Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-28 / 117. szám, csütörtök

rszakalkotó változások a szlovák Novotný elvtárs beszámolója és az új alkotmány tervezetének szövege magában foglalja azt a történelmi valóságot, hogy a szocializmus vég­legesen győzött a Csehszlovák Köz­társaságban és a szocializmus építé­,'sének befejezésével a kibontakozó szocialista társadalom építésének új korszakába lépünk, amelyben erőket gyűjtünk a kommunizmusba való át­térésbe. A felszabadult haza 15 éve alatt megvalósítottuk azt, amiért a mun­kásosztály egész nemzedékei küzdöt­tek. Ez nagy mű. Megszabadítottuk népünket a tőkés kizsákmányolástól, a munkanélküliségtől, éhségtől és népünk ma már olyan magas élet­színvonalat ér el, amely messzeme­KAROL BACÍ Ĺ EK, a CSKP KB politikai irodájának tagja nően túlszárnyalja a kapitalista idő­szak életszínvonalát. Az alkotmány nemcsak leszögezi a mai állapotot, hanem ugyanakkor kitűzi a további hatalmas politikai, gazdasági és kul­turális fejlődés gyönyörű és öröm­teljes távlatát, a nép rendkívül nagy jólétének és boldogságának távlatat. Engedjék meg, hogy a CSKP Központi Bizottságának mai jelentős ülésén ar­ról beszéljek, mit adott a csehek és szlovákok egy köztársaságban való egyesülése általában a szlovák nép­nek, és mit adott a népi demokra­tikus köztársaság különösen a szlo­vák népnek. Harcokban született meg a cselük és silovákok egysége Általánosan ismert tény, hogy a szlovák nemzet negyvenkét évvel ez­előtt a pusztulás szélén állt. Az uralmon lévő magyar hűbérurak a szlovákot nem tartották embernek, nem volt lehetősége saját anyanyel­vén művelődni, nem voltak szlovák nyelvű állami iskolák. Az osztrák­magyar hűbéri-burzsoá rendszer nem adta meg azt a lehetőséget a szlovák dolgozóknak, hogy saját szü­lőföldjükön éljenek, az éhség és a nyomor Amerikába, Kanadába, Argen­tínába és máshová űzte a szlovák népet. Az első Csehszlovák Köztársaság megalakulása tehát a nemzet meg­mentését jelentette a szlovák nemzet számára. A szlovák értelmiség ma­roknyi csoportja önfeláldozó munká­jának eredményeképpen, a cseh ta­nárok és tanítók és 1918 után Szlo­vákiában működő más kulturális dol­gozók munkálkodásának eredménye­képpen gyors fejlődésnek indultak a szlovák iskolák és a kultúra. így már az első Csehszlovák Köz­társaság idején fokozódott a nép ál­talános műveltsége, szlovák értelmi­ség nevelődött ki, gyors fejlődésnek indult a tudomány és a nemzeti mű­vészet. Az első köztársaság azon­ban a burzsoázia uralma alatt nem tudott tartós foglalkoztatottságot ad­ni a népnek, nem tudott véget vetni a kivándorlásnak, nem tudott munkát és kenyeret adni a szlovák népnek. Ellenkezőleg, a csehszlovák burzsoá­zia helytelen felfogását követve meg­hagyta Szlovákia gazdasági elmara­dottságát és az iparilag fejlett cseh országrészek agrárfüggvényévé tette. Ezért az iparnak, főként a kohászati iparnak nagy részét Szlovákiában le­építették, és a munkanélküliség ál­landó jelenséggé vált itt. A munkások és parasztok tízezrei kénytelenek voltak évente munkát és kenyeret keresve külföldre vándo­rolni. A kysucai szegények szétszé­ledtek a köztársaság falvaiban és vá­rosaiban. hogy „drótozva, foltozva", félig koldulva, félig dolgozva szerez­zék meg a legszükségesebbet a ma­guk és családjuk számára. Az úri osztály felfogásában a szlovák azonos volt a drótos fogalmával. A szlovák földmunkás évente lement az Alföld­re, Csehországba és Morvaországba, az egész idényben robotolt a nagy­birtokosra, hogy csak nyomorúságos tengődésre elegendő néhány zsák ga­bonát szerezzen télire. A szlovák kis­paraszt is rendkívül súlyos viszonyok közepette maga gürcölt nadrágszíj­földjein, dolgoztatta asszonyát és gyermekeit, kannákban és kosarak­ban cipelte ki a trágyát, az'asszony pedig a hátán hordta haza a szénát. E robotért pár darab kemény fekete kenyér, egy kis burgonya, káposzta, egy csupor tej volt a jutalma, hogy éhen ne haljon családja. De ez a ne­héz, keveset jövedelmező munka sem volt képes fedezni az adókat és az adósság kamatjait. Akkor pedig jött a végrehajtó, a csendőr, hogy eladják tehenét, földjét és még a tetőt is a feje fölött. A nép védekezett és tüntetett. A burzsoázia börtönnel, gumibottal és puskatűzzel válaszolt a munkát és kenyeret követelő népnek. A mun­kásosztály történelmén vörösfonál­ként húzódik végig az igazságossá­gért és szabadságért folytatott harca, kiontott vére, de nemcsak Szlová­kiában, hanem Csehországban is. A kapitalista uralom idején a dol­gozó nép egyetlen'reménye, támasza és védőpajzsa Csehszlovákia Kommu­nista Pártja volt. Az tanította meg szolidaritásra a dolgozókat, az állott a nép harcának élén, szervezte és ve­zette a népet. Egyedül Csehszlovákia Kommunista Pártja küzdött a szlo­vák nép kettős elnyomása ellen. A Krompachyban, Košutyban és más szlovákiai városokban a munkásokra leadott sortüzek után, a čertižnai, poiomkai és más helyen történt pa­rasztgyilkolás után a kladnői, prágai és mosti munkások is sztrájkba lép­tek úgy, ahogyan a szlovák munká­sok sztrájkoltak Bratislavában, Trna­vában, Podbrezován és Szlovákia más helységeiben, amikor Radotínban vagy Moston ölték a munkásokat. Tehát nem kormán.ypalotákban, hanem harcban született meg a cseh és szlovák nemzet testvéri egysége. Csehszlovákia Kommunista Pártja e harcokban meg­szerezte a legszélesebb rétegek bizalmát és szeretetét. Sem a cseh országrészek­ben dühöngő hitlerista terror, sem a Hlinka-gárda szlovákiai állatias cseleke­detei nem tudták aláásni ezt az egysé­get, a pártba vetett bizalmat. Népeink Csehországban éppúgy, mint Szlovákiában a kommunista párt vezetésével, minden eszközzel, szabotálással, sztrájkokkal, partizánharcokkal küzdöttek a fasizmus ellen, a szabad Csehszlovák Köztársaság helyreállításáért. A szlovák és a szov­jet elvtársakon kívül sok cseh elvtárs is harcolt a felkelők és partizánok sorai­ban a Szlovák Nemzeti Felkelés idején. Ez a történelmi igazság, elvtársak. így forrott össze nemzeteink testvéri egy­sége. Kommunista pártunk a bennünket fel­szabadító, a szabad munka és élet le­hetőségét teljes mértékben megadó nagy Szovjetunió iránti szeretetre és hűségre tanított bennünket. Ennek eredményekép­pen, Csehszlovákia Kommunista Pártja marxi-lenini politikája eredményeképpen a felismerhetetlenségig megváltozott a dolgozók élete az egész Csehszlovák Köz­társaságban és Szlovákiában is. Szlovákia ma a köztársaság gazdaságilag, politikailag és kulturálisan fejlett résie Novotný elvtárs a valóságnak meg­felelően állapíthatta meg beszámoló­jában, hogy úgy, ahogy politikai té­ren létrejött a csehek és szlovákok teljes egyenjogúsága, gazdasági téren is sok irányban elértük a kiegyenlí­tődést. Megszűnt Szlovákia évszáza­dos elmaradottsága. Szlovákia ma gazdasági, politikai és kulturális té­ren a köztársaság fejlett része. Engedjék meg elvtársak, hogy ezt néhány adattal alátámasszam, úgy, ahogyan ezt az SZLKP Központi Bi­zottságának legutóbbi ülésén részle­tesen megvitattuk. Szlovákia ipari termelésének terjedelme 1959-ben az 1957-évinek 8,7-szerese volt. Az ipa­ri termelésnek 1957-ben elért növe­kedése maga nagyobb volt az 1937­évi termelés egész terjedelménél. Az ipari termelés gyors növekedését a legszélesebbkörű beruházási építke­zéssel értük el. 1945-től 1959 végéig 218 új üzemet adtunk át rendelte­tésének, 145 üzemet pedig alaposan korszerűsítettünk Szlovákiában. Nö­vekedett az alapvető ipari ágak rész­aránya. A gépipar részaránya 1948­ban a termelés általános terjedelmé­ben például nem egészen 15 száza­lékot tett ki, 1959-ben pedig már 22 százalék volt. A gépgyártás 1959-ben 1937-el szemben 16-szorta növeke­dett és 19,1-szer annyi villamosener­giát fejlesztettünk. Ennek következ­tében az iparban is jelentősen növe­kedett a foglalkoztatottak száma. Szlovákia iparában 1959-ben már több mint 370 ezer ember dolgozott, míg 1937-ben csak 102 ezer. Az ipari dolgozók részaránya a dolgozók általános számában így az 1930. évi nem egészen 7 százalékról 1959-ben 23 százalékra növekedett. Elsősorban a munkásosztály fejlődik gyorsan és így lényegesen fokozódik befolyása és fokozottabban érvénye­sül vezető szerepe. Rendszerünkkel eszmeileg szoro­san összeforrt műszaki értelmiségi káderek nevelődtek ki. 1958-ban 34 ezer mérnöki-műszaki dolgozó műkö­dött Szlovákia iparában. Szlovákia lakosságának műveltsége is lényegesen fokozódott. A háború előtt egyetlen műszaki főiskolája sem volt Szlovákiának, s csak egy egyete­me volt három fakultással. Jelenleg 32 fakultással rendelkező 12 szlová­kiai főiskolában folyik az oktatás és a főiskolai hallgatók száma az 1936. évi kettőezerről 1959-ben 23 ezerre növekedett. A hallgatóknak úgyszól­ván a fele műszaki tanulmányokat folytat. A szakiskolák száma is je­lentősen növekedett. Az alapiskolák terén megkezdtük új iskolák nagy­szabású építését. Szlovákiában csak 1960-ban 1425 tanterem épül, tehát több mint a München előtti köztár­saság 12 éve alatt. Országos méret­ben erre a célra előirányzott anyagi eszközöknek több mint a felét a szlo­vákiai iskolaépítésre fordítjuk. Gyors ütemben fejlődtek a népmű­velési és kulturális intézmények. Az állandó mozik száma az 1937-évi 196­ról 1959-ben 970-re, a színházak szá­ma pedig 3-ról 17-re növekedett. Ez az a néhány alapvető eredmény, melyet Szlovákia a Csehszlovák Köz­társaság szocialista építésének és annak köszönhet, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja marxi-lenini mó­don helyesen oldotta meg nemzeteink testvéri viszonyát. A harmadik ötéves terv éveiben az ipari termelés fejlődésének jelleg­zetes vonása az energetikai és a nyersanyagalap gyorsabb fejlődése és ennek alapján a feldolgozó ágak to­vábbi fejlődése lesz. Jelentős szerepe lesz a nyersanyagalap bővítésében a kohászati iparnak, mely megteremti a feltételeket a Csehszlovák Köz­társaság keretében 72 százalékkal növekvő gépipari termelés gyors üte­mű fejlesztésére. A kohászati ipar fejlesztésének súlypontja a köztársaság második ko­hászati központjának felépítése lesz Kelet-Szlovákiában. A vegyi ipar ter­melésének növekedése szembetűnően megmutatkozik majd a népgazdaság fejlődésében. A harmadik ötéves terv éveiben többet ruházunk be a vegyi ipar fejlesztésébe, mint az előző években, ennek mintegy 40 százalékát pedig Szlovákiában ruház­zuk be. A harmadik ötéves terv feladatai­nak teljesítése után Szlovákia ipara az egész Csehszlovák Köztársaság fontos gazdasági bázisát fogja ké­pezni és jelentős mértékben kihat a köztársaság egész gazdasági éle­tére. Röviddel 1965-után, az 1968­1969 években Szlovákia az országos termelés keretében a vas 32 százalé­kát, az acél 31 százalékát, az üzem­anyag 65 százalékát, a nitrogéntrá­gya 46 százalékát, a villamosener­gia 36 százalékát, a műfonalak 44 százalékát, a cement 42 százalékát fogja termelni s ugyanakkor a la­kosság az egész lakosság 29 szá­zalékát fogja képezni. Nem csekélyebb feladatok állnak előttünk a mezőgazdaság terén. Az irányelvek feltételezik, hogy a me­zőgazdasági termelés 1965-ig több mint 21 százalékkal fog növekedni. Szlovákiában még igényesebbek lesz­nek a mezőgazdasági feladatok az­zal kapcsolatban, hogy el kell érnie a cseh országrészek mezőgazdasá­gának belterjességét, és a mező­gazdasági termelésnek 28 százalék­kal kell növekednie. A Csehszlovák Köztársaság nép­gazdaságának hatalmas építésében és így Szlovákia építésében elért si­kereket annak köszönhetjük, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának egységes politikája és lenini Köz­ponti Bizottsága irányította a Cseh­szlovák Köztársaság egész fejlődé­sét. A Csehszlovák Köztársaság nép­gazdaságfejlesztésének egységes ter­ve ugyanakkor a fejlett cseh ország­részek és üzemeik nagyszabású se­gítségét, anyagi, műszaki és személyi segítségüket is biztosította. Az új szlovákiai üzemekben cseh üzemekben gyártott gépek dolgoz­nak. A terveket és a műszaki do­kumentációkat többnyire a cseh konstrukciós irodák szolgáltatják, a cseh mérnökök százai, a mesterek és szakmunkások ezrei dolgoznak a szlovákiai üzemekben. Nélkülük nem fejleszthetnénk sikeresen Szlovákia iparát. Másrészt a szlovákiai dol­gozók ezrei dolgoznak és szerez­nek megfelelő szakképesítést a cseh­országi üzemekben. Egész gazdasági életünket nagyarányú kooperálás és kölcsönös segítségnyújtás hatja át. Kétségtelen, hogy az elért fejlő­désben eddigi összetételükben a szlovák nemzeti szervek, a megbí­zotti hivatalok és a Megbízottak Testülete is pozitív szerepet ját­szottak. Ezek a szervek a népgaz­daság nagy részét irányították, se­gítettek a népnek az országos gaz­dasági terv teljesítésére irányuló mozgósításában, kétségtelenül nagy részük van abban, hogy az elapró­zott mezőgazdasági termelés szocia­lista nagyüzemi termeléssé alakult át, s végül igen jelentősen hozzá­járultak a szlovákiai iskolák és kul­túra fejlődéséhez. Ugyanakkor gaz­daságunk szocialista gazdasággá át­alakulása folytán e szervek eddigi szervezeti felépítésének és munka­tartalmának fogyatékosságai is meg­mutatkoztak. Főként az államigaz­gatás nem kívánatos kettős vágá­nyáról van szó. A köztársaság gazdaságának eddigi fejlődése és távlatai, az összes ter­melési ágak kölcsönös összeforrott­sága, egybeilleszkedése, mely ma már magas fokon van és egyre job­ban elmélyül, megköveteli, hogy már most úgy módosítsuk irányítá­sát, hogy ne legyenek közbeiktatott kettős szervek, melyek fékezik a gazdaság fejlődését, hanem ellenke­zőleg, hogy hatékonyan biztosítsák a kitűzött feladatokat. E feladatok nagyok. A szocialista építés befejezésének mai időszakát és a fejlett szocialista társadalom építésére való áttérést az jellemzi, hogy a harmadik ötéves tervben a további fejlődést a termelés hatal­mas arányú fejlesztésével, nagysza­bású ipari és mezőgazdasági beru­házásokkal biztosítjuk, de ugyanak­kor emelkedik az életszínvonal és megrövidül a munkaidő. A termelőerők e hatalmas, csupán a szocialista társadalomban lehetséges fejlesztésének megvalósítása nagyon igényes feladat és a gazdaság ma­gas gazdasági színvonalát feltételezi. Megköveteli a maximális törekvést arra, hogy munkánk valamennyi sza­kaszán megteremtsük társadalmunk további fejlődésének kedvező felté­teleit. Ez egyrészt megköveteli a nemzeti bizottságok és az alsófokú gazdasági szervek jogkörének és fe­lelősségének állandó bővítését a gaz­dasági és kulturális feladatok telje­sítésében, s azt, hogy biztosítsák a széles tömegek nagyfokú kezdemé­nyezését és együttműködését, más­részt pedig azt, hogy maximálisan elmélyüljön az egész népgazdaság központi irányítása, tervezése és pénzellátása. Ez ugyanannak a do­iongak két elválaszthatatlan része, ez alapjában a demokratikus centra­lizmus elve. A széleskörű decentralizálás, a nemzeti bizottságok jogkörének és felelősségének bővítése, a széles tö­megek kezdeményezésének és együttműködésének teljes kibonta­koztatása mellett tehát nemcsak az egységes gazdasági terv útján tör­ténő központi irányítás, hanem egyes szakaszoknak a terv teljesítéséért az egész köztársaság területén felelős minisztériumok által közvetlenül történő irányítása is elengedhetet­lenül fontos. A központi irányításban minden többé-kevésbé fölösleges közbeikta­tott szerv csak ártana a közös ügynek. A köztársaság alkotmány­tervezete, valamint az SZLKP KB határozata magukban foglalnak min­dent, ami a Szlovákiában még két­ségtelenül fennálló problémák kez­deményező megoldásához szükséges. E problémák közé tartozik a műszaki és mérnöki káderek, a teljes szakkép­zettségű mesterek és munkások fejlő­déséről való gondoskodás az új üzemek­ben, az a kötelesség, hogy meg kell szüntetni a mezőgazdasági termelés bel­terjességének az azonos természeti adott­ságokkal rendelkező országrészek mögöt­ti elmaradását, a mezőgazdasági terme­lés problémáinak megoldása a magasan fekvő vidékeken, a Szlovákiára jellemző hegyvidékeken, a kultúra és az iskolaügy továbbfejlesztésének kérdései, teljesen szakképzett káderek nevelése a munka valamennyi szakaszán, valamint a népes magyar és ukrán kisebbségnek az egyen­jogúság szellemében történő fejlesztése és további, itt meg nem nevezett kérdé­sek egész sora. Az említett feladatok megoldását tel­jes mértékben biztosítja a Szlovák Nem­zeti Tanács, melynek jogköre lényegesen bővül azáltal, hogy most összpontosítani fogja a törvényhozó és végrehajtó hatal­mat. Biztosítják továbbá bizottságai és szakosztályai, amelyek a kormány által jóváhagyott statútumok keretében — ter­mészetesen anélkül, hogy megbontanák az egységes irányítás, tervezés és pénzel­látás tervét — az országos feladatokat is megvalósítják. Ehhez cnég hozzájárul az összes fokú nemzeti bizottságok bővült jogköre és felelőssége. Szlovákiában éppolyan jo­gaik és kötelességeik lesznek, mint a cseh országrészek nemzeti bizottságainak. A szlovákiai nemzeti bizottságokat is a kormány fogja irányítani és átveszik azoknak a feladatoknak egész sorát, amelyeket eddig a Megbízottak Testülete és az egyes megbízotti hivatalok telje­sítettek. Ezek nagyjából azok a fő indo­kok, melyek az egyes megbízotti hi­vatalok és a Megbízottak Testülete megszüntetésére tett javaslatot szül­ték. Pártunk mindig a marxi-lenini e>y ahpéén oldotta meg a nemzetiségi kérdéseket Elvtársak! Csehszlovákia Kommu­nista Pártja a Csehszlovák Köztár­saság nemzetiségi kérdéséinek meg­oldásában mindenkor a marxi-lenini alapelvből indult ki. A nemzetiségi problémák megoldásának egyik alap­vető elve az, hogy nem oldhatók meg mereven, gépiesen, általánosan és formálisan, hanem fontos, hogy minden történelmi pillanatban meg­feleljenek a forradalmi változások­nak. Pártunk ezekből az elvekből kiindulva a munkásmozgalom egyes fejlődési szakaszaiban mindig konk­rétan, a fő feladatokkal összefüg­gésben oldotta meg a nemzetiségi kérdést és megoldását mindig alá­rendelte a munkásosztály érdekei­nek, a forradalom feltételeinek és fő feladatainak. A tőkés rendszer idején a CSKP a csehszlovák tőke és a szlovák nemzet kettős elnyomatása ellen küz­dött. A párt már a CSKP II. kong­resszusán 1924-ben kitűzte a nem­zetek önrendelkezési jogának bátor jelszavát, és ugyanakkor kiemelte nemzeteink testvéri együttélésének programját, a közeledés és a való­ban demokratikus állami kapcsolat programiát a köztársaság népeinek egyenjogúsága alapján. A kommunis­ta párt programjában és Gottwald elvtárs felszólalásaiban két, nyelvé­ben és kultúrájában közelálló nem­zet természetes állami alakulataként értelmezte a Csehszlovák Köztársa­ságot. Ezért tűzte ki 1937-ben Szlo­vákia politikai, gazdasági és kul­turális felemelésének programját. Ám a burzsoá köztársaság idején nem valósulhatott meg ez a prog­ram. Viszont Szlovákia mai fejlő­dése messzemenően túlszárnyalja mindazt, amit e program tartalma­zott. Népeink együtt küzdöttek és közösen köszönik szabadságukat a Szovjetuniónak. Az a történelmi tény, hogy a Csehszlovák Köztársa­ság a felszabadulás után új alapo­kon, népi demokratikus államként a csehek és szlovákok közös ha­zájaként újhodott meg, a CSKP mar­xizmus-leninizmusra épülő politiká­jának óriási győzelmét jelenti. A párt mindjárt a felszabadulás után hozzáfogott Szlovákia legégetőbb kérdéseinek megoldásához. Helyreál­lítottuk a háborúban megsemmisült üzemeket és a közlekedést, Szlová­kiába költöztettük át a cseh határ­vidék egyes üzemeit. Oj ipart kezdtünk építeni. Ez nem egyszerű megállapítás, hanem konk­rét gazdasági és kulturális intézke­dés, a munkásosztály és a párt szé­leskörű politikai segítsége volt a szlovák reakció ellen folytatott harc­ban, s ez képezte Szlovákia politi­kai, gazdasági és kulturális felemel­kedésének alapját. Persze Szlovákiá­ban is akadnak egyesek, akik nem látják az újat és nagyot a nemzeti­ségi kérdés megoldásában, az ipar hatalmas fejlődését, a mezőgazda­ság gyarapodását, a szlovák nem­zeti kultúra fejlődését, hanem csak a központi hivatalok és dolgozóik számának növekedésében látják a nemzetiségi kérdés megoldását. Ám biztosíthatom a CSKP Köz­ponti Bizottságát, hogy a szlovákiai munkások és dolgozó parasztok, a dolgozó értelmiségiek lelkesedéssel fogadják az alkotmánytervezetet és a szlovák nemzeti szerveknek benne kifejezett szerepét. Az ipar rohamos építése, a mező­gazdaságban végbement átalakulá­sok, a kultúra felvirágzása a mű­vészet és a kultúra terén in életre keltette a szlovák nemzet hatal­mas alkotóerőit. Nem egészen 15 év alatt négy szlovák nemzeti opera született. Ki­váló képzőművészeti alkotások szü­lettek, mint például a szovjet had­sereg bratislavai emlékműve. Fejlő­désnek indult a szín- és filmművé­szte. Oj, értékes irodalom született. A szabad haza 15 éve alatt új győzelmet arattunk, győzött a szo­cializmus hazánkban. Nemzeteink, amelyeket a történelemben sok kö­zös dolog fűzött össze, szilárdan egyesültek a szocialista építésben és a nép politikai, erkölcsi egysé­gének egyik alappillérét képezik. Nemzeteink a 15 év alatt szocia­lista nemzetekké fejlődtek. A szabad élet 15 éve alatt Szlovákiában vég­bement óriási átalakulások, a boldog és gazdag élet távlata arra kötelez bennünket, hogy még jobban telje­sítsük kötelességeinket és drága pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével még bátrabban haladjunk előre a szocializmus és a kommunizmus felé. (A CSKP KB 1960. április 7-8-i ülésén elhangzott felszólalásból.) ÜJ SZŐ 5 * 1960. április 28. « 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom