Új Szó, 1960. június (13. évfolyam, 151-180.szám)

1960-06-01 / 151. szám, szerda

A TÉNYEK VÁDOLNAK Hazánkat a világszerte közis­mertté vált gyermekkultusz jel­lemzi. Ezt bizonyítja a népesedés elég nagy aránya is. Ám sokkal fontosabb körülmény a szocialista állam gondoskodása az új nemze­dékről. Ez az ami világszerte el­ismerést vált ki hazánk iránt, aminek csodájára járnak a kül­földi látogatók, ami többek között szemléltetően bizonyítja, kit szol­gál a mi rendszerünk. A nemzetközi gyermeknapról negemlékezve, gyermekeink bizto­sított jólétének boldog tudatában ä többi gyermekekre gondolunk. Fáj az a tudat, hogy a világ nagy részén, a szocialista rendszeren kívül -élő országokban reménytelen és egyre aggasztóbb az új nemze­dék sorsa. Nemcsak a gyarmati ragy a gazdaságilag elmaradott or­szágokra gondolunk. Tudjuk, a gyarmatokon a legkegyetlenebb a gyermekek sorsa: orvosi kezelés hiányában sok helyütt egy har­madrészük még iskolaköteles évé­nek elérése előtt martaléka lesz a ousztító járványoknak. Ha pedig megéri az iskolaköteles kort, mi vár rá: iskolába nem járhat, tehát asztozhat szülei rabszolgasorsában a gyarmati ültetvényeken. Ez az általános helyzet a Délafrikai Unióban, a Kongóban, Kenyában ä mindenütt, ahol még a legke-' gyetlenebb gyarmaturalom van fö­lül. Máshol sem rózsás a helyzet: i forradalom előtti Irakban például L410 öt éven aluli gyermekre ju­tott egy kórházi ágy. Az írástu­datlanságban — a gyarmati népek után — a Latin-Amerika-i orszá­gok népei „vezetnek". Itt viszont a tíz éven aluli gyermekek már napi 7—10 órát dolgoznak. Az USA-ban, a tőkés világ „El­dorádójában" sem fenékig tejfel a gyermekek élete. A bajok gyö­kere itt is a kapitalista rendszer­ben van, de nem annyira az isko­lák látogatottságában, mint az amerikai nevelés válságában mu­tatkozik. Szomorú statisztikai ada­tok bizonyítják äž' amerikai élet-" mód terjedését-aa-ifjúság köré­ben: 1957-ben 18. évnél fiatalabbak követték el főbenjáró büntettek 12 százalékát. Tavaly az év első felében iskolai tanulók 3479 bűn­tett, közte 11 gyilkosság elkövetői voltak. Nem ritka eset nyolcéves gyermekek apa- vagy testvér­gyilkossága. Az UNESCO adatai szerint a vi­lág tőkés országaiban több mint 200 ezer gyermek nem jár iskolá­ba. Olaszországban például a gyer­mekek 15 százléka a színét sem látja a tudomány hajlékának. Miért említettük mindezt? Azért, hogy jobban értékeljük s megtanuljuk becsülni azt, amink van. Nem kell félnünk, hogy ná­lunk valaki elrabolja gyermekein­ket, mint ez az amerikai Yersey­Cityben történt, ahol nemrégen egy gyermekrabló bűnszövetkeze­vet lepleztek le, melynek tagjai 80 gyermeket raboltak és adtak el íejenként 3 ezer dollárért. Nem, a mi gondunk az, hogy hogyan te­gyük még szebbé és jobbá gyer­mekeink életét. Az élet minden­napi tényei igazolják, hogy jó úton haladunk célunk sikeres elérésére. (L) JÚNIUS ELSEJÉT a Nemzetközi Nőszövetség kezdeményezésére tizenegy évvel ezelőtt nemzetközi gyermeknapnak nyilvánították. Ez a nap az egész világon a gyermekek ünnepe lett. Hazánkban ezer és ezer gyermek kacaja csendül és kicsi ke­zük ezen a napon ajándékok után nyúl. Szocialista hazánk boldog, örömteli életet biztosít legkisebbjeinknek. Ezen a napon emlékezünk azokra a gyermekekre is, akiknek a tőkés és gyarmati országokban még ma is csak nyomor, éhség jut osztályrészül. Még hatványozottabban tudatosítjuk felelőssé­günket gyermekeink, jövőjéért. Mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy békében, biztonságban nőj jenek fel. Új élet fakad... Gyönyörű villanegyedben, modern épü­let előtt állok meg a ragyogó májusi napsütésben. Az egyik ablakban fehér­kötényes, fehér bóbitás nővér barátsá­gosan mosolyog. Mintha bíztatna, hogy csak menjek tovább. Belépek a klinika kapuján, ahol ezer meg ezer új élet fakad, ahol az édes­anyák gondos orvosi felügyelet mellett hozzák világra újszülöttjeiket. • Anna Marišová orvosprofesszort kere­sem — fordulok az első fehérköpenyes ápolónőhöz. — Tessék csak. végigmenni a folyosón és az utolsó ajtón bekopogni — hang­zik a készséges felvilágosítás. Nem is kell bekopognom, mert nyílik az • ajtó és kedves barátságos nő invitál beljebb. A rokonszenves orvosnőnek dr. MarišováAak elmondom jövetelem célját. Megkérem, beszéljen valamit munkájá­ról, a fájdalommentes szülés gyakorlati alkalmazásáról és eredményeiről. — Talán azzal kezdem, hogy államunk minden téren a legnagyobb gondosko­dásban részesíti az anyákat és az új­szülötteket'. Most az állapotos asszonyok a terhesség harmadik hónapjától kezdve orvosi felügyelet alatt vannak. A nők, az édesanyák szempontjából legjelentősebb orvosi újítás a fájdalom­mentes szülés. Szlovákiában először ebben az intézet­ben vetődött fel a fájdalommentes szü­lés megvalósításának gondolata. Maga dr. Marišová volt ennek első úttörője. He­tedik éve szülnek az anyák a Šulek utcai klinikán fájdalom nélkül. — Nem üres szó ez, mint ahogyan sokan hjszik. Komoly munkát, 'előkészü­letet igényel, hogy az anyák lelkileg és testileg felkészülve várják azt a pilla­natot, amikor az új élet kopogtat és helyet kér közöttünk — mondja dr. Ma­rišová! Gyógytorna előzi meg a szülés előké­szítését. Hetenként kétszer orvosi felügye­let és vezetés mellett tornásznak az el­jövendő anyák a Šulek utcai szülészeti klinikán. Ezenkívül beszélgetések kereté­ben pontos képet nyernek a szülés min­den mozzanatáról és arról, hogyan visel­kedjenek a szülést megelőző fájdalmak legyőzése és enyhíiese érdekében. — De talán kérdezzünk meg egy fiatal anyát, mi a véleménye a fájdalommen­tes szülésről —, mondja Marišová orvos­professzor. Fehér köpenybe bújtat és be­vezet az anyák és újszülöttek hófehér, tisztaságtól ragyogó birodalmába. Júlia Bernhauerová 25 éves fiatal mama, akivel megismertet. Megkérdem a fiatal mamát, mondjon valamit életének e nagy eseményéről, hiszen az alig négy napos kis Lackó első gyerek. Mosolyra derül az amúgy is boldog, fiatal arc. — Nem is tudom, hogyan kezdjem. Csak azt tudom, hogy nagyon-nagyon boldog vagyok. Sohasem hittem volna, hogy nem fog fájni és hogg ilyen gyor­san megszülöm Lacikát. Majd folytatja: — Azt üzenem minden anyának, aki gyermeket vár, jöjjön ide és vegyen részt az előkészítő tornán és beszélgetéseken. Aki nem teszi meg, maga ellen vét, saját magának árt. Elbúcsúzunk, hogy megnézhessük a csecsemők „lakosztályát", ahol megismer­kedünk — üvegen keresztül — Laciká­val és a többi csöppséggel is. Mint a já­tékbabák fekszenek szépen kimosdatva, megfésülve, kakastarajjal, — akinek van miből — hófehér pólyákban. ^ Olga Riőanyová gondjaira van bízva a csecsemőosztály 40 ágyacskája. Jelenleg kevés az apróság, kb. tízen vannak. Ápri­lisban 150, májusban eddig 168 gyermek született — 76 fiú, 92 lány — mondja felvilágosításul Olga nővér. Olga Riőanyová nyolc éve dolgozik a csecsemőosztályon. Alig volt 16 éves, ami­kor idekerült: — Nagyon szeretem a gyermekeket, azért választottam ezt a hivatást... Búcsúzom a Šulek utcai szülészeti klinikától, ahol az orvosok, az ápolónők szerető gondoskodása nyomán új élet fakad. SKERGYÁK KATALIN ÉPÜL AZ UJ ISKOLA Hazánkban 1960-ban 1500 új tanterem épül fel. Ez a tény is a jövő nemzedékről való gondos­kodás egyik megnyilvánulása. — Egy hónappal lerövidítjük az építkezés határidejét. Szeptember 1-én az új iskolában megkezdődhet a tanítás — teszi hozzá Horváth ... „ , Aladár mester. A tervrajzot elénk Topolmkyn az U] iskola lesz a falu téve, azon mutatja, nem is olyan legnagyobb épülete. Tetejéről Uelátm egyszerű f ei adatot vállaltak. Az új a fő utcára, mi a járokeloket nez- isk olának 15 tanterme lesz. a második zűk. Meg-megállnak az epulo iskola emelete n külön-tantermet létesítenek előtt, s mintha szemükkel is segíteni a fizika és vegyta n tanítására. Öt akarnának a kőműveseknek, kéteme- termet k abinetnek szántak. A széles letes magasságba felhúzni a falakat. f oi y 0sókat a gyermekek a szünetek­A nagy érdeklődés buzditólag hat az ben haszn ái ják k i. A bejáratnál lesz­építkezés dolgozóira. Kubik Béla, a helyi nemzeti bizott­ság titkára nem elégedett meg azzal, amit az útról látott. Az iskola igazga­tójával bejárta az építkezést. Épp munkaszünet volt, s ez jó alkalom a nek az öltözők ... Nem akarom brigádunkat dicsérni — veti közbe Perina László kőmű­ves, — hisz helyettünk a munka­eredmények beszélnek. De kérdezzék csak meg a Magasépítkezési Vállalat Dunajská Streda-i igazgatóságán, ho­gyan dolgozik Fehér Vilmos kőműves brigádja. A brigádvezető szűkszavú ember. Űgy kellett kiszedni belőle a monda­tokat. Pedig volna miről beszélnie. A holicei és potőni iskola építésénél is lerövidítették a munkálatok határ­idejét. — Nem csinálunk csodákat — MEGVÉDJÜK GYERMEKEINKET (Abramov és Gladnyeva rajza) beszélgetésre. — Azt szeret­nénk tudni — mondja Kubik elv­társ — mikor ün­nepelhetünk? Már mint az iskola mi­kor épül fel? Az iskolaigazgató az öreg iskoláról mondja szerényen Fehér Vilmos — beszélt, ahol igen az összhang a brigádban, nagy a kevés a hely, a ta- munkakedv és ezért megy jól a mun­nítás két váltásban ka. folyik. A járásban Már búcsúztunk, amikor az emelő­nincs még egy daru kezelője megkért bennünket, nyolcéves iskola, hogy fényképezzük le gépével. Sza­vaiból kiéreztük, mennyire büszke, hogy fogantyúk kezelésével uralja gé­pét és magasba adogatja az építkezési anyagot. Fentről sürgető hangokat hallunk. Tégla kell a kőműveseknek. — Adjad már — kiáltja az előbb szűkszavúnak vélt Fehér Vilmos bri­- mondja az egyik gádvezető. - Darukezelő vagy te, munkás. - Azt nem filmszínész. gondolja az igaz- A daru kezelőjét lefényképeztük és gató elvtárs, hogy elsiettünk. Nem zavarhatjuk az iskola mi nem értjük építőit, akik minden áron el akarják meg. Családos em- érni, hogy az új tanévet új iskolában berek vacvunk, ké- kezdhessék meg a topoľníkyi gyé­rem. rekek. Drábek Viktor amelyben ilyen sok gyerek tanulna. Még a járási szék­helyen sincs! — Nekünk nem cell magyarázni, mi tudjuk, mennyire fontos itt az iskola GYURCSÓ ISTVÁN: HA MEGNÖVÖK Szánt a traktor: a traktoros az én Édesapám! Mindig maga mellé Ültet, mindennap, délután. Szálló madár vagyok, szárnyam olyankor űgy repül, hogy senki utói nem érne, csak Apám egyedül! Ö a leggyorsabb: oly erős, a gép sem bír vele. Hiába durrog a motor, lefogja két keze. Ha szép lesz a nyár, megnövök: én, az Apám fia, s kettőnkkel fut majd külön, egy-egy vasparipa. A keresetről és a munkatermelékenységről - HASZNOS VOLT, sokat tanul­tunk, jó útmutatást kaptunk a mun­kához — így vélekednek a fil'akovói Kovosmalt dolgozói, a munkásbér­rendszer bevezetésével kapcsolatos majdnem egy évig tartó vitáról, be­szélgetésekről. Vajon miért voltak eredményesek az értekezletek? Mindenekelőtt azért, mert az üzemi pártszervezet a tömegekre támasz­kodott. A normák rendezéséről foly­tatott beszélgetések azért jártak eredménnyel, mert az üzem vezető­sége, a párt- és a szakszervezet meghallgatta és kikérte a dolgozók tanácsát, véleményét. Az üzemi pártbizottság mélyre­hatóan vizsgálta az üzem problé­máit, figyelembe vette a pártalap­szervezetek aktivistáinak és a dol­gozóknak észrevételeit, tapasztalatait. Ennek tulajdonítható, hogy a párt­és szakszervezet funkcionáriusai sokrétűen, a Központi Bizottság ha­tározata alapján tárták fel a tenni­valókat. Ez főleg azért volt szük­séges, mert a gondok és a problé­mák úgy fűződnek egymáshoz az üzemben, mint a gyöngyszemek. Ha egyet kiemelünk, végigpereg az egész sor. Az üzemben ugyanis már az előző években majd minden ér­tekezleten szóvá tették a dolgozók a fizetések rendezésének szükségessé­gét. így hát igen üdvös volt, hogy a nagy nyilvánosság előtt pergett le mindaz, amiről legtöbb esetben csak kisebb csoportokban, műhelyekben beszéltek. Kezdjük talán azzal, hogy az üzem­ben. különösen az öntödében hosszú éveken át keresték azt a bérezési megoldást, amely egyaránt érvényre juttatja a dolgozók Seresetében a mennyiségi és minőségi eredménye­ket. A hosszú keresés, kísérletezés jelentősen elősegítette a munkásbé­rek sikeres átépítését. Nemcsak igaz­ságosabb lett a bérezés, hanem a kereset is emelkedett. Igaz, még nem beszélhetünk egész havi eredményről, mert a munkások minősítését, a ta­rifaosztályba való beosztását április végén fejezték csak be és május el­sején tértek át az új munkásbér­rendszer bevezetésére, de az első és második dekád eredményei már ar­ról tanúskodnak, hogy az egyenlős­diség elleni harc, a műszakilag in­dokolt normák bevezetése meghozta gyümölcsét. AZ ÜJ MUNKÁSBÉRRENDSZER bevezetéséig bizony száifitalan juta­lom, prémium és egyéb különbér se­gítségével igyekeztek toldozni, fol­tozni, vagy serkentőbbé tenni a bé­rezést. Ezek szétosztása azonban csak fokozta a bérezés bonyolult­ságát. A legnagyotito hiba pedig az volt, hogy a dolgozókat nem is igen vonták be a prémiumok odaítélésébe és ebből számtalan félreértés, nem egy helytelen döntés is származott, a tényleges képzettség szerepe elkö­dösödött és eltorzult. Ma már a nyil­vánosság előtt, az indokok ismerteté­sével adják az arra érdemes dol­gozóknak a jutalmat. — Az üzem jelenlegi bérezése igazságos. Megfelel a szocialista bé­rezés alapelveinek — mondja Du­bovszky Tibor elvtárs villanyszerelő, aki szorgalmasan látogatta az üzem­ben szervezett szakelőadásokat, hogy bővítse műszaki ismereteit. A vizsgákon megállta helyét, s ezért a hatodik tarifaosztályba sorolták be őt. Mégis tovább tanul, minden sza­bad idejét szakkönyvek, bel- és kül­földi szaklapok olvasásával tölti. A tanulni vágyók rendelkezésére áll az üzem jól berendezett könyvtára, s nem utolsósorban mérnökei, kiváló szakemberei, van tehát lehetőség a nagyobb szaktudás elsajátítására. Az üzem dolgozóinak jelentős ré­sze már természetesnek tartja a to­vábbképzést. Vannak azonban még olyanok is, akik lebecsülik a szak­képzést. Az öntödében például 17 formázó és öntő azon a véleményen van, hogy a betanított munkásokkal is megoldhatják az üzem feladatait. Hiszen tökéletes gépeik vannak, amelyeket a technológiai utasítások alapján éppen csak kezelni kell tud­ni, Ilyen nézetekre találtunk-a zo­máncozóban, a kályha- és szerelőmű­helyben is. Érdemes tehát vitába szállni velük. Hiszen ezek soraiból kerülnek ki azok, akiknek nincs ép­pen ínyükre a bérrendezés s nem elégtelen szaktudásukban látják a hibát, hanem a bérrendszerben vagy a norma megállapításában. Márpedig a technológia és a gyártmányok fej­lődése egyre több precíz munkát kö­vetel meg. Ezt a követelményt pedig egyre kevésbé lehet a betanulási idő alatt szerzett szaktudással teljesíte­ni. Az új, termelékenyebb öntés, vagy megmunkálási és szerelési módszerek kevesebb, de jobb szak­munkást igényelnek. Végeredmény­ben a legfőbb dolog ma a termelé­kenység növelése, az önköltség csökkentése, s a műszaki fejlesztés. Amíg az öntvény jelentős része ócskavasként kerül vissza az olvasz­tókemencébe, addig nem mondhat­juk, hogy minden lehetőséget ki­használtak a termelékenység növe­lése érdekében. Bebizonyosodott igazság, hogy a tanulás lebecsülése szorosan összefügg az új munkamód­szerek lebecsülésével. Ma még talán nem okoz éppen nagy gondot a szak­munkáshiány. A tervet teljesítik, igaz, legtöbbször hóvégi hajrával. De jeleivel gyakran találkozhatunk. A szaktudáshiány ugyanis szorosan összefonódik az üzem fejlődésének néhány egyéb gondjával. Az edé­nyek, kályhák, tűzhelyek és más gyártmányok minőségének, a korsze­rű technológia alkalmazásának, a termelékenység növelésének, új gyártmányok bevezetésének problé­májával. Az új munkásbérrendszer beve­zetésének előkészítése során — per­sze a dolgozók aktív részvételével — felülvizsgálták az összes normát. Az eddigi normák bizony nem ser­kentették a dolgozókat nagyobb tel­jesítményre, mert minden nagyobb megerőltetés nélkül magasan túl le­hetett őket teljesíteni. Az átlagos normateljesítés megközelítette a 200 százalékot. Világos dolog, hogy az új körülmények között megtartani a normákat, amelyek nem teszik szük­ségessé a munkatermelékenység tar­talékainak feltárását, nem lenne he­lyes. LEHET AZ ÜJ NORMÁT ŤELJE­SlTENI ? Lehet, és jelentősen túl is lehet azt teljesíteni — mondja nem­csak Oravec László géplakatos, a szo­cialista munkabrigád címért verseny­ző munkaközösség egyik tagja, ha­nem sok más munkás is. Régen úgy volt, hogy sok munkás már 6 — 7 óra alatt 200 vagy annál is több százalékra teljesítette normáját, s a többi időt semmittevései töltötte. Most a norma túlteljesítéséhez ki kell használnia a teljes munkaidőt. Bizony eddig sok munkás, hatodran­gú. kérdésnek tartotta a tanulást, szaktudása fejlesztését. Megeléged­tek eddig szerzett rutinjukkal, s megfeledkeztek arról, hogy a mos­tani ipari tanulóknak a sokkal alapo­sabb elméleti tudáshoz már csak a gyakorlatot kell megszerezniök, hogy rövidesen mindenben megelőzzék mestereiket. Az üzemben nem egy olyan gyakorlott jó munkás dolgo­zik, aki bizony még nincs tisztában a technológiával, képtelen sikeresen áttérni a termelékenyebb munka­módszerekre. Térjünk vissza az egyes dolgozók kérdéséhez: — Hogyan lehet össze­egyeztetni a norma rendezésnek ügyét az életszínvonal emelésével? Ez az emelkedés elsősorban a bérek növekedésében mutatkozik meg. Ehhez azonban nem az alacsony nor­mák teljesítése, hanem a munka­termelékenység növelése összes lehe­tőségeinek a kihasználása vezet. NAGY FELADAT VÁR még az üzemi pártszervezetre és szakszervezeti bizottságára. Nekik kell szorgal­mazniuk, hogy az üzem vezetősége még nagyobb, kedvezőbb lehetősé­geket teremtsen a munkások tovább­képzéséhez. Nekik kell megértetniök a munkásokkal, hogy továbbtanulá­suk, szakmai ismereteik növelése nemcsak a népgazdaságnak fontos, hanem valamennyiök közvetlen érde­ke is. Lrdosi Ede JJJ 4 * 1960- június 1.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom