Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-11 / 41. szám, csütörtök

Japán hangverseny körút Interjú Eva Bernáthová zongoraművésznővel __ Eva Bernáthová csehszlovák zongoraművésznő a napokban tért vissza othetes japáni turnéjáról, ahol egy zenekari esten, kilenc szólóesten és két televíziós koncerten mutatkozott be a japán közönségnek. Felkértük Bernáthovát, hogy a hangversenykörútja alatt szerzett élményeiről számoljon be olvasóinknak. KEZDJÜK TAtÁN AZ UTAZÁSSAL. MENNYI IDEIG TARTOTT AZ ÜT ÉS MILYEN FOGADTATÁSBAN .VOLT RÉSZE? Bombayig TU 104-es repülőgéppel repültem. Először utaztam ezen a modern gépóriáson és mondhatom, hogy ez volt a legkellemesebb és legkényelmesebb utazásom, amelyben eddig részem volt. Tizenkét óra alatt tettük meg ezt a hosszú utat, innen az Air of India repülőtársaság gépével folytattam utamat Kalkuttán, Bangkokon és Honkongon keresztül Tokióba. Az útnak ez a része huszonhárom órát tartott. Mindezek után bizony örömmel szálltam ki Tokióban a repülőgépből, ahol , olyan fogadtatásban volt, részem, hogy elfeledtette velem az utazás fáradalmait. A nagyszámú hivatalos személyiségeken kívül filmesek, fotoriporterek és újságírók serege várt. Csodálatosan szép virágcsokrokkal halmoztak el. Az érkezésnél tanúsított páratlan figyelmük egész otttartózkodásom alatt végigkísért. AZ UTÖBBI IDŐBEN TÖBB CSEHSZLOVÁK MŰVÉSZ JÁRT JAPÁNBAN, MILYEN VISSZHANGJA VOLT SZEREPLÉSÜKNEK? Művészeink komoly sikereket arattak. Mindenütt, amerre jártam, a legnagyobb elragadtatással beszéltek róluk. Vonatkozik ez elsősorban a Smetana vonósnégyesre és a Cseh Filharmóniára, de Jásékre, Sukra, Pokornára és Panenkára is. Elüd^im nagy sikere egyrészt megkönnyítette helyzetem, de ugyanakkor kötelezett is, hogy a hozzámfűzött reményekben a zenekedvelő és zeneértő japán közönség ne csalódjon. HA MÁR A KÖZÖNSÉGRŐL BESZÉLÜNK, MILYENEK VOLTAK KÖZVETLEN BENYOMÁSAI ÉS BÁR MÁR A SAJTÓBÓL ÉRTESÜLTÜNK SIKEREIRŐL, MONDHATNA ERRŐL IS NÉHÁNY SZŐT? A japán közönség körében nagy az A zongoraművésznő a japánoktól kimonóban ajándékba kapott érdeklődés a zene iránt. Ezt bizonyltja az is, hogy már fél órával a hangverseny kezdete előtt elfoglalják helyüket és elmerülten tanulmányozzák a programot. A koncertet halálos csöndben, áhítattal hallgatják és a végén nem fukarkodnak elismerésük megnyilvánításában. Hangversenyeim után autogram-kérők serege rohant meg. Örömmel tapasztaltam, hogy nemcsak Tokióban, hanem Japán legtávolabb fekvő részeiben is milyen nagy az érdeklődés a cseh és a szlovák zene iránt. Jól ismerik Dvofákot, Smetanát, Janáčeket, de rajtuk kívül jelenkori zeneszerzőinket is, mint például Suchoňt — akinek örvény című operáját lemezről ismerik — Dobiášt, Sommert. Megkértek, hogy mindhármuknak adjam át legszívélyesebb 'Üdvözlet-elketr. ÉPPEN ARÍIÁ AIÍÄRTAM RÁVÉSŔNI, VAJON KÖZKEDVELT-E A CSEHSZLOVÁK ZENE A TÁVOL-KELETEN. PROGRAMJÁBAN MILYEN CSEHSZLOVÁK ÉS MÁS ZENESZERZŐK MÜVEI SZEREPELTEK? Dvofák, Smetana, Janáček müvei mellett Mozart, Beethoven, Liszt, Csajkovszkij és Bartók darabjait játszottam. EMLÍTETTE, HOGY TOKIŐN KlVÜL MÁSHOL IS FELLÉPETT. MERRE JÁRT ÉS HOGY VOLT MEGELÉGEDVE A SZERVEZÉSSEL? Japán legészakibb részében a Hokkaido szigeten levő Sapporában, Asahigavában, továbbá Niigatában, Nagaokában, Naganóban, Osakában és Yokohamában. Kitűnő volt a szervezés, mindent a legtökéletesebben előkészítettek. Kezdve azzal, hogy a szállodaszobámban zongora volt, a legmesszebbmenően gondoskodtak kényelemről és nyugalomról, hogy ezt a szellemileg és fizikailag egyaránt fárasztó hangversenykörutat siker koronázza. Szeretném még azt megjegyezni, hogy a japánok nagyszerűen értenek a reklámcsináláshoz is. A Cseh Filharmónia szereplése alatt jelent meg az első Csehszlovákiában készült hanglemez felvétel, Dvofák Üj világ-szimfóniája, Talich vezénylésével. Ottlétemkor pedig kiadták Liszt-lemezemet (Supraphon felvétel) és további csehszlovák művészek lemezei is kiadás előtt állnak. CSUPÁN KELLEMES ÉLMÉNYEKBEN VOLT RÉSZE? Sok szép élményfem mellett átéltem egy nem éppen kellemesnek mondhatót is. Második tokiói szólóestemet földrengés zavarta meg, ami egy európai ember számára bizony, még ha nincs is koncert közben, nem csekélység. Szörnyű volt látni és érezni, ahogy a föld perceken keresztül mozog és az ember nem áll biztosan a lábán. Szerencsére nem tartott sokáig és befejeztem a hangversenyt. MÉG EGY UTOLSÓ KÉRDÉS, MIK A TERVEI A KÖZEL JÖVŐBEN? Egy hónapig maradok itthon és már március elején újra útra kelek. A Janáček vonósnégyessel három hónapra Indiába, Ausztráliába és Üj Zelandba utazom, ahol kamaraesteken kívül zenekari és szóló hangversenyeim is lesznek. KIS ÉVA X Vr'* )l>1- b V ? ť r J ilD •< 1 -i J Í. \ < - • : x ••>"'•'.•• <~ ' -V') w-> ? v* y><s >:• > • i 9 - ?/*<->* •:••> " f* :> M' < -. • /- "> ••>•*<•> 'Y/»-\. aA"-- * > «í<í< -íí ••',•/•<•<.X t V t, , . v. - i , •' ,».xví<> > A ; • a >'. K' u»*4 a m n y- <; í< v V -• , - - 'A*-* i f 'f ' ••• / - ><-<% %m xJÄÍt< • • > <- i « • • ''/ v i.<'/ >-•' /«?< ' ' % •"•> ' <*&><•, i -i> A-y-v

': ; ' -íi A. W • / í_ y ť- 1' í*' V v \'/i> V= O JÉ^ >) .-•• < ^ , ^; Az egyik hangverseny plakátja. FÉNY ÉS ÁRNYÉK Befejeződtek a Csemadok helyi szervezetek évzáró taggyűlései. Ebből az alkalomból a dunaszerdahelyi járásba látogattunk el, hogy megvizsgáljuk a járásban működő Csemadok-csoportok munkájának fény- és árnyoldalát. Elsőnek a Csemadok járási vezetőségének munkáját tettük mérlegre. Mit végeztek jól, mit kel lett volna jobban végezniök? Általában erre kértünk választ számos Csemadoktagtól és vezetőtől. jf l A Csemadoknak a dunaszerdahelyi járásban 15-tagú járási vezetősége van. A járási vezetőség tagjai a leg-^ jobb munkát az évzáró taggyűlések előkészítése és megrendezése terén nyújtották. Nem utolsósorban a járási vezetőség szervező és irányító munkájának köszönhető, hogy a dunaszerdahelyi járásban működő 27 helyi csoportnál — három helyi szervezet kivételével — december 30-ig mindenütt befejezték az évzáró taggyűléseket. A járási vezetőség tagjai jó munkát végeztek azzal is, hogy az egyes helyi csoportokat rendszeresen látogatták és részt vettek a csoportok munkájában. Jó munkájukért elsősorban Farkas László, Tóth István, Kossányi István, Lukács Emília és Csiba István érdemelnek dicséretet. Ezek az elvtársak időt, fáradságot nem kímélve egész éven át mindent megtettek, hogy feladataikat következetesen teljesítsék, s a Csemadok helyi szérvezetei járásukban a lehető legszebb eredményt érjék el. Szervező és irányító munkájuknak köszönhető, hogy a dunaszerdahelyi járásban működő Csemadok-csoportok nemcsak a színjátszás és általában a népművészet, hanem a népnevelés terén is jó eredményeket mutathatnak fel. Különösen a diósförgepatonyi, bősi, síkabonyi, pődafai, dunaszerdahelyi, felsőpatonyi, budafai és vásárúti helyi szervezetekben születtek szép eredmények. Ezen helyi csoportok mindegyikében rendeztek színdarabokat, vagy más kulturális műsort, ugyanakkor nem feledkeztek meg a természettudományi előadásokról sem. A legtöbb helyi csoportban a kulturális munka ma már elválaszthatatlan az ismeretterjesztő előadástól. Gyűléseiket is úgy szervezik, hogy valamilyen természettudományos előadás vezesse őket be. S a természettudományi előadásoknak sikerük van. A hallgatók egyre többször fordulnak kéréssel a vezetőséghez, milyen témakörről szeretnének a jövőben előadást hallani. A járási vezetőség igyekszik a kérést teljesíteni és minden témakörre biztosít előadót. Sok esetben a járási vezetőség tagjai tartják meg az előadás* A bősi, vámosújfalusi és felsőpatonyi helyi szervezetek tagjai a társadalmi. munka terén értek el szép eredményeket. A bősi helyi szervezet tagjai például az elmúlt évben csupán a szövetkezetekben 45 000 korona értékű brigádmunkát végeztek. A vámosújfalusiak a falu- és városszépítés! akcióban, a felsöpatonyiak az új iskola építésében segítettek sokat. A járási vezetőség irányító és szervező munkájának tulajdonítható, hogy a járásban már 18 helyi csoport gondosan készül az ország felszabadulása 15. évfordulójának a megünneplésére. Az előkészületi munkába a többi helyi csoportot , is fokozatosan bevonják. Sajnos, van a járási vezetőség munká- ; jának árnyoldala is... Ha az említett elvtársak jól is dolgoztak, s munkájuk során szép eredmények Is születtek, a járási vezetőség többi tagja nem tett mindenben eleget megbízatásának, mun-<. kájában fogyatékosság is mutatkozik. '1 Nem tanácskoztak elég rendszeresen, nem volt mindegyiküknek szoros kapcsolata a helyi csoportokkal, így az emlí-) tett és jól dolgozó elvtársakon kívül a járási vezetőség többi tagja nem tartotta kezében a helyi csoportok irányi- . tását. A vezetők részéről megnyilvánult laza irányitásnak tulajdonítható, hogy a járásban működő csoportok munkájában elég sok fogyatékosság is akad. Legszembetűnőbb ez Nagylúcson, Kisfaludon és Egyházfiakarcsán. E helyi szervezetekben és általában az egész faluban a kulturális és népnevelő munka egyenlő a semmivel. A dunaszerdahelyi járás 27 helyi csoportja közül e három csoportban az évzáró taggyűlést sem sikerült megtartani. Pedig Nagylúcson, Kisfaludon és Egyházfiakarcsán 1957-ig igazán szép és dicséretre méltó kulturális munkát végeztek. Hogy azóta tengődnek, és jóformán semmit sem csinálnak, az a helyi vezetők elégtelen munkáján kívül, a járási vezetőség gyengeségének tulajdonítható., Ha a Csemadok dunaszerdahelyi járási vezetőségének minden tagja úgy dolgoznék, mint akiket említettünk, t minden bizonnyal a járás egyetlen helyi szervezetében sem hiányozna a kulturális és népnevelő munka. Az utóbbi hónapokban nagyon lemaradt a balázsfai helyi szervezet is. Pedig az-í előtt a balázsfai csoport a járás leg-' jobbjai közé tartozott. A visszaesés bizonyára itt sem lett volna ily nagy, ha a járási vezetőség több gondot fordít a balázsfai csoport problémájának orvoslás sára. Van itt akarat és munkakedv. Ez abból is látható, hogy a balázsfaiak most ismét munkához fogtak. A járási vezetőség nagyobb segítségéről mindenesetre nem mondanak le, mint ahogy ezt igénylik Nagylúcson, Kisfaludon, Egyházfiakarcsán és mindazokban a helyi csoportokban, ahol nélkülözhetetlen a jó tanács, az elvtársi segítség, a szakszerű irányítás. Mindezt azért mondtuk el, hogy az új járási vezetőség, amelyet rövidesen megválasztanak, az előző hi1 báiból okulva végezze munkáját. Mert ha nagy munka várt az eddigi vezetőségre, az újra kétszer olyan nagy munka vár. Az új területi felosztás következtében a dunaszerdahelyi járás is bővül s 27-ről 67-ré gyarapszik a járásban levő helyi csoportok száma. Igaz," a járási vezetőség is megnő. Az eddigi 15 helyett a Csemadok dunaszerdahelyi járási vezetőségében 35 tag lesz, S az új vezetőség olyanokból tevődik össze, akiknél minden feltétel megvan ahhoz, hogy hozzáértőén, felelősségteljesen végezzék feladatukat és a dunaszerdahelyi járásban működő Csemadok Csoportok munkáját a legjobb színvonalra emeljék. Balázs Béla (bl) — Legutóbbi cikkünkben a szocialista módon élni fogalmának néhány ismérvével fogalkoztunk, helyesebben mondva, a szocialista módon élni fogalma helytelen értelmezésének néhány, leggyakrabban tapasztalható megnyilvánulásával. Bár abban a cikkünkben hangsúlyoztuk azt is, hogy a szocialista módon élni helyes értelmezésére receptet adni nem lehet, ám ez a körülmény nem jelenti azt, hogy legalább is körvonalaiban föl ne vázoljuk a szocialista ember néhány legjellegzetesebb vonását. Viszont mindjárt elöljáróba meg kell azt is mondanunk, hogy nem azokat a kérdéseket tekintjük a szocialista módon élni legfőbb ismérveinek, amelyekkel előző cikkünkben foglalkoztunk. Hogy ennek ellenére miért foglalkoztunk mégis elsősorban azokkal? Azért, mert ezek olyan kérdések, amelyek a legközvetlenebbül érintik az embereket. És ha teret engednénk annak, hogy ezeket a kérdéseket az emberek helytelenül értelmezzék, holmi rosszul értelmezett puritanizmusba essenek, akkor könnyen megtörténhetnék, hogy az embereket — akarva nem akarva — elriasztjuk a szocialista munkabrigádok mozgalmától, elriasztjuk őket attól a nemes törekvéstől, hogy kialakítsák és megteremtsék az új, a szocialista típusú embert. Még a szakmai továbbképzést, a tanulást sem tekinthetjük a szocialista módon dolgozni és szocialista módon élni fogalmak fő ismérvének, bár kétségkívül egyik leglényegesebb pontja és jellemzője az új típusú embernek. Mit tekinthetünk hát akkor a szocialista módon élni fő ismérvének, legfőbb vonásának? Maradjunk csak az imént fölvetett példánál, a tanulásnál. Vajon elmondhatjuk-e, hogy minden ember, aki szakmailag és általános műveltségben tovább képzi magát, aki töri magát azért, hogy Szocialista munkabrigádok - SZOCIALISTA ÖNTUDAT munkahelyén a legmagasabb követelményeknek is eleget tehessen, — már eleget tesz a szocialista módon élni egyik legfőbb ismérvének, fellelhető rajta a szocialista ember egyik legjellegzetesebb vonása? Vagy elmondhatjuk-e az olyan emberre, hogy szocialista módon dolgozik, aki feladatait rendszeresen és becsületesen teljesíti, sőt túlteljesíti? Látszólag igen. De miért csak látszólag? Hisz épp az előbb mondottuk azt, hogy ezek a vonások a szocialista ember egyik jellegzetes megnyilvánulásai. Ez igaz és ezen az álláspontunkon a továbbiakban sem változtatunk, ámde a legfőbb, a leglényegesebb: mi az erő, amely előbbre hajtja az embert? Miért? Mi célból? Kinek, vagy még inkább, kiknek az érdekében? Miért a továbbképzés, a tanulás? Csak azért, mivel az úgynevezett ranglétrán feljebb szeretnék jutni, csak azért, hogy az eddiginél jobban fizetett munkahelyre kerüljek? S ha még jobb helyzetbe kerülök, akkor a televíziómat kicserélhetem egy drágábbra, vagy esetleg autót is vehetek, arra is telik majd? Tanulok, tovább képzem magam, mesterségemben kiváló szakember hírében állok, de ha arra kérnek fel, hogy nézd, te jól érted a dolgodat, viszont ott vannak azok_, a kollegák, akik munkájukkal sehogy sem tudnak zöldágra vergődni, magyarázd meg nekik, hogy és miképpen csinálod, hogy ők is boldoguljanak, akkor tiltakozom, hagyjanak békében, boldoguljon mindenki ahogy tud, azért engem nem fizetnek meg, hogy másokkal vesződjem, — vajon elmondhatjuk-e, hogy az ilyen ember eleget tesz a szocialista ember ismérvei követelményeinek ? Pedig tanul, jó szakember, feladatait becsülettel teljesíti. Lám, csak oda lyukadunk ki, hogy nem minden a jó munka, a továbbtanulás és a többi hozzá hasonlók, hanem van még ezeknél sokkal fontosabb,- ami a szocialista embert meghatározza, — ez pedig a szocialista tudat. Ez a legfontosabb, ez az erő, amely meghatározza az ember magatartását mind a munkában, mind a magánélétében. Vajon tudatában vagyok-e annak, hogy munkámmal a társadalom érdekeit szolgálom s ezért van arra szükség, hogy egyre jobb és egyre több munkát végezzek, illetve munkámmal többet termeljek? Tudatában vagyok-e annak, hogy a társadalom érdekei az egyén érdekeit is szolgálják, hogy egyéni vágyaimat és céljaimat csak a társadalom érdekei kielégítésének útján érhetem el? Tudatában vagyok-e mindennek, vagy pedig minden ténykedésemet elvonatkoztatom a társadalom ügyétől? Viszont itt, ennél a pontnál álljunk meg egy pillanatra. Szüksége mutatkozik annak, hogy újra hangsúlyozzuk azt a döntő körülményt, hogy a szocializmus, a szocialista módon élni fogálma és ismérvei nem követelnek az embertől semmiféle puritanizmust, az ember kényelmét szolgáló javakról való lemondást, — ellenkezőleg, a szocializmus célja az, hogy az ember számára bőséget teremtsen mindabból, ami az ember javát és kényelmét szolgálja. Ámde nemcsak egyesek számára, mintahogy ez a kapitalizmusban volt és van, hanem mindazok számára, aki boldogulását, emberi jólétét nem a mások rovására, hanem saját munkája eredményeként akarja megteremteni. Igen ám, a saját munkája eredményeként. Viszont ha az egyén munkáját elkülönítjük a társadalom tevékenységétől és célkitűzéseitől, ha a munka, a vele teremtett érték az ember számára nem jelent semmi mást, mint csupán létfenntartásának módját és eszközét, akkor abból aligha lesz szocializmus, mivel akkor mindenki csak azzal törődnék, hogy mi lesz velem és a többi nem érdekes, magamon, a saját sorsomon kívül senki és semmi más nem érdekel. A szocialista ember megteremtésével, a szocialista módon dolgozni és szocialista módon élni fogalmak megvalósításával éppen az ilyen önző, csak önmagát látó individualizmus ellen harcolunk. Kiküszöbölni az ember gondolkodásából, munkájából és egész életéből az önzést, népiesen szólva azt az elvet és gyakorlatot, hogy először én, másodszor én és harmadszor is én. Hogy mások hogy s mint vannak, egyáltalán élnek-e vagy halnak, az az ő dolguk, nekem ahhoz semmi közöm. A szocialista társadalom nem nyomja el és nem hagyja magára az egyént. Nem bízza sorsára, élj és boldogulj ahogy tudsz, hanem törődik vele és sorsának alakulásával. Viszont ugyanakkor küzd az individualizmus ellen, az olyan megnyilvánulások ellen, hogy az egyén érdekeit a társadalom érdekei fölé helyezzék. A szocialista ember nagyon szép megnyilvánulásának kell tekintenünk a nálunk is mindjobban elterjedő Gaganova-féle mozgalmat. Ismeretes ennek, a kommunizmus csíráit már magában hordó mozgalomnak a lényege: kiváló dolgozók, jó munkaszervezők huzamosabb időre a munkában elmaradó kollektívákba mennek dolgozni, hogy feladataik teljesítésére, a jól dolgozó kollektívák szintjére emeljék őket is. Szép és nemes cselekedet ez, annak tanúbizonysága, hogy az ilyen emberek nem rejtik véka alá tudásukat, nem zárkóznak magukba azzal, hogy boldoguljon mindenki ahogy tud, hanem segítséget nyújtanak ott, ahol szükség van rá. Igen ám, de ennek a segítségnyújtásnak ráadásul még ára is van. Mert egy kollektívából, amely mondjuk 120 százalékra teljesíti tervét — tehát ennek megfelelően keres — átmenni egy olyan munkacsoportba, amely csak 80 százalék körül jár feladatainak telje-, sítésében, elég jelentős keresetveszteséget jelent. Ennek ellenére egyre többen vannak azok, akik azt vállalják s nem valamiféle krisztusi mártiromsággal, hanem azért, mert tudatában vannak annak, hogy sorsuk alakulására döntő hatással van nemcsak az a körülmény, hogy ők maguk hogyan teljesítik feladataikat, hanem az is, hogyan állja meg helyét egész üzemük. Hasonlattal élve úgyis mondhatnánk, tudatában vannak annak, hogy egy-két fecske még nem csinál nyarat, - ők legfeljebb hírnökei lehetnek, de elmondhatjuk, hogy beköszöntött a tavasz, ha a fecskék csapatostul röpködnek a levegőben. Való igaz, hogy az ember gondolkodásának és magatartásának alakulása nem tart lépést az őt körülvevő külső világ változásaival. Ám ez semmiképp sem jelenti azt, hogy az elmúlt 15 év alatt, amely a felismerhetetlenségig megváltoztatta hazánk arculatát s benne az emberek életét, ne változott volna az ember gondolat- és érzésvilága is. Igen sokat változott, — más lett az ember is. Mindinkább kiformálódik az új ember, az az ember, akit tetteiben nem a durva egyéni önzés vezérel, hanem az, mit és hogyan kell tennie, élnie és gondolkodnia, hogy az egész társadalom érdekeit szolgálja. ÜJ SZÖ 7 * 1S60. február 11.