Új Szó, 1960. június (13. évfolyam, 151-180.szám)

1960-06-14 / 164. szám, kedd

Ahol a tudomány gyakorlattá válik Uhŕinéves Prágától alig hisz kilométerre van. Egyik i| megjelentek képzeletemben a hatalmas palotaszerű istáltársas utazás alkalmával, amikor azt mondtuk: progra- j lók, a korszerű gépi berendezések, a fehérköpenyes munk után az említett faluban levő mezőgazdasági kí- j állatgondozók, a laboratórium mélyén mikroszkópok fölé sérleti intézet megtekintésével teszünk pontot, máris hajoló mérnökök, technikusok. A lehnicei szövetkezet asszonyai úgyszólván közös gazdaságuk minden ágazatában megtalálhatók. Képünkön Karban Ilonát láthatjuk, aki Ajpek Jusztiniával 3000 tojótyúkot és 500 kacsát gondoz. (Foto: V. Pŕibyl - ČTK) A nagyobb terméshozamokért Az igazat megvallva kicsit csalódtam, amikor megláttam a régi istállókat, a szabadistállók sem különböztek azoktól, amelyek általában az állami gazdaságokban és a szövetkezetekben épülnek. Mikroszkópok fölé hajoló mérnökökkel sem találkoztam, az állatgondozók is kék munkaköpenyben dolgoztak. Láttam azonban olyan állatállományt, amelyet örömmel nézeget az ember. A tehenek között például egy sincs öt mázsán alul. A gazdaság igazgatójának előzékeny helyettese kissé tréfásan így jellemzi a gazdaságot és hivatását: - Itt már a tudomány gyakorlattá válik... Más szóval, amit a prágai mezőgazdaságtudományi akadémia elméletileg jónak talál, itt már a gyakorlatban próbálják ki. Mégpedig olyan körülmények között, amilyenek minden szövetkezetben vagy állami gazdaságban megvalósíthatók. - Olyan tudományos munka a legértékesebb - különössen a mezőgazdaság szakaszán - amelyet, ha beválik, széles méretekben lehet alkalmazni - folytatja kalauzunk. Minden olyan náluk, akárcsak mondjuk nálunk akármelyik szövetISHSSSHE3SHHSSSBSSSSS0EBES1" Hazánk minden falujában folyik a vita a párt Központi Bizottságának levelében foglalt feltételekről - arról, hogyan, milyen módon lehetséges a mezőgazdaságban a harmadik ötéves tervet négy év alatt teljesíteni. A szövetkezetek túlnyomó többségében a levél ismertetése óta mind az egyének, mind a munkacsoportok kutatják, keresik a módját annak, hogy a termelés melyik ágazatában lehet javítani a munkán, mit kell tenni a földdel, hogy több búzát teremjen minden hektárja. Ezek a dolgok foglalkoztatják ma a falut — van miről beszélni — folyik a vita a határban, az utcán, a szövetkezet irodájában, s az istállóban. A fejőgulyás gépet kér, mondván, sokkal gyorsabban fej a gép, mint a kéz, a trágyát is könnyebb gép segítségével kivinni az istállóból, a takarmányt is jobb, ha függővasút viszi a jászolba, mintha kosárral az ölben kell mindennap háromszor a jószág elé vinni az eleséget. Az ilyen jó, talpraesett javaslatok mellett persze elhangzanak kételkedő hangok is; bírjuk-e majd erővel a nagy iramot, nem zsaroljuk-e ki a földet azzal, hogy esztendőről esztendőre többet akarunk belőle kicsikarni. S egyáltalán miért szükséges, hogy az öt évre szóló feladatokat négy év alatt teljesítsük? Ismeretes — mindenki saját magán is érzi hogy nálunk az életszínvonal rohamos emelkedésével egyre több húst, tejet, tojást s egyéb mezőgazdaságból eredő élelmiszert fogyasztunk. Viszont a népgazdaság mai termelési foka nem képes kielégíteni az igényeket, s behozatalra szorulunk, sőt a behozatal esztendőről esztendőre fokozódik, ami nem helyénvaló. A mezőgazdaság termelési szintjének alacsony volta következtében 1956ban 47 ezer tonna húst, 1959-ben már 115 ezer tonna húst hoztunk be külföldről. Azt meg már nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy a sok húst egyetlen külföldi országtól sem kapjuk ingyen, valamit ellenszolgáltatásként adunk érte olyan gyártmákezetben. Talán csak az a különbség, hogy emberi kéz érintése nélkül kerül a tehén tőgyéból a tej egészen az istálló végében épített tejgyüjtö medencébe. A jószágállomány hasznossága között azonban nem lehet párhuzamot vonni. Az itteni tehenek napi fejési átlaga 16-17 liter között mozog, és a tej zsírtartalma 3,97 százalékos, míg minálunk nyolc-kilenc literes fejési átlaggal már nagyra vannak szövetkezeteink. Hát hogy lehet ekkora különbség? Kísérőnk adja meg a választ: — Ha van takarmány, tejben sincs hiány. Fontos azonban a pontos fejés, etetés és a jószágállomány tisztántartása is. Ezek mind olyan tényezők, amelyeket szövetkezeteink is megvalósíthatnak. Rajtuk múlik, mennyi és milyen minőségű takarmányt tárolnak, illetve etetnek, a jószág állomány tisztántartása és egészségi állapota is nagy részben tőlük függ. Ahogyan már említettem is, a kísérleti gazdaság szabadistállói sem különböznek az itthoniakétól, talán csak annyiban, hogy a nyitott részt rendkívül hideg esetén el tudják zárni. nyokat, melyek gazdagíthatnák hazai piacunkat. Láthatjuk tehát, hogy a mezőgazdasági termelés szorosan összefügg az életszínvonal emelkedésével. S ha már itt tartunk, nem hallgathatjuk el, hogy hazánkban, mivel győzelmet aratott a szocializmus, minél előbb meg kell szüntetni az ipariés a mezőgazdasági termelés közti aránytalanságot. És hogy ennek minden feltétele megvan, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a szövetkezeti mozgalom tízéves fennállása óta nagyot lépett előre a mezőgazdaság a termelés fokozásának az útján. A szövetkezeti gazdálkodás szilárd alapokon nyugszik, s megvan a reális lehetősége a termelés gyorsütemű fejlesztésének, persze tudnunk kell, hogy ezt az ütemet nem bírnánk a régi munkaformákkal, nagyfokú gépesítés nélkül. Egyes szövetkezeti tagok, olyanok, akik ugyan nagyüzemi gazdálkodásban dolgoznak, azonban kisüzemi módon gondolkodnak, tehát érthetően kételkednek, mondván: bírjuk-e az iramot szusszal, erővel, de megfeledkeznek arról, hogy a közösben magasabbrendű munka folyik, mint az egyéni gazdálkodásban. Azt is szem elől tévesztik, hogy ma már roppant sok tényező állításaiknak, helytelen érveiknek éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Hát a gépek, a sok műtrágya, a vegyszeres gyomirtás a fejlett vetési módszer, az öntözés, a vizek lecsapolása mi máS, mint egytől egyig fontos lépés a mezőgazdasági munka hatékonyságának növelésére. Az a szövetkezeti tag, aki még ma is kisparaszti módon gondolkodik, nehezen érti meg, hogy „a kisüzemben a hagyományos módszereknél a termelés általában a munka mennyiségének növelésével fokozható. Ezért volt a nagyobb termésért folyó harc egyre embertelenebb munkatempó, ezért volt a Amikor a szabadistállózással szerzett tapasztalatok iránt érdeklődünk, kísérőnk azt mondja: — Egészségesebb, fejlettebb a szabadistállóban nevelt jószág. A nevelés költsége pedig lényegesen alacsonyabb. A hagyományos istállókban 30 növendékjószághoz kell egy ember, itt 85 körül is elvégzi a teendőket. Nem kicsiség az sem, hogy náluk az évi malacelválasztás kocánként tizenkilenc malac. Hogy tévedés ne essék, még egyszer hangsúlyozom, hogy elválasztási átlagról, nem pedig ellési átlagról van szó. Igaz, a kettő között úgyszólván alig van különbség, mert a malacelhullás náluk szinte kifejezhetetlenül alacsony százalékarányt tesz ki. Mi pedig már kocánkénti tiz-tizenkét malacátlaggal is dicsekszünk. Az istállók azonban itt sem különbek, mint nálunk. Egyszerű, könnyű anyagból készültek. A különbség magukban az emberekben van. Nálunk az állandó tanulás, az• új, a jobb utáni ragaszkodás még nem vált közkinccsé. Az uhrinévesi sertésgondozó szabad idejében az istállóban is könyvet vesz a kezébe. Így született meg az a gondolat is, hogy az ólban a malacok számára még sok kis „ólat" építettek, minden kutricában egyet. Egy kicsit talán furcsán is hangzik, hogy az ólban ólakat építettek, ezért mindjárt el is mondom, hogyan is fest ez a gyakorlatban. A kutricában deszkából csináltak még tetővel, oldalfalakkal, bejárattal ellátott apró ólakat, olyanokat, ahol 8-10 kismalac elfér. Az egész tákolmány középiskolás fiúk deszkából eszkábált kézimunkájára hasonlít. A bódék azt a célt szolgálják, hogy ha az istálló hőmérséklete a malacok számára kívánatos szint alá csökkenne, az apróságok bebújnak az ő külön „házikójukba", amelyet alulról villamos árammal fűtenek. A tető tehát azért van, hogy a meleget megőrizze a szopósok számára. És hogy nem felülről fűtik, ennek az a magyarázata, hogy a malac a hasáról fázik fel a legkönnyebben. Ez az egyszerű és mégis nagyszerű megoldás a titka annak, hogy csaknem teljesen meggátolták a malacelhullást, A megoldás egyszerű és olcsó. Nem ártana, ha szövetkezeteink is követnék példájukat, akkor az évzáró gyűléseken nem kellene 8—10 százalékos malacelhullásról beszélni. SZARKA ISTVÁN paraszti munka soha elégnek nem bizonyuló, éj-jel-nappali robot". Mert mit is csinálhatott mást a kisparaszt, ha azt akarta, hogy több kukorica teremjen a földjén? Nem háromszor, hanem ötször kapálta meg a növényt. S mit tesz a szövetkezet? Ugyanazt teszi, hiszen az a mondás ma is érvényes, hogy „minden kapálás felér egy májusi esővel". Csakhogy régen kézzel kapálták a kukoricát, több emberi munkaerőre volt szükség, míg ma nem okoz különösebb gondot a többszöri kapálás, hiszen a traktor egy-kettőre benyargalja keresztben-hosszában a négyzetesen vetett kukoricát. S hogy melyik munka olcsóbb, azt már tudja a parasztember, a szövetkezetben meggyőződött róla. Azért nem árt, ha a szakemberek véleményét idézzük és eláruljuk, hogy véleményünk szerint az a termék, amelyben sok kézi erő fekszik, azért drága, mert az ember a legdrágább „gép". Egy példát hozunk fel erre a szakemberek fejtegetéseiből: „Kevesen gondolnak arra, hogy a gépek nemcsak többet, hanem olcsóbban is termelnek, mint az ember. Egy ember napi nyolc óra alatt átlagosan 216 ezer méterkilogramm munkát képes elvégezni. (Az ember munkateljesítménye egytized lóerő, vagyis 7,5 kiló terhet képes folyamatosan egy másodperc alatt egy méter magasra felemelni). Napi nyolc óra alatt ez nyolcszor 3600 másodpercszer 7,5 kiló, vagyis 216 ezer méter-kilogramm munka. Ezért kap átlagban 60 korona munkabért. Ha ugyanazt a munkamenynyiséget (vagyis a 216 ezer méterkilogramm munkát) egy Diesel motor végzi el, az üzemanyag fogyasztása mindössze fillérekbe kerül. Még ha az előállításra fordított öszszeget és a gépkezelő munkáját is figyelembe vesszük, akkor is az emii Mezőgazdasági üzemeink e napokig ban a harmadik ötéves terv határ>> idő előtti teljesítéséről tárgyalnak. S; Minden ilyen összejövetel alkalmával íj; beszélnek a megvalósítás módjáról, ill milyen eszközökkel, hogyan érhetők '•y. el 1964-ben, sőt ennél is előbb az « 1965-re tervezett terméshozamok. » Nem utolsó sorban szó esik a talaj» javításról, a talaj humusztartalmá» nak növeléséről, mely munkálatok í; minden évben nagyobb méreteket öl& tenek s a termésátlagok növekedé$ sét segítik elő. Hazánkban a talajjavító munkálatok útján egyre jelentősebb mértékben nagyobbodik a termőterület. Májusban a lecsapolások és öntözőberendezések építésének évi tervéből több mint 11 százalékot végeztek el a talajjavítási szövetkezetek és brigádosok. Így ez évben öt hónap alatt a lecsapolt terület 16 663 hektárra (32,3 százalék), AZ ÖNTÖZÖTT TERÜLET 2335 HEKTÁRRA NÖVEKEDETT. Az eredményt a talajjavítási szövetkezetek még szebbé tehették volna, ha az e célra szánt százmillió korona befektetésből a megfelelő részt használják fel, azaz a fennmaradt több mint egymillió koronát is, mely további 1500 hektár lecsapolására vagy ezer hektár öntözésének megvalósítására elegendő. A munkálatok legjobban az olomouci kerületben haladnak, ahol a tervezett évi feladatnak — beleértve a kötelezettségvállalásokat is — 50 százalékra tettek eleget. ber legalább ötvenszer dolgozik drágábban a gépnél." Pártunk tehát, amikor a mezőgazdaság gyors ütemű fejlesztésére gondol, megteszi az intézkedéseket arra is, hogy a termelést egyre jobban gépesítsük és automatizáljuk. S teszi ezt nem csupán azért, mert a gépi munka olcsóbb, hanem elsősorban azért, mert nálunk legfőbb érték az ember, s az embert, a mezőgazdasági dolgozót is egyre inkább mentesíteni kell a nehéz testi munka végzésétől. Mert amikor a párt azt ajánlja a szövetkezeti tagoknak, hogy négy év alatt teljesíthetik az ötéves tervet, egyben megteszi az intézkedéseket a tervteljesítés biztosítására, elősegítésére. Mert mi mást, mint az emberi munka megkönnyítését, az olcsóbb termelést szolgálja az is, hogy az elkövetkezendő években további 112 ezer traktort kap a mezőgazdaság. Ezek szerint a kételkedők is megnyugodhatnak, s nem kell attól félniök, hogy kevés lesz az erő e nagy cél eléréséhez. Eddig is rengeteg gépet kapott a mezőgazdaság, a hiba azonban sokhelyütt ott van a szövetkezetekben, az emberekben. Hány olyan szövetkezet akad még ma is, amelyekben nem élnek az állam adta nagyszerű lehetőségekkel, drágán termelik a tej literjét, de a fejőgép valahol a raktár sarkában rozsdásodik. Pedig újra és ismételten hangsúlyozzuk, az állattenyésztési termelés nagyfokú gépesítésével érhetjük csak el a kitűzött célt. Attól sem kell tartania senkinek, hogy „nem bírja ki a föld" a rekordterméseket. Ha a földnek megadjuk, ami jár neki, rendszeresen istállótrágyázzuk, gondosan műveljük, gazdagon fizet a fáradságért. Iparunk három és fél millió korona értékben több műtrágyát gyárt majd a mezőgazdaság részére. Több vegyirtószert kapnak a szövetkezeA tall'ájavitási munkálatok eredményét a kerületekben nagy mértékben a szombati és vasárnapi műszakok segítik elő. A szövetkezeti tagok és más brigádosok ez évben már 1892 830 műszakot dolgoztak le. A České Budéjovice-i és Hradec Králové-! kerületekben JÚNIUST A TALAJJAVÍTÁS HÓNAPJÁNAK NEVEZTÉK EL. Példájukat a többi kerületek is követhetnék, hogy még az aratás megkezdése előtt a talajjavítási munkálatokból a lehető legtöbbet — az évi tervnek mindenesetre felét teljesíthessék. A talaj humusztartalmának jobbátétele érdekében mezőgazdasági üzemeink a komposzt gyűjtését szorgalmazzák. Feladatul tűzték ki, hogy hazánk területén AZ IDÉN TÍZMILLIÓ KÖBMÉTERT KÉSZÍTENEK ELÖ. Fogadalmukat annál inkább túlteljesíthetik, mivel ez ideig 71 százalékban tettek eleget kötelezettségüknek. A bratislavai kerületben a trnavai, Dunajská Streda-i és šamoríni járás egységes földművesszövetkezeteinek jelentése után a galántai járás szövetkezetei is jelentették, hogy kötelezettségüket június 10-ig 111,7 százalékra teljesítették. Minden hektár szántóföldre 1,2 mázsa jó minőségű komposztot- halmoztak fel. A komposztgyűjtés szövetkezeteinkben továbbra is folyamatban van. Ügy tervezik, hogy a párt országos konferenciájáig további hatezer köbmétert hordanak össze. (US) tek a gyomok irtására. Országos mozgalommá vált a komposztkészítés, így pótolhatjuk a talaj elhasznált humusztartalmát. A meliorációs munkák keretében (öntözés, s talajvizek lecsapolása) 4,6 milliárd korona értékben végzünk talajjavító munkákat. Mindez megteremti a terméshozamok fokozásának az alapjait. A gép — ezt már a szövetkezeti tagok túlnyomó többsége tudja — a parasztember leghűségesebb segítőtársa. Persze tévedés volna azt hinni, hogy csupán gépekkel megoldjuk a mezőgazdaság igényes feladatait. A gépekhez emberek kellenek, s hogy jól dolgozzék a traktor, jó traktorosnak kell ülni a kormánykerékhez: Végsősoron az embertől függ minden siker. Mert mit is érne az olyan kötelezettségvállalás, mely a papíron igen megkapó, szép, de a sertésetető, vagy a gyalogmunkás mit sem tud róla, ml az ő feladata, hogyan, mivel járuljon hozzá ahhoz, hogy az egész közösség munkáját siker koronázza. Igaz, a tudomány kezünkbe "adta azokat a lehetőségeket, melyekkel a többtermelést nem erőfeszítéssel, hanem a gépesítés segítségével elérjük, de ehhez jó szervezés, öntudatos, jó szakemberek is kellenek. Mert jó munka, hozzáértés, a föld szeretete nélkül, csupán gépi segítséggel a múlt évben a trebišovi szövetkezetben nem tudtak volna egy hektár földön elérni cukorrépából 917 mázsás hozamot. Emberi akarat és szorgalom eredménye az is — persze a gépi munka okos felhasználásával - hogy Dedina Mládezen 1296 mázsa silókukoricát termeltek hektáronként. E példák egyben azt is bizonyítják, hogy a talaj kizsarolása nélkül is fokozhatók a terméshozamok, ha a föld megkapja a magáét. S ha mᣠitt tartunk, azt is megmondhatjuk, hogy ha többet terem a föld, nagyobb hasznot hajt a jószág is, több lesz a hús, a tej, a vaj, s ez a több jelenti majd a sikert, azt hogy: Négy év alatt teljesítjük a harmadik ötéves tervet. MÉRY FERENC Vraňany-i Állami Gazdaság méltó helyet foglal el a mélniki járás cukorrépatermesztő gazdaságai sorában. A múlt hónap végén az első helyre került a szocialista munkaversenyben. Képünkön: Josef Hurych traktoros, aki munkatársával, František Vlkkel fáradhatatlanul gondoskodott 28 hektár cukorrépa gondozásáról. L. Svarc felv. — ČTK A leghűségesebb segítőtárs ÜJ SZÖ 4 * 1960. június 14.