1-i berepülésére elő­készítették. megmutatták azokat a pon­tokat, amelyeken a Szovjetuniónak való­színűleg rakétakilövő berendezései le­hetnek, megjelöltek néhány repülőteret és „még valamit, amire már nem em­lékszik." Powers elmondotta, hogy áz útvonalat feltüntető térkép tanulmányozására kö­rülbelül egy és egynegyed órányi ideje volt felszállás előtt. Zaharov tábornok megkérdezte Po­werst, milyen lehetősépei voltak arra az esetre, ha szovjet vadászgépekkel talál­kozik. Powers azt válaszolta, hogy kő­zett repülőútakról. Közölték vele, hogy esetleg más feladatokat is teljesíthet. Vorobjov tábornoknak arra a kérdésére is igennel válaszolt, hogy a szerződés meghosszabbításakor tudta-e róla, hogy a Szovjetunió légiterébe fog berepülni. Powers azt válaszolta, tudta, hogy a berepülések kémkedés céljából történ­nék, de azt hitte, hogy neki majd nem kell berepülnie a Szovjetunió légiterébe. Vorobjov vezérőrnagy kérdésére vála­szolva Powers megerősítette, hogy re­pülőgépének berendezése kémadatok szerzésére szolgált, de hogy miiyen ter­jedelemben, azt nem tudja. A bíróság ezután megkezdte a tanuk kihallgatását. Pjotr Aszabin tanú azt vallotta, hogy j május 1-én délelőtt 11 órakor éppen I otthon tartózkodott, amikor lökhajtásos repülőgép motorzajára emlékeztető erős zajra és robbanásra lett figyelmes. Ami­kor Aszabin felmászott a háztetőre, a falutól kb. 5 kilométer távolságra por­oszlopot látott. Egyidejűleg ejtőernyőt és ejtőernyőst pillantott meg az égen. Feltételezte, hogy valami szerencsét­lenség történt és a pilótának segíségre van szükség. Ezért odafutott, ahol az ejtőernyősnek földet kellett érnie. Aszabin közölte, hogy ő és Szurin, Cse­remiszül és Csuzsakin tanuk az ejtőer­nyőshöz futottak és talpra segítették. Rájöttek, hogy idegen, mert amikor a történtek iránt érdeklődtek, kérdéseikre olyan nyelven válaszolt, amelyet nem ér­tettek és csóválta a fejét. Pilótasapkája volt fehér sisakkal, melyen 29-es szám volt látható. Övén hosszúcsövű pisztolyt és tőrt viselt. A fegyvert elvették tőle. Aszabin elmondotta, hogy nagyon jól emlékszik az ejtőernyősre. Magas, zö­mök testtartású, fekete haja halántékain kissé őszes volt, haját rövidre nyírva hordta és nyakának baloldalán anyajegy volt látható. Aszabin elmondotta, hogy a feltartóz­tatott ejtőernyős és a vádlottak padján ülő Powers egy és ugyanazon személy. Az elnök megkérdezte, van-e valaki­nek valami kérdése a tanúhoz. Grinyev ügyvéd: Tanúsltott-e vagy akart-e tanú­sítani ellenállást, amikor feltartóztatták. Aszabin tanú azt válaszolja, hogy nem fejtett ki ellenállást, nyugodtan visel­kedett. Az elnök kérdi a vádlottat, akar-e va­lamit kérdezni a tanútól. Powers azt vá­laszolja, hogy nem. Van talán valamilyen megjegyzése a tanú vallomásához. Po­wers: — Igazat vall. Megjegyzi, hogy szeretné a tanúnak megköszönni azt, amit akkor érte tett. (Élénkség a te­remben.) Anatolij Cseremiszin tanú közölte, hogy amikor a többi tanúval együtt talpra segítette az ejtőernyőst és kiszabadí­totta őt az ejtőernyő szíjai közül, elvette hosszúcsövű pisztolyát, melyet pilóta­egyenruhájának övén bőrtokban viselt. Aszabinnal együtt karonfogta és beültet­te egy személygépkocsiba. Az ismeret­len felszerelését is az autóba rakták. Beszállították a közeli faluba, ahol a tárgyakkal együtt átadtak a közbiztonsági szerveknek. Csuzsakin tanú azt vallotta, hogy amikor ő, Szurin és Cseremiszin az ejtőernyőshöz futottak, Aszabin már ott volt. Talprasegítették a pilótát, le­vették' ejtőernyőjét, kesztyűjét és pilóta­sapkáját és megkérdezték, mi történt vele. Idegen nyelven válaszolt, melyet nem értettek. Ez éberségre késztette őket, ezért autóba ültették és ejtőernyőjét, pi­lótasapkáját, sisakját és kesztyűjét be­rakták a csomagtartóba. _ Ezután beszállították a közeli faluba. Útközben megszomjazott, ezért vizet ad­tak neki. Majd átadták a közbiztonsági szerveknek. Vlagyimir Szurin tanú azt vallotta, hogy május elsején 11 óra tájban erős, még a lökhajtásos gép motorzajánál is átha­tóbb bugásra lett figyelmes. Kifutott az utcára s nyomban erős robbanást hal­lott és ejtőernyőst pillantott meg az égen. A személygépkocsin odaérkező Csu­zsakinnal együtt elindultak abba az irány­ba, ahol az ejtőernyősnek valószínűen föl­det kellett érnie és segítséget nyújtot­tak neki. Mire Szurin, Csuzsakin és Cseremiszin odafutotttak, Pjotr Aszabin már mellette volt. További kérdéseket nem intéztek Szurin tanúhoz. A vádlott Powers kijelentette, hogy szeretne köszöne­tet mondani mindazoknak, akik őt megsegítették. Ez. most az első le­hetőségem, jegyezte meg. A tanúkihallgatás befejezése után a bíróság meghallgatta a szakértők véleményét. Nyikolaj Alekszejev ezredes kö­zölte a bírósággal, hogy az okmá­nyokat és a légitérképet tanulmá­nyozó szakértői bizottságnak nagy mennyiségű okmány állt rendelke­zésére. Az okmányokat három cso­portra osztották. Az első csoportba a Powers személyazonosságát iga­zoló okmányok tartoznak. Köztük van Powersnek az amerikai hadügy­minisztérium pecsétjével ellátott személyazonossági igazolványa, Po­wers nevére szóló orvosi bizonyít­vány, mely megerősíti, hogy az USA katonai légierőihez tartozik, és két bizonylat arról, hogy repülőgépve­zetésre jogosult. Ez az okmánycsoport megerősíti, hogy Powers az USA katonai légi­erőihez tartozott. A második csoportba az 1960. má­jus 1-i berepülésre vonatkozó okmá­nyok tartoznak. Többek között a pesavari támaszpontról Norvégiába vezető 6100 km hosszú (ebből 4700 km szovjet terület fölött) útvona­lat megjelölő légitérkép egyes ré­szei. A térkép az útvonal mentén feltünteti a Szovjetuniónak azokat i a pontjait, amelyek fölött Powers­; nek be kellett kapcsolnia a felde­rítő-készülékeket. Powers a meghatározott vonalon 750 km-es átlagos sebességgel re­pült. Az okmányoknak ebbe a csoport­jába a fedélzeti napló elejéről tar­tozik néhány levél, mely a repülés idején készült feljegyzéseket tar­talmazza: meteorológiai térkép ré­sze az útvonal vidékein érvényes idő­járás-előrejelzéssel, ami azt bizo­nyítja, hogy az utat nagyon gondo­.san előkészítették, az USA katonai légierői navigációs térképeinek négy lapja Európa és a Szovjetunió terü­retével. E térképek abban az eset­ben tettek volna szolgálatot, ha a pilóta eltért volna a kitűzött út­vonaltól, vagy kényszerleszállást kel­lett volna végrehajtania. Az okmányok harmadik csoportjá­ba a minden repülőúton felhasznált légidokumentáció tartozik. A szakértői bizottság arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy az ame­rikai repülőgép 1960. május 1-i be­repülése a Szovjetunió légiterébe szándékos és előre tervezett volt. Powers ismerte feladatát és az előre meghatározott útvonalon repült. A Szovjetunió területe fölött elrepül­ve felderítő jellegű adatokat rög­zített a térképen. Jurij Tyufilin mérnök-alezredes | elmondotta, bizottság létesült, mely­, nek az volt a feladata, hogy meg­i állapítsa, volt-e felségjele a lelőtt • U-2 típusú repülőgépnek. A bizott­ság megszemlélte az U-2 roncsait, j Tyufilin alezredes kijelentette, hogy a repülőgép roncsain, főként a szár­nyakon és a törzsön eléggé épen maradt a festékréteg, ami lehetővé tette annak megállapítását, volt-e felségjele a repülőgépnek. A festék­rétegek fokozatos eltávolításával megállapították, hogy a lelőtt repü­lőgépnek nem volt felségjele és so­hasem viselt felségjelet. A vádlott Powers kétségbe akarta vonni a szakértői bizottság megálla­pítását és azt állította, hogy állító­lag az insirliki támaszponton állo­másozó U-2 típusú repülőgépeken látta a felségjeleket. Kijelentette, hogy nem érthet egyet a bizottság megállapításával. Az elnök azt mond­ta Powersnek, jogában van egyetér­teni, vagy nem, de a bizottság meg­állapítása bizonyítja, hogy az U-2 tí­pusú repülőgépnek, mellyel Powers május 1-én berepült, nem volt fel­ségjele. A lelőtt Lockheed U-2 típusú repülő­gépbe beszerelt fényképező-berendezés szakvizsgálatának eredményeiről Gleb Isztomin professzor, a műszaki tudomá­nyok doktora tájékoztatta a bíróságot. Isztomin megemlítette, hogy a szakér­tők megszemlélték a légi-fényképezőmű­szer egyes alkatrészeit, a kazettákat és a légifelvételeket. Megállapították, hogy különleges nagy gyújtótávolságú 73 B típusú fényképe­zőgép volt. E felirat több filmen és az apparátuson is megerősíti, hogy az USÁ­ban gyártották. A 73 B műszer taktikai műszaki tu­lajdonságait tekintve felderítő légi fény­képezökészülék, mondotta Isztomin pro­fesszor. Egy repülőút során nagy terüle­tek fényképezésére alkalmas. Segítségével nagy kiterjedésű területek fényké­pezhetek le. A május 1-i berepüléskor 7 objektívvel készültek a felvételek és az útvonal mentén lefényképezett terület övezete mintegy 200 km széles. Isztomin elmondotta, hogy a filmkész- • let kb. 4 ezer felvételre elegendő lett volna és 3500 km hosszú útvonalat fény­képezhettek volna vele. A szakértő han­goztatta, a hosszú gyújtótávolságú objektív lehetővé tette, hogy a légikém­kedés feladatainak megfelelően nagy ma­gasságból aránylag nagy felvételeket ké­szítsenek. Isztomin professzor megjegyez­te, hogy a Szovjetunió területe fölött május 1-én készített légifelvételek aránya (220—230 méter 1 cm-re) lehetővé teszi a legtöbb ipari és katonai objektum küldetésének meghatározását. A szakértő megállapítása szerint az U-2 típusú repülőgép filmje nagy fény­érzékenységű volt, s különösen a nagy magasságban végzett légikémkedésre szolgált. Isztomin megjegyezte, hogy több mutató szerint a film jobb annál a film­nél, amelyet az amerikai felderítölég­gömbökben alkalmaztak. Az U-2 típusú repülőgépről készített felvételeket előhívták, megfejtették a negatívokat és elhelyezték a légitérképen. Megállapították, hogy a felvételeket a Taskenttől nyugatra kezdődő Szverdlovszk felé vezető útvonalon készítették. A fény­képezés vonala megfelel a légitérképen megjelölt útvonalnak. A megfejtett felvételeket kb. 21 ezec méter magasságból készítették. Különféle kémadatokat tartalmaznak. Rögzítik a nagy ipari központokat és katonai objek­tumokat, repülőtereket, légvédelmi be­rendezéseket és raktárakat. Az U-2 repülőútja során készült fel­vételek felderítő célokra, valamint topo­gráfiai térképek rögzítésére és összeál­lítására is felhasználhatók, mondotta Isz­tomin professzor. Az U-2 típusú repülőgép roncsainak és a légifelvételek anyagának átvizsgálása után arra a következtetésre lehet jutni, hogy az U-2 típusú repülőgép felszerelése kémkedési célokat követett: A szakértők véleménynyilvánításának végén Rosztiszlav Andrejev mérnök-ez­redes a rádiótechnikai műszerekről . el­mondotta, hogy a rádiókészülék vala­mennyi blokkján MP jelzés volt számmal. Ez azt bizonyítja, hogy a készülékek az amerikai hadügyminisztérium tulajdonát képezik és szigorúan titkosak. A szakértők megállapítása szerint az antennák a rádiókémkedési műszerek jellegzetes antennái. Kellőképpen széles­sávúak és lehetővé teszik a rádiótechni­kai eszközök megfigyelését. A szakértő továbbá kijelentette, hogy az MP 11048 méteres hullámsávú fel­derítő-vevőkészülék, melyet a szakértők megvizsgáltak, automatikus felderítő rá­diókészülék. Szerkezete jellegzetes automatikusan rádiókémkedő vevőkészülék. A magnetofonszalagon rögzített jelzé­sek elemzése bebizonyította, hogy a szovjet tüzérségi rádialokációs állomások, valamint vadászgépek távészlelésére és irányítására szolgáló rádiolakációs állo­mások jelzéseiről van szó. A szakértői vélemény megállapítja, hogy a Powers repülőgépébe beszerelt rádiótechnikai műszerek a szovjet légvédelem rádiótechnikai biztosításának szerkezeti felépítésére vonatkozó adat­szerzésre szolgáló légi rádiófelderítő ál­lomások rendszerét képezik. Ez a rend­szer továbbá adatok gyűjtésére szolgál a szovjet légvédelmi rendszer szerkeze­téről az egyes városokban, nagy ipari és közigazgatási központokban, továbbá ada­tok gyűjtésére szolgál a légvédelmi rendszerhez tartozó egyes rádiólokációs állomásokról. Ezeket az adatokat magnetofonszalagra rögzítették, amelyre felvették a szovjet légvédelmi rádiólokációs rendszer földi rádiólokációs állomásainak jelzéseit. A Szovjetunió Legfelső Bírósága katonai kollégiumának délelőtti ülése után a vád­lott Powers családtagjainak — szüleinek, feleségének és a kíséretükben levő sze­mélyeknek lehetővé tették, hogy meg­tekintsék a teremben kiállított bűnjele­ket, melyek rábizonyítják Powersre a kémkedést. A tárgyalást 16 óra 30 percig elha­lasztották. Szünet után 16 óra 30 perckor a szak­értők véleményének meghallgatásával folytatták a Powers-ügy tárgyalását. Nyikolaj Burmisztrov-Zujev alez­redes az U-2 roncsai között talált különleges robbantóberendezésről mondott szakértői véleményt. A bi­zottság megállapította, hogy a be­rendezést a pilóta fülkéjének köze­iében helyezték el. Zsdanov ezredes kijelentette, hogy a bizottság megvizsgálta a körül­ményeket és áttanulmányozta az ok­mányokat. Arra a következtetésre jutott, hogy az U-2 amerikai repülő különleges felszerelésű kém­repülő volt, mely azzal a feladattal repülte át a Szovjetunió határait, hogy adatokat szerezzen a Szovjet­unió fontos vidékeinek katonai és ipari létesítményeiről. Zsdanov ki­jelentette, hogy többek között re­pülőtereket és más fontos objektu­mokat fényképezett le. Ezek az ada­tok a Szovjetunió állami és katonai titkát képezik. A szakértők véleményének meg­hallgatásával véget ért a bíróság csütörtöki tárgyalása. A következő tárgyalást pénteken, moszkvai idő­számítás szerint 10 órakor tartják. JJJ SZÖ 2 * 1960. augusztus 348.

Next

/
Oldalképek
Tartalom