Új Szó, 1960. március (13. évfolyam, 60-90.szám)

1960-03-03 / 62. szám, csütörtök

észülne a harmadik ötéves tervre A HARMADIK ötéves terv minden­kit magával ragadott - haiíottuk a bratislavai Tesla Rádiógyár dolgozói­tól, akik az elmúlt hetekben vitatták meg a most készülő új tervet. Helye­sebben ők maguk készítették el a harmadik ötéves terv rájuk eső részét. A gyárban, amely a hazánkban ké­szült rádiók egyik legszebb szülőott­hona, a dolgozók a legfontosabb kér­désekre összpontosították figyelmü­ket. Például: Milyen módon tudják oly nagyra növelni a termelést, hogy ki­elégíthessék a hazai rádió-vásárlókat és a külföld megrendeléseit. Pártcsoportgyűléseken, termelési értekezleteken, közvetlenül az alkat­részeket sajtoló gépek mellett, a sze­relőműhelyek tágas csarnokaiban, majd a gyáť üléstermében folyó terv­megbeszéléseken, tanácskozásokon, mindenkit magával ragadó lelkes lég­körben született meg az üzem harma­dik ötéves terve. A gyár dolgozói azzal büszkélkedtek, hogy a harmadik ötéves terv során 16 millió korona beruházással újabb épü­letekkel szélesitik üzemüket és több mint hárommillió korona költséggél bölcsődét építenek. Pártunk tehát a szociális berendezésekről sem feled­kezett meg. Azt is megemlítették az üzem dolog zói, hogy nem elég csak kapni. Meg kell mutatni, mit tudunk. Sorra vettek minden egyes dolgozót, műhelyt, gépet, az emberek tudását, tapasztalatait, ki mit adott eddig és mire képes a jövőben. Nem feledkez­tek meg arról, hogy az ember, az al­kotó ember a döntő tényező. AZ ÜZEMBEN JÁRVA meggyőződ­hettünk róla, hogy a rádiőkészítés tu­dománya akár a zenekar, hajszálpon­tos összmunkát, megfelelő ritmust, egyenletes tempót követel. Az üzem dolgozói, különösen a szerelőműhely idősebbjei már megszoktak bizonyos fogásokat, méréseket. Ezeket mindig ugyanabban az időben és ütemben végzik, s már nem is tudnák kihagyni. Bihari Mária ' elvtársnő, a szerelő­Minden tizenegyedik családban telefon Távolsági telefonbeszélgetés két percen belül A telefonösszeköttetés gépesítéséről, automatizálásáról tájékoztatták az újságírókat dr. Alois Neuman mi­niszter és a minisztérium vezető dol­gozói. A távbeszélő állomások sűrűsé­ge, vagyis a száz lakosra esd távbe­szélő állomások száma a következő, öt év alatt országos • iszonylatban 6,8-ról 10,6-ra, Szlovákiában 3,8-ró' 10,.3-ra emelkedik. így a cseh területek es Szlovákia közötti különb­ség kiegyenlítődik. 1965 végén az or­szág területén 1 531 000 távbeszélöéiiu­más lesz. Mivel á hivatalok, közérdekű intézmények szükségleteit már mosta­náig soron kívül elintézték, a jövőben elsosorban a magántelefonok beveze­tésére fektetnek súlyt. Míg 1957-ben 50 családra jutott egy telefon, addig 1960-ban 28 családnak, 1965-ben pe­dig minden 11 családnak lesz tele­fonja. A távbeszélő állomások számának növe­lése keresztülvihetetlen lenne a telefon­központok automatizálása nélkül Jelen­leg a telefonközpontok 76,9 százaléka automatizált, de ebből a vidéki köz­pontokra csupán 28 százalék esik. Ez­zel magyarázható, hogy vidéken kisebb az érdeklődés a magánlelefonok bevezetése iránt, mint a városokban. A tapasztalat azt bizonyltja, hogy vidéken is. ahol már automata-központ működik, az érdeklődés egy csapásra' megnő. A harmadik ötéves tervben tehát elsősorban az automatizálás folyamatát kívánják meggyorsítani, hogy az összes távbeszélöállomások 95 százalé­kát automata-központra lehessen kap­csolni. Szükséges továbbá a régi, elavult automataközpontokat modernizálni, kicse­rélni. „Ez az eset áll fenn Bratisíavában. ahol a régi központ már képtelen a nö­vekvő igényeket kielégíteni. Új. nagy te­lefonközpont épül, amelynek egvik részét még az idén működésbe helyezik. A városok közöl ti távolsági beszélgeté­sek gyorsabb kapcsolása is összefügg az automatizálással. Megtakarítiuk a kelle­metlen,néha órákig tartó várakozást, ha közvetlenül feltárcsázhatjuk a szomszéd városban lakó barátunkat. F- a teljes auto­matizálás egyelőre csak rövidebb, körül­b^l'il 30 kilométer távolsáqon belül oldha­tó meg. De a többi távolsági beszélgetés lebonyolítása is annvira meaoyorsul,' hogy 1965-iien a beszélgetések 90 százalékát a hívástól számított két percen belül kap­csolni foqiák F.zt az intézkedést föleo az teszi lehetővé, hoqv naov mértékben ki­bővül az úgynevezett félig automatizált távolsági kanesolás Ez annvit jelent, hogv például a práqai központ a bratislavai központ kiheovásával közvetlenül foqiá kaocsolni a Bratisíavában hívott felet. A félig automatizált távoisáqí összekötte­tés már működik Práoa és Ostrava. Plzen Brno 'között A külföld' <árosok közű' pedig Moszkvával és Varsóval. —va. műhely dolgozója is az új terv sok száz alkotóinak egyike, aki a „Poém" elnevezésű gramorádió hangolásán szorgoskodott. Fürge ujjaival az egyik csavart meghúzta, a másikat megen­gedte, s kezében megszólalt a mun­kadarab. A rádióť ugyanis a hangszer­hez hasonlóan fel kell „hangolni" s ő állítja be a készüléket úgy, hogy a gomb forgatására mindig a kívánt ál­lomást hallhassuk. Bihari elvtársnő az egyik' pártcsoportgyűlésen arról beszélt, hogy a legtöbb ember első pillanatra a külseje után ítéli meg a rádiókészüléket. Éppen ezért a jövő­ben nagyobb gondot kell fordítani — követelte munkatársaitól — a szek­rények minőségére, szakszerű kezelé­sére. Andrej Viederman elvtárstól, a pártcsoportbizalmitól megtudtuk azt is, hogy már a terveiőkészítés idején sokat javult a szerelőműhelynek anyaggal, alkatrészekkel való ellátása, ami elsősorban a dolgozók kezdemé­nyezésének, ötleteik valóra váltásá­nak köszönhető. — A harmadik ötéves terv végén, tehát 1965-ben az üzemben gyártott rádiókészülékek mennyisége az 1960. évi tervvel szemben majdnem a négy­szeresére emelkedik — újságolta He­lena Gálová, aki egy másik asztalnál hajszálnál vékonyabb drótszálakat vágott méret szerint. Hadd mondjuk el még azt is, hogy a középnagyságú rádiókészüléket háromszáznál több alkatrész, majdnem kétezer darabjá­ból rakják össze közel tízezer mun­kaművelettel. Nem véletlen tehát, hogy a tervelőkészítése során negy­venkilenc újítás látott napvilágot, amelyek túlnyomó része a műveletek egybekapcsolására, egyszerűsítésére irányult. Erre valóban nagy szükség van, hiszen a hazai rádiókészülékeket főképpen ebben az üzemben fogják gyártani. MINDEN TERMELÉSI ÉRTEKEZLET, minden tapasztalatcsere a reális terv­készítés újabb és újabb szilárd bizto­sítékait nyújtja. Buzáni Károly elvtárs, a sajtolóműhely pártcsoportbi­zalmija például olyan újításon dolgo­zik, amelynek segítségével előrelátha­tólag negyvenezer koronát takaríta­nak meg évente. Tomáš Honza gép­karbantartó a gépek kezelése jobb ki­használásának lehetőségével foglalko­zik. Ez ennyivel, amaz annyival gya­rapítja az alkatrészek gyártását. És sorolni lehetne még mindazok neveit, akik megfontolt ötletekkel járultak hozzá a harmadik ötéves terv, „saját tervük" elkészítéséhez. A tervelőkészítéssel kapcsolatos értekezletek — mint azt Jozef Pro­cházka elvtárs, az üzemi pártszerve­zet elnöke mondotta — igen haszno­sak voltak. A gyár igazgatója, a gaz­,dasági dolgozók sok kitűnő tanácsot I kaptak. Hasznosak voltak az érteksz­< letek azért is, mert ösztönzést adtak a Forradalmi Szakszervezeti Mozga­lom üzemi bizottságának és a szakasz­bizalmiaknak, hogy a jövőben még nagyobb gondot fordítsanak a terme­lési értekezletek jobb előkészítésére, tartalmasabbá tételére. Igen tanulsá­gos volt Karol Juria szerszámkészítő. a szocialista munkabrigád címért ver­senyző kollektíva vezetőjének hozzá­szólása. Juria elvtárs a munkaközös­ség tervezési tapasztalatairól beszélt. Apróra kiszámították ugyanis, mennyi munkát igényel egy-egy szerszám el­készítése vagy megjavítása. így lejíe­tővé vált a rejtett tartalékok feltá­rása. Azt is megmondta, hogy nagyobb gondot kell fordítani Helena Minaro­vičová most alakult tíztagú munka­közösségnek megsegítésére és további kollektívák alakításának ösztönzésé­re. A munkaközösségekben valóban nagyszerű lehetőségek nyílnak a poli­tikai és szakmai továbbképzésre. Bi­zonyára hálásak lennének a fiatalok, ha a szakszervezeti bizottság se­gítségével szabó-varró-tanfolyamot, vagy közös mozi, színház, múzeum­látogatást, illetve kirándulást szer­vezhetnének. A TERVELÖKÉSZlTÉSEKKEL kap­csolatos beszélgetéseken sok szó esett az újítómozgalom kiszélesítéséről. S bizony amióta megnőtt az újítók becsülete, jobban halad az újítások elbírálása, megvalósítása. Az újítók munkája ma már szervesen hozzá­tartozik az üzem életéhez. Az újítás nemcsak az újító, hanem az egész pártszervezet, a gazdasági vezetés, az egész üzem közös ügyévé vált. Be­bizonyosodott az is, hogy a tervező­munka megjavítása nemcsak a veze­tés megjavításának feltétele, hanem egyúttal az üzemi pártszervezet, a tömegek közti kapcsolat elmélyítésé­nek fontos tényezője. A gyár minden kommunista és pártonkívüli dolgozója saját munkáján keresztül érzi ha hiba csúszik a tervbe, ha nem felel meg az üzem lehetőségeinek. És nemcsak ennek anyagi következményei miatt elégedetlen, hanem azért is, mert az üzem gazdájának érzi magát és aggó­dik, hogy a gép áll, nem használják ki megfelelően. A pontos, mindenre kiterjedő terv nagy ereje éppen ab­ban rejlik, hogy a fejlődés távlatát szorosan összekapcsolja az üzem dol­gozóinak mindennapi munkájával és érdekeivel. — Azt akarjuk, hogy gyárunk a kö­vetkező évek folyamán többet termel­jen, a doigozók többet keressenek, mint eddig — így foglalja össze ka­lauzunk, Procházka elvtárs, a párt­szervezet elnöke az üzem harmadik ötéves tervét. És ennek sikerülnie kell a Tesla-rádiógyárban, ahol a mű­szaki és a fizikai dolgozók példamuta­tó együttmtiködéssel, közös erővel és akarattal küzdenek a termelékenység növeléséért. Bizonyos, hogy a kiváló dolgozók, a szocialicta munkabrigád címért versenyzők mindenütt szívvel­lélekkel azon lesznek, hogy közkincs­csé tegyék a legjobb munkamódsze­reket. S az is bizonyos, hogy a becsü­letes munkások, asszonyok és lányok többsége köszönettel veszi majd át a tudást és a tapasztalatokat az élen­járóktól, hogy a harmadik ötéves terv feladatainak teljesítésével még szebb és jobb rádióval szerezzenek örömet, jó szórakozást a dolgozóknak. Erdősi Ede SZÓ FI A Morvaországi Szeszfőzdék és Keményítőgyárak Rajec nad Svitavou-i üzemében februárban megkezdték a torul előállítását. A torul — fehérje, melyet takarmányélesztő formájában állítanak elo — elsősorban az auto­matizált marha- és sertéshizlaldákban tesz jó szolgálatokat. (E. Bican - ČTK. felvétele) A jó szakember aranyat ér J-J^orváth elvtárssal, a komáromi járá­si zootechnikussal a keszegfalusi Szigeten találkoztam először. A növendék ­állatok istállóján megyünk végig. Horváth elvtárs az egyik borjúnál megáll és a zootechnikus jelé fordul. - Mi baja ennek a borjúnak, Józsi bácsi? ' Amíg Józsi bácsi a vállát vonogatja, Horváth elvtárs már az üsző nyakán túr­ja szét a szőrt. - Nem csalódtam, tele van tetüvel. - Máris adja ki az intézkedést, hogy mit kell tenni. Sorra jártuk a sertésistállókat, a sza­bad istállót, itt is, ott is rögtön rátapint a hibákra, amit az ott levő állatgondozók a beszélgetés folyamán el is ismernek. Az ellenőrzés, tanácsadás után, ami jó pár órát vett igénybe, Horváth elvtárs az irodába siet, és első dolga hívni az állatorvost, hofjy azonnal jöjjön, mert baj van a malacok és a borjúk körül, majd részleteiben is megbeszéli az elnökkel és a zootechnikussal az észlelt fogyatékos­ságokat. - De nehogy még mindig megoldatla­nok legyenek az itt megvitatott problé­mák, mikor legközelebb eljövök, - bú­csúzik a szövetkezet vezetőitől. T)ártunk Központi Bizottságának 1 határozata alapján a szerve­zésben tapasztalt kommunisták ke­rültek minden faluba, hogy egy hóna­pon keresztül segítsék a pártszervezet munkáját, elősegítsék az egységes földművesszövetkezetekben az 1960­as évi termelési terv, valamint a harmadik ötéves terv kidolgozását. A kiküldött elvtársak minden szerdán értekezletet tartották, melyen az instruktorok kicserélték tapasztalatai­kat és beszámoltak végzett munká­jukról. Egy ilyen gyűlés végén megkérdez­te a mezőgazdasági osztály vezetője, hogy milyen segítséget várnak a me­zőgazdasági osztálytól. Bagócsi elv­társ, Kovács elvtárs és a többiek egymás után szólaltak fel, hogy min­den rendben lenne, csak Horváth elvtárs kellene egy napra vagy leg­alább egy fél napra, mert az állat­tenyésztés tervezésével nehezen bol­Elsők a járásban 1950-ben alakult meg 35 taggal a i Ipolyhidvégi Egységes Földművesszövet­kezet. Az elmúlt tiz év alatt sok gond­dal és bajjal küzdött meg a szövetkezet tagsága. Szorgalmas munká'ukat azon­ban siker koronázta és elérték, hogy a tízéves jubileumi évfordulft" a zárszám­adásnál 9 korona lesz munkaegységen­ként a részesedés. Ebben az évben vezet­ték be a szövetkezetben, a családi pótlé­kot: minden 16 éven alúli gyermekre havi 50 koronát folyósítanak. Az öregekről sem feledkeznek meg: aki már nem tud a közösben dolgozni, havi 50 korona támo­gatást kap és két mázsa búzát. A járás­ban az ipolyhidvégi szövetkezet az első, amely családi pótlékot fizet. Ez azt bi­zonyítja, hogy a szövetkezet jól gaz­dálkodott. A gépállomástól vettek át egy lánctal­pas és két Skoda-traktort, ezekkel együtt már öt saját traktora lesz a szövetke­zetnek. Villant László, Ipolynagyfalu \?SSSSSS/SSSJSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS'SSSSSSSSSSSSSSSY/ . Kigyúlt a fény | Üresek a kocsmák Hideg téli este volt, amikor az egyik leleszi kocsma felé igyekeztem, de hála a véletlennek, nem jutottam el a kocs­máig. Az úton ugyanis találkoztam a kul­túrôtthonba igyekvő fiatalokkal, akik ép­pen énekpróbára mentek. így hát én is velük tartottam. Nem is bántam meg. Az új, tágas kultűrotthonban jobban el­szórakoztam, mint a kocsmában Ott volt' s falu fiatalja — idősebbje. A fényesen megvilágított helyiségekben az 'érdekkö­rök különböző csoportjaival találkoztam. Csaknem 60 tagú énekkar gyakorolt és a 15 tagból álló népizenekar vígan húz­ta a csárdásokat. A színjátszó csoport a tavalyi sikerekre támaszkodva nemrég adta elő Ottó Šafranek Makrancos háza­sok című színmüvét, amellyel igen szép sikert aratott. Ezek után nem csoda, ha a szövetke­zeti klubnak leginkább a leleszi asszo­i nyok örülnek. Amióta felépült szövet­kezet kullúrotthona, azóta a férfiak nem látogatják oly gyakran a kocsmákat, mint eddig. Inkább a szövetkezet kultúrott­honában töltik szabad idejüket. Kertész Pál, Lelesz. A hatezer lelket számláló Ipolykeszi szerényen húzódik meg az Ipoly partján. A község történetében sok mindent le­het feljegyezni az utolsó évek­ben. 1958-ban pl. mégalakult az egységes földmílvesszövetke­zet, az idén felépült a műve­lődési otthon, februárban pedig nagy jelentőségű esemény tör­tént — Ipolyban is kigyúlt a villanyfény. E kettős ünnep alkalmából szórakoztató • műsorral egybe­kötve nagy készülődés folyik a művelődési otthon felavatá­sára. Kajtor Pál, Ipolykeszi ÚJ ISKOLA EPÜL A közeljövőben új iskolába fognak járni Egyhazasbást, öbást, Vecseklő, Hidegkút és Tajti községek dolgo­zóinak gyermekei. A korszerűen berendezett kilencéves iskola Egy­házbáston épül Ebben az új típusú iskolában alkalma lesz az ifjú­ságnak elméleti isme­retekre szert tenni és műhelygyakorlatot folytatni, hogy az élet­ben jobban megállja helyét. Az épülő iskolának ezt a nagy .jelentősé­gét akkor fogjuk iga­zán értékelni, amikor megszűnik a váltakozó tanítás. Az eddig dél­után járó tanulók fris­sen fognak majd az is­kolába járni s ezzel könnyebbé válik a ne­velők munkája. Tamás István, Egyházasbást dogulnak és ezen a téren a helyi've­zetők szerint Horváth elvtárs tudna leginkább segíteni. Bizony a mezőgaz­dasági osztály vezetője vakargatta a tarkóját, hogyan ossza be Horváth elvtárs munkáját, hogy a sok kérés­nek eleget tehessen. M ég aznap délután a járási párt­bizottságon találkoztam Hor­váth elvtárssal. Az összejövetelen Varga elvtárs, a járási pártbizottság titkára beszélt a mezőgazdasági ter­melés fokozásáról és ennek alapfel­tételéről — a szövetkezeteknek ta­pasztalt, bevált káderekkel való meg­erősítéséről. A bevezető után Varga elvtárs Horváth elvtárshoz fordult. - Horváth elvtárs, látod mi a cél. Téged mindenki jó szakembernek is­mer, annak ismerünk mi is. Voli\a-e kedved mondjuk a keszegfalusi EFSZ­ben dolgozni. Hiszen te tudod a leg­jobban, milyen szükség volna ott szakemberre. Mivel ö volt az első, akit a párt­bizottság képviselője erre a fontos munkára felkért, minden szem kíván­csian rászegeződött. - Őszintén megvallom, egy kicsit meglepett Varga elvtárs kérése, mert tudtommal meg voltak elégedve a munkámmal. De viszont azt is belá­tom, hogy csak úgy lehet komoly se­gítséget nyújtani a szövetkezetekben, ha az ember együtt él, dolgozik a tagsággal, együtt él minden problé­mával. De azért mégis kérek egy kis gondolkodási időt. Meg kell még a feleségemmel is beszélni ezt a kér­dést. ~\7éhány hét múlva a keszegfalusi * EFSZ évzáró taggyűlése el­nökévé választotta Horváth elvtársat. A harmadik találkozásuk már a ke­szeyfalusi EFSZ-ben volt reggel öt' órákkor, amikor az elnök már végig­járta az istállókat. Beszélt az állat­gondozókkal a problémákról. Amit lehet, azonnal megoldanak, amit nem, arról majd a taggyűlés dönt. Horváth elvtárs nemcsak azért van ott minden etetésnél, mert hiszen ez a szakmája, hanem azért is, mert tudja, hogy a szövetkezet aranybá­nyája az állattenyésztés. A komáromi járásban a párt felhí­vására nemcsak Horváth elvtárs, ha­nem más tapasztalt szakemberek is jelentkeztek az EFSZ-ekbe. A haladó gondolkodású szövetkezeti tagok örömmel üdvözölték a szakembereket, voltak azonban a szövetkezeti tagok között olyanok is, akik nem örüllek jövetelüknek. Főleg azok idegenked­tek a szakemberektől, akik a szövet­kezet alapszabályzatával álltak hadi­lábon. Ezért nehéz, de szép feladat vár az új utat választott elvtársakra. r"Természetesen egy fecske nem 1 csinál nyarat. Ők is csak ak­kor érhetnek el eredményes munkát, ha jó kollektívákat tudnak maguk mellé kovácsolni, ha megértik, szere­tik azokat az embereket, akikkel együtt dolgoznak, s ha viszont min­den EFSZ-tag is támogatja törekvé­süket. De nagyon fontos szerepük lesz a helyi pártszervezeteknek, hogy e nemes feladatot vállalt elvtársak munkáját a legmesszebbmenöen se­gítsék. Ha az EFSZ-be került elvtár­sak mind a pártszervezetektől, mind a helyi nemzeti bizottságoktól és ter­mészetesen az EFSZ-ek vezetőségei­től is megkapják a segítséget, sok­éves tapasztalatuk, szakértelmük és szervező készségük nagyban elősegíti majd a pártunk által kijelölt cél, elé­rését. a mezőgazdasági • termelés fo­kozását. ' T. D. ÜJ SZÓ * 1960. március 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom