Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-27 / 207. szám, szerda

A HONISMERETI NEVELÉS ~ NÉHÁNY KÉRDÉSÉRŐL ~ Á VÁROSOKBAN ÉS FALVAKON Végzett népművelési munkában a dolgozók politikai és szakmai ok­tatása mellett nagy jelentősége van a múlt megismertetésének. Népünk történetének ismerete lehetővé te­szi szocialista jelenünk megérté­sét s a kommunista jövőért foly­tatott áldozatos harcot. Ezért nem véletlen, hogy a CSKP Központi Bizottságának 1958-ban a népmű­velési munka további fejlesztéséről és eszmei hatékonysága elmélyíté­séről hozott határozata is hangsú­lyozza a honismereti nevelés fej­lesztésének szükségességét. Ugyan­akkor a határozat rámutat arra, hogy a honismereti nevelést nem lehet elkülöníteni a népművelési intézmények, a társadalmi szerve­zetek, közöttük a Csemadok ál­tal végzett mindennapos tevékeny­ségtől, hanem azt szoros kapcso­latba kell hozni a nevelési fel­adatokkal. A honismereti nevelés hazánkban ma már a honismertetési múzeu­mok, illetve körök széles hálóza­tára támaszkodik s e munkához gazdag anyagokat szolgáltatnak a községi krónikák. A honismereti nevelésnek hazánkban gazdag ha­gyományai vannak, fejlődése azon­ban csak az utóbbi években vált valóban nagyarányúvá. Népünk tör­ténelmének és haladó hagyományai­nak tanulmányozása ma már nem néhány lelkes történelemtanár ügye, hanem valamennyi dolgozóé, akik élénk érdeklődést tanúsíta­nak a múlt iránt, hogy így a múlt tapasztalataiból tanulva még jobban megérthessék mozgalmas jelenün­ket. A népművelési dolgozók és a társadalmi szervezetek feladata, hogy a dolgozók eme érdeklődését felkarolják és helyes irányba te­reljék. A honismereti nevelés nagy je­lentőséggel bír a magyar nemzeti­ségű dolgozók körében. E nevelés egyes kérdéseinek kidolgozása kü­lönösen sürgős abban az időszak­ban, amikor megkezdjük a fejlett szocialista társadalom építését. A csehek és szlovákok, valamint a hazánkban élő többi nemzetiség kö­zös műve az új, szocialista alkot­mány — amely lerögzíti tizenöt­éves építőmunkánk eredményeit — elegendő indítékot ad e tevékeny­ségre. Hazánk magyar nemzetiségű dolgozói gazdag forradalmi hagyo­mányokra tekintenek vissza, ame­lyek elválaszthatatlanul összefügg­nek Csehszlovákia Kommunista Pártjának a kapitalizmus ellen, a munkásosztály győzelméért folyta­tott harcával. Az 1919. évi for­radalmi harcok, a München előtti köztársaság éveiben a földmunká­sok nagy sztrájkjai Dél-Szlovákiá­ban, a fasizmus elleni harc stb. mind olyan események, melyekben köztársaságunk dolgozóival együtt részt vettek Dél-Szlovákia magyar dolgozói is. A honismereti nevelés céljaira beláthatatlan mennyiségű anyagot szolgáltat a szovjet had­sereg felszabadító harca, és főként a szocialista építés tizenöt szabad éve. NÉPÜNK HARCAINAK mindeme dicső fejezetei nemcsak a törté­nelmi tankönyvekbe tartoznak, ha­nem büszkeségünk és csehszlovák szocialista hazaszeretetünk állandó forrását képezik. Tanulságul szol­gálnak az idősebbeknek, de ugyan­akkor élő tankönyvül a fiatalabbak­nak, akik nagy figyelemmel hall­gatják az idősebb elvtársak elbe­szélését a dolgozók életéről és helyzetéről a kapitalizmus alatt. Kü­lönösen az elmúlt hónapokban nyí­lott lehetőség arra, hogy a lako­sok megismerkedjenek községük történelmével és életével. Számos népművelési intézményben és agi­tációs központban beszélgetéseket tartottak a községek krónikájáról. Egyes esetekben e beszélgetéseket a terjedelmes anyagra való tekintet­tel több részre osztották. így a fiataloknak lehetőségük nyílott, hogy megismerjék a község tör­ténelmét, és a kommunistáknak a nép boldogabb életéért vívott har­cát. Számos helyen érdemdús tevé­kenységet fejtenek ki a honisme­reti körök, melyeket a dolgozók a népművelési intézmények vagy mú­zeumok mellett alakítottak. Jól mű­ködik a hlohoveci, valamint a tren­'číni honismereti kör. A hlohoveci elvtársak például gazdag dokumen­tációs anyagot gyűjtöttek a járás­ban a munkásosztály harcairól a kapitalizmus és a fasizmus idején, és ebből az anyagból igen tanulsá­gos kiállítást rendeztek. Kár, hogy az elvtársak a tevékenység ezen formájának nem szentelnek minde­nütt megfelelő figyelmet. Nagy mennyiségű anyag található Galán­tán, Nové Zámkyn, Komárnóban, Levicén és másutt. Szükséges azon­ban, hogy a népművelési dolgozók az eddiginél nagyobb mértékben lássanak hozzá a honismereti kö­rök megszervezéséhez. Ezek a kö­rök hozzájárulhatnak a község kü­lönféle eseményeinek feldolgozásá­hoz és így lehetővé tehetik a la­kosságnak, hogy behatóbban meg­ismerjék a dolgozók harcát a tőke uralma ellen. A honismereti nevelés szempont­jából az üzemekben hasznos kül­detést tölt be a hagyományokat tükröző kiállítási helyiség létesíté­se. E téren a bratislavai Kablo­és Dimitrov-üzemek rendelkeznek jó tapasztalatokkal. Szinte kínálja magát a lehetőség, hogy összegyűjt­sék és feldolgozzák a dél-szlová­kiai földmunkások harcait tanúsító dokumentumokat. Forradalmi ha­gyományokban gazdag a fil'akovói Kovosmalt, az opatovai Poľana tex­tilüzem, s a rožňavai vasércbányák. Fontos, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy a forradal­mi hagyományok helyiségei a múlt idők élő emlékeivé, tanulságok for­rásává váljanak a fiatal munkás­nemzedék nevelésében. A HONISMERETI NEVELÉST kü­lönféle formákkal és eszközökkel valósíthatjuk meg. Igen kedveltek a fiatalság beszélgetései az idősebb elvtársakkal. Hiba azonban, ha a népművelési dolgozók e munkát csupán néhány formára szűkítik le. A szövetkezeti nagyüzemi termelés fejlődése páratlan lehetőségeket nyújt a kulturális népnevelőmunka kibontakozására is. A szövetkezetek kulturális alapjaiból többek között nagy összegeket fordítanak tanul­mányi utakra és kirándulásokra. E kirándulások azonban a honisme­reti oktatás szempontjából gyakran nem nevelő célzatúak. A jól meg­szervezett kirándulás és a tanul­mányút lehetővé teszi, hogy részt­vevői ne csak üdüljenek, hanem új ismeretekkel is gazdagodjanak. Hisz nem mindegy, vajon a Magas­Tátrába utazva meglátogatjuk-e a vrútkyi Klement Gottwaid forradal­mi sajtómúzeumot, vagy pedig va­lamilyen jelentéktelen helyen tar­tunk megállót. A munka ezen sza­kaszán még sok a teendő. Azt akar­juk, hogy a magyar nemzetiségű fiatalok és felnőttek is megismer­jék hazájukat, a cseh és a szlovák nép haladó történelmét s összefüg­gésben lássák azt hazánk életével és munkájával. A tanulmányutakkal kapcsolatban még egy problémára kell rámutat­ni, amely a külföldi utazások fej­lődésével kapcsolatban időszerű, ör­vendetes jelenség,, hogy dolgozóink meg akarják ismerni a szomszé­dos testvéri országokat. Főként a Szovjetuniót és annak hős népét. De a turisták között akadnak olya­nok is, akik nem ismerik saját ha­zájukat, annak szépségeit és for­radalmi emlékeit. Mert hazánk is­merete nemcsak a nevezetességek megtekintését jelenti, hanem azt is, hogy tudjuk szeretni és védel­mezni mindazt az anyagi és kultu­rális értéket, amelyet dolgozó né­pünk évszázadokon át hozott létre és teremt ma is áldozatkész mun­kájával, a szocialista társadalom építésével. A szocialista haza iránti forró szeretet az alap, amelyből nem­zeteink és nemzetiségeink igazi testvérisége fakad. Tegyünk meg ezért mindent e nevelőmunka biz­tosítása érdekében. A földbirtoko­sok és kapitalisták elleni munkás­sztrájkok története, főként a kom­munisták múltbeli tevékenysége nem hiányozhat a fiatalok ismere­téből. A Košuty-i, štúrovói, ko­márnói s a többi dolgozók harcai valamint pártunknak a fasiszta ve­szély ellen vívott küzdelme a hon­ismereti nevelés fő alapját és tar­talmát kell hogy képezze. A DOLGOZOK NEVELÉSE TERÉN több múzeumunk szép eredménye­ket ért el. Érdemes munkát vé­geztek a járási honismereti múzeu mok. De nem mondhatjuk azt, hogy minden járásban már jó honisme­reti múzeumunk van. Ilyen múzeum még hiányzik Galántán. Dunajská Stredán, Levicén és másutt. Hisz ma mindenütt lehetőségünk nyílik járási honismereti múzeumok ki­építésére, amelyek elsősorban a szocializmus építéséért vívott győ­zelmes harcról adnának hű képet E múzeumok hamaros kiépítése a járásokban a járási nemzeti bizott­ságtól és a járás valamennyi nép művelési dolgozójától függ. Az idei jubiláris évben ünnepel­tük hazánknak a szovjet hadse­reg által való felszabadítása 15 évfordulóját. Az ünnepségek vala mennyi népnevelő dolgozó számá­ra jó alkalmat nyújtottak és nyúj tanak ahhoz, hogy fokozott és be­hatóbb honismereti nevelést végez­zenek a dolgozók körében. A jövő •évben további jelentős évfordulót - a CSKP megalakulásának 40. év­fordulóját ünnepeljük. Ezért a mú­zeumok dolgozóinak s valamennyi kulturális és népnevelési dolgozó­nak meg kell kezdenie a kulturá­lis népnevelő munka konkrét ter veinek kidolgozását tekintettel e történelmi eseményre. A népművelés minden dolgozójá­nak szem előtt kell tartania né­pünk nagy célját, hogy a CSKP vezetésével építse a dolgozók bol­dog szocialista hazáját — a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaságot és szilárd alapokat teremtsen a kommunista társadalom építésére. Ehhez kell hozzájárulnia honisme­reti nevelésünknek is, amely kul­turális munkánk rendszerében el­sődleges helyet foglal el. A »múlt tanulmányozása lehetővé teszi a jelen helyes megértését és e fel­ismerés alapján öntudatos és te­vékeny részvételt a kommunista társadalom építésében. P. JACKO MLADÁ BOLESLAV KÖVETÉSRE MÉLTÓ PÉLDÁJA A dolgozók elégedettségének egyik feltétele a rendes lakás. Ezért tűzte ki pártunk a feladatot, hogy 1970 végéig minden család megfelelő lakással rendel­kezzék. A megfelelő lakás fogalma persze nemcsak azt jelenti, hogy tető legyen a fejünk felett. A szocialista társadalom számára magától értetődő az egészség­ügyi és kulturális szempontból megfelelő lakás kívánalma. Ezért korszerű laká­sokat építünk. Az új lakások villanyvi­lágítással, háromnegyed részben központi fűtéssel, kétharmad részben gázszolgálta­tással rendelkeznek. A kitűzött cél megvalósítása csak ak­kor lehetséges, ha teljesítéséből kiveszik a részüket a párt, a nemzeti bizottságok, a többi társadalmi szervezet és természe­tesen maguk a dolgozók is. A lakáskér­dés megoldása tehát országos mozgalom. Döntő fontosságú, hogy lakáspolitikán­kat a dolgozók legszélesebb részvétele mellett valósítsuk meg. Szenteljünk na­gyobb figyelmet a meglevő lakások kar­bantartásának, korszerűsítésének és foglalkozzunk erőteljesebben a szövetke­zeti, vállalati és egyéni építkezésekkel. Hasznos és feevált, ha a személyes tulaj­donban levő családi házakhoz hozzáépí­tenek egy-egy helyiséget, hogy az öre­gek mellett a fiatalok is ott lakhassanak. Persze a lakáshiány megoldásához hozzá­tartozik a meglévő lakások helyes és igazságos elosztása is. A dolgozók rész­vétele, ellenőrző szerepe és támogatása nélkül ez elképzelhetetlen. A lakáskérdés megoldásában érdekes újítást vezetett be legutóbb a Mladá Bo­leslav-! HNB. A lakásigénylöknek Írásban megküldte a tervezett lakáskiutalás sor­rendjét, azután pedig meghívta őket aktí­vára. 450 lakásipénylő jelent meg a gyű­lésen, amelyen beszámoltak arról, mi a helyzet a lakásfronton. A megjelentek nyilatkozhattak a lakás­egységek tervezett kiutalásának igazsá­gos voltáról. Észrevételeiket felülvizsgál­ják és a helyes figyelmeztetéseknek helyt adnak. Az aktíva pozitív eredménye, hogy a lakásigénylőket megismertették a valósá­gos helyzettel és a kérdés nyílt feltárá­sával fokozódott a HNB tekintélye. Az aktíván felszólaltak olyan lakásigénylők is. akiket ugyan még nem soroztak be az említett jegyzékbe, de jogosan kifogásol­ták olyanok besorozását, akik a rendkí­vüli lakáshiány miatt egyelőre nem jö­hetnek számításba. Ez a rendszer igazsá­gos és megszilárdítja a szocialista tör­vényességet. Mi sem bizonyítja jobban, hogy ez valóban így van, mint az, hogy az aktíva megtartása után már nem nyúj­tottak be alaptalan panaszokat a lakás­kérdés igazságtalan megoldása miatt. A kollni HNB-n szintén rendszeres el­lenőrzési napokat tartanak, ahol az igény­lőket megismertetik a lakáskiutalások sorrendjével és az általános helyzettel. Ezek az újszerű munkamódszerek biz­tosítják a lakások igazságosabb kiutalását, célszerűbb felhasználását és mérhetetle­nül növelik a lakosság bizalmát a nem­zeti bizottságok munkája iránt. Követen­dő példák ezek. A lakáskérdés alapvető megoldása 1970-ig tehát nem kizárólag új lakások építését jelenti, hanem azt is, hogy na­gyobb figyelmet szentelünk a meglévő lakások helyes kihasználásának, • helyes lakáspolitikának, az igazságos lakáskiuta­lásnak. Szily Imre. KINCCSEL ÉR FÉL Oúúúú! Ü-ú-ú! Üvölt az óriási sebességgel szá­guldó mentőautó szirénája Bratisla­va utcáin. Járművek, járókelők riad­tan térnek ki előle és sajnálkozva állapítják meg: újabb baleset. Saj­nos, nem ritka eset... A mentőautó befordul a kórház kapuján, majd két fehérköpenyes férfi fürgén kiemeli a hordágyat és futólépésben halad vele a műtőbe. Az orvos egy pillantást vet a fáj­dalmában vonagló összeroncsolt test­re, a verejtékcseppektől gyöngyöző homlokra és kérdőn tekint a hord­ágyat hozókra. — Autóbaleset... hangzik a vá­lasz és mennek is tovább, ök már megtették a kötelesség ük«t, most az orvoson a sor. — Morfin, Atropin, — rendelke­zik az ügyeletes orvos. A ' nővér már tölti is az orvosi fecskendőt a megnevezett szérum­mal. Pillanat müve az egész. A tű könnyedén hatol át bőrön, izom­szöveteken s a fecskendő tartalma kiürül. Néhány perc és a beteg megnyug szik, fájdalmai csillapodnak, majd megszűnnek. Csodálatos gyógyszer! Véget vet gyötrő, kínos fájdalmaknak. Értékét csak az tudja felmérni, aki már ma ga is feküdt műtőasztalon vagy lát­ta szeretettjét kínokban fetrengeni, tízszeresen átélve annak fájdalmát. Szeretne kezet szorítani mindazok­kal, akik e csodálatos gyógyszert előállították. Nos, nem teljesíthetetlen kíván ság. A gyógyszer dobozán olvashat­juk: Készíti a Slovakofarma n. v. Hlohovec. Valóságos kincs A hlohoveci Slovakofarma arány­lag nagy területen fekszik. Nem azért, mintha ezt a gyártás bonyo lultsága megkövetelné. Korántsem. A gyógyszergyártás sajátossága hogy nagy mennyiségű nyersanyagból aránylag kevés termék készül. Ez a nyersanyag a mákfej. Ebből nyerik az itt készülő 62 fajta gyógyszer alapanyagát: a morfiumot és a ko deint. A mákfejet pedig nyáron kell felvásárolni, ami annyit jelent, hogy a nyári hónapokban kell biztosítani az egész évi termeléshez szükséges nyersanyagot. így hát egészen ért hető, hogy a gyár udvarán hatal­mas, korszerű raktárak sorakoznak egymás mögött. Mindmegannyi tele mákfejjel. Urmínsky elvtárs, a felvásárlási osztály vezetője büszkén kalauzol a mákfejjel tömött épületeken át. Azo­kon túl afféle rögtönzött sopák alatt is tonnaszámra a gyár nyersanyaga. — Ez a mi kincsünk. Nem, nem túloz. Valóságos kincs : amelynek értékét csak akkor tudjuk felbecsülni, amikor nincs. Mert hát ilyen idők Is voltak. 1959-ben tör­tént meg először, hogy a hazai fel vásárlás fedezte a gyár egész évi szükségletét. Addig bizonyos mennyi­séget külföldről hoztunk be drága pénzért, de az is megtörtént, hogy le kellett állítani a gyártást. Négy kontinens országaiba Pedig mákfej volt az országban elegendő. Falvainkban a patakparton, szemétdombon tonnaszámra ment tönkre. A gyár pedig állt, vagy a külföldi szállítmányokból dolgozott. Hány ezer, sőt millió beteg fáj­dalmának csillapítására szükséges gyógyszer előállítására elegendő nyersanyag ment tönkre mezőgazda­ságunkban. S ezekre a gyógyszerek­re nemcsak hazánkban, hanem tizen­kilenc európai, ázsiai, afrikai és amerikai országban várnak. Mert a hlohoveci gyár tizenkilenc országba exportálja gyártmányait, köztük a Szovjetunióba (ahová évente több mint tizenegymillió korona értékben szállítunk gyógyszert), a népi de­mokratikus országokba, Brazíliába, Uruguayba, a Délafrikai Unióba, Egyiptomba, Irakba, Svédországba, Etiópiába stb. Lám, az egyszerű mákfejből nyert termékeknek mekkora a keletje! A hlohoveci gyér hazánk jó hírne­Megmnnkáló-kések zafírból (ČTK) — A turnovi köszörülő üzem, amely apró rtiéretű köszö­rűköveket jkészít az óraipar fi­nommechanikai szükségletei szá­mára, nemrég bevezette a sárga­rézből, alpakkából és egyéb szí­nes fémekből készült alkatrészek forgácsos megmunkálásához szük­séges zafírkések gyártását. Ezek a zafírkések különösen a karórák alkatrészeinek készítésénél vál­tak be. A zafírkések az igen drá­ga gyémántkések helyett hasz­nálhatók. vét messze határainkon túl is ter­jeszti. Ezenkívül pedig - ami a fontosabb — húsz ország betegeinek gyógyulását szolgálja. Naponta 12-14 tonna mákfejet dolgoznak fel. A termelést az elkö­vetkező években még fokozni kíván­ják. Ezért épülnek már előre továb­bi nagy raktárak. Ezekből a mákfe­jet csöveken szippantják át a hatal­mas katlanokba, ahol kifőzik, kilú­gozzák őket. Az így nyert oldatból vegyiúton kiválasztják a morfiumot és a kodeint, majd tisztítják. Egyetlen kilogramm tiszta termék előállításához kb. ezer kiló mákfe­jet dolgoznak fel. A kilúgozott mákfej se vész kár­ba. Bizonyos előkészítés után értékes trágyát nyernek belőle. Végezetül meg kell mondani, hogy a gyár minden igyekezete meddőnek bizonyulna, ha a termelők nem segí­tenék munkájában. Segítenék? Azzal, hogy eladják a mákfejet? Igen. Furcsán hangzik. Pedig Így van. Gondot okoz még ma is, hogy a mákfej ne kerüljön a szemétbe. Pe­dig! Számoljunk csak! A csehországi Čechyne község EFSZ-e (výškoví járás) 1959-ben három hektáron termesztett mákot. Az egy hektár megművelésére és a termés betakarítására eső kiadás összege 3294,40 koronát tett ki. (Eb­ben az összegben foglaltatik 650 kg műtrágya ára is és a mákfej kézi szedésének, valamint kétszeri kézi kapálásának és a kártevők elleni há­romszori kiadós porzása, ilyen gondos ápolás mellett egy hektáron 15 mázsa mákjuk termett, vagyis összesen 45 mázsa. íme a számvetés három hektárról: Bevétel 45 mázsa mákért 100 761,80 korona Kiadás a 3 hektár megművelésére és a termés betakarí­tására 9 883,20 Tiszta bevétel: 90 878,60 korona Egy hektáron mákfejből közepes termés esetén 800 kg-ot számítha­tunk. A kicsépelt mákfej mázsája 130 korona. A három hektáron beta­karított mákfejért tehát 3120 koro­nát fizettek. Ezenkívül a felvásárló üzem minden 10 kg mákfej után a rendes áron kívül egy sorsjegyet ad, melyekre évente összesen 500 dijat sorsolnak ki (első díj: 25 000 koro­na, második díj: 15 000 korona, har­madik díj: 10 000 korona.) A mákfej eladásával a szövetkezet bevétele háromezer koronával bő­vült (a kézi szedés már a kiadások között szerepel). Gondolhatná va­laki, mi az a tíz kiló mákfej. Nos, a Slovakofarma dolgozói a megmond­hatói, hogy 10 kiló mákfejből 600­800 tabletta vagy 500-1000 injekció készül. Miért kézi szedés? A mákszedés egyelőre problémát jelent. Az értékes nyersanyag ugyanis csupán a mákfejben és a szár felső részében található. A mák­fejet ezért csak 10 — 15 cm-es szár­ral szabad letörni. A szár alsóbb része már nem tartalmazza a kívánt anyagokat, sőt ebben a részben már olyan anyagok találhatók, amelyek káros hatással vannak a morfium és a kodein feldolgozására. Hosszabb ideje kísérleteznek meg­felelő mákkombájn előállításával, amely mind ez ideig kísérleti stá­diumban van. A megoldást nehezíti az a tény, hogy a mák növése egyen­lőtlen. A hlohoveci Slovakofarma instruk­torai számos olyan esetet említettek, ahol a szövetkezet az iskola pionír­szervezetének segítségével oldotta meg a mák kézi szedését. A pionírok a mákfejért kapott összegből bizo­nyos részesedést kaptak, ugyanak­kor a szövetkezet megtakarította a betakarításra előirányzott munka­egységeket. A mákszedés a gyermekek szá­mára szinte szórakoztató munka. Emellett a nyári hónapokban szabad levegőn végzik, amikor foglalkozta­tásuk nem egy szülőnek és pedagó­gusnak okoz gondot. Sőt, ez a mun­ka is részét képezheti a politech­nikai nevelésnek. Az így nyert ju­talom fejében pedig a pionírcsapat munkájához szükséges anyagi felté­teleket biztosít (sátor, bogrács, iránytű, hangszer, bábszínházi kel­lékek stb.). íme, egy kis ötletességgel mennyi haszon húzható az egyszerű m-kfej­ból, ebből az értékes nyersanyagból, amely sokszor az illetékesek felelőt­lensége és nemtörődömsége folytán a szemétdombra kerül. Zsilka László / ÜJ SZÖ 5 * 1960. július 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom