Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-13 / 132. szám, péntek

• 0 UTSC© Egy a tizenhét gyermek közül. Senki sem tudja, hol született, csak egy biztos: vándorholmival bélelt kocsiderékban hozta világra egy cigányasszony. Útközben született, sem orvos, sem bábaasszony nem volt mellette... A gyermek Tvrdošovcén kapott nevet, ott írták be az anyakönyvbe: Lakatos Géza, született 1922 ... A szekér, mely Géza ágya, szobája — óvodája és iskolája volt — zötyögött tovább. Az emberiség peremén ... Itt nőtt fel Géza, itt keseregte végig sorsának kamaszkorát. Vándorolt, mint elődei — élt, ahogy tudott. Járt Vráblen, Komárnóban, Esztergomban, Győrött... Itt-ott munkát is /állalt, néhanapján. Megkóstolta a keze munkájáért kapott alamizsnát, aztán ment tovább — bizseregtette vérét a vándorlási vágy. S ha valahol kedve szottyant is a maradásra, mennie kellett —, mert sem az urak, sem a csendőrök nem szerették, ha ez a vándornép sátrat ütött. Aztán Géza megnősült. Erzsi, a felesége, egy muzsikus sarja, műveltebb volt — tudott írni, olvasni. Nem akart az emberiség peremén nyomorogni, valami más élet után sóvárgott. S Géza? - Benne is érlelődött valami, az asszony sóvárgásai felébresztették benne a vágyat egy új, szebb élet iránt. Ez a gondolat megúntatta vele a régit, menekülni akart a mostoha élet elől — ember akart lenni az emberek között. így történt, hogy a felszabadulás utáni esztendőben, egyik napról a másikra összeszedték cókmókjukat és vonatra ültek. * * * — Kérem szépen, ez már Chomútov? - kérdezte Géza a vele szemben ülő utastól. — Igen... - hangzott a válasz félvállról. A Lakatos-pár kiszállt a gyorsból s az útbaigazítás után a Poldina Kohóművek felé vette útját. Lépteiket a bizonytalanság kísérte; hova is küldte őket a járási munkaerőügyosztály ? A kohóművek személyzeti osztályán csodálkozva kérdezték: — Te itt akarsz dolgozni? — Igen — válaszolta Géza bátortalanul. — Milyen mesterséget szeretnél kitanulni? - tudaktjlódzott az osztályvezető ironikusan. .„„. — öntő, vasöntő szeretnék lenni l, A személyzeti osztály hivatalnokai összenéztek, s az egyik fennhangon megkérdezte: — És iskolába jártál? — Nem, kéremalássan ..., de ... — Hát akkor? — vágott szavába az osztályvezető, és zsörtölődni kezdett, hogy ismeri ő a cigányokat, dolgoztak már az üzemben, de büdös volt mindegyiknek a munka s egy-két hónap után kereket oldottak. — De engem nem tetszik ismerni — védekezett Géza, s kis büszkeséggel megtoldotta. — Én nem vagyok olyan, mint a többi. — Na jó, majd elválik — morogta az osztályvezető az orra alatt s egy cédulára felírta a mester nevét és a barakk számát. — Itt jelentkezz. Géza nemsokára Vevera mester előtt állt. Félénken tekingetett hol a mesterre, hol a formákra, — Szóval öntő akarsz lenni... — jegyezte meg Vevera kissé elgondolkozva. — Esküszöm mester úr, kibírom, nem szököm meg, higgye el — fogadkozott Géza, s bátran a mester szemébe nézett. — Hm... kezet rá — mondta a mester és jól megszorította Géza kezét. * * * A parti ezután ezekből az öntökből állt: Vevera, Smotana, Herrmann és Lakatos. Az -"öreg öntők Gézát egyenértékű emberként fogadták maguk közé. Géza, az iránta tanúsított bizalmat megbecsülte — igyekezett. Nyitott szemmel járt-kelt, segédkezett, kérdezősködött, hogyan ezt, mit most... S munkatársai készséggel magyaráztak. Vevera mester nem sajnálta a fáradságot, számtalanszor elment Lakatos lakására, ahol az öntvények összetételére, sajátosságaira és egyebekre tanította Gézát. S ő, Lakatos Géza, amit a kocsiderékban elmulasztatott vele a sors, most kezdte felfedezni. Szorgalmasan tanult - tanult dolgozni és élni. Az elvtársak nem csalódtak benne. Először megdicsérték. Később kitüntetést kapott. Az egyik napon behívtak az üzemi tanács irodájába. — Géza, üdülni küldünk - fogadta az üzemi tanács elnöke. — Jó? — Nem bánom... — válaszolta Lakatos szerényen. .— S tudod hova? i— Ha megmondják.:. Bulgáriába. I Lakatos szeme elhomályosodott, s akaratlanul is nekitámaszkodott az asztalnak. Gondolatában olyasfélék kergetőztek, hogy „bolondot űznek belőlem", de amikor elébe tették a repülőjegyet, szeme felcsillant. Az a nap, míg repülőgépre ült, örökkévalóságnak tűnt. Álmatlan éjszakákat okozott számára a repülés... Ő, Lakatos Géza, repülőgépen utazik Bulgáriába nyaralni? Igaz ez? * * * Kostolný Sek kis falu Šurany tőszomszédságában. A falubeliek ismerték Gézát — mielőtt Chomutovba ment, ott lakott a pérőn (cigánynegyedben) —, tudták róla, hogy becsületes, szorgalmas ember. Mégis egy szép napon a faluban kitört a botrány. Lakatos házat vett a falu közepén, a legszebb helyen. Nyolcvanezer korona készpénzt nyomott a tulajdonos markába. Először a pletykás asszonyok vették nyelvükre: „Ki hallott már ilyet? A falu közepén, legszebb helyen oláhcigány fog lakni!" Később valamelyik szentségimádó vén asszony felfedezte, hogy Lakatos új házának kertjében, közvetlenül az ablak elttt áll Szent Ferenc szobra. — „Még ilyet! Szentségtörés." Volt olyan is, aki azt mondta: „Az még megjárná, de ráadásul kommunista is. Templomba se járt..." A pletykának Géza vetett véget. Továbbra is Chomutovban maradt s a házát bérbe adta. A rossz nyelvek elhallgattak ... * * * Géza csak három év elteltével költözött haza. Nem azért, mintha felébredt volna benne a vándorvágy, hanem, mert szülei megöregedtek s gondoskodni kellett róluk. Az öregek egyre szaporábban üzengettek érte, aztán meg a felesége is gyakran hangoztatta: „Otthon, az mégis csak otthon van." Szóval vágyódtak haza, új otthonukba. Az üzem először hallani sem akart a dologról, de aztán beleegyeztek, mondván: Lakatos már többször meghosszabbította a brigádot, becsületes ember, hadd teljék kedve. A falubeliek is megbékültek megfeledkeztek a szoborról, hisz valami újabb történt: „Hallotta már? — Géza a köztársasági elnökkel beszélt. Zápotocký elvtárs a Várban fogadta." — újságolták a szomszédok. Lakatos olyan munkát vállalt, amilyet kapott. Akkoriban alakult meg Šuranyban a helyi gazdálkodást üzem, s beállott traktorosnak. Ami igaz, igaz, Géza nem szeret gyalogolni, s a traktor éppen kedvére jött. Hogy öntő volt, már feledésbe merült volna, ha egyszer... A városban borbélyüzletet akartak nyitni. Kele János, a helyi gazdálkodási üzem igazgatója Bratislavába utazott, hogy az illetékes helyeken megérdeklődje, milyen úton-módon kaphatnának berendezést a megnyitandó borbélyműhelybe. — Ti berendezést akartok?... — fontolgatták az igazgató kérdését. — Ügy két év múlva. Talán majd lehet róla sző ... Kele igazgató az üzemben elmondta, hogyan járt. — Igazgató elvtárs — lépett elő Fazekas József autószerelő. — Várunk két évig ? Hosszú idő... — Csinálhatnánk valamit?! — Lakatos segíthetne a dolgon — folytatta Fazekas —, hisz öntő volt! A következő napok a töprengés napjai voltak. Aztán Géza beállított az igazgatóhoz. — Kész az öntöde — mondta s húsos ajka mosolyra húzódott. * • * Rövidesen elkészült a hidraulikus borDélyszék prototípusa. Kele, Fazekas és Lakatos — a szülőhármas. Az igazgató ismét nyakába vette az országot. A hidraulikus borbélyszékhez habgumi kellett. És nem volt... Bfeclavban, ahol a habgumit gyártják, arról panaszkodtak, hogy nem tudják a tervet teljesíteni, mert nincs alumínium formájuk, amibe a Jawa és a Skúter motorkerékpár ülését öntik habgumiból. Kele igazgatónak több sem kellett. — Ha borbélyszékeinkhez adtok habgumit — ajánlotta —, mi készítünk nektek formákat. — Nálatok van öntöde? — Van vagy nincs, a formákat megcsináljuk... Kele János vegyes gondolatokkal tért haza. Xissé bántotta, hogy ilyen ajánlatot tett, hisz öntődéjük valóban nincs. Ugyanakkor titokban örült, hogyha sikerül... — Géza, - állt Lakatos elé, s erősen a szemébe nézett. — Most mi lesz ? — Tudja, mit mondott a vak? — huncútkodott a derék, mindig mosolygó Géza. - Majd meglátjuk ... Pár nap múlva három autó állt meg az üzem előtt: Bfeclavából, Napajedlából és a prágai Motorletből. — Itt akarjátok ti a formákat önteni? — csodálkoztak a vendégek. a műhelyben. Dörmögtek, zsörtölődtek, mérgeskedtek: nem volt érdemes eljönni. A szerződést azért mégis nagynehezen megkötötték. A vendégek elmentek s az igazgató magához hivatta Lakatost és Fazekast. — Itt vannak a rajzok — bökte ki kedvtelenül a szót s átnyújtotta a papírokat Fazekasnak. Késő szombat délután volt. Munkához láttak. Vasárnap hajnalra két formát leöntöttek — hiba nélkül. Az öntvény talán még ki sem hűlt, amikor becsomagolták s feladták a nemzetközi gyorsra, hogy másnap Bfeclavban legyen. Hétfőn reggel az igazgató szobájában csengett a telefon. Bfeclavból közölték: megkapták a formákat. — Gratulálunk! Kitűnő munka... A következő napokon a postás nem győzte hordani a dicsérő leveleket. S Lakatos nevéhez ajánlatokat fűztek: Jöjjön hozzánk az öntődébe... * * * Lakatos Géza nem azért jött haza, hogy ilyen ajánlatra tovább álljon. Vannak tervei, vágyai, melyeket itthon akar megvalósítani. " Régi óhaja az autó! Nem tudni miért... Egyszerűen óhajtja, szereti az autót vezetni, meg aztán Erzsi, a felesége is saját autójukban szeretne ülni. Dolgozik az asszony — férje mellett az öntődében ... Miért ne ülhetne hát saját autójukba? Hogy majd megint szóvá teszik a rossz nyelvek? — Annyi baj legyen, majd megjavulnak, fontos, hogy a két takarékkönyvecskén húszezer koronájuk van. Am, hogy Géza autót vezethessen — gépkocsivezető tanfolyamra jelentkezett. A jelentkezők között volt egy iskolaigazgató is, ismerte Gézát, s aggodalmaskodva tanácsolta: — Te Géza, kár lesz azért az ezerháromszáz koronáért. Nem teszed le a vizsgát, megbuksz, s füstbe megy a bankó. — Ejnye, igazgató elvtárs — intette óvatosságra az aggódót Géza —, vigyázzon, nehogy maga bukjon meg... És Géza megkezdte a tanulást. Feleségével együtt készült a vizsgára. Az asszony olvasta a könyvet, Géza pedig figyelt. Hosszú éjszakákon keresztül „magolta" az autóvezetés szabályait. Nehéz dió volt, de ők szívósak és kitartóak... Eljött a vizsga ideje, s Géza a bizottság elé állt. Vizsgázott... — Nagyszerű! Kitűnő, Lakatos elvtárs! — szólt közbe a vizsgáztató bizottság egy-egy tagja. Nem győzték diqsérni Géza alapos ismereteit. I És Géza levizsgázott. Hanem az iskolaigazgató — megbukott! * * * Az üzemet, melyben Géza dolgozik —, a kezdeményezés iskolájának nevezhetnénk. Kívülről ennek nem találjuk jelét, nem látunk emeletes épületeket, s a városba csöppent látogató elandalog mellette — észre sem veszi. A kezdeményezés iskolája kívülről olyan, mint egy lomtár; udvarán szemre hasznavehetetlen vasdarabok hevernek garmadáhan, amit tákolt, omladozó épületfalak lepleznek az utcán járó-kelők előtt. Ám bent, a falak mögött... - ott ízig-vérig emberek dolgoznak. Feltűnés nélkül kezdték, huszonnyolcan. Ma az alkalmazottak száma — kettőszázhúsz. Mit gyártanak az üzemben? — Borbélyüzemek, üdülőközpontok számára berendezéseket. Modern, kényelmes székeket, íróasztalokat, különféle szekrényeket... A hidraulikus borbélyszéknek —, amit csak itt gyártanak — már híre van a határon túl is! Ott vagyok a munkások között, az öntődében. Géza itt öntötte le az első formát. Az öntöde azóta sem változott, s a be nem avatott számára a szérüféle tető alatt ásott gödör, melyben a koksz ég és olvad az alumínium — meglepő látomást kölcsönöz. A kínai mezei öntödék mása! — mondom én is. A mester, Laktos Géza mosolyog, mosolyognak az emberek, akik a mester mellett szakmát tanultak. Az üzem, mely rövidesen új épületekbe költözik, büszke múltjára. S erre nemcsak gyártmányaik jogosítják fel, hanem az is, hogy rövid négy éves fennállása óta új embereket nevelt. Két kollektíva a szocialista munkabrigád cím elnyerését tűzte ki célul. Az eqyiket Milan Suchán esztergályos, a másikat Lakatos Géza öntőmester vezeti a cél felé. Lakatos Géza, aki útközben született — szocialista módon dolgozik és él. Kommunistához méltóan... Gyakran elmegy a péró lakói közé is ... S ha hazamegy szépen berendezett otthonába, feleségén kívül várja még valami: a nyelvtankönyv! Lakatos Géza iskolába jár. Kerekes István Űj alkotmányunk a társadalmi igazság és a szocialista emberiesség alaptörvényének készül EZEKBEN A NAPOKBAN, AMIKOR KÖZTÁRSASÁGUNK ÚJ ALKOTMÁNYÁNAK MEGVITATÁSA KÖZBEN KÖZÖSSÉGI ÉLETÜNKNEK ÉS AZ ALKOTMÁNY FOGALMÁNAK ÚJ TARTALMA VÁLIK TUDATOSSÁ, TANULSÁGOS AZ ALKOTMÁNY SZÖNAK ÉS FOGALOMNAK TÖRTÉNETÉRE V1SZSZATEKINTENI. Az egybevetés azzal, ami a múltban gyarlón és tökéletlenül mutatkozott, a mai élő igyekezetek értékeinek felismerését mozdítja elő. A magyar nyelvben már a XVII. században használatos az alkotmány sző, éspedig készítmény, épület értelemben s a nagyarányúság, a szilárdság képzete kapcsolatos vele. Később nyeri átvitt értelmét az állam alkatának, az államépület tartó vázának megjelölésére is. A TÁRSADALMI FEJLŐDÉS menetében a hűbériség korában az alkotmány jelentette egyfelől az uralkodó osztályok társadalmi és politikai jogainak összességét az uralkodó hatalmához való viszonyulásban, és másfelől a szolgáló és dolgozó néptől való elkülönültségben. Ilyen értelemben biztosította magát a kiváltságokat élvező nemesség és a papság az „alkotmány sáncaival", s mikor a jobbágyok felszabadítása napirendre került, sok szó esik az „alkotmány sáncaiba" való befogadásukról, pedig az igazi felszabadítás nem ilyen befogadást jelent, hanem a sáncok lerombolását követeli. A nemesség, ha alkotmánysérelmet emleget, a saját jogainak megnyirbálását érti az uralkodó által. E jogok védelmére a passzív ellenállás inkább volt lehetséges, mint a fegyveres ellenszegülés, bár erre is akadt példa. A szolgaságban tartott nép igazában nem volt mozgósítható az urak jogainak védelmére. Viszont — alkotmány ide, alkotmány oda — az is előfordult, hogy az önkényuralom megpróbálkozott az elkeseredett szegény nép nekiszabadításával az abszolút uralkodót és kormányát respektálni nem akaró, sőt a néppel szövetkező rakoncátlan nemességgel szemben. Ilyesmi szerepelt Metternich praktikáiban. A nemesi kiváltságokat biztosító iratot a középkori uralkodó oklevél — charta — formájában adta ki, s a charta megjelölés a 19. században is előfordul a fejedelmi parancsirat formájában meghirdetett alkotmányra, mint Franciaországban, amikor Napoleon leveretése után elkövetkezett a Bourbonok fekete reakciós uralma, a polgári alkotmányosság külsőségeivel álcázottan. A polgárságnak a nagy francia forradalmat megelőző előretörése, a felvilágosodás idején AZ ALKOTMÁNY FOGALOM ÉS SZÖ U J TARTALMAT NYER. Az alkotmánynak előre mutató értelme alakul ki. A minden hatalmat egy kézben egyesítő fejedelmi abszolutizmus megszüntetésének és a rendi kiváltságok eltörlésének követelése tapad hozzá. Az 1791-ben összeülő francia alkotmányozó gyűlés feladata volt az abszolút monarchia helyére alkotmányos monarchiát szervezni. Névleg ezentúl csak polgárok léteznek, polgári szinten kinyilatkoztatják az egyenlőséget és a szólásszabadságot. De hogy a polgári társadalomban a magántulajdon korlátozatlansága új osztálytagozódást és új osztály uralmat hoz magával, hogy az ipari és a mezőgazdasági proletariátust és a bérmunkásokként alkalmazott ér telmiségieket milyen reménytelen szakadék választja el a tőke uraitól, a nagybirtokosoktól, a gyárosok tői és a bankároktól, s hogy e sza kadék milyen keserves következmé nyekkel jár, s e következményeket hogyan lehet megszüntetni, arról a szabadságot és egyenlőséget dicsőítő polgári alkotmányok se Franciaországban, se másutt nem szólnak. A feudális alkotmányokat jellemzi, hogy az uralkodó osztályok fétisként valósággal imádják őket, hiszen változatlanságuk az ő előjogaiknak változatlanságát jelentette. Példa erre az 1215-ből való angol Magna Charta és az 1222-i magyar Aranybulla bálványozása a nemesség által. Míg a XVIII. században a polgári alkotmány követelésének forradalmi színezete van, a XIX. században ezt a meglevő állapot konzerválására való törekvés, valami megmerevedés váltja fel. A reakció is meri politikai nyilatkozataiban az alkotmány elnevezést használni, például I. Ferenc József 1849. március 4-én konstitucionális összállami alkotmányt bocsát ki (konstitutionelle Gesamtstaatsverfassung) a Bach-korszak nyitányaként. Itt találkozunk a latin eredetű konstitúció szóval, mely a római jogban törvénynek számító császári rendeletet jelentett s a középkori latinság útján átkerült „alkotmány" értelemben a politikai műnyelvbe és az európai nyelvek nagy részébe. Ferenc József megtűrte ennek az általa is alkalmazott elnevezésnek használatát, nem úgy, mint boldogult nagybátyja, Ferenc császár, aki az uralkodói atyáskodó önkény csorbítását érezte ki belőle s még háziorvosának is eltiltotta a konstitúció megjelölés használatát, pedig ez biológiai értelemben vette olykor ajkára, amikor a császár szívósnak nevezett vagy betegség által fenyegetett szervezetét hozta szóba. Ha az 1867-es kiegyezéssel kapcsolatban politikusok az alkotmányosság helyreállításáról beszéltek, akkor ez a helyreállítás visszalépést jelentett az 1848-as áprilisi törvényekhez, amelyek ugyan polgári hangzásúak voltak, de sem a feudális címeket, sem a feudális nagybirtokokat nem szüntették meg. Az alkotmánynak azokat a bizonyos sáncait, amelyek mögé A NEMESSÉG CSAK KELLETLENÜL FOGADTA BE A NÉPET, teljesen az 1919-es Tanácsköztársaság rombolta le Magyarországon. És a Horthy-uralom az őt megelőző tanácsállamot mégis az alkotmányosság megbolygatójának nevezte. . így éltek vissza az alkotmány szóval hátrafelé lépés, retrográd próbálkozások leleplezésére. Napjainkban a polgári alkotmányosság jellegzetes példája a Német Szövetségi Köztársaság, ahol a polgárnak munkára való joga papíron el van ismerve, de nem valósítják meg. A szabad véleménynyilvánításról is van törvény, de a kommunista pártot törvényen kívül helyezték. A polgári alkotmányok az államapparátus alkatával és tevékenységével foglalkoznak, tehát a törvényhozás, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás működésével, ám úgy tüntetve fel ezeket, mintha tevékenységük megkülönböztetés nélkül a nép összességének javára szolgálna s nem érvényesülne munkálkodásukban a tőke nyílt és titkos diktatúrája. Alapvető emberi jogokat is deklarálnak, de csak papíron. A szocialista alkotmány, melynek első nagy példája az emberiség történetében a Szovjetunió alkotmánya, az államapparátus említett részeinek feladatait szintén kijelöli, de itt nem áll meg, hanem vállalja megteremteni a dolgozó emberhez méltó boldogulás feltételeit, vállalja anyagi és művelődési ellátottságának gondozását és biztosítását. Ebben a tekintetben A SZOVJETUNIÓ ALKOTMÁNYÁNAK ÉDES TESTVÉRE a mi — mostani megvitatása után -: alaptörvénnyé váló csehszlovák szocialista alkotmányunk. A szocialista ember szemében igazi alkotmány, vagyis eredeténél fogva a társadalom alapvető szabályozására méltó törvény az, amelyet nem torzít származása uralkodói önkényből, vagy befolyásoltsága osztályuralom önérdekei által, hanem az osztályuralmat felszámoló dolgozó nép hozza önmaga számára. Őszinteség, egyenesség, emberiesség, osztályönzést elkendőző fondorlatos szavak hiánya jellemzi az ilyen szocialista alkotmányt. Rávilágít a társadalom egészénelí berendezésére, s nem megmerevítés a célja, hanem öntudatos és termékeny irányítás a jövő felé. Ha az alkotmány funkcióját olyannak tekintjük, mint amilyen az emberi testben a csontvázé, vagyis szilárd vázat képez, akkor tegyük hozzá, hogy a csontokhoz izmok tapadnak s az izmokban lakik az élet, feladatuk a tevékenység, mozgás, a dinamizmus. Alkotmányunkban ez a kifáradást nem ismerő, szakadatlanul javító haladásra ösztönző életerő lüktet. SAS ANDOR .ÚJ SZÖ 5 * 1960. május 13. *