Új Szó, 1960. augusztus (12. évfolyam, 212-242.szám)

1960-08-19 / 230. szám, péntek

Äz amerikai imperializmus a vádlottak padján (Folytatás az 1. oldalról) Roman Rugyenko főállamügyész ezután folytatta a vádlott kihallgatását. Powers arra a kérdésre, hogy ki adott neki engedélyt, hogy az U-2vel 1959-ben Pesavarban leszálljon, azt válaszolta, hogy a helyi ellenőrző diszpécserközpont. Az államügyész megállapította, hogy a pakisztáni hivatalok tudtak Powers 1959. évi repülóútjáról, mire a vádlott kijelentette: „Azt hiszem, igen." A vádlott bevallotta, hogy 1959ben és 1960-ban a 10-10 alakulat pesavari • támaszpontján különleges rendszert vezettek be. Megtiltották a támaszpont elhagyását, ami Powers szerint azért történt, mert az U-2 típusú repülőgépek és berendezésük titkos volt. A főállamügyész további kérdésére Powers azt válaszolta, hogy behatolt az afgán légitérbe és ezzel megsértette az állam szuverenitását. Powers vallomásaiból kitűnik, nem kapott engedélyt, hogy berepülhessen az említett államok légiterébe. Rugyenko főállamügyész kérdésére adott válaszában elmondotta, hogy a Szovjetunió határát 66 ezer láb magasságban repülte át, majd tovább emelkedett 68 ezer láb (1 láb = 30,4 cm) magasságnyira. Repülőgépét ebben a magasságban lőtték ^le. A főállamügyész kérte a bíróságot, hogy olvassa fel az U-2-t május 1én lelövő katonai alakulat parancsnokának jelentését, melyben Voronov őrnagy jelenti, hogy teljesítette a parancsot: megsemmisítették a Szovjetunió légiterébe behatolt U-2 típusú repülőgépet. A jelentés továbbá megállapítja, hogy a kémrepülőt egyetlen rakétával lőtték le. Powers megmagyarázta, miért nem volt május 1-én rádióösszeköttetése az insirliki vagy pesavari támaszpontokkal. A repülőgép rádióberendezése csak 300-400 mérföld (1 mérföld = 1,609 km) távolságra tette lehetővé az összeköttetést. Az államügyész ezután megkérdezte, vajon nem azért volt-e ilyen a rádióösszeköttetése, mert titkos volt az útja. Powers azt válaszolta, hogy ha lehetősége lett volna is fenntartania a rádióösszeköttetést a támaszpontokkal, elkerülte volna ezt, mert rádiógoniometriai módszerrel megfigyelhették volna repülőgépét. A bíróság az államügyész kérdésére újra Powers elé terjesztette a repülő útját jelző térképet. A főállamügyész megkérdezte, miért jelölték meg vörös és kék színnel az útvonalakat. Powers azt válaszolta, hogy vörös ceruzával a maximális pontossággal betartandó útvonalat, kék ceruzával pedig a keretirányt jelölték meg. Powers a főállamügyész további kérdésére beismerte, hogy azok a személyek, akiktől a térképet kapta, igen érdeklődtek a vörössel jelzett útvonal iránt, s mivel a Központi Hírszerző Szolgálat érdekében tevékenykedett, elsősorban a szolgálat vezetőségének tényezőit érdekelte az útvonal. főállamügyész megkérdezte Powerst, miért kapott felszállása előtt égy darab fekete anyagot Shelton ezredestől. Powers meg akarta kerülni a feleletet, azt állította, hogy nem tudja. Kereste a kibúvót és erősítgette, hogy nem állapodtak meg megbeszélt jelszóban. Az államügyésznek arra a kérésére, _ mondja meg pontosan, mely országokon repült keresztül, amikor 1958-ban az U-2 típusú repülőgépet a törökországi insirliki támaszpontról a norvégiai Bodóba vezette, Powers Török-, Görög- és Olaszországot említette. Otja ezután NyugatNémetországon s valószínűleg Dánián keresztül vezetett, erről azonban nincs meggyőződve. Végcélja Norvégia volt. Ezután, négy szovjet topográfiai térképet tettek Powers elé. Mind a négyet nála találták. Kettőn kivágások vannak. E térképeket megmotozásakor vették el Powerstől. A lelőtt repülőgép roncsai között talált térképen nincsenek kivágások. A vádlott bevallotta, hogy a térképeknek azokat a részeit vágták ki, amelyeken az utasítások voltak és hogy a térképek titkosak voltak. Az „USA katonai légierői" megjelölést is kivágták belőlük. Powers beismerte, hogy ily módon kellett eltitkolni a térképek tulajdonosát és készítésük helyét. Powers elmondotta, hogy a térképek felszerelésének tartozékát képezték és repülőszerencsétlenség esetén segítségükkel kellett volna kijutnia a Szovjetunióból. A két kivágásos térképet a 10-10 alakulat parancsnokságának utasítására meg kellett volna semmisítenie. A főállamügyész megjegyzi, hogy Powers felszerelése között 14 nyelvű felhívást találtak. Kéri a bíróságot, mutassa fel a felhívást Powersnek. A vádlott beismeri, hogy a felhívást valóban nála találták, de egyáltalán nem tudott róla. A Az államügyész kérésére oroszul és angolul felolvasták a felhívást, mely így hangzik: Amerikai vagyok és nem tudok oroszul. Élelemre, menedékhelyre és segítségre van szükségem. Nem bántom önt. Ha segít, megjutalmazom. Powers újra azt állítja, hogy a felhívást nem adták át neki, s hogy valószínű azok tették felszerelése közé, akik felszállás előtt beöltözésében segítettek. zölték vele: ilyen veszély nem fenyegeti. A repülőgépnek nem volt különleges műszere, melynek segítségével láthatta volna a támadó vadászgépet. A lefelé irányított periszkóp lehetővé tette, hogy figyelemmel kövesse az U-2 alatt feltűnő repülőgépet. Zaharov tábornok további kérdéseire Powers elmondotta, hogy május 1-i berepülésekor szovjet területen fekvő két vagy három rádióállomás jelzéseit használta fel. Az elnök ezután Vorobjov tábornok, népbírónak adta át a szót. Vorobjov tábornok megkérdezte Powerst, tudott-e kémhivatásának jellegéről, amikor aláírta a szerződést a Központi Hírszerző Szolgálattal. Powers azt válaszolta, hogy tudott a Szovjetunió határai mentén végA SZOVJET KORMÁNY lehetővé tette Powers szüleinek és feleségének, hogy részt vegyenek a tárgyaláson, akik a páholyból figyelik a tárgyalást. Mögöttük amerikai jogászok és orvosok ülnek. (Telefoto ČŤK) Az államügyész kérdi, kapott-e Powers pénzt és aranyérmeket a szovjet emberek megvesztegetésére. A vádlott azt feleli, amit kapott, arra szolgált, hogy minden áron kijusson az országból s esetleg megvesztegetéshez is folyamodjék. Az államügyésznek arra a kijelentésére, hogy meddő kísérlet a szovjet emberek megvesztegetése, Pawers azt válaszolta: „Én is azt hiszem." Ez az epizód derültséget keltett a hallgatóság körében. A főállamügyész kijelentette, szeretné, ha Powers beszélne fizetéséről. Megkérdezte a vádlottat, milyen volt a havi fizetése a légierők kötelékében. Powers elmondotta, hogy kb. 700 dollár. A Központi Hírszerző Szolgálattal kötött szerződés aláírása után 2500 dollárt kellett volna kapnia, de másfélezer dollárt. fizettek ki, s ebből is levonták az adókat és a hátralévő ezer dollárt zárolták, hogy majd a szerződés lejárása után fizessék ki. Rugyenko megkérdezte Powerst, kifizették volna-e neki ezt a pénzt, ha május elsején nem lett volna hajlandó felszállni. Powers azt válaszolta, nem tudja, nem tekintették volna-e a szerződés helytelen teljesítésének, majd beismerte, hogy a szerződés megszegésének minősítették volna, Ryugyenkónak több kérdése nem volt. Ezután Boriszoglebszkij, a bíróság elnöke hallgatta ki a vádlottat. Megkérdezte Powerst, mi volt a fő feladata május 1-én. Powers azt válaszolta, hogy kötelessége volt betartani a meghatározott útvonalat és bekapcsolni a műszereket. Feltételezhető, hogy ez kémcélokat szolgált, mondotta. Powers igennel válaszolt a bíróság elnökének arra a kérdésére, hogy érdeklődött-e Shelton ezredes a rakétakilövöberendezések iránt. Arra a kérdésre is igennel válaszolt, hogy feladatul kapta-e a kilövő berendezések helyének megállapítását. Powers elmondotta, hogy a fényképfelvételeket kutató szakértők mondhatják csak meg, mi érdekli azokat, akik őt május 1-én repülőútjára küldték, A bíróság elnöke megkérdezte Powerst, tudatosította-e, hogy a szovjet légitérbe történt behatolásával megsértette a Szovjetunió szuverenitását. Powers igennel váTaszoIt. " A bíróság elnökének arra a kérdésére, mit gondol, hogy május 1-i berepülé,sével használt-e, avagy ártott hazájának, Powers azt válaszolta: „Nagyon ártottam." Az elnök megkérdezte, mi a véleménye arról, hogy berepülése háborús viszályt okozhatott volna. Powers erre azt válaszolta: „Erre azoknak kellett volna | gondolniok, akik kiküldtek." Powers az elnök további kérdésére azt válaszolta, hogy nagyon bánja tettét. Powers ezután Zaharov repülő-vezérőrnagy népbíró kérdésére válaszolt. Válaszaiból kitűnt, hógy több típusú repülőgépen sok órán át repült. Amikor május 1-i berepülésére előkészítették. megmutatták azokat a pontokat, amelyeken a Szovjetuniónak valószínűleg rakétakilövő berendezései lehetnek, megjelöltek néhány repülőteret és „még valamit, amire már nem emlékszik." Powers elmondotta, hogy áz útvonalat feltüntető térkép tanulmányozására körülbelül egy és egynegyed órányi ideje volt felszállás előtt. Zaharov tábornok megkérdezte Powerst, milyen lehetősépei voltak arra az esetre, ha szovjet vadászgépekkel találkozik. Powers azt válaszolta, hogy kőzett repülőútakról. Közölték vele, hogy esetleg más feladatokat is teljesíthet. Vorobjov tábornoknak arra a kérdésére is igennel válaszolt, hogy a szerződés meghosszabbításakor tudta-e róla, hogy a Szovjetunió légiterébe fog berepülni. Powers azt válaszolta, tudta, hogy a berepülések kémkedés céljából történnék, de azt hitte, hogy neki majd nem kell berepülnie a Szovjetunió légiterébe. Vorobjov vezérőrnagy kérdésére válaszolva Powers megerősítette, hogy repülőgépének berendezése kémadatok szerzésére szolgált, de hogy miiyen terjedelemben, azt nem tudja. A bíróság ezután megkezdte a tanuk kihallgatását. Pjotr Aszabin tanú azt vallotta, hogy j május 1-én délelőtt 11 órakor éppen I otthon tartózkodott, amikor lökhajtásos repülőgép motorzajára emlékeztető erős zajra és robbanásra lett figyelmes. Amikor Aszabin felmászott a háztetőre, a falutól kb. 5 kilométer távolságra poroszlopot látott. Egyidejűleg ejtőernyőt és ejtőernyőst pillantott meg az égen. Feltételezte, hogy valami szerencsétlenség történt és a pilótának segíségre van szükség. Ezért odafutott, ahol az ejtőernyősnek földet kellett érnie. Aszabin közölte, hogy ő és Szurin, Cseremiszül és Csuzsakin tanuk az ejtőernyőshöz futottak és talpra segítették. Rájöttek, hogy idegen, mert amikor a történtek iránt érdeklődtek, kérdéseikre olyan nyelven válaszolt, amelyet nem értettek és csóválta a fejét. Pilótasapkája volt fehér sisakkal, melyen 29-es szám volt látható. Övén hosszúcsövű pisztolyt és tőrt viselt. A fegyvert elvették tőle. Aszabin elmondotta, hogy nagyon jól emlékszik az ejtőernyősre. Magas, zömök testtartású, fekete haja halántékain kissé őszes volt, haját rövidre nyírva hordta és nyakának baloldalán anyajegy volt látható. Aszabin elmondotta, hogy a feltartóztatott ejtőernyős és a vádlottak padján ülő Powers egy és ugyanazon személy. Az elnök megkérdezte, van-e valakinek valami kérdése a tanúhoz. Grinyev ügyvéd: Tanúsltott-e vagy akart-e tanúsítani ellenállást, amikor feltartóztatták. Aszabin tanú azt válaszolja, hogy nem fejtett ki ellenállást, nyugodtan viselkedett. Az elnök kérdi a vádlottat, akar-e valamit kérdezni a tanútól. Powers azt válaszolja, hogy nem. Van talán valamilyen megjegyzése a tanú vallomásához. Powers: — Igazat vall. Megjegyzi, hogy szeretné a tanúnak megköszönni azt, amit akkor érte tett. (Élénkség a teremben.) Anatolij Cseremiszin tanú közölte, hogy amikor a többi tanúval együtt talpra segítette az ejtőernyőst és kiszabadította őt az ejtőernyő szíjai közül, elvette hosszúcsövű pisztolyát, melyet pilótaegyenruhájának övén bőrtokban viselt. Aszabinnal együtt karonfogta és beültette egy személygépkocsiba. Az ismeretlen felszerelését is az autóba rakták. Beszállították a közeli faluba, ahol a tárgyakkal együtt átadtak a közbiztonsági szerveknek. Csuzsakin tanú azt vallotta, hogy amikor ő, Szurin és Cseremiszin az ejtőernyőshöz futottak, Aszabin már ott volt. Talprasegítették a pilótát, levették' ejtőernyőjét, kesztyűjét és pilótasapkáját és megkérdezték, mi történt vele. Idegen nyelven válaszolt, melyet nem értettek. Ez éberségre késztette őket, ezért autóba ültették és ejtőernyőjét, pilótasapkáját, sisakját és kesztyűjét berakták a csomagtartóba. _ Ezután beszállították a közeli faluba. Útközben megszomjazott, ezért vizet adtak neki. Majd átadták a közbiztonsági szerveknek. Vlagyimir Szurin tanú azt vallotta, hogy május elsején 11 óra tájban erős, még a lökhajtásos gép motorzajánál is áthatóbb bugásra lett figyelmes. Kifutott az utcára s nyomban erős robbanást hallott és ejtőernyőst pillantott meg az égen. A személygépkocsin odaérkező Csuzsakinnal együtt elindultak abba az irányba, ahol az ejtőernyősnek valószínűen földet kellett érnie és segítséget nyújtottak neki. Mire Szurin, Csuzsakin és Cseremiszin odafutotttak, Pjotr Aszabin már mellette volt. További kérdéseket nem intéztek Szurin tanúhoz. A vádlott Powers kijelentette, hogy szeretne köszönetet mondani mindazoknak, akik őt megsegítették. Ez. most az első lehetőségem, jegyezte meg. A tanúkihallgatás befejezése után a bíróság meghallgatta a szakértők véleményét. Nyikolaj Alekszejev ezredes közölte a bírósággal, hogy az okmányokat és a légitérképet tanulmányozó szakértői bizottságnak nagy mennyiségű okmány állt rendelkezésére. Az okmányokat három csoportra osztották. Az első csoportba a Powers személyazonosságát igazoló okmányok tartoznak. Köztük van Powersnek az amerikai hadügyminisztérium pecsétjével ellátott személyazonossági igazolványa, Powers nevére szóló orvosi bizonyítvány, mely megerősíti, hogy az USA katonai légierőihez tartozik, és két bizonylat arról, hogy repülőgépvezetésre jogosult. Ez az okmánycsoport megerősíti, hogy Powers az USA katonai légierőihez tartozott. A második csoportba az 1960. május 1-i berepülésre vonatkozó okmányok tartoznak. Többek között a pesavari támaszpontról Norvégiába vezető 6100 km hosszú (ebből 4700 km szovjet terület fölött) útvonalat megjelölő légitérkép egyes részei. A térkép az útvonal mentén feltünteti a Szovjetuniónak azokat i a pontjait, amelyek fölött Powers; nek be kellett kapcsolnia a felderítő-készülékeket. Powers a meghatározott vonalon 750 km-es átlagos sebességgel repült. Az okmányoknak ebbe a csoportjába a fedélzeti napló elejéről tartozik néhány levél, mely a repülés idején készült feljegyzéseket tartalmazza: meteorológiai térkép része az útvonal vidékein érvényes időjárás-előrejelzéssel, ami azt bizonyítja, hogy az utat nagyon gondo.san előkészítették, az USA katonai légierői navigációs térképeinek négy lapja Európa és a Szovjetunió terüretével. E térképek abban az esetben tettek volna szolgálatot, ha a pilóta eltért volna a kitűzött útvonaltól, vagy kényszerleszállást kellett volna végrehajtania. Az okmányok harmadik csoportjába a minden repülőúton felhasznált légidokumentáció tartozik. A szakértői bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az amerikai repülőgép 1960. május 1-i berepülése a Szovjetunió légiterébe szándékos és előre tervezett volt. Powers ismerte feladatát és az előre meghatározott útvonalon repült. A Szovjetunió területe fölött elrepülve felderítő jellegű adatokat rögzített a térképen. Jurij Tyufilin mérnök-alezredes | elmondotta, bizottság létesült, mely, nek az volt a feladata, hogy megi állapítsa, volt-e felségjele a lelőtt • U-2 típusú repülőgépnek. A bizottság megszemlélte az U-2 roncsait, j Tyufilin alezredes kijelentette, hogy a repülőgép roncsain, főként a szárnyakon és a törzsön eléggé épen maradt a festékréteg, ami lehetővé tette annak megállapítását, volt-e felségjele a repülőgépnek. A festékrétegek fokozatos eltávolításával megállapították, hogy a lelőtt repülőgépnek nem volt felségjele és sohasem viselt felségjelet. A vádlott Powers kétségbe akarta vonni a szakértői bizottság megállapítását és azt állította, hogy állítólag az insirliki támaszponton állomásozó U-2 típusú repülőgépeken látta a felségjeleket. Kijelentette, hogy nem érthet egyet a bizottság megállapításával. Az elnök azt mondta Powersnek, jogában van egyetérteni, vagy nem, de a bizottság megállapítása bizonyítja, hogy az U-2 típusú repülőgépnek, mellyel Powers május 1-én berepült, nem volt felségjele. A lelőtt Lockheed U-2 típusú repülőgépbe beszerelt fényképező-berendezés szakvizsgálatának eredményeiről Gleb Isztomin professzor, a műszaki tudományok doktora tájékoztatta a bíróságot. Isztomin megemlítette, hogy a szakértők megszemlélték a légi-fényképezőműszer egyes alkatrészeit, a kazettákat és a légifelvételeket. Megállapították, hogy különleges nagy gyújtótávolságú 73 B típusú fényképezőgép volt. E felirat több filmen és az apparátuson is megerősíti, hogy az USÁban gyártották. A 73 B műszer taktikai műszaki tulajdonságait tekintve felderítő légi fényképezökészülék, mondotta Isztomin professzor. Egy repülőút során nagy területek fényképezésére alkalmas. Segítségével nagy kiterjedésű területek fényképezhetek le. A május 1-i berepüléskor 7 objektívvel készültek a felvételek és az útvonal mentén lefényképezett terület övezete mintegy 200 km széles. Isztomin elmondotta, hogy a filmkész- • let kb. 4 ezer felvételre elegendő lett volna és 3500 km hosszú útvonalat fényképezhettek volna vele. A szakértő hangoztatta, a hosszú gyújtótávolságú objektív lehetővé tette, hogy a légikémkedés feladatainak megfelelően nagy magasságból aránylag nagy felvételeket készítsenek. Isztomin professzor megjegyezte, hogy a Szovjetunió területe fölött május 1-én készített légifelvételek aránya (220—230 méter 1 cm-re) lehetővé teszi a legtöbb ipari és katonai objektum küldetésének meghatározását. A szakértő megállapítása szerint az U-2 típusú repülőgép filmje nagy fényérzékenységű volt, s különösen a nagy magasságban végzett légikémkedésre szolgált. Isztomin megjegyezte, hogy több mutató szerint a film jobb annál a filmnél, amelyet az amerikai felderítöléggömbökben alkalmaztak. Az U-2 típusú repülőgépről készített felvételeket előhívták, megfejtették a negatívokat és elhelyezték a légitérképen. Megállapították, hogy a felvételeket a Taskenttől nyugatra kezdődő Szverdlovszk felé vezető útvonalon készítették. A fényképezés vonala megfelel a légitérképen megjelölt útvonalnak. A megfejtett felvételeket kb. 21 ezec méter magasságból készítették. Különféle kémadatokat tartalmaznak. Rögzítik a nagy ipari központokat és katonai objektumokat, repülőtereket, légvédelmi berendezéseket és raktárakat. Az U-2 repülőútja során készült felvételek felderítő célokra, valamint topográfiai térképek rögzítésére és összeállítására is felhasználhatók, mondotta Isztomin professzor. Az U-2 típusú repülőgép roncsainak és a légifelvételek anyagának átvizsgálása után arra a következtetésre lehet jutni, hogy az U-2 típusú repülőgép felszerelése kémkedési célokat követett: A szakértők véleménynyilvánításának végén Rosztiszlav Andrejev mérnök-ezredes a rádiótechnikai műszerekről . elmondotta, hogy a rádiókészülék valamennyi blokkján MP jelzés volt számmal. Ez azt bizonyítja, hogy a készülékek az amerikai hadügyminisztérium tulajdonát képezik és szigorúan titkosak. A szakértők megállapítása szerint az antennák a rádiókémkedési műszerek jellegzetes antennái. Kellőképpen szélessávúak és lehetővé teszik a rádiótechnikai eszközök megfigyelését. A szakértő továbbá kijelentette, hogy az MP 11048 méteres hullámsávú felderítő-vevőkészülék, melyet a szakértők megvizsgáltak, automatikus felderítő rádiókészülék. Szerkezete jellegzetes automatikusan rádiókémkedő vevőkészülék. A magnetofonszalagon rögzített jelzések elemzése bebizonyította, hogy a szovjet tüzérségi rádialokációs állomások, valamint vadászgépek távészlelésére és irányítására szolgáló rádiolakációs állomások jelzéseiről van szó. A szakértői vélemény megállapítja, hogy a Powers repülőgépébe beszerelt rádiótechnikai műszerek a szovjet légvédelem rádiótechnikai biztosításának szerkezeti felépítésére vonatkozó adatszerzésre szolgáló légi rádiófelderítő állomások rendszerét képezik. Ez a rendszer továbbá adatok gyűjtésére szolgál a szovjet légvédelmi rendszer szerkezetéről az egyes városokban, nagy ipari és közigazgatási központokban, továbbá adatok gyűjtésére szolgál a légvédelmi rendszerhez tartozó egyes rádiólokációs állomásokról. Ezeket az adatokat magnetofonszalagra rögzítették, amelyre felvették a szovjet légvédelmi rádiólokációs rendszer földi rádiólokációs állomásainak jelzéseit. A Szovjetunió Legfelső Bírósága katonai kollégiumának délelőtti ülése után a vádlott Powers családtagjainak — szüleinek, feleségének és a kíséretükben levő személyeknek lehetővé tették, hogy megtekintsék a teremben kiállított bűnjeleket, melyek rábizonyítják Powersre a kémkedést. A tárgyalást 16 óra 30 percig elhalasztották. Szünet után 16 óra 30 perckor a szakértők véleményének meghallgatásával folytatták a Powers-ügy tárgyalását. Nyikolaj Burmisztrov-Zujev alezredes az U-2 roncsai között talált különleges robbantóberendezésről mondott szakértői véleményt. A bizottság megállapította, hogy a berendezést a pilóta fülkéjének közeiében helyezték el. Zsdanov ezredes kijelentette, hogy a bizottság megvizsgálta a körülményeket és áttanulmányozta az okmányokat. Arra a következtetésre jutott, hogy az U-2 amerikai repülő különleges felszerelésű kémrepülő volt, mely azzal a feladattal repülte át a Szovjetunió határait, hogy adatokat szerezzen a Szovjetunió fontos vidékeinek katonai és ipari létesítményeiről. Zsdanov kijelentette, hogy többek között repülőtereket és más fontos objektumokat fényképezett le. Ezek az adatok a Szovjetunió állami és katonai titkát képezik. A szakértők véleményének meghallgatásával véget ért a bíróság csütörtöki tárgyalása. A következő tárgyalást pénteken, moszkvai időszámítás szerint 10 órakor tartják. JJJ SZÖ 2 * 1960. augusztus 348.