Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-24 / 113. szám, vasárnap

•• rr £ LENINI ESZMEK FENYE BERAGYOGJA A TÁVOLI JOVOT MINT MÁR TEGNAPI SZAMUNKBAN JELENTETTÜK, OTTO KUUSINEN ELVTÁRS, A2 SZKP KÖZPONTI Bl­ZOTTSAGA ELNÖKSÉGÉNEK TAGJA, A KÖZPONTI BIZOTTSÁG TITKÁRA ÜNNEPI BESZÉDET MONDOTT A LUZSNYIKI SPORTPALOTÄBAN REN­DEZETT NAGYSZABÁSÚ ÜNNEPSÉ­GEN, MELYEN A MOSZKVAIAK LENTN SZÜLETÉSÉNEK «0. ÉVFORDULÓJÁ­RÓL EMLÉKEZTEK MEG. BESZÉDÉBEN A KÖVETKEZŐKEI MONDOTTA: LENIN NEVÉVEL gyökeres válto­zásokra került sor hazánk történel­mében és a nemzetközi munkásmoz­galomban. É2 nemcsak a múlt tör­ténelmére vonatkozik: Lenin zseniá­lis tanítása megbízható vezérfonal a haladó erők számára és mindenki számára, aki a társadalomnak a dol­gozókat szolgáló átalakításáért har­col. A lenini eszmék fénye beragyogja a távoli jövőt és vitágosan feltárja előttünk a történelmi fejlődés táv­latait. Ha valaki megkérdezné, hogy kü­lönösen miben éreztük mi, az idősebb nemzedék tagjai Lenin zsenialitását, akkor ezt a választ lehetne adni: „Ügy éreztük, hogy Lenin látnók a szó legjobb értelmében". Makszim Gorkij találó megállapítása szerint: „Lenin azzal a ritka tehetséggel rendelkezett, hogy a jövő magasla­táról tudta nézni a jelent". Lenin vezetésével a szocializmus először vált elméleti tanításból ele­ven gyakorlattá. Idő előtt ért véget Lenin élete. De Lenin halhatatlan történelmi műve. eszméi, lángelméjé­nek fényessége ma is beragyogja pártunk útját. Lenin nagy tanítása, a leninizmus — korunk marxizmusa. Lenin hü marxistaként a változó történelmi feltételekkel összhangban fejlesztette Marx tanítását. Lenin azt írta, hogy a politika tu­domány és művészet. Lenin kiemelte a marxista elmélet és gyakorlat el­választhatatlansága! és azt tanította, hogy a marxizmus lényege annak tu­dásában van, hogy milyen politikát kel! folytatni bizonyos feltételek kö­zepette. Milyen konkrét politikát folytat pártunk a jelenlegi körütmények kö­zepette ? Hogyan valósul meg Lenin öröke? Hová irányul a párt és a szovjet kormány politikája? Első helyen a villamosítás A Szovjetunió dolgozói most a kommunizmus anyagi és technikai alapjait építik. Ezzel összefüggésben a párt azt jelölte meg központi fel­adatul, hogy villamosítani kell az ipar és a mezőgazdaság minden ágát. Lenin e feladatnak igen nagy jelen­tőséget tulajdonított. Ezért hirdette meg nevezetes tételét: „A kommu­nizmus — a szovjethatalom, plusz az egész ország villamosítása". Manapság, amikor a Szovjetunió a kommunizmus általánosan kibontako­zó építésének időszakába lépett, az SZKP Központi Bizottsága Hruscsov útján meghirdette, hogy a népgazda­ság fejlesztésének legfontosabb alap­ja: az ország villamosítása. 1965-ig — a Szovjetunió villamosenergia-ter­melését 500 - 520 milliárd kW-órára emeljük. Ez azt jelenti, hogy villamosener­gia-termelésünk több mint kétszer annyi lesz, mint amennyi áramot ad­tak 1959 ben, a hétéves terv kezde­tekor a szovjethatalom éveiben épült összes villamos erőmüvek. 1980 ra pedig — a közgazdászok előzetes számítása szerint — villamosenergia­termelésünk eléri a 2 billió 300 mil­liárd kW-órát. E program teljesítése annyit jelent, hogy óriási lépést tet­tünk termelőerőink fejlesztésében. Elképesztő műszaki forradalom korszakába léptünk. A műszaki for­radalom összefügg a termeléssel szervesen összeforró tudomány roha­mos fejlődésével. Népünk és pártunk szereti a tudósokat, becsüli a tudo­mányt, s eszközt nem kímélve támo­gatja merész kezdeményezéseiket. A kommunizmus anyagi-műszaki bázisának megteremtésében a párt és a sroviet kormány politikájának elért nagy sikerei a legjobb bizony­ságai annak, hogy helyes ez a poli­tika. melyet a dolgozók milliós tö­megei lelkesen támogatnak. Tudományos haladás Sikereink ugyanakkor annak a győ­zelemnek biztos zálogát adják, me­lyet az Amerikai Egyesült Államok­kal és a többi fejlett tőkés orszá­Ottó Kuusinen elvtárs beszéde gokkal folytatott békés gazdasági versenyben kivívunk. A kapitalizmus nem tud lépést tartani termelésűnk fejlődésével és műszaki haladásával. Persze a burzsoá országokban is al­kalmazzák az üj technikát, de ez nem mindig felel meg a tőkés tulaj­donosok érdekeinek és nem küszö­böli k. azt, ami elmélyíti a kapita­lizmus ellentmondásait. A tudományos és műszaki haladás nem szolgálhat két urat. A tőkés országok munkásai számára az ésszerűsítés és a további gépesítés fokozottabb kizsákmá­nyolást jelent, az automatizálás pedig so­kakat azzal a veszéllyel fenyeget, hogy kikerülnek az utcára. Nálunk azonban nincsenek és nem is lehetnek „fölösleges emberek". A2 egyes ágakbai elbocsátott munkások azonnal érvényesíthetik képes­ségeiket más ágakban. A párt és az ál­lam gondoskodik erről. A Szovjetunió és a szocialista tá­borhoz tartozó országok viszonyát, szoros testvéri segítést a barátság, a szocializmus és a kommunizmus építésében kölcsönös segítségnyújtás és barátság jellemzi. Tudjuk, internacionális kötelessé­günk az is, hogy segítsük a szocia­lista világrendszerhez nem tartozó felszabadult népeket. Sokoldalú, ön­zetlen segítséget adni politikai és gazdasági megerősítésükhöz — ez az újonnan keletkezett államokhoz fűződő kapcsolataink alapja. Magától értetődik, hogy senkire sem erősza­koljuk rá segítségünket, nem segí­tünk, ha erre nem kérnek bennün­ket. Kuusinen a továbbiakban rámuta­tott, hogy a szovjet segítség fő for­V. I. LENIN SZÜLETÉSÉNEK 90. ÉVFORDULÓJÁN A MOSZKVAI SPORT­PALOTÁBAN RENDEZETT ÜNNEPÉLYES NAGYGYŰLÉSÉRŐL. (Képtávírón érkezett.) <4 párt és a szovjetállam politikája kö­vetkezetesen, a lenini útmutatásoknak megfelelően, a dolgozók munkafeltételei­nek iaiHtására irányai. A párt politikájának az a célja, hogy az ember végül is az alkotó munkának csupán azokat a funkcióit végezze, ame­lyéket a legokosabb gép sem tud vég­rehajtani. A párt hasonlóképpen fontos Intézke­déseket hozott a mur&anap lerövidítésé­re, anélkül, hogy a munkabérek csök­kentek volna. Az Idén a munkások és ez alkalmazottak mindenütt áttérnek a hét­órás munkanapra, a földalatti munkákon dolgozók pedig hat órát fognak dolgozni naponta, és 1964-tól megkezdődik a hat­órás munkanapra való átállás. Ez sem j lesz azonban az alsó határ. Ez a dolgok rendje a szocialista tár­! sadalombsn. A szocializmus szempont iá­• ból a szabad idő nélkülözhetetlen a sze­j mélyiség sokoldalú fejlődéséhez. A szov­j iet társadatom eltörli a fizikai és a szel• ; temi dolgozók közötti különbséget. A legutóbbi években a párt kezdemé­! nyezésére a szovjet emberek jólétének 1 növelésére Irányuló fontos intézkedéseket léptettünk életbe. E tekintetben követke­zetesen megvalósul az az Irányvonal, hogy re egyes csoportok és rétegek, ha­nem a tömegek helyzetét javítsuk meg, A Szovjetunióban sikeresen valóra váltjuk a lakásépítés gigászi programját Csupán 1959-tö! 1963-ig a szovjet vá­rosokban és a munkás lakótelepeken kö­rülbelül 13 millió lakás, a falvakon pe­dig körülbelül 7 millió lakóház épül fel. Közeledik a2 az idő, amikor minden szov­jet család külön lakásban él majd. A párt a legutóbbi években — hűsége­sen Lenin tanításához —, óriási munkát végzett a szocialista demokrácia fejlesz­tése és tökéletesítése területén. A párt és a kormány határozottan arra töreke­dett, hogy a szakszervezeteknek, a tár­sadalmi szervezeteknek és a dolgozók kollektíváinak fokozatosan átadjon sok olyan funkciót, amely azelőtt az állam kezében volt. A párt- és a kormány ez­után is a szocialista demokrácia fejlesz­tésének útján fog haladni. Kuusinen hangsúlyozta: Ilyenformán teljes joggal mondhatjuk, Nyikita Szerge­jevics Hruscsowal együtt: „Amiben Lenin élt, amit tervezett, amiről ábrándozott, azt most népünk, pártunk sikeresen megvalósítja!" A barátság politikája Elvtársak! Lenin hagyatékához híven pártunk mindig támogatta az elnyomott nemzetek felszabadító harcát, önrendel­kezési jogát. Amikor pedig a második világháborút követően óriási arányokban a megvalósulás szakaszába lépeti Lenin­nek a keleti népek felszabadulásáról szóié jövendölése, amikor a gyarmat birodal­mak rom hí n tucatjával keletkeztek az új független államok, akkor a szovjetállam előtt is új, fontos feladótok nyíltak meg. mái: korszerű ipari berendezések, szovjet segítséggel épülő nagy ipar­vállalatok szállítása, együttműködés a természeti kincsek feltárásában és feldolgozásában, nemzeti káderek és szakemberek kiképzésében. A nyugati hatalmak éppúgy, mint korábban, most is gátolják a kevés­sé fejlett országok önálló fejlődését és iparosítását. „Segítségük" jellegét - mint ismeretes - katonai terveik határozzák meg és e tervek nyilván­való veszéllyel járnak a „megsegített" országok függetlenségére. Kétfajta segítség, két politikai irányvonal tárul fel a felszabadult népek előtt. Lehet-e csodálkozni, hogy ezek a népek egyre inkább el­távolodnak a Nyugat politikájától? Kuusinen kifejtette, hogy az a bi­zalom, amely a Kelet országaiban megnyilvánul a szovjet politika iránt, hatással van a béke és a szociális haladás további megerősödésére is. Ezt a bizalmat annak köszönhet­jük, hogy a szovjet politika a nagy Lenin kidolgozta elveken alapszik. A békés együttélés elve a szovjet külpolitika alapja Elvtársak! Lenin halála előtt lel­kére kötötte pártunknak, - minden kommunistának, hogy fáradthatatla­nul küzdjenek a békéért, törekedje­nek a háborúk felszámolására. Nyu­gaton most akadnak egyes közírók, akik azt állítják, hogy Lenin állító­lag ellenezte a két rendszer békés együttélését. Ezek az urak gondosan elhallgatják a szovjet hatalom első békés éveiben folytatott lenini poli­tikát, Leninnek a tőkés államokkal folytatott kereskedelmi együttműkö­désre irányuló törekvését, amely vi­lágosan megmutatkozik azokban az irányelvekben, melyeket az első nem­zetközi értekezleteken, például az 1922-ben tartott genuai értekezleten résztvevő szovjet küldötteknek adott. Lenin ebben az időben fejtette ki a két rendszer békés gazdasági ver­senyének eszméjét. Lenin szavai sze­rint ez két társadalmi forma, két gazdaság, a kommunista és a tőkés gazdaság versenye. Bizonyítsuk be, hogy érősebbek vagyunk — mondot­ta Lenin. A békés együttélés elve mindenkor a szovjet külpolitika alapja volt. Kuusinen rámutatott, hogy az SZKP a legutóbbi években alkotó szellem­ben tovább fejlesztette ezt a lenini eszmét, majd hangsúlyozta annak döntő jelentőségét, hogy a párt XX. és XXI. kongresszusa arra a követ­keztetésre jutott: korunkban már nem végzetesen elkerülhetetlen a háború, van lehetőség a háború meg­akadályozására. Ezzel a következtetésével a párt új gondolatot vitt be a marxizmus­ba. Hatalmas erők működnek, amelyek a háború ellen fejtik ki hatásukat. Visszavonhatatlanul elmúlt az az idő, amikor az imperializmus uralkodovt az egész világon. Az imperializmus ma már nem kényszerítheti az egész világot, hogy az ő törvényei szerint éljen. Létezik a hatalmas szocialista vi­lágrendszer, a gyarmatosító rendszer megingása meggyengítette az impe­rializmust, létrejött egy nagy kiter­jedésű békeövezet, a béke és de­mokrácia erői az imperialista orszá­gokban szervezettebbé és összefor­rottabbá váltak. Mindezek a hatalmas tényezők reá­lis jelentőséggel rendelkeznek, hogy eldöntsék a béke vagy a háború kérdését. A szovjet külpolitika sikerei min­dennél ékesebben bizonyítják az al­kotó leninizmuson alapuló, a béke javát szolgáló összes tényekre tá­maszkodó külpolitikánk helyességét. A szovjet kormány állhatatos és har­cos kezdeményezései meghozták gyü­mölcsüket. A nemzetközi feszUItség jelentősen enyhült. Kuusinen hangsúlyozta, hogy a Szov­jetunió és más államok viszonyának megjavítása és a nemzetközi légkör eny­hítése szempontjából nagy jelentőségűek voltak Nyikita Hruscsov történelmi fon­tosságú látogatásai. Az erőviszonyok megváltozása a nem­zetközi porondon, a szocialista tábor ere­jének növekedése, valamint az. hogy nyil­vánvalóvá vált, milyen katasztrofá'is kö­vetkezményekkel járhat egy új háború, mindez azt eredményezte, hogy felbom­lott az imperialista államok vezető kö­reinek egysége. A katona-technikai fej­lődésnek az a dialektikája, hogy a háború céljaira készített fegyver kezd nyomási kifejteni a béke javára. Á békéért vívott harcban aratott sike­rek jó alapot teremtettek a további lé­pésekhez. Most az a fő feladat, hogy ki­vívjuk a leszerelést. Jellemző az a tény, hogy éppen a mi szocialista országunk, — amely katonailag elismerten fölényben van — vetette fel az általános és tel­jes leszerelés javaslatát és ezt a felada­tot a világpolitika középpontjává tette. Mit tennének az amerikaiak Kénzeljenek el elvtársak olyan helyzetet, hogy a híres mesterséges holdak, lunyíkok és más égi küldöt­teink amerikai eredetűek lennének és hazánk olyan rakétákat lőne ki, melyek makacsul visszaesnek. Ki hinné el, hogy az amerikai hivatalok előállnának a teljes leszerelés ja­vaslatával? Én nem hiszen, önök sem hiszik, bizonyára senki sem hisz benne. (Derültség). A makacs imperialisták persze a lehetőségekhez képest mindent meg­tesznek a szovjet javaslatok elfoga­dásának megakadályozására. A mo­nopoltőke köreinek érdekeit képvi­selik, ezek a körök pedig nem akar­nak lemondani búsás profitjukról, melyet a militarizálás és a lázas fegyverkezés politikájával érnek el. Pentagon, az amerikai hadügymi­nisztérium vezető tényezői nem szűnnek meg újabb háborús kalan­dokra lázítani és a NATO befolyásos tényezői tevékenységük értelmét ab­ban látják, hogy Európa békés me­zőit egy újabb pusztító háború szín­terévé változtassák. Militarista, re­vansista erők ütik fel a fejüket Nyugat-Németországban és Japán­ban. Igen, a békének még sok ellen­sége van. Ezért a népek nem ernyed­hetnek aktivitásukban. Határozottan harcolni kell az agresszív imperia­listák ellen, hogy megakadályozhas­suk háborús terveik megvalósítását. Elvtársak! Századunk, a XX. szá­zad az emberiség történelmének legfontosabb szakasza, a nagy lenini eszmék megvalósulásának százada. Századunknak már első felében olyan óriási korszakalkotó átalakulások történtek a történelmi haladás te­rén, hogy az emberiség múlt törté­nelmének egyetlen korszakát sem hasonlíthatjuk hozzájuk. Előbb a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tette munkás-paraszt állammá a cári Oroszországot, majd széleskörűen kibontakozott a szocia­lista építés, melynek eredményekép­pen óriási hazánk gyorsan szocia­lista iparú és kollektív mezőgazda­sági termelésű vezető szocialista or­szággá fejlődött. A második világhá­ború eredményeképpen a szovjet hadsereg szétzúzta a fasiszta Né­metország és szövetségesei fő fegy­veres erőit és biztosította az anti­fasiszta koalíció teljes győzelmét. A dolgozók 13 európai és ázsiai or­szágban, köztük a nagy Kínában is kezükbe vették a hatalmat és ezek az országok megkezdték a szocia­lizmus építését. Kialakult az egy­milliárd lakosú szocialista világ­rendszer, felszabadult sok elnyomott ázsiai és afrikai nép, köztük India és Indonézia nagy nemzetei is le­rázták a gyarmaturalom jármát. Ezek századunk első fele világtörténelmi korszakának eredményei. Ezek az óriási átalakulások határkövet je­lentenek a leninizmus eszméinek diadalmas előretörésében és találóan igazolják a marxi-lenini tudomány által feltárt történelmi törvénysze­rűséget. Nincs okunk feltételezni, hogy századunk másik felének törté­nelme eltérne a társadalmi fejlődés alapvető törvényszerűségeitől. A kapitalizmus túlérett gyümölcs A marokkói fellebbviteli bíróság a kommunista párt ellen lefolytatott per kapcsán nemrégen leszögezte, hogy a történelmi materializmus Ma­rokkóban nem lehet érvényes. Mivel azonban a világ többi része nem tartozik a marokkői bíróság hatáskö­rébe, nyugodtan állíthatjuk, hogy a történelmi fejlődés törvényszerűsé­gei még mindig érvényesek. (Derült* ség, taps). Az a lényeges, hogy a kapitaliz­mus, mint társadalmi rendszer, már túlélte magát. A veleszületett meg­oldhatatlan ellentmondások kiélező­désének hatására a jelenkori kapi­talizmus egyre jobban elveszíti élet­erejét. Ez már túlérett,' rothadó ka­pitalizmus. Mi tudjuk, hogy az érett gyümölcs is, ha nem szedik le, rot­hadni kezd, annál inkább vonatkozik ez a kapitalizmusra. A jelenkori kapitalizmus nem ké­pes teljesen kihasználni termelőka­pacitásait, nem tud megszabadulni az egyre gyakrabban ismétlődő vál­ságagoniáitól. Világos tehát, hogy kimerül a kapitalizmus életképes­sége. A monopoltőke szélsőséges képvi­selői tudják — mondotta beszéde befejező részében - milyen ingatag alapokra épült társadalmi rendsze­rük, mennyire erőtlen eszmei szem­pontból politikájuk. Ezért mindin­kább azt követelik, hogy országaik­ban a reakciós osztályeröszak mód­szereit alkalmazzák. Csakhogy a tör­ténelmi tapasztalatok nemegyszer bebizonyították, hogy a fegyveres erőkre támaszkodó reakciós hata­lom nem tudja biztosítani az életké­pességét vesztett rendszer fennma­radását. Az ilyen hatalom, bár ke­gyetlen, mégsem tartós. „Bennünket, Lenin tanítványalt és követőit annak tudata lelkesít - fe­jezte be beszédét Ottó Kuusinen —, hogy a történelem legnagyobb fordu­latának idején élhetünk és dolgozha­tunk. A XX. század: a lenini eszmék megvalósulásának százada, a mi nagy századunk". Mi világosan látjuk a történelmi hala­dás irányát. • ELŐSZÖR IS: a szovjet nép növek' vő sikerekkel fogja teljesíteni a kommu­nizmus építésének nagyszerű programját. A hatvanas évek végére a Szovjetunió a világon flső helyre kerül nemcsak a ter­melés mennyiségét illetően, lumem az egy főre jutó ipari és mezőgazdasági ter­melésben, továbbá a nemzeti jövedelem és a munkatermelékenység színvonalá­ban is. .4 Szovjetunió akty)r a nép anyagi jó­tétének színvonalát tekintve, is az első helyet foglalja el a világon. • MÁSODSZOR: A Szovjetunióval együtt o szocialista tábor más országai is feljutnak ezekre a csúcsokra. Kuusinen megemlítette, hogy közgaz­dászok szémí'ásai szerint a szocialista tábor már 1955-ben a világ ipari terme­lésének több mint a felét adja maid. Gyorsan közeledik az az idő, amikor a szocialista népek nagy családja gazdasági versenyben döntő fölényt vív ki az im­perialista államok táborával szemben és azután tovább hátad a kommunizmus felé. • HARMADSZOR: Minden iet arra mu­tat. hogy századunk második felében tel­jesen felszabadulnák majd az elnyomott népek és a függő országok. A gyarmati rendszer napjai megvan nak számlálva. • NEGYEDSZER: Minden évvel foko­zódik és erősödik a népek nagyszerű harca a világ tartós békéjének biztosí­tásáért. Lenin eszméje, hogy mentsük meg az emberiséget a háború szörnyű lidércétől, minden földrészen óriási nép­tömegeket ragadott magával és ezért reális nagy erővé vált: olyan erővé, amely feltartóztathatatlanul növekszik majd és végül tehetetlenné tesz mindenfajta há­borús agressziót. Ami a mai tőkés országok távlatait il­leti, legjobb, ha távlataik konkrét érté­kelését az illető tőkés országok marxis­táira-leninistáira bízzuk. Hisz ok jobban ismerik országaik helyzetét. Mi csak azt állapíthatjuk meg, milyen általános irány­ban fognak hatni ezekben az országok­ban a társadalmi fejlődés fő törvénysze­rűségei, amelyeket a történelmi materia­lizmus tudománya határozott meg. JJJ SZÖ 3 * 1960. április 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom