Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-22 / 202. szám, péntek

A Biztonsági Tanács Kongóról tárgyal New York (ČTK) - Csütörtökön, július 21-én 2 órakor (időszámítá­sunk szerint) kezdődött az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülése, amelyen Kongóról tárgyal. Az ülésen felszólalt Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára, Thomas Kanza, Kongó képviselője, Pierre VVlgny, Bel­gium külügyminisztere, Kuznyecov szovjet küldött és Lodge, az USA képviselője. A szovjet küldött határozati javas­latot terjesztett elő, amely követeli, hogy a belga haderők három napon belül hagyják el Kongó területét. Kongói helyzetjelentés! Kongó Köztársaság segítséget kér a belga hadsereg ellen A Francé Presse hírügynökség tudósí­tója jelenti Leopoldvilléből, hogy Kongó Köztársaság kormánya július 20-án elha­tározta, segítséget kér a Szovjetuniótól, vagy az afrikai-ázsiai blokk akármely más országától, hogy segítségére legyen a belga katonai egységek kiűzésében. A kormány nyilatkozatát Lumumba kon­gói miniszterelnök sajtóértekezleten kö­zölte. A kormány nyilatkozatában hang­súlyozza, hogy kérelme egyáltalán nem jelenti azt, hogy Kongó akármely tömb­bel politikai szövetségre lépne. Az Associated Presse hírügynökség tu­dósítója Washingtonból jelenti, hogy a kongói kormány azon határozata, hogy szovjet katonai segítséget kér, a belga katonaság kiűzésére Kongóból, a washing­toni hivatalos körökben „váratlanul és megdöbbentben" hatott. Az amerikai kül­ügyminisztérium vezető dolpozói állító­lag azonnal tanácskozásra jöttek össze, hogy az új helyzetről tárgyaljanak T. Lumumba miniszterelnök elhatározását mindeddig nem kommentálták. Letartóztatták Kongó külügyminiszterét Elisabethville (ČTK) - A belga katonai egységek újabb durva provo­kációt követtek el. A Reuter jelen­tése szerint letartóztatták Justin Bambokot, Kongó külügyminszterét, amikor repülőgépen Albertvillébe utazott. A repülőgép belga pilótája a repülőgépről rádióállomás segítsé­gévél figyelmeztette az elisabethvilleí repülőtér helyőrségét, hogy a repü­lőgépen Kongó külügyminisztere uta­zik. Mikor a repülőgép leszállt az elisabethvilleí repülőtéren, a belga helyőrség Bambokot letartóztatta és fogságba vetette. Lumumba részt vesz a Biztonsági Tanács ülésén Leopoldville (ČTK) - A Reuter leopoldvillei tudósítójának jelentése szerint Lumumba kongói miniszter­elnök pénteken New Yorkba utazott, hogy a Biztonsági Tanács ülésén sze­mélyesen védelmezze a kongói kor­mány álláspontját. Az ENSZ leopoldvillei képviselője csütörtökön kijelentette, hogy Lu­mumba útjáról tájékoztatta Ham­marskjöldöt, az ENSZ főtitkárát. Ed­dig még nem adtak ki jelentést ar­ról, vajon a Biztonsági Tanács meg­várja-e Lumumba érkezését, vagy pedig távollétében is megtartja-e az ülést. A szovjet repülök segítsége leopoldville (ČTK) - Csütörtökön a leopoldvillei repülőtérre leszállt három szovjet 11-18 típusú repülő­gép. A repülőgépek ghanai egysége­ket szállítottak, amelyek az ENSZ­csapatok részét képezik. * Újsághír: „Belga katonai egységek — alig két héttel azután, hogy Bel­gium elismerte a független Kongó Köztársaságot és együttműködési szer­ződést kötött vele — megszállták Kon­gó városait, a fiatal köztársaság füg­getlenségére törtek és leggazdagabb területeit újra belga fennhatóság alá akarják terelni." A gyarmatosító csak gyarmatosító marad .., Lodge beszéde után megszakították a tanácskozást és július 21-én 20 órakor (időszámításunk szerint) folytatták. Thomas Kanza, Kongó minisztere beszédében hangsúlyozta, hogy Bel­gium nem mondott le gyarmatosító céljairól és agressziójáról az önálló és független állam ellen, durván #porba tiporja a három héttel ezelőtt aláírt baráti szerződést. Kongó mi­nisztere beszámolt a Kongóban lezaj­lott eseményekről és rámutatott arra, hogy Belgium nem hajlandó tisztelet­ben tartani a Biztonsági Tanácsnak az intervenciós haderők kivonásáról szóló határozatát és további egysé­geket küld Kongóba. Kanza minisz­ter utalt Kongó kormányának nyilat­kozatára, hogy amennyiben az ENSZ nem képes biztosítani az agresszor haderőinek eltávolítását, kénytelen lesz a Szovjetunió támogatását kér­ni. Hozzátette, hogy Kongó kormánya eddig nem mondott le arról a re­ményről, hogy az ENSZ képes lesz biztosítani, hogy országa ne váljon harctérré. Kongó képviselője ezután rávilágí­tott a gyarmatósítók mesterkedései­nek hátterére, akik a természeti kin­csekben gazdag Katanga tartományt el akarják szakítani Kongótól és Rhodéziához akarják csatolni. A bel­ga külügyminiszter azon többszöri álszenteskedő állítására, hogy Bel­gium függetlenséget „adományozott" Kongónak, Kanza azt felelte, hogy Kongó népe függetlenségét kemény harccal és áldozatokkal vívta ki. A kongói küldött azután kormánya nevében négy javaslatról tájékoztatta a Biztonsági Tanácsot. E javaslatok megvalósítása Kongó Köztársaság kormányának nézete szerint lehetővé tenné a béke és a rend helyreállítá­sát az országban. E javaslatok: © 1. Véget vetni Belgium agresz­szív akcióinak Kongóban. © 2. Minél előbb kivonni a belga egységeket a köztársaság területé­ről. ® 3. A kongói kormány figyelmez­teti a Biztonsági Tanácsot azokra a mesterkedésekre, amelyek célja Ka­tanga tartomány elszakítása Kongó Köztársaságtól, Katanga a köztár­saság elválaszthatatlan része. Arra kérjük az ENSZ tagállamait, ne is­merjék el Katanga tartomány hiva­talait önálló kormánynak. ® 4. Kongó kormánya ellenzi a belga katonai egységek további ott­tartózkodását az országban, -de he­lyesli az együttműködést Belgiummal a műszaki és mérnöki káderek te­kintetében. Kanza a továbbiakban kijelentette, hogy a Biztonsági Tanács határoza­tának nemteljesítése „a kongói nép ENSZ-be vetett bizalmának bizonyos csökkenését eredményezte". Befeje­zésül kijelentette, hogy mind Kongó népe, mind a világ többi népei elvár­ják a Biztonsági Tanácstól a kongói kérdés olyan megoldását, amely biz­tosítja az ország békéjét és nyugal­mát. — A harmadik szónok V. V. Kuznye­cov, a Szovjetunió külügyminiszteré­nek helyettese, a Szovjetunió küldöt­te volt. aki előterjesztette a Szov­jetunió határozati javaslatát. V* V, Kuznyecov beszéde a Biztonsági Tanácsban Kuznyecov élvtárs beszéde bevezető ré­szében rámutatott arra, hogy a Szovjet­unió kérelmére azért ült össze a Biz­tonsági Tanács, hogy megvitassa 1900. július 13-iki határozatának teljesítését, amely többek között felszólítja Belgiu­mot, azonnal vonja ki csapatait a Kongói Köztársaság területéről. Kuznyecov elv­társ rámutatott, hogy a belga kormány a gyarmatosító hatalmak támogatásával folytatja fegyveres beavatkozását a Kon­gói Köztársaságban. Sajnos, a Biztonsági Tanács határozatát a belga kormány sem­mibe veszi. Kongóba naponta újabb és újabb belga kivonása. európaiak élete s vagyona és a jelenlegi helyzetért a kongói népre igyekszenek hárítani a felelősséget. Ezt bizonyltja a belga külügyminiszter elhangzott be­széde is. Kongó példája bizonyltja, milyen gör­csösen ragaszkodnak uralmukhoz a gyar­matosító rendszer hívei, hogy továbbra is kiszipolyozzák a gazdag természeti kincseket éš a dolgos kongói népet gyar­mati függőségben tartsák. Az események azt bizonyítják, hogy halaszthatatlanul szükséges az agresszo­rok, azaz a belga katonaság azonnali egységek érkeznek az ENSZ-egys. egyidőben. A belga ejtőernyősök megszálltak több kongói várost és gyakorlatilag kezükben tartják Kongó fővárosát is. Megszállták a repülőteret, a hidakat s a körlekedési berendezéseket. Legutóbbi jelentések sze­rint rakétákkal felszerelt belga repülő­gépeket vezényeltek Kongóba. A gyarma­tosítók Leopoldvillében erődítménveket építenek, ami arról tanúskodik, hogy hosszabb háborúra készülődnek. Repülő­gépekről rakétákkal lövik a kongói had­sereget. A kongói miniszterelnök szerint július 16-án a belga ejtőernyősök har­cokban elfoglalták Coqulhatville városát, 17-én pedig Kindet. Legutóbbi jelenté­sek szerint a belga egységek Dél-Kon­góban Matadi városát, akarják elfoglalni, amely legjelentősebb kikötő s fontos vas­úti csomópont. Az ENSZ főtitkárának július 18-iki je­lentése lényegében elismeri, hogy a bel­ga kormány nem veszi figyelembe a Biz­tonsági Tanács határozatát és emellett a gyarmatosítók kedvenc érvét használva, a belga állampolgárok érdeke védelmé­nek szükségességéről beszél. A jelentés­ből az is kiviláglik, hogy a belga hiva­talok a fiatal köztársaság felbomlasztá­sáig akarják folytatni beavatkozásukat. A gyarmatosítók Tshombe személyében jó kiszolgálójukra találtak, hiszen alig né­hány nappal a köztársaság függetlensé­gének kikiáltása után síkraszállt a fiatal afrikai állam egyik legfontosabb tarto­mányának, Katangának elszakítása mel­lett. Nem véletlen, hogy Tshombe igye­kezetét örömmel fogadták a gyarmato­sítók, akik e gazdag területet továbbra is gyarmatként szeretnék megtartani. Az afrikai és ázsiai országok ENSZ­csoportja nem hiába ítélte el július 18­án a Kongó területi egységének megbon­tására irányuló valamennyi beavatkozást. A szovjet kormány teljes mértékben tá­mogatja ezt az állásfoglalást. Mivel a gyarmatosítók folytatják a ka­tonai beavatkozást Kongóban, a helyzet egyre inkább kiéleződött. A kongói kor­mány a világ közvéleményétől várja a segítséget. A Biztonsági Tanácsnak, amelynek fő feladata a világbéke és biz­tonsága megőrzése, kötelessége segéd­kezet nyújtani az imperialista agresszió áldozatának és hatékony intézkedéseket tenni Kongó függetlenségének megszi­lárdítására. A szovjet kormány baráti érzésektől ve­zetve. ugyancsak kész segítséget nyújtani a hős kongói népnek, amely független­ségét védelmezi. A szovjet küldöttség egyetért a Kongói Köztársaság elnökénél Kasavubuának és Lumumba miniszterel­nöknek azon nézetével, hogy a jelenlegi külső agresszió veszélyezteti a világbé­két. Egyesek azt a látszatot igyekeznek kel­teni, hogy Kongóban veszélyben forog az / Lengyelország felszabadításának 16. évfordulóját ünnepli A Szovjetunió támogatta a július 13-iki határozatot az ENSZ-esapatok Kongóba küldéséről. A Szovjetunió feltételezte, hogy a fegyveres erők kiválasztásában figyelembe veszik a kongói kormány kí­vánságát, amely követelte, hogy az ENSZ-egységeket a független afrikai és ázsiai országok katonasánából alakítsák meg. Az ENSZ-csapatoknak csak a meg­határozott ideig szabad Kongóban ma­radniuk. nem avatkozhatnak be a kon­gói nép belügyeibe és biztosítaniok kell az ország sérthetetlenségét és egységét. Ennek ellenére a sajtóban napvilágot láttak olyan hírek, hogy a menekültek elszállítása, valamint az ENSZ-alakulatok tevékenységében nyújtott segítség ürü­gyén amerikai.katonák érkeztek Leopold­villébe. A szovjet kormány megbízásából a szovjet küldöttség tiltakozik az ellen, hogy bármilyen ürüggyel amerikai kato­nákat küldjenek Kongóba. A főtitkár je­lentéséből kitűnik, hogy európai és ame­rikai országokból is akar csapatokat szál­lítani Kongóba, közben elutasította a Guinea, Kongó szomszédja által felaján­lott csapatokat. A szovjet küldöttség szerint az ilyen intézkedések ellen­keznek a Biztonsági Tanács határo­zatának szellemével. A szovjet küldöttség felhívja a figyel­met a belgák manőverezéseire, amivel a Biztonsági Tanács határozata teljesíté­sének látszatát akarják kelteni. A külön­féle csapatáthelyezések azonban nem té­veszthetnek meg senkit. Épp itt az ideje, hogy vénet vessenek e megengedhetetlen helyzetnek, a Bizton­sági Tanács határozata ignorálásának. Ezze! kapcsolatban a szovjet küldöttség az alábbi határozati javaslatot terjesz­tette a Biztonsági Tanács elé: A Biztonsági Tanács meghallgatta az ENSZ főtitkára jelentését Belgiumnak a Kongói Köztársaság ellen folyó agresz­sziója ügyében, kitart a Kongó ellen folyó fegyveres intervenció azonnali be­szüntetése mellett és követeli, hogy há­rom napon beiül vonják ki az agresszor valamennyi katonáját. Felhívja az ENSZ-tagállamokat, tartsák tiszteletben a Kongói Köztársaság egy­ségét és ne kezdjenek semmiféle akciót, amely veszélyeztetheti azt. Kuznyecov elvtárs beszéde befejező részében kifejezte azon reményét, hogy a Biztonsági Tanács kedvezően fogadja e határozati javaslatot. Ha az agresszió folytatódik, természetesen szükségessé válnak hatékonyabb intézkedések az ENSZ keretében, valamit a Kongóval szimpatizáló, békeszerető államok vona­lán. El a kezekkel Kongótól — ez nem­csak a kongói nép jelszava, hanem va­lamennyi népé, amely segíteni akar a bé­keszerető kongói népnek függetlensége megvédésében. (TASZSZ) Varsó (ČTK) - A Lengyel Népköztársaság július 22-én ünnepli felszabadításának 16. évfordulóját. Az ipari üzemek túlnyomó többsé­ge értékes kötelezettségvállalásokat tett a Lengyel Népköztársaság ál­lamünnepének tiszteletére, amelyek realizálása meggyorsítja a termelést és nagy megtakarítást jelent a len­gyel népgazdaságnak. A katowiczei bányászok, kohászok és munkások hazájuk felszabadítása 16. évfordulójának tiszteletére túl­teljesítik az ötéves tervben- foglalt feladatokat és terven felül csaknem 500 millió zloty értékű készítmé­1 szovjet-lengyel bar t^ág megbonthatatlan Moszkva (ČTK) Nyikita Hruscsov és Leonyid Brezsnyev július 21-én üdvözlő táviratot küldtek W. Gomui­kának és A. Zawadzkinak, valamint J Cyrankiewicznek a Lengyel Nép­köztársaság t'elszadítása 16. évfor­dulója alkalmából. A távirat hangsú­lyozza a lengyel és a szovjet nép szilárd barátságának, megbonthatat­lanságát. E barátság a proletár in­ternacionalizmus elvein alapul. Ez a barátság — állapítja meg a távirat ­állandóan szilárdul és a két nép kapcsolatai terén igen jelentős ered­ményeket hozott. A. A. Gromiko szovjet külügymi­niszter szintén üdvözlő táviratot küldött A. Rapacki lengyel külügy­miniszternek. nyeket gyártanak. A vársói üzemeli hesonló kötelezettségvállalásokat tet­tek. Az Urzus traktorgyár a harma­dik negyedévben terven felül 100 traktort ad a lengyel parasztoknak. A lengyel dolgozók akciót rendez­nek városaik szépítésére. Július 22­én a lengyel városokban gazdag mű­vészi műsorral népmulatságokat ren­deznek. Egyes városokban az évfor­duló tiszteletére új iskolákat és la­kóháztömböket adnak át rendelteté­süknek. A lengyel dolgozók az első félévi tervet sikeresen teljesítették Varsó (ČTK) - A Lengyel Nép­köztársaság Statisztikai Hivatala adatokat közölt a lengyel népgazda­ság fejlesztési terve teljesítéséről 1960. első felében. * Az ipari termelés értéke ebben az időszakban az 1959. év első feléhez viszonyítva 9,9 százalékos emelkedést mutat. Ez év első felében jelentősen túlteljesítették a termelőeszközök gyártásának tervét. Az állatállomány a múlt év júniu­sához viszonyítva 4 százalékkal, a sertésállomány 12 százalékkal gyara­podott. A földmüvesszövetkezetek száma június 30-án elérte a 2342-t. A szövetkezetek a múlt év júniusá­hoz viszonyítva 15 százalékkal tpbb földet müveitek meg. Az állami kereskedelem kiskeres­kedelmi forgalma ez idén 2,9 száza­lékkal volt nagyobb a tavalyinál. A külkereskedelmi forgalom 11 szá­zalékkal emelkedett. Bonn és az USA egy követ fúj Washington (ČTK) — Az amerikai és a nyugatnémet kormány képviselői július 20-án „elutasították" a szovjet jegyzé­ket, amely óket a nyugatnémet Bundes­ivehr középtávhatású „Poláris" atomra­kétákkal va'.ó felfegyverzésének veszedel­mes következményeire figyelmezteti. Az USA és Nyugat-Németország szokás szerint megkísérlik a világ közvéleményé­nek megtévesztését azzal az átlátszó állí­tással, hogy a Poláris rakéták csupán az Északatlanti Tömbnek állnak rendelkezé­sére. Általánosan ismert tény, hogy a nyugatnémet militarizmus felfegyverzésére irányuló minden amerikai akciót a NATO köpenyege alatt követnek eL A nyugatnémet kormány leplező ma­nőverezésében oly messzire megy. hógy megkísérli „az ártatlan bárány" szerepé­nek megjátszását, amely „ártatlan áldo­zat" csupán a NATO határozatának en­gedelmeskedik. Azonban Strauss minisz­ter volt az, aki amerikai látogatása sórán rendkívüli érdeklődést tanúsított e ra­kéták iránt. A KUDARC GYÜMÖLCSE Az amerikai-bonni egyezmény a Bundeswehr atom- és rakétafegyve­rekkel való gyors felfegyverzéséről az erőpolitika kilátástalanságának és hanyatlásának jellemző megnyilvánu­lása. Kilátástalanságának azért, mert feltételezi a stratégiai fegyverek át­helyezését „az előre feláldozott" el­ső arcvonal szférájába, amit Nyugat­Németországról az USA-ban nyíltan hangoztatnak. Hanyatlásának azért, mert a hosszú idő óta hirdetett „sza­badságvédelemre'* a hitleri gyilko­soknak most lehetőséget nyújtottak: olyan fegyvereket adnak nekik, hogy nukleáris háborút folytathassanak. „A leigázott nemzetek amerikai he­te" ebben a háttérben különösen ki­fejezően hat. Vajon mi az oka annak, hogy Nyu­gat-Németország atom- és hidrogén­felfegyverzésének ütemét most eny­nyire meggyorsították? Az atommal felszerelt Bundeswehr az eröpolitika vereségének „ellenszere". Ilyképp akarják ellensúlyozni az USA katonai hatalmának felbomlását és a támadó paktumok rendszerének válságát. A kudarc azonban semmi mást nem eredményezhet, csak újabb kudarcot. Ulbricht berlini sajtóértekezlete és a szovjet kormány jegyzékei az egész világ előtt leleplezték az ame­rikai-bonni szövetség jellegét. Washingtonban és Bonnban a szoká­sos módon válaszolnak. Megkísérlik a tagadást. A nyilatkozat teljesen a NATO-országok kormányfői 1957. de­cemberi határozatával van összhang­ban. Éppen ebbe a határozatba fog­lalták a közép távhatású amerikai rakéták Európában való elhelyezésé­nek elvét. Napjaink rendszertelenségei közé tartozik az a tény, hogy az USA kor­mánykörei az utóbbi időben lezajlott világeseményekből teljesen ellenkező következtetéseket vonnak le, mint amilyeneket a tiszta ész diktálna. Az erőpolitika receptje szerint össze­állított nyugati katonai rendszer inga­dozik. A szélsőséges támadó erők elszigetelődése kétségkívül tovább folyik és önámítás lenne valami mást gondolni. Az uszályhordozó fasiszta rendszerek összeomlása nem véletlen, hanem törvényszerűség. Törvénysze­rű az USA fellépésének csődje a ku­bai forradalommal szemben, törvény­szerű a kongói intervenció csődje is f ahol kollektív gyarmatósítással kP vánják biztosítani az uránércet az amerikai atomipar számára. Abban az időben, amely a békés egymás mellett élés felé vezétő po­zitív lépéseket kényszerítik ki, az amerikai politika „az elvesztett tá­madóképesség visszanyerésére" irá­nyltja figyelmét (W. Lippmann). Amíg a szövetségesek értéke általá­ban csökkent, a bonni kormány fenntartja „megbízhatóságának" ér­tékét. Ezért a bonni kormánynak olyan fegyvert adnak, amelyet Fran­ciaországtól éveken át megvontak. Ezzel kapcsolatban természetesen felmerül a kérdés, vajon ez a lépés | nem gyorsítja-e meg az amerikai agresszív rendszer válságát. Teljesen alaptalan lenne azt várni, hogy a világ hallgatólagosan tudomá­sul veszi a Bundeswehr felfegyverzé­sének végső fázisát. E felfegyverzés ellen elsősorban a szocialista államok tiltakoznak, élükön a Szovjetunióval. E pillanatban nagy felelősség hárul a NATO valamennyi tagállamára, amelyek e veszedelmes vállalkozás­nál a spanyolfal szerepét töltik be. Strauss bonni hadügyminiszter nyi­latkozatát az amerikai fegyverek be­szerzésének kérdésében nem lehet kétféleképpen értelmezni. Amint ki­jelentette, két év múlva „Moszkvát ismét a német fegyverek hatósuga­rában kívánja tudni". Arról bölcsen hallgat, hogy ott akarja látni Lon­dont, Párizst, Rotterdamot és Oslót is. Arról sem nyilatkozott, hogy nem két év múlva, hanem már több mint két év óta minden Strauss-típusú agresszor a szovjet fegyverek ható­körében áll széles e világon. Ebben a helyzetben döntő jelentő­ségű az a tény, hogy határozott népi akciók hatókörében áll az az őrült politika, amely végre is kudarcot vall. Csaknem tíz évig tartott, amíg a nyugatnémet revansistákat sikerült számos fenntartással a NATO-ba csempészni. További tíz év során a Washington —Bonn tengely a végső célt szorgalmazza: a Bundeswehr felfegyverzését atomfegyverekkel. Az ellenszenvet a békebontó vereségé­nek kivívásával kell betetőzni. Erre megvan minden előfeltétel. A tömegpusztító fegyvereknek nem szabad a tömeggyilkosok kezébe ke­rulniök. 3. X. A NATO holland egységei július 25-tél augusztus 6-ig atomfegyver-gyakorlato­kat tartanak a grafenroehri * gvakorló térségben. (ČTK) ÜJ SZÖ 3 * 1960. július 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom