Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-31 / 150. szám, kedd

EZERMESTEREK Á tátrai hegyek csúcsait borító hószönyegról ezüstösen verődnek visz­sza a napsugarak. Az ormok tetején még hideget kerget a szél, de a völ­gyekben tavasz van, lombokba öltöz­tek a ják és a kellemes meleg ki­csalta a rétek, legelók virágait. Igazán csodálatos, szemre tetszetős a hegyvonulatokkal övezett liptói táj, melynek hullámzó dombjain kora tavasztól késő őszig juhnyájak lege­lésznek s ahonnan messzire hallat­szik a bojtárok vidám jurulyázása. Ezen a tájon a föld megművelése nem olyan egyszerű. A termelők mun­káját igen megnehezítik a ragadós talaj, a hajlotthátú parcellák, no meg a növények rövid tenyészideje. Liptó vidéke egyik legfejlettebb szövetkezetének, Malatínynak határa sem kivétel. A környékbeli szövetke­zetekhez viszonyítva azonban itt sok­kal jobban megművelik a földet. Az egykori törpetulajdonosok, favágók a gépek erejének teljes kihasználásával, trágyázással az EFSZ négyéves fenn­állása óta lényegesen megjavították a talaj szerkezetét. - Ilyen nehéz feltételek között ­dicsekszik Adolf Pethő szövetkezeti tag — tavaly gabonából átlag 23,5 mázsát termeltünk hektáronként. Míg egyénileg gazdálkodtunk, 12 mázsás termést sem tudtunk elérni. A juhász már elérte volna botjával a napot, mire felértünk a falu felett húzódó domb tetejére, de a szövet­kezeteseket még nagy munkában ta­láltuk. Jozef Herceg elnök mellettem mosolyogva jegyezte meg: - 1200 méter magasan állunk a tengerszint felett... Az emelkedésen könnyebb, magas­lati levegő áramlik. De érdekes! A ve­tögépek magvezetö-csatornáján ke­resztül kukorica hull a porhanyosított talajba. — Kell a takarmány - zökkente­nek ki csodálkozásomból a gépekről leszálló szövetkezetesek. - Hát megterem itt a kukorica is? — A kukorica teljes beérésére ­válaszolják - nagyon rövid nálunk az idő. Ezért tejes-viaszos érésben liptói táj jellegzetes faházikójában a híres liptói túró, zsendice és egyéb sajtkészítmények frissítik fel a vendégeket. Nový Liptov-i EFSZ saját anyag- és erőforrásokból épített istállója 80 ezer koronába kerül. takarítjuk be a termést és a silógöd­rökben tároljuk. Kitűnő takarmány ez a fejőstehenek számára. Tavaly 5 hektáron termesztettünk silókukoricát és hektáronként 1050 mázsa jó minő­ségű takarmányt nyertünk. Ez idén 38 hektárra bővítettük a vetésterüle­tet. Természetesen a silókukorica és a takarmányok termelése a fejéshozam­ban is érezteti hatását. Ez idő sze­rint 8,5 literes tejhozamot mutathat­nak fel. A múlt évi átlag sem volt kevesebb 2500 liternél tehenenként. Pavol Sihotský könyvelő az irodában az állatállomány fejlődéséről kimuta­tásokat rakosgat elénk az asztalra. - Tessék megnézni - mutat ce­ruzájával az adatokra -, minden száz hektárra 72 számosállatot, ser­tésekből 100 darabot tenyésztünk. Nálunk főleg az állattenyésztésre fek­tetjük a fő súlyt s ezért helyezzük előtérbe a takarmányok termesztését. Szinte hihetetlen, hogy a szövetke­zetesek alig négy év alatt ily nagy méretekben építették ki közös gaz­daságukat. A tények azonban úton­útfélen bizonyítanak. A szövetkezet telepén korszerű, kemény anyagból, a tájegységhez illő istálló készült, mellette a sert és­ólak. Kik tervezték és kik építették ezeket a gazdasági épületeket? - Nem kell nekünk tervező ­szólal meg Ondrej Podhorany állat­gondozó. - Elnökünk egy fehér lap­ra szépen lerajzolta az épületek ter­vét, mi meg nekiláttunk és megcsi­náltuk. - Faluhelyen, de különösen itt Liptó vidékén - veszi át a szót Eduard Tholt, az építkezési csoport vezetője - akad jónéhány fúró-fa­ragó parasztember, aki sok minden­hez ért. A kőművesmunkákat is ma­gunk végezzük. A parasztemberek nagy része va­lójában mindig maga hozta rendbe szerszámait. Sokan maguk építették fel a kőnyhát, kamrát, sertésólat. Miért ne tudnának tehát építeni a szövetkezetben is. Hiszen a saját ere­jükből készített épületeken még a legjobb szem sem találhat hibát. Az építkezési csoport vezetője most kissé odébb invitált. Itt egy újabb, vasszerkezetű istálló építke­zése bontakozik elénk. Nem akár­milyen épület ez. Az iparvágány sín­jeivel összeforrasztott vastartók kö­zeit öreg talpfákkal töltik ki. — Száz állat részére lesz alkal­mas, — adja tudtunkra Ján Zimányi ifjú szövetkezeti tag. — Mit gondol — fordul hozzánk Eduard Tholt —, mennyibe fog ke­rülni nekünk ez az istálló? n — Nyolcvanezer koronába • - veti felém kis szünet után diadalittassan. A síneket az erdőgazdaságtól, a talp­fákkal együtt olcsón megvásároltuk. A kovácsok, akik a síneket összehe­gesztették, ugyancsak a szövetkezet­ből verbuválódtak. Olyan szakszerűen végzik munkáju­kat, mintha csak szakképzett mes­terek lennének. — Mint az ezer­mesterek — tol­dom meg a cso­portvezető szavait, akinek e kifejezés hallatára széles mosoly fut végig az arcán. — Nem enged­hetjük meg ma­gunknak azt a fényűzést — ma­gyarázza —, hogy egy tehénre, eső istállóépület beru­házási költsége 3 fejős árának érté­két is túllépje. Mindemellett tartós ez az épület és ami a legfontosabb: olcsó, mert a hozzávaló többi anyagot is saját for­rásból szerezzük. A malatínyi „ezermesterek" híre igen gyorsan felkeltette a környék­beli gazdálkodók, szövetkezetesek fi­gyelmét, érdeklődését. Naponta népes küldöttség érkezik hozzájuk és vizs­gálják, szemlélik az építkezést, ta­pasztalatokat gyűjtenek a belterjes gazdálkodás megszervezéséhez. Későre járt az idő, amikor az egész napon át látottak eredményeit a szö­vetkezet Dechtáry község mellett lé­tesített „salasán" összesítettük. Ví­kendháznak is beillő vendégfogadó ez, ahol a turisták és a Tátra termé­szeti szépségeit látogatók szívesen megállnak, hogy szomjukat oltsák a híres liptói zsendicével, s jóízű brind­zás galuskát falatozzanak. A bojtár — így nevezik a salaš felszolgálóját - liptói ételkülönleges ségekkel kínál. Nagy sikere van a friss juhsajtnak, ritka jóétvággyal fogyasztjuk el a szövetkezet házi ké­szítményeit. Jozef Herceg elnök köz­ben a közös gazdaság fejlődéséről beszél. - Az emberek — folytatja — meg­találták számításukat a szövetkezet­ben. A mezőgazdaságon kívül a mel­lélftermelési ágak nyújtanak szövet­kezet eseinknek egész éven át tartó munkát. A munkaegység teljes érté­két kifizetjük. Alig akad olyan tag, aki 1200 koronánál kevesebb része­sedést kapna havonta. Az öregekről szintén gondoskodik a szövetkezet s a kiskorú gyerme­kekre havi 70. — koronát folyósít tagjainak. Ha valaki megbetegszik, a munkaképtelenség idejére előző ha­vi részesedésének 50 százalékával se­gíti a szövetkezetet. A szövetkezet vagyona meghaladja a 16 millió koronát s évente 20 millió korona nyersforgalmat bonyolít le. Természetesen mindezt nem érhették volna el a termelés fokozása nélkül. A szövetkezet évente ma már tízszer annyi tejet, ötször annyi húst és egyéb nagy mennyiségű mezőgazda­sági terméket ad a közellátásnak, mint a parasztok nyújtottak, amikor még egyénileg gazdálkodtak. Nincs olyan szövetkezeti esalád, ahol a jólét ne lenne napi vendég. Dicsérik is ám szövetkezetüket. Ta­valy a malatínyi EFSZ jó eredmé­nyei a szomszédos öt község szövet­kezeteseit is az egyesülés gondola­tához vezették. A hat közelfekvő község határa között még az ősszel felszedték a határköveket és azóta egy' nagy családban, testvéri meg értésben, Nový Liptov elnevezés alatt gazdálkodnak. Nový Liptov, magyarul Üj-Liptó, valóban jellemző és a he­gyek között lakók megváltozott éle­tét legjobban kifejező elnevezes, mél­tó a gyönyörű tájhoz és a szövet­kezet gazdálkodásához. Szombath Ambrus A iej felvásárlási terve teljesíthető Ha a felvásárlás öt hónapi eredményeit összesítjük, megállapíthatjuk, hogy a tej felvásárlása nem halad kielégítően. Május 20-án Szlovákiá­ban ezt a feladatot csak 95,5 százalékra teljesítjük, mezőgazdasági üze­meink .több mint 8 millió literrel adósai közellátásunknak. Pedig nagyon sok példát lehetne felhozni arról, hogy a tej felvásárlása teljesíthető. A nitrai, hlohoveci, bá­novcei és más járások feladatukat eddig a tej felvásárlásában FÉL MILLIÓ LITERREL TELJESÍTEŤTÉK TÚL Sikeresen megküzdöttek a tej fel­vásárlásával a košicei járás mezőgaz­dasági üzemei is, melyek 1200 liter tejjel, a moldavai járás pedig 1300 literrel szárnyalja túl napi feladatát. A poprádi és a chlmeci járás ugyan­csak az élcsoporthoz tartozik. Ezekből a rövid példákból is látni, hogy ott, ahol a felvásárlási üzem dolgozói szoros kapcsolatban állnak a nemzeti bizottság funkcionáriusai­val, a tejfelvásárlás eredménye ki­elégítő. A fogyasztók egyre több te­jet vásárolnak és ez arra kell hogy késztesse termelőinket, hogy EGYENLETESEN TELJESÍTSÉK a tejfelvásárlás tervét. Nagy felelős­ség hárul az állattorvosi szolgálat dolgozóira is, akiknek most különö­sen felül kellene vizsgálniuk a ta­karmányadagokat, ellenőrizniük a szövetkezet állatállományát. Nagyon sok esetben a helytelen takarmányo­zás okozza a lemaradást. A Spišská Nová Ves-i járásban az előirányzott 11 700 liter tej helyett naponta átlag csak 8 600 liter tejet adnak a köz­ellátásnak. Ez főleg abból követ­kezik, hogy a járásban TÖBB EGYÉNILEG GAZDÁLKODÓ NEM TELJESÍTI FELADATÁT. A prešovi járásban ugyancsak el­maradoznak a magángazdálkodók; itt az egy tehénre eső napi fejési átlag alig teszi ki a 4 decilitert. Szinte hihetetlen, hogy agy tehén kevesebbet adna napi egy liternél. A tejfelvásárlás ütemének fokozá­sa érdekében nagy felelősség hárul azokra a nemzeti bizottságokra, me­lyek körzetükben eddig keveset tet­tek a felvásárlás érdekében. CG Szép foglalkozás... Hajnali négy óra. Éppen hogy pirkadni kezd. A község házainak körvonalai Cíi fi Gtociatixn(u4 OJOBB ÍP/TO/T JELÖLTÜK állapítsa, mennyit fi­zet rá a gyomra. Ügy számolom, a táb­lán lett volna kö­mind élesebben rajzolódnak ki a ritkuló rülbelül 600 félkereszt. Gyom nélkül félhomályban. kétszázzal kevesebb lesz. Ennyivel ke­Az egyik kapu éleset csikordul, mire vesebb munka az aratásnál, a cséplés­az udvar felöl az éber házőrző éktelen nél és a mag tisztításnál... csaholással idegen érkezését jelzi. Az A múlt héten sikerült gyomirtó szert érkező pedig nem is idegen. Határozott szereznie és el is szórta traktorral. So­léptekkel halad át az udvaron, megál! kan kifogásolták, hogy letöri az árpát. az ablak előtt és bekopog — Kálmán, mi újság? — Ahogy megbeszéltük ... Ennyi az egész, s megy is tovább, így van ez nap-nap után. Mácsik Kál — Semmi baja se lesz. Magbamenés előtt kell a gyomot irtani; akkor jövő­re is tiszta lesz a tábla — hajtogatta. Neki lesz igaza. Számítása nem csal­hat. A gyom kimúlt, a traktor nyoma az mán a Bohatái Egységes Földművess/ö- eső után nem is látszik. vetkezet agronómusa, a látogató meg a növénytermesztési csoport vezetője. Az agronómus minden nap személye­sen osztja el a másnapi munkát, a cso­portvezető azonban minden reggel négy A kertészet ebben a községben régi ha­gyományokra tekint vissza. Dinnyéjük, paprikájuk és dohányuk messze környé­ken ismert. Mácsik Kálmán ismeri a földművelés csínját-bínját. Tíz éves és negyed öt között megjelenik. Hátha ľ ol t' ami^r apja 1933-ban meghalt. Ki­közben valami változott. leneen voltak testverek. B.zony, kenyer ,,..,„.,. . , „ , utan kellett nézni. Azóta próbálta a Mácsik Kálmánt ez evben választottak szolgasorsot is Ez már a múlté, nem szívesen beszél róla. Inkább a jövőbe néz. S itt egyéni tervei egy nagy, ezerszáz hektár szövet­kezet jövőjével forrnak össze. Most felesége is dolgozik. De még két fia is csak a szövetkezetről, lovakról, Az agronómus büszkén számol be, traktorokról-' ábrándozik. Nem is bánja, hogyha valami közbe nem jön, elyan Szép foglalkozás, tőképpen most szép. az agronómusi tisztségbe. Eddig az em berek beosztása a szövetkezetben csak­nem évente változott. Talán ez volt a legfőbb oka, hogy a szövetkezet kullo­gott. Ebben az évben már lényeges for­dulatot várnak. árpájuk lesz, amilyen a községben még nem volt. Az új tisztség 1 Nem tagadja, nagyon jól esett a bi­— Pedig eléggé gazos földbe vetettük, zalom megnyilvánulása, és nagy elfog­Ki is virított benne a vadrepce. Nem laltsága mellett is igyekszik megállni a vagyok nagy számoló, de nem is kell helyét a járási nemzeti bizottságban, sok fejtörés ahhoz, hogy az ember meg- —ilk— AMÍG A GYÁR FELÉPÜL Az egykori kivándorlók hazájá­ban, Kelet-Szlovákiában egész sor új ipari üzem működik, amelyek megszüntették az itt élő nép sze­génységét. Košicén, a vidék köz­pontjában a Keletszlovákiai Kohómű építése mind nagyobb méretet ölt. Már működik a csőforrasztórészleg, jövőre pedig — a terv szerint — megindul a termelés a hídépítőrész­legen is Amíg a hatalmas gyár felépül, Kelet-Szlovákiából több mint 3500 ember az ostravai kohómüvekben ké­szül elő az új üzemben végzendő munkára. Kell a fiatal Ulbrik József drnavai származású érettiségizett fiú is sokat gondol­kozott azon, hová menjen dolgozni. Egy évet dolgozott Ostraván az acél­műveknél a „fehér kőművesek" kö­zött, akik a nagyolvasztók tűzálló magnezitfalait rakták. Amikor vísz-i $zafért a brigádról, örömmel érte­sült arról, hogy nem messze falu­juktól egy hatalmas koRóművet épí­tenek fel. Nagy szükség lesz majd itt szakemberre, a tanult munkásra gondolta Ulbrik József és katonai szolgálata után elsőnek jelentkezett újból Ostravára, hogy szakmát ta­nuljon. Vele ment Ondrej Magos, háromgyermekes családapa, košicei lakos, Ondrej Lukáč és Josef Tal­pas, szintén azzal a céllal, hogy el­sajátítsanak valamilyen szakmát. Mind a négy munkással a vítko­vicei Klement Gottwald Vasművek hídépítő-műhelyében találkoztam. Itt dolgozik Ulbrik József, mint műsza­ki rajzoló — Ha majd hazamegyek a gyár­ba — mondja beszélgetés közben — beiratkozom Košicén a Kohóipari Főiskolára távhallgatónak. Akkor majd hasznát veszem mindannak, amit itt megtanultam. Lelkesen, meggyőzően beszél a jö­vőről Jozef Talpaš levočai fiú is, aki megjegyzi, hogy a cseh mun­kások elvtársi segítségével itt nem­csak a szakmát sajátítják el, hanem a munkafegyelmet is megtanulják, ami egyes elvtársaknál eddig bi­zony szokatlan dolog volt. Iskolapadokban Hazánk legnagyobb hídépítő üze­mében, amely a harmadik ötéves terv végén évente 70 ezer tonna árut fog termelni, 120 munkás ké­szül a Kelet-Szlovákiai Kohóműben való munkára. A lemezegyenesítéstől hangos műhelyből a harmadik csar­nok egyik csöndes emeleti szobájá­ba vezetett utunk, ahol épp tizen­egyen tanulták szakmájuk elméleti tananyagát. Az üzem hetenként egy egész munkanapot szentel a Szlová­kiából idejött munkások tanítására. Ez idő alatt éppúgy megkapják bérü­ket, mintha dolgoznának. A „tanu­lók" most írásbelire készülnek. A „tanító", az üzem egyik legjobb mestere, elmondja, hogy a kelet­szlovákiai munkások közül már so­kan elvégezték a hegesztő-tanfolya­mot autogén vagy villanyhegesztésre. Ennek elvégzése minden munkásnál az üzemnek négyezer koronájába kerül. Tanulnak itt fizikát, anyag és a rajzolás-technológiát, matematikát és speciális technológiát. Amíg a munkásokkal ismerkedünk, a 17 éves Juraj Buckóval, a 44 éves Béres Jánossal, akik egy padban ta» nulják a hídszerelés legfontosabb tantárgyát a rajzolást, — addig a tanító kérdéseket ír fel a táblára, melyre a tanulóknak írásban kell felelniök. Olyan kérdések szerepel­nek a táblán, mint pl. a nagyol­vasztó, a Martin-Siemens-acélolvasz­tó berendezésének leírása, az acél­olvasztás módszere, az acélfajták osztályozása stb. S amíg a „diákok" a dolgozaton gondolkodnak, néha­néha belelesve a szomszéd füzetjé­be, addig mi Jaroslav Macek mes­terrel belapozunk a munkások elő­meneteli naplójába. Miért nem tartanak ki egyesek? Néhány név mellett ilyen meg­jegyzések olvashatók: „elment, ki­lépett, mulasztás miatt elbocsátva". Keiling, Prepjak, Vozár munká­sok mihelyt elvégezték a hegesztő­tanfolyamot, azonnal búcsút mond­tak a vasműveknek és hazatértek Szlovákiába. Az írásbeli dolgozat befejezése után beszélgettünk a munkásokkal. Štefan Ivančak elvtárs, aki szintén Košicérôí jött ide, elmondta, hogy egyes munkások miért nem tarta­nak ki két évig itteni munkahe­lyükön. Az egyik hiba az, hogy a járási nemzeti bizottságok munkaerő­osztályai a toborzásnál az Ostravára jelentkező munkásoknak ígérgetnek fűt-fát, például azt, hogy itt három hónap alatt elsajátítják a szakmát és hogy órabérük 8 — 9 korona lesz. Mindez nem felel meg a valóságnak. A másik dolog pedig az, hogy a már itt dolgozó munkásokkal az üzem pártszervezete, CSISZ-szervezete és szakszervezete keveset törődik. Nincs aki nevelné őket, aki meg­magyarázná, hogyha hazamennek, hol számítanak rájuk, milyen szak­képzettséget kapnak. Egyszóval nincs aki erkölcsileg támogatná az otthonuktól távollévő munkásokat. Nos, aki öntudatosságában gyengébb, az csalódottan hazamegy. Az is itt­hagyja az üzemet, akit csak a na­gyobb kereseti lehetőség vonzotta Ostravára, amit helytelenül a járási nemzeti bizottságok munkaerő osz­tályai ígértek nekik. Tudniuk kell, hogy a hídépítő műhelyben minden munkás számára érvényes a bérkata­lógus, amely szerint az átlagos óra­bér 7 — 8 korona körül mozog. Ter­mészetes, a kezdő, segédmunkások, akik szakmát jönnek ide tanulni, nem kereshetnek mindjárt az első hónapban annyit, mint azok a szak­munkások, akik már sokéves munka­tapasztalattal rendelkeznek. Aki azonban a nehézségek ellenére is itt marad, abból nemcsak jő szak­ember, de fegyelmezett munkás is lesz. Ezek szerint jogos tehát a bí­rálat a járási nemzeti bizottságok munkaerőosztályának címére. A Keletszlovákiai Kohómi igazga­tóságának pedig javasoljuk: létesít­senek szorosabb kapcsolatot a 3580 Ostraván dolgozó munkással, hogy a munkások fejlődéséről, neveléséről részletes tájékozódást nyerjenek. Amíg a gyár felépül, megoldódik az említett kérdés is. Csakhogy en­nek megoldásához máris szívvel­lélekkel hozzá kell látni, mert gyor­san közeledik az az idő, amikor az új gyárban megindul a termelés. Horváth Sándor. ÜJ SZÓ 4 *1960. május t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom