Új Szó, 1960. március (13. évfolyam, 60-90.szám)

1960-03-02 / 61. szám, szerda

* Hiszünk a nemzetközi feszültség további csökkenésében — a világ népei békét akarnak Hruscsov elvtárs a dzsakartai sajtóértekezleten válaszolt az újságírók kérdéseire Az Antara-sajtóiroda tudósítójá­nak kérdés e: — Mit tudna "mondani a miniszter­elnök arról az egyes államok sajtó­jában felmerülő kérdésről, hogy a Szovjetunió katonai támaszpontot szándékozik építeni Indonéziában Ambon szigetén? HRUSCSOV: Mit mondhatok rá? Szólásmondás, hogy egy ostoba any­nyi kérdést tud feltenni, hogy tíz okos ember sem bír rá válaszolni. (Élénk derültség.) Kérem, helyesen értelmezzék: ezt nem a kérdező újságíróra értettem. Az itt jelenlévőket nemcsak okosak­nak, de zseniálisoknak tartom. (De­rültség, a jelenlevők körében közbe­kiáltások: helyes.) De a lényegről szeretnék beszélni, mert azt mondhatnák, hogy Hruscsov nem adott konkrét választ. Aki fi­gyelemmel kíséri a Szovjetunió poli­tikáját, tudja, hogy a Szovjetunió felszámolta a más országban elhelye­zett katonai támaszpontjait, csök­kenti fegyveres erőinek létszámát és sürgeti az idegen területeken el­helyezett katonai támaszpontok fel­számolását úgy, hogy minden ország csapatai csak saját területükön ál­lomásozzanak. Sőt nemcsak a külföldi katonai tá­maszpontok felszámolásának, hanem a hadseregek teljes feloszlatásának is hívei vagyunk. Ezért az amboni szovjet támasz­ponttal kapcsolatos ostoba kitalálás ellentmond a józan észnek és a szov­jet kormány egészséges politikájá­nak. Az Antara-sajtóiroda tudósítóján ak kérdése: Meggyőződésünk, hogy a közelgő csúcsértekezleten valamennyi fél az értekezlet feladatainak sikeres meg­oldására fog törekedni. Ügy véli-e Hruscsov miniszterelnök úr, hogy a szilárd világbéke megteremtését gátló komoly nemzetközi kérdések a Kínai Népköztársaság részvétele nél­kül is megoldhatók? HRUSCSOV: A Kínai Népköztársa­ság, India, Indonézia, Japán és más nagy országok csúcsértekezleten való részvételének kérdését már az indo­néziai parlamentben mondott beszé­demben részletesen kifejtettem. Nemcsak ezeknek az államoknak, hanem más olyan államoknak a rész­vételéről is beszéltem, amelyek bár tagjai az ENSZ-nek, mégsem vesz­nek részt a nemzetközi kérdések megoldásában. Most azonban olyan világhelyzet alakult ki. hogy egyes államok az ENSZ munkájában sem | vesznek részt. A népi Kína valóban nem vesz részt a májusi csúcsértekezleten. Az a nézetem, hogy a csúcsértekez­leten megoldásra váró kérdések ha­laszthatatlanok. Sok, ma már megoldható kérdés jelentős mértékben az értekezleten résztvevő államokat érinti. Ilyen pl. a német kérdés, stb. Ezenkívül per­sze egy találkozó nepi oldhat meg minden vitás problémát. Éppen ezért úgy vélem, hogy ha az összejövete­len résztvevő államok képviselői őszintén törekedni fognak, a május 16-i találkozó jó alapot teremt. Ügy vélem, hogy e találkozó meg­győzi mindazokat, akik még nem tu­datosítják, hogy növelni kell a ha­sonló értekezletek résztvevőinek szá­mát, s így a népi Kína nemcsak az ENSZ-ben, hanem a kormányfői ér­tekezleten is elfoglalja majd helyét Indiával, Indonéziával és Japánnal egyetemben. A szovjet állam és az Amerikai Egyesült Államok után ezeket az országokat igazi nagy álla­moknak tartom. Az Antara-sajtóiroda tudósítójának kérdés e: Szeretnénk, ha megmagyarázná, milyen mértékben hajlandó és kész segítséget nyújtani a Szovjetunió az új, gazdaságilag elmaradott orszá­goknak, hogy megteremthessék sa­ját iparuk alapjait. Értesülhetünk-e konkrét számokról, kinek és milyen összegben adtak ilyen segítséget? Milyen feltételek mellett nyújtják e segítséget? HRUSCSOV: Közölhetném önökkel, milyen segítséget nyújtott és nyújt a szovjetország a gazdaságilag elma­radott országoknak. Sajnos, a meg­felelő anyag nincs kezem ügyében. De úgy gondolom, nem lenne elég türelme, hogy meghallgassa ezeket az adatokat, mert a szovjet segít­ségre vonatkozó adatoknak csupán egyszerű felsorolása nagyon sok időt venne igénybe. A Szovjetunió sok or­szágnak nyújt segítséget és segítsé­ge nyilvánvalóan fokozódni fog. S hogy milyen feltételek mellett nyújtjuk e segítséget? Azt hiszem, önök újságírók nemcsak írnak, ha­nem olvasnak is. Ezért kérem, leg­alább azt az egyezményt olvassa el, melyet az indonéz köztársasági el­nökkel tegnap aláírtunk és amelyet ma hoztak nyilvánosságra, s majd meglátja, milyen feltételeket sza­bunk. A legelőnyösebbeket. Nem azért folyósítunk kölcsönö­ket, hogy meggazdagodjunk, hanem azért, hogy tényleg testvéri segít­séget nyújtsunk. Barátaink, ezeknek az országoknak népei pedig érdem­legesen méltányolják segítségünket. A Harian Rakjat lap tudósítójának Kérdése: A Szovjetunió, a szocialista tábor és a békeszerető népek fáradhatat­lan erőfeszítésének eredményekép­pen az utóbbi időben enyhülni kez­dett a nemzetközi feszültség. Amint azonban beszédeiben kijelentette, még mindig akadnak keményfejü po­litikusok, akik továbbra is mérgezik a nemzetközi légkört, ön szerint melyek a világ népeinek legégetőbb feladatai, hogy a csúcsértekezlet si­keres legyen és megszilárduljon a világbéke? HRUSCSOV: A szovjet kormány a béke megőrzése szempontjából ked­vezőnek tartja a jelenlegi nemzetkö­zi helyzetet. A nemzetközi #helyzet további javulása attól függ. mennyi­ben fognak a népek aktívan arra törekedni, hogy minden ország bé­kepolitikát folytasson. Hisszük, hogy ez így lesz, mert tudjuk, hogy a világ népei békét akarnak és békére törekednek. Ami pedig a keményfejü politiku­sokat illeti, el kell érnünk, hogy meg­törjön a makacsságuk, hogy ők is képesek legyenek valami újat tenni, ami biztosítja a népek békéjét. Hiszek az emberi észben és úgy vélem, ha önök is elősegítik a béke megszilárdulását, elérjük nagy célun­kat. A Harian Rakjat lap tudósítójának kérdése: Indonézia népe, mely saját bőrén tapasztalta a japán imperializmust, s ezért ma kUzd Japán újrafelfegy­verzése ellen, nagy érdeklődéssel kí­sérte, hogy Ön az indonéziai parla­mentben mondott beszédében bírálta j a Kisi-kormányt. Kisi miniszterel­nök azonban „megfélemlítésnek" tartja az ön intését. Mi az ön véle­ménye Kisi álláspontjáról? HRUSCSOV: Ha nyilatkozatunkat úgy értelmezik, ahogyan ezt Kisi úr magyarázza, akkor én is bizonyos fenntartással élhetek vele szemben. Kijelenthetem, hogy ő avatkozik be ügyeinkbe, mert az Egyesült Álla­mokkal Washingtonban aláírt szerző­dés meghagyja az USA csapatait a Japán-szigeteken, tehát Japán továb­bi megszállását jelenti. önkéntelenül felvetődik a kérdés, miért hagyják meg Japánban az ame­rikai csapatokat? Ügy vélem, nem azért, hogy az e térségben időnként dühöngő tájfunok ellen küzdjenek. (Derültség.) Feltételezem, hogy el­sősorban a népi Kína és a Szovjet­unió ellen irányulnak. Ez tehát be­leavatkozás ügyeinkbe. Ha pedig már így „beleavatkoznak, akkor engedjék meg, hogy mi is azt válaszolhassuk: küzdöttünk és küzdeni fogunk a ka­tonai tömbök és az idegen területen elhelyezett katonai támaszpontok létesítése ellen. Meggyőződésem, hogy a józah ész, melyre hallgatunk, győzni fog! A Bintang Timur lap tudósítójának kérdése: Az a segítség, melyet régebben az úgynevezett fejlett országok nyújtot­tak, mindig olyan jellegű volt, hogy nagyobb előnyt biztosított a segítő országoknak, mint a megsegítettek­nek. Ezért az úgynevezett elmara­dott országok máig is bizalmatlanul tekintenek minden külföldi segítség­re. Vajon a más országoknak, fő­ként az úgynevezett elmaradt orszá­goknak nyújtott segítség jellegét, feltételeit és céljait illetően új fe-' jezetet nyit-e a történelemben a Szovjetunió? Reméljük, hogy Excel­lenciád megmagyarázza annak a se­gítségnek a jellegét, feltételeit és céljait, melyet a Szovjetunió az el­maradott országoknak nyújt ma és ••fog nyújtani a jövőben is, tekintet­tel arra, hogy nemsokára már telje­sítik a Szovjetunio hétéves tervét. HRUSCSOV: A gazdaságilag elma­radt országoknak a tőkés államok részéről és a szocialista országok ré­széről nyújtott segítség teljesen el­lentétes elveket követ. A tőkés ál­lamok saját társadalmuk törvényét: „Ha nem csalsz, nem nyersz" tartják szem előtt, másszóval: úgy segíts ma a gyöngén, hogy holnap újra kérje segítségedet. S így megy ez aztán a végtelenségig. Ez nem segítség, ha­nem olyan igyekezet, hogy a mási­kat kézenfogva a szolgaságba hajt­sák, hogy egy állam vagy embercso­port kizsákmányoljon bizonyos orszá­got. A szocialista állam teljesen más alapokra építi életét. A népek test­véri érzelmeiből és egyenjogúságából indulunk ki. Nálunk a termelőesz­közök nem egyének vagy embercso­port. hanem az egész társadalom, a nép tulajdonában vannak. Ezért akarjuk, hogy minden nép, minden állam boldog legyen. Kül­politikánkban is hasonló elveket kö­vetünk. Ügy véljük, hogy a gazdasá­gilag erősebb országok kötelessége a gyengébbeket segíteni, annál in­kább, mert ezek az országok nem végzetszerűen gyengék, hanem azért, mert annak idején az erősek ki­fosztották őket. Segítjük az elmaradt országokat, hogy talpra álljanak, fej­lesszék gazdaságukat, hogy biztosít­sák népeik anyagi és szellemi szük­ségleteit' és előre haladhassanak. Csak így tudjuk biztosítani a népek valóban baráti, testvéri kapcsolatait, s kizárni az emberiség életéből a háborút és minden egyéb viszályt. Ha bizonyos kamatot kérünk a se­gítség formájában nyújtott szolgála­tokért, akkor is csupán olyan kama­tot kérünk, mely a hitel folyósításá­vel kapcsolatos kiadások fedezésére szolgál. A Rudé právo csehszlovák napilap tudósítójának kérdése: Nyikita Szergejevics, milyen egyéni benyomásai voltak a három ázsiai országban, főként Indonéziában tett látogatása során? HRUSCSOV: Indiai, burmai és in­donéziai látogatásom során a legjobb benyomásokat szereztem. Időm nagy részét Indonéziában töltöttem. Va­lóban mesebeli paradicsomi ország, mely nagyon mély hatást gyakorolt rám. Ha majd Indonézia leküzdi a hosz­szas gyarmati elnyomás következ­ményeit, kifejleszti iparát és gyara­pítja mezőgazdaságát, hiszem, hogy nagyon gazdag és boldog ország lesz. Indonézia óriási vasérc, ólom és egyéb ásványi készletekkel rendelke­zik, sok még a felkutatatlan és fel­fedezetlen kincse, kitűnő természeti adottságai vannak a mezőgazdaság fejlesztésére. Nem irigylem, sőt barátként és testvérként örülök neki. Boldogságot és felvirágzást kívánok Indonézia na­gyon tehetséges és szorgalmas népé­nek. Az Associated Press sajtóiroda tu­dósítójának kérdés e: Ha jól értettem, ön azt mondta, ki­tart amellett, hogy a nyugati szö­vetségesek eltávozzanak Nyugat-Ber­linből, függetlenül attól, milyen en­gedményeket tesznek Oroszországnak a leszerelés kérdésében. Tett ön ilyen kijelentést Gronchi olasz köz­társasági elnöknek? HRUSCSOV: E kérdést nem egé­szen helyesen fogalmazta meg. Ugy tűnik a nyugati országok bizonyos engedményt tesznek a Szovjetunió­nak a béke biztosítása kérdéseiben s mi ezért hátráljunk meg Nyugat elől Berlin kérdésében. Ez nem helyes. Ezek különálló kérdések és mindegyik külön oldandó meg. Hát csak a Szovjetuniónak és a szocialista országoknak érdekük a leszerelés és a béke biztosítása? Ez minden népnek érdeke. Ezért úgy kell megtárgyalni és megoldani a leszerelés kérdését, hogy ez minden ország, nép és a béke szempontjából előnyös legyen. Nyugat-Berlin teljesen más kérdés. Ez a második világháború maradvá­nyai felszámolásának kérdése, mely 15 évvel a háború befejezése után még mindig nem nyert megoldást. Meddig várhatunk még? Nemsokára összeül a csúcsértekezlet, hogy meg­erősítse a békét, de még nem tűn­tek el a múlt háború maradványai. Ez a helyzet ellentmond a józan ész­nek. Ezért törekedni fogunk a há­ború maradványainak a felszámolá­sára, igyekezni fogunk meggyőzni háborús szövetségeseinket, hogy ír­ják alá a békeszerződést a jelenleg fennálló mindkét német állammal. Ha ezt nem értik meg, vagy értik és mégsem akarják megtenni, akkor a Német Demokratikus Köztársasággal kötjük mjg a békeszerződést. Ha pedig aláírjuk a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal, akkor az NDK területén Nyugat-Ber­linnel kapcsolatban is érvényüket vesztik a Németország elleni háború következményei. Nyugat-Berlin a Német Demokratikus Köztársaság te­rületén fekszik. Az Antara-sajtóiroda tudósítójának kérdése: A nyugati országok népszavazást javasolnak egész Németország terü­letén a két részre osztott állam prob­lémájának megoldására. Mit szól ehhez Hruscsov miniszterelnök? HRUSCSOV: Annak idején már ki­fejtettük álláspontunkat e kérdésben. A más államok belügyeibe való be nem avatkozás hívei vagyunk. A nép­szavazás kérdése, a népszavazás megrendezése valamelyik államban, vagy több államban csak az ott élő népek belügye. A Szovjetunió és Né­metország mégcsak nem is szomszé­dok. Ha felmerül a népszavazás kér­dése, üljön össze a két német állam kormánya, egyezzék meg, s tegyen, amit akar. A Szovjetunió elismeri és tiszteletben tartja döntésüket. Mi azonban nem veszünk részt és nem is fogunk részt venni e kérdések megoldásában s ellene vagyunk, hogy bármilyen állam is beavatkozzék más országok belügyeibe. A londoni Times tudósítójának kér­aése: Még mindig javasolja a szabad vá­ros statútumának bevezetését Ber­linben ? HRUSCSOV: Igen, más kiutat nem látunk. Az e városban kialakult kö­rülmények alapján úgy akarjuk meg­oldani Nyugat-Berlin kérdését, hogy ebből kifolyólag senkinek se legye­nek nehézségei. Nyugat-Berlinben a tőkés rendszer uralkodik, s mi nem akarunk beleavatkozni a nyugat-ber­lini lakosság ügyeibe, nem követel­jük eddigi társadalmi rendszerének megváltoztatását, de a nyugat-berli­ni megszállási rendszer felszámolá­sára törekszünk s fogunk törekedni a jövőben is. Ebből tehát az következik, hogy az egyedüli lehetőség Nyugat-Berlin szabad várossá nyilvánítása. Ezért védjük ezt az álláspontot és úgy vél­jük, hogy ez a legésszerűbb. Azt akarjuk, hogy szövetségeseink he­lyesen megértsenek bennünket és csatlakozzanak hozzánk. Ez hasznos volna és elősegítené a megoldandó kérdések elintézését. A New -York Times tudósítójának kérdése: Elnök úr, a sajtóhírek szerint ön meghatározta Eisenhower elnökkel való titkos összejövetelük időpontját. Washingtonban megcáfolták e hírt. Nem tudna valami pontosabbat mon­dani e kérdésről? HRUSCSOV: Csodálkozom, honnan vesznek ilyen híreket a tudósítók. De ha már ezt állítják, kénytelen va­gyok beismerni, hogy tegnap való­ban találkoztam Eisenhower elnökkel. Itt járt Indonéziában és hosszasan elbeszélgettünk. Nagyon barátságos beszélgetést folytattunk. Ma repülő­gépen Washingtonba utazott az elnök. Hát beismerem. (Általános derültség, taps.) A Bintang Timur tudósító jának kérdése: Milyen az egymást kölcsönösen tá­Dzsakarta (ČTK) — Mihajlov szov­jet művelődésügyi miniszter, aki Nyikita Hruscsov kíséretéhez tarto­zott indonéziai útja során, hétfőn felkereste a dzsakartai egyetem rektorát, hogy a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke nevében orosz és más nyelvű szovjet tudományos és szépirodalmi művekből állé mogató tömbök; a SEATO, CENTO és a különféle újonnan alakult tömbök jövője? HRUSCSOV: Szilárd meggyőződé­sem, hogy ezeknek az agresszív, tömböknek megteremtése ostoba gon­dolat volt, mely mint minden esz­telen gondolat, végül is csődöt mond. Mi, a Szovjetunió és a többi béke­szerető ország erőnktől telhetőleg mindent megteszünk, hogy mielőbb bekövetkezzék ez a pillanat. Nagyon megkönnyebbülnek a népek és az emberek nyugodtabban élhetnek. A Pantija Warta lap tudósítójának Kérdés e: Milyen maximális eredményeket vár a nagyhatalmak értekezletétől? HRUSCSOV: Politikai kérdésekben nagyon nehéz a maximum, vagy a minimum fogalmát meghatározni, mert itt nincs pontos mérték. Hi­szek azonban Eisenhower amerikai elnök, Macmillan angol miniszterel­nök és de Gaulle francia köztársasá­gi elnök jószándékában. Ami személyemet illeti, jó ered­ményeket várok az értekezlettől. Ma­ximális erőfeszítést teszünk ennek érdekében. Csak egy kissé várjanak, hisz nemsokára úgyis sor kerül a ta­lálkozóra, s akkor mindent megtudd nak. Az INTS (az indonéz sajtószolgá­lat) sajtóiroda tudósítójának kér­dése: A Szovjetuniótól hitelt élvező or­szágok szabadon választhatják-e meg a Szovjetunió eszközein épülő ob­jektumokat? HRUSCSOV: A gazdaságilag elma­radt országoknak nyújtott szovjet kölcsön feltételei nem kötik bizo­nyos irányhoz a segítség felhaszná­lását. A hitelt élvező államok sza­badon dönthetnek, hogyan használ­ják fel ezeket az eszközöket és olyan vállalatokat építhetnek, ame­lyeket népük, országuk szempontjá­ból célszerűeknek és hasznosaknak tartanak. Az INTS (az indonéz sajtószolgá­lat) tudósítójának kérdés e: Milyen benyomásokat szerzett In­donéziai útja és Szukarno elnökkel folytatott tárgyalásai során? HRUSCSOV: Indonéziai látogatásom, az ország népe és gazdagsága a leg­jobb benyomással volt rám, különö­sen az indonéz népről állíthatom ezt. Nagyszerű, szorgalmas nép. Sokat beszélgettünk Szukarno in­donéz köztársasági elnökkel. Már harmadszor találkozom vele s min­den alkalommal egyre nagyobb és mélyebb tiszteletet érzek e fárad­hatatlan indonéz politikus iránt. Megmondhatom önöknek, hogy öröm­mel töltenek el a Szukarno elnök­kel tartott találkozóink és megbe­széléseink s remélem, hogy a népek, a béke érdekében ismétlődni fog­nak. Most pedig, uraim, én szeretnék feltenni kérdést önöknek s meg­fontolni, hogyan döntsünk a legjob­ban sajtóértekezletünk további le­folyásáról. Kétféle megoldás lehetséges. Az első: sajtóértekezletünket befeje­zettnek, a feltett kérdéseket pedig megválaszoltaknak tekinteni. A má­sodik megoldás: a sajtóértekezlet félbeszakítása és moszkvai folytatá­sa. Meghívom önöket Moszkvába. (Derültség, élénkség a teremben.) Kérdés a hallgatóság köréből: Es kapunk vízumot? HRUSCSOV: Kérem, forduljanak nagykövetségünkhöz és megkapják a vízumot. Jöjjenek el mind, akik csak akarnak. Mindig szívesen látjuk a vendégeket. Uraim, köszönöm a fi­gyelmüket. Sok sikert kívánok önök­nek. (Hosszan tartó, baráti taps.) könyvtárat ajándékozzon az egye­temnek. Mihajlov Hruscsov levelét is átadta az egyetem rektorának. A levélben Nyikita Hruscsov azt az óhaját fejezi ki, hogy a könyv­tár segítse elő Indonézia és a Szov­jetunió kulturális és tudományos téren ápolt barátságának és együtt­működésének további szilárdulását és kibontakozását. A szovjet kormány könyvtárat ajándékozott o dzsakartai egyetemnek ÜJ SZŐ 3 * 1960. március 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom