Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-02 / 32. szám, kedd

I okulásul másoknak — nyilvánosságra nozok: Nemes tö­rekvéseik megva­ósítása érdekében bekapcsolták az asszonyokat, ked­veseiket. Ügy kez­dődött. hogy meg­hívták őket üzemi látogatásra, baráti estre, közvetlen beszélgetésre. - Nem is szán­dékosan, egyszerre csak a tanulásra, a magasabb minő­sítésre terelődött a beszéd — mond­ja Helmuth Hac­kenbreuch, a bri­gadéros, aki 13 év előtt egy kulturá­lis esten ismerke­dett meg itt dolgo­zó feleségével. — Esti szaktanfolya­mok látogatását ajánlottuk. Voltak, akik védekeztek, kifogásokra hivat­koztak, azt hang­súlyozták, hogy képtelenek annak elvégzésére. Ezek­be az asszo­nyaik öntöttek erőt és meghátrálásról már szó sem lehetett. — Megnyir­báltuk a papucskultúrát is — teszi hozzá — amiért egyesek a kereveten heverve csak a televízió műsorának kényelmes megtekintésére voltak hajlandók. Nagyon szép emberi vonás mutat­kozott meg a brigád következő elha­tározásában. Az egyik tag másálla­potos feleségét kórházba kellett szál­lítani. De hát mi lesz a másik kis­gyerekkel? Az apa ki akarta venni a szabadságát. A brigád többi tagja nem engedte. Jobban jön a szabadság, ha a kismama lebabázik. A feleségek hozzájárulásával elvállalták, hogy a négyéves kisfiút felváltva magukhoz veszik, hisz úgyis van családjuk. Ez felnyitotta a rokonok szemét. Lám, a munkásszolidaritás példája másokra is kihat. Vagý: a brigád egyik tagja megbetegedett. Az orvos tojást ren­delt,'de éppen akkor nem volt az 1 üz­letekben • Kihez fórcíult a feleség se­gítségért? A-brigádhoz. A követk^jső napokban pedig hullt a tojás, mint az áldás. Nem szép? Pedig ez csak parányi része kollektív életüknek, volna ilyen példa még rengeteg. Ne gondolja senki, hogy a német nők a férfiak mögött maradnak. A villamos készülékeket gyártó EAW a legnagyobb berlini üzem. 42 ál­lamba exportál. Az üzem egyik csar­nokában találó jelszó: „A szocializ­mus a cél, vegyünk részt mielőbbi megvalósításában. Tőlünk függ, mi­kor valósítjuk meg." Hát bizony az a 14 tagból álló (11 nő, 3 férfi) szocialista szerelőbrigád, amely 1959. november 20-án, párt- és kormány­küldöttségünk küszöbönálló látoga­tásának tiszteletére alakult, minden tőle telhetőt elkövet, hogy a szo­cializmus mielőbb megvalósuljon. A kitűzött feladatok: a munkatelje­sítmény növelése, a szocialista élet­forma bevezetése talán még kis­sé általánosak, amit barátságos tere­fere során meg is mondtam, hoz­zátéve, hogy nálunk is akad ilyes­féle, különösen, ha a brigád meg­alakulása kissé hirtelen és nem ké­szítik elő elég alaposan. Marta Gru­nert, Christa Schurak, Heidi Krüger és a többi mosolygó asszonytárs ezt bűnbánóan elismerte, de ők is hozzátették az őket megillető Utol­só szó jogán: — Jöjjön majd akkor, ha Eva Hampf, a brigádérosunk visszajön Meisseni kézifestö a pártiskoláról. Olyan konkrét köte­lezettséget teszünk, hogy biztos meg leSz velünk elégedve. — Jövök én szívesen, — válaszo­lom — de már most örömmel tölt el, hogy több munkafolyamat beta­nulására, a jobb minőségre, a ma­gasabb képesítésre törekszenek és hogy brigádjuk a német-csehszlovák barátság nevét vette fel. Mert ahol a dolgozók a német-csehszlovák ba­rátság tiszteletére vállalnak kötele­zettséget, ott a csehszlovákiai új­ságíró egész otthonosan érzi ma­gát. Különösen, ha Willy Schönfliess elvtárs, az üzemrészleg párttitkára azt jelenti, hogy 1959 az EAW-ben a nagy fordulat éve: először telje­sítették a tervet. Milyen lehet a búcsú: Gratulálok és még több si­kert kívánok. Csupán három szocialista munka­brigádról lrtamr,- öregekről, fiatalok­ról, asszonyokról. De aki figyelem­mel kíséri a Német Demokratikus Köztársaság felfelé ívelő életét, megnyugvással veheti tudomásul, hogy — miként nálunk - ott is állandóan új, szocialista emberek születnek. És ez mind a párt ér­deme, a szocializmus útja. SZILY IMRE Csontos Vilmos : 1 Őt követem jjj Aki itt csak sírni tud, s érzi, jjj Hogy a szárnyai össze törtek, ;;; S nem tud a fénylő napba nézni, jj; I;; Vágya tüzét fojtják a könnyek, jjj S kihull zsarátnok jelzi útját, jjj Kiszáradt kút a szíve tája, jjj S régen elhervadt koszorúját jjj Álmodja sápadt homlokára, ;;;És temet, naponként, csak temet..,;;; Ül— Ő nem hat énrám, — mellettem jj; némán jj! jjj Tovább mehet. ül jjj De az, aki, ha fájtat, vflz élet, .ül ;;; Kezét ökölbe szoríto jjj És lépett, s oly elszántán lépett, jjj Hogy a sok giz-gazt eltaposta, jjj Nem félt: göröngy út, szúr a tüske,;;; jjj Š forgószél porzik a nyomában... jlj;S nem várta, hogy a tömjén füstje;;; ÜlOldja fel kínját: hitt magában, ;;; S küzdött, — győzött, s lett talpig jjj Ül „ ember! jjj jjj— Ót, ki ily nagy példát mutat: lü Követnem kell! Baráti láto gatáson a NémetJDemokratibus Köztársaságban ÜJ EMBEGtiK Chopin-esz ienclő 1960 1960. február 22-én lesz 150 esztendeje, hogy Chopin, a nagy lengyel zeneköltő megszületett. Ez alkalomból világszerte Chopin-esztendőt rendeznek. A Chopin-év jelentősebb eseményei nagyjából a következők: Lengyelországban nemzeti ki­adásban megjelentetik Chopin összes müveit, a legkiválóbb lengyel művészek elő­adásában hanglemezfelvételek készülnek a zeneiköltő alkotásairól és Chopin éle­tével, müveivei foglalkozó kiállítások nyílnak. Megrendezik a VI. nemzetközi Chopin zongoraversenyt, Varsóban összeül a Chopin Zenetudományi kongresszus,nem­zetközi pályázatot hirdetnek Chopinnel foglalkozó zenetudományi müvekre és összeállítják a Chopin művek tematikus katalógusát. Chopin hangversenysorozatot rendeznek Lengyelországban és külföldön a legjobb lengyel művészek közre­működésével. Á világ több fővárosában 1960. február 21-én díszhangversennyel nyitják meg a Chopin-évet. Nálunk Adam — Harasiewicz, len­gyel zongoramű­vész Chopin estje volt az első hang­verseny, amellyel a halhatatlan ze­neköltő emlékének hódoltunk. Hara­siewicz fiatal mű­vész, de már élénk hangversenytevé­kenység és sok szép siker áll a háta mögött. Több más kitüntetés között 1955-ben elnyerte az V. nemzetközi Cho­pin-verseny első díját és így hiva­tott Chopin tol mácsolót vártunk és ismertünk meg benne. Ezzel az estével és ebből kifolyó­lag a Chopin muzsika előadói felfo­gásával foglalkozva egy összehason­lítás kívánkozik a tollúnkra. Tavaly novemberben Chopin E-moll zongo­raversenyét hallottuk Jan Ekier, lengyel zongraművész előadásában. Kissé száraz, szinte érzelemmentes Chopin játéka nagyon elgondolkoz­tatott: különösnek találtuk, hogy éppen Chopin hazájából érkezik hoz­zánk ilyen felfogás. A Chopin muzsi­ka előadásában nem várunk édeskés szentimentalizmust, az természetes, de a fölösleges érzelgősség és az effajta hűvös tárgyilagosság között még a művészi elképzelések igen sok árnyalata lehetséges és... kívána­tos. Hiszen Chopin talán a legszub­jektívebb zeneköltő. Minden alkotá­sa mélyről fakadó és mélyreható át­élés. Mindenütt élet, szín, melódia, költői gondolat. Chopin, a szabadság embere, amellett nagy lázakkal és szenvedélyekkel küzd és zenéje néha viharos magaslatokig emelkedik. Pourtalés, Chopin egyik legjobb életrajzírója a „zongora költőjének" nevezte a lengyel komponistát. Csak­ugyan szükséges lenne Chopin köl­tészetét ennyire „átjózanítani ?" Adam Harasiewicz előadói elkép­zelése jó úton járt, a fent említett érzelgősség és tárgyilagosság között. De valami hiányérzet mégis maradt bennünk. Harasiewicz kitűnő zongo­rista, érzékeny, finom muzikalitással interpretál, a technikai tökély nála magától értetődik és igy egyik kel­lemes meglepetés a másik után éri a hallgatót, anélkül, hogy az egész produkció teljében megragadná. Mintha Harasievicz a lélek legmé­lyebb húrjait csak kivételes pilla­natokban tudná megérinteni. Mi le­het ennek az oka egy rendkívül te­hetséges művésznél, akinek hang­szertudása kifogástalan, és minden Adam Harasiewicz autogramot osztogat. (J. Herec felv.) hang művészi érzékenységet tükröz? Arra kell gondolnunk: lehet, hogy ebben éppen a Chopin-verseny első díja a hibás. A művész azóta talán egy kissé „túljátszottá" Chopint. Ta­lán csak éppen egy kis Chopin-pi­hentetfsre lenne szüksége, hogy távlatot nyerjen ehhez a muzsikához és ezáltal új, friss kapcsolatba ke­rüljön vele. Részleteiben most már csak eny­nyit: a fiatal művésznek különösen jól sikerült a viharos fantáziának ható szonátaszerü A-moll Ballada és nagyon szépen játszotta a gyöngéd témájú Fisz-dúr Nocturnot. Finoman formálta a Mazurkákat, amelyek magukba foglalják a lengyel népmű­vészet minden varázsát. És végül a műsor hatásos zároszáma: a szen­vedélyes B-moll szonáta, különös szépségű harmóniáival. A hallgatóság melegen ünnepelte a fiatal vendégművészt, aki a hosz­szan tartó tapsot néhány szép rá­adással köszönte meg. Havas Márta ÚJ KÖNYVEK LENINRŐL Lenin születésének 90. évfordu­lója alkalmából a szovjet könyvki­adók számos érdekes könyvet je­lentetnek meg. Közzéteszik például a kommunista párt, a nemzetközi munkásmozgalom vezetőinek, vete­ránjainak visszaemlékezéseiből ösz­szeállított gyűjtemény harmadik kö­tetét. A kötetben igen sok első ízben publikált cikk és megemlé­kezés lesz. Külön kötetben jelenik meg a dolgozók Leninhez intézett leveleiből összeállított válogatás, amely Lenin vázlatait is tartalmazza. Most jelent meg Lenin feleségé­nek, Krupszkaja-nak egy cikkgyűjte­ménye, valamint a közelmúltban el­húnyt G. Krzsizsanovszkij, a párt egyik legidősebb tagja és V. Kar­pinszkij visszaemlékezéseinek gyűj­teménye. Népszerű kiadványok műemlékekről Hazánkban nagy gondot fordítunk a műemlékekre, amelyek nemcsak a bel­földi, hanem a külföldi látogatók figyel­mét is mindinkább felkeltik. Míg öt 'évvel ezelőtt a műemléknek számító kastélyo­kat, várakat és más emlékezetes helye­ket mintegy kétmillió ember kereste fel, addig tavaly már több, mint négy és félmillió. A műemlékek éf a természet védelmé­vel foglalkozó állami intézet ezért ereje teljéből törekszik arra, hogy színvonalas kiadványokat adjon az érdeklődők kezé­be. Ezek a brosúrák nem egy esetben több nyelvűek és van olyan is köztük, amely elérte az 50 ezres példányszámot. Az említett állami intézet ismeretterjesz­tő munkásságának 10 esztendeje alatt már kétmilliós példányszámban jelente­tett meg különféle brosúrákat műemlé­keinkről. (ČTK) A FORRADALOM KATONÁJA A korszerűen felszerelt nyitott uszoda Minden forradalom meg­teremti a maga nagy egyé­niségeit, politikusait és hadvezéreit. A Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom érlelte új típusú hadvezér­ré Mihail Vasziljevics Frunzet, a vörös hadsereg egyik kiváló szervezőjét, a nagy stratégát és teoreti­kust Születésének 75. év­fordulójáról emlékezünk meg ma. A turkesztáni Pispekben (ma Frunze város a Kirgiz SZSZK-ban) született 1885. február 2-án. A gim­názium elvégzése utén a moszkvai poritechnikai főiskola hallgatója lett. Tizenkilenc éves korában belépett a bolsevik pártba és ezzel a hivatá­sos forradalmár pályáját választot­ta. Szervez, agitál, tanít, aktívan részt vesz az 1905-ös forradalombán. Megismeri a cári rendszer börtö­neit, két ízben ítélik halálra, majd életfogytiglani száműzetésre. 1917 októberében kétezer főnyi munkáscsapat élén harcol Moszkva utcáin a szovjet hatalomért. A nagy | elméleti és gyakorlati tudású bol­sevik forradalmárt a párt Központi Bizottsága a keleti front irányításá­val bízta meg. Frunze elvtárs kiváló hadvezéri képességei nagyban hoz­zájárultak a Kolcsak-féle lázadás gyors leveréséhez. 1919 augusztusában a turkesztáni front főparancsnoka, és igen nagy érdeme, hogy a nyugati tőkés ál­lamoknak nem sikerült befolyásra szert tenni a közép-ázsiai köztársa­ságokban. Egyik leghíresebb haditénye Krim felszabadítása, melynek so­rán Perekop ostrománál tűnt ki nagyszerű hadve­jéri tudása. A polgárháború elcsitulá­sa után az ukrajnai fegy­veres erők parancsnoka lett, majd a vörös hadse­reg tisztjeinek képzésével, katonai elméleti tevékeny­séggel foglalkozott. Frunze elvtárs lenini tí­pusú újfajta hadvezér volt. ' Remekül alkalmazta a marxizmus­leninizmus tanítását a haditudomány­ban, mindenkor rátapintott az ellen­ség gyengéjére, előre felismerte szándékát és ezért tudott eredmé­nyes haditerveket kidolgozni. Hadászati müveiben nagy jelen­tőséget tulajdonít a technikának és a jövő háborújáról, mint a gépek há­borújáról ír. Ő szorgalmazta a kor­szerű szovjet fegyvernemek felállí­tását. Frunze elvtárs dolgozta ki a szov­jet hadsereg rendszabályzatát, mely visszatükrözi szocialista jellegét. Ő fejtette ki, milyen legyen a nép­hadseVeg tisztje: müveit, politikai és katonai téren egyaránt kiváló, tudá­sát állandóan gyarapító, katonáinak atyja. Ilyen tiszt tölthet be aztán oszthatatlan parancsnoki jogkört Frunze elvtárs szerint. Élete utolsó éveiben különféle po­litikai tisztségeket töltött be, töb­bek között a forradalmi katonai bi­zottság elnöke és népbiztos volt, majd a később róla elnevezett ka­tonai akadémiát vezette. Élete delén, 40-éves korában halt meg 1925. ok­tóber 31-én. (L. L.) A Kari Marx Stadt-i, drezdai, lipcsei, erfurti, hallei kerületekben egymást érik a jelentős üzemek. A Leuna-, Buna-Művek, a bitterfeldi üzem ké­ményrengetegére büszkén mutatnak a német elvtársak: - Itt húszezer, amott harmincezer ember dolgozik, - mondják. Nem titok: ftyugaton úgyis tudják. Meglátogattam az NDK néhány je­lentős ipari vállalatát. A régi, újjá­épített és kibővített gyárak mellett hatalmas új üzemek létesültek. A döntő láncszem: a korszerű tech­nika. De a korszerű technika kor­mányosai: a dolgozók, azok alkotó kezdeményezése, hazaszeretete, szo­cialista öntudata. Ezerszámra alakul­nak a szocialista munka brigádja büszke címért vetélkedő kollektívák. A szocialista munka brigádjainak cél­kitűzése lényegében azonos a miénk­kel: szocialista módon dolgozni, szo­cialista módon élni. Német barátaink a rájuk jellemző alapossággal kiegé­szítették ezt a feladatot és így mond­ják: Szocialista módon dolgozni, ta­nulni és szocialista módon élni. Ezzel külön hangsúlyozzák a tanulás fon­tosságát. Az NDK fennállásának tizedik évé­ben, 1959-ben, már az esztendő elején tömegesen alakultak a szocialista munka brigádja címéért küzdő mun­kacsoportok. A meisseni porcelán­gyárban 350 kiváló festőművész ter­vezi, díszíti, festi a szebbnél-szebb figurákat, ét- és italkészleteket. Á mesebeli Münchausen báró kis por­celánfiguráját nemrég vásárolta meg egy Amerikából érkezett műgyűjtő 28 000 márkáért. A szocialista munka brigádja büszke címéért küzd hét társával (közöttük négy a kommu­nista) az öreg Hans Winterlich, az indiai minták gyakorlott kézi festője, aki pedig jövőre elmondhatja magá­ról, hogy negyven éve öregbíti a meisseni két kék kardos porcelángyár hírnevét. Halle városából, amelynek ősi egye­teme szívélyes és állandó kapcsolatot tart fenn a bratislavai Komenský Egyetemmel és ahol tavaly zajlottak le Höndel születése 200. évfordulójá­nak ünnepségei, kimentem a Buna­Müvekbe. A 29 éves Paul Liehmann­nal, a járási színvonalon működő if­júsági szervezet kommunista első titkárával és a még fiatalabb állam díjas Manfréd Graffal, a szervezet titkári szobájában beszélgetek a fia­tal,ok munkajárólj, De az ismertetett szép eredmények oda ösztönöznek, ahol a- kétkézi munka folyik, ahol a javak születnek. A világ egyik leg­nagyobb vegyészeti kombinátjának áttekinthetetlen rengetegében a Friedrich Engels ifjúsági szocialista brigád tagjai között kötök ki. Ez a lakatos-brigád, legalább is részben, már'megharcolta a harcát. 1959. ok­tóber hetedikén az országban az el­sők között kapta meg a szocialista munka brigádja címet. Sok ezer ve­télkedő kollektíva közül egyelőre csak száz viselheti jogosan a dicséretre méltó rangot. A Buna-Művek 57 ifjú­sági brigádcsoportjában mintegy 800 fiatal tovább harcol a címért, az „En­gels" pedig a még jobb eredménye­kért. Ifjúsági brigádnak az olyat ne­vezik, ahol 65 — 70 százalék a fiatal, a többi lehet idősebb, tapasztalt dol­gozó. Miért kapták meg az Engels-brigád tagjai a kitüntetést? Hisz rendesen dolgoztak brigádjuk megalakulása előtt is. Egy szomszéd lakatos-cso­port vitte bele őket a versenybe. Ők meg megnyerték: növelték a terme­lékenységet, két ember munkáját megtakarították, egy rokonszakmát, a hegesztést kitanulták, ketten szak­iskolába mentek. No és hogyan élnek a brigád tagjai szocialista módon? Cselekedeteikben és határozataikban — tekintet nélkül a személyekre — igazságosak, akár a munkafegyelem, akár a bérezés kérdéseiről van szó. Sikerük egyik titka, amit most ­ÚJ SZÖ 5 * 1960. február 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom