Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-06 / 125. szám, péntek

HRUSCSOV ELVTÁRS BESZÉDE A LEGFELSŐ TANÁCS ÜLÉSÉN A népgazdaság hatalmas gyarapodása a nép életszínvonala állandó emelkedésének biztosítéka f (Folytatás az L oldalról) Népünk a kommunista párt vezetésével történelmileg rövid idö alatt jelentős sikereket aratott a szocializmus és a kommunizmus építésében. A szovjet tudománynak és technikának a világűrkutatásban, az atomerő békés felhasználásában, a korszerű rakétatechnika megteremtésében és további tudományos ágakban elért sikerei a szocializmus nagy alkotó lehetőségeit bizonyítják. Hazánk ma a világ gazdaságilag egyik legerősebb hatalma, az emberiség haladásának zászlóvivője, a szabadságukért és függetlenségükért küzdő nemzetek megbízható szövetségese és barátja, a népek békéjének és testvériségének támasza. (Viharos taps.) A szovjet állam fejlesztésében szerzett gazdag tapasztalatok azt mutatják, hogy népünk az egyedüli helyes utat: a kommunizmus építésének útját választotta és győzelmesen halad előre ezen a lenini úton. (Taps.) A kommunista párt XXI. kongreszszusa a kezdete volt hazánk új fejlődési szakaszának, a kommunizmus kibontakozó építkezésének. A kongresszus jóváhagyta a hétéves népgazdaságfejlesztési tervet. Határozatai hőstettekre lelkesítették a szovjet népet, az alkotó aktivitás és kezdeményezés újabb nagyarányú kifejtésére serkentették a dolgozókat. Az elmúlt 1939-es év a termelőerők fejlesztésében, a kommunizmus anyagi és műszaki bázisának építésében elért kiváló sikerek éve volt. Méltán állíthatjuk, hogy még sohasem alkottunk egy év alatt, annyit, mint 1959-ben, a hétéves terv első évében, bár a fejlődés gyors üteme általában jellemző ránk. Az iparban lényegesen túlteljesítettük a hétéves terv első évének feladatait. Az ipari termelés a tervezett 7,7 százalék helyett több mint 11 százalékkal növekedett. Egy év alatt az acélgyártás 5 millió tonnával, a szénfejtés 10 millió 400 ezer tonnával, a kőolajfejtés 16 millió 300 ezer tonnával, a villamosenergiafejlesztés 28 milliárd 600 millió kilowattórával növekedett. Iparunk a hétéves terv első évében sokkal kiválóbb minőségű termékeket gyártott, mint azelőtt. A köztársaságok és a népgazdasági tanácsok jelentősen túlteljesítették tervfeladataikat az ipari termelésben. Túlteljesítettük a munkatermelékenység növelésének feladatait. Az önköltségek csökkentésével elért terven felüli megtakarítás összesen 10 milliárd rubel vott. Iparunk mintegy 50 milliárd rubel értékben termelt terven felüli termékeket, ami meghaladja a háború előtti Oroszország több mint egy évi ipari termelését. Egyetlen év alatt több mint ezer új nagy ipari üzemet adtunk át rendeltetésének. A vasúti és vízi közlekedés alkalmazottai is sikeresen birkóztak meg feladataikkal. A mezőgazdasági dolgozók is nagy sikereket értek el 1959-ben. Több vidékünk kedvezőtlen éghajlati viszonyai ellenére a kolhozok és szovhozok tavaly 7 milliárd 682 millió pud gabonát takarítottak be, tehát 770 millió púddal többet az 19541958 évi átlagos évi termésnél. 1959ben 11 százalékkal több cukrot gyártottunk, mint az előző évben. Négy millió 700 ezer tonnával több gyapotot takarítottunk be, mint azelőtt. Növekedett a hús-, a tej-, a tojás-, a gyapjútermelés, emellett lényegesen bővült a kolhozok és szovhozok közös állatállománya. A nemzeti jövedelem 1959-ben 1958-hoz viszonyítva 8 százalékkal, tehát körülbelül 100 milliárd rubellel volt nagyobb. Az idén a nemzeti jövedelem terv szerint 9 százalékkal növekedik és körülbelül eléri az 1 billió 450 milliárd rubelt. A népgazdaság tavalyi sikerei lehetővé tették, hogy az ipari termelés terén nagyobb feladatokat tűzzünk ki a hétéves terv második évére. E feladatok szerint az 1960ra tervezett ipari termelésünk 1959-el szemben 8,1 százalékkal bővül. Ápoljuk azt a szép hagyományt, hogy túlteljesítjük a tervezett feladatokat. Az idei terv teljesítésére kibontakozott munkaverseny fellendülése alapján méltán feltételezhetjük, hogy az ipari termelés növekedésének üteme az idén sem lesz kisebb, sőt talán még nagyobb lesz, mint 1959-ben. Az első négy hónapban végzett munka előzetes eredményei azt t I mutatják, hogy sikerrel teljesítjük a hétéves térv második évének tervét. Az első negyedévben 104 százalékra teljesítettük az ipari termelés feladatait. A nyersvas, acél, hengereltárú gyártásában, a kőolajfejtésben, a villamosenergia-fejlesztésben, a gyapot, gyapjú és lenanyagok gyártásában, a bőrcipők gyártásában, a hűs-, vaj- és tejtermelésben túlteljesítettük a feladatokat. Az egész Szovjetunió viszonylatában túlteljesítettük a szarvasmarhák és a tej állami felvásárlási tervét. A párt Központi Bizottsága plénumának határozata értelmében az egész ország szorgalmasan hozzájárul a mezőgazdasági termelés további gyors fejlesztéséhez. Több köztársaság és terület utólagos felajánlásokat tett a mezőgazdasági termelés növelésére, és elszántan küzd teljesítésükért. A terveink határidő előtti teljesítéséért folyó országos küzdelemben terjed a kommunista munka brigádjainak nagyszerű mozgalma, melyben sok bátor szellemű újító kitüntette magát és a kommunista munkaviszony példaképévé vált. SOk nemzetiségű hazánk valamennyi népe hozzájárulnak a kommunizmus építésének nagy müvéhez. Még jobban szilárdul hazánk népeinek szövetsége, barátsága és egysége, még szorosabbra zárják soraikat élcsapatuk, a kommunista párt körül. A szovjet népnek a szocialista ipar és mezőgazdaság fejlesztésében, a szovjet tudományban és technikában elért sikerei igazolják, hogy a győzelem a miénk, a szocializmusé lesz az Amerikai Egyesült Államokkal folytatott békés versenyben. (Viharos taps). Ezt bizonyítják a szocialista építés tapasztalatai. Ezt bizonyítják a következő számok is: a szovjet hatalom fennállásának 42 éve alatt a Szovjetunió ipari termelése növekedésének átlagos évi üteme 10,1 százalék volt, ezzel szemben az USAoan csak 3,3 százalék. Ez az arány a legutóbbi hat év folyamán még inkább a Szovjetunió javára alakult. A Szovjetunió ipari termelése növekedésének átlagos évi üteme 11,3 százalékot ért el, viszont az Egyesült Államokban csak 2,4 százalékot. Az egy lakosra jutó termelés e hat év folyamán a Szovjetunióban 71 százalékkal növekedett, viszont az Egyesült Államokban egyáltalán nem nagyobbodott. Az Egyesült Államokban a munkanélküliek serege már meghaladja a 4 millió 200 ezer főt és a munkanélküliség újabb növekedéséről szóló legutóbbi adatok az ország komoly gazdasági nehézségeire vallanak. A tőkés gazdaság ösztönszerű fejlődésével szemben a szocialista tervgazdaság a társadalom termelőerőinek állandó fejlődését jelenti. Népünk nagy feladatot teljesít: gazdasági téren utol kell érnie és meg kell előznie a legfejlettebb tőkéi országokat. Ma már a szocializmust gyűlölő emberek sem tagadhatják e feladat reális voltát. Szilárd meggyőződésünk, hogy utolérjük és megelőzzük a gazdaságilag legfejlettebb tőkés országot, az Amerikai Egyesült Államokat. Minél aktívabban szolgáljuk ismereteinkkel, erőinkkel és tehetségünkkel «bhétéves terv határidő előtti teljesítését, minél kitartóbban fogjuk leküzdeni a fogyatékosságokat, minél aktívabban küszöböljük ki szovjet hazánkból azt, ami rossz és elavult, annál gyorsabban érjük el célunkat. (Taps). A társadalmi termelés tervszerű fejlesztésének gyors üteme a nép életszínvonala állandó emelésének szilárd alapja. A tőkés országokkal szemben, ahol az anyagi termelés növekedése elsősorban az uralkodó osztályokat gazdagítja, a Szovjetunióban a termelőerők fejlődése állandóan javítja az egész nép életviszonyait. A kommunista párt XX. és XXI. kongresszusának határozata alapján következetesen megvalósítjuk a szovjet nép életszínvonala és kultúrája emelésének programját. A nemzeti jövedelem növekedésének hazánkban elért gyors üteme reális lehetőségeket teremt erre és lehetővé teszi, hogy a társadalmi termelés bővülésével párhuzamosan a szovjetország dolgozóinak életszínvonala is állandóan emelkedjék. Néhány adatot említek a Szovjetunió nemzeti jövedelmének növekedéséről. 1959-ben a nemzeti jövedelem 1953-hoz viszonyítva 1,8 szerte, 1913-hoz viszonyítva pedig 25-szörte növekedett. Az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem 1959-ben 1953al szemben, 1,6-szeresére, 1913-al szemben pedig 16-szorosára növekedett. Mint tudjuk, a szocialista társadalomban az egész nemzeti jövedelem a népé, az egész nemzeti vagyon a nép kincse. Ez a szocializmus egyik fő előnye a kapitalizmussal szemben. A tőkés országokban a nemzeti jövedelemnek több mint a fele a tőkés osztályokra esik, és a dolgozóknak csak a kisebbik fele marad. Az egyéni kisajátítás miatt a tőkés országok nemzeti vagyona nem a nép, hanem a burzsoázia kincse. A Szovjetunió a nemzeti jövedelemnek körülbelül háromnegyed részét a lakosság személyes anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésére, a fennmaradó részét pedig a szocialista termelés bővítésére es további társadalmi szükségletekre fordítja. A nemzeti jövedelem állandó növekedése alapján a szovjet munkások és alkalmazottak reálbére az 1959. évi állami kifizetésekkel és juttatásokkal együtt az 1940. évinek kétszerese volt. A dolgozó parasztok reális jövedelme az állami kifizetésekkel és juttatásokkal együtt 1959-ben az 1940. évinek 2,2-szerese volt. A szovjet munkások és alkalmazottak reáljövedelme 1953-tól 1959-ig 45 százalékkal, a mezőgazdasági dolgozók reáljövedelme pedig 54 százalékkal növekedett. A szovjet emberek ésszerűen és megfontoltan használják fel növekvő jövedelmüket. Jobban étkeznek és jobban ruházkodnak. Az egy lakosra jutó hús- és zsírfogyasztás 1959ben 1953-hoz viszonyítva 27 százalékkal volt nagyobb. Negyven százalékkal több tejet és tejterméket, 44 százalékkal több tojást, 29 százalékkal több halat és halkészítményt adtunk el. A cukorfogyasztás 37 százalékkal volt nagyobb, mint 1953-ban. A dolgozók egyre több jó ruhát, cipőt, kultúrcikket és lakásberendezést vásárolnak. Ma nemcsak a városokban, hanem a falvakon is gyorsan növekszik a televíziós és rádiókészülékek, hűtőszekrények, bútor, mosógépek és több más termék iránt megnyilvánuló kereslet. Magától értetődik, hogy a lakosság szükségleteit még nem tudjuk teljes mértékben kielégíteni a nevezett árucikkekkel. Tudom például, hogy sok helyen az emberek sorban állnak zongoráért. Iparkodjunk, hogy sem hűtőszekrényben, sem zongorában ne érezzünk hiányt. De ha csak zongoráért állnak sort az emberek, ez még kibírható. A szovjet emberek életszínvonalának megjavítását szolgáló egyik legjelentősebb intézkedés a munkaidő rövidítése. Ez irányban már sokat tettünk. A legutóbbi két év folyamén a szénipari és vaskohászati munkások után mindjárt a színes fémkohászati, vegyi ipar és más ipari ágak munkásainak és alkalmazottainak munkaidejét rövidítettük le és teremtettünk jobb feltételeket munkájuk díjazására. Az 1960. április 1-i helyzetet véve alapul, körülbelül 16 millió ember dolgozott rövidített: hét és hat órás munkaidőben. Tudjuk, hogy Képviselő elvtársak! A szovjet emberek életszínvonalának további következetes emelésére irányuló intézkedések között jelentős helyett tölt be a lakosság adóinak eltörlése. Ez nagy gazdasági és politikai jelentőségű, nagyvonalú intézkedés. Az adómentesítés a dolgozók régi álma. Beteljesülhetett volna a kapitalizmusban? Bizonyára nem! Hisz lényegében az adók képezik a tőkés állam gazdasági alapját, funkciói betöltésének pótolhatatlan fő pénzügyi alapját. Adók nélkül egyetlen burzsoá állam sem tud meglenni, mivel az összes termelőeszközök vagy túlnyomó részük — az üzemek, gyárak, a közlekedés, a föld, stb. — a tőkések kezében vannak. A tőkés állam, hogy pótolhassa a lázas fegyverkezésre és az államapparátus fenntartására szükséges, egyre növekvő kiadásokat és más hasonló kiadásokat, nemcsak nagy adókat vet ki a lakosságra, hanem ugyanakkor nagyszabású államkölcsönöket bocsát ki. Mint Marx említette, a tőkés országokban az államkölcsönök új adók beszedésének előjátéka, mert e kölcsönöket és kamataikat 1960-ban teljesen befejeződik minden munkás és alkalmazott áttérése a 7 és 6 órás munkaidőre. A XXI. pártkongresszus irányelvei szerint a munkásoknak és alkalmazottaknak 1962 végén 40 órás munkahetük lesz és 1964-től kezdve fokozatosan meghonosul a munkások és alkalmazottak 6- és 5-órás munkaideje. Ez lesz a világ legrövidebb munkanapja, a dolgozók jelentős szociális vívmánya. A munkások és alkalmazottak rövidebb munkaidejének tervszerű bevezetése a bérek csökkenése nélkül és az ipari vállalatok többségében történik, ahol egyidejűleg intézkedéseket foganatosítanak a bérek módosítására. Jelentősen emelkedik főként a kisfizetésű dolgozók bére. Az utóbbi évek során hazánkban jelentősen megjavult a járadékbiztosítás. Sok más intézkedést is foganatosítottunk. melyeknek különösen a nép életszínvonalának további emelkedése szempontjából van nagy jelentőségük. 1959-ben és a folyó év elején egy évre átszámítva több mint 11 milliárd rubel összegben szállítottuk le számos közszükségleti árucikk állami kiskereskedelmi árát. Csökkent a selyemanyagok, az olvasztott állati zsiradékok, fotócikkek, órák, kerékpárok, díszműáruk, gyógyszerek és egyéb árucikkek kiskereskedelmi ára. Egyre inkább bővül és javul a közétkezés. Bennlakásos iskolák alakultak, napközi otthonos iskolák létesülnek, fenntartásukat főként az állam fedezi. A kommunista párt és a szovjet kormány nagy gondot fordít a dolgozók lakásviszonyainak megjavitasára. A legutóbbi három év folyamán összesen 204 millió négyzetméter területen —, tehát a tervvel szemben 16 millió négyzetméterrel nagyobb területen - épültek lakóházak. Mindez meggyőző módon igazolja, hogy a kommunista párt és a szovjet kormány sokat tett és sokat tesz a nép életének megjavítása érdekében és ebben látja tevékenysé: gének fő célját. Melyik tőkés állam kormánya valósíthat meg olyan humánus terveket, j mint amilyen a nép életszínvonala állandó emelkedésének biztosítása, az általános és díjtalan társadalombiztosítás bevezetése, államilag fizetett szabadság, díjtalan művelődés, és ingyenes gyógykezeltetés, azonkívül, hogy minden dolgozó számára garantálja a munkalehetőséget! Nem, ilyen lépéseket egyetlen tőkés ország kormánya sem tehet, mert a milliók munkájából képződő nyereség fő része a társadalom egész gazdasági életét ellenőrző legnagyobb monopóliumok zsebébe vándorol. A monopolistáknak egyáltalán nem érdeklik, hogy bárkivel is megosszák nyereségüket, hogy nyereségeik rovásáre emeljék a munkások bérét, életszínvonalukat, fizessék művelődésüket és gyógykezeltetésüket. Ha ez így volna, a kapitalizmus már '

t nem lenne kapitalizmus. A szocialista országokban a legfőbb törvény az ember jólétéről való gondoskodás, ezzel szemben a tőkés országokban a profitszerzés a monopolisták gazdagodására. Hazánk figyelemre méltó sikereHL végeredményben a lakosságra kivetett adókból térítik. A kapitalizmus valamennyi fejlődési fokának egyik jellegzetes vonása a lakosság adóinak meggátolhatatlan emelkedése. Az imperializmus korszakában a katonai kiadások óriási arányú növekedésével és az államapparátus felduzzasztásával kapcsolatban különösen emelkedtek az adók. A tőkések és monopolista szövetségeseik szolgálatában álló burzsoá állam az adók terhét elsősorban a dolgozó tömegekre hárítja. Azonkívül, hogy a tőkések a termelés folyamatában kizsákmányolják a munkásosztályt, a burzsoá állam ezenfelül még azzal szipolyozza ki a dolgozókat, hogy különféle adók formájában bérük jelentős részének leadására kényszeríti őket. Ez pedig már nem elméleti, hanem , gyakorlati kérdés, a tőkés államok létkérdése. Az Egyesült Államok költségvetésének adóbevételei a legutóbbi 20 év folyamán nyolcszorosán, Anglia költségvetésének bevételei öt és félszeresen növekedtek. A burzsoá közgazdászok számításai szerint egy átlagos amerikai család jövedelme a közvetlen és közvetett adók megfizetése után 30 ket ért el a gazdaság fejlesztésében és a nép életszínvonalának emelésében. De tovább kell mennünk. Éppen ezért még messzebbmenő terveket tüzünk ki a nép életszínvonalának emelésére. A párt Központi Bizottsága és a szovjet kormány feladatai alapján tervező szerveink összeállítják az ország gazdasági és kulturális fejlesztésének a legközelebbi 20 évre vonatkozó távlati tervét, mely hazánk kommunizmus felé való rendkívül gyors előrehaladásának távlatait vázolja fel. Minden feltételünk megvan ahhoz, hogy a szovjet nép rövid idon belül még jobb, még gazdagabb és örömteljesebb életet kezdjen élni. A párt és a kormány következetesen érvényesíti a XXI. pártkongresszus irányvonalát: emeli a munkások és alkalmazottak bérét, a kolhozparasztok jövedelmét és leszállítja az árucikkek árát. A nemzeti jövedelem jelentős részét bérek formájában, a ráfordít tott mennyiség és minőség szerint osztjuk el a szocialista vállalatok dolgozóinak. A bérek további emelése és módosítása biztosítja a dolgozók érdekeltségét a termelés eredményeiben, serkenti a munkatermelékenység növekedését, a szakképzettség és a technika tőkélesedését. A szocialista társadalom azonban nemcsak bért ad az embernek. A kapitalizmusban a munkások és az alkalmazottak élete teljesen a bértől, a farmerek élete pedig mezőgazdasági termékeik piaci értékesítésétől függ. A tőkés társadalom úgyszólván semmit sem fordít a dolgozók életszínvonalának emelésére és a dolgozót magára hagyja. A szocializmusban a nép életszínvonalának emeléséről való társadalmi gondoskodás különféle formákban nyilvánul meg. A munkadíjazás fokozásán és az árak leszállításán kívül a társadalmi alapok növelésének is nagy jelentősége van a szovjet ember jobb létfeltételeinek kialakításában. Ezek az alapok biztosítják a lakosság számára a szép lakást és az alacsony lakbért. Javul a szociális gondoskodás, bővül a gyermekintézmények hálózata, díjtalan népiskoláink vannak, ösztöndíjakat fizetünk a tanulóknak. Ezekből az alapokból tervezzük az ingyenes orvosi kezelést, építünk iskolákat, klubokat, mozikat és más kulturális intézményeket, sporttelepeket, stb. Jelentős sikereket értünk el a társadalmi fogyasztási alapok bővítésében, a dolgozókról való szociális és kulturális gondoskodás megjavításában, ami az említett alapokeszközeiből történik. 1959-ben 230 milliárd rubelt fordítottunk a lakosságnak nyújtott szolgálatokra, nyugdíjak, segélyek kifizetésére, egyéb juttatásokra és kedvezményekre. Ez öt és félszerese annak, amit 1940ben e célra fordítottunk. A társadalmi fogyasztási alapok további bővítése során egyre inkább megszilárdul és kibontakozódik a kollektív szellem az emberek életében, munkájában, kölcsönös viszonyában, az emberek ésszerűen tudI ják kihasználni a kommunizmus fokozódó előnyeit. A kommunizmus ily módon az egész világnak megmutatja magasztos humanista elveit, melyeknek alapja az ember jólétéről való gondoskodás. százalékkal csökken. Ugyanígy csökken a többi tőkés ország dolgozóinak jövedelme. Angliában például 22 százalékkal, Franciaországban 28 százalékkal, Olaszországban 20 százalékkal, Nyugat-Németországban pedig 30 százalékkal csökken a jövedelmük. Nagyon jellemző tény, hogy míg a dolgozók adói állandóan emelkednek, a tőkés monopóliumok megadóztatása nemcsak nem fokozódik, hanem még csökken is. Hivatalos adatok szerint az Egyesült Államok adójövedelme az 1952. évi 82 miliárd dollárról 1958-ban körülbelül 100 milliárd dollárra emelkedett. Ugyanakkor a társaságok nyereségéből befolyó adók része 22 milliárdról 18 milliárd dollárra csökkent. Angliában az 1954. évi 4 milliárd 354 millió font sterlingről 1959-ben 5 milliárd 475 millió fontsterlingre, tehát 25,7 százalékkal emelkedtek az adók. Látják, ez a tőkés társadalom fejlődésének törvényszerűsége. A tőkés országok bonyolult adógépezete a dolgozók zsebeiből a pénzt óriási pumpaként a monopóliumok telhetetlen zsákjába szivaty-> (Folytatás a 3. oldalon) Az adók eltörlése újabb jelentős lépés a nép életszínvonalának emelésére ÜJ SZÖ 2 * 1960. május 6.