Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-22 / 202. szám, péntek

MINDEN AZ EMBEREKTOL FÜGG A. zelezniki vasércbányában széles utat vágott az agitációs munka. Ezt az utat menet közben időnként egyengetik, javítják. A föld gyomrában ugyanis gyakran felbukkannak még előre nem látható akadályok s ezeknek egyszer az agitációs munka hiánya, máskor a fogyatékos munkaszervezés és nem utolsó sorban az emberek gondolkodásmódjában visszamaradt csökevények, régi munkamódszerek az okozói. Akár egyik, akár másik, a lényeg az, hogy harcolni kell ellenük. Erről tanácskoztak a napokban az üzem pártalapszervezeteinek elnökei, alelnökei, ezekre hívta fel a pártalapszervezetek figyelmét Ladislav Fujdier elvtárs, az üzemi pártbizottság elnöke. A feladatok megoldásához vezető úton az első lépést már meg is tették. AZ ÔRA MUTATÓJA simán kúszott a kettesre. A rákosi bányában vége volt a délelőtti műszaknak. Az utak megteltek siető vájárokkal, segédmunkásokkal, akik hazafelé, otthonukba igyekeztek. De egyesek az ülésterembe mentek. Mire odaértünk, a szépen díszített helyiségben megteltek a padsorok. A párttaggyűlés pontosan a napirendi program szerint folyt. Tagjelölteket vettek fel, kérdések alig voltak. Ismerik őket, kiváló bányászok, szorgalmukkal harcolták ki a pártszervezet, a kommunisták bizalmát. Utána Pavel Pavlik, a pártszervezet elnöke — keméay munkához szokott ember, aki több mint harminc esztendeje dolgozik 200—250 méter mélységben — tartott beszámolót. A nemzetközi helyzetről, majd az országos pártkonferencia határozatairól beszélt. Figyelmesen hallgattuk a beszámolót és azok neveit, akiknek feladata javítani, illetve színvonalasabbá tenni az agitációs munkát. Hallgattuk a felszólalókat, akik az egyetértés hangján nyilatkoztak és az első félév munkatapasztalatait leszűrve tették meg javaslataikat a jövőre vonatkozóan. De nemcsak hallgattunk, vártunk is. Mégpedig azt, hogy mennyire érez a párttagság és a bányavezetőség felelősséget a bányászok egészségéért, testi épségéért, hiszen erről is szó volt Novotný elvtársnak az országos pártkonferencián elhangzott beszámolójában. EGY ELVTÁRS megpróbálta még a gyűlés megkezdése előtt a bányafenntartás kérdését feszegetni. Tehát reméltük, hogy az elmondott gondolatok után csak megered egynéhány pártcsoportbizalmi nyelve, elmondják, hogy lehetne csökkenteni a balesetek számát. A várakozás azonban meddő maradt. Igaz, Jozef Ihnatalie elvtárs szerint a termelési értekezleten beszélnek a munkavédelemről. De mivel a balesetek számát nem sikerült lényegesen csökkenteni, nagypn hasznos lenne, ha a párttaggyűléseken elemeznék ennek okait és a pártszervezet venné fel a harcot a kisebb-nagyobb veszélyeket rejtő szabálytalanságok ellen. Közismert dolog, hogy a rosszúl fenntartott, keskeny vágatokban gyakori a karambol. A csille visszahelyezése közben pedig a dolgozók könynyen megüthetik magukat, vagy beszorítják kezüket, lábukat, vagy a rács nélküli gurító vezethet tragikus szerencsétlenséghez. Előfordul az is, hogy a dolgozók nem tartják be a biztonsági jellegű technológiai előírásokat. Ezért persze nemcsak a dolgozók a felelősek, hanem a felügyelet is. Műszakváltásnál és menetközben nem követelnek fegyelmezett. előírás szerinti munkát. Tehát igazságtalanság lenne a hibákat kizárólag a munkások fejére olvasni. Véleményünk szerint olyan aknász, aki nem tud érvényt szerezni a bányabiztonság törvényes előírásainak, rászolgál, hogy alacsonyabb munkakörbe helyezzék. Sajnos, a pártbizottság eddig alig vont felelősségre ilyen műszaki dolgozót, mint kommunistát s így nem csoda, hogy a balesetek száma alig vagy egyáltalán nem csökkent. Rendkívül fontos tehát, hogy az agitátorok a balesetelhárítás kérdésével is foglalkozzanak. Egyes dolgozók, különösen a fiatalok, ha tudják is, hogy veszélynek teszik ki magukat. de részben, mert a védőfelszerelés látszólag hátráltatja a munkát, részben azért, mert felelőtlenül bíznak szerencséjükben, úgy vélik: miért éppen őket érje baleset. Számos példa bizonyítja: játékból lábtörés. rossz szerszámból kéztörés, vaskő-hajigálásból egyik szem elvesztése következett be. Ennek a leküzdésére állandó nevelőmunkát, szóbeli agitációt kell folytatni, újra és újra kell a dolgozókat figyelmeztetni egészségük védelmére. Kétségtelen, rendkívül sok türelem, szívósság kell ehhez. De ha a párt, a szákszervezet, a gazdasági vezetők a dolgozók bevonásával, véleményük meghallgatásával, javaslataik valóra váltásával egységesen tevékenykednek a biztonságos munkakörülmények megteremtéséért, az eredmény nem maradna el. Kár, hogy ez a fontos kérdés nem fért bele a taggyűlés napirendjébe és nem csinált belőle a pártbizottság ügyet. A TANÁCSKOZÁSON sok szó esett a Rákosi Egységes Földmüvesszövetkezet mindennapi munkájáról is. Ján Herčko elvtárs arról beszélt, hogy az esős időjárás következtében öszszetorlódott a sok tennivaló. A kommunistáknak nem szabad tűrni a néhol mutatkozó lazaságot, azt kell megértetni a szövetkezeti tagokkal, s a faluban 'akó bányászokkal, hogy most minden munkáskézre szükség van. Az országos pártkonferencia határozataiból kiindulva a tanácskozás helyesen mutatta meg, hogy az EFSZ gyarapodásában a munka jó megszervezésében milyen szerepe van a falun lakó üzemi munkásnak, az üzemi pártszervezetnek. Szívós emberek a kommunista báEgy kimutatás margójára A

szocialista iskola sarkalatos nevelési célja a tudományos világnézet alapjain álló ateista nevelés. Ehhez elsősorban meggyőződéses ateista pedagógusokra van szükség. Annak megállapítása, hogy rendelkezünk-e ilyenekkel, nehezebb, mint a tanítók szaktudásának a megállapítása. Ez utóbbit a tanítási órák tükrözik, azonban a világnézetre nevelés mikéntje csak idők múltán tűnik ki a tanulók meggyőződésének kristályosodásából. Addig a pedagógus alakoskodhat, kifelé mást mutathat, mint amit valójában érez. Egy-egy iskolaév lezárásakor sok-sok dolgot veszünk számba, sok kimutatást készítünk. Iskolánk, a fil'akovói tizenegyéves középiskola kimutatásai közül az ragadta meg a figyelmemet, amely a tantestület' világnézeti viszonyára mutat rá. Az 1959-1960-as iskolaév negyven pedagógusa közül 12 nem vallotta magát ateistának. Elmondhatjuk, hogy ezen a téren jelentős előrehaladást értünk el. A nevelők túlnyomó többsége a tudományos világnézetet vallja. Különösen kedvező ez az arány, ha az elmúlt évekkel hasonlítjuk Össze. Két-három évvel ezelőtt a helyzet fordított volt. Az ateisták száma 10-15 körül mozgott. Ezek is, néhány kivételtől eltekintve, szinte "titkolták a meggyőződésüket. Ezek a szerény ateisták abból, hogy hazánkban vallható az idealista, tehát a vallásos meggyőződés is, azt a téves következtetést vonták le, hogy azzal, ha kifejezésre juttatják ateista mivoltukat, bántják a vallásos meggyőződésű polgártársakat. Természetesen akadtak olyanok is, akik azért hangoztatták ezt a felfogást, hogy a közvélemény előtt ne kelljen színt vallaniuk. Ha megvizsgáljuk, hogy mi okozta az elmúlt három év alatt ezt az örvendetes változást, meg kell állapítanunk, hogy főleg a tanítók távtanulása, a marxizmus-leninizmus klasszikusainak elmélyült tanulmányozása, a Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társaság tevékenysége, : de különösen a tanítók j pártiskolázása. E téren a legutóbhi év módszere nagyon bevált. Jóllehet az iskolánkban levő 12 nem ateista tanító afféle „kisebbség", a velük való foglalkozás kötelesség. Ez azonban másra is fi- I gyelmeztet. A zöme ugyanis a fiatal pedagógus nemzedéket képviseli. Nemrégen kerültek ki a pedagógiai I intézetekből, illetve fő- | iskolákról. A nevelés megmutatkozó eredménye azonban azt mutatja. hogy nem neveltük őket eléggé a tudományos világnézet alapjain álló emberekké, sem a középiskolában, sem a főiskolában, vagy a továbbképző-intézetekben. Hogy az iskolánknál fennálló helyzet a pedagógusok világnézeti alakulása szempontjából tipikus-e, azt csak akkor tudhatnánk, ha ismernénk más iskolák ilyen irányú gyakorlatát. Az azonban tény, hogy az ateista nevelésnek a jövőben is nagy figyelmet kell szentelni. Lóska Lajos nyászok. Folyton terveznek, mindig új meg újabb célokat tűznek ki és nem nyugszanak, míg ezek a célok meg nem valósulnak. Az üzemi pártszervezet javaslata volt az is, hogy az EFSZ kommunista tagjai kezdeményezzenek a munkacsoportokban vitát a szövetkezet távlati terveinek kialakítása érdekében. Ezek a viták nagyon hasznosak. Több fontos javaslat született, elsősorban a belterjes gazdálkodás kialakítására. A falusi pártszervezet taggyűlésein a bányász elvtársak elmondják tapasztalataikat és megbeszélik a soron levő gazdasági és pártfeladatokat, aminek eredménye az, hogy a vezetők, a szövetkezet kommunista és párton kívüli tagjai egységes álláspontot képviselnek, gerincesen kiállnak például a munkacsoportok vezetői mellett, olyan esetekben, ha a szövetkezet érdekeit sértő jelenséget tapasztalnak. Több felszólaló elmondta, hogy a szövetkezetben elért eddigi eredmények sikere abban rejlik, hogy az EFSZ kommunista tagjainak lelkes példamutatása nyomán olyan vetélkedés, olyan hangulat alakult ki, mely elsöpör maga elől minden akadályt. Például ez az év sok rendkívüli esőt hozott. Megdőlt a gabona, de a szövetkezet tagjai a bányászok segítségével valóban nem ismernek lehetetlent. Vágják a rendet szorgalmasan. Irena Palicová elvtársnő, aki a HNB tanácsának tagja, felszólalása végén félig komolyan, félig mosolyogva azt mondta, hogy nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség, s ebben valóban sok az igazság ... Sok mindenről esett még szó és észre sem vettük, hogy sötétedni kezdett az ülésteremben. Mielőtt elbúcsúztunk volna, kézfogás közben többen mondták: - Jöjjön el hozzánk majd egy vagy másfél hónap múlva, akkor többet tudunk mondani, az alatt az idő alatt még alaposabban megismerkedünk az országos pártkonferencia anyagával, határozataival s akkor már a valóra váltás első eredményeiről is beszélhetünk majd. A PÁRTTAGGYÜLÉS az országos pártkonferencia határozatainak ismertetése, tanulmányozása és valóra váltása felé fordította az elvtársak figyelmét. Nagy szükség van arra, hogy a pártbizottság fokozott erővel vezesse ezért harcba a pártszervezet minden egyes tagját és tagjelöltját. A gyűléseri tanúsított lelkesedés azt bizonyítja, hogy a jó, gyümölcsöző nevelőmunkának, eredményes agitációnak megvannak, a feltételei. Erdösi Ede Űj tantaly: légnyomásos öntés (ČTK) — A strakonicei Cseh Motorkerékpár Üzem a tizennyolc évnél idősebb alkalmazottak számára tanfolyamokat rendez. A dolgozók megtanulhatják a vasesztergályos-, a lakatos-, a marósés a csiszolómesterséget. Az üzemben ezenkívül tervbe vették néhány további tanfolyam megrendezését is, melyeken a dolgozók kiegészíthetik szakképzettségüket. Az üzemben a következő tanévben megkezdik egy új szaktantárgy — a légnyomásos öntés — oktatását is. Erre a tanfolyamra 30 tanonc jelentkezett. E szaktantárgy oktatásával hazánkban csak a strakonicei tanintézetet bízták meg. A huiíni szerszámgépgyár dolgozói 400U armatúrát készítenek a szovjetun.'óbe'i tejcsarnokok számára. A bonyolult alkatrészek első küldeményét már útnak is indították és hogy szállítás közben meg ne sérüljenek, viaszba csomagolják őket. Képünkön l.udmila Dobešová és Jindra Semberová az alkatrészek becsomagolásával foglalkoznak. (Fr. Nesvadba — ČTK — telv.) Aki Poprádról Breznöra, vagy fordítva — Breznöról Popradra utazik, nemigen szalajtja el az alkalmat, hogy meg ne tekintse a Čertovica északi oldalán levő útmenti Sport-szállót. S ha már idáig eljutott, bizonyára kirándul a hegy csúcsára is s megnézi a Čertovica szállót. Mindkettő korszerű berendezéssel fogadja a vendegeket. Képünkön a Čertovica szálló — az' Alacsony Tátrában. (Š. Petráš — ČTK — feív.) • e Igyekezetüket siker koronázta Kulturális forradalom, kulturáltabb élet, sokoldalú n\üve}t ember - ez a cél. Ezt segítik el'ó a népművelési otthonok is. Az ilyen célú törekvést bizonyítja a bratislavai népművelési otthonok három hónapig tartó versenye, melyet nemrégen értékeltek. Az első helyre a račai népművelési otthon dolgozói kerültek. Záhorský Emil, ä sikeresen végzett munka boldog érzésével vette át a jutalmat. - Kellemes élenjárni - mondja mosolyogva. - Szívvel-lélekkel dolgoztunk és továbbra is így fogunk. Községünk a városhoz tartozik, nyolcezer lakosa van és legtöbb a szövetkezeti dolgozó. Igy megalakítottuk a népművelési otthon keretén belül a szövetkezeti dolgozók klubját, ahol a tömegszervezetekkel karöltve szorgalmas munka folyik.-Különféle köröket alakítunk: fényképészeti, művészi, technikai, modellező, sakk, kicsinyeinknek bábjáték-kört. Közben versenyeket, kiállításokat rendezünk, amelyek fokozottabb szorgalomra serkentik a tagokat és újabb érdeklödSket vonnak körünkbe. Hazánk felszabadításának 15. évfordulójára kiállítást rendeztünk „Az új Raía arculata" címmel, ahol a fényképészeti kör mintegy 80 képével találkozhattunk. Az idősebb elvtársak előadásokat tartottak az elmúlt időkről. Micsunák bácsi, aki a szövetkezet gyümölcsösében őrködik, érdekes visszaemlékezéssel gazdagította ifjú hallgatói ismereteit. Régi pártharcos, a fasiszta üldözések idején sok illegálisan működő elvtársnak nyújtott szállást. Az idő már deressé festette haját, de 72 évét megcsúfolva fiatalos lendülettel dolgozik ott, ahol legégetőbben szükség van rá. - Brigádmunkát is szervezünk, a Hősök terén levő parkot így létesítettük. Most új terveket szövünk és valósítunk meg a szövetkezeti •aratással kapcsolatban. A munkából hazatérő dolgozókat esténként filmvetítéssel szórakoztatjuk. Augusztusra kirándulást tervezünk, három csoportot alakítva, Ellátogatunk a MagasTátrába, Banská Bystricára, a felkelés főbb helyeire, s repülővel Pieštanyba. Persze, tarka kulturális műsorról is gondoskodtunk a nyári hónapokra ... - Mindez valóban igaz - jegyzi meg Karniol Dezső, a városi népművelési otthon módszertani kabinettjének vezetője, — s úgy gondolom, hogy helyes lenne máskor is versenyt szervezni. Így biztosíthatjuk a népművelési munka sikerét. Kőszegi Zsuzsa \|RQD ALOMRÓL- KÖNYVEKRŐL Színházi kalauz Újabb jelentős ismeretterjesztő művel gazdagodott a könyvpiac. A budapesti Gondolat Kiadónál megjelent a Színházi Kalauz, a már régebben megjelent Operakalauz, Hangversenykalauz, Balettek könyve. Operettek könyve ikertestvére. A több szempontból felbecsülhetetlen jelentőségű, gondosan szerkesztett, igényes munkának különös értéket kölcsönöz az a tény, hogy magyar nyelven eddig még nem jelent meg hasonló jellegű munka. A kötet a mai esztétikai szemléletet tükrözi, alapját pedig azok a klasszikusnak számító színművek képezik, amelyek a színházak leggyakoribb műsorszámai. Nem valamilyen adattárat, színdarabcímek felsorolását, vagy általánosságokban mozgó lexikont, hanem egy igazi kalauzt kapunk, amely megbízhatóan vezet a magyar és a nemzetközi drámairodalom tekervényes útjain. A Színházi Kalauz lapjain klasszikus és modern, jól és kevésbé ismert színművekkel ismerkedhet az olvasó. A több mint 800 oldalas kalauz a különböző korszakok drámatörténete fejlődésének rövid összefoglalása után értékeli a szerzőket, majd ismerteti a színművek tartalmát és előadásaiknak magyar vonatkozású adatait. Több helyen utal a darabok filmváltozatára is. Sajnálatos azonban, hogy a kötet csak a halott szerzők műveivel foglalkozik és semmit sem nyújt a mai magyar és külföldi drámairodalomról. Vitatható beosztása folytán olyan nevekről sem tesz például említést, mint Dürrenmatt, Osborne vagy a színházainkban játszott darabjaiból nálunk is jól ismert Miller. A Színházi Kalauz nem mondható könnyű, szórakoztató olvasmánynak. Egy-egy fejezetét többször is el kell olvasnunk, hogy megértsük a dióhéjban foglalt drámatörténet fejlődését, a korszakok összefüggését, az adott társadalmi viszonyoknak megfelelő stílusirányzatokat. Ennek ellenére a Színházi Kalauz minden színházat kedvelő, a színdarabok iránt komolyabban érdeklődő olvasóknak hasznos és nélkülözhetetlen kézikönyve lehet. Ügyes név- és tárgymutatója révén könnyen eligazodhatunk sokvonatkozású adatai között is. A külsőre is megnyerő kötet tulajdonképpen az ókor, középkor, reneszánsz a XVII., XVIII., XIX. és XX. század fejezetekre oszlik és az egész drámatörténetet felöleli. így azonkívül, hogy eligazít a klasszikus és modern drámairodalom labirintusában, lényegében a színháztörténeti kézikönyv szerepét is betölti. Az írók, tudósok, kritikusok, dramaturgok, dráma- és színháztörténészek, rendezők és képzőművészek összesen 13 munkatárs — együttes munkája révén megszületett kötet értékét sokban növeli a szöveg között elhelyezett, darab jeleneteket ábrázoló, jól összeválogatott több mint félszáz illusztráció. A képek emlékezetes alakításokat idéznek az olvasó elé. A Színházi Kalauz nemcsak szakembereknek, hanem minden bizonynyal a színházat kedvelő közönségnek is kedves, gyakran használt olvasmányává válik. Balázs Béla ŰJ SZrt 5 * 1960. július 16.