Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-30 / 119. szám, szombat

M UN K A C S Y mihAL Y „Mese nincs mesésebb, mint a tni Mun­kácsunk históriája, — a vézna kis aszta­5 losinasé, — aki elindult mezítláb, egyedül, hogy meghódítsa a világot, s azt meg is cselekdte." A kor lelkes bámulatát feje­zik ki az életrajzíró Maion,yai szavai a proletársorsból, maga erejéből és tehet­ségéből világsikerre emelkedett mester iránt, aki a múlt század kritikai realiz­musának nagyszerű képviselője. Gyermekkora (sz. 1*44) a .zabadságharc és a reá következő elnyomás idejére esik. Korán jut árvaságra s esztendőket tölt testi-lelki megaláztatások közt egy kizsákmányoló békéscsabai asztalos mű­helyében. Ezek az élmények forrásai ké­sőbbi művészetének, mely hűséges tü­körképe kora társadalmának. — Szamosi, a vándorfestó, indítja el a művészet út­ján. Pest után a kUlföldi akadémiák szel­leme sem nyomja el benne a hazai népi témákhoz való ragaszkodást. Döntő ha­tással van rá Párizsban a forradalmi szemléletű, valóságábrázoió Courbet, ki­nek müvei a hétköznapok emberi mun­káját s tragédiáját mondják. — A 26 éves Munkácsy első hatalmas alkotása a Párizsban aranyérmet nyert Siralomház, a magyar népi dráma kifejezője, az osztrák- és osztályzsarnoksággal szembe­forduló szegényparasztok ellenállása, me­lyet a lázadás viharzó szenvedélye fűt. — Itt Is, mint későbbi, a történelmi festmény magaslatára emelkedő életké­peiben (Tépéscsinálók, Éjjeli csavargók) a szabadságharc utáni évek tökéletes megszólaltatója A világraszóló erkölcsi és anyagi sike­rek után a francia fővárosban élő Mun­kács.vban a haladó realista piktúra új diadalát látják. A képkereskedők, kikhez szerződés köti, s a közönség egyre újabb szenzációkat várnak tőle s befolyásolják művészetét. A gyenge idegzetű Munkácsyt a megfeszített munka közepette kétségek I fogják el s megtorpan. Melléállnak barát­ja, Paál László, ki a barbizóni erdők jó­tékony csendjében a tájfestés felé irá­t nyitja, — s felesege: a végtelenül becs­vágyó, hiú özvegy bárónő. Ragyogó fény­űzéssel berendezett otthonuk társadalmi és művészeti központ. Ebben a légkörben a nyolcvanas évek közepe táján a mély és igaz emberi tartalmú, magyar tárgyú életképeket könnyedebb, színesebb sza­Iónművészct váltja fel. Munkácsy ezúttal a párizsi nagypolgárság csillogó külső­ségeinek világát veszi ecsetre. — Vakság­gal fenyegető régi betegsége jelentkezik újra. Ebben a fojtó élményben gyökerezik a világsikert jelentő Milton-kompozíció, mely a testi kin felett győzedelmeskedő alkotőakaratról szól. — Hatalmas, remek felépítésű vászna: Krisztus Pilátus előtt inkább társadalombírálat, mint vallásos megnyilvánulás. 20 év után visszatér Pestre, hol hódoló ünnepeltetésben része­sül. 1895-ben, betegen, 10 évi eltévelyedés után a forradalmi hangú Sztrájk-ban az erősödő osztályharc, a proletár öntudat ébredésének pillanatát ragadja meg. Mun­kácsy újra megtalálta a néphez vezető utat, a nép mellé áll s a történelem részesévé teszi. Ezen az úton gyötrő idegbaja miatt, melyet gyógyintézetekben kezeltet, nem mehet tovább. Négy évi szenvedésének 1900 május 1-én vet véget a halál. Változatos tárgyú, valóságban gyökerező, pozitív művészetének gyújtópontjában a tipikusan s ezen belül egyénien jellem­zett ember áll. S hogy a magyar képző­művészet tángelméjű festője képeinek eszmei mondanivalóját mindig azok az osztályfeltételek döntötték el, melyek között élt, azt legvilágosabban a lenini tétel magyarázza: „A társadalomban élni és tőle függetlennek lenni nem lehetsé­ges." BÁRKÄNY JENÖNÉ Peter Karvaš: ÉJFÉLI MISE A Magyar Területi Színház bemutatója Peter Karvaš Éjféli miséjéről, a háború utáni szlovák drámaírás minden kétséget kizáróan legjobb alkotásáról már rész­letesen írtunk a bratislavai Hviezdoslav Színház bemutató előadása után. Azóta a darab Prágában is színrekerült, sőt sikere fetfigyettetett határainkon túl is, többek között budapesti rádióváltozatát is hallottuk, tgy nem szükséges újra foglalkoznunk a tartalmi résszel, elég, ha rámutatunk arra, hogy Karvašnak igazán meggyőző, hatásos művészi for­mában, élő és nem megszerkesztett tí­pusokkal sikerült a társadalmi igazság­nak megfelelően tükröt állítania a fa­sizmus táptalaját jelentő kispolgárság elé. Az Éjféli mise nagy értéke első­sorban abban keresendő, hogy szerves egységben álcázza le a sajátos szlovák klerikális fasizmust s ugyanakkor fel­tárja a német, az olasz, a magyar, álta­lában a fasizmus közös gyökerét. Ezért helyes, hogy a Magyar Területi Színház is műsorára tűzte. Annak ide­jén mi is rámutattunk a darab egy­két, nézetünk szerint vitatható pontjára, elsősorban arra, hogy a nemzet egész­séges zömét képviselő Katka és Ďurko jelenete nem illeszkedik be szervesen a dráma felépítésébe, és így hosszadalmas­nak, retardáló jellegűnek tűnik. Másrészt azt is kifogásoltuk, hogy Bräcker, a fa­siszta német Hadnagy, ez a gátlástalan gyilkos túlságos fölénybe kerül a Kubiš ­családdal szemben, ami ugyan nagyon hatásossá tette a darab azon jelenetét, amelyben Kubisék fejére olvassa, hogy Ďurko haláláért ók felelősek, de a ci­nizmusnak ez a mérhetetlen felfokozása már a hitelesség rovására ment. A kri­tika ebben a két pontban lényegében megegyezett és Karvaš dicséretére válik, hogy számos drámaírótól eltérően, szám­bavette ezeket a megjegyzéseket és da­rabját átdolgozta. Az új változatban Kat­ka és Ďurko párbeszéde már nem ját­szódik le külön jelenetben, hanem bele­illeszkedik a mű szerkezetébe. Ez feltét­lenül javára válik' az Éjféli misének. Más lapra tartozik az, hogy még így sem sikerült lényegesen több életet le­helni ebben a két alakba, amely fontos szerepet tölt be elsősorban eszmei síkon, hiszen azt hivatott jelképezni, hogy a fasizmussal, a kispolgári mentalitássál harcban áll a nemzet javarésze. A má­sik vitatott kérdést a szerző úgy ol­dotta meg, hogy a Kubiš-család tagjai kölcsönösen leplezik le egymást, míg Bräcker csak a vallásos hit megszálott­jának, az anyának vágja szemébe a meg­döbbentő igazat: ha a papnak nem val­lotta volna meg gyónás közben fiának, a partizán Ďurkónak esetét, akkor fia nem került volna vesztőhelyre. Ez a megoldás objektíve csökkenti kissé a drámaiságot, viszont nagy nyereséget je­lent azért, mert így még jobban ki­domborodik a kispolári család néhány visszataszító feliemvonása. Mindent egy­bevetve úgy hisszük, hogy az átdolgo­zás nem volt hiábaváló, s megérte a fá­radtságot. Konrád Józsefnek az Éjféli mise volt első önálló rendezése. Meglepő, hogy ez a tehetséges színész ezen az új és na­gyon nehéz munkaterületen is igazán elismerésre méltó eredményt tudott elér­ni. A legtöbbre azt becsülöm, hogy né ­hány más előadás megtekintése után sem próbálkozott idegen rendezői felfogás egyszerű lemásolásával — ami eleve si­kertelenségre ítélte volna, hiszen egé­szen eltérő körülményeket és feltétele­ket kellett számbavennie — hanem a részletekben sokat tanulva és alkotó módon alkalmazva a követendőt, egyéni meglátással vitte színre a darabot. Ez különösképpen Katka és Ďurko úgyne­vezett fáskamra jelenetében jut kifeje­zésre, amelynek megoldása véleményem szerint jobb a bratislavai és a prágai előadáson látottnál is. Kissé tömöríti a szöveget (nem ártott volna még job­ban!) és a második plánba helyezi úgy, hogy ne csökkenjen a feszültség. Ettől eltekintve az egyes alakok lélektanát is helyesen értelmezi — kivételt csupán Bräcker hadnagy figurája képez, amely­ről lefaraghatta volna a cinizmus kül­sődleges megnyilvánulásait, amelyek a szerző elképzelésével ellenkezve már jó­előre elárulják, mi rejlik az „úriemberi" külső mögött. Konrád felfogásában az Éj­féli mise magyar színpadon is jól tel­jesíti küldetését: figyelmeztet a fasiz­must általában jellemző vonásokra. Né­zőnk, amikor megtekinti ezt a darabot, a kitűnően tipizált alakokban feltétlenül felismeri a nyilasok, a magyar fasiszták visszataszító fiziognómiáját s nem külön­ben a magyar kispolgárság számos jel­lemvonását is. Hatvani László a gárdista Marian sze­repében kitűnően testesítette meg a kor­láton, nyers, embertelen s ugyanakkor gyáva fasiszta gyilkost. Palo ezzel szem­ben a két oldalra játszó alibista típusa, aki finomkodik és látszólag korrektül vi­selkedik, de egyedüli célja a felfelé tör­tetés s ennek érdekében mindenre ké­pes. Siposs Ernő alakítása lényegében jó, megértette, hogy kit kell megjátszania, csak a színészi technikával vannak még bajok, arcjátékában, mozdulataiban gyak­ran merev, eszközeiben nem eléggé vál­tozatos. Udvardy Anna Vilmája a köbe­faragott bigottság, élvezet megfigyelni milyen fölényes biztonsággal játsza meg a vallási őrület határán mozgó anya tra­gikumát. Turner Zsigmond Bräckerje ak­kor lett volna igazán nagy alakítás, ha a második felvonásban nem játszotta vol­na túl szerepét, ha jobban kihangsúlyozta volna: a felszínt tekintve Bräcker tip­top „úriember". Felesleges Bräckert kari­kírozni, mert a szöveg hovatovább mind­inkább feltárja a néző előtt, milyen hi­degvérű, visszataszító gyilkost takar a jómodor, udvariasság, elegancia. Két­ségtelen, hogy Turner a további előadá­sok során még sokat változtathat sze­repén. Minden adottsága megvan ahhoz, hogy hibátlan alakítást nyújtson. Nagy Eszter Angélája az előadás egyik erős pontja, szerepét átélve viszi színre ezt a pillanat örömeinek élő nőt, aki azonban minden kispolgári vonása ellenére is megőrizte emberségének pislákoló tüzét. Csak elismeréssel nyugtázhatjuk Király Dezső , 'Kubiš), Ferenczy Anna (Katka) és Dráfi Mátyás (Ďurko) játékát. A fordítás Tóth Tibor avatott, minden árnyalatot hűen visszaadó munkája. A legnagyobb dicséret talán az, hogy egyet­len egy pillanatra sem éreztük, hogy ez fordítás. Egyedül a dráma zárómondata vitatható. Nézetem szerint a mű logiká­jával sokkal inkább összhangban állt vol­na az eredeti: „Nem. Itt nincsenek fa­siszták" helyett az ilyen hangsúlyozás: „Nem. Itt fasiszták nincsenek." Hisz a darab éppen arról szól, hogy a kispolgári mentalitás még nem jelent önmagában fasizmust, de annak táptalaja, éltető gyökere. Štefan Bunta díszletei ezúttal nem ta­núskodtak valamilyen újszerű meglátás­ról, elég szegényesen hatottak. Az Éjféli misének megérdemelten nagy volt a sikere. Ez is arra késztet, hogy megmondjam annak a 38 karvainak, akik közvetlenül a második bemutató előtt lemondtak megrendelt jegyükről, arra hi­vatkozva, hogy nekik elegük van a há­borúból, ők szórakoztató darabokat akar­nak. (valószínűleg a Marica grófnőre gon­doltak) — nincs igazuk. Rájönnek erre, ha felteszik önmaguknak a kérdést: Elég az, ha nem akarjuk a háborút, a fa­sizmust? A válasz, meggyőződésem sze­rint összhangban áll majd KarvaS darab­jának szellemével: — Nem, nem elég! A háború, a fasizmus ellen harcolni is kell. Az Éjféli mise erre is tanít, és a kar­vaiak, ha jól megfontolják a dolgot, a jö­vőben nem utasítják vissza az ilyen erőt edző és nemesítő leckét. GÁLY IVÁN' Bratislavában rendezik a repülőakrobata VB-t Augusztus 28. és szeptember 4-e között rendezik meg első alkalommal a repülő­akrobaták világbajnokságát. A Nemzetközi Sportrepülő Szövetség választása Bratisla­vára esett. Ez újabb kitüntetés a Cseh­szlovák Aeroszövetségnek és Bratislavának, ahol a múltban nagy sikerrel rendezték a modellezők és ejtőernyősök világverse­nyeit. A verseny feltételeit a Nemzet­közi Sportrepülő Szövetség mind a 48 tagállamának elküldötte. Eddig Fran­ciaország, Anglia, Szovjetunió, NSZK je­lentette be írásban biztos részvételét. Svájc, Spanyolország légi akrobatái élénk érdeklődést nyilvánítottak a versenyek iránt. A rendezőség 20 állam megje­f ff lenésére számít. A jelentkezések határ­idejét július 28-ában állapították meg. A repülő-akrobaták kötelező és szaba­don választott akrobatikus mutatványok­kal szerepelnek. A bratislavai világbaj­nokságot repülőnappal kezdik. Verseny­zőink közül legalább három akrobata és az országos bajnoknő is jelen lesz a ver­senyeken. A végleges döntést a Brnóban júliusban sorra kerülő országos bajnok­ság után hozzák meg. Légi akrobatáink egy évi szünet után júliusban újra in­dulnak a népszerű coventryi versenyen, amelyen 1957-ben Krista győzelmet ara­tott, 1956. és 1958-ban csapatunk a má­sodik helyen végzett. Nagy sikerrel végződött a Slávia sportakadémiája (ár) — A Slávia sportszervezet egyike országunk legnépszerűbb sportegyesüle­teinek. Ez érthető is, hisz a sportolni vágyó diákokat fogja össze, s így nem­csak a fiatalság, hanem a szülök körében is nagy közkedveltségnek örvend. A bratislavai Slávia sportszervezet a felszabadulási ünnepségek keretében az év­forduló alkalmából remekül sikerült sportakadémiát rendezett a Mladá Garda bratislavai diákotthonban. Az akadémián nemcsak sportbemuta­tókra került sor, hanem szép kultúr­műsorokra is. A szép műsorszámok so­rozatát Mikuláš Huba érdemes művész szavalata nyitotta meg. Utána a „Tech­nik" vegyeskara Alexander Mojzes Mun­kások dalát adta elő. Ezután következett doc. Jozef Kukura ünnepi megnyitó beszéde. A Slávia sport­szervezet elnöke üdvözlő beszédében meg­emlékezett arról a hőstettről, melyet a szovjet hadsereg vitt véghez tizenöt év­vel ezelőtt, legyőzve a fasiszta hordákat és felszabadítva országunkat. Ezzel le­hetővé tette, hogy hazánk ismét békés életet folytathasson. Rámutatott — a sportszervezet munkáját méltatva — ar­ra, hogy a sportolás célja elsősorban szó­rakoztató, és egészségünk megvédésére szolgál. A sportolás révén erős fiatalsá­got nevelve biztosíthatjuk, hogy ameny­nyiben békés életünket veszély fenye­getné, ezekkel a fiatalokkal ennek védel­mére kelhetünk. így a Slávia sportszer­vezete nemcsak pusztán szórakoztató célt szolgál, hanem a haza védelmére is neveli a fiatalságot. Az ünnepélyes megnyitó beszéd után egymást követték az érdekesebbnél ér­dekesebb számok. A spartakiádbemutatók, énekszámok és szavalatok a jelenlevők számára élvezetet jelentettek. Kitűnő volt pl. a művészi tornabemutató, melyet ez­úttal serdülőktől kezdve az ifjúságiakon keresztül a felnőttekig valamennyi kate­góriában tartottak. Hasonlóan nagyon ér­dekes és a hírverés szempontjából fontos volt a sportiskola vívó növendékeinek bemutatója, valamint a Slávia felnőtt női és férfivívóinak bemutató-mérkőzése. Hatalmas sikert aratott a tornászok két lovon bemutatott gyakorlata, melyen — a kis színpadot figyelembe véve — egészen rendkívüli teljesítményt nyújtot­tak. Nagy tetszést aratott a nők buzo­gánygyakorlata, melyet egy hét tagból álló csoport adott elő nagy precizitással, ízelítőt adva a spartakiádgyakorlatok szépségéből. Itt meg kell mindjárt je­gyeznünk, hogy a Slávia 7 számban több mint 2000 gyakorlatozőval készül a ke­rületi spartakiádra. Ezek közül azután kiválasztják majd azokat, akik részt vesz­nek a prágai bemutatón. A remek estét a lányok tánccsoportja népi táncok bemutatásával zárta be. A közönség megelégedetten távozott a jól sikerült, kitűnően megrendezett akadémiáról, melyen a zökkenőmentes műsor filmsze­rűen pergett le a jelenlevők előtt. A Slá­via sportszervezetét az akadémia meg­rendezéséért minden dicséret megilleti. Vegyen példát tőlük a többi sportszer­vezet is. Á II. kézilabda-liga befejezése előtt (F.) — A kézilabdázók a tavaszi for­duló második felébe léptek. Most indul meg a harc az elsőség megszerzéséért, de a megmenekülés kérdése is előtérbe kerül. A II. ligában minden valószínűség sze­rint a ČH Bratislava kerül a I. ligá­ba. A férfiak csoportjában a Slávia Trna­va és a Lokomotíva Bytča előtt 7-pon­tos előnyt szerzett, amit nehéz behozni. A második hely elnyeréséért érdekes küzdelem alakulhat ki a váratlanul há­rom vereséget szenvedett Trnava, Bytča és a Lokomotíva N. Zámky között. A nőknél a Nové Zámky-iaknak nagy esé­lyük volt az elsőségre. A múlt héten azonban Senecen 2:10 arányú vereséget szenvedtek, s így reményeik tovaszálltak. A tabella élére a Slávia Senec került. A legközelebbi fordulót május elsején a délutáni órákban játsszák. A férfiak mű­sora: Martin—Pov. Bystrica, Piešťany— Kys. Nové Mesto, Prešov „B"—Nové Zámky, Košice—Topoľčany, ČH Bratisla­va— Bytča, Michalovce—Trnava. A nők a következő küzdelmekre állanak ki: Vi­nohrady—Martin, Sv. Jur—Senec, Nové Zámky—Levice, Slovnaft—Hurbanovo. Mit közvetít a rádió... A Csehszlovák Rádió ma 15.50 órai kezdettel a Csehszlovákia—Ausztria olim­piai labdarúgó selejtező-mérkőzést az I. és ni. műsoron közvetíti. Bécs: Šťastný, Bartoš, Koštíŕ és Srna május 1-én részt vesznek Salzburgban az ottani nemzetközi országúti motorkerék­pár-versenyen. Az Ifjúsági Sportjátékok halasa más sportágakra (h) — Hazánk sportolói mind a váro­sokban, mind a falvakon rendkívül sokat várnak a sportjátékok rendezésétől. Az eddig megrendezett versenyek máris ar­ra engednek következtetni, hogy az ér­deklődés a vártnál nagyobb. Könnyű atlé­táink teszik a legeredményesebb lépé­seket. Alig akad szombat délután vagy vasárnap, hogy a sporttelepek körül, er­dőkben, mezőkön ne rendeznének futó­versenyeket. Ezeken a találkozókon per­sze nem bajnoksági címek eldöntéséről, hanem csupán a sportolók aktivitásának felkeltéséről, a tömeges sportolás meg­szervezéséről, esetleg a tehetséges fiatal atléták felfedéséről van szó. A feltűnést keltő eredmények sem fontosak, csupán arra ügyelnek, hogy a résztvevők a ver­seny szabályainak megfelelően lefussák az előírt távot, senkit sem kényszeríte­nek a verseny feltétlen befejezésére. Amennyiben felkészültsége ilyen erőki­fejtésre nem elegendő, a versenyt fel is adhatja. Hogy ilyen esetek tömegesen ne forduljanak elő, a futásra jelentkezőket előzetes tréningnek vetik alá. Nem te­hetik ki a fiatal versenyzőket annak, hogy megroppanjon fiatal szervezetük a túl nagy erőfeszítés következtében. Ezért az edzést lassan, fokozatosan kezdik, a legtapasztaltabb edzők, kiváló eredménye­ket elért atléták vezetésével. Atlétáink közül a legtöbben, így Janeček, Graf, Bohatý, Jurek, Jungwirth és még sokan mások kötelezettséget vállaltak, hogy rendszeresen foglalkoznak a fiatalokkal, 8—10 tagú csoportot vezetnek, amely­lyel tervszerű edzést tartanak. Szlovákiá­ban a bratislavai, košicei, Banská Bystri­ca-i atléták szintén kivették részüket a fiatalok edzéséből. Az Ifjúsági Sportjátékokkal foglalkozva meg kell azonban jegyeznünk, hogy atlé­táinkon kívül valamennyi sportágban fon­tos lenne a játékokra való felkészülés. Ne legyen ez csak a könnyű atléták ügye. A labdarúgó, a kosárlabdázó, a te­niszező éppen olyan mértékben kiveheti részét a sportjátékokban, mint a ke­rékpározó vagy kajakozó. A testi kondí­ció fokozására feltétlenül fontos az erős atlétikai felkészültség. Erről az edzőknek sem szabad megfeledkezniök. Védenceik­nek kötelezővé kellene tenniök a rész­vételt a mezei futóversenyeken. Talán éppen az a baj, hogy sportolóink a kü­lönböző sportágakban túl egyoldalú ki­képzést kapnak, csak a saját sportjuk­kal törődnek, s ezért nehéz őket más testnevelési ágba bekapcsolni. Nemzetközi viszonylatban is sokkal job­ban szerepelnének válogatott sportolóink, ha sokoldalú edzés alapján készítenék fel őket ezekre a döntő fontosságú ta­lálkozókra. A helyes nevelés, az okos tak­tikai felkészítés tehetséggel párosulva a legnehezebb helyzetben is megtalálja a helyes kiutat. Az Ifjúsági Sportjátékok versenyei bizonyára jó hatással lennének a további fejlődésre. A labdarúgás eddigi olimpiai bajnokai Tegnapi számunkban helyzetképet ad­tunk a római labdarúgó-torna selejtező­mérkőzéseinek jelenlegi állásáról, s egy­úttal rámutattunk arra, hogy az újkori olimpiák történetében a római labdarúgó­torna az első, mely világot átfogó jelleg­gel rendelkezik. Mert nézzük csak meg, kik vettek részt az eddig megrendezett olimpiai labdarúgó bajnokságokon és kik nyerték el a büszke címet. A Párizsban sorra került II. újkori olimpián, 1900-ban először szerepelt a labdarúgás az olimpia műsorán. A tornán mindössze két csapat indult: A iondoni Upton Park együttese Anglia színeit kép­viselte, ellenfele pedig Franciaország vá­logatott csapata volt, mely 4:0 arányú vereséget szenvedett a szigetországi le­génységtől. A labdarúgás első olimpiai bajnoka tehát Anglia lett. Négy évvel később, az amerikai St. Louisban megtartott harmadik újkori olimpián ugyancsak két csapat vett részt az olimpiai labdarúgó-tornán, mégpedig az USA és Kanada. Az Egyesült Álla­mokat St. Louis csapata, Kanadát a Galt FC képviselte. Kettőjük küzdelméből Ka­nada került ki győztesként, amennyiben 4:0 arányban bizonyult jobbnak. 1906-ban Athénben, a soronkívüli olim­pia labdarúgó-tornáján három ország csa­pata vett részt. Elsők lettek a dánok, a második helyet a törökök foglalták el, mögöttük pedig a görögök következtek. 1908-ban Londonban öt ország csapata küzdött az olimpiai bajnoki címért: Ang­lia, Dánia, Svédország, Franciaország és Hollandia. A döntőbe Anglia és Dánia csa­pata került és a dánok 2:0 arányú ve­reséget szenvedtek. 1912-ben Stockholmban az ötödik olim­pián a labdarúgó-tornának 14 részvevő­je volt. A döntőt ismét Anglia és Dánia vívta. Az angolok ezúttal is győztek, az arány 4:2 volt. A harmadik helyre Hol­landia került. A vigaszdíjat a magyar csapat nyerte. 1920-ban, az Antwerpenben sorra került olimpián a tizennégy részvevő között volt első ízben Csehszlovákia is. A mie­ink a döntőig jutottak. A mérkőzés első félidejében ellenfelünk, a belga csapat 2:0-ra vezetett, amikor a csehszlovák együttes megelégelte a játékvezető igaz­ságtalan ítéleteit, sorozatos tévedéseit és elfogultsága miatt lelépett. így Bel­gium lett az akkori olimpiai bajnok. 1924-ben Párizsban az indulók száma már lényegesen több, összesen huszon­kettő volt. Dél-amerikai csapat akkor indult először az olimpiai labdarúgó-tor­nán. Uruguay csapata nagyszerű teljesít­ményt nyújtott, a döntőbe került, ahol Svájc együttesével találkozott. A tenge­rentúliak ekkor is kiválóan szerepeltek és 3:0 arányban győztek. 1928-ban Amszterdamban ismét Uru­guay lett az olimpiai bajnok. A döntőben Argentína volt az ellenfele, aki ellen nagy küzdelem után 2:1 arányban nyert. A harmadik helyre Olaszország került. 1936-ban Berlinben 16 csapat vett részt az olimpiai tornán. Győztese Olasz­ország lett, mely hosszabbítás után 2:1­re győzte le Ausztria csapatát. 1948-ban Londonba 18 nemzet küldte el csapatát es a győzelmet — meglepetés­szerűen — Svédország csapata vívta ki, mely a döntőben 3:1 arányban bizonyult jobbnak Jugoszlávia együttesénél. Harma­dik Dánia lett. 1952-ben Helsinkiben a döntőbe Ma­gyarország és Jugoszlávia került. A ma­gyarok 2:0-ra győztek, akik az olimpiai labdarúgó-tornán elejétől végig nagysze­rű játékot mutattak. 1956-ban végül Melbourneben a Szov­jetunió együttese nyerte az olimpiai lab­darúgó-tornát. Ellenfele a döntőben Ju­goszlávia csapata volt. Az eredmény 1:0 volt és a győztes gólt pompás fejessel Iljin szerezte meg. Vajon ki lesz Rómában az olimpiai lab­darúgó-torna győztese? (-0 A BRATISLAVAI MOZIK MOSÓRA: PRAHA: A champignoli csendőr (fran­cia) 10.30, 14, 16.15, 18.30, 20.45, MET­ROPOL: A bosszúálló (cseh) 16, 18.15. 20.30, POHRANIČNÍK: Két szem és tizen­két kéz (indiai) 15.30, 18.15, 20.45, SLO­VAN: Az úr és a csillagász (szlovák) 16. 18.15, 20.30, TATRA: Háború és béke (amerikai) 16. 18.15, 20.30, MLADÝCH: Szadko (szovjet) 16, DUKLA: Romeo, Jú­lia és sötétség (cseh) 14, 16, 18, 20.15, MIER: Az esőkabátos férfi (francia). 15.45, 18. 20.15, MÁJ: Koldusdiak (NDK) 18.15, 20,30, OBZOR: Gróf Monte Christo 1.—II rész (francia) 16, 20.15, NÁDEJ: A kapi­tányok a fedélzeten maradnak (NDK) 18, 20, POKROK: A reménység köteléke (ko­reai) 18, 20.15, ISKRA: Lángok a határon (kínai) 18, 20.15, PARTIZÁN: A meqja­vultban bízni kel! (szovjet) 18, 20, DI­MITROV: Az első osztag (cseh) 17,30, 20, PIONIER: A Titanic végzete (angol) 19.30, ZORA: Fatima (szovjet) 18. 20. * BRATISLAVA! SZÍNHÁZAK MŰSORA NEMZETI SZlNHÁZ: Svätopluk (19), HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Sötét verem (19), OJ SZÍNPAD: A kalandor grófnő (19), ZENEI SZlNHÁZ: Csajkovszkij: V. szimfónia és Dvoŕák: IX. szimfónia (19.30). A KOSICEI MOZIK MOSÓRA: SLOVAN: A bosszúálló (cseh), TATRA: A Šumava királya (cseh), PARTIZÁN: Keresztutak (cseh), ÜSMEV: Süt a nap (szovjet), DUKLA: Éjfélkor (magyar), MLADÝCH: Az úr és a csillagász (szlo­vák). A KOŠICEI ÁLLAMI SZÍNHÁZ MCSORA Moszkva-Cserjomuski (19). A KOMÁRNÖI MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZ MŰSORA: Štúrovo: Csendestengeri éden (19,30), Nitra: Ványa bácsi (19). A TELEVÍZIÓ MCSORA SZOMBAT Bratislava: 17.00: Pionírok műsora, j 18.45: Májusi dalok. 19.00: TV-híradó. ~ 19.30: A hét nemzetközi eseményei. 19.50: Tarka műsor közvetítése a prágai Internacionál szállóból, a Prága—Varsó —Berlin Béke-verseny versenyzőinek részvételével. 21.30: A nap visszhangja. 21.50: Májusi dalok. Budapest: 16.55: A Honved—Ferenc­város labdarúgó-mérkőzés közvetítése. 19.00: TV-híradó. 19.15: Külpolitikai kommentár. 19.30: Revü a jégen, közve­títés a Jégszínházból. IDŐJÁRÁS! Továbbra is változó felhőzet, sok he­lyütt csapadék. A legmagasabb nappali hőmérséklet 6—12 fok. Élénk északnyugati szél. „OJ SZÓ" kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős: Dénes Ferenc főszerkesztő. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkého u. 10. sz., Telefon: 347-16, 351-17, 232-61, — ffiszerkesztfl: 352-10, — főszerkesztő-helyettes: 262-77, titkárság: 326-39, — sportrovat: 325-89. Kiadóhivatal: Bratislava, Gorkého 8., telefon: 33728. Előfizetési díj havonta Kc s 8,—. Ter­jeszti a Posta Hírlapszolgálata. Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. Nyomás: Pravda, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata, Bratislava. K-08*01108

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom