Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-06 / 36. szám, szombat

Pártunk életének fontos eseményei Jelentések az évzáró taggyűlésekről A bratislavai Hegesztési Kísérleti Intézetben a traktorok könyöktengelyei elő­állításának új, mégpedig hegesztési módszerével kísérleteznek. A tengelyeket mindmáig egy darabból, kovácsolással készítik. Az említett kísérleteket a Kle­ment Cottwald államdíjjal kitüntetett Milan Vítavský mérnök VUS 1000 típusú hegesztő sajtolóval végzi, amely a brüsszeli világkiállításon nagydijat nyert. Ké­pünkön: Milan Vltavský mérnök a hegesztés minőségét viszgálja. (J. Finda — ČTK-felvétele.) Gazdaságosan kihasználják a gépek erejét A FÜLEKI JÁRÁS pártalapszerve­zetei nagy felelősségtudattal készül­tek az évzáró taggyűlésekre. A jó felkészülés fontosságát és ennek eredményeit az eddig megtartott év­záró taggyűlések teljes mértékben Igazolták. A fülekpüspöki helyi pártszervezet is gondosan felkészült az évzáró taggyűlésre, abban a tudatban, hogy a községben az elért eredmények mellett még sok probléma vár meg­oldásra, melyek közül legfontosab­bak az EFSZ politikai és gazdasági megszilárdítása és a szövetkezeti ta­gok körében a politikai nevelőmunka hatékonyabbá tétele. A kollektív munkával összeállított beszámoló nagy része is a mezőgazdasági ter­melés fejlesztésének sürgős kérdé­seivel foglalkozott, részletesen ele­mezte az EFSZ helyzetét, elért ered­ményeit és a munkájában előfordu­ló fogyatékosságokat. Az évzáró taggyűlés megállapítot­ta, hogy a szövetkezet munkájában annak ellenére, hogy számottevő részleges eredményt is értek el, ki­váltképpen a növénytermesztés sza­kaszán, sok még a javítanivaló. így például az állattenyésztés szakaszán nagyon gyengén állnak, s meg sem közelítették azon célokat, melyeket a szövetkezet 1959. évi terve kitű­zött. A vitában több felszólaló helye­sen mutatott rá az állattenyésztés­ben előforduló hibákra és javasla­tokat tettek, hogyan lehetne ezeket a leggyorsabban eltávolítani. Az évzáró taggyűlés a fülekpüspö­ki kommunisták figyelmét azokra a feladatokra irányította, melyeket az EFSZ politikai és gazdasági megszi­lárdítása érdekében teljeslteniök kell. Különösen nagy gondot kell fordítani a munkafegyelem megszi­lárdítására és a közös vagyon vé­delmére. A bolgáromi kőbánya pártalapszer­vezete évzáró taggyűlésén mélyreha­tóan elemezték az üzem gazdasági helyzetét. A múlt évben az üzem nem teljesítette termelési tervét. A vitá­ban ezzel kapcsolatban többen rá­mutattak arra, hogy a vezetés ré­széről nem elég csak a tervet szét­Irni az egyes munkahelyekre, de meg kell teremteni teljesftésének feltételeit is. Bírálták a Szlovák Ba­zaltkőbányák nemzeti vállalat loson­ci igazgatóságát azért, mert nem biztosította megfelelően a termelés zavartalan menetét. így például al­katrészek hiánya és más fogyatékos­ságok miatt gyakran álltak a gépek. Az évzáró taggyűlésen elfogadott határozatban a kommunisták célul tűzik ki a feltárt fogyatékosságok gyors eltávolítását, hogy ez idén a múlt évinél szebb eredményekkel járuljanak hozzá népgazdaságunk fejlesztéséhez. Privacsek Károly, Fülek. A KASSAI JÁRÁSI NEMZETI BI­ZOTTSÁG kommunistái az évzáró taggyűlésen blrálólag és önbírálólag értékelték műit évi munkájukat, A járási nemzeti bizottságon dolgozó párttagok a falusi pártszervezetek­nek mindjárt az év elején kellő se­gítséget nyújtottak és Így azt a cél­kitűzést, mely szerint 1959-ben a szocialista nagyüzemi gazdálkodást a mezőgazdasági földek 90 százalé­kán bevezetik a járásban, már má­jus elseje tiszteletére teljesítették. Nagy segítséget nyújtottak a helyi nemzeti bizottságoknak és az egy­séges földművesszövetkezeteknek a tavaszi, nyári, majd az őszi munká­latok elvégzésénél és mint aktivisták is jól tevékenykedtek a falusi párt­szervezetek megszilárdításánál és a tagság ideológiai nevelésénél. Az évzáró taggyűlés vitájában 12 elvtárs szólalt fel, akik közül ma már többen a helyi nemzeti bizott­ságokon, illetve EFSZ-ekben dolgoz­nak. Kolozs elvtárs, aki jelenleg a boh­danovcei HNB-n dolgozik, bírálóan beszélt arról, hogy a szövetkezet gazdasági udvarának kiépítése las­san folyik, a baromfitenyésztésről nem gondoskodnak megfelelően, hi­bák vannak az állattenyésztésben és a közös vagyon megbecsülésében. Kolozs elvtárs a JNB kommunistái­nak segítségét kérte a sürgős fel­adatok megoldásában. Hanko elvtárs, aki Gyňovon a HNB titkára lesz, felszólalásaiban főleg a politikai munkával foglalkozott. Azon szorgalmaskodik, hogy a kötelezett­ségvállalások még megalapozottab­bak legyenek, s mindenki megértse a szövetkezeti vagyon védelmének fontosságát. Perún elvtárs felszólalásában ar­ról beszélt, hogy a fahanovcei szövet­kezetben az ifjúság eddia nem kap­csőlődott be kellő mértékben a mun­kálatokba. Kötelezte magát, hogy a jövőben mint a ťahanovcei NB tit­kára támogatni fogja az ifjúság mun­káját és arra vezeti őket, hogy a he­lyi EFSZ-ben megtalálják számítá­sukat. Bendík elvtárs vezető titkár záró­beszédében méltányolta azon kom­munisták áldozatkészségét, akik a falvak helyi nemzeti bizottságaiban és az EFSZ-ekben végzendő munká­ra jelentkeztek. A JNB-n dolgozó párttagok közül 24-en jelentkeztek helyi nemzeti bizottságok titkárainak, a JNB további 33 kommunista és pártonkívüli dolgozója pedig mint szakember az EFSZ-ek munkájába kapcsolódik be. Egyben felhívta a járási nemzeti bizottság kommunis­táit, hogy a jelen időben kisebb lét­számmal is teljesítsék a reájuk há­ruló feladatokat, úgy, hogy a válasz­tás után az új szerveknek minden szakaszt hiánytalanul adjanak át. Iván Sándor, Kassa. * » • BÉLY KÖZSÉGBEN a feldíszített mozihelyiségben gyülekeznek a falu kommunistái. A helybeli pártszerve­zet évzáró taggyűlését tartja. A köz­ségben lakó, de üzemekben dolgozó párttagok is eljöttek, mert ők is felelősséget éreznek a falusi párt­szervezet munkájáért és Bély község fejlődéséért. A gyűlésen beszéltek a földműves­szövetkezet sikereiről. A mezőgazda­sági munkálatokat az EFSZ nagy­részt agrotechnikai határidőben vé­gezte el. A helyi pártszervezet kez­deményezésére a lakosság tömegesen bekapcsolódott az idénymunkák alatt a munkába. Csak a szálastakarmá­nyok betakarításánál és az őszi szán­tásnál volt lemaradás. Ami a termést illeti, jobb lett a tervezettnél. Ta­karmányrépából 256 mázsás hektár­hozamuk volt. Gabonából 20 mázsás hozamra számítottak, s 22 mázsa lett. A sörárpából is túlszárnyalták az eredetileg tervezett feladatokat. Az ősz folyamán megkezdték a hu­musz készítését, mellyel jelentősen növelni fogják a földek termőképes­ségét. Buzdítóan hatnak az elismerő sza­vak, azonban helyes, hogy a párt­szervezet nem húnyt szemet a hibák felett sem. Bizony nem lehet szemet hflnyni afelett, hogy egyes vezető­ségi tagok csak a maguk hasznát keresik. A pártszervezet határozot­tan elítélte az ilyen megnyilvánulá­sokat. A munkaversenyben is sok a javítani való. Az EFSZ vezetősége keveset törődött ezzel. Az ellenőrző bizottság sem dolgozott a szövet­kezetben, ami nyomokat hagyott a gazdálkodásban. A kommunisták azonban nemcsak értékelnek, hanem következtetéseket vonnak le abból, mi volt jó és mi rossz, utat mutatnak a jövőbe. A CSKP KB-nak a pártszervezetekhez intézett levele nyomatékosan ki­hangsúlyozza a mezőgazdasági ter­melés növelésének fontosságát. A bé­lyi kommunisták a levélben kitűzött feladatok teljesítését a még előfor­duló hibák kiküszöbölésével akarják biztosítani. Többek között hatéko­nyabbá teszik az agitációs munka színvonalát, hogy az emberek meg­értsék és meggyőződéssel teljesítsék a párt által kitűzött feladatokat. Tóth István, Bély (ČTK) — Az EFSZ-ek gépállományuk 60 százalékát eddig GTÁ-któl vásárolták. A GTÁ-k több mint 5000 traktorosa és gépjavítója a szövetkezetekben vállalt munkát A szövetkezetek gépeiket már a múlt évi munkák folyamán gazdaságo­sabban használták kl, úgyhogy túlnyo­mórészt az agrotechnikai határidőket Is betartották. Jobb volt a munka minősége is, mivel a traktorosok érdekeltek a szövetkezet gazdasági eredményeiben és a szövetkezetesek közvetlen ellenőrzése alatt álltak. A gépeket ez idén minden bizonnyal még nagyobb mértékben ki­használják, mivel számos EFSZ már na­gyobb szövetkezetekben társult. A gépek a nagytáblákon sokkal jobban, gyorsabban dolgozhatnak és csökken az üzemeltetési költség is. Szükséges azonban, hogy a gépeket kellőképpen karbantartsák és ide­jében kijavítsák. A szövetkezetek jelen­leg a tavaszi munkákhoz szükséges gé­pek javításának Időtervét az előirány­zottnál 1—2 százalékkal gyengébben tel­jesítik. Eddig a gépállomány mintegy 68 százalékát hozták rendbe, azonban ezzel kapcsolatosan az egyes kerületek között jelentős eltérések észlelhetők. Míg a prá­gai kerület szövetkezetesei a tavaszi munkákra a legtöbb gépet (a gépállomány 80 százalékát) készenlétbe helyezték, a libereci kerületben csupán 26 százalékát javították meg. Hruscsov elvtárs újévi pohár­köszöntőjében annak a meggyőződé­sének adott kifejezést, hogy 1960 a béke újabb, átütő győzelmeinek esz­tendeje lesz. Az elmúlt hat hét ese­ményei valóban arról tanúskodnak, hogy a béke kilátásai napról napra nő­nek. Elegendő megemlíteni a Szovjetunió Legfelső Tanácsának határozatát a hadsereg létszámcsökkentéséről, az új szovjet óriás rakétával végzett sike­res kísérleteket, az európai szocialista országok kommunista és munkáspárt­jai képviselőinek értekezletét a me­zőgazdaság fejlesztéséről, a Varsói Szerződés tagállamainak békenyilat­kozatát és a küszöbönálló kormányfői látogatásokat, a leszerelési konferen­ciát és a csúcsértekezletet. E sok ese­mény jellege külön-külön bármeny­nyire is különböző, mégis mindmeg­annyi egy küszöbönálló békés kor­szak megteremtésének nagyon is fon­tos mozaikját képezi. A Varsói Szerződés tagállamainak közleménye leszögezi, hogy az elmúlt két év a Szovjetunió, a Kínai Nép­köztársaság és a szocialista országok rohamos fejlődésének időszaka volt. Ez idő alatt a szovjet tudomány és technika diadalt-diadal után aratott. Tovább szilárdult a szocialista tábor egysége, nőtt gazdasági ereje, és ez mind nagy kihatással volt a világese­mények alakulására. Éppen az itt említett tényezők je­lentették a világ erőviszonyaiban be­állt lényeges változást a szocialista világrendszer javára. A Szovjetunió­nak és az egész szocialista tábornak e hatalmas erőre támaszkodó követ­kezetes békepolitikája késztette visz­szavonulásra a hidegháború erőit. A Szovjetunió és a szocialista or­szágok békés szándékát mi sem bi­zonyítja jobban, mint a Varsói Szer­ződés tagállamainak e héten kiadott közleménye. Ha az erőviszonyok fél­reérthetetlenül a szocialista tábor ja­i nagyvilágban vára dőltek is, ezzel a fölénnyel senki sem akar visszaélni. Ellenkezőleg! A gyengébb vetélytársnak is béke­jobbot nyújtanak és együttműködést kínálnak fel az emberiség békés, bol­dolgabb holnapjának megteremtésére. Niem kétséges, hogy a békés egymás mellett élés szükségszerűségének tu­data döntő tényezővé válik az elkö­vetkező nemzetközi események ala­kulásában. Mert éppen a béke erőinek vitathatatlan fölénye teremti meg annak feltételeit, hogy végső diadalra juttassuk a nemzetközi feszültség enyhülése és a nemzetek közötti bé­kés együttműködés magasztos eszmé­jét. A Varsói Szerződés tagállamai­nak képviselői leszögezik, hogy e ne­mes célok eléréséhez feltétlenül szük­séges konkrét intézkedések foganato­sítása. Ezek közül első helyen a le­szerelést, a nukleáris fegyverkísérle­tek betiltását és a német kérdés békés megoldását említik. Ugyanakkor ki­jelentik, hogy a március 15-én kez­dődő leszerelési tárgyalásokon minden tőlük telhetőt elkövetnek az általános és teljes leszerelés érdekében. Ezt az őszinte szándékukat olyan meggyőző bizonyítékkal támasztják alá, mint a Szovjetunió haderejének egyharmadá­val való létszámcsökkentése. Ismétel­ten felszólítják a NATO tagállamait, hogy az az előbbi javaslat, amelyet a Varsói Szerződés és a NATO között kötendő megnemtámadási szerződés­re a Varsói Szerződés tagállamai tettek, továbbra sem veszti érvényét, és bármikor készek az erre vonatkozó tárgyalások megkezdésére. íme a szocialista tábor országai is­mét a béke hangján szólnak a Nyu­gathoz. Természetesen reális alapot nélkü­löző önámítás lenne azt hinni, hogy a hidegháború még ma is számottevő erői könnyű szerrel feladják állásai­kat, amelyeket évek hosszú során oly nagy gonddal, kitartással és sok­sok dollárbefektetéssel építettek ki. Korántsem. Már a nemzetközi feszült­ség kezdeti enyhülése is a legvadabb ellenállást váltotta ki a hidegháborús kalandorok soraiban, akiket a hideg­háború válsága a fegyverkezésből ere­dő busás haszontól fosztana meg. Nem kétséges, hogy a nemzetközi feszültség enyhülése következtében több tőkés államban is jelentkeztek a politikai válság jelei. A tőkés rend­szer válsága és a fasizmus pedig el­választhatatlan útitársak. Ezt bizo­nyítják az algérfái események, a Nyu­gat-Németországban és ezzel csaknem egyidőben egész sor más tőkés állam­ban is megjelent horogkeresztek. A fasizmus a válságokban vajúdó bur­zsoázia utolsó reménye. Akkor jelent­kezik, amikor a tőkés uralkodó osztály már nem képes uralmát az eddigi módszerekkel biztosítani. Franciaországban az utolsó napok folyamán lejátszódott esemé­nyeket éppen az idézte elő, hogy a francia társadalom és politikai élet legreakciósabb, legszélsőségesebb jobboldali erői elérkezettnek látták az időt, hogy a hatalmat magukhoz ragadják. Hab$r ezt a kísérletet a demokratikus erők széleskörű meg­mozdulása után sikerült meghiúsítani, a francia politikai élet válsága tovább tart. Ez a válság Franciaországban nem újkeletű. Tudvalevő dolog, hogy a „ne­gyedik köztársaság" - ahogy a má­sodik világháború utáni Franciaor­szágot egészen 1958. május 13-lg, de Gaulle hatalomra jutásáig nevezni szokták —, hosszabb szenvedés, sok­sok kormányválság után „algériai be­tegségben" elhalálozott. De Gaulle személyében „erőskezű férfi" állt az ország kormánykerekéhez, akitől a burzsoázia a francia politikai élet rák­fenéjének, az algériai kérdésnek meg­oldását remélte. A burzsoázia legreak­ciósabb szárnya az algériai felszaba­dító mozgalom könyörtelen leverését követelte. A másik csoport a francia­a'.gériai szövetség olyan megszilárdí­tását várta, amely a Szahara nemrég feltárt óriási gazdagságának kiakná­zását és az ebből eredő nagymértékű haszon biztosítását eredményezné. Ám mind a két csoportnak egy és ugyanaz volt a célja: a francia tőkének szabad teret biztosítani Algériában. Nézeteik csupán a megvalósítás formáit illetően különböztek. De Gaulle politikájában sokáig ha­tározatlan volt, és mind a két cso­port támogatását igyekezett biztosí­tani. Elejétől fogva világosnak tűnt, hogy ez a kétlaki politika csődöt mond. S amikor de Gaulle 1959. szep­tember 16-án végre konkrétabban körvonalazta a kormány álláspontját és az algériai nép önrendelkezési jo­gát elismerte, a szélsőséges jobboldal mozgósította soralt. De Gaulle mind ez Ideig az önrendel­kezési jog hangoztatásánál tovább nem jutott, konkrét intézkedéseket nem foganatosított. Az algériai kér­dés megoldásét elodázta és ölbetett kézzel nézte a reakciós erők készülő­dését. Az algériai zendülőkkel szem­ben sem lépett fel erélyesen. Ugyan­akkor fékezte a demokratikus moz­galom kibontakozását, mert karhatal­milag betiltott mindennemű akciót, amely a puccsisták ellen irányult. Az algériai zendülők ebben szükségsze­rűen a kormány gyengeségét, vagy te­hetetlenségét látták és nem titkolták, hogy szélső jobboldali kormány meg­alakítására törekszenek. Vagyis az algériai események terveikben csak az előjátékot képezték, mert az új kormány megalakításával a fasizmus uralmát egész Franciaországra ki akarták terjeszteni. Ekkor azonban megmozdultak a francia dolgozók milliói. Az egyórás figyelmeztető sztrájk világosan meg­mutatta, hogy a francia közvélemény elítéli a fasizmust, és a haladó erők képesek annak előretörését megaka­dályozni. A zendülés leverésével a válság In-' dítóokait nem sikerült eltávolítani. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága nagyon helyesen mutatott rá, hogy a sikeres általános sztrájk a haladás erőinek véghetetlen tartalékait tárta fel. Az is világos, hogy a kormány nem hagyhatja figyel­men kívül a francia közvélemény aka­ratát és érdekeit, mert ebben az eset­ben támasz nélkül maradna. Az első és legégetőbb kérdés az algériai béke megteremtése. Az algériai háború öt éve világosan megmutatta, hogy az al­gériai nép szabadságharcát fegyver­rel elnyomni képtelenség. A szélső jobboldal pedig kizárólag ehhez az esztelen erőpolitikához ragaszkodik. Ha a kormány ezzel a legreakciósabb csoporttal szövetkeznék, Franciaor­szág sorsa meg lenne pecsételve. Zs. EJ. ÚJ SZÖ 5 * 1960. február 6,

Next

/
Oldalképek
Tartalom