Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-15 / 105. szám, péntek

Ä munka és az anyagi érdekeltség alapján -Grősebbek az óceánnál való díjazás szocialista elve 'A munka iránti szocialista viszony a szocialista társadalom építése folyamán fokozatosan alakul ki. Ez a munkához való új viszony a párt széleskörű nevelő öntudatosító és szervező munkájának alapján jön létre, mint a termelők, a munkafolyamatban résztvevő emberek anyagi helyzetének visszatükröződése. Az embereknek a munka iránti érdeklődését, annak szüntelen tökéletesítését, a munkatermelékenység fokozását és ezáltal az egész társadalom életszínvonalának emelkedését előHogyan kell értelmezni Lenin eme szavait, vagyis más szóval, mi teszi szükségessé a személyes anyagi érdekeltség alapelvét a szocialista társadalom építésében? Az új társadalom építése a kapitalizmus után hátramaradt anyagi-termelési alapból indul ki. A társadalom termelőerőinek fejlődése még nem ért el olyan fokot, hogy elegendő mértékben kielégíthetné a dolgozók valamennyi szükségletét. Bár megszűntek a munkamegosztásban levő antagonisztikus ellentétek, megszűnt a munkának a tőke alá való rendelése és ezáltal a kizsákmányolás is, de ugyanakkor még nem szűntek meg az egyes munkafajták közötti különbségek. A termelésben még fennmaradt számos egyoldalú, gépies, szüntelenül ismétlődő munka. Még mindig van fizikailag nagyon fáradságos, poros egészségtelen környezetben végzett munka. Vannak olyan munkák, amelyeket az időjárás viszontagságai közepette kell végezni, jelentős különbség áll fenn továbbra is a szellemi és fizikai munka között stb. Mindezt az új társadalom nem szüntetheti meg egyik napról a másikra, hanem csupán a termelés fokozatos, szüntelen fejlesztésével és tökéletesítésével, a korszerű technika alkalmazásával. Ezért még hosszú ideig a szocialista' forradalom győzelme után is szükséges lesz e munkák elvégzése. Ezek és más okok miatt idéző fontos tényező az anyagi érdekeltség alapelve. Ennek az alapelvnek a betartását és alkalmazását Lenin nagy súllyal hangoztatta. Lenin erről a következőket mondja: Ne közvetlenül a lelkesedés alapján, hanem a nagy forradalom keltette lelkesedés segítségével, a személyes érdek, a hozrascsot alapján igyekezzünk mielőbb kiépíteni a szocializmushoz vezető szilárd utakat. szonyokat eltérően állapítjuk meg. Ezzel bizonyos mértékig módosul a munka szerinti díjazás alapelve. A népgazdaság fejlődésének mai szakaszában szükséges — és ez Lenin következtetéseiből is kitűnik — hogy a bér a munkatermelékenység fokozása iránt is anyagi érdekeltséget teremtsen. Hi°z a munkatermelékenység fejlődésének egyenlőtlen üteme a különböző termelési ágazatokban bizonyos idő múltán szükségszerűen a díjazásban levő eltérések fokozódásához vezet nemcsak az egyes ágazatok között, hanem egy és ugyanazon ágazat dolgozói között is. A fentiekből is látható, milyen sokoldalú szerepet és küldetést tölt be a bér társadalmunkban. S mivel a bér mint a termelőerők fejlesztésének fontos eszköze a szocialista társadalomban, közvetlenül a termelési feltételektől függ és azokból vezethető le, láthatjuk, hogy nem létezhet olyan bérszervezés, amely állandó érvényű, amely minden időben és minden feltételek között érvényes. A díjazás rendszere csak akkor teljesíti szerepét, ha előidézi s a népgazdaság fejlődésének az adott időszakban levő feladataival és szükségleteivel összhangban szabályozza a dolgozók anyagi érdekeltségét. fit díjazásban és a bérrendszerekben eszközölt változtatások a terv minőségi mutatói — a népgazdaság is a munka még nem vált a társada- hatékonyságának növekedése, a munlom valamennyi tagjának életszükségletévé. Ahhoz azonban, hogy a társadalom valamennyi tagja érdekelt legyen a termelés növelésében, a társadalom gazdagságának gyarapításában, a munkatermelékenység szüntelen növelése mellett szükséges lesz, hogy minden egyes egyén fogyasztásának mértékét a társadalom számára végzett munkája mennyiségétől és minőségétől tegyük függővé. Az árutermelés és a pénzügyi kapcsolatok fennállásának körülményei között az anyagi érdekeltséget előidéző fő eszköz (a díjazás néhány más formája: prémium, különleges jutalmak stb. mellett) a bér. Ugyanakkor azonban szem előtt kell tartanunk, hogy a társadalom számára végzett különféle munkák, jóllehet egyaránt szükségesek, nem egyforma jelentőségűek. A népgazdaság szükségletei ezért megkövetelik, hogy az alapbérek különbözők legyenek, mégpedig a társadalmi termelés egyes ágaiban a népgazdaság tervszerű fejlesztésének megfelelően, így az anyagi érdekeltség alapelvének megfelelő alkalmazásával a társadalom (a fontos ágazatok, fáradságos munkák előnyben részesítése) hatást gyakorol a szocialista társadalom dolgozói egyéni érdekeinek az egész társadalom általános szükségleteivel való egybehangolására. Tekintettel arra, hogy a bonyolult gazdasági szervezet szüntelenül fejlődik, változik, rugalmasan kell az anyagi érdekeltség egész rendszerét hozzáidomítani és tökéletesíteni. Abban az esetben, ha nem tartanák. be ezt az elvet, az anyagi érdekeltség nem hatna a termelés fejlődésére ösztönzően, sőt még fékezhetné is a termelő erők fejlődését. Ebből következik tehát, hogy bizonyos időközökben — időszakokban — megfelelő változtatásokat kell eszközölni az új feltételeknek megfelelően a bérrendszerekben. A munka szerinti díjazás elvének elmélyítése Vizsgáljuk meg azonban közelebbről a bérek problémáit. Társadalmunkban a bér az egyén társadalmi részesedése a nemzeti jövedelemből. A szocializmusban a fogyasztási javak elosztásának meghatározó elvét a munka szerinti elosztás képezi. Ennek fő, pénzben kifejezett formája a bér, amelynek útján ai elosztás eme elve megvalósul; tehát a bér nemcsak a társadalom gazdagságával áll összefüggésben, hanem az egyén munkájának konkrét eredményeivel is. Ezzel egyidejűleg azonban —, amint már rámutattunk — a bér szélesebb jelentőséggel is bír, mert sokoldalú, az anyagi érdekeltség általános elvéből következő, folyton változó funkciót kell betöltenie. Hogy növeljük a munkaerők áramlását a legfontosabb ágazatokban, a bérvikatermelékenység fokozása, a termékek minőségének javítása stb. — jobb teljesítésére irányulnak. E változtatásoknak az a célja, hogy megerősítsék a bér közgazdasági szerepét gazdaságunkban. Tehát nem a munka szerinti díjazás koncepciójának valamilyen megváltoztatásáról van szó, nem változik a rendszer alapelve — csupán a munka szerinti díjazás, a munka eredményeiben való anyagi érdekeltség, elvének minősége ^változik. Vagyii 'azoknak a formáknak a kiküszöböléséről van szó, amelyek až említett feltételek között elavultak és már nem eléggé hatékonyak. Az anyagi érdekeltség helyes irányzata A munkásbérrendszerek átépítésének egyik alapvető feladata a bér tarifális részének növelése. Az eddigi tarifa-fokozatok fogyatékossága az volt, hogy számos ágazatban a bértarifa az átlagkereset felét sem tette ki. Az átépítés feladata tehát legalább 75 százalékra növelni a tervezett átlagbérben a tarifabér hányadát. A fennmaradó részből fedezik a normák túlteljesítéséért fizetett béreket, a prémiumokat, stb. Mi a jelentősége ennek az intézkedésnek? A tarifa szerepének növelése kell hogy magában foglalja az egyes ágazatok társadalmi fontossága szerinti megkülönböztetését, helyesen kell kifejezésre juttatnia a szakképzettséget igénylő munka és a szakképzettséget nem igénylő munka, a nehéz és a könnyű munka közötti viszonyt, stb. Az új bérrendszerben a bértarifa minősítő katalógusok összeállításának meghatározó szempontja az egyes foglalkozások kvalifikációjának hangsúlyozása. Ez megteremti a feltételeket az anyagi érdekeltség rendszerének elmélyítésére abban az irányban, hogy az kihat a szakképzettség növelésére. A termelés gépesítésének és automatizálásának igényes és bonyolult feladatai, a műszaki színvonal általános emelése ugyanis szüntelenül nagyobb igényeket támasztanak a dolgozók szakképzettsége és színvonala iránt az anyagi termelés egész területén. A munkásbérek átépítésének fontos kérdése a teljesítménybér helyes alkalmazása. Kétségtelen, hogy a teljesítménybér felel meg a legjobban a végzett munka mennyisége szerinti díjazás alapelvének. Ebből azonban nem vonható le az a következtetés, hogy a teljesítményér, amely a bérezés legelterjedtebb formája, valamennyi esetben helyesen és tökéletesen egybekapcsolja az egyén anyagi érdekét az egész társadalom érdekeivel. A teljesítménybé" kiterjesztése a munkásság legszélesebb köreire több esetben formalizmushoz vezetett. Ez abban nyilvánult meg, hogy a teljesítménybért a keresetek növelésének céljából vezették be anélkül, hogy ugyanakkor megteremtették volna az ennek megfelelő gazdasági eredmény elérésének feltételeit. Ott, ahol nem eléggé hatékony a kész munka minőségének ellenőrzése, a teljesítménybér arra ösztönöz, hogy a legnagyobb mértékben növeljék a termékek mennyiségét, tekintet nélkül minőségükre. Ez a fokozott „érdek" és teljesítmény gyakran a társadalom rovására ment. Ilyen esetekben a teljesítménybér nem célszerű. Nem célszerű ott sem, ahol a munkás maga nem befolyásolhatja teljesítményét, vagyis ahol a termelés ütemét automatikusan a gép menete határozza meg és szabályozza. Nagyon helyes és fontos a teljesítmény mutatóinak olyan módon való megválasztása, hogy összhangban álljanak valamennyi dolgozónak azzal az érdekével, hogy összefüggő termelési folyamattal a kész termékek legjobb minőségét érjék el. Itt ismét előtérbe lép a termelés minőségi oldalának további fontos szempontja, vagyis az egyén anyagi érdekeltségének céltudatos irányítása nemcsak a termelés mennyisége, hanem minősége felé is. Ezekben az esetekben megszüntetik a teljesítménybéreket s időbérrel és megfelelően választott prémiumokkal helyettesítik őket. A bérrendszerek fontos kérdése a műszaki normázás. A teljesítménybérek helyessége és gazdasági hatékonysága a tarifák és normák helyességétől függ. Az újonnan megállapított normáknak ezért műszakilag indokoltaknak kell lenniök. Hogy hosszú időre biztosítva legyen a termelés és a bérek szintje közötti egyensúly, hogy fokozzuk a dolgozók érdekeltségét a munkatermelékenység tartós növelésében, hosszú tartamra szóló normatívákat vezetünk be, amelyek meghatározzák a bérek gyarapodásának részarányát a munkatermelékenység növekedésé^ ben.-'""' * " > •«—- • Abból a céiból, hogy a munkások megfelelő anyagi érdekeltségét megteremtsük az új technika, technológia, az új munkamódszerek elsajátításában, fokozott mértékben alkalmazni kell a különleges jutalmak (prémiumok) kifizetését a prémiumalapokból. A prémiumalapok felhasználása, amelyeknek kialakulása közvetlenül összefügg a vállalat gazdálkodási eredményeivel — hatékony eszközként szolgál a vállalat kezében a termelés műszaki színvonalának és a munkaszervezésnek szüntelen növelésére. Az anyagi érdekeltség lenini alapelvének elmélyítése és rugalmas alkalmazása gazdaságunk szükségleteinek változásaival és fejlődésével összhangban így hatalmas ösztönzést ad a termelés gyors növelésére, társadalmunk szükségleteinek tökéletesebb kielégítésére, a dolgozók életszínvonalának emelésére. Miloš Cihák (VII. folytatás) Zigansin még nemrég rendszeresen tornázott, különösen a nyújtót és a korlátot szerette, és futásban is versenyzett, száz és ezer méteren. Krjucskovszkij nem hiába emelgette á négy pudos súlyzót. Fedotov is szerette a sportot. Poplavszkij a tornát és az akrobatikát kedvelte. Most aztán nagy hasznát vették edzettségüknek, sokban segítségükre volt. hogy megküzdjenek a nélkülözésekkel, a fáradalmakkal. Január huszonhetedikén reggel a vihar mintha belefáradt volna a viaskodásba, s meghátrálna a négy bátor ember elől. Tíz óra felé a szél sebessége négy fonálra csökkent. A hullámok továbbra is hányták-vetették a hajót, de már nem csaptak át a fedélzeten. A hóesés is megritkult, de a látási viszonyok mit sem javultak. Sűrű köd borult a naszádra. Az alacsonyan járó felhőkből sírósan csepergett az eső. Aszhat, Anatolij, Filip és Ivan tántorogva fölment a fedélzetre. Mindenekelőtt megvizsgálták az édesvizes tartályt és a kályhát. Egyiknek sem történt baja. Nem sokat szenvedett a vihartól a fedélközi szállás sem, bár leírhatatlan volt a rendetlenség, összevissza dobált benne mindent az orkán. Mialatt megpróbálták helyükre rakni az egyes tárgyakat, Filipnek eszébe jutott a harmonikája. Meg is találta tartójába zárva az ágy alatt, szinte semmi kárt sem tett benne a vihar. Csak a billentyűi voltak kissé nedvesek. Filip kezébe vette a hangszert, óvatosan végigfuttatta ujjait a billentyűkön. A basszus kissé sipogott, a magas hangok azonban tisztán csengtek. Gondosan számon tartották a napokat, hogy ki ne essenek az időből. Bármi is történt, bárhogyan dobálta a hajót a vihar, Zigansin, Poplavszkij, Krjucskovszkij, Fedotov rendületlenül teljesítette katonai kötelességét, állta a szolgálatot. A négy embert egybekovácsolta a kötelességtudat s az az igaz barátság, amely megtízszerezi az egyén erejét. Valahányszor étkezéshez készülődtek, újból és újból számba vették a készleteket. Kétségbeejtőn kevés Volt az élelmiszer. Elhatározták, hogy ismét csökkehtik a fejadagot. A kenyér már egészen elfogyott. A húskonzerv bárhogy is takarékoskodnak vele, csak néhány napra futja. A napi adag fejenként most már mindössze egy krumpli, egy kanál kása és fél kanál zsír. Mindnyájan fölmentek a fedélzetre. Poplavszkij begyújtott a kályhában. Zigansin és Krjucskovszkij a tűzhely mellett melegszik, Fedotov kitisztítja a csajkát, vizet önt belé, négy kanál kását, négy szem burgonyát, két kanál zsírt, tesz hozzá: most már csak várni kell, míg megfő a leves. Ivan a tűz fölött tartja az edényt, nézi, hogyan forr a víz. Hirtelen szinte hivatalos hangon megkérdi: — Elvtársak, hányadika van ma? — Január huszonhetedike. Elfelejtetted? — feleli Poplavszkij. Dehogyis! Engedjétek meg, hogy ezennel közöljem veletek: Anatolij Fjodorovics Krjucskovszkij elvtárs a mai napon töltötte be huszonegyedik életévét. — Valóban! — kiáltotta Zigansin. — Kis híján megfeledkeztünk róla. — Mi az, el akartad titkolni? Azt már nem, komám, a vendégeid vagyünk! - tréfálkozott Poplavszkij. Anatolij meghatottan mosolyogva hallgatta barátait, akik kezét szorongatva árasztották el szerencsekívánataikkal: — Élj még, Tolja legalább hússzor, ennyi évig! — Parancsnok elvtárs, meg kellene ünnepelni ezt a mai nagy napoti — javasolta Fedotov. Zigansin kérdőn pillant a többiekre. Anatolij csak a vállát vonogatja. Poplavszkij beleegyezőn bólint. — Anatolij Fjodorovics Krjucskovszkij születésnapjának tiszteletére megduplázzuk a fejadagot! - jelenti ki végül jókedvűn Zigansin. A csajkába még négy kanál kása és négy krumpli kerül. Megszaporodik a zsír is, amely majd akkor kerül a levesbe, ha már zubogva forr a víz. Dupla vízadaggal is meg akarták ajándékozni az ünnepeltet, de ezt Anatolij határozottan visszautasította. Meghatottan nézett a társaira, megnyalta szomjúságtól cserepes ajkát, s azt mondta: — Ha már úgy döntöttünk, hogy megduplázzuk a fejadagot, ezt a vizet is osszuk el mindnyájunk között. Végre megfőtt a leves. Csodálatosan jóízű volt, ennél jobbat nem ettek. amióta kinn jár a hajójuk a nyílt óceánon. Ebéd után a „családi ünnep tiszteletére", ahogy Fedotov mondta, Poplavszkij nagy hangversenyt rendezett „műkedvelő alapon"* Filip ujjai szapora táncot jártatí az ócska harmonika billentyűin. A négy bajtárs vidáman énekelte al „Hóvirág" közismert dalát. — Játszd el a Csendet, Filip, -i kérte Zigansin. A hullámok fölött halkan áradt a " dal: Š Odakinn a mezőn hóvihar dúl, p fehér köntösbe öltözik a világ. Te valahol messze, hét országon túl hallgatsz és nem gondolsz reám ... — Megállj, ez nem jó nóta, — szólt rá a muzsikusra Ivan. — Micsoda beszéd az: „Nem gondolsz reám"? Igenis gondolnak ránk. Minden órában és minden percben. Hogy is lehetne másképp ? Filip egymás után sort kerített a filmekből ismert dalokra

v..s a legények hol dúdolták, hol énekelték a nótákat. Aztán elmondták kedvenc verseiket. Majd újból énekeltek, s amíg rájuk nem borult az éjszaka sötétsége, zengett a fedélzeten a harmonikaszó. A január 27-ikétől 31-ig terjedő időszakról ezekkel a szavakkal számol be a hajónapló: „Az idő nem változik, a naszád négyes sebességű szélviharban tovább sodródik. Egyre több időt töltünk a gépházban, igyekszünk minél kevesebbet mozogni, hogy az erőinket kíméljük. Az égbolt lassanként kitisztul. Mind messzebbre látni. £jjel-nappal szolgálatot tartunk a fedélzeten. Naponta ebédet főzünk, továbbra is napjában egyszer étkezünk. Pontosan betartjuk a fejadagot: egy emberre egy burgonya, egy kanál kása jut s mindnyájunkra együtt két kanál zsír. Nagyon kevés élelmiszerünk maradt, legföljebb néhány napra futja még. Kibírjuk? Ki kell bírnunk!" (Folytatása következik) Hazánk textilüzemei ez idén hozzák forgalomba azokat a szöveteket, amelyek nemcsak a hagyományos anyagot, — gyapjút és gyapotot, hanem polieszter fonalat is tartalmaznak. A polieszter fonál nagy mértékben növeli a szövetek kopással és gyűrődéssel szembeni ellenállóképességét. E korszerű textilanyag szállításáról a Planá nad Lužnici-i Sylon n. v. munkásai és műszaki dolgozói gondoskodnak, akik e célból a legkorszerűbb technikájú és technológiájú automatizált gépsort állították üzembe. (V. Lomos — ČTK. felv.) £jj SZÖ 2 * 1960. április 15,