Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-13 / 43. szám, szombat

AZ ERŐD legénységi szobáiban élénk tevékenység uralkodott: ajtócsapkodástól, edények és evőeszközök csörömpölésétől visszhangzott az egész szállás. A mosdóhelyiségből vidám szófoszlányok, a katonák nevetése és prüszkölése hallatt szőtt. — Labou, azonnal az őrmesterhez! - szólalt meg a nyitott ajtóban egy idegen hang. Mielőtt Pierrenek ideje lett volna a parancs átadójától megtudakolnia, hogy minek, az illető már eltűnt. Gyorsan ingébe bújt, kutyafuttában megfésülködött és rohant. — Az istenit, meddig várjak magára! — ugatott rá Brassillon őrmester. Szétvetett lábakkal, ökleit csípőre szorítva állt a szoba közepén. Hideg, vizenyős szemekkel mereven nézett Pierrere. Biztos jele annak, hogy megint ivott. Persze mint a cövek állt előtte. Arca semmit sem árult el az agyában keringő gondolatokról. Megtanult már magán uralkodni, ha néha megerőltetésébe is került. Ez a sakál Brassillon nem az az ember, aki arra tudta volna kényszeríteni, hogy elárulja magát. — Készítse elő a jeepet és pontosan húsz perc múlva várjon a kapu előtt. Kimegyünk az L... oázisra. Ne feledkezzék meg kézigránátokról és egy könnyű gépfegyverről. Megértette ? Pierre az őrmesterre meredt és azon gondolkozott, milyen foglalkozása lehetett ennek az embernek civilben. — Ne bámuljon rám, maga hülye! Azt kérdeztem, megértett-e? — Igenis, őrm... — Oszolj! Pierre szalutált, sarkonfordult és kiment. Hangulata a fagypontra sülylyedt. Éppen neki kellett ezzel az embernyúzóval mennie. Csak azért, mert a csoport legjobb soffőrjének ismerik. Mit akarhat ez az alak — hogy a nyavalya csapna belé - az oázison? Bizonyára megint nő van a dologban, gondolta Pierre. Húsz perccel később a jeeppel a kapu előtt állt. Már éppen le akarta állítani a motort, amikor az őrmester megjelent. Egy megkötözött arabot nógatott maga előtt. A fogoly alig állt a lábán. Kimerülten, mélyen lekókadt fejjel vonszolta magát. Ügy tűnt, mintha azonnal összecsuklana és elvágódna. Brassillon foglyát brutálisan Pierre mellé, az ülésre lökte, ő maga pedig a hátsó ülésen helyezkedett el és nyugodtan cigarettára gyújtott. Indulás, gyerünk! — morogta Pierre felé. A JEEP lassan megindult. Az erőd fehér kőkockái az égő napsütésben elmaradtak és gyorsan kissebbedtek. A kocsi utasai előtt végtelen szélességben, vad szépségben terült szét Herbert Trettin: TALALKO a sivatag. Az L... oázisba vezető utat %az erőd katonái biztonságosnak vélték. Ezen a szakaszon ritkán kerül sor harcra. Az arab Pierre mellett előrehajolva, némán gubbasztott az ülésen. Nem is támaszkodhatott • hátra, mert akadályozták hátrakötött kezei. Feketén, lázasan csillogó szeme fáradhatatlanul meredt az útra. Talán észre sem vette, hogy valaki ül mellette. Gondolatai talán bajtársainál vagy a családjánál kalandoztak. Talán eszébe jukocsikat. Ö próbálta ki őket az országúdon. Mint a nemes paripákat belovagló lovas, úgy érezte magát, valahányszor olajtól, benzintől átitatott munkazubbonyában, a feje búbján betyárosan hátratolt baszk sapkában az új kocsik egyikébe ült. Munkatársai, az országút lovagjai, mint ő, kemény legények voltak. Es csak akkor érezték magukat úgy istenigazában a bőrükben, ha kezük^ a kormányker§ket markolta és lábuk a gázpedálon pihent. Zalay Adrián rajza tott az is, hogy a halálba viszik. Ez a magányosság itt, távol az emberektől, gyilkosságra fölötte alkalmas. A sivatag hallgatag. De jó is volna nyugodni a fehér homokban. Pierre óvatosan szomszédjára pillantott. Eddig még ideje sem volt az arcát alaposabban szemügyre vennie. A himlőhelyes, piszokréteggel borított arc, a göndör, fekete haj, amely lobogott a robogó autó szelében, emlékeztette valamire a múltból. Lelki szemei előtt majdnem elfelejtett kékep jelentek meg. Régi frahciaországi munkahelyén látta magát. Már negyedik éve dolgozott akkor a nagy autógyárban, mely mint egy gigászi robot, fáradhatatlanul ontotta magából a ragyogó, friss festéktől illatos j A CSISZ bátkai helyi szervezete nagy sikerrel mutatta be Moliére: Botcsinálta doktor című színművét. A lelkes szereplőkön kívül Kovács Árpádnét illeti a dicséret, aki áldozatkészen foglalkozott a darab betanításával (n. a.) * A prágai S. K. Neumann Színház nagy sikerrel játszotta Pierre Corneille: Cid című klasszikus drámáját. (ČTK) * A csicseri fiatalok a minap klubhelyiséget kaptak, amely lehetővé teszi a tevékeny kulturális munkát. A fiatalok máris hozzáfogtak a Cigány és az Aranybánya című színmű betanulásához, (k. j.) * A Csehszlovák Kvartett már három hete turnézik Svédországban. Itt ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. A kvartett hathetes körútja során 25 hangversenyt ad a legnagyobb svéd városokban. (ČTK) * A CSISZ karolinai helyi szervezetének színjátszói az elmúlt napokban sikeresen bemutatták Lovicsek Béla: Húsz év után című színművét. A szereplők jó játékát a nézők nagy tapssal jutalmazták, (v. v.) * A Szovjetunióban az elmúlt esztendőben nagy sikernek örvendett néhány csehszlovák film. így pl. L. Richmann detektív-filmjét majdnem 17 millió, míg Krška: Legenda a szerelemről című filmjét 13 és félmillió néző tekintette meg. (ČTK) * Galsa kultúrát szerető népe kultúrháza rendbehozása után tevékeny kulturális munkához fogott. A legjobban a Csemadok helyi szervezetében tömörült tagok dolgoznak. A Csemadok színjátszói például több alkalommal játszottak háromfelvonásos színműveket. A bevételből legutóbb 1600 koronával járultak hozzá ahhoz, hogy a kultúrházba televíziós készüléket vegyenek. A csoport tagjai tanulmányi kirándulást szerveznek, amelynek költségeit a műsoros esték bevételeiből fedezik. (b. j.) (Folytatás a 7. oldalról) kánál, mind a fizikánál az anyag jó elsajátításához nélkülözhetetlen a szemléltetés. A jelenleg túlzsúfolt tervben erre csak futtában nyílik lehetőség. A kilencéves iskolában azonban több alkalmunk lesz a szemléltetésre. Hasonlóan értékelték az új tantervjavaslatot, az Érsekújvári Magyar Tannyelvű Tizenegyéves Középiskola tanítói is. Dráfy József igazgatóhelyettes például elmondta, hogy az új tantervjavaslat az iskola- és az élet szoros kapcsolatának a tanterve. Az új munkaterv általában mindenre gondolt. Igazi eredményeket azonban csak akkor mutathat majd fel, ha minden tanító képessége legjavával járul hozzá a nevelő előtt álló feladatok következetes teljesítéséhez. Hogy az iskola mindenben megfeleljen az új követelményeknek, meg kell javítani az iskola és az üzemek közötti kapcsolatot. Érsekújváron ez a kapcsolat máris jó. Az iskola tanulói eredményesen dolgoznak a járás iparvállalatainak üzemeiben és az Anyalai Állami Gazdaságban. Az új tantervben azonban külön szerepet kap a termelőmunkára való nevelés. A tanulók iskolai munkájuknak jelentős részét az üzemekben fogják végezni. Az iskola és az üzemek közötti kapcsolatot ezért az eddiginél is szorosabbá kell tenni. Dráfy Józsefnek ezzel kapcsolatban az a véleménye, hogy jő lenne, ha a pártszervezetek képviselőket küldenének egymás gyűléseire, hogy a tanítók az üzem, az üzem dolgozói pedig az iskola problémáit is megismerjék. Az új tanterv sikere nagy felelősséget ró mindazon üzemre, amelyekben a tanulók a gyakorlatokat fogják végezni. Számos üzem máris készül erre a feladatra és biztosítja az anyagot, a munkruhákat és a többi, a zavartalan munkához szükséges feltételt. Némely üzemben azonban bizalmatlanul várják a tanulókat. Ezekben az üzemekben le kell küzdeni az előítéletet, amihez természetesen az szükséges, hogy az üzemek dolgozói jobban tudatosítsák az iskolák és az üzemek közötti jó kapcsolat szükségességét. Erre egyébként az üzemeket konkrét utasítást tartalmazó kormányhatározat is figyelmezteti. E határozatot azonban i—, noha már §lég régen megszületett — egyes üzemekben még ma sem ismerik. Pedig az iskola és az üzem közötti igazán jó és szoros csak akkor lehet a kapcsolat, ha mindkét fél ismeri feladatát és tudja, mit kell tennie. Petényi Zoltán, az Érsekújvári Magyar Tannyelvű Tizenegyéves Középiskola tanára, és igazgatóhelyettese, a tantervjavaslattal kapcsolatos kérdésünkre adott válaszában szintén az iskola és az üzemek közötti kapcsolattal foglalkozott. Helyeselte a politechnikai nevelést és általában az egész oktató-nevelő munkát megváltoztató tantervjavaslatot. Az a véleménye, hogy a kilencéves iskolákból, amelyekben a diákok a megvitatott tantervek szerint fognak tanulni, valóban az elméleti és fizikai munkára egyaránt felkészült, sokoldalú, nagy műveltségű emberek fognak kikerülni. Az új tanterv sikere természetesen a tanítóktól is függ. A tanítóknak a jövőben az iskolában és az iskolán kívüli munka során az eddiginél is nagyobb gondot kell fordítaniok a tanulókra. A gyermek oktatása és nevelése nem korlátozódhat csupán a tanterv által előírt órákra. Gondoskodni kell a tanulók iskolán kívüli munkájának a megszervezéséről és ellenőrzéséről is. Mindkét iskola tanítóinak általános véleménye, hogy a kilencéves iskolák tanterve minden szempontból megfelel a kor követelményeinek és forradalmi változást hoz az oktató • és nevelő munkában. Természetesen olyan megjegyzéseket is hallottunk, amelyek borúlátásra engedtek következtetni. Egyes tanítók például azt fejtegették, hogy mivel- a magyar és az ukrán tannyelvű iskolákban növekszenek az óraszámok, nem lesznek-e ezen iskolák tanulói túlterhelve? A nemleges választ maguk adták meg, mikor azt is elmondták, hogy az új iskolában számos tananyagot összevonnak és már most készülnek az eddiginél jobb, a tanulók értelmi képességeinek megfelelőbb tankönyvek. Az új tantervről folyó beszélgetés során egyébként sok megjegyzést hallottunk a tankönyvekkel kapcsolatban. A tanítók azonos véleménye, hogy számos tankönyv magyartalan, anyaga túlzsúfolt, nagyon aprólékos. Ennek kiküszöböléséhez elsősorban arra lenne szükség, hogy minél több eredeti tankönyv jelenjen meg s a tankönyveket lehetőleg gyakorlati pedagógusok írják, akik közvetlenül ismerik a különböző korú gyermekek ismeretbefogadó képességét. A tankönyvekről és tantervjavaslatról folyó beszélgetés során sok megjegyzést hallottunk a szlovák nyelv tanításával kapcsolatban is. A szlovák nyelv tanítása az utóbbi években javult. Ezt mindkét iskolában megállapították. A tanítók most arra törekednek, hogy a kilencéves iskolában a nyelvtanítást tökéletessé tegyék. Ezt úgy akarják elérni, hogy a tanterv előírta óraszámokon kívül az iskolán kívüli munka során is gondot fordítanak a nyelvtanulásra. Köröket szerveznek, amelyekben elsősorban a beszélgetésre helyezik a fő súlyt. Számos vélemény szerint helyes lenne, ha a tanítóknak e körökben végzett munkáját túlóraként értékelnék. Az anyagi ellenszolgáltatás mindenkit alaposabb munkára serkentene. Nagy célkitűzések, teljesíthető feladatok. így értékelik tanítóink mindenütt a kilencéves iskolák tantervjavaslatát. Beszéltünk azonban tanítókkal, akik az új tantervet is kizárólag a saját szakmai szempontjukból vizsgálták és csak azt nézték, vajon a saját tantárgyuk elég óraszámmal szerepel-e az új tantervben. Mikor azt látták, óraszámuk csökkent, úgy érezték, megrövidítették tantárgyukat. Erről pedig szó sincs. A kilencéves alapiskolák tanterve a gyermek fejlődésének általános pszichológiai és biológiai törvényszerűségeiből indul ki, ezt veszi figyelembe, s ennek érdekében szabja meg az egyes óraszámokat. Az új tantervben tehát nem az egyes tantárgyakra eső időmennyiség, hanem a tanterv egésze a lényeg, a döntő. A tanterv egészében véve pedig jó, megfelel az új idők új követelményeinek. Lehetővé teszi, hogy a tanulók sokirányú képesítést szerezzenek s az életbe kerülve a szellemi és a fizikai munka frontján egyaránt teljesítsék azokat a feladatokat, amelyek a szocializmus, és a kommunizmus korszakában mindannyiukra várnak. BALÁZS BÉLA Vegyük csak például azt a hosszú Labant, akire minden kis fészekben menyasszony várt és a házasságtól mégis úgy félt, mint a ló az égő háztól. Ki tudja, hol mászkál most. Es merre jár a bikaerős Maurice, aki a kis Juszufot egy kézen volt képes elvinni ? PIERRE összerezzent. Ojra oldalt nézett. Atyaúristen. Kétségkívül. Persze, hogy ó. Ez az alzsiri itt Juszuf. Ebből az arcból csak egy van a világon. Hiszen ez az ő kis Juszufja, akiből ő csinált valaha gépkocsivezetőt! Es most itt ül megbilincselve az oldalán. — Az előbb vaknak kellett lennem! - gondolta Pierre. Szörnyű izgalom lett úrrá rajta. Valamit tenni kell! De mit? Ha nem ülne itt a nyakukon ez az állat Brassillon! Juszuf! Szólni kéne neki... Nagy ég! Hogy gubbaszt itt. Mintha kővé meredt volna. Nem veszi észre, nem érzi, hogy mellette vagyok? Itt az oldalán! Az istenit neki, mit bámészkodik folyton csak előre?! Milyen büszke a tekintete! Nem, egykönnyen nem adja meg magát! Szívós, mint a macska, Brassillon sem volt képes vallomásra bírni. Csodálta a barátját. Milyen beesett az arca és milyen szigorú. Arccsontjai fölött majd megreped a bőr. Sokat szenvedhetett az utolsó évek alatt. Pierret elöntötte a részvét meleg hulláma. „Megbököm a lábammal" — gondolta. Juszufnak tudnia kell, hogy én ülök mellette. Uralkodik majd magán és semmit sem árul el. De Brassillonnak olyan a szeme, mint a borotva, semmit sem szabad kockáztatnunk. - Megállni! Pierre könnyű bökést érzett a hátában. Szíve vadul kezdett kalapálni. — Csak nem olvas ez a gazember a gondolataimban? Nyugalom! Nyugodtan maradj! — bíztatta magát. A jeep megállt. Az út felét tették meg. AZ ARAB Pierre felé fordult. Csak most néztek egymással szembe, először. A fogoly fekete szeme kitágult, Pierre végtelen, hihetetlen csodálkozást olvasott ki belőle. Es lassan, mint a légbuborékok a vízben, előgyöngyözött bennük a remény. Az alzsiri ráismert Pierrere. Az elnyomorított arc elutasító márványkeménysége lassan feloldódott. Az arcizmok meglazultak, puhábbnak látszottak. Az imént még szorosan egymáshoz szorított ajkak kinyíltak és hallhatatlanul suttogták: „Pierre!" Barátság, bizalom és remény. Mindezt kifejezte az az egyetlen, nem is hallható szó. Bár korai volt még az idő, fullasztó forróság uralkodott, mint egy üvegházban. A nap véresen pislogott a levegőben lógó sápadt, ködös fátyolon keresztül. A láthatár kénsárga színezete egyre gyorsabban terjedt. Brassillon gondterhes arccal figyelte az eget. Merev lábakkal szállt ki a ko-< csiból. - Ki veled, te barna sátán! Vagy beléd rúgjak?! — rivallt az arabra. Komiszan szikrázott a szeme. Kiráncigálta foglyát a kocsiból. Zsebkése egyetlen nyisszantásával átvágta a köteléket Juszuf kezén. Pierre ugrásra kész párducként ült a helyén. Szemét nem vette le kettőjükről. Juszuf kétségbeesett gyűlölettel mérte végig. Bizonyára őt is gyáva nyomorultnak vélte. - Fuss, menj a fenébe! Visszaadom a szabadságot. Hisz itthon vagy errefelé! — tele pofával röhögve, Brassillon az alzsiri összevert hátába öklözött. Juszuf roggyanó térdekkel kitántorgott a sivatag felé. BRASSILLON még mindig gúnyos vigyorgással jobb kezével benyúlt a kocsiba és kihúzta géppisztolyát. Pierre ugyanabban a pillanatban tüzelt. Brassillon azonnal meghalt. Az arab a lövés pillanatában a homokba vágódott. Pierre megindította a kocsit és odavezette hozzá. Óvatosan fölemelte barátját: — Gyere Juszuf, most már rajtad a sor. Mutasd meg nekem az utat! Somló Miklós fordítása <4kik 'ä Borrävalo'í adják i krk a ioKíäYalói kapfäk (Ludas Matyi) jöJ SZÖ 8 * 1960- február 13.