Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-06 / 36. szám, szombat

HÁROM MAGANTANULO A dinamikus alkotó erő hatásával, amely felszabadult hazánkban munkásosztályunk hatalmát jellemzi, az ember ma már lépten-nyomon találkozik. A hatás nemcsak abban nyilvánul meg, hogy városainkban és falvainkban néhány év alatt új gyárak, városrészek, új utcák, gazdasági udvarok épültek és nemcsak abban, hogy a munkáslakásoknak és a parasztok családi házainak régi berendezése a lomtárba jut és helyébe új, korszerű bútor kerül a nélkülözhetetlen porszívóval és mosógéppel, hanem abban a változásban, fejlődésben is kifejezésre jut, amely dolgozóink életében végbemegy. A dolgozóink gondolkodásában végbemenő szakadatlan fejlődés révén a régi korlátok rendre lehullanak, s az egykori szűk keretek már úgy recsegnek, ropognak, akárcsak az ócska elhasznált bútordarabok, mielőtt a lomtárba kerülnek. Ha az ember mindezen elgondolkodik, úgy tűnik, mintha hazánkban mindenütt nagytakarítás folyna a fejlődést gátló maradiság ellen, az utcákon, tereken, házakban éppúgy, mint az emberek lelkében. E jelképes nagytakarítás bizonyítására hadd mutassunk be három dolgozót, akikkel egy komáromi vendéglőben véletlenül találkoztunk. Mindháramn a Komáromi Mezőgazdasági Technikum magántanulói. Most készülnek érettségire és a félévi vizsgára érkeztek néhány napra Komáromba, noha egyikrőlsem állíthatjuk, hogy egészen fiatal, — sőt van köztük olyan is, akinek haja már deresedik, — egyfajta fiatalos lelkesedés jellemzi magatartásukat, bizakodással néznek az érettségi, a jövő elé, és örülnek, hogy kitartó szorgalmukkal sikerült legyőzniük az eléjük ágaskodó akadályokat. Gacsó István Kezdjük mindjárt a deresedő diákkal. Gacsó Istvánnak hívják, 41 esztendős, nős, két gyermek apja. Nyolc elemit végzett, majd a gimnázium egy osztályát, végül mint kitűnő tanuló és mert nagyon érdeklődött a mezőgazdaság iránt, komoly összeköttetések és áldozatok árán sikerült még az egyéves mezőgazdasági iskolát is elvégeznie. Tovább azonban már nem ment, nem futotta a család erejéből. Komoly változás már csak a felszabadulás utáni években következik be életében, mégpedig 1949ben, amikor mint méhkas nyüzsög az egész ország s a magyarlakta vidéken megalakulnak az első szövetkezetek, az első komoly gépállomások. Gacsó elvtárs ezt a nyüzsgést arra használja fel, hogy traktorosnak jelentkezik. Három évig folytatja a gépállomáson a traktoros mesterségét, miközben mindent elkövet, hogy szülőfalujában, Rímajánosin megalakuljon a szövetkezet. Ez a törekvése sikerrel járt. Ekkor Rimajános dolgozói arra kérik, hogy menjen hozzájuk szövetkezeti elnöknek. A kérésnek hajlandó eleget tenni, de azzal a feltétellel, ha előzőleg elvégez egy rövid könyvelőtanfolyamot, hogy a szövetkezeti könyvelést szakemberként ellenőrizhesse. A tanfolyam sikeres elvégzése után egy évig volt Rimajánosiban szövetkezeti elnök. Amikor az iránt érdeklődünk, hogy voltak-e sikerei mint elnöknek, habozás nélkül nemet int. — Eltekintve attól, — mondja elgondolkozva, — hogy tapasztalatlan voltam a vezetésben, az irányításban, helyzetemet az akkori magyarországi fejlemények is megnehezítették. Elnökségem egybeesett az 53—54-es esztendők Nagy Imre-féle politikájával, amely ott alaposan megrendítette a szövetkezeteket, és bizony nálunk, Rimajánosin is sokan kiléptek a szövetkezetből. Ezek a sikertelenségek azonban egyetlen pillanatra sem tántorítottak el a szövetkezeti gondolattól. Ellenkezőleg, csak most éreztem igazán, hogy tanulnom kell tovább, mert csak a tapasztalat és tudás biztosíthatja a komoly eredményeket. Különféle foglalkozások teszik tarkává és változatossá Gacsó elvtárs életét, de a tanulás eltökélt szándékán mindez mit sem változtat. A rimajánosi szövetkezet egykori elnöke hathetes kultúrpolitikai iskolázáson vesz részt, utána Füleken a Csemadok járási titkára lesz. E működése mellett, mint magántanuló hozzáfog a tizenegyéves középiskola elvégzéséhez. Egy évi tanulás után azonban rájön, hogy helyesebb, ha a szakiskolába iratkozik be. Otthagyja hát a titkári állást és a vágsellyei kétéves kertészeti iskolába jelentkezik, mint nyilvános tanuló. Ezen idő alatt 800 koronát kap havonta az államtól, amiből 300 koronát lakásért, ellátásért fizet, a többit - leszámítva a zsebpénzt - hazaküldi. Gacsó elvtárs itt szükségesnek tartja megjegyezni: — Attól a pillanattól kezdve, hogy nyilvános tanuló lettem Vágsellyén, feleségem a rimaszombati pékség segédmunkása lett, hogy a család semmiben se szenvedjen hiányt. Meg kell őszintén mondanom, feleségem nemcsak abban segített, hogy tanulhassak, hanem egyenesen ösztönzött a továbbtanulásra. A kétéves kertészeti iskola hallgatója ugyanakkor a Komáromi Mezőgazdasági Technikum magántanulója volt. A sikeres vágsellyei vizsga után ma, mint a péterfalai szövetkezet elnöke folytatja magánúton tanulmányait. Havonta egyszer feljön Komáromba konzultálásra, most pedig az érettségi előtti félévi vizsgára készül. Simon Ferenc Simon Ferenc elvtárs, a másik érettségizőjelölt Kicsindről, a párkányi járásból való, harminckilenc esztendős, nős, ugyancsak két gyermek apja. Az ő élete már nem olyan tarka, változatos, mint Gacsőé... de a tanulás iránti vágyát ugyanolyan kitartás jellemzi. Apja napszámos volt, négytagú családját nehezen tartotta el. Ferenc 15 éves kora óta szakadatlanul a mezőgazdaságban dolgozott, a hercegprímás udvarán. A felszabadulás után, amikor a birtok állami gondozásba ment át, továbbra is ott maradt. A gyümölcskertészetben és a szőlőben dolgozott, persze merőben más körülmények között, mint egykor. Az emberhez méltó bánásmód, az állandó munka biztonságot, öntudatot ad életének. Sokat olvas. Végül 1953-ban, amikor az állami birtok vezetőségét felszólítják, hogy a legjobb dolgozókat küldje szakiskolába, a választás rá is esik. így jut el a királyhelmeci Szőlőskére, Érdekes azonban, hogy a szőlészeti iskola sikeres elvégzése után a járás nem a szőlészeti szakmában, hanem azon a címen, hogy a szőlészeti területen az állások foglaltak, a járási gabonafelvásárlási üzemben helyezi el - azóta itt dolgozik. 1957-ben rájött, ha lépést akar tartani a fejlődéssel, akkor tovább kell tanulnia, úgy határozott tehát, hogy magántanulóként beiratkozik a Komáromi Mezőgazdasági Technikumba. Most ő is érettségi előtt áll. Tóth Géza És végül hadd mutassuk be a három érettségire készülő dolgozó közül a legfiatalabbat, a harmaci 27 esztendős Tóth Géza elvtársat. Noha még nőtlen, tehát aránylag az ő helyzete tűnik a legkönnyebbnek, mégis nyugodtan állíthatjuk, neki is komoly akadályokat kellett elgördítenie útjából, amíg idáig jutott. Ama nemzedékhez tartozik, amely a felszabadulás évében hatodik elemibe járt. Ezt az osztályt azonban már csak 1947-ben fejezhette be szlovák iskolában. Utána 'fivérével együtt apja gazdaságában dolgozik, aki a faluban középparasztnak számít. 1952ben Ziar nad Hronomra kerül munkásnak, apja pedig 1953-ban belép a harmaci szövetkezetbe. A fiatal Géza Ziaron, a munkások között, komoly fejlődésen megy át. Egy napon az Oj Szóban azt olvassa, hogy Kövecsesen az egyéves állattenyésztési iskolába lehet jelentkezni. Mivel szíve a mezőgazdaság felé húzza, nem mulasztja el az alkalmat és jelentkezik. Nyomban igenlő választ kap az iskolától és 1954-ben már kitüntetéssel teszi le a vizsgát. Ez év alatt Tóth Géza nemcsak szakmailag, de eszmeileg is sokat fejlődik. Az iskola CSISZ-szervezete rövidesen elnökének választja meg, ezenkívül nemcsak hű olvasója lesz az Oj Szónak, hanem állandó levelezője is. Az iskola elvégzése után bevonul katonának. Amint viszszatér a civil életbe, a Tornaijai Járási Nemzeti Bizottság mezőgazdasági osztályán nyer elhelyezést. Azóta állandóan ott dolgozik. Három évvel ezelőtt, 1957-ben az ellenállhatatlan vágy újra az iskola felé hajtja és mint magántanuló beiratkozik a Komáromi Mezőgazdasági Technikumba. E három dolgozó, akikkel a komáromi vendéglőben véletlenül találkoztunk, ama döntő változásokról ad hírt, amelyek ma hazánkban végbemennek dolgozóink életében. Magatartásuk annak az új szocialista embernek alakulását tükrözi, aki nem riad vissza a nehézségektől és e nemes törekvése a szocializmus ügyének szeretetével párosul. SZABÓ BÉLA A félvezetők birodalmában Favágókból rádiótechnikusok * Nagy jelentőségű találmány • Félvezetők az iparban * Drágább mint az arany * Elhagytuk az USÁ-t * Mennyi áramot takarítunk meg a jövőben? V

alašské Meziŕičí, Rožnov pod Radhoštém. Mennyi keserűségnek, mennyi szenvedésnek volt egykor tanyája ez a festői dimbes-dombos vidék. Az itt élő valach nép favágással tengette életét, asszonyaik pedig fakanalakat, zurboló edényeket, fából faragott dísztárgyakat készítettek, hogy az árut hátukra véve 30-40 kilométeres gyaloglás után eladják a városi lakosoknak. 1933ban csak erről a hegyes-völgyes környékről 15 000 munkanélküli kérvényezte a kolduscédulát. Ezekben a években az itteni nép éppenúgy nyögött a foglalások, árverések súlya alatt, mint hazánk más, iparilag fejletlen vidékén. A Radhosť-hegy tövében ma hatalmas méretű, többemeletes épületekből álló üzem emelkedik a magasba. A rožnovi Tesla-gyár ez, melynek több ezer munkása épp egy hónappal ezelőtt ünnepelte a gyár fennállásának 10. évfordulóját. Tíz év nem hosszú idő, de ennek a környéknek a felszabadulás utáni termékeny évek egész történelmi korszakot jelentettek. Hisz azelőtt az egész járás területén nem volt anynyi munkalehetőség, mint ma a Tesla egyik műhelyében. Az egykori favágó valachok az elmúlt tíz év alatt mérnökökké, rádiőtechnikusokká fejlődtek, akik ma a rádiótechnikában oly nagy változásokat előidéző félvezetőket gyártják. Csípős, zúzmarás időben értem a rožňovi Tesla-üzem vörös épületeinek bejáratához, hogy elbarangoljak a félvezetők birodalmában, hogy közelebbről is megismerkedhessem a rádiótechnika legújabb vívmányaival. A germánium és szilícium kristály félvezetőket (tranzisztorokat) mindössze 12 évvel ezelőtt találták fel, de ma már éppoly nagy sikerrel alkalmazzák a rádió- és televíziós készülékek, a matematikai gépek, mint az, irányított rakéták és a ballisztikus lövedékek gyártásánál. Az elektroncsövekkel szemben a félvezetőknek számos előnyük van. A félvezető jobban bírja a hőváltozást, a rázkódást, százszorta kisebb méretű, mint az elektroncső és ezerszer gazdaságosabb, mert jelentéktelen mennyiségű áramot fogyaszt. Ha például hazánkban minden televíziót, rádiót elektroncsövek helyett félvezetőkkel szerelnének fel, úgy évente annyi áramot takaríthatnánk meg, amennyit legnagyobb vízierőművünk termel. Egy bonyolult matematikai számológépben körülbelül félmillió elektroncső van. Ha ezek helyett csak tranzisztorokat használnánk, úgy több mint 2 megavatt villanyenergiát takaríthatnánk meg. A pi-pi-pi rádióOndrej Solanský, az üzem első szocialista munkabrigádjának vezetője a tranzistorokat ellenőrzi jeleket sugárzó szovjet szputnyikok és lunyikok rádiőberendezései is nagy teljesítményű tranzisztorokkal voltak felszerelve. Ezek kis helyet foglalnak el a rakétában, megbízhatóbbak, mint az elektroncsövek, jobban bírják a hőváltozást, a rázkódást és ami szintén lényeges, jelentéktelen árammennyiséget fogyasztanak. Néhány kisméretű szilícium félvezető kristályból készült napelem elegendő áramforrást szolgálhat a lunyik bonyolult szerkezetű vevő- és léadókészülékének üzemeltetéséhez. I

lyen előzetes információkkal léptem be a félvezető-kristály, a germánium bűvös műhelyébe. Azaz csak léptem volna, mert kísérőm, Emil Bellus elektromérnök az ajtónál megállított. - Cipőben nem szabad ide belépni — mondotta, majd a szép sorba odakészített gumi sárcipőkre mutatva maga is felhúzott egy párat. Csak most vettem jobban szemügyre, a műhely minden sarkában uralkodó ragyogó tisztaságot. Hófehér munkaköpenyegekbe öltözött csinos lányok ültek a hoszszú asztalnál. A lányok fürge ujjai nyitott üvegbura alatt századmiliméter vékony félvezető kristályokat ragasztottak a tranzisztorokba. A leheletüket az üvegbura fogta fel, nehogy beszennyeződjön a félvezető kristály, mielőtt a tranzisztorba kerülne. Nem hiába nevezték el ezt a műhelyt tréfásan szépségszalonnak, a sorban ülő 18-20 éves lányok valóban megérdemlik az elismerést. De nemcsak ezért, hanem kézügyességükért is, az aprócska alkatrészek összeszereléséért. Közelebbről is meg akartam nézni egy tranzisztort. Ezért egy félig kész felé nyúltam. De Belluš mérnök megfogta a karomat. — Nem szabad kézbe venni, mert beszennyeződik — mondotta. A figyelmeztetés után csak a szememet nyitottam tágabbra. Figyelmesen végignéztem a germániumkristály olvasztását, kis rúddá való formálását, ami bonyolult és nagyon pontos munkafolyamatot igényel. Ügy bánnak itt e kristállyal, mint valami drágakővel. Ezt a kristálytiszta ezüstfényű rideg anyagot vattába csomagolják és így adják tovább megmunkálásra. De meg is érdemli a finom bánásmódot, mert kétszerte drágább az aránynál. A tisztaságra jellemző, hogy 10 milliárd atomjában csupán egy szennyező atom van. Az olvasztás után kikerülő harminc dekányi germániumrudacskát hosszában kettévágják s különböző mérőszerekkel valamennyi tulajdonságát többször is lemérik. Az oszcillográf fehér képernyőjén zöld görbék mutatják a germánium ellenállását, szennyeződését, elektronvezetőképességét. Csak az „anyakönyvi kivonat" pontos kitöltése után állapítják meg, hogy a ceruza hosszúságú germánium melyik része mire alkalmas. A kettévágott rudat gyémátnporos köszörűvel apró lemezekre vágják és újra köszörülik, csiszolják, míg eléri a leheletnyi finom 45 - 50 vagy 100 mikron vastagságot, aszerint, hogy diódának, triódának, vagy tranzisztornak készül. Az apró, négyszögletes germánium lemezecske így kerül a szerelőműhelybe, ahol a pinzettákkal dolgozó fehérköpenyes lányok kötőanyaggal forrasztják össze az apró alkatrészecskéket. Majd fémburok kerül a tranzisztorra. Ezután újra desztilált vízben és tiszta szeszben mossák, majd berakják egy hőszigetelő szekrénybe, ahol a kész tranzisztor több órán keresztül ki van téve a tropikus éghajlathoz hasonló levegőnek, hogy még egyszer kipróbálják minőségét. A jövőben ezt a próbát főzéssel fogják végezni. 5 órán keresztül főzik majd a kész tranzisztort, hogy ellenőrizzék, kibírja-e a hőváltozást. Legalább 100 munkafolyamaton megy tehát keresztül a vékonyka félvezető germániumkristály, míg tranzisztor lesz belőle és amíg a rádióba szerelik. A/fiközben járjuk a ragyogó tiszta műhelyeket, Belluš mérnök elmondja, hogy nálunk mindössze két éve gyártjuk a félvezetőket, de máris szép eredményeket értünk el. Ezalatt a két év alatt e téren ulolértők az USA-t az egy lakosra eső termelésében. Az USA-ban évente kb. 20 millió tranzisztort gyártanak, nálunk csaknem kétmilliót. A harmadik ötéves tervben a Teslagyár a mai munkáslétszámmal hatszorosára növeli a félvezetők termelését, s főleg a minőség megjavításéra fognak törekedni. Nemcsak félvezető germániumból fogunk gyártani egyenirányító erősítő félvezetőket, hanem szilícium kristályból is. Ezt a félvezetőt nemcsak az elektroncsövek helyett használják, de villanymozdonyokban váltóáram egyenIrányítására is. Hazánkban a prágai ČKD Stalingrad üzem gyártja iparunk számára ezeket a félvezetőket. A rožňovi Tesla ez idén kezdi meg a sziliciumkristály félvezetők termelését, melyekkel a televíziós készülékekben a szelén egyenirányítót fogják helyettesíteni. E félvezetőből készült dióda sokkal megbízhatóbb, kisebb és tartósabb, mint a szelénegyenirányító. A félvezetők további fejlesztése a rádiótechnika szinte ugrásszerű fejlődését jelenti. A rádió, a televíziós készülékek elektroncsövei helyett már a közeljövőben megkezdik az apró, kevés helyet elfoglaló félvezetők alkalmazását, s így többszörösen csökkentik a készülékek nagyZemanová Ľudmila, az egyik legfiatalabb munkásnő, aki fiatal kora ellenére már több munkafolyamatot elsajátított a tranzisztorok gyártásánál. ságát és áramfogyasztását. Már is létznek gyufaskatulányi tranzisztoros középhullámú vevőkészülékek. Hazai gyártmányaink közül figyelmet érdemel a T 58-as kilenc tranzisztoros középhullámú vevőkészülék, amely több mint egy éve kapható üzleteinkben. Most a T 60-as hét tranzisztoros készülék sorozatgyártására készülnek. Ennek prototípusát a brnói nemzetközi vásáron láthattuk. Jövőre pedig tervbe vették a T 61-es készülék sorozatgyártását ls, amelynek teljesítménye az előbbieknél sokkal nagyobb és rövidhullámokat is lehet vele fogni. A félvezető kristályokat a jövőben nemcsak a rádió, televíziós készülékek gyártásánál fogjuk felhasználni, hanem a telefonközpontok automatizálásánál, a vasúti forgalom irányításánál, a különböző iparágak automatizálásánál is. Ennél is érdekesebb az a tény, hogy a félvezetőkből készült napfényelemmel a napenergiát közvetlenül elektromos energiává alakítjuk át. Már is léteznek tranzisztoros rádiók, karórák, melyek meghajtőenergiáját napfényelem-sorozat szolgálja. Eddig a drága anyagból készült félvezetőket csak hazai szükségletre gyártottuk, de ez idén már exportálunk is belőlük. Hisz a félvezetők gyártása ha bonyolult és rendkívül pontos munkát igényel is, nagyon előnyös számunkra, mert előállításukhoz megvannak a megfelelő szakképzettségű kádereink. A

mikor elbúcsúztam Belluš mérnöktől, a félvezetőket gyártó osztály vezetője, Karel Stach kísért le a gyár kijáratáig. A lépcsőház alján négy festményre hívta fel figyelmemet. Az egyiken egy baltát tartó, házi posztóból készült ruhába öltözött valach nézett a Radhosťhegy felé, a másikon egy faedényeket áruló asszony, a harmadikon egy kis furulyás pásztor, az utolsón pedig televíziós készülékeket gyártó fehérköpenyes munkás és munkásnő nézett ránk. - Látja, Ilyen volt valamikor az életünk és ilyen ma — mutatott Stach elvtárs a képekre. És valóban így van. Valamikor csak favágással tengették életüket a valachok, most pedig bonyolult munkafolyamatot igénylő félvezetőket gyártanak. Horváth Sándor. ÜJ SZŐ 8 * 1960- február 6,