Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-26 / 115. szám, kedd

A szabadsággal egykorú f Nefelejcset ültessünk árvácska helyett Špilberk — Hideg tea, penészes kétszersült, levesnek nevezett üres lőre, ezt kapÉvszázadokon keresztül a Habs- tuk enni az első időkben, a bőség burg-önkényt jelképezte a népek napjaiban - olvashatjuk az egyik börtönének joggal nevezett Ausztriá- volt fogoly vallomását, ban. Hideg, sötét és nyirkos föld- Szinte hihetetlen, de való, a hialatti kazamatáiban sok esztendős várbörtönre ítélt lengyel, magyar és olasz szabadságharcos hazafiak sínylődtek. Az itt töltött kilenc esztendőről írt Silvio Pellico olasz író Börtöneim című művében, amely felrázta a múlt századbeli világ lelkiismeretét és korabeli nézet szerint többet ártott Ausztriának egy vesztett csatánál. Erről a vastagfalú, fojtólégkörű, komoran fenyegető kőrengetegről, — amelyből 1621-től csak két embernek sikerült egérutat nyernie, — mondta ki a mába érő mementót a Martinovics Ignác jakobinus összeesküvésben résztvevő s évekig itt szenvedő Kazinczy Ferenc: • A •» R; --- -..• MI , V.., - ..

Í

M. nehéz kézzel írja: „Kilencen voltak a kivégző osztagban ... főbelövés ... mészárlás... az udvaron szerteszét a koponyacsontok darabjai... szétroncsolt agy... s mennyi vér! Borzalmas! Elhervad legszebb virágunk!..." Ezerháromszázán fejezték be itt és így életüket... Heršpi co 'testes„A Gestapo 1945. április 22-én végezte ki huszonkét éves egyetlen fiamat, Bedfich Kompot. Hosszú hőnapokig tartó keresés után megtaláltuk tetemét Medlánkyban, a háború utolsó áldozatainak tömegsírjában". Ezt olvasom a heršpicei temetőben az egyik síron. Az anyai szív mérhetetlen fájdalma, el nem múló szeretete lüktet e néhány sor mögött, remegő anyai kéz helyezte el ide az egyetlen fiú arcképét is. Milyen fiatal arc, milyen okos szem, milyen életkedvet és erélyt kifejező vonások, milyen sokra vihette volna s alig néhány nappal a felszabadulás előtt vele is végeztek! Néhány lépéssel odébb Ivan Jefremovics orosz partizán alussza örök álmát. Tlz nappal társai eljövetele előtt gyilkolták meg a Kaunicovy koleje-ben. ő is fiatal volt, az életet éppúgy szerette, mint cseh harcostársa s éppúgy tudta, hogy áldozata nem lesz hiábavaló. Ezért ment emelt fővel, büszkén és rettenthetetlenül a vesztőhelyre. Heršpice. Temető. 3647 szovjet katona, több száz román harcos, különböző nemzetiségű partizánok, a cseh ellenállási mozgalom tagjai találtak „Vándor, szent, hová lépsz e hely. Menj s mondjad hazámnak Hogy törvényeidért kész vala veszni fia." De ez a hely még borzalmasabb és szentebb lett a mi századunkban, amely annyira szeret kérkedni civilizáltságával, amely oly határozottan hangsúlyozza, mennyire különbözik a sötét középkortól. A várbörtön vaspántos nehéz tölgyfaajtaja 1939. március 17-től kezdve tizenöt rövid hónap leforgása alatt dqngve csapódott be 80 ezer ember mögött. S már önmagában ez a szám is eltörpíti hosszú évszázadok kegyetlen gyakorlatát. A huszadik század náci önkénye túltett a középkor s az abszolutizmus kezdetleges barbarizmusán. Ennek egyik tanúbizonysága a brnői vár, a Špilberk. Egy-két nappal a megszállás után tanyát vert itt a Gestapo. Újra börtön és kínzókamra lett a vár. A régi és az új várurak között természetesen volt némi különbség. Az egyik az volt, hogy más-más istennek hódoltak. A szabadságot béklyóba verő császári zsoldosok a kis várkápolnában a bibliából ismert nagyszakállú istenhez fohászkodtak, itt gyónták meg nem csekély bűneiket s kapták meg könnyen, fájdalommentesen az Or szolgájától a feloldozást. Másnap ott folytatták isten és császár által megáldott véreskezű munkájukat, ahol abbahagyták. Am lelkiismeretük azért néha, tompa hangon ugyan, de megszólalt-. Az új urak első tette 'az volt, hogy a kápolna falairól eltávolították a szentek képeit, kidobták az oltárt a monstranciával együtt s amikor a rengeteg letartóztatottat már nem tudták elhelyezni a kazamatákban s a felső emeletek túlzsúfolt celláiban, börtönt, majd később náci ünnepi termet rendeztek itt be. Az oltár helyét hatalmas kőkocka foglalta el, amelybe belevésték a horogkeresztet, rajta rohamsisak és kardok díszelegtek. Fölötte terpeszkedett dombormű formájában a harmadik birodalom címerét karmaiban tartó, keselyűre emlékeztető, viszszataszító német sas. Az egyik falra a német isten — Hitler arcképe került, mellette kétoldalt öröktűz égett. Gyónásra, feloldozásra itt már nem volt szükség, mert az SS és a Gestapo tagjai szótárukból törölték azt a szót, hogy lelkiismeret. A kisbajúszú mániákus új isten húsból és vérből volt és oltárán csak hússal és vérrel lehetett áldozni. A kápolnából kis múzeumba lépünk, amely számot ad nyolcvanezer cseh hazafinak, a kommunistáknak, az ellenállási mozgalom harcosainak sorsáról. Az üvegfalú vitrinekben láthatjuk a szórabirás „civilizációhoz méltó" náci eszközeit. Van itt hosszú bambuszbot és tömzsi, ólommal töltött gumibot, a tengeri kalózok kedvelt nyolcágú macskája, A Győzelem emlékműve Brnóban. V. Makovský nemzeti j" örök nyugvóhelyre. Vérrel pecséÍČTK felvétele) tel

t nemzetköziség ez, s megrázó üzenet: Soha többé fasizmust, soha többé háborút! művész alkotása. degtől elcsigázott - test annyira kívánta a meleg ételt, hogy az emberek a combjukhoz dörzsölték a csajkát, hátha kissé átmelegszik a benne kotyogó seszínú, seízű hideg folyadék. Ez a tanú a szerencsések közé tartozott, mert megérte a felszabadulást, míg társai közül ki tudná megmondani hányan kerültek el innen, a pokol tornácából, a koncentrációs táborokba, hányan pusztultak el Osvieczinben, Brezinkán, Majdanekben, Ravensbrückben, Mauthausenben, Dachauban, Buchenwaldban s a többi borzalmasnál borzalmasabb lágerben, ahol tervszerűen, céltudatosan és hidegvérűen folyt az „alacsonyabbrendű fajok", a bolsevista „Untermenschek" kiirtása. Erről csak a Špilberk rideg, komor falai tudnának beszélni... Kaunicovy kolejo Á város legnagyobb diákinternátusa szintén rémes metamorfózis szenvedő alanya volt a megszállás után. A kis diákszobák cellákká változtak s a háború végéig 150 ezer, különböző nemzetiségű „nem kívánatos elem" ismerkedett meg velük. A zárt udvaron katonásan sorakoztak egymás mellé a bitófák, másik végében a kivégző osztag gyakorolt nap nap után éleslövészetet élő célba. Meleg áprilisi napsugár ragyogja be a Špilberket övező parkot, amelynek kanyargós sétányain szerelmesek andalognak, padjain nyugdíjasok pihennek s játszóterein vígan csivitelve túrják a homokot, várat építve, a legkisebbek. A Kaunicovy koleje is fényárban úszik s a széles, nagy udvar zöldbe borult fái alatt újra diákok járnak fel s alá, kezükben könyv, a záróvizsgákra készülnek. S ugyanaz a nap simogatja lágyan a heršpicei temetőt is. A tél elmúlt, a sírokat újra rendezik, a szorgos kezek most virágot ültetnek. Ragyog a nap s alig hinné az ember, hogy csak egy fél emberöltővel ezelőtt váltotta fel a sötétséget ebben a városban is a szabadság verőfénye. Szép nap ez, mint napjaink, mint életünk általában, de sose felejtsük, kinek köszönhetjük, milyen mérhetetlen áldozatok árán érhettük meg. Ezért kellett írnom a špilberki várról, a Kaunicovy koleje-ről, meg a heršpicei temetőről, hazánk második legnagyobb városának, Brnónak, felszabadítása napján. Ezért szeretAlig tenyérnyi nagyságú, elsárgult ném olyan nagyon, ha a harcosok, papírdarab fekszik előttem, rajta felszabadítóink sírjára árvácska heapró betűkkel, ceruzával rótt sorok. A betűk arról tanúskodnak, hogy az ismeretlen krónikás élete állandó kockáztatásával akart számot adni az utána jövőknek arról, mi történt a börtönné és kivégzőhellyé alacsonyított internátus falai között. Fáradtak ezek a betűk, néha megremegnek a borzalomtói, de a kézbe mégis újra és újra erőt önt a híradás akarata. Egészen addig a napig, amíg hirtelen félbemarad a napló s az utolsó pont után már csak mi láthatunk egy nagy-nagy kérdőjelet... A névtelen híradó cellájából kiláthatott az udvarra, A papírcafatot rovatokra osztotta be s egy-egy oszlop fejében ezt olvashatjuk: „Dátum, kivégzés módja" s zárójelben a megjegyzés, hogy plusszal jelöli az akasztást, mínusszal a főbelövést, „a kivégzett neve (amennyiben megállapítható" s a „megjegyzések rovata". Egymás után következnek a napok s van olyan is, hogy tizenhét plusz meg mínusz sorakozik egymás mellé. Nevekkel csak ritkán találkozunk, de a megjegyzések rovata sohasem marad üresen. A leggyakrabban ismétlődő bejegyzés: „derekasan viselkedtek". Másutt ez áll: „A Csehszlovák Köztársaságot éltették", „némán farkasszemet néztek gyilkosaikkal", „nem törtek meg" vagy az egyik névnél a plusz, illetve a mínusz helyett: „Kihallgatás lyett piros rózsát és kék nefelejcset ültetnénk... Gály Iván sS Akár maga az élet, a rügyet, új életet fakasztó tavasz. Arcán az ifjú élet rózsája virul, tekintete fürkész'óen csodálkozó. Egyszerűen, simára fésült, hollófekete haját kócosra cibálta a langyos tavaszi fuvallat. Ebédre futott haza a mezőgazdasági tanonciskolából. Egyszerűen, kedvesen köszönti édesanyját. Az anya meleg tekintettet simogatja végig serdülő lánya karcsú alakját. Átöleli fiúsan izmos vállát s olyan bemutatás formának szánva így szól: - Még csak tizenöt éves. Legfiatalabb a családban. Tudj' isten, hogy van az manapság, még a gyerekek is szebbek, fejlettebbek. Hinnék a Magdusról, hogy még csak tizenöt esztendős ... A Molnár család hatodik gyermeke Magda. Egészséges, szépnövésü lány. Igazi serdülő élet. Kicsit restelli is, hogy édesanyja még kislány módjára kezeli. Szavából a tizenöt esztendővel járó magabiztonság csendül, amikor bemutatkozik. - Magda vagyok ... JÓI van Magda, hisz nem is vagy te már kislány. Átlépted te már az élet küszöbét. „Szakmát" is választottál. Ha jól értesültünk, mezőgazdasági szakembernek készülsz. Agronómus akarsz lenni. Szép dolog ez. Látod, édesanyád egyet-mást már elmondott rólad. Csak ülj most nyugodtan ebédhez ... Magda téihván húzódik az asztalhoz. Molnárné azonban tovább szövi az előbbi gondolat fonalát. - Okos lány, csupa egyeseket hord haza, miért ne tanulna! Ha már a többinek nem volt rá módja, legalább néki legyen olyan élete, amilyenre vágyik <. .• A beszélgetés fonala itt hirtelen megszakad. Molnárné fáradt arcán összébb tolódnak a ráncok. Szavát halkabbra fogja, egészne közel hajol hozzám

> s azt mondja: - Higgye el, ha nem ilyen volna, akkor sem lehetne rajta csodálkozni. Azt hittem, a világra sem hozom, megöl az idegesség, a félelem engem is, öt is... Az emlékezés szárnyán most tizenöt évet repülünk a múltba. A Molnár-portán lefüggönyözött ablakok mögött egész éjjel égett a lámpa. Csípő petróleumszag töltötte meg a szobát. Kint ágyútűi szántotta a sötét eget, géppuska okádta a gyilkos acélt. Vér, életet jelentő piros vér fröccsent a sarjadó fűre. Halálra sebzett emberek keze' tépte, vájta a szántatlan ugart. Bent sápadtan, verítékben fürödve feküdt Molnárné. A pusztulás kellős közepén született az új élet. - Ma már nem is tudom, mi volt nagyobb, a fájdalom, vagy a félelem — szövii| tovább az emlé- \ kezést Molnárné.'' A németek és aj

1 nyilasok már es- i te elmentek. AzS oroszok talán ak- \ kor léphettek Kolárovo utcáira, J imikor Magda éppen, hogy világra* jött. Féltem ret-í tenetesen... Lélegzetvételnyi \időre elhallgat, mintha gyűj-i tené a régi em-' lékeket. — A németeket í és a nyilasokat J gyűlöltük. Csáki, pusztulást hoztak, nyomort, in-„ séget. Elkotródá-i suk után azonban

r itt maradt a félelem, a rettenetesl bizonytalanság. Akkor még én is i más voltam, másképpen néztem a? világra. A nyilasok azt mondták:i Az oroszok még a csecsemőknek£ sem kegyelmeznek... Rettenetes£ volt még rágondolni is... Mint aki súlyos tehertől szaba-• dul meg, arcáról eltűntek az em-i lékezés okozta felhők. Mélyen ülői szeme fényt kap, amikor szintéi, vádlóan mondja: - Hazudtak! Csak rémítették azl embereket! Másnap hozzánk is elí jöttek a győztesek. Látták, hogy» ágyban fekszem. A karszalagos ci-í vil, aki velük volt, valamit mon-J dott nekik. Egy fiatal nagyszeműi katona egészen az ágyhoz lépett,í mosolygott. Hol rám, hol a csöpp-' ségre nézett... Aztán újból a ci-5 vilhez fordult. A karszalagos maN gyárul kérdezte: „Van mit enni?"Q A ládán levő szakajtóra mutattam Van még ott néhány tojás, elvi-% hetik... A karszalagos megmondtah a nagyszemű katonának. Az megQ elnevette magát oly jóízűen, hogyg én is elmosolyodtam. Ö meg csakt megfordult, úgy futott ki a la-í kásból, mint akinek feje fölött égi a tető. Kisvártatva visszatért. Cso-J magot tett az asztalra. Aztán csakr ennyit mondott: „mama", majd holi a csomagra, hol pedig szájára£ mutatott. Értettem. Ezután egy

p hétig minden istenáldott nap eljött. Soha nem jött üres kézzel.; Hol ezt, hol azt tett az asztalra,\ s a csöppséget mindannyiszor ölé- í be vette, csókolta, beszélt hozzá ésl a Magduska névhez hasonlóan nevezte. S amikor visszaadta, mosolygott, de szempillája nedvest volt. Tudtam, hogy neki is van$ otthon egy kis Magduskája, akit i tán még nem is látott. Ilyen em- j berektől nem lehetett félni... Magda némán figyelte édesanyjai szavait. Tiszta, szép szemére fá-^ tyolt vont a könny. Talán tréfával Ĺ akarta palástolni meghatódottsá-í gát, amikor azt mondta: - Nekem igazán jó keresztapám j lehetett... Molnárné arcán szinte ünnepi í komolyság ült. - Derék ember volt, olyan, aki j örökké él a szívekben! Magduska, egyidős vagy a szabadsággal, szovjet katona állt őrséget a szabadság bölcsőjénél s o i tiédnél is. Ezt ne felejtsd el akkor í sem, ha már agronómus leszel. Szarka István ! vAiA&TAsiJFGY2EWI Választási bizottságok, a választók jegyzéke és szavazási igazolványok A választók jegyzéke A választások előkészítése alapos s zervező munkát követel a nemzeti bizottságoktól. A választókerületek és v álasztókörzetek kijelölésén kívül feladata a választási bizottságok megalakítása, a választók jegyzékének és a szavazási jogosítvány (igazolvány) kiadása. Választási bizottságok A választási bizottságok tevékenysége a legmeggyőzőbb bizonyítéka annak a ténynek, hogy hazánkban a dolgozók széles tömegei nemcsak amelynek egy csapása nyolcszor tép után halt meg". A tizenhét áldozatot a húsba, idegbe, agyba, meg aztán követelő nap margójára a krónika a kemény, de rugalmas bikacsök. írója rövid, szakadozott szavakban, szavazatukat adják le a választásokon, hanem aktívan részt vesznek azok előkészítésében is. Hatáskörüket illetően minden községben háromféle választási bizottság létesül: 1. A helyi választási bizottság, amely az illetékes nemzeti bizottság egész területén irányítja a választást; 2. választókerületi választási bizottságok, amelyek az egyes választókerületekben készítik elő és irányítják a választásokat (ezeknek száma megfelel a község területén alakult választókerületek számának); 3. választókörzeti választási bizottságok, amelyek a választókörzetek zóink tízezrei kapcsolódnak be. A választők jegyzékének összeállítása az illetékes (helyi, városi) nemzeti bizottságok tanácsainak feladata, keretén belül irányítják a választások Ezt a rendelkezésükre álló nyilváfllefolyását (számuk egyenlő a vá- tartás alapján végzik. A választók lasztókörzetek számával). jegyzékének összeállításánál a HNB-k A helyi és választókerületi válasz- tanácsainak arra kell ügyelniök, hogy tási bizottságok már megalakultak abból a választásra jogosult egyetlen (április 22-ig). A választókörzeti vá- ukost se hagyjanak ki, mert aki a lasztási bizottságokat legkésőbb má- jegyzékből kimarad, nem szavazhat, jus 12-ig kell megalakítani. A választók jegyzékét legkésőbb A választási bizottságok feladatai: május 12-ig kell összeállítani és ki• a válaszások előkészítése, függeszteni. így mindenki meggyő• együttműködés az-agitációs köz- ződhet róla, felvették-e a választók pontokkal, jegyzékébe. Ellenkező esetben kifo• a választási helyiség kijelölése gást emelhet. és előkészítése, A HNB tanácsa a választók jegyzé• a választások zavartalan lebo- kével kapcsolatos mindenféle panasznyolítása, rôl, kifogásról, hozzászólásról három • a leadott szavazatok megszim- napon belül köteles dönteni, javítást lálása. eszközölni, esetleg közölni a panaszHa számításba vesszük, hogy egy- tevővel a döntés indokait, egy választási bizottság 4-13 tag- Az illetékes nemzeti bizottságok ból áll, nem nehéz kiszámítani, hogy tanácsai a választók jegyzékének a választások előkészítésébe dolgo- összeállítása után kiadják a szavazási igazolványokat. JJJ SZÖ 5 * 1960. április 21.