Új Szó, 1960. március (13. évfolyam, 60-90.szám)

1960-03-14 / 73. szám, hétfő

m A terror és rendőrönkény birodalmában Moszkva (ČTK) — Vaszilij Harkov, a TASZSZ megfigyelője a következőket írja: Dél-Koreában a március 15-re kiírt elnök­és alelnök-választások következtében a helyzet még jobban kiéuezödik. A liszin­man-rendszerrel szemben növekvő népi ellenállással az uralkodó Liberális Párt a nyílt terrort igyekszik szembeállítani. Igy értékelhető Li Szin-man „biztonsági köz­igazgatásának" az a parancsa, hogy Dél­Korea egész területén egy hét tartamára ostromállapotot hirdetnek ki. Ez az ost­romállapot március 14-e és 16-a között teljes 24 órára terjed ki. Li Szin-man elhatározta, hogy negyed­ízben is megmarad elnöki tisztségében. Ehhez tulajdonképpen nem is szükséges választásokat tartani, hisz ö az egyedU­li jelölt az elnöki hivatalra. Cso Bien-ok. az ellenzéki úgynevezett demokrata párt vezetője ugyan szintén jelölni akarta magát, de az Egyesült Államokban vég­rehajtott gyomormütét után váratlanul meghalt. Egyébként Li Szin-man volt vá­lasztási ellenfeleit mind tragikus sors érte, s ezzel kapcsolatban Dél-Koreában az tbeszélik, hogy az elaggott diktátor nem tűri a „politikai konkurreneiát". Emlékez­tetnek többek között arra is, hogy Kim­Kut, aki az 1958. évi választásokon az el­nöki hivatalra mert pályázni, rövid időn belül meggyilkolták. Csaknem ugyanez történt Li Szin-mannak az 1952-es válasz­tások során fellépett ellenfelével Is, akit később felakasztottak.. Ik Hi, az 1956-os évi választások egyik elnökjelöltje gya­nús körülmények között néhány nappal a választások előtt meghalt. A közelgő dél-koreai választások termé­szetesen nem adnak választ egyik kérdésre sem azok közill, amelyek a dél-koreai vá­lasztók tömegeit nyugtalanítják. A válasz­tás nem más, mint harc az uralomért két burzsoá párt között. E harc módszerei azonban igen jellemzőek Li Szin-man rend­szerére. Még világosabban leleplezik azt, mint népellenes rendszert, mint a külföldi erők bábját, amelyet csupán a megszállók katonai hatalma tart fenn. Lengyelországban véget értek a vajdasági pártkonferenciák Megkezdték a Manolisz Glezosz feletti ítélet felülvizsgálását Varsó (ČTK) - A Lengyel Egye­sült Munkáspárt e héten életének fontos szakaszát zárta le: befeje­ződtek a vajdasági pártszervezetek konferenciái. A konferenciákon érté­kelték az elmúlt három év ered­ményeit és megválasztották a LEMP vajdasági bizottságait, amelyek ki­tűzték a további három évre a funk­ciós időszak fő feladatait. Az elmúlt három év mérlegéről szóló beszámolók kedvező jelentése­ket tartalmaztak. Nemcsak, hogy je­lentős haladást értek el a szocialista gazdaság stabilizálásában és felépí­tésében, hanem politikai téren is. Az elmúlt három év a párt eszmei és szervezeti szilárdulásának és a tag­ság sorai aktivizálódásának jegyében folyt le. A beható vita figyelmének előterében a gazdasági kérdések és a párt politikájának egyes problémái állottak. A legtöbb konferencián megálla­pították, hogy a LEMP legköze­lebbi és legsürgősebb feladata ki­küszöbölni az üzemi és a falusi pártalapszervezetek munkájában lé­vő fogyatékosságokat, valamint fo­kozni az ideológiai munkát. Jóllehet Eisenhower levele F. Eatonhoz Washington (ČTK) - Washington­ban közzétették Eisenhower elnök F. Eatonhoz írott levelét, aki az USA küldöttségét vezeti a 10 ország le­szerelési bizottságának értekezle­tén. Az elnök levelében kijelenti, hogy az USA hajlandó megvizsgálni minden járható utat az általános le­szerelés elérésére." A levél rámu­tat: „Nem szabad borúlátókká len­nünk amiatt, hogy a múltban a le­szerelési tárgyalások nem voltak sikeresek, de nem szabad azonnal messzemenő sikereket várni, jólle­het, ezt a haladást kétségtelenül örömmel fogadnánk." az ipari üzemek pártszervezetei egyre jobb segítséget nyújtanak az üzemek vezetőségének a nehéz gaz­dasági .problémák megoldásában, még mindig bizonyos gyengeség tapasz­talható részükről. A funkcionáriusok aktívája nem tudja megmagyaráz­ni az egyes gazdasági intézkedések politikai jelentőségét. A pártszerve­zetek még mindig keveset tesznek a munkafegyelem megszilárdítása érdekében, és elégtelen meggyőző és magyarázó munkát fejtenek ki a tömegek körében. A vajdasági konferenciák továbbá figyelmet szenteltek az ifjúság kö­rében végzett munka kérdéseinek, valamint a párt és a tömegek kö­zötti kapcsolat erősítésének. P. NOEL-BA KER: „A LESZERELÉS HALASZTHATATLAN" New York (ČTK) - P. Noel-Baker Nobel-díjas, az United Press tudósí­tójával folytatott beszélgetése során felhívta a 10 ország leszerelési bi­zottsága genfi tárgyalásainak részt­vevőit, hogy „törekedjenek megegye­zésre az általános leszerelés kérdé­sében, beleértve a hagyományos és a nukleáris fegyvereket is." „A le­szerelés - mondotta — egyre sür­getőbb feladattá válik. Ha nem szün­tetik be a fegyvergyártást, akkor vé­gül e fegyvereket alkalmazni fogják és a világ elpusztul." Noel-Baker hangsúlyozta, hogy a leszerelési tárgyalásokra meg kell hívni a Kínai Népköztársaságot is. Noel-Baker továbbá kijelentette: „Ha az oroszok azt javasolják, hogy megsemmisítik irányítható lövedékei­ket, ha ugyanezt megteszik Nagy­Britannia és az USA is, akkor néze­tem szerint az amerikaiaknak ezzel egyet kellene érteniök, mert az oro­szok annyira megelőztek bennünket az irányítható lövedékek terén, hogy Amerika valószínűleg sohasem hoz­za be ezt a lemaradást." Bonn támadó terveinek újabb bizonyítéka i Berlin (ČTK) A Neues Deutsch­I land március 12-én, szombaton • közzétette a nyugatnémet had­f ügyminisztérium „145/59 számú f dokument-tervek háború ese­• tére" megjelölésű titkos do­T kumentumát, amely újabb bizo­[ nyítékát adja a bonni kormány t támadó terveinek. ^ A dokumentumban többek kö­Á zött arról van szó, hogy a nyu­A gatnémet militaristák által elő­[ készített „totális háború "setén a T harcot minden eszközzel folytatni • kell tekintet nélkül Nyugat-Né­á metország saját lakosságára." I E háború célkitűzései — a bon­I ni hadügyminisztérium szerint „a J nemzeti tulajdon kibővítése és bi­• zonyos tartományok meghódítása" 4 feltűnően emlékeztetnek Hitler • téziseire az „élettér" kibővíté­A sére, melyekkel a nácik igazolni [ akarták a többi európai nemzet t elleni támadásukat. ^ A Neues Deutschland felhívja a á figyelmet arra, hogy a dokumen­I tum cinikus megfogalmazásában . „a német terület totális megsem­Y misülésével" számol. A német mi­• litaristák készek céljaikat minden ^ áron elérni - írja a lap és hang­súlyozza, hogy ebben az esetben a támadók nem kerülnék el meg­érdemelt büntetésüket és maguk válnának az általuk előkészített ^ „totális háború" áldozatává. . f . .. » .» « ««« » ... « «« •) Az NSZK-ban több mint J 3500 milliomos van j Bonn (ČTK) — Nyugat-Németor- l ', szágban több mint 3500 milliomos • van, kiknek megadóztatott jövedelme 1 tavaly 4,4 milliárd márkával növeke- * | dett. Ez tűnik ki Etzel bonni pénz- f ügyminiszter legutóbbi beszédeiből, í amelyeket a „Welt der Arbeit" és a J „Frankfurter Rundschau" című lapok i i közölnek. v A Welt der Arbeit hangsúlyozza, J hogy a bonni állampénztár adóbevéte- 1 |lei tavaly 4,43 milliárd márkával nö- 5 | vekedtek, emellett e pénz főképp a f dolgozók tömegei által befizetett í 1 adókból származik. Ennek ellenére a l ] bonni kormány nem hajlandó a mun- i kások és a közalkalmazottak bérét és í fizetését emelni. J A Frankfurter Rundschau rámutat, i [ hogy Nyugat-Németországban már V 1957-ben 3502 milliomos volt, vagyis f kétszer annyi, mint 1953-ban és több 1 1 mint a háború előtti Németországban. 5 A milliomosok száma az elmúlt két év f alatt bizonyosan tovább emelkedett. ? A belga kormány meg akarja tartani támasz­pontjait Belga-Kongóban Brüsszel (ČTK) — Arhud Gilson, a bel­ga nemzetvédelmi miniszter a parlament ülésén elhangzott beszédében kijelentet­te, Belgium arra törekszik, hogy a jövő független Belga-Kongóban megtartsa stra­tégiai katonai pozícióit. Bélgiumnak az a szándéka, hogy a független Kongóval szerződést kössön az eddigi Belga-Kongó­ban levő katonai támaszpontokra vonat­kozólag. Athén (ČTK) - Az athéni leg­felső bíróság március 12-én este megkezdte Manolisz Glezosz és a többi görög hazafi felett 1959 jú­liusában hozott ítélet felülvizsgála­tának tárgyalását. Mint ismeretes, az elítélteket a „kémkedés" koholt vádja alapján marasztalták el. A védelem, az ítélet megsemmisí­tését és Glezosz „esetének" újabb tárgyalását követeli, mert egyrészt a BERLINBEN március 7. és 12. között tárgyalások folytak az NDK és Magyar­ország képviselői között az atomenergia békés felhasználásában való együttműkö­désről. A tárgyalások a két állam között az együttműködésről kötött egyezmény és terv aláírásával végződtek. (CTK). U NU, a Burmai Szövetség volt mi­niszterelnöke, az antifasiszta népi sza­badságliga elnöke befejezte 12 napos indiai látogatását. (ČTK). MOSZKVÁBAN március 12-én a Szov­jetunió és Franciaország közötti kulturális kapcsolatoknak szentelt ünnepi est zajlott le. (ČTK). A KUBAI KORMÁNY állami igazgatás alá helyezett három cukorgyárat, melyek azelőtt a „Guantanano Sugár Co" ame­rikai társaság tulajdonát képezték. A cu­korgyárak irányítását a mezőgazdasági reform nemzeti intézetére bízzák. (ČTK). LUIS ESTEBES FERNANDEZ Portugália amerikai nagykövete szombaton délelőtt a Fehér Házba látogatott és tolmácsolta D. Eisenhowernak, az USA elnökének kor­mánya meghívását, hogy a csúcsértekez­let befejezése után látogasson el Portu­gáliába. Az elnök a meghívást elfogadta. (ČTK). A BELGRÁDI földrengésjelző intézet március 12-én déltájban földrengést ész­lelt Jugoszlávia területén. A földrengés középpontja Belgrádtól 315 km-nyire dél­re volt, Szkopljétöl pedig körülbelül 50 km távolságra. (ČTK). A BOLGÁR újságírók március 11-én és 12-én tartották Szófiában első kongresz­szusukat, amelyen értékelték a bolgár sajtó és rádió eddigi munkáját s meg­tárgyalták további feladataikat. (ČTK). MÉG PÉNTEKEN 20 óra 35 perckor egy ismeretlen lökhajtásos repülőgép megsértette a Német .Demokratikus Köz­társaság légiterét. A* repülőgép Nyugat­Németország felöl, körülbelül 10 00Ö mé­ter magasságban Magdeburg irányában repült be, nem tett eleget a leszállásra szólító felhívásnak és 20 óra 50 perc kö­rül Nyugat-Németország irányában el­hagyta az NDK légiterét. A JOURNAL DE GENEVE szombaton kö­zölte bonni tudósítójának cikkét, amely szerint a nyugatnémet sajtó pozitívan fogadta Norstadnak az amerikai-francia­brit repülő atomegység megalakítására irá­nyuló tervét. (ČTK) A BRÉMAI „Német Rakétatársaság" közölte, hogy májusban „óriás-rakéták" kipróbáláséra készül az észak-német part­vidéken. (ČTK). CSAKNEM valamennyi izraeli politikai kör, a jobboldali szocialisták pártjának, a Mapainak kivételével úgy véli, hogy Ben Gurion izraeli miniszterelnök New York-i találkozója Adenauer kancellárral vagy alkalmatlan időben történik, vagy egyáltalán nem kívánatos, s nem egyez­katonai bíróság nem volt jogosult a Giezosz elleni per tárgyalására, amely kizárólag polgári bíróságok hatáskö­rébe esik, másrészt pedig helytelenül magyarázta a 375-ös törvényt, va­lamint a görög törvénykönyvet, s azt durván megsértette. A legfelső bíróság döntését 15 na­pon belül várják, de lehetséges, hogy csak 28 nap múlva hozzák nyilvánosságra. tethető össze Izrael és a béke érdekei­vel. (ČTK). HONOLULUI hírek szerint a 25. amerikai gyalogsági hadosztály a Hawaii-szigeteken háromnapos hadgyakorlatot tart a nuk­leáris háborúra való kiképzés keretében. (ČTK) SAARBRÜCKENTÖL nem messze a göttelborni bányában beomlott az egyik tárna. Előzetes hírek szerint a beomló föld négy bányászt betemetett. (ČTK) DAMASZKUSZI HÍREK szerint az Egye­sült Arab Köztársaság fegyveres erőinek tagjai egy napi zsoldjukat és a honvédel­mi minisztérium alkalmazottai egy napi fizetésüket ajánlották fel az agadiri föld­rengés áldozatai hátramaradottjainak meg­segítésére. (ČTK) TAJVAN-SZIGETÉN előkészületek foly­nak a „Kék csillag" elnevezés alatt tar­tandó hadgyakorlatokra, amelyek másfél hétig fognak tartani. Tajpehi hírek sze­rint a hadgyakorlatokon több mint 18 000 amerikai és 4 000 csankajsekista katona vesz részt. A hadgyakorlat feladata „a kínai nacionalista csapatokat megtanítani az inváziós taktikára." (ČTK) MOSZKVÁBAN orosz nyelven megjelent Charles de Gaulle „Háborús emlékeinek" második kötete. Az első kötet 1957-ben jelent meg. (ČTK) AZ EOEL athéni gumiipari üzem há­romszáz munkása és hivatalnoka nemré­gen hat napig tartó éhségsztrájkba lé­pett. A dolgozók — közöttük 890 nő, — e sztrájkkal tiltakoztak az ellen, hogy az üzem decemberben leállította a terme­lést, és 800 munkást és hivatalnokot el­bocsátottak. (ČTK) OLASZORSZÁG egész területén tovább folynak a néptüntetések a demokratikus kormány megalakításáért. Több helyen sztrájkokra és munkásgyűlésekre került sor. (ČTK) A PÁRIZSI könyvkereskedésekben meg­jelent P. Blochnak, a Francia Nemzetgyű­lés volt képviselőjének „Hruscsov Fran­ciaországban" című brosúrája. (ČTK) A VOLT FRONTHARCOSOK szovjet bi­zottságának küldöttsége, amelyet V. I. Kozlov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének alelnöke, a Szovjetunió hő­se vezet. Romában március 12-én talál­kozott a volt ellenállási mozgalom aktív résztvevőivel. (ČTK). AZ OSZTRÁK ellenállási mozgalom volt résztvevői és a fasizmus áldozatai felszó­lították a bécsi kormányt, tiltsa be az áp­rilisra Salzburgba összehívott fasiszta „európai kongresszust." (ČTK) MACMILLAN angol miniszterelnök már­cius 12-én délután kétnapos nem hivatalos látogatásra Franciaországba utazott, ahol de Gaulle köztársasági elnökke ltárgyal. MERRE TART Az osztrák kormány néhány hó­nappal ezelőtt valóban fontos kérdés­ben döntött, amikor elhatározta, hogy nem csatlakozik a közös piachoz, ha­nem az Európai Szabadkereskedelmi Társulathoz. A kormány e kérdésben az uralmon levő osztályon és a két kormánypárton (a Néppárt és a szo­cialisták jobboldali csoportja) belül megnyilvánult heves nézeteltérések után döntött. Ezt az elhatározást a Néppárt, különösen Krainer stájeror­szági tartományfőnök vezetésével frakcióként szervezkedő jobboldalá­nak és Ausztria Szocialista Pártja nagynémet irányzatú csoportjának ellenére valósította meg. Bármilyen csatlakozás a közös piachoz, e NATO keretében működő szervezethez, különösen a német mo­nopoltőke vezető pozíciója következ­tében, Ausztria számára kétségkívül a legkedvezőtlenebb következmé­nyekkel járt volna. Ausztria csatlakozása a közös piac­hoz minden bizonnyal a legnagyobb veszélyt jelentené. Az, hogy Ausztria az Európai Szabadkereskedelmi Tár­suláshoz csatlakozott, még nem ke­zeskedik arról, hogy ez semmilyen veszélyt sem rejt magában. A nem­zetközi helyzet megváltozása követ­keztében az imperialisták körében, különösen a piacokért folytatott ma­rakodásban kiéleződött ellentétek a hatok (a közös piac) és a hetek (az Európai Szabadkereskedelmi Társu­lás), mind gazdasági, mind politi­kai érdekeinek összeütközéséhez ve­zet. Merő ellentétben áll Ausztria iga­zi semlegességi politikájával már az is, hogy az Európai Szabadkereske­delmi Társuláshoz csatlakozott, mert így tulajdonképpen imperialista ál­lamok tömbjébe lépett be. Ez egy­Bécsi tudósításunk ben azt is jelenti, hogy Ausztria a brit imperializmussal nemcsak gaz­dasági, hanem — mint ahogyan Kreis­ky londoni látogatása alkalmából ki­jelentette, — politikai téren is szo­ros kapcsolatot vett fel. Ez pedig az Ausztria és a szocialista országok közötti kereskedelemben súlyos bo­nyodalmakat, aggasztó nehézségeket okoz. Az Európai Szabadkereskedel­mi Társuláshoz tartozó országok kö­zötti szerződés bevezető része ezen­felül azt a kitételt is tartalmazza, hogy az Európai Szabadkereskedelmi Társulásnak egyesülésre kell töre­kednie a közös piaccal. Ez természe­tesen homlokegyenest ellenkezik an­nak indoklásával, hogy Ausztria el­utasította részvételét a közös piac­ban, mert a szóban forgó két cso­portulat társulása Ausztriát kerülő úton mégis a közös piachoz tartozó országok sorába vezeti. A közös piachoz való közvetlen csatlakozásra irányuló törekvések, de másrészt az ezt elutasító politikusok magatartásában megnyilvánuló kö­vetkezetlenségek oka az is, hogy az osztrák tőkések az imperialista nagy­hatalmak támogatását keresik. Emel­lett a szocialisták jobboldali vezető­ségének elvi támogatását is élvezik. E vezetőség tagjai pedig egymást túllicitálva, egyre-másra azt hangoz­tatják, hogy „Európa integrációját" (egyesítését) kívánják. Annak állítása mögött, hogy Auszt­ria gazdasági okokból nem maradhat a nagy európai piacokon, illetve töm­bökön kívül, az osztrák burzsoázia régóta hangoztatott jelszava bújik meg, miszerint Ausztria „egymagá­ban életképtelen"; és ez az, ami az országot annak idején az Anschluss végzetes útjára vitte. Amennyiben az Ausztria „életképtelenségéről" ki­agyált dajkamese mindig, — már az első köztársaság idején is — a reak­ció célkitűzéseit szolgáló hazug ko­holmány volt. úgy ma annál inkább az, amikor államszerződés biztosítja Ausztria függetlenségét, és politi­kailag semmi sem korlátozza semle­gességét. Ha azonban Ausztriát be­sorolnák az imperialista országok tömbjébe, úgy az ország, de gazda­sági élete is elkerülhetetlenül az e tömbhöz tartozó országok nagy monopóliumai és szuperkartellei ér­dekeinek volna alárendelve. Ez első­sorban, a német, francia és angol monopóltőkének adna lehetőséget arra, hogy konkurrenciájával az ál­lítólag nem jövedelmező osztrák gazdasági ágazatokat teljesen tönkre tegye. Ausztriának pedig nem erre, ha­nem teljesen független, mindenne­mű köteléktől mentes gazdaságpoli­tikára van szüksége a földkerekség minden országával, különösen a szo­cialista országokkal, valamint kor­látlan gazdasági kapcsolatokra, hogy azokat az ország előnyére gyümöl­csöztethesse. Amikor Ausztria az Európai Sza­badkereskedelmi Társuláshoz csatla­kozott a nyugatnémet monopólto­kével legszorosabb kapcsolatot fenn­tartó osztrák tőkések csoportjai és a szolgálatukban álló reakciós politi­kai erők semmi esetre sem tették le a fegyvert, hanem minden ere­jükkel a közös piacban való részvé­AUSZTRIA? 'tel megtagadásának hatálytalanítá­sáért szállnak síkra. Ez a küzdelem elsősorban a Néppártban megy vég­be. A kiéleződött harc különösen Raab, a Néppárt elnöke és Maieta főtitkár, vagyis azon politika képvi­selői ellen irányul, amely fő irány­vonalának Ausztria semlegességét és a közös piactól való távolmaradást tekinti. Az említett erők a Néppárt legutóbbi naggyűlésén keresztülvit­ték, hogy Raabot megfosztották el­nöki és Maietát főtitkári funkciójától. Az utóbbi helyére Withalm, a pénz­ügyminisztérium államtitkára lépett, aki annak idején a leghangosabban kardoskodott amellett, hogy három milliárd schilling értékű vagyont visszaadjanak az ausztriai úgyneve­zett német vagyon volt tulajdono­sainak. Raab helyét most Gorbach tölti be, aki különösen a téren szer­zett „érdemeket", hogy az Osztrák Néppárt közép- és alsóbb fokú ap­parátusában igen sok volt nácit he­lyezett el. Később azt követelte, hogy Ausztria kezdjen tárgyalásokat a kö­zös piachoz tartozó nyugati szomszé­daival, a velük szükséges társítás érdekében. A Néppárt és a Szabad­ságpárt közötti szorosabb együtt­működés szószólójaként lépett fel, sőt felvetette azt a kérdést, hogy ez a náci párt a kormánykoalícióban is helyet kapjon. A reakció erői a közös piachoz való csatlakozást túlnyomórészt belpoli­tikai okokból szorgalmazzák. Az a céljuk, hogy az országban ennek alapján olyan szélsőséges irányzat kerekedjék felül, amely keményen sújtaná a munkástömegeket, szúk korlátok közé szorítaná a demokrá­ciát, fokozatosan felszámolná a de­mokratikus jogokat, a szociális biz­tosítás messzemenő romlását idézné elő és keresztülvinné az államosított vállalatok magántulajdonba való visszaszármaztatását is. Gorbach megválasztását a Néppárt elnökévé általában csak bizonyos engedménynek, ideiglenes megoldás­nak tekintik. A Néppárt „reformis­tái" tovább folytatják aknamunká­jukat, melynek az a célja, hogy Raa­bot megfosszák kancellári tisztsé­gétől, minél előbb felrobbantsák a szocialistákat magába foglaló koalí­ciót és helyette a Néppártból és a Szabadságpártból álló polgári politi­kai tömböt létesítsenek. Az Osztrák Néppártban vannak azonban olyan erők ís, amelyek e tervekkel szembehelyezkednek, a semlegesség mellett foglalnak állást, a vállalatok államosítását - jóllehet bizonyos korlátozással - helyeslik, engedményekre hajlandók a mun­kássággal szemben és síkra szállnak a közös piachoz való bármilyen csat­lakozás ellen. A jelenlegi helyzet azonban a reformisták „támadásai­nak" kedvez. Ausztria Szocialista Pártjának ve­zetői a reakció fenyegetőzéseire til­takozással reagáltak és kijelentették, hogy „kisöprik" őket. Ez azonban egyelőre semmivel sem jelent töb­bet. A reakció terveit hatásosan csak az ország semlegességének, függet­lenségének megvédése, a demokrá­cia és a szociális jogok szilárdítása, továbbfejlesztése érdekében kibon­takozódon tömegmozgalom hiúsít­hatja meg. Ennek egyetlen feltétele pedig a munkástömegek harcos egy­sége, melyért a kommunisták küz­denek. FRANZ KUNÉRT ÚJ SZÖ 3 * 1960. március 10.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom