Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-23 / 142. szám, hétfő

Á CSKP üdvözlő távirata INDONÉZIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK. DZSAKAHTA DRÁGA ELVTÁRSAK! Indonézia Kommunista Pártja megalapításának 40. évfordulója alkal­mából forró elvtársi üdvözleteinket küldjük önöknek. NépUnk nagy rokonszenvvel figyelte az Indonéziai népnek az impe­rialista gyarmatosítók ellen vívott hösl harcát. E küzdelemben jelen­tős része volt a kommunista pártnak. Az Indonéz Köztársaság megalakulása után a kommunisták az élvo­nalban küzdenek a nemzeti önállóság és az ország függetlenségének megvédése érdekében. Drága elvtársak! Sok sikert kívánunk önöknek az Indonéziai nép bol­dog jövője érdekében végzett további munkájukhoz. CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Indonézia Kommunista Pártja 40 ÉVES Ma, május 23-án ünnepli meg­alapításának 40. évfordulóját Délke­let-Ázsia egyik legfontosabb mun­kás-paraszt pártja, Indonézia Kom­munista Pártja. Ezt az évfordulót a párt gyarapodásának, számbeli ere­jének, tekintélye növekedésének ide­jén ünnepli.* Indonézia Kommunista Pártja a fő támasza a hazafias fej­lődésnek, valamint a demokrácia elmélyítésének Indonéziában. HÚSZ ÉVIG ILLEGALITÁSBAN Indonézia Kommunista Pártjának története harcok és nehézségek kö­zepette zajlott le. Maga az a tény, hogy a kommunista párt fennállásá­nak 40 éve alatt nem hívhatott egy­be csak hat kongresszust, közülük hármat a holland gyarmatosítók uralma alatt, hármat pedig a fel­szabadulás után, mutatja, mily ne­hézségeket kellett a pártnak leküz­denie. Teljes húsz éven át — a holland gyarmatosítók elleni 1926-os felkeléstől az 1945-ben kihirdetett függetlenségig — kénytelen volt In­donézia Kommunista Pártja illegali­tásban dolgozni. A demokrácia ellenségei, az indo­néz nép ellenségei azonban az 1945­öt követő időszakban számtalan tá­madást intéztek a párt ellen. FEHÉR TERROR MÁSODSZOR Az indonéz reakció 1948-ban nagy­arányú fehér terrorakciót szervezett, nem kevésbé kegyetlen akciót, mint a holland gyarmati hatóságok 1926 — 1927-es terrorja volt. Incidenst pro­vokáltak ki Madiunban, s ezt ürü­gyül felhasználva üldözték, letar­tóztatták és gyiüy>lt4k. a kommu­nistákat. E brutális provokációnak a kommunista párt és más haladó szervezetek számos vezetője esett áldozatul. A madiuni reakciós provokáció elő­készületet jelentett az Indonézia elleni holland agresszió felújításá­ra, amelyre 1948 végén került sor. Ebben az új háborúban az Indonéz Köztársaság védelmének élén a kom­munisták állottak, akik megszöktek, vagy kiszabadultak a börtönökből, ahová a reakciós Hatta-kormány ve­tette őket. A provokációk folytatódtak Indo­nézia Kommunista Pártja ellen egé­szen 1952 áprilisáig, amikor a reak­ciós Maszjumi-párt kormánya a de­mokratikus népi mozgalom nyomá­sára kénytelen volt lemondani. A kommunista párt jóllehet nem volt képviselve az 1952 után megalakult kormányokban, de támogatta a kor­mány politikájának haladó intézke­déseit. INDONÉZIA LEGNAGYOBB PÁRTJA A párt történelmi V. kongresszu­sán 1954-ben fontos feladatot tű­zött ki: a nemzeti forradalmi erők egységes frontjának megalapítását. A Nemzeti Front számára meg kel­lett nyerni elsősorban a parasztsá­got, de a nemzeti burzsoáziát is, amely a forradalmat támogatta. Ma már méltán mondhatjuk, hogy a párt e feladatot nagyrészt telje­sítette. Tömegpárttá vált, tagjainak és tagjelöltjeinek száma az 1954. évi 165 206-ról másfél millióra emelke­dett. A kommunista párt lett az or­szág legnagyobb pártja, amelyre több mint 8 millió választó adja szavaza­tát. A NEMZETI FÜGGETLENSÉGÉRT VlVOTT HARC EGÝBEN BÉKEHARCIS A gyarmati rendszer ellen a nem­zeti függetlenségért folyó mozgalom elválaszthatatlanul összefügg a lan­kadatlan békeharccal. Nem lehet si­keresen harcolni a nemzeti függet­lenségért, s ugyanakkor nem védel­mezni a békét — mondotta B. N. Aidlt - a párt vezetője. Ebből a jelszóból indul ki Indonézia Kom­munista Pártjának külpolitikája is, mert a békéért vívott harc szá­mukra a gyarmati rendszer ellen; az imperializmus ellen vívott har­cot jelenti. „Az indonéz kommunisták — hang­súlyozta Aidit — támogatják azt, amit nemegyszer kijelentett Sukar­no elnök: A háború és béke, az im­perializmus és a nemzeti felszaba­dulás kérdésében nem vagyunk sem­legesek, hanem a béke és a füg­getlenség mellett állunk." B. H. A VILÁG KÖZVÉLEMÉNYE TOVÁBBRA IS ÉLESEN BÍRÁLJA AZ ÜSÁ-T Csaknem valamennyi szovjet városban és faluban a dolgozók gyűlései­ken felháborodással tiltakoznak az USA kormányának hitszegő akciói el­len, amely a kémkedést nemzeti politikája szerves részének minősítet­te. A világ többi részében is emelkedett tiltakozás hulláma az amerikai külpolitika ellen. KÁDÁR JÁNOS: A SZOVJETUNIÓ FELTÁRTA AZ AMERIKAIAK AGRESSZIÖS TERVEIT A POLITIKÁBAN IS. Budapesten, május 21-én a Haza­fias Népfront választási konferenciát tartott, amelyen többek között fel­szólalt Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára. Kádár elvtárs, a Párizsban elfog­lalt szovjet állásponttal kapcsolatban rámutatott, hogy a Szovjetunió na­gyon türelmes és igazságos állás­pontra helyezkedett. A szovjet kor­mány és Hruscsov elvtárs az USA agresszív terveit nemcsak a levegő­ben, hanem a politikában is leleplez­te és visszaverte. Kádár János ezután a magyar nép széles rétegeinek nevében, hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunió és sze­mélyesen Hruscsov elvtárs Párizs­ban újabb nagy szolgálatot tett a béke ügyének. Az MSZMP, a magyar kormány és nép helyesli és támo­gatja ezt a Igazságos álláspontot, a szovjet kormány következetes béke­szerető politikáját. Ugyanakkor kifejezte ama meg­győződését, hogy bizonyos kijózano­dás után a csúcsértekezlet majd a megfelelő időben ül össze, mégpedig olyan körülmények között, amikor majd mind a két fél őszintén fogja óhajtani a megegyezést. AZ NDK SAJTÓJA HRUSCSOV ELVTÁRS BESZÉDÉIRŐL Az NDK sajtója május 21-én tel­jesen a berlini dolgozók nagy ma­nifesztáciőjának és Ny. Sz. Hruscsov előző napi beszédének jegyében ír. „Ma már nem a párizsi értekezlet meghiúsulása előidézésének kérdésé­ről van szó - írja a Neues Deutsch­land hírmagyarázatában. — Ez a kérdés már tisztázódott. Most arról van szó, milyen sokáig tűrik még a nemzetek, hogy a háborút szító mi­litaristák, a washingtoni Pentagon­ban, Bonnban és másutt lévő fegy­vergyáros spekulánsok maroknyi csoportja tovább folytassa cinikus játékát a háborúval és a békével. Számos jel utal arra, hogy a nem­zetek türelme végére jár. TÍZMILLIÓ TÜNTETŐ KlNÁBAN A kínai városok több mint tíz­millió lakosa május 21-én hatalmas gyűléseket és tiltakozásokat tartott a Szovjetunió igazságos álláspontjá­nak támogatására az USA provoká­ciói, valamint a csúcsértekezletnek az Egyesült Államok által történt meghiúsítása ellen. Az utcai tüntetéseken kívül gyű­léseket tartottak a gyárakban, a né­pi kommunákban, iskolákban és köz­intézményekben is. A tüntetések „Az amerikai Impe­rializmus a világbéke legfőbb ellen­sége!" „Tiltakozunk a csúcsértekez­letnek az USA által történt meghiúsí­tása ellen!" „Amerikai imperialisták távozzatok Japánból!" jelszavak je­gyében folytak. A tüntetések részt­vevői elítélték az USA agresszív po­litikáját az új japán-amerikai kato­nai szerződést, valamint az Egyesült Államok békeellenes provokációs tetteit. KÉTSZÁZEZER EMBER A HALLEI TÜNTETÉSEN A Német Demokratikus Köztársa­ságban szombaton a lakosok száz­Nixon reakciós tevékenységéről Moszkva (ČTK) — Richard Nixon, a kémkedés és kártevés védelmezője, a béke nyílt ellensége, az USA agresszív köreinek megfontolatlan kalandor-politi­kájának megtestesítője. Erről ír a moszk­vai Pravda május 22. számában N. Sab­lln, az USA alelnökének május 15-én az amerikai televíziónak adott interjújával kapcsolatos hírmagyarázatában. Több idézetet közöl az "interjúból s rámutat, hogy Nixon az egész emberiség szeme láttára lábbal tiporja a nemzetközi jogot, az államok légi szuverenitása általánosan elismert szabályait. Nixon, aki jogász, nem hivatkozhat „tájékozatlanságára" a jogi kérdésekben, amint ezt White, az USA külügyminisztériumának képviselője tette. Szándékosan cseréli fel a jogot az erőszakkal és törvénytelenséggel. Nixon kardcsörtető beszédei megmu­tatják az amerikai reakciós erpk akti­vizálódását. Nixonnak nem elég. hogy meghiúsult a csúcsértekezlet — írja N. Sablin. — A nemzetközi helyzet további kiélezését követeli és „keresztes had­járatot" hirdet a szocialista tábor el­len. MADARAT TOLLÁRÓL EISENHOWER elnök, a párizsi csúcs­értekezlet megtorpedózása után a Sa­lazar diktatúrájában szenvedő Por­tugáliába látogatott. Az Amerikai Ál­lamok elnöke innét baráti levelet írt Madridba, a véreskezű spanyol fasiszta diktátornak — Francónak, amelyet a madridi lapok pénteken közöltek. A le­vél őszinte és baráti, sót a spanyol diktátor számára „megtisztelő" hisz az elsők között van, akinek az amerikai elnök beszámolt a párizsi értekezlet kudarcáról. Eisenhower elnök a kor­mányfői értekezlet sikertelenségéért a Szovjetunóit okolja, ugyanakkor he­lyesli, támogatja az amerikai repülök kalózkodását a Szovjetunió légiterében. A levélben továbbá hangsúlyozza: azért írja a levelet, hogy a fasiszta diktátort „megnyugtassa": Nem változtat poli­tikai célkitűzésén. Az amerikai el­nök véqtíl kifejezte azon meggyőző­dését, hogy a párizsi értekezlet ku­darca elősegíti az amerikai és spanyol kormány „szövetségének megszilárdu­lását." „Szilárdul a szövetség", „mélyül a barátság" - a hirhedt fasisztával. Ta­lán ez a levél is érthetőbbé teszi az amerikai elnök párizsi magatartását. Madarat tolláról, embert barátjáról is­mered meg. A békés együttélés következetes irányvonala A meghiúsult párizsi kormány­fői értekezlet igen jellegzetes moz­zanatot jelent a béke és a háború erői közötti nagy összecsapásban. Ez a mozzanat nem volt sem véletlen, sem abnormális. Ellenkezőleg, bele­illeszkedik a békés együttélésért ví­vott harc folyamatába. Jelenleg rendkívül sürgetően lép előtérbe a békés együttélés út­jából a komoly akadályok elhárítása. Ezen akadályok a vitás problémák békés megoldásának objektív szük­ségessége, valamint azon politika kö­zötti ellentétből ered, amely a tár­gyalásokat erőszakos cselekedetek előkészítésének leplezésére használja fel. Az alapvető tény, amelyet a hely­zetben ki kell domborítani, a szov­jet külpolitikának a békés együttélés­re irányuló teljesen következetes Irányvonala. A szovjet külpolitika a szocialista tábor napról-napra növek­vő hatalmára, valamint a világ szé­les közvéleményének erélyes hábo­rúellenes álláspontjára támaszkodva, elérte elsősorban azt, hogy a nyu­gati vezető tényezők egymás után fontos dokumentumokban erősítették meg, hogy az erőszakot ki kell zárni a vitás problémák megoldásának módszerei közül. Másrészt elérte azt, hogy bizonyos vonakodás után a nyu­gatiak beleegyeztek a kormányfői értekezlet egvbehívásába. Mindezt nem tették sem lelkese­désből, sem önként. Az objektív hely­zet kényszerltette ki. Az aránylag legkedvezőbb pillanatokban, — mint például tavaly szeptemberben, Hrus­csov elvtárs amerikai látogatása idején — sem tűnt el a tárgyalá­sokkal kapcsolatos kétféle álláspont közötti szakadék. Az USA támadó kö­rei nem nyugodtak bele az együt­élés gondolatának előretörésébe, mert nem hisznek abban, hogy a békés versenyben megállhatják he­lyüket. A tárgyalásokon, amelyeket nem utasíthatnak el, s amelyekre ön­célú dologként tekintenek, még min­dig az az irányzat uralkodik, hogy erőszakosan oldják meg a két társa­dalmi rendszer, az imperializmus és a szocializmus közötti ellentéteket. Ezzel az irSnyzattal összhangban a nyugatiaknak a tárgyalásokkal kap­csolatos állásfoglalásukat, de ugyan­akkor a nyugatiak által előterjesz­tett terveket is — elsősorban a ka­tonai előnyök szerzésére való tö­KOMMENTÁRUNK rekvés jellemzi. A mai katonai tech­nika mellett döntő fontosságú, azon állam védelmi képességének részle­tes ismerete, amelyet meg akarnak támadni. Éppen ezért a Nyugat a leszerelés terén kizárólag az ellenőr­zés és a felügyelet kérdését szor­galmazza. A Szovjetunió és a többi szo­cialista ország az együttélést minden hátsó gondolat nélkül akarja. Az együttélést nem értelmezik másként, mint minden szükséges anyagi fel­tétel megteremtését a világ két tár­sadalmi rendszere ellentéteinek meg­oldásához békés feltételek között, pusztító háborúk nélkül. A mi javas­latainknak nem célja katonai előnyök szerzése, mert nem törekszünk kato­nai megoldásra. A tárgyalásokon a problémák megoldására, törekszünk és a megbeszéléseket hasznosaknak tartjuk akkor is, ha mindkét fél igen eltérő nézeteket képvisel. A nézetek különbözősége ugyanis a tárgyalások tulajdonképpeni oka. A Szovjetunió ezért kész volt a legmagasabb színvonalú tárgyalásokra, annak ellenére, hogy a Nyugat ter­vezett álláspontja (különösen a le­szerelés és a német kérdésben) ko­molyabb megegyezést többé-kevésbé már eleve kizárt. Figyelembe kell venni ugyanis, magának a tárgyalás­nak az értékét. Lehetőséget nyújt az álláspontok nyilvános és világos kifejtésére, lehetővé teszi a nemze­tek mozgósítását a jó ügy érdeké­ben. Azért harcolunk teljesen nyil­vános tárgyalásokért, mert miénk az igazság, a mi ügyünk igazságos és bízhatunk a közvélemény támogatá­sában. Magának a tárgyalásnak a fő értékét azonban az jelenti, hogy megerősíti a vitás kérdések békés megoldásának fontosságát. Az USA kormánya által a tárgyalá­sok előestjén az U2-repülőgép inci­dense után elfoglalt álláspont azon­ban kifejezetten tagadta a vitás kér­dések békés megoldásának ezt a fon­tosságát, legalábbis az értekezlet egyik fő résztvevőjének számára. Ezáltal szükségessé vált az amerikai kormánytól még a tárgyalások előtt megkövetelni, hogy a tárgyalások ér­telmét világosan erősítse meg. E kérdés megoldása a párizsi konfe­rencia nélkülözhetetlen feltételévé vált. Eisenhowernek választania kel lett a kerekasztal vagy a kalózhajó között. Tanácsadóira hallgatva, akik között ezúttal nyilvánvalóan fontos szerepet játszott „Dulles árvája" Ja­mes Hagerty, Eisenhower a kalózha­jót választotta. A békés együttélé­sért vívott harc szempontjából ilyen helyzetben a tárgyalás nem lett volna hasznos, hanem ellenkezőleg, azt je­lentette volna, hogy bizonyos mér­tékig legalizálná az USA „jogát" kö­telezettségeinek megszegésére. A szovjet kormány következe­tesen törekedve a békés együttélés­re, ezt az amerikai hitszegést az egész világ előttt leleplezte. Hogy a konferencia nem jött össze, ez nem jelent csapást az együttélésre, mert ezt már visszavonhatatlanul kikény­szerítette az erők viszonya. Párizs az „erőpolitika" egyik legsúlyosabb vereségét jelenti. Bebizonyosodott, hogy nem lehet támadást intézni nem létező lövészárokból Az ame­rikai politika kénytelen volt alávetni magát annak a világnak, amely eluta­sítja a vitás kérdések erőszakos megoldását. Ez az alkalmazkodás a, Szovjetunió Párizsban elfoglalt ha-1 tározott állásfoglalásának egyenes következménye lesz. Ha sor kerül erre, újból megnyílnak az ajtók a 1 kormányfői tárgyalások előtt. ezrei több nagy manifesztáción Ítél­ték el az amerikai légi kémkedést és fejezték ki egyetértésüket Ny. Sz. Hruscsov párizsi állásfoglalásával. A hallei manifesztáción kétszázezer, Kari Marx-Stadtban negyvenezer, -Choteburgban tízezer dolgozó vett részt. A hallei manifesztáción beszédet mon­dott Bernhardt Koenen, Németország Szo­cialista Egységpártja Központi Bizottsá­gának tagja. Meggyőződését fejezte ki, hogy az Egyesült Államok, vala­mint a többi tőkés ország lakossá­gának többsége szintén a feszültség enyhülésére és békéfe vágyik. A maní­fesztációról Ny. Sz. Hruscsovnak távira­tot küldtek, kifejezve meggyőződésüket, hogy a nemzetek ereje megfékezi a washingtoni és bonni reakciós erőket és a kormányfői értekezlet késóbb megvaló­sul. „A Yoemann-akció" Az angol városok és falvak felett lök­hajtásos vadászgépek és atombombázók zúgnak. Teljes harci készenlétben álla­nak a légelhárító támaszpontok rakéta­különítményei. A „Yoemann-akció" fedő név alatt — teljes ütemben folynak a ka­tonai légi hadgyakorlatok. A brit kato­nai légierőkön kívül a hadgyakorlaton részt vesznek az angliai támaszpontokon állomásozó amerikai és kanadai katonai repülőgépek is. Az angolok természetesen tudják, hogy a „Yoemann-akció" csupán „hadgyakor­lat". Felteszik azonban a jogos kérdést: Miért valósították meg a Yoemann-akciót „éppen abban az időben, amikor a négy­hatalom kormányfőinek párizsi értekez­letét tervezték? Miért adtak parancsot a vadászrepülőgépek harci készenlétére május 14-én, amint a légirők marsallja bejelentette, bár a hadgyakorlat hivata­losan csak május 17-én kezdődött? Angol újságíró körök egyenesen kije­lentik, hogy a „Yoemann-akció" éppúgy mint az amerikai fegyveres erők harci készenlétének elrendelése a négy nagy­hatalom kormányfőinek párizsi látogatása idején két fő célt követett: azt, hogy megkíséreljenek nyomást gyakorolni a Szovjetunióra a tárgyalások alatt, más­részt pedig, hogy háborús légkört teremt­senek a NATO táborában s így Igazolják a kormányfői értekezlet meghiúsulását, amelyet eíőre előkészítettek a Pentagon és a NATO vezetői. AZ ARABOK IS ELÍTÉLIK AZ USÁT­A PÁRIZSI KONFERENCIA MEGHIÚSÍTÁSA MIATT Nasszer elnök és Nehru indiai minisz­terelnök közötti tárgyalásokról kiadott záróközlemény, amelyben sajnálatukat fe­jezik ki a csúcsértekezlet meghiúsulása miatt, és felhívják a világ békeszeretS erőit, hogy minden erejüket vessék latba a béke megőrzésére. Afrika és Ázsia sem­leges országait újból elgondolkodásra késztették a sikertelen csúcsértekezlet okai felett. Nasszer elnök közeli munka­társa Szalah Szalem őrnagy az A1 Gum­huria főszerkesztője vezércikkében hang­súlyozza, hogy az USA lelkiismeretlensé­get követett el és csupán ő felelős agresz­szlójának következményelért. Sem Hrus­csov, sem pedig más szovjet államférfi nem tűrhette országa légiterének Ily alattomos megsértését. Gyarapodik az Olasz Kommunista Párt tagjainak száma Róma (ČTK) — Amint az Unlta je­lenti, ez év május 15-ig lebonyolították az Olasz Kommunista Párt tagsági iga­zolványainak kicserélését. A tavalyi év­hez viszonyítva az Olasz Kommunista Pártba 116 705 új tag lépett be. Rendőrségi támadás az Olasz Kommunista Párt gyűlése ellen Bologna (ČTK) — Az olasz rendőrség május 21-én este megtámadta Bologná­ban húszezer kommunista gyűlését és erőszakkal félbeszakította G. Pajettának, az Olasz Kommunista Párt Központi Bi­zottsága tagjának beszédét. A bolognai gyűlést, amelyet az Olasz Kommunista Pártnak a nemzetközi kap­csolatok enyhítése ellenségei ellen foly­tatott kampánya keretében szerveztek, abban a pillanatban szakították félbe, amikor Pajetta elítélte az olasz kor­mány együttműködését az USA kormá­nyával, a Szovjetunió elleni agresszióját. Az összetűzésnél 13 személy, közöttük G. Bottoneli, kommunista képviselő meg­sebesült. Földrengés Chilében Santiago de Chile. (ČTK) — Május 21­én Chile területén Concepclón és Chil­ién városok környékén erős földrengés volt, amely jelentős anyagi károkat és emberáldozatokat követelt. A chilei kormány tájékoztatási hiva­talának közleménye szerint Concepclón városában 74 személy meghalt, 85 meg­sebesült. A földrengés 200 házat romba döntött, több helyen nagy tűz keletke­zett. A helyi líceumban, amely porig JIftl HOCHMAN • égett, 15 leány életét vesztette. ÜJ SZŐ 3 * 1960. május 23. <

Next

/
Oldalképek
Tartalom