Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-08 / 98. szám, péntek

Az új járás örömfeli távlatai Az ország területi átszervezésének eredményeképpen a filakovoi, poltári, Modrý Kameň-i és a šahyi járás községeinek összevonásából Lučenec székhellyel kibontakoztak az új nagy járás körvonalai. Az új járás 160 községével és több mint 129 eier lakosávtl hatalmas gazdasági és kulturális fontosságú területet képez, ahol a gyarapodással párhuzamosan az irányítás és a közigazgatás megszervezésének gondjai is megnövekedtek. Ki fogja irányítani e hatalmas terület politikai, gazdasági és kulturális életét? A munka nagy része elsősorban a kommunisták vállára nehezedik, akik a régi járások fejlesztésében óriási tapasztalatokat szereztek. • • • f t t • Á járások egyesülésének jelentősége Nem szükséges nyomatékosabban hangsúlyozni, az öt járás egybeolvadásának népgazdasági szempontból és az emberek egymásközti kapcsolatainak továbbfejlesztése céljából nagy jelentősége van. Az új feltételek között a megnagyobbodott járás területén célszerűbben használhatók fel a járás fejlesztésére előirányozott beruházások a mezőgazdasági termelés fellendítésére és kulturális, egészségügyi központok létesítésére. Ezek mind a lakosság életszínvonalának további jelentős emelkedését teszik lehetővé. Az új járás túlnyomórészt mezőgazdasági jellegű, hiszen lakosainak döntő többsége földmüveléssel foglalkozik. A szocialista nagyüzemi termelés a járás csaknem valamennyi falujában nagy teret hódított. Ennek ellenére még 7 ezer hektár földön magángazdálkodást folytatnak, s főleg Trebišovcén, Veľký Krtíšen, Nitra nad Ipľom községben a mezőgazdaság elavult módszereivel művelik a földeket. A több, nagyobb termést azonban csakis a nagy parcellák kialakításával, a szövetkezeti gazdálkodás keretében lehet biztosítani. Éppen ezért meg kell győzni az említett községek kisés középparasztjait, hogy bátran lépjenek a szövetkezetbe, mert az új járás belátható időn belül megvalósítható és igen szép távlati tervei csak úgy lehetnek még hatásosabbak, ha a kitűzött feladatok elvégzéséből ők is részt vállalnak. Sokan úgy vélekednek, hogy az új járás területén a mezőgazdasági termelés lényeges növelése nagy nehézségekbe ütközik. Ezt főleg arra alapozzák, hogy a járás legjobban termő földjei az Ipeľ folyó mentén terülnek el, ahol a medréből kilépő víz évente több mint 13 ezer hektár szántóföld és rét termését, sok száz szövetkezeti tag munkájának eredményét teszi tönkre. Hatalmas víztároló építését tervezik Rendszerünkben a parasztember nincs magára hagyatva. A munkásosztály anyagi eszközök beruházásával, fizikai munka végzésével a lučeneci járás termelőit is támogatja, hogy minél nagyobb eredményeket érjenek el földjeiken, az istállókban. így született meg az Ipeľ mentén fekvő földek ármentesítésének gondolata, melyről Juraj Moravčík elvtárs, a Modrý Kameň-i JNB elnöke a következőképpen tájékoztatott: — Az évenként megismétlődő vízáradás megszüntetése és az öntözéses gazdálkodás megszervezése érdekében az Ipeľen Muľa község felett az állami vízgazdálkodási szervek célszerű víztároló megépítését javasolják. E mű megépítésével a környékbeli szöJ vetkezetek évente több mint 35 millió korona kártól mentesülnének. Ogy tűnik, mintha az Ipeľ mentén, ahol gyakori az áradás, elegendő vízmennyiség lenne. A valóságban - főleg a növények fejlődésének időszakában — az egész Ipeľ mente vízben igen szegény. Ezeket az állapotokat évközben a víz állásának és elosztódásának egyenlőtlensége okozza, mivel a folyó vízének 72 százaléka már az év első felében elfolyik. Éppen ezért, ha intenzívebb, belterjesebb gazdálkodást akarunk bevezetni, akkor e vidéken legalább 8700 hektár szántóföld öntözésének kérdését okvetlen meg kell oldani. A mul'ai gát megépítése, ahol nagymennyiségű vizet lehet tárolni, az öntözőrendszer kiépítését is lehetővé teszi, s az egy hektárra eső tiszta jövedelem a környéken 3900 koronára emelkedik, ami az eddigi bevételekkel szemben 1600 korona növekedést jelent. 48 millió korona jövedelem A mul'ai gát megépítése nemcsak a mezőgazdasági termelés szempontjából, hanem a felépítendő pőtori hőerőmű vízellátásának biztosítása céljából is felbecsülhetetlen jelentőségű. A vízgazdálkodási művek igazgatóságán azt is kiszámították, hogy a víztároló — melynek megépítése ugyan 149 millió korona beruházást igényel — mégis egyike lesz leggazdaságosabb vízgazdálkodási berendezéseinknek. Az árterület megszüntetése következtében az öntözéses gazdálkodás megszervezésének eredményeképpen az Ipeľ menti földek 48 millió korona értékű terménnyel gazdagítják a környékbeli szövetkezetek bevételeit. Ha ehhez nem is számítjuk hozzá a mellékbevételeket, a mul'ai vízmű építésének kiadásai négy éven belül megtérülnek. Az új járásban kialakult feltételek között, a lakosság hathatós támogatásával e terv megvalósítható, ami egyúttal az Ipeľ mente dolgozói évszázados óhajának beteljesülését is eredményezi. Keserű múlt — örömteli jövő Az új járás a mezőgazdaság fejlesztésén kívül nagyarányú iskolai építkezést, a helyi ipar üzemeinek bővítését, kultúrházak létesítését, a vasúti és autóbuszösszeköttetés vonalainak kiszélesítését is tervezi. A falvak villamosítását a tervek szerint rövid időn belül szintén megvalósítják. Az új járás eddig még nem elektrifikált 11 községében hamarosan kigyúl a villanyfény, ami a lakosság kulturális fejlődésének és a mezőgazdasági termelés fokozásának szempontjából döntő jelentőségű. Az egészségügyi központok számát a jelenlegi 37-ről 42-re emelik és több orvos beállításával jelentős mértékben megjavítják a dolgozók egészségéről való gondoskodást. A most alakult járás területén a burzsoá köztársaság idején alig volt üzem, mely a munkásokat foglalkoztathatta volna, szinte évről évre nőtt a munkanélküliség. Most viszont a pőtori bányák, a fil'akovoi Kovosmalt és a többiek több mint 40 ezer munkásnak nyújtanak munkát, biztosítanak nyugodt megélhetést. A következő ötéves terv folyamán pedig még további üzemek létesítését tervezik. Ezek között nagy jelentőségű baromfitenyésztő és feldolgozó üzem épül Tomašovcén. A Banská Bystrica-i kerület vízgazdálkodási szerveinek dolgozói pedig hazánk felszabadulásának jubileumi évfordulója alkalmából elkészítik az egész járásra vonatkozó vízgazdálkodási program mintatervezetét, mely összefügg majd a Hriňová-Lučenec-Fiľakovo csoportos távvízvezeték építésének befejezésével. Ez a kezdeményezés az új járás lakosságának megmutatja azokat a lehetőségeket, melyek kihasználásával még magasabb szintre emelhetik a mezőgazdasági termelést, egyben új munkalehetőséget biztosít a járás dolgozói számára. Az emberek akaratereje, kezdeményezése a döntő Ezek a feladatok nagy követelményeket támasztanak a kommunisták és a pártszervezetek munkájának megjavításával szemben. A nemrég lezajlott alakuló járási pártkonferencián az elvtársak már ezekkel a kérdésekkel is foglalkoztak és határozatba foglalták, hogy mit tesznek a pártszervezetek a mezőgazdaságnak és a járás iparának fejlesztése érdekében. Nem kerülte el a figyelmet az a tény sem, hogy a kitűzött feladatok teljesítése céljából meg kell szilárdítani a kevés taggal rendelkező pártszervezeteket, hogy a párt befolyása mind az iparban, mind a mezőgazdaságban kellőképpen érvényesüljön. Az új járásban lényegesen megnövekszik a nemzeti bizottságok jogköre is. A nemzeti bizottságban dolgozó kommunistákra az a feladat hárul, hogy minél több lakost vonjanak be a járás irányításába, akik kezdeményezésükkel, javaslataikkal nagymértékben meggyorsíthatják a célok elérését. A járás lakossága most a választásokra készül és a nemzeti bizottságok által összehívott nyilvános gyűléseken, otthonában formálja, mindennapi munkájában pedig megvalósítja a járás fejlesztésére irányuló terveket. Az új járási pártbizottság is mindent megtesz, hogy aktív munkájával, a néppel összefogva a dolgozók jóléte és a társadalom érdekében új győzelmek elérésével gazdagítsa a lučeneci járás hírnevét. Szombath Ambrus — Dr. Hans Stubbe tanár, a Német Mezőgazdaság tudomány i Akadémia elnöke e napokban a Csehszlovák Mezőgazdaságtudományi Akadémia vendégeként Prágában időzik. Dr. Stubbe a kísérletezésekkel kapcsolatos egyes feladatok megoldása terén szükséges együttműködés elmélyítéséről tárgyal a Csehszlovák Mezőgazdaságtudományi Akadémia képviselőivel. Nagyhozamú növény a cukorrépa Noha a cukorrépa termesztése terén egyre javul a helyzet, számos EFSZ és állami gazdaság még mindig nem értékeli kellőképpen e növény jelentőségét és nem éri el az átlagos hektárhozamokat sem. Éppen ezért hangsúlyoznunk kell, hogy a cukorrépa mint nagy tápértékű takarmány igen fontos szerepet tölt be mezőgazdasági termelésünkben. A cukorrépa melléktermékei, a répakaraj, a répaszelet és a melasz igen értékes takarmányt nyújtanak. Ha hektáronként 300 mázsa átlaghozamot érünk el, akkor e mennyiség takarmányértéke 7000 liter tej, avagy 400 kg hús termelését teszi lehetővé. Ez idén a cukorrépa egységes felvásárlási ára 19 korona mázsánként. Előfordult, hogy a termelők arról vitatkoztak, kedvező lesz-e az ár számukra. Egyetértelműen kijelenthetjük, hogy ez az ár igen is kedvező. Minél nagyobbak a hozamok, annál kisebbek a termelési költségek és annál nagyobb mértékben növekedik a cukorrépa jövedelmezősége. Nem simíthatunk azonban különös jövedelmezőséggel, ha a hozam hektáronként az átlagon )

lul marad s pl. csak 200 mázsát >sz ki. Vegyünk azonban e helyen 327 mázsás átlagos hektárhozamot és vizsgáljuk meg, hogy ez hektáronként 5054 korona ráfordítás mellett milyen bevételt jelent a termesztők számára. Bevétel cukorrépáért Az ingyenes vetőmag (hektáronként 25 kg) értéke . . . Kedvezményes cukor értéke Szállítási költségek megtérítése (átlag) . A takarmány értéke 6213,- Kčs 250,490.245.3499. Összbevétel cukorrépáért összköltségek .... 10697. - Kčs . t . . 5054.- „ Nyereség hektáronként 5643,- Kčs A hozamok növelésének lehetőségéről tanúskodik a trebišovi EFSZ példája, ahol Lopatník elvtárs tavaly egy kísérleti hektáron csaknem 917 mázsa termést, a križovaní pionírok hektáronként pedig 824 mázsa hozamot értek el. Nagy hozamokkal dicsekedhetnek a marcelovai, vozokanyi, bzincei szövetkezetesek is. Mi ezeknek a sikereknek az alapja? Elsősorban a belterjes gazdálkodás és az, hogy az említett termesztők fokozatosan a répa öntözésére térnek át. Földműveseinknek ezt a termelési módot kell követniük. Nem csekélyek azok a feladatok, amelyeket ez idén kell teljesítenünk. A cukorrépa idei beadását ugyan szerződésekkel 100 százalékon felül biztosítjuk, de a felvásárlási terv teljesítése sok igyekezetet igényel a termesztőktől. A nemzeti bizottságoktól és a cukorgyáraktól elvárjuk, hogy a termesztőket, különösen a nemrég alakult Szövetkezeteket a jövőben is fokozott támogatásban részesítsék és így nemcsak a cukorrépa termesztésére nyújtanak segítséget nékik, hanem általában a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos feladatok teljesítésében is. A legutóbbi években kedvezően alakul a cukorrépatermesztök, a nemzeti bizottságok, a GTÁ-k, a kísérleti intézetek, a közlekedési és a cukorgyári dolgozók együttműködése. A nagyobb igényeket támasztó feladatok egyre nagyobb együttműködést követelnek. Hazánkban minden feltétel megvan arra, hogy fokozott munkalendülettel a cukorrépatermesztést világviszonylatban is a kellő színvonalra emeljük. L. G. MÚLT ÉS JELEN XRNOVEC NAD VÁHOM, ez a forradalmi múltú falu a napokban ünnepelte felszabadításának 15. évfordulóját. A helyi nemzeti bizottság, a helyi pártszervezet, a tömegszervezetek, az iskolák s nem utolsó sorban a lakosság is lelkesen készülődött az évforduló méltó megünneplésére. Látogatásunk alkalom volt arra, hogy megismerkedjünk a falu fejlődésével, s hogy most Molnár István aktivista tájékoztatása alapján elmondjunk egyet-mást a falu fejlődéséről, életéről. Mint mindenütt, itt is természetesnek veszik mindazt, ami a faluban történt, megváltozott. A történteket nem illetik a „csodálatos" jelzővel, mert hisz a fejlődés, az átalakulás szocialista társadalmunk törvényszerű tartozéka. Mégis, talán éppen ezért célszerű, ha tudatosítjuk, megszívleljük - megkeressük a történtekben, átalakulásban az értelmet, értéket és a célt. Ma senki sem tartja csodának, ha egy munkás, vagy paraszt házat épít — esetleg megcsodálhatjuk, milyen házat épít — mégis az a valóság, hogy a faluban 156 család költözött új otthonba, többet mond, mint a puszta tény. Vagy talán a múlt rendszere védelmére beszélhet ilyen tényekről? — Nem, nem beszélhet, nem bizonyíthat, mert ilyen példákat sem itt, sem másutt nem talál. Ám a jelen ilyen példákban gazdag. Egynéhányat megemlítünk. A faluban majd hat kilométer hosszú utat és járdát építettek, illetve javítottak meg. Ez év végéig a falun keresztül vezető országutat portalanítják. Ez is a falu fejlődéséhez tartozik éppúgy, mint az iskolák bővítése. Az évek pergése alatt a tantermek megkétszereződtek s rövidesen megkezdődik az új, kétemeletes, tizennégy tantermes iskola építése, vízvezetékkel és központi fűtéssel ellátva. Egyszóval modern iskolát kap a falu, amilyenről a múltban álmodni sem mertek. Vagy mit bizonyít ez ez idén felépülő kultúrház? Nem kevesebbet, mint azt, hogy a múltban nem volt. Ma lehet s mert szükség van rá — lesz! A falu fejlődésével fejlődnek, változnak az emberek — kultúrszomjuk egyre növekszik s az igény és kielégülés egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A rádió, mint a művelődés és szórakozás eszköze sem számít már ma ritkaságnak a munkások otthonában. A rádiók száma alig kevesebb hét és félszáznál s már hatvanöt televíziókészülék is van a faluban. Ezek olyan tények, melyek jelentőségét ha akarnánk se tudnánk felmérni számokkal. De a számokat meg lehet szólaltatni. S ha ilyen számok tanúskodnak a jelen mellett: ma kilencszer annyian kapnak nyugdíjat — és magasabb nyugdíjat -, mint tizenöt évvel ezelőtt, akkor ezek a számok magukért beszélnek s tudatosíthatjuk, mit jelent számunkra a felszabadulás, hogyan gondoskodik pártunk az emberekről. A helyi nemzeti bizottság és a pártszervezet szervezik, irányítják a falu életét. S hogy erőfeszítésük nem marad meddő, elég ha említést teszünk a kötelezettségvállalások szervezéséről. A kommunisták karöltve a nemzeti bizottsági tagokkal személyes agitáciőt folytattak a lakosság körében. Ennek a közvetlen szervezőmunkának az lett az eredménye, hogy a faluban hazánk felszabadításának 15. évfordulója tiszteletére 480 egyéni kötelezettséget vállaltak. Az emberek megértették, hogy az útmenti árkok rendbehozása, a kultúrház felépítése, a sportpálya és a park megjavítása sajáť ügyük — saját kezükben van aí ecset, s amilyenre festik falujukat, olyan lesz. S az, hogy az emberek ezt egyre inkább megértik, a kommunistáknak és a helyi nemzeti bizottságnak az érdeme. Bár nem minden nemzeti bizottsági tag kapcsolódik be egyforma lelkesedéssel, a munkába, azonban a többség megteszi a magáét s munkájuknak megvan a gyümölcse. A HALADNI AKARÁSNAK jelét látjuk a földművesszövetkezet fejlődésében is. Az utóbbi évek alatt a szövetkezet megerősödött s az eredmények megelégedést válltottak ki az emberekben. Persze nem olyan megelégedést, hogy most már nem iparkodnak, törekednek szebb eredmények elérésére. Ez megmutatkozik a szövetkezet figyelemre méltó kötelezettségvállalásában. A szövetkezetesek kötelezettségvállalása, amit a kukorica és a cukorrépa hektárhozamainak emelésére tettek, meghaladja a negyvenezer korona értéket, azonban ha ezt az állattenyésztés szempontjából nézzük, a vállalások teljesítése még növeli az értéket. Ez lehetővé teszi az állattenyésztés fejlesztését, ami a vállalásokban kifejezésre is jut. Ugyanis az állattenyésztés terén a szövetkezet 749 ezer korona értékű kötelezettséget vállalt! Itt számítanak az állatállomány növelésére és ä hasznosság emelésére. Az ilyen vállalás már jelent valamit a tarsolyban, mert ha teljesítik — s a teljesítésre megvannak a feltételek — nemcsak a tagok érzik meg a jutalmazásban, hanem egyben a szövetkezet megszilárdulását is jelenti. Ez iránt nem lehetnek közömbösek a tagok s bizonyára latba vetik erejüket, hogy adott szavukat valóra váltsák. A NEMZETI BIZOTTSÁGI TAGOK sokrétű munkájukban arra törekedtek, hogy a választők, a lakosság igényeit a legjobban kielégítsék. Nem egészen három évvel ezelőtt akciőprogramtervbg foglalták feladatukat. A nemžeti bizottsági tagok rövidesen választóik elé állnak, hogy beszámoljanak, mit tettek, milyen munkát végeztek a választők, a falu érdekében. Lesz miről beszélni, hisz e rövid három év alatt is történtek változások a faluban — az emberek életében. A változásokban részük van a helyi nemzeti bizottság tagjainak és a kommunistáknak is. Ezt a változást mindenki felmérheti a múlt és a jelen közötti különbséggel. KEREKES ISTVÁN Nem akarunk szalmát csépelni Az Oj Szóban decemberben cikket közöltünk arról, hogy a seneci téglagyárban részben helyiséghiány miatt nem folyik rendszeresen a pártoktatás. A nagy kultúrtermekben építkezési dolgozók laktak, akik bővítik, korszerűsítik a gyárat. A helyiség kérdése már jó néhány hete megoldódott, a kőműveseket máshol szállásolták el, de a pártoktatást azóta sem tartják meg. Igaz, Varga elvtárs, a pártszervezet elnöke annak idején azt mondotta, hogy nem is annyira a helyiség miatt, hanem inkább maguknál kell keresni a hibát. Megígérte, hogy megkeresik és behozzák a lemaradást. Gondoltuk, hogy a téglagyár kommunistái nagyobb felelősséggel látnak hozzá e feladat teljesítéséhez, ha a pártoktatásban bekövetkezett lemaradásról írunk az újságban. De nem úgy lett. Barbierik elvtársnak, a téglagyár igazgatójának ismét bíráló szavakat kellett hallgatnia a helyi pártkonferencián, ahol a szemükre vetették, hogy a pártoktatással nem törődnek. Nem helyes, ha egyes elvtársak azt gondolják, hogy már csak néhány napról van szó a pártoktatási év végéig és azt már valahogy átszunyőkálják. Különösen furcsa, hogy ezt csak a politikai iskolázásra vonatkoztatják. Az üzemben hetente kétszer szakiskolázást tartanak. Az üzem dolgozói most térnek át az új bérrendszerre és kvalifikációs vizsgákra készülnek. A szakoktatást azért is előtérben tartják, mivel a gyár kiépítésével, gépesítésével a | munkatermelékenységet 50 száza| lékkai akarják emelni. De hiszen ennek megvalósításához politikailag fejlett elvtársak kellenek! — Hibát követtünk el, hogy sok más feladat mellett lebecsültük a pártoktatást, — mondja Barbierik elvtárs. — Javaslatot tettünk, hogy a szakoktatást bővítsük ki politikai iskolázással. Amikor a dolgozók szakelőadásra jönnek, politikailag is képezhetik magukat... Krajčovič elvtárs, pártbizottsági tag, aki hallgatta társalgásunkat, egyetértett a javaslattal. A pártbizottsági gyűlésen majd foglalkoznak vele, és intézkedni fognak. Megígérte, hogy legközelebb, ha arra járunk, meggyőződhetünk róla. Mi a viszontlátás reményében búcsúztunk az elvtársaktól, mert ha valamit bírálunk, az is érdekel bennünket, van-e annak foganatja. Hogy a szakoktatást az elvtársak a jövőben egybekapcsolják a politikai oktatással és politikai előadásokat tartanak az üzem dolgozói számára, ez helyes elgondolás. Ezzel azonban nem értük el, amit a „Még mindig nem késő" című cikkünkkel el akartunk érni. A pártoktatás az idén előbb ér véget. Azonban az újságban közölt bírálat tanulságul szolgálhat a következő pártoktatási évre. Rendszeresen kell tartani az öszszejöveteleket, mert ha egyszer fennakadás áll be bárki vagy bármi végett, nehéz azt aztán behozni. Drábek Viktor * 1960. április fc