Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-06 / 36. szám, szombat

Világ proletárjai

, egyesüljetek'. UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1960. február 6. szombat 50 fillér XI. évfolyam, 36. szám KÖZLEMÉNY a barátságról, együttműködésről és kölcsönös segítségnyújtásról kötött Varsói Szerződés politikai tanácskozó bizottságának értekezletéről * *' A VARSÓI SZERZŐDÉS HARMADIK CIKKELYE ÉRTELMÉBEN A POLITIKAI TANÁCSKOZÓ BIZOTTSÁG 1960. FEBRUÁR 4-ÉN MOSZKVÁBAN ÉRTEKEZLETET TARTOTT. A POLITIKAI TANÁCSKOZÓ BIZOTTSÁG ÉRTEKEZLETÉN RÉSZT VETTEK: Az Albán Népköztársaság részéről: Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt KB első titkára, Mehmet Shehu, a minisztertanács elnöke, Bekir Balluku nemzetvédelmi miniszter, a minisztertanács elnökének első helyettese, Behar Stilla külügyminiszter, Nesti Nase, az Albán Népköztársaság moszkvai nagykövete. A Bolgár Népköztársaság részéről: Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, Anton Jugov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Ivan Mihajlov nemzetvédelmi miniszter, a minisztertanács elnökének helyettese, Karlo Lukanov külügyminiszter, Ljuben Geraszimov, a Bolgár Népköztársaság szovjetunióbeli nagykövete. A Csehszlovák Köztársaság részéről: Antonín Novotný, a CSKP KB első titkára, a Csehszlovák Köztársaság elnöke, Viliam Široký miniszterelnök, Otakar Símúnek miniszterelnökhelyettes, Václav Dávid külügyminiszter, Bohumír Lomský nemzetvédelmi miniszter és Richard Dvoŕák, a Csehszlovák Köztársaság szovjetunióbeli nagykövete. A Lengyel Népköztársaság részéről: Wladyszlaw Gomulka, a LEMP KB első titkára, Józef Cyrankiewicz, a minisztertanács elnöke, Adam Rapacki külügyminiszter, Marian Spychalski nemzetvédelmi miniszter és Boleslaw Jaszczuk, a Lengyel Népköztársaság szovjetunióbeli nagykövete. A Magyar Népköztársaság részéről :Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Münnich Ferenc, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Révész Géza honvédelmi miniszter és Sík Endre külügyminiszter. A Német Demokratikus Köztársaság részéről: Walter Ulbricht, az NSZEP KB első titkára, Ottó Grotewohi miniszterelnök, Willy Stoph nemzetvédelmi miniszter és dr. Lothar Boiz külügyminiszter. A Román Népköztársaság részéről: Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Chivu Stoica, a minisztertanács elnöke, Leontin Salajan, a fegyveres erők minisztere, Avram Bunaciu külügyminiszter és Mihai Dalea, a Román Népköztársaság szovjetunióbeli nagykövete. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége részéről: Ny. Sz. Hruscsov, az SZKP KB első titkára és a Szovjetunió Minisztertanácsénak elnöke, A. A. Gromiko külügyminiszter és R. J. Malinovszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere. A Kínai Népköztársaság részéről megfigyelőként jelen voltak: Khan-Seng, a KKP KB politikai irodájának póttagja, Liu Sziao, a KKP KB tagja, a Kínai Népköztársaság szovjetunióbeli nagykövete és Wu Sziu csüan, a KKP KB tagja. A Mongol Népköztársaság részéről megfigyelői minőségben jelen voltak: J. Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első titkára és a minisztertanács elnöke, L. Cende, az MNFPKB másodtitkára, P. Sagdarszüren külügyminiszter és D. Lhagvaszüren, a népi csapatok minisztere. Az értekezleten részt vett I. Sz. Konyev, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződés tagállamai egyesült fegyveres erőinek főparancsnoka. Az értekezleten Münnich Ferenc, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányának elnöke elnökölt. Az értekezleten megtárgyalták a jelenlegi nemzetközi helyzet legfontosabb problémáit és eszmecserét folytattak olyan fontos kérdésekről, mint amilyen az általános és teljes leszerelés és a német békeszerződés megkötése. A Szovjetunió fegyveres erői létszámának jelentős csökkentéséről és a Szovjetuniónak a küszöbönálló csúcsértekezleten képviselendő álláspontjáról Ny. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke számolt be. Az értekezlet résztvevői általános eszmecserét folytattak és megegyeztek arról, milyen további akciókat fejtenek ki a nemzetközi feszültség észlelt enyhülésének szilárdítására és fejlesztésére. Az értekezlet résztvevői elhatározták, hogy a párizsi kormányfői találkozó előkészületei során folytatják kölcsönös tanácskozásaikat. A politikai tanácsadó bizottság a teljes kölcsönös megértés és szilárd barátság légkörében tartotta értekezletét. Az eszmecsere mind a nemzetközi helyzet értékelésében, mind a letárgyalt konkrét kérdésekkel kapcsolatos állásfoglalásukban igazolta teljes egyöntetűségüket. A politikai tanácskozó bizottság jóváhagyta a Varsói Szerződés tagállamainak deklarációját. Aláírták a Varsói Szerződés tagállamainak deklarációját A Nagy Kreml Palotában február 4-én csütörtökön aláírták a Varsói Szerződés tagállamainak deklarációját. A deklarációt a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó bizottságának e héten tartott értekezletén hagyták jóvá. Aláírták: az Albán Népköztársaság részéről Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt KB első titkára és Mehmet Shehu, a minisztertanács elnöke; a Bolgár Népköztársaság részéről Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára és Anton Jugov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke; a Csehszlovák Köztársaság részéről Antonín Novotný, a CSKP KB első titkára, a Csehszlovák Köztársaság elnöke és Viliam Široký miniszterelnök; a Lengyel Népköztársaság részéről Wladyslaw Gomulka, a LEMP KB első titkára és Józef Cyrankiewicz, a minisztertanács elnöke; a Magyar Népköztársaság részéről Kádár János, az MSZMP első titkára és Münnich Ferenc a minisztertanács elnöke; a Német Demokratikus Köztársaság részéről Walter Ulbricht, az NSZEP KB első titkára és Ottó Grotewohi, a minisztertanács elnöke; (Folytatás a 3. oldalon) NOVOTNÝ ÉS ŠIROKÝ ELVTÁRSAK ALÁÍRJÁK A VARSÓI SZERZŐDÉS TAGÁLLAMAINAK DEKLARÁCIÓJÁT. VSSSfSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSS.r/S/VS/SSSSSS/SSSSS//SSSS//SSSSSSS//M/////SSSS/SSSSSSSSSSSSS/SS/SS//SSSS/SSS/SSS//S^^ A Varsói Szerződés tagállamainak DEKLARÁCIÓJA A Varsói Szerződés tagállamai elégedetten állapítják meg, hogy a Varsói Szerződés államai politikai tanácskozó bizottságának előző ülése óta,-- amelyet 1958 májusában tartottak, a nemzetközi helyzetben bizonyos javulás állt be. Az egymással szemben álló csoportokhoz tartozó államok között a „hidegháború" hosszú évei után először kezdenek kialakulni olyan kapcsolatok, amelyek békeidőben normálisnak tekinthetők, észrevehetően enyhült a feszültség és megnyílt a kölcsönös bizalom megszilárdításának útja. A világ jelenleg olyan időszakba lépett, amelyben tárgyalásokat folytatnak a legfontosabb vitás nemzetközi kérdések megoldásáról a tartós béke biztosítása érdekében; a „hidegháború" hívei beismerik vereségüket. A nemzetközi helyzet e javulásának fő okai azok a fontos változások, amelyek az utóbbi esztendők során világméretben az erők viszonyában bekövetkeztek. Ezeket az éveket a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a többi szocialista ország gazdasági erejének rohamos gyarapodása, az egységes szocialista tábor keretében való további összefogása jellemezte. Ezekben az években a Szovjetunió nagy sikereket ért el a tudomány és a technika területén. A Föld első mesterséges bolygójának felbocsátása, rakéta kilövése a Hold felszínére és a Hold Földtől állandóan elfordult hátoldala titkainak leleplezése - ezek az első szocialista állam sikereinek ama nagyszerű eredményei, amelyek új fejezetet nyitottak az az emberiségnek a természeti erők megismeréséért és leigázásáért folytatott harcában. Az elmúlt éveket végül a szocialista tábor valamennyi országának növekvő új aktivitása jellemezte a béke megszilárdítására, valamint Ázsia, Afrika és Latin-Amerika békeszerető országai nemzetközi jelentőségének további növekedése, amelyek megszabadultak gyarmati és félgyarmati függőségüktől. Ezzel a világon az erők viszonya egyre inkább azok javára változik, akik véget akarnak vetni a rakéta-, atom- és más fegyverkezési versenynek, véget akarnak vetni a „hidegháborúnak", s biztosítani akarják valamennyi állam békés együttélését, tekintet nélkül társadalmi rendszerük és ideológiájuk különbözőségére. Olyan helyzet állt elő, amikor bármely támadó államnak mindennemű kísérlete, amellyel fegyverrel kívánná megoldani a vitás nemzetközi kérdéseket és háborút akarna kirobbantani, a békebontó azonnali és teljes vereségére vezetne. A nemzetek tudatában, sok politikai tényező és államférfi gondolkodásában még a Nyugaton is egyre erősebben tért hódít az a nézet, hogy a tömegpusztító fegyverek, valamint a földgömb bármely pontjára való elszállításukra szolgáló eszközök fejlesztésében jelenleg elért színvonalat tekintve a háború ezentúl nem szolgálhat a nemzetközi viták megoldására, és az egyetlen lehetséges út az, hogy a békés együttélés alapján alakítsák ki az államok kölcsönös kapcsolatait. A tanácskozás résztvevőit mélységes elégtétellel tölti el az a tény, hogy egyre növekvő jelentőségre tesznek szert az államok közötti olyasféle kapcsolatok, mint pl. a Kelet és a Nyugat különféle országai vezető államférfiainak találkozói és értekezletei. Ezek a kapcsolatok, amelyeknek fejlesztését a Varsói Szerződés tagállamai mindig szorgalmazták, mint a tapasztalat mutatja, igen pozitív jelentőségűek. E téren különösen fontos szerepet játszott Ny. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének az Amerikai Egyesült Államokban tett történelmi útja és megbeszélései D. Eisenhowerrel, az USA elnökével. Ez az utazás megtörte a „hidegháború" jegét a világ két legerősebb nagyhatalma — a Szovjetunió és az USA között és új szakaszt nyitott a nemzetközi kapcsolatok általános fejlődésében. Nagy fontosságú volt a nemzetközi légkör tisztulását tekintve — mint ismeretes, — a szovjet és az angol kormány vezetői között lefolyt értekezlet, amelyet H. Macmillan angol miniszterelnök moszkvai látogatása alkalmával folytattak. Az értekezlet résztvevői kifejezik azt a reményliket, hogy. Ny. Sz. Hhruscsov elvtárs küszöbönálló franciaországi látogatása, valamint G. Gronchinak, az Olasz Köztársaság elnökének a Szovjetunióban teendő látogatása tovább erősíti a kölcsönös megértést az államok, nevezetesen az európai államok között és hozzájárul az egész világ békéjének megszilárdításához. Az értekezlet résztvevőinek az az egyetemes és egységes kívánsága, hogy D. Eisenhowernak, az USA elnökének ez év tavaszán a Szovjetunióban teendő látogatása járuljon hozzá a Szovjetunió és az USA kapcsolatainak további fejlődéséhez a béke és az együttműködés útján, ami egyben az egész világ tartós békéjének fontos záloga lenne. Az államférfiaknak az utóbbi időben egyre gyakoribb kölcsönös látogatásai a kölcsönös közeledés állandó tényezőjévé váltak a szocialista tábor államai, valamint Ázsia, Afrika és Latin-Amerika békeszerető független országai között. A Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Népköztársaság és a Varsói Szerződés többi tagállama vezető tényezőinek baráti találkozásai és megbeszélései többek között India, Indonézia, Burma, Afganisztán, Kambodzsa, az Egyesült Arab Köztársaság, Abesszínia, Guinea és más országok vezető államférfiaival, hozzájárulnak a békés együttélés elvének sikeres érvényesítéséhez és kifejlesztéséhez a világ minden részében. Az értekezlet valamennyi résztvevőjének elszánt akarata, hogy a béke érdekében az egyenjogúság és a kölcsönös tisztelet alapján tovább erősítsék és fejlesszék a barátságot Ázsia, Afrika és Latin-Amerika békeszerető országaival. A nemzetközi helyzet javulása a nemzetközi kapcsolatok számos szakaszán már most is megnyilvánul. 1959 végén 12 állam, köztük a Szovjetunió, az USA, Anglia és Franciaország fontos egyezményt kötött az Antarktisz békés kihasználásáról. Az említett megállapodás szerint ezt a nagy kitér jedésű, bár mindmáig lakatlan szárazföldet kivonják mindennemű katonai előkészületek körzetéből, tehát az atombombakísérletek végrehajtásának szférájából is, és az Antarktisz az államok békés kutatásainak és tudományos együttműködésének színtere lesz. Hasznos és helyes lépés az a döntés is, amelyet az ENSZ közgyűlése 1959. decemberében hozott és amely szerint megalakították az ENSZ állandó bizottságát a világűr békés felhasználására; ennek a bizottságnak tagjai a Varsói Szerződés tagállamai közül Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió. Az értekezlet résztvevői ugyanakkor megállapítják, hogy a nyugati országokban bizonyos befolyásos erők konokul folytatják a béke megszilárdítása ellen irányuló tevékenységüket. Vagy olyan körökről van szó, amelyek a fegyvergyártásból számukra eredő haszon miatt nem látják, milyen halálos veszély fenyegetné őket a háború kitörése esetében, vagy pedig olyan politikusokról, akik annyira befagytak a „hidegháború" jegében, hogy nem képesek elképzelni az államok között normális kapcsolatokat. A NATO tagállamai nemcsak tovább folytatják túlságosan nagy hadseregeik fenntartását, hanem még növelik is állományukat, s külön figyelmet fordítanak a nyugat-németországi Bundeswehrre, amelynek egykori hitlerista tábornokok és tisztek parancsolnak. A Bundeswehrt rakétafegyverekkel szerelték fel. A Német Szövetségi Köztársaság előtt megnyílt az út e fegyverek gyártásához, s ezenfelül további intézkedések történnek annak érdekében, hogy a Bundeswehrt atomfegyverekkel lássák el. Tény,hogy a NATO tanácsának 1959. decemberében megtartott ülésén olyan tervek tanulmányozásával foglalkoztak, amelyek célja e tömb tagállamai fegyveres erőinek további növelése. (Folytatás a 2. oldalon)