Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-07 / 187. szám, csütörtök

Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciája 'fSSSfSfSSSS'SSSSSWSSSSSSSSf/SSSfS//SW"">^ A harmadik ötéves terv a fejlett szocialista társadalom | népgazdasági fejlesztési terve és teljesítésével megteremtjük annak feltételeit, hogy áttérjünk a kommunizmus építésére (Antonín Novotný elvtársnak a CSKP országos § konferenciáján elhangzott beszédéből) ////////////////////////////^^^^ Az országos konferencia második napja Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferen­ciája szerdán 9 órától folytatta tanácskozását. A napirendi pont a vita volt Antonín Novotný elvtársnak, a CSKP KB első titkárának s Otakar Šimunek elvtársnak, a CSKP KB politikai irodája tagjának kedden elhangzott beszá­molójáról. A délelőtti tárgyalást Karol B a c í 1 e k elvtárs, a CSKP KB politikai irodájának tagja nyitotta meg. Közölte a küldöttekkel, hogy a konferencia sok levelet és táviratot kapott a dolgozók­tól, akik termelősikereikről és a tervfeladatok túlteljesítésére tett további vállalásairól számolnak be. Ezután átadta a szót Ladislav Š t o 11 elvtársnak, aki a mű­vészet és a társadalomtudományok fejlődésünk jelenlegi sza­kaszában betöltött szerepéről beszélt. Utána felszólalt Marié Jirásková elvtársnő, a kelet-csehországi kerület küldötte. Az anyagi érdekeltség hosszúérvényű normatívái helyes meg­határozásának és felhasználásának kérdéseiről szólott. Štefan J u n a s elvtárs, a nyugat-szlovákiai kerület és a to­poľčanyi járás parasztjainak a jövő ötéves tervfeladatok négy év alatt való teljesítésére indult mozgalmát ismertette a kon­ferencia küldötteivel. A további felszólaló, Josef N é m e c elv­társ, a közép-csehországi kerület pártbizottságának vezető tit­kára, arról beszélt, hogyan törekednek a pártszervezetek döntő fordulat elérésére a mezőgazdasági termelésben. Karel Š r a j e r elvtárs, az észak-morvaországi kerület kül­dötte felszólalásában elmondotta, hogyan biztosítják az ostrava­karvinai szénmedence dolgozói az igényes szénfejtési feladatok (Folytatás a 11. oldalon) 1960. július 7 . csütörtök 30 fillér XI. évfolyam, 187. szám Á CSKP országos konferenciájának küldöttel. (J. Rublič felv. — CTK) SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Világ proletárjai, egyesüljetekl A HARMADIK ÖTÉVES TERV — a fejlett szocialista társadalom népgazdaságfejlesztési terve OTAKAR ŠIMÚNEK ELVTÁRS BESZÉDE Elvtársak! Megvitatásra önök elé terjesztet­tük az 1961-1965 évi harmadik nép­gazdaságfejlesztési ötéves terv ha­tározati javaslatát. Ma, midőn meg kell vitatnunk gaz­daságunk továbbfejlesztésének konk­rét feladatait, büszkén tekinthetünk arra a műre, amelyet népünk, Cseh­szlovákia Kommunista Pártja veze­tésével rövid idő alatt alkotott, és amely a társadalmi átalakulások nagyságát és jelentőségét tekintve nemzeteink történetében páratlan. Teljesítettük a kapitalizmusbői a szocializmusba vezető átmeneti idő­szak alapvető feladatait. Végérvé­nyesen felszámoltuk az embernek ember által való kizsákmányolását. A Csehszlovák Köztársaságban meg­valósult a szocialista rendszer. I. A Csehszlovák Köztársaság gazdasági fejlesztésének elért színvonala — a pártnak a szocialista gazdaság építésében kifejtett céltudatos törekvése meggyőző bizonyítéka Az elkövetkező öt évi gazdasági program alapvető irányainak és cél­jainak megvitatásával kapcsolatban ki kell domborítanunk az eddigi gaz­dasági fejlődést, főként a második ötéves terv évei gazdasági fejlődésé­nek fő vonásait, amelyek népgazdasá­gunk további irányára is jelentősen kihatnak. A termelés és a fogyasztás növe­kedésének üteme és Csehszlovákiá­nak a második ötéves terv végén elért gazdasági színvonala meggyő­zően igazolják a szocializmus elő­nyeit. Az eddigi hatalmas gazdasági fej­lődés döntő feltételét hazánk jövő­beni társadalmi fejlődésének felté­telét a szocialista termelési viszonyok képezik, amelyek az egész népgaz­daságban győztek. A második ötéves terv éveiben tel­jesítettük a szocializmus építésének egyik legnehezebb feladatát, a me­zőgazdasági termelés szövetkezete­sítését, ami megkövetelte az egész párt erőfeszítésének összpontosítá­sát. Feltételezzük, hogy a szocialista szektor az év végéig a mezőgazdasá­gi földterületeknek körülbelül 90 szá­zalékán fog gazdálkodni, s ezzel vi­szonyaink közepette a gyakorlatban befejeződik a falu szocialista átala­kítása. Ennek az átalakulásnak a folyamán és befejeződésekor megszi­lárdult az új alapokra épült munkás­paraszt szövetség, a munkások és ma már szövetkezeti parasztok szö­vetsége — a szocialista társadalom két osztályának szövetsége. A szocialista mezőgazdasági tulaj­don bővülésével párhuzamosan a nép­gazdaság többi ágaiban is tovább bővült és szilárdult a szocialista tu­lajdon. Ez a folyamat elsősorban a termelés és a foglalkoztatottság gyors növekedésével, új szocialista vállalatok és üzemek épülésével, a szocialista elosztás tökéletesedésével, a dolgozók irányításban való részvé­telének fokozódásával, a munkához és a szocialista tulajdonhoz való új szocialista viszony kialakulásával ment végbe. Az elavult tőkés termelési viszo­nyok felszámolása és a szocialista termelési viszonyok megteremtése örökre kizárta társadalmunkból azt, hogy a munka a tőkések és törvény­szerű kísérő jelenségeinek, úgymint a gazdaság ciklusos fejlődésének, a gazdasági válságoknak és munkanél­küliségnek legyen alárendelve. A szo­cialista termelési viszonyok győzel­me egészen felszabadította a dolgozó tömegek alkotó képességét. A kizsák­mányolástól mentes munka nálunk közvetlen társadalmi munka lett, mely céltudatosan gyarapítja az egész társadalom gazdagságát, s ily módon a társadalom minden tagjá­nak jólétét is. Ezért a társadalmi termelés nálunk szakadatlanul és ál­landóan olyan ütemben növekszik, amilyent az antagonisztikus és ki­zsákmányoló osztályviszonyokra, a munkásosztály és a parasztság elsze­gényítésére épülő tőkés rendszer nem tud elérni. Ugyanakkor termelésünk egyenle­tesen és folyamatosan fejlődik, nem ismer váratlan kilengéseket, hanem rendszeresen és tudatosan kialakí­tott aránylagosságra támaszkodik, amely lehetővé teszi a gazdasági nö­vekedés összes forrásainak szüntelen bővítését és felhasználását. Termelé­sünknek ezt a jellemző vonását kü­lön ki kell domborítani. A szocialista termelési viszonyok állandó erősítésével és szilárdításá­val párhuzamosan tovább tökéletese­dik társadalmunk gazdasági fejlődé­sének tervszerűsége és elmélyül de­mokratikus-centralista irányítása. Emelkedik a gazdasági fejlődés tör­vényszerűsége ismeretének foka, ez­zel gazdasági terveink tudományos jellege is. A szocialista termelési viszonyok fejlődése a társadalmi munka ered­ményeinek elosztási módjában is törvényszerűen megmutatkozott. Pár­tunk nagy súlyt helyezett arra, hogy az elosztás formái egyidejűleg teremtsék meg a széles dolgozó tö­megek kezdeményezése és aktivitása kibontakoztatásának feltételeit. Az utóbbi években végrehajtott vala­mennyi intézkedésünkkel, mint pél­dául a munkások bérrendszerének átszervezésével, a személyi és vál­lalati érdekeltség normatívái rend­szerének bevezetésével, a prémium­rendszer módjának megváltoztatásá­val, a mezőgazdasági termékek új árképzési módszereivel, a nagyke­reskedelmi árak képzésének új mód­szereivel, stb., állandóan arra töre­kedtünk, hogy az egyén, az egyes kollektívák és az egész társadalom érdekeit szorosan egybehangoljuk. A párt törekvése a dolgozók aktivi­tásának növekedését és a munkater­melékenység növelése tartalékainak feltárásában, az újítómozgalomban s végül az új versenyformákban, a szocialista munka egyre inkább tö­megjelleget öltő brigádjaiban meg­nyilvánuló kezdeményezés fokozódá­sát eredményezte. A társadalmi termelés fejlődése az 1956-1960. években elsősorban az ipar fejlődésére támaszkodik. Ezt az bizonyítja, hogy a nemzeti jöve­delem növekedésének háromnegyed része az iparból származik. Cseh­szlovákia így felzárkózott a világ leg­fejlettebb ipari országaihoz. Az ipari termelés fejlődése a má­sodik ötéves terv éveiben összefügg az ipar szerkezetében folytatódó át­alakulásokkal, amelyek a nehézipar, főként a gépipar, a kohászat és a . vegyi ipar szerepének további erősö­dését eredményezték. Az ipari ágak közül a gépipar, kü­lönösen a nehézgépipar fejlődött a legintenzívebben és fontos szerepet játszott a termelés, a nagyarányú építkézés gyors növekedésének, a népgazdasági ágak munkatermelé­kenysége növekedésének és a gazda­sági együttműködésnek biztosításá­ban. A gépgyártás szerepét az is bizo­nyítja, hogy a második ötéves terv éveiben az ipari termelés általános növekedésének 35 százalékát a gép­ipari minisztériumok termelésének növekedése biztosította. Részarányuk az általános ipari termelésben 1960­ban már 27 és fél százalék lesz. De a gépiparban nemcsak a termelés terjedelmét növeltük, egyidejűleg szerkezetét is jelentősen átalakítot­tuk és gazdaságunk belső szükségle­teinek, valamint a gazdasági együtt­működés szükségleteinek megfelelően emeltük műszaki színvonalát. A gép­gyártás alapvető ágainak megerősí­tése és a komplett beruházási egysé­gek termelésének Jejlesztése lehető­vé tette, hogy mindenekelőtt az alap­vető ipari ágakban: a fűtőanyagipar­ban, a kohászatban, az eneregetiká­ban, a vegyi iparban és az építő anyag gyártásban lényegesen növel­jük a termelést. A döntő fontosságú népgazdasági ágak gépberendezésé­nek gyarapításával és tökéletesítésé­vel megteremtettük a munkaterme­lékenység növelésében kitűzött fel­adatok teljesítésének és túlteljesíté­sének feltételeit. A belső piac gépipari termékekkel való ellátásának javuló színvonala is a gépipar fejlesztésének eredményei­hez tartozik. Üzleteinkben egyre bő­vebb választékú gépipari termékek jelennek meg, állandóan javul minő­(Folytatás a 2. oldalon). t,

Next

/
Oldalképek
Tartalom