Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-20 / 139. szám, péntek

Csehszlovákia kormánya tiltakozik az USA államtitkárának sértő kifejezései ellen A Külügyminisztériumban szerdán, május 18-án Thomas P. Dillon Aide­nak, az USA prágai ügyvivőjének a következő tartalmú emlékiratot ad­ták át. Az Amerikai Egyesült Államokban 1960. május 9-én " közzétették Chris­tian Herter államtitkár nyilatkozatát, melyben a Szovjetunió elleni kiroha­másaival kapcsolatban tapintatlanul és indokolatlanul megsértette a Cseh­szlovák Köztársaságot is, azt állítva, hogy „Csehszlovákiát erőszakkal meg­hódították". Ez a kijelentés elvi ellentétben áll minden nemzetközi szokással és kifejezetten az államunk belügyeibe való beavatkozásról tanúskodik. Csehszlovákia kormánya ezt a kije­lentést a dicstelen „hidegháború" ki­fejezésre juttatásának és olyan esz­köznek tekinti, melynek segítségével az Egyesült Államok igyekszik elté­ríteni a figyelmet arról a tényről, hogy a világ közvéleményének színe előtt rábizonyították a Szovjetunió ellen irányuló támadó jellegű kém­tevékenységet. Csehszlovákia erőszakos meghódí­tásáról csak azokkal az eseményekkel kapcsolatosan lehet beszélni, amelyek a müncheni árulást követték, amikor is mint ismeretes. Csehszlovákia a nyu­gati nagyhatalmak árulása következ­tében a hitleri fasizmus martaléka lett. Az Egyesült Államok mostani politikájára azonban jellemző, hogy az Egyesült Államok megdöbbentő közömbösséget tanúsít Csehszlovákia népének szenvedései iránt, amelyek az említett árulás s az azt követő megszállás tragikus következményei voltak. Erről az a tény is tanúsko­dik, hogy az Egyesült Államok az NSZK területén büntetlenül megtűri olyan elemek tevékenységét — s ez­által gyakorlatilag védelmébe veszi azokat —, amelyek Csehszlovákia területén a fasiszta támadók meg­szállása idején többek között náci bírói tisztségben bűncselekményeket követtek el. 1948-ban a külföldről támogatott burzsoá elemek ugyancsak megkísé­relték, hogy erőszakkal magukhoz ragadják a hatalmat Csehszlovákiá­ban. Az ilyen fordulat elérésére tö­rekedtek — s erről kétségkívül az államtitkár úrnak is tudomása van — egyes körök a Nyugaton is. A vi­lág közvéleménye még emlékezeté­ben tartja azokat a kijelentéseket, amelyeket ezzel kapcsolatosan Stein­hardt, az Amerikai Egyesült Államok akkori csehszlovákiai nagykövete tett. Csehszlovákia népe azonban akkor már elég erős volt, hogy önállóan, minden külső beavatkozás nélkül, az alkotmányban lerögzített előírásokkal összhangban meghiúsítsa e reakciós puccs végrehajtását. Az államtitkár 1960. május 9-i ki­jelentésével megkísérelte annak a történelmi ténynek a meghamisítását, hogy Csehszlovákia népe 1948 feb­ruárjában megakadályozta a cseh­szlovákiai s a világreakció puccskí­sérletét, hazája igazi ura lett és A Szovjetunió rendületlenül törekszik a világbéke rr r r megorzesere (Folytatás az 1. oldalról) következőket írják: „Tiltakozunk az USA-nak a háborús szakadék szé­lén táncoló politikája ellen; az USA uralkodó körei legyenek teljes tu­datában annak, hogy ők felelősek a világ jelenlegi helyzetéért. „Köve­teljék kormányuktól — folytatódik a határozat — változtassa meg erőpo­litikáját.' 1 / Számos esetben a dolgozók hatá­rozataik végén kötelezik magukat, hogy még szorgalmasabb munkával fogják támogatni a békéért vívott további harcot. így pl. a KRÁĽOVO DVORE-1 VASMŰ alkalmazottai ki­jelentik, hogy a Szovjetunió, az egész szocialista tábor és a haladó embe­riség harcát a béke megszilárdítá­sáért senki sem képes megállítani. „Ezt a harcot a munka frontján vív­juk és minden erőnkből teljesíteni és túlszárnyalni akarjuk a tervfel­adatokat mind az idén, mind pedig az egész harmadik ötéves terv fo­lyamán." Hazánk egyéb részeiben is a dol­gozók munkafelajánlásokat tesznek tiltakozó gyűléseiken. így pl. a KAR­VINAI MÁJUS 1. NAGYBÁNYA BÉ­KE-ÜZEMÉNEK bányászai gyűlésü­kön megígérték, hogy május végéig 5000 tonna szenet bányásznak ki ter­ven felül. A SLAVOŠOVCEI KÖZÉPSZLOVÁ­KIAI PAPÍRGYÁR dolgozói a követ­kező határozatot hozták: „Felháboro­dással ítéljük el a nyugatiak, első­sorban az USA provokatív és felelőt­len eljárását a világbéke megőrzé­sével szemben. Teljesen a Szovjet­unió békepolitikája mellett állunk, amelyet Hruscsov elvtárs nyilatkoza­tában kifejtett. Még szorosabban fel­zárkózunk a testvéri szovjet nép mellé, amely következetesen és rendületlenül törekszik a világbéke megőrzésére és a különböző rendsze­rű országok békés együttélésére." DOLNÝ BÁR ÉS MAD község dol­gozó népe nagy felháborodással fo­gadta az amerikai repülőgép berepü­lését a Szovjetunió légi terébe. A leg­erélyesebben tiltakoznak az Ameri­kai Egyesült Államok kémkedési szándéka ellen és a provokációs be­repülések azonnali megszüntetését követelik. Dolný Bár és Mad község szövetkezeti dolgozói, munkások és értelmiségiek egységesen szállnak síkra a béke ügye mellett s elítél­nek minden provokációs cselekede­tet. ígérik, még szorgalmasabban fognak dolgozni, hogy ezzel is szi­lárdabbá tegyék a békét. A HARCOS 1880. május 20-án ^ A jövő évben ünnepeljük Csehszlo­vákia Kommunista Pártja megalaku­lásának 40. évfordulóját. A párt élen­^ járó alapító tagjai közé tartozott % Šmeral és Zápotocký elvtársak mel­^ lett Josef Haken is, akinek ma ün­$ nepeljük születése 80. évfordulóját. ^ Haken hosszú éveken keresztül ott ^állt forradalmi mozgalmunk és Cseh­^ Szlovákia Kommunista Pártja élén. i Már az első világháború előtt meg­^ nyerte a munkásság bizalmát áldo­^ zatkész, fáradhatatlan munkásságá­^ val az északkelet-csehországi szocia­^ lista mozgalomban. Már akkoriban ^szembeszegült a szociáldemokrácia ^vezető politikusainak opportunizmu­sával, nem volt hajlandó együttmű­ködni a burzsoáziával. A jičíni mun­kások ezért választották meg már ^ 1912-ben szociáldemokrata járási ^szervezetük vezetőjéve. Haken az 41918—1920-as évek forradalmi idő­-szakában ennek a vidéknek munkás­óságát harcba szervezte a szocialis­ta köztársaságért s az Októberi For­radalom óriási jelentőségének tuda­tosításáért. 1919-ben Haken a mar­^xista baloldal egyik élenjáró ténye­fc zője. v ^ Josef Haken, aki eredetileg tanító ^ volt, nemcsak a parlamentben küz­^dött a munkásság igazáért, hanem ^közvetlenül és forradalmár módon ^ részt vett a munkásosztály harcai­dban, sztrájkjaiban, tüntetéseiben. ^ 1925-ben egy ilyen tüntetés során ^ a prágai rendőrséggel folytatott $ küzdelemben súlyosan megsebesült. ^ Még ugyanebben az esztendőben a ^ párt élére került és az 1929. évi V. ^kongresszuson tagja lett a gottwaldi ^yezetésnek. A többi elvtárssal váll­T ' "1 " 1 " J •» « ^ vetve harcolt a harmincas években „ 1 eXtlL es OLtOZkOdeS szenátusban, a sztrájkmozgalom­$ ban, a pártsajtó oldalain s mint a §párt képviselője a Kommunista In­^ternacionáléban, a burzsoá támadá­sok, a fasizmus, a köztársaságot köz­^vetlen veszélyeztető hitleri nácizmus felien. § Haken élete végéig állandó érdek­^ lődéssel kísérte az iskolaügy és a § kultúra kérdéseit, nem egy esetben ^mint képviselő is fellépett a tan­fc könyvek reakciós és antihumánus ^tartalma ellen a parlamentben s már s biztosította igazi szuverenitását és függetlenségét. Népünk e történelmi tapasztalatok alapján olyan bel- és külpolitika mellett foglalt áJiást, amely teljesen megfelel érdekeinek s szükségleteinek, biztosítja gazdasági és politikai függetlenségét, állam­biztonságát és összhangban van a világ valamennyi népének békeóha­jával. Hangsúlyoznunk kell, hogy az ál­lamtitkár e sértő kijelentését a cseh­szlovák államünnép napján tette, melyhez az Egyesült Államok kor­mánya jókívánságait fejezte ki. Ez a kétszínüség tipikus az Egyesült Államok Csehszlovákiával szemben folytatott politikájára. E tények s a legutóbbi nemzetközi tapasztalataink alapján nem igen hi­hetünk az amerikai tényezők azon állításának őszinteségében, hógy az Egyesült Államoknak érdeke a nem­zetközi feszültség enyhítése és a Csehszlovákiához fűződő kapcsolatai­nak megjavítása. Csehszlovákia kormánya teljes ha­tározottsággal tiltakozik Csehszlová­kia megsértése ellen, amit az Egye­sült Államok felelős tényezője kö­vetett el s többek között rámutat az ilyen magatartás összeegyeztet­hetetlenségére azzal a ténnyel, hogy az Egyesült Államok diplomáciai kap­csolatokat tart fenn Csehszlovákiá­val és elvárja, hogy az államtitkár megfelelő formában bocsánatot kér. Hazánk felszabadításának 15. évfordu­lója alkalmából a közszükségleti ipar és a kereskedelem a bratislavai Téli-stadion­ban megrendezi a „textiláruk és az öltöz­ködés" kiállítását. A kiállítás június 3-tól június 26-ig tart, s reggel 9 órától este 21 óráig lá­togathatják dolgozóink. A kiállítás előcsarnokában a látogatók újból tudatosítják szabad tizenöt év alatt elért eredményeink jelentőségét. Szem­léltető képet nyernek dolgozó népünk életszínvonalának nagyméretű emelkedé­séről, ami főleg a közszükségleti ipar­cikkek iránti keresletben és a rendsze­res árleszállításban nyilvánul meg. A kiállítás fő része körülbelül 1800 négyzetméternyi területen bemutatja a gyapot-, gyapiú-, selyem-, kötöttáru, bőr­áru és cipőipar gyártmányait a kiegészítő divatcikkekkel együtt. A látogatók igy bizonyos elképzelést nyernek gyártmá­nyaink jó minőségéről és nagy válasz­tékáról. A kiállítás ezen része nagymér­tékben hozzájárul a vásárlóközönség íz­lésének fejlesztéséhez ét az öltözködés kultúrájának színvonala emeléséhez. Bemutatásra kerülnek a 11. Országos Spartakiád tornaruhái, továbbá a ruházat egyes fajtái különböző célokra és idősza­kokra, például sportcélokra, háztartási munkára, társadalmi összejövetelekre stb. A látogatók ezenkívül megismerkednek itt az 1961. évre tervezett tavaszi és nyá­ri kollekciókkal, a tervezők és képző­művészek munkájával, a mű- és szinteti­kus anyagokból készült árucikkekkel. A kiállítás megtekintése után a látoga­tók a kulturális propagációs központban naponta 17 órától 21 óráig előadásokon és beszélgetéseken vehetnek részt, meg­tekinthetik a bemutatásra kerülő rövid­filmeket és a divatbemutatókat. Ha va­lamelyik kiállított árucikk megtetszik ne­kik, a helyszínen megvásárolhatják. (k-n) EMLÉKÉRE született J. Haken akkoriban hangsúlyozta a szovjet is­kolák tapasztalatai felhasználásának szükségességét. Szovjetunióbeli tar­tózkodása idején szovjet barátai jog­gal úgy jellemezték őt, mint nem hivatalos csehszlovák kulturális attasét. Haken elvtárs testi erejét 1936-ban megtörte a háborúban szerzett reuma. Csaknem mozgásképtelen lett, le kel­lett mondania szenátori mandátumá­ról, és a párt VII. kongresszusán már nem vehetett részt. A kongresszus­hoz intézett levelében a többi kö­zött ezt írta: „A dolgozó népet meg kell védenünk az új l.áború, a fa­siszta diktatúra poklától, fel kell lel­kesítenünk, hogy küzdjön a politikai hatalom s a társadalom gazdasági és szociális szerkezete megváltozta­tásáért. Ez oly nagy célkitűzés, ame­lyért érdemes harcolni, szenvedni és a legnagyobb áldozatokat hozni." A betegség Haken elvtársat ágyhoz kötötte s így a megszállás idején nem került koncentrációs táborba. Ezért még betegágyán is lehetősége nyílt ahhoz, hogy a lakását illegálisan felkereső kommunistákat tapasztalt politikai tanáccsal lássa el és lelke­sítse őket a további harcban. A világ első szocialista államának történelmi jelentőségű győzelme a nácizmus fölött, amely hazánk fel­szabadítását és a szocializmus nagy távlatainak feltárását jelentette, Ha­ken elvtársnak is meghozza a sza­badságot. Üj lelkierővel, új szellemi erővel töltötte el, de a betegség vasbéklyóját ez sem törhette meg. Ennek ellenére továbbra is cikkeket írt a pártsajtóba, fogadta az elvtár­sakat. Megérte a dicső Februári Győ­zelmet is. Élete munkásságáért a Február 25. Rend ezüst csillagával tüntették ki. Haken elvtárs 1949. május 3-án halt meg. Koporsóját munkás-mili­cista s kommunista harcos társai kísérték, - kommunisták, akik a munkásosztály és Csehszlovákia Kommunista Pártja által irányított új csehszlovák népi állam vezető posztjain serénykedtek és serényked­nek a szocializmus és a kommuniz­mus győzelméért hazánkban. (rp) Várják a dolgos hétköznapok Küszöbön áll az ember világűrutazása Vasárnap, május 15-én volt két éve annak, hogy a Szovjetunióban felbocsátották a Föld harmadik mes­terséges holdját. A szovjet tudósok és konstruktőrök a világot e jelen­tős évforduló napján további, sok­kal nagyobb horderejű, jelentősebb sikerrel ejtették bámulatba. Mind­nyájan tudjuk, hogy a Szovjetunió­ban e napon elképesztő nagyságú és súlyú űrhajót indítottak sikeresen földkörüli útjára. A szovjet tudo­mány és technika sikere után jog­gal állíthatjuk, hogy az ember már a világűrutazás küszöbén áll. A vi­lágűrutazásának lehetővé tétele ér­dekében meg kell azonban állapíta­ni az ehhez szükséges létfeltétele­ket és meg kell oldani annak a kér­dését is, miként térhet vissza az ember biztonságosan a Földre. A szovjet űrhajó felbocsátásának éppen az a célja, hogy megoldja e két problémát. Az embereket világszerte legin­kább a szovjet űrhajó több mint 4 és fél tonnás súlya lepte meg. Ez pedig arról tanúskodik, hogy a szov­jet tudósok már megoldották azt a problémát, miként bocsáthatók fel a Föld körpályájára Oly nagy mes­terséges égitestek, amelyekben a megfigyelésekhez szükséges műsze­reken kívül mindaz elhelyezhető, amire az embernek a világűrutazás közben létfenntartásához szüksége van. A szovjet tudósok éppen ezért, mielőtt az első embert világürútjára küldenék, felülvizsgálják azon mű­szerek, berendezések működését, amelyek biztosíthatják az első űr­hajós életét és munkáját. Az első űrhajó röppályáját is e célnak meg­felelően választották. A szovjet űr­hajó 320 kilométer magasságban végzi útját. Feltételezhető, hogy e magasságban röpül majd az első űrhajós is. Az óriás szputnyikot azért nevez­ték el űrhajónak, mert az ember világürutazására van berendezve. Az űrhajót úgy szerkesztették, hogy a Földről leadott jelzés hatására el­válik tőle a mintegy 2 és fél tonna súlyú légmentes kabin, amire akkor kerül sor, ha már elegendő adatot gyűjtenek össze azokról a méré­sekről és észlelésekről, melyeket az űrhajó a beleépített műszerek segít­ségével automatikusan eszközöl s szüntelenül továbbít a Földre. Az űrhajóról levált légmentes kabin az­után fokozatosan egyre közelebb ke­rül Földünkhöz s a légűr sűrűbb rétegeibe jutva bizonyos idő múlva elég. A szovjet tudósok nem vették tehát tervbe az első űrhajó légmen­tesen elzárt kabinjának Visszatéré­sét a Földünkre. A kísérlet célja annak megállapítása, hogy a lég­mentesen elzárt kabin megbízhatóan válik-e le az űrhajóról, annak moz­gási feltételei között. Az ember világűrutazása mérhe­tetlen jelentőségű lesz a tudomá­nyos kutatómunka számára. Az em­ber olyan, teljesen új tüneteket, je­lenségeket fedezhet fel és rögzíthet le, amelyeket a szputnyíkokba sze­relt műszerek nem észlelhettek. Mindez nemcsak a tudományt gya­rapítaná további ismeretekkel, ha­nem főleg annak a kérdésnek a meg­oldásához járulna hozzá, hogy mi­lyenek az ember világűrben való hosszabb tartózkodásának feltételei. A szovjet tudósok legutóbbi sike­re ismét bebizonyítja a szovjet tu­domány és technika fölényét a raké­tatechnika, az űrhajózás terén. Bebi­zonyították, hogy a szovjet tudo­mány a béke céljait szolgálja. A vi­lág minden tudósa gratulál ehhez a lenyűgöző sikerhez, örömmel csatla­kozunk mi is hozzájuk, és azt kí­vánjuk, hogy a szovjet tudomány arasson további diadalokat, valósítsa meg minél előbb az első szovjet űr­hajós világűrutazását. Meg vagyunk róla győződve, hogy ez a közeljövő­ben sikerülni fog a szovjet tudó­soknak. Dr. Peter Forgáč GONDOLATAI, emlékei e szá­zad viszontagsá­gos történelmét mind elevenen, éberen őrzik. Szűcs László, a Bratislavai Elekt­rotechnikai Mű­vek (BEZ) mun­kabiztonsági technikusa, mondhatnók kor­társa minden nagyobb ese­ménynek, mely országunkban az elmúlt évtizedek nemzedékeire valamelyes be­folyással volt: szociális meg­mozdulások, világháborúk, forrada­lom, a múlt csődje és a jövő kalász­baszökkenés^ ... Most, ötvenhatodik életévében, ismét komoly társadalmi feladat jutott osztályrészéül. Munka­társai a Bratislava-Nové Mesto vá­rosnegyed Nemzeti Bizottságába je­lölték s e napokban mutatkozik be választóinak. Eleinte, amikor tudomást szerzett arról, hogy képviselőnek jelölték, szabadkozott. Szerény ember Szűcs László, nagyon elfoglalt is, meg — talán fiatalabbra kellene bízni ezt a feladatot... Végül is meggyőzték — éppen szerénységét dicsérték, az el­foglaltságát emelték ki, amely amúgy is az üzem munkásainak és techni­kusainak százaival fűzi össze na­ponta. Ami a korát illeti, azt egé­szen különösen kihangsúlyozták. Sok ilyen tapasztalt emberre lesz szük­ség a nemzeti bizottságban. Hány kérdést, bonyolult problémát fog majd felvetni a jövőben kezdődő ötéves terv az újvárosi kerületben is! Itt nagy szükség lesz Szűcs Lász­ló józan és okos szavára, éppen úgy, mint lelkesedésére és derűlátására. Hozzá kell majd szólni sok-sok em­ber ügyes-bajos dolgához, új mun­kaalkalmak megteremtésétől kezdve egészen a lakásproblémák megoldá­sáig. — Ember legyen a talpán, aki minderre képes. És nyilván ember is a talpán az. akit munkatársai erre alkalmasnak találnak. Vajon mint képviselő megállja-e ' majd Szűcs László a helyét? E kér­désre múltja és jelene is biztató igennel válaszol... Siemenséknél tanulta ki a géplaka­tos mesterséget. Felszabadulása után 1922-ben elbocsátották. — Nem is vártam mást — emlé­kezik Szűcs elvtárs. Sok borsot tör­tünk mi akkor ott az igazgató urak orra alá. Alig hogy hazajöttem, be­léptem a Kommunista Ifjúsági Szö­vetségbe. A gyárban első győzel­münk a vasárnapi iskola megszün­tetése volt. Harcoltunk az inasok fi­zetéséért, a munkaidő betartásáért, az inasokkal szembeni emberséges bánásmódért, de nemcsak a gyár­ban, hanem azon kívül is. Mikor egyik társunkat, egy Horváth nevű mérnök kidobta, másnap senki sem állt munkába. Sem inas, sem mun­kás. Háromszáz rendőr állta körül a gyárat, a végén mégis Horváth ment el onnan. Kiment Berlinbe. „Keine Arbeits­bewilligung", („munkát nem vállal­hat") olvasom a kopott útlevélben a német bejegyzést. Az infláció súj­totta országból Lengyelország felé veszi útját. Ott azonban, amikor át akar szökni a Szovjetunióba, elfog­ják és hazatoloncolják. Itthon mun­kanélküliség várja, majd 1929-ig mint segédmunkás dolgozik. A Tölténygyárban megelőzte a hí­re. Féltek a harcos kommunistától. De mégis maradt. Szükség volt rá, mert ismerte szakmája minden csín­ját-bínját. Považská Bystricára már mint kiváló szakmunkás került. - 1939-ben bekapcsolódtam a földalatti mozgalomba. Negyvenben elfogtak, elítéltek. Mikor kikerültem a börtönből, tovább folytattam, ahol abbahagytam. A hegyekbe azonban már nem mehettem, a fasiszták el­törték a lábam. És így. harcokban, illegalitásban, titkosrendőröktől figyelve. Gestapó­hoz citálva, végre elérkezett a fel­szabadulás. A 26 év óta várt, remélt szabadság. Volt már munka, csak legyen aki győzze. Várták az össze­tört gépek, a leégett, kifosztott szlo­vákiai falvak, Ostrý Grúň, Kľak, Pi­la ... A| imodern bratislavai fagyasztó üzemben még ma is emlegetik" Szűcs Lászlót, volt főmechanikusukat. És végre ismét ott kötött ki, ahol va­lamikor inasként kezdte, a BEZ-ká­ban. SOK-SOK EMLÉK gyűlik össze egy életen át, őrizni kell a jót is, a rosszat is. A régieket újak váltják fel. De nincs idő az emlékezésre. Várják a gépek, várják a munkatár­sai. Várják a dolgos hétköznapok. (eres) ÜJ SZÓ 5 1960. május 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom