Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-27 / 207. szám, szerda

Vüag proletárjai, egyesüljetek! UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1960. július 27. szerda 30 fillér XI. évfolyam, 207. szám KEZ A KÉZBEN Az új szocialista alkotmány szá­munkra nem jelenti a formális jo­gok kinyilvánítását, ami a kapita­lista államokra jellemző. A mi alkotmányunk a valóságon alapszik, hűen tükrözi életünket, a dolgozó nép, á munkásosztály helyzetét és feladatát. Az alkotmány természetesen nem részletezhet aprólékosan minden kérdést. Például nem részletezheti mindazt, amit a bevezető nyilatko­zat következő mondata tartalmaz: „Tovább fogjuk tökéletesíteni szo­cialista demokráciánkat, növelni a dolcjozók közvetlen részvételét az állam igazgatásában és a gazdaság irányításában..." Az alkotmány ezen szavai irányt szabnak számunkra. Életünk min­den ágazatában ehhez az elvhez igazodunk és mindent megteszünk további fejlesztése és maradékta­lan valóra váltása érdekében. Dol­gozóink, akikre nem nehezedik már súlyos teherként a kizsákmányolás igája, nemcsak hogy szabad ember­ként dolgoznak, s lelkes építőmun­kájukban nagy sikereket érnek el, hanem részt vesznek a termelés minden fontos kérdéséről szóló döntésekben is. Ezt a jogukat el­sősorban az üzem vezetése felett ellenőrzőjoggal rendelkező párt­szervezet révén gyakorolják. A dolgozók képviseletében hatéko­nyan befolyásolják a termelés irá­nyítását a szakszervezeti szervek is. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom legfelsőbb szervének ha­tározatai a gazdasági szervekre is törvényerővel bírnak. Arra, miként vesznek közvetlenül részt a dol­gozók a termelés irányításában, a sok példa közül soroljunk fel né­hányat: a termelési értekezleteken, a tag- és nyilvános gyűléseken, szocialista kötelezettségvállalások­kal, újítási javaslataikkal, a ter­melési feltételek bírálatával stb. Hogy milyen hatékony formák ezek, azt maguk a dolgozók tudják a legjobban. A dolgozóknak a termelés irá­nyításában való részvétele gyakor­lati valóra váltásában igen fontos szerepet tölt be a munkások és a vezető gazdasági dolgozók közötti viszony. Egyesek helytelen nézete szerint ez a viszony, kapcsolat azt jelenti, hogy az igazgató és he­lyettesei csupán parancsokat osz­togatnak, feladatokat rónak ki. Igaz, a vezető rendelkezéseket bo­csát ki és a munkás teljesíti őket. Ez a dolgok formális oldala, azon­ban nem szabad, hogy ez háttérbe szorítsa a kölcsönös viszony elsőd­leges lényegét, ez pedig — a ve­zetés és az egész munkáskollektíva közös célja: a szocialista társadal­munk érdekében becsülettel telje­síteni a kitűzött feladatokat. Az üzemek igazgatói, ezek he­lyettesei s további munkatársai a munkásosztály fiai. Ugyanazok az érdekek, célok vezérlik őket, mint a munkásokat — a tervfeladatok eredményes teljesítésével, a fejlett szocialista társadalom építésével megteremteni a feltételeket a kom­munizmusba való áttéréshez. Azért vezetők, mert szakmai hozzáérté­sük mellett tehetséges szervezők is, odaadó harcosai a szocializmus ügyének, akik nemcsak magas fokú jogkörrel rendelkeznek, hanem igen nagy felelősség is hárul rájuk. A vezetés, az irányító munka bi­zony nem könnyű feladat, s emel­lett sem a munkások, sem a gaz­dasági vezetők nem feledkezhetnek meg arról, hogy a vezetők fontos tisztségüket a munkások, a mun­kásosztály akaratából töltik be és tevékenységükkel annak a mun­kásosztálynak az ügyét szolgálják, amely kiemelte sorai közül, isko­láztatta őket, hogy megfelelő tu­dásra tegyenek szert a vezető hely betöltésére. Néhol azonban nincs meg a két „fél" között az egyetértés. Akad­nak üzemek, ahol a munkások az igazgatóban, legyen bármilyen jó is, „idegen" embert látnak. Itt nem értették meg azokat az óriási vál­tozásokat, melyeket 15 év alatt el­értünk. Ez csak úgy fordulhat elő, hogy a pártszervezet .nem nyújt idejében segítő kezet az egészséges kölcsönös viszony kialakításában. Akadnak azonban olyan igazgatók is, akiknél hiányzanak a jó vezető tulajdonságai. Ezekről így véleked­nek a munkások: „Megfeledkezett arról, hogy közülünk került ki". E szavakkal juttatják kifejezésre, hogy az ilyen igazgató nem tá­maszkodik rájuk, s hogy az irányí­tó munka súlypontját csupán az igazgatói jogkörre és tekintélyre helyezi. Ezzel kapcsolatban újra hangsúlyoznunk kell a dolgozóknak a termelés irányításában való köz­vetlen részvétele elvét. Nem elé­gedhetünk meg azzal, hogy ezt csupán a munkások elptt hangoz­tassuk, mert az elv papíron ma­rad, ha nem teremtjük meg a szükséges feltételeket ahhoz, hogy a dolgozók mindenütt, minden üzemben és munkahelyen valóban tevékenyen vegyenek részt a ter­melés irányításában, a döntések hozatalában. Ennek biztosítása az igazgatók s a többi vezető gaz­dasági dolgozó kezében is van, aminek természetesen a párt- és a szakszervezettel való szoros együttműködésben tehetnek csak eleget. Üzemeink igazgatói sokat tanul­tak s döntő többségük jól végzi munkáját. Azonban vannak közöt­tük olyanok is, akik az irányítást még a régiek szerint értelmezik, függetlenül attól, hogy a dolgozók részt vesznek-e az irányításban vagy sem. Több igazgató érdekte­lenül tekint a dolgozók termelési értekezleteire. Vannak olyan igaz­gatók, akikből hiányzanak a szo­cialista ember nemes vonásai — melyek oly jellemzők a szocialista munkabrigádok tagjaira — vagyis nincsenek megértéssel mások szük­ségletei, munkája, véleménye iránt. Azt gondolják, hogy elvesztenék tekintélyüket, ha egyes tisztázatlan kérdésekben kikérnék a munkások véleményét. Vagy ha hibát követ­nek el, nincs elég bátorságuk ah­hoz, hogy a dolgozók elé lépjenek és önkritikát gyakoroljanak. Az ilyen vezetők megfeledkeznek a kollektíva erejéről, nevelő hatásá­ról, arról, hogy nincsenek magukra hagyatva és ott van a pártszer­vezet, mely segítséget nyújt abban, hogy a hiba beismerése után ne essék csorba a vezető tekintélyén, hanem ellenkezőleg, növekedjék. Sehol sem mondhatjuk azt, hogy az üzemekben az egyik oldalon a munkások, a másikon pedig a gaz­dasági vezetők állnak. Még ott sincs úgy, ahol a kölcsönös viszony terén hibák észlelhetők. A hibákat mint eddig, most sem tűrjük meg. Azért vannak a pártszervezetek, melyek, az üzemek kollektíváit, a munkásokat és gazdasági vezetőket egy úton irányítják: dolgozzanak úgy, hogy mindenki minél többet, minél nagyôbb értékekkel járuljon hozzá a fejlett szocialista társa­dalom építéséhez. Arra vezeti őket, hogy kéz a kézben munkálkodja­nak a szocializmus, a kommuniz­mus ügye javára. Célunk közös: mind nagyobb sikereket érjünk el együttes erővel szeretett szocialis­ta hazánk fejlesztésében, a dolgo­zók életszínvonalának növelésében. MINDEN EROT a gabona betakarítására Szlovákiában az elmúlt napokban több mint 65 órán keresztül szünet nélkül szakadt az eső. Ez természetesen semmiképpen sem kedvezett az idei gazdagnak Ígérkező' termés betakarításának. Szlovákiai méretben e hét elejéig a gabona kaszálásának tervét csak 46,7 százalékra teljesítettük. A takarmány- és a kenyér­gabona nagy része tehát még mindig lábon áll, a lekaszált ter­més sok helyütt keresztekben vagy kévékben hever a földeken. A gabona kaszálásával még nem ér véget az aratás. Erről maguk a galántai járás szö­vetkezetesei is meggyőződhettek, akik egyébként a nyugat-szlovákiai kerületben a legszebb eredménye­ket mutathatják fel a gabona be­takarításában. Igen ám, de bár­mely községben járunk, mindenütt ugyanazzal a képpel találkozunk. A tervezett 26 ezer hektár aratni­valóból már több mint 22 ezer hek­táron learatva keresztekben vagy a földeken kévékben hever a ga­bona. Alig 160 hektárról hordták csak asztagokba a termést, arató­cséplőgépekkel vajmi keveset ta­karítottak be. Most már az idő parancsol Tegnap reggel a felszakadozó fel­hók mögül a trebišovi járásban át­szűrődtek a nap sugarai. Régen okozott ennyi örömet a bíztató nap­sugár, mely a járás egész dolgozó parasztságát, az üzemek, hivatalok dolgozóit egyaránt munkára szólí­totta. A Bodrog, Latorca és Kelet­Szlovákia többi folyói az esők ha­tására színültig megteltek. A kint figyelő járőrök azonban egy eset­ben sem jelentették, hogy az ár átlépte a folyók töltését. A talaj­víz azonban fenyeget - jelentette telefonon Šupík mérnök, a JNB me­zőgazdasági osztályának vezetője. Brigádmunkások a gabona­l'öldeken A levicei járásban az elmúlt két nap alatt csaknem 70 mm csapadék hullott a földekre, talajig átáztatta a keresztekbe rakott gabonát. A já­rási nemzeti bizottság tegnap a termés megmentése érdekében az üzemek és hivatalok dolgozóinak több mint 20 százalékát munkára mozgósította, akik a nedves kévék A szovjet kormány célja változatlan Kössünk mielőbb egyezményt az általános és teljes leszerelésről Ny. Sz. Hruscsov üzenete Anglia és Kanada miniszterelnökeihez Moszkva (ČTK). — Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke a leszerelés kérdésével kapcsolatban üzenetet intézett Ha­rold Macmillan angol és John Diefenbaker kanadai miniszterelnökhöz. Hruscsov elvtárs levelei összefüggnek a szovjet kormány ama előbbi elhatározásával, hogy megszakítja részvételét a leszerelési tízes bizott­ság munkájában. A Szovjetunió javaslatot tett, hogy az ENSZ közgyűlésé­nek rendes ülésszaka vitassa meg a leszerelés kérdését és a közgyűlés 1939. november 20-1 határozatának teljesítésében kialakult helyzetet. Hruscsov elvtárs az angol minisz­szárítását és a veszélyeztetett te­rületekről a kévék áthelyezését vé­gezték. Veľké Kozmálovce község határában és Želiezovce térségében azonban a Garam vize kilépett med­réből, a helyi lakosok és a járás üzemei dolgozóinak áldozatkész be­avatkozására volt szükség, hogy az árterületekről gyorsan áthelyezhes­sék a gabonát; közel négyszáz bri­gádmunkás dolgozott a földeken. Halasztást nem türö beavatkozásra van szükség Ha bármilyenre is fordul az idő­járás, a termés helyzetére való te­kintettel nem állhatunk tétlenül. El­sősorban is nagy feladat hárul a helyi nemzeti bizottságokra, me­lyek a helyi lakosságot kell, .hogy a termés gyors betakarítására, munkára mozgosítsák. Az üzemek dolgozói, mint minden esetben, most is segédkezet nyújtanak parasztsá­gunknak, de számukra pontosan ki kell jelölni az elvégzendő felada­tokat. Az időjárás jobbra fordultá­val minden gép latbavetésével foly­tassuk a cséplést, a vizes gabonát az erre kijelölt helyeken szárítsuk, A szövetkezetekben, állami gazdasá­1 gokban még fokozottabb mérték­ben kell kihasználni a tehergépko­csikat, traktorokat és a fogatokat a gabona szállítására, mert minden késedelem nagy veszteségeket okoz­hat. A lábon álló gabona az esők megszűnésével hamarosan felszárad, géppel azonban az elázott talajon nem igen lehet boldogulni. Éppen ezért, ahol még sok az aratnivaló, a kézi kaszák alkalmazását is szor­galmaznunk kell. Rendkívül fontos feladat, az ország kenyerének be­takarításáról van szó. Ha a falu népe és az üzemek dolgozói ismét összefognak, a legközelebbi napok­ban felbecsülhetetlen értékű mun­kát végezhetnek. (th) terelnökhöz intézett levelében töb­bek között megemlítette, hogy a tí­zes bizottság munkájában résztvevő nyugati hatalmak egy teljes hónapig rá se hederítettek az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés új szovjet javaslatainak konkrét megtárgyalására, hanem meddő_ vi­tát folytattak, amellyel újra meg­mutatták: nem óhajtanak komolyan tárgyalni .a konkrét leszerelési kér­désekről. Hruscsov elvtárs a következőket írja: Nem kerülte el figyelmemet, hogy ön hangsúlyozza: nagyon óhajt­ja a megegyezést a leszerelésben. Sajnos, levelének tartalma nem felel meg ennek. „A nemzetközileg hatékonyan el­lenőrzött általános és teljes lesze­relés programja" elnevezésű ameri­kai javaslatról Hruscsov megjegyez­te, hogy az „új" javaslat nem más, mint a nyugati hatalmak március (Folytatás a 3. oldalon) A vsetíni MEZ-üzemben a napokban csapoltak először fémet a kétéves rekordidő alatt felépített új nagyolvasztóból. Az új öntödében az au­tomatizálás a kézi munka 90 százalékát szünteti meg. (V. Švorčík felvétele - ČTK.) Mi a helyzet az iskolaépítésben HOZZUK BE A LEMARADÁST (vil.) — Ebben az évben általános és középiskolai tanulóink az ingyen tanszereken és tankönyveken kívül még 147 vadonatúj iskolát is kapnak Szlo­vákiában. Ebből 111 iskolát — összesen 1250 tantermet — az űj iskolaév megkezdéséig, szeptember elsejéig kell átadni rendeltetésének. A Szlovák Nemzeti Tanács iskolaügyi osztályának vezető dolgozói arról tájékoztatnak, hogy e szép ajándékban bizony nem mindenütt részesíthetjük a gyermekeket, mert 25 iskola építése jelentősen elmaradt és az a veszély fenyeget, hogy szeptember elsejére — ha az építkezés menete sürgősen nem gyorsul meg — ezekben az iskolákban nem kezdődhet meg a tanítás. között. Ha a nemzeti bizottság ném tö­rődik a körzetében épülő iskolák ügyé­vel, akkor az építővállalat következés­képpen elhanyagolja az iskolaépítkezést — hiszen mint mondottuk, erőforrásait jobban kihasználhatja az összpontosított építkezéseken. A nemzeti bizottságok gyakran megfeledkeznek róla: Az új tan­évben az összes tanulók 10 százalékának új tantermeket akarunk biztosítani. Az állam minden szükségeset meg is ad hozzá: Ez idén nincs anyaghiány, a ter­vek idejében elkészültek stb. Most már csupán a kivitelezést végző emberektől függ a cél elérése: ebben az egyetlen évben háromszor annyi iskolát adni gyermekeinknek, mint az ún. szlovák ál­lam adott hat év alatt. • Hol a hiba? Mindenekelőtt az építővállalatok­ban. Sok helyütt — mint például a kelet-szlovákiai kerületben és a nyu­gat-szlovákiaiban — mostohagyerek­ként kezelik az iskolaépítkezés ügyét. Ez abban nyilvánul meg, hogy az iskolaépítkezésekről elvonják a dolgozókat és a gépeket, s inkább a lakásépítkezésekre összpontosítják őket. Erre persze elsősorban olyan vállalatnál kerülhet sor, amely elma­radozik a lakásépítésben is, és az egyik lyukat a másikkal szeretné be­foltozni. A gondolatmenet a vállalat szempontjából helyes, hiszen az összpontosított építkezésen — lakó­telep stb. — jobban kihasználhatja embereit és gépeit, mint a szétszórt iskolaépítkezéseken. Ismételjük azon­ban: a kényszermegoldásra, az isko­laépítés „feláldozására" csak az ál­talában is elmaradozó, rossz munka­szervezéssel dolgozó vállalatban ke­rülhet sor. Jobb együttműködést Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az iskolaépítés ott halad jól, ahol jó az együttműködés az építővállalat, a nemzeti bizottság és a szülői közösségek • Hogyan lássunk hozzá? Szlovákiai méretben az iskolaépí­tés elmaradása 10%-ot, azaz egy hó­napot tesz ki. Az átlagot egyes is­kolaépítkezések rontják le. Igy pél­dául a Dunajská Streda-i járás, ahol három iskola — Okoč, Orechová Potôň, Holice — marad el a legna­gyobb mértékben. A komárnói járás­ban veszélyben van a Zemianska 01­ča-i iskola építése, amelyet a járási építővállalat végez. Ezzel szemben sok helyütt — főleg a žilinai járás­ban — nagy előnnyel dolgoznak az iskolák építésén. Itt a szép eredmé­nyek úgy születtek meg, hogy jól megszervezték az együttműködést. Az egyik faluban például 8 hónap alatt sikerült felépíteni az iskolát, pedig az árvíz egyszer az alapokat mosta el, s azután mikor már a fa­lak egy része állott, az előkészített épületanyagot vitte el hasonló ele­mi csapás. De a szülők segítettek: brigádokat szerveztek, a nemzeti bi­zottság rendszeresen ellenőrizte az építővállalat tervteljesítését, s ott segített, ahol szükség volt rá. Igy kellene ezt mindenütt csinálni. Igy csinálják Blatnán, Lužiankyban, Mys­lován, Jablonovban, Štiavnikban, Bá­novban. Az utóbbi községben a szü­lök egy egész vakoló brigádot állí­tottak fel...­• Megvan mindenütt a lehetőség. A jó együttműködésre, az elmara­dás behozására mindenütt megvan a lehetőség. Még több mint egy hó­nap áll rendelkezésre. Az iskolaépí­tés pedig nem olyan bonyolult építé­szeti probléma, hogy ne lehessen ennyi idő alatt megoldani. Hiszen megkezdett mű befejezéséről van csupán szó. Ez pedig összpontosított erőbevetéssel megoldható. Az épí­tészeti dolgozók anyagi érdekeltsége sem hiányzik: minden idejében be­| fejezett tanteremért 150 korona kü­lön prémium jár (a tervteljesítésért járó prémiumon kívül), s minden határidő előtt befejezett tanteremért 200.

Next

/
Oldalképek
Tartalom