Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-01 / 31. szám, hétfő

Palmiro Togliattinak, az Olasz Kommunista Párt főtitkárának beszéde az OKPIX. kongresszusán Róma (ČXK) — Az Olasz Kommunista Párt IX. kongresszusa tárgyalásainak első pontja Palmiro Togliatti „Az olasz társadalom demokratikus megújhodásáért, a szocializmus íelé való haladásért" című beszámolója volt. „Az országok és a nemzetek közötti kapcsolatokban új korszak kezdődik, és ebből az új helyzetből mélyreható változások adódnak, melyek egyre világosabban nyilvánulnak meg az egyes országok életében, az osztályok közötti kapcsolatokban és azokban a megoldásokban, melyeket meg kell találni minden ország gazdasági, és politikai problémáit illetőleg", - jelentette ki Palmiro Togliatti beszámolója bevezetőjében. Ezután ecsetelte az Olasz Kommunista Párt VIII. kongresszusa óta a mai napig végbe ment fejlődést. Hangsúlyozta, hogy annak idején minden olaszországi párt kivétel nélkül erős támadást indított az Olasz Kommunista Párt ellen. „Ez a támadás semmiképpen sem gyengített — mondotta Togliatti, — sőt megerősített bennünket, jóllehet a nemzet életében negatív nyomokat hagyott, mert fegyvert adott a reakciós erők kezébe. Ma azonban az antikommunizmus régi motívumai már elavulttá váltak. Ezeknek a motívumoknak már Ottaviani bíboros acsarkodásai sem kölcsönözhetnek frisseséget és hatékonyságot..." „Tény az, hogy a nemzetközi és belpolitikai helyzet az általunk kitűzött távlatok felé irányul és mélyrehatóan igazolja következtetéseinket, nem pedig azok következtetéseit, akik ellenünk irányították csapásaikat". Togliatti hangsúlyozta, hogy „a kommunisták harcuk és az egész demokratikus mozgalom céljául mindig a hidegháború befejezését és azt tűzték ki, hogy megkezdődjék a feszültség enyhülésének időszaka, a békés egymás mellett élés elveinek általános elismerése és jóváhagyása. Ebbe a keretbe - mondotta az Olasz Kommunista Párt főtitkára —, illeszkedett be arra irányuló törekvésünk, hogy egyetértésre, közeledésre kerüljön sor a nemzetközi kommunista mozgalom és a nyugat-európai demokratikus és szocialista mozgalom között. E törekvés megkönnyítését tartottuk szem előtt azokkal a módszerekkel, melyeket a kommunista mozgalom kérdéseinek megvitatása folyamán alkalmaztunk, és ahogyan abban a vitában léptünk fel, melyet a magyarországi és lengyelországi események, valamint Sztálin személyi kultuszának bírálata idézett elő. Kiinduló pontunknak a történelmi eseményeket tekinthetjük, amit azonban nem különítettünk el politikai jelentésüktől és annak helyrehozásától, amit helyre kellett hoznunk. Megfelelő helyet adtunk a tévedések közlésére, de egyben mindig arra törekedtünk, hogy tovább jussunk és rámutattunk arra, hogy feltétlenül óvakodnunk kell az ilyen tévedésektől és miként kell óvakodnunk. Ismét minden ország konkrét feltételeinek megfelelően, teljes mértékben csatlakoztunk a szocializmusért, a dolgozó tömegek demokratikus életéért, a pártért vívott harchoz. Míg mások jósolgatták, sőt mi több kívánták a szocialista országok gyengülését, avagy összeomlását annak figyelembe vétele nélkül, hogy ez nem jelenthetne mást, mint a reakció diadalát, mi mindig biztosak pedig 21 millió négyzetkilométer, a gyarmati országoké 20 millió négyzetkilométert tesz kl. Ami azonban a lakosok számát illeti, az arány a következő: A kapitalista országok lakosságának száma 824,5 millió főnyi, a szocialista országoké 989 millió 600 ezer, az új szabad államoké 849 millió és a még létező gyarmatoké 147 millió főnyi. Ami a lakosok számát illeti, a szocialista országok tábora teljes fölényben van a kapitalizmus fölött. Akad-e valaki, aki ne venné figyelembe a mai nemzetközi politikai helyzetben csak ezt az egyetlen egy tényezőt?" Ázsiában a háború után óriási győzelmeket arattak az imperializmus és a gyarmati hatalom felett, kezdve a kínai forradalom diadalától egészen India, Indonézia felszabadításáig, Korea egy részének felszabadításáig. És ma életre kelnek az afrikai nemzetek, az arabok, a négerek. Algériában már évek óta sakkban tartják a francia militarizmust. Oj független országok keletkeznek, az imperializmus egymás után vereséget szenved és elveszti további támaszpontjait. Egy további földrészen Kuba népe egész Latin-Amerikának példát mutat, hogyan kell felszabadulni az amerikai imperializmus elnyomása alól. „A világ arculatának e mélyreható megváltozása folyamán egy ténynek döntő jelentőséget kell tulajdonítanunk — mondotta Togliatti. Ez a tény, hogy a szocialista rendszer már bebizonyította a kapitalista rendszer fölött a fölényét. Erről tanúskodnak azok a sikerek, az az előrehaladás és elkápráztató győzelmek, melyeket a Szovjetunió ért el minden téren, az a hatalmas ugrás, amelyet a Kínai Népköztársaság tett a szocializmus építése terén, továbbá valamennyi szocialista ország feltartóztathatatlan előrehaladása is". Ami a katonai fölényt illeti — hangsúlyozta Togliatti —, elsősorban nyíltan meg kell mondanom, hogy mindenki, akit a proletár nemzetköziség szelleme hat át, csak mélységes örömmel veheti tudomásul azt a tényt, hogy az az első ország, ahol a munkásosztály vette kezébe a hatalmat, ma katonailag a legerősebb állam, úgy, hog.v nem kell tartania semmilyen támadástői ... Ez annak is köszönhető, hog.v a szocializmus vívmányai elpusztíthatatlanok, a szocializmus előrenyomulása világszerte olyan megváltoztathatatlan folyamat, amelyen az egész emberiségnek keresztül kell mennie". Togliatti azután rámutatott arra, hogy a Szovjetunió haderői nem háborús, hanem békés célokat szolgálnak: a Szovjetunió haderejének létszámát egyharmadával csökkenti és ezzel minden országnak, minden nemzetnek példát mutat. „A szocializmus fölénye így nemcsak aazdasági, hanem erkölcsi és polgári téren is megmutatkozik." A fzocializmus műszaki fejlődése, a tudomány céljait szolgálja, mint ahogyan erről a Szovjetuniónak a világűr meghódítása terén elért sikerei is tanúskodnak. „A körülzárás, a gazdasági elszigetelés, a katonai agressziók és az objektív nehézségek nem akadályozták meg a szocialista társadalom kiépítését és felvirágoztatását." Elvtársaim, önök jól tudják — folytatta Togliatti —, hogy a legutóbbi években folytatott vitáink során mindig szükségesnek tartottuk, hogy minden kommunista párt önállóan határozza és valósítsa meg politikai irányvonalát, oldja meg párton belüli kérdéseit. Ma az egész Ny. Sz. Hruscsov elvtárs válaszai Pierre Cot kérdéseire nyi ország munkás- és demokratikus mozgalmában. A Szovjetunió és a szocialista országok hatalma, tekintélye ma már annyira megnőtt, hogy állíthatjuk, meg tudják akadályozni az imperialistákat egy új világháború kirobbantásában — folytatta Togliatti. De itt már szemtől szembe állunk tanításunk új problémájával. Tudjuk, hogy a kapitalizmus fejlődésének mai szakaszán fejlődése törvényszerűsége ér telmében imperializmussá ' változik. Az sárnap, január 31-én folytatták. voltunk abban, hogy a szocialista or- nemzetközi kommunista mozgalom erre az szágok tábora végül is megerősödik j álláspontra helyezkedik. Tudatosítani kell és még jobban megszilárdul a kom- azonban, hogy proletárok, internaclonamunista mozgalom egysége, felzárkó- i "

s

t*

k ..

v

a?

v

l!

n

k: A

z, i

u^

äli

s munka a zóttsága a feltételek különbözősége r^ÄÄ ellenére is, amelyek közepette har- o!ftatna

k bennUnket, hogy a szocializmus col és előre halad... I minden diadala a Szovjetunióban és vlA nemzetközi kapcsolatokban mu- lágszerte további lépést jelent valamenytatkozó feszültség enyhítéséről Togliatti a következőket mondotta: „Ez a folyamat két alapvető elem egymásrahatásának az eredménye: egyrészt a világ gazdasági és politikai összetételének objektív megváltozásáról, másrészt a béke következetes megvédéséről és a békés egymás mellett élésért vívott harcról van szó, melyet a Szovjetunió, a szocialista országok, a munkásosztály, a dolgozók és a népi tömegek élcsapata folytat. Ez a két elem elválaszthatatlanul összefügg, egyidejűleg hat és kölcsönösen befolyásolja egymást. Az az épületállvány, melyre a kapitalista rendszer néhány évtizeden át támaszkodott, és amelyre az imperializmus alapozta hatalmát, túlnyomó részt összeomlott, ami pedig fennmaradt, alá van már ásva, és szintén összeomlás fenyegeti. Felsorolok néhány számadatot, amelyek közvetlen képet adnak az erők ezen új arányáról. Földünk 53,5 millió négyzet-kilométernyi területén kapitalista országok vannak; a szocialista országok területe 35 millió 200 ezer négyzetkilométer; a gyarmati hatalom alól felszabadult országok imperializmus pedig erő és erőszak alkalmazásával a világ uralására Irányuló törekvéseket jelent. A háború ezért szorosan összefügg az imperializmus lényegével. Ezért jogosan állítottuk, hogy a kapitalizmus háborútól terhes éppen úgy, mint a viharfelhők pusztító szélvihart hordoznak magukban. Az imperializmus időszakát ezért csaknem állandóan háborúk kísérték, amelyek közül a két legutóbbi az egész világra kiterjedt. Megváltoztathatja-e tehát az Imperializmus jellegét? Ez természetesen nem lehetséges: Az a célunk, hogy olyan szorult helyzetbe jusson, melyből a régi módszerek alkalmazásával, erőszakkal, háborús fenyegetésekkel már nem találhat kiutat, ez pedig rendkívül mélyen gyökerező döntő ellentéteket idéz elő. Togliatti beszéde további részében konkrét példákon mutatott rá arra, hogy a történelmi események fejlődése 1956 után miként vezette a „hidegháború" politikájának vezető személyiségeit zsákutcába, politikájuk válságához és annak tudatosításához, hogy egyebet nem tehetnek, mint megváltoztatják külpolitikájukat. Beszédét azután így folytatta: „A hidegháború következtében NyugatEurópában reakciós politikai struktúra alaikult kl. A főszerepet a német militarlzmusnak osztották ki, melyet Adenauer bonni kormánya ismét életre keltett Németországban. A francia militarizmus elnyomta a demokratikus élet alapvető megnyilvánulásait, és szintén álmokat sző a terjeszkedésről és az egyeduralomról. Valamennyi nyugati állam költségvetését megterheli a lázas fegyverkezés és egyre újabb pusztító eszközök gyártása. Ennek következtében ezen országok gazdasága igen aránytalan és az említett kiadások, amelyek különösen az olyan országok részére, mint Olaszország „tragikus fényűzésnek" tekinthetők, csak a nagy monopoltőke és a legreakciósabb erők pozícióinak megszilárdulásához vezetnek. Togliatl ezenkívül foglalkozott azzal a ténnyel Is, hogy az Adenauer kancellár által uralt német területről a világot szégyenletes, nyugtalanító fajgyűlölő agitáció hulláma árasztja el, és hog.v e területen „számos militarista és náci szervezet létezik, fejlődik, ugyanúgy, mint a weimari köztársasig hanyatlásának kezdetén." Togliatti beszéde további részében bírálta az olasz kormány eddigi külpolitikáját, amely alárendeli magát a legerősebb nyugati hatalmak érdekelnek majd külön figyelmet szentelt a katolikus egyháznak, mely az eltelt 15 év alatt álllandőan a hidegháború táborához csatlakozott, és az események fejlődése most zavart kelt hierarchiája körében. Togliatti beszámolója terjedelmes fejezetében a nyugati világ gazdasági elmaradásával és az e téren mutatkozó ellentétekkel foglalkozott. Azután kitűzte Olaszország demokratikus gazdasági fejlesztésének konkrét céljait, amelyek alapja a köztársasági alkotmány értelmének és a benne foglalt követelményeknek teljesítése. Togliatti nagy f.igyelmet szentelt a klerikalizmus elleni harc, az ifjúság és az iskolaügy kérdéseinek, mivel az iskolák részben közvetlenül az egyház hatáskörébe tartoznak, vagy pedig a világi iskolák az egyházi ideológia hatása alatt fejtik ki tevékenységüket. Foglalkozott továbbá a nők életének és a párt kulturális harcának kérdéseivel. Hangsúlyozta, az első lépés, melyet a demokratikus és szocialista haladás érdekében kell megtenni az, hogy fel kell bomlasztani a most uralmon levő tábort, meg kell szüntetni a keresztény demokrácia politikai monopóliumát és életbe kell léptetni az új demokratikus többség elvét, amely az új kormány alapját képezné, s a kormány így már nem a keresztény demokrácia, s a szélsőséges jobboldal tömbje volna. Nincs szó a kormánykoalíciók új összetételének, a kölcsönös engedmények, stb. kereséséről, hanem az ország demokratikus megújhodása programjának alapján szükséges szövetségről. Az Olasz Kommunista Párt főtitkára beszéde befejező részében a párton belüli politika, s a szektásság és opportunizmus veszélye elleni harc kérdéseivel foglalkozott. Togliatti elvtárs beszédének elhangzása után megválasztották a kongresszus munkabizottságait, amelyek január 30-án a délutáni órákban üléseztek. A Togliatti elvtárs beszámolójával foglalkozó vitát va(FolvtatS? az 1. oldalról) VÄLASZ: Ügy véljük, hogy a leszerelésre irányuló intézkedések végrehajtását valamennyi országban egyszerre kell megkezdeni. Ez azonban semmiképpen sem zárja ki, hogy az általános és teljes leszerelési program teljesítésének elején figyelembe lehet és kell venni a nagyhatalmak sajátos helyzetét, melyek a leghatalmasabb haderőkkel rendelkeznek. KÉRDÉS: Milyen célokra fordítaná a Szovjetunió elsősorban a leszerelés következtében szabaddá vált eszközöket? Hruscsov elvtárs e kérdésre adott válaszában többek között ezt mondotta: Magától értetődő, hogy az általános és teljes- leszerelés, ezzel kapcsolatban pedig jelentős eszközök szabaddá tétele lényegesen meg— I könnyítené, meggyorsítaná békés építőprogramunk teljesítését. Azokat az eszközöket, melyeket ma hazánk védelmi céljaira vagyunk kénytelenek fordítani, elsősorban a szovjet nép életszínvonalának emelésére, anyaglés kulturális szükségleteinek teljesebb kielégítésére használnánk fel. Gazdaságunk és forrásaink teljes mértékben békés célokat szolgálnának, ami lehetővé tenné, hogy még rövidebb idő alatt biztosíthatnánk a szovjet nép számára az élelmiszerek, a ruházati cikkek, a lakások és egyéb anyagi értékek elegendő mennyiségét, vagyis mindazt, ami szebbé, jobbá teszi az emberek életét. Az általános és teljes leszerelés végső soron újabb lehetőséget nyújtana nekünk arra is, hogy segítsük a gazdaságilag nem elegendő mértékben, avagy kevésbé fejlett országokat is. A fiatalok bukaresti találkozója Algériában fokozódik a feszültség Bukarest (ČTK) — A bukaresti Grigor Preoteasu Diákotthonban szombaton, január 30-án a délelőtti órákban megkezdődött a Balkán-félsziget és az Adriaitenger menti fiatalok és diákok találkozója, melyet a Román Népköztársaság Dolgozó Ifjúságának Szövetsége és a Diákszervezetek Szövetsége kezdeményezéséből rendeztek. A találkozón a román ifjúság számos képviselője, ezenkívül Albániából. Bulgáriából, Olaszországból, Jugoszláviából ős Görögországból több mint 250 küldött vesz részt. Az összejövetel vendégeiként részt vesznek a Demokratikus Ifjúság Világszövetségének, a Nemzetközi Diákszövetségnek és a Nemzetközi Diákkonferencia koordináló titkárságának képviselői. A találkozón megfigyelőként a ciprusi ifjúsági szervezetek képviselői is megjelentek. Nyikita Szergejevics Hruscsov, üdvözlő táviratot küldött a bukaresti találkozó résztvevőinek. „Most, amikor a háború veszélyének a világ fölött tornyosuló felhői már oszladoznak — írja Hruscsov elvtárs táviratában —, egyre nagyobb jelentőségűek azok az intézkedések, amelyek a nemzetek kölcsönös egyetértésének és egymás közötti barátságának kibontakoztatására irányulnak Ezért csak örvendhetünk annak, hogy önök azon a területen élő ifjúságnak képviselői, amelyet régóta Európa puskaporos hordójának tekintenek, összejöttek, hogy a béke megszilárdításának magasztos célja érdekében munkálkodjanak". (Folytatás az 1. oldalról) mely szerint feltétlenül adják meg magukat, ők azonban e parancs teljesítését elutasították. Röviddel azután mintegy 19 órakor áttörte a tömeg az ejtőernyősök sorfalát, akiket a szó szoros értelmében elárasztott és a zendülők állásaihoz közeledett. Jellemző az algériai helyzetre az is, hogy a Francé Presse sajtóügynökség eredeti közlése szerint az ejtőernyősök sorfalát és az általuk emelt akadályokat 19 órakor még nem törték át, de ugyanez a sajtóügynökség 19.14 órakor közölte, hogy a tömeg a tábor körül felállított akadályokat egymás után áttörte. Ortiz vezérkarának egyik tagja azután felszólította a nőket, sorakozzanak fel a barikádok előtt és kijelentette, hogy amíg ott maradnak, férjeik is biztonságban lesznek. A szombat délutáni fejlemények következtében Algériában nagyon kiéleződött a helyzet. A Francé Soir közli, hogy a zendülők megerősített táborában rögtönítélő hadbíróság ítélkezik az ingadozó elemek fölött. Párizsban szombaton is igen élénk tevékenységet fejtettek ki. Debré miniszterelnök kétszer is tárgyalt de Gaulle elnökkel. Az elnök ezenkívül fogadta Chaban-Delmast, a nemzetgyűlés elnökét, Monnervillet, a szenátus elnökét és Noelt, az alkotmányozó bíróság elnökét. A párizsi politikai megfigyelők felhívták a figyelmet arra, hogy az említett négy személy egyetértése szükséges az elnök azon külön teljhatalmának érvényesítéséhez, mely az V. köztársaság alkotmánya értelmében az esetben érvényesíthető, ha a köztársaság függetlenségét, avagy területi sérthetetlenségét veszély fenyegeti. Debré miniszterelnök többek között Massu tábornokot is fogadta, akit röviddel azelőtt megfosztottak az Algériában állomásozó hadtest parancsnoki tisztségétől. A nyugati sajtóügynökségek rámutatnak arra a tényre, hogy Debré akkor fogadta Massu tábornokot, amikor a tömeg Algériában de Gaullet ócsárló jelszavakat kiáltozott és Massut éltette. Közvetlenül azután, hogy Massu elhagyta a miniszterelnökség épületét, Ely tábornok vezérkari főnök látogatott a miniszterelnökhöz, akivel mintegy 15 percig tárgyalt. Tiltakozás a zendülés ellen A francia szakszervezeti központok, valamint a tanítók és diákok szervezetei szombaton az esti órákban felhívással fordultak a dolgozókhoz, hogy hétfőn február 1-én 11-től 12 óráig szüntessék be a munkát. A francia dolgozók —, áll a szervezetek felhívásában -, juttassák e rövid sztrájkukkal kifejezésre, hogy elítélik az algériai szélsőséges elemek zendülését, támogatják az algériai nép önrendelkezési jogának gondolatát, e jog helyes érvényrejutását, és el vannak szánva a demokrácia alapelveinek megvédésére. Burgiba követelése Tunisz (ČTK) — Burgiba, tuniszi elnök január 30-án az esti órákban külföldi újságírókat fogadott, akiknek kérdéseire többek között kijelentette, hogy a tuniszi kormány jelenleg megkezdte „a bizertai műveletet", melynek célja a Tuniszban még létező jelentős francia katonai támaszpont minél előbbi kiürítése. Burgiba e kijelentése szerint a tuniszi kormány minden eszközt igénybe vesz Bizerta kiürítésének' kikényszerítésére. Ha szükséges, e cél érdekében Tunisz népét is mozgósítják. A tuniszi elnök pozitívan értékelte de Gaulle pénteki beszédét és annak a reményének' adott kifejezést, hogy de Gaullenak sikerül elnyomnia az algériai zendülés' Jobboldali elemek letartóztatása Párizsban szombaton január 30-án letartóztatták a szélső jobboldal kilenc hívét, akik közül egyesek „a francia Algéria híveinek szövetsége" nevű gyarmati szervezet tagjai. Egyelőre azonban ismét szabadlábra helyezték a szélső jobboldal csütörtökön letartóztatott képviselőinek túlnyomó részét. A politikai pártok állásfoglalása Az a visszhang, melyet de Gaulle tábornok pénteki rádióbeszéde keltett a politikai pártok képviselőinek körében, általában kedvezőnek tekinthető és e pártokat, valamint képviselőit eszerint két csoportba sorolhatjuk. Az első csoportba tartoznak azok a pártok és képviselőik, akik de Gaulle beszédének tartalmát gyakorlatilag minden fenntartás nélkül jóváhagyják. Ebbe a csoportba tartozik különösen az FIO jobboldali szocialista párt vezetősége és az MRP klerikális párt vezetősége. Ezenkívül az új köztársaság-párt, melynek vezetősége a napokban „hűséget ígért" de Gaulje tábornoknak, jóllehet közismert tény, hogy e párt szélsőséges elemei éles támadásokat intéznek az önrendelkezési jog érvényesítésének politikája ellen. A „függetlenek", mint rendesen, több csoportra oszlanak a fennálló helyzet megítélésében. A második csoportba tartoznak a francia kommunisták, valamint a kisebb baloldali pártok. Ezek a pártok egyrészt örömmel veszik tudomásul azt a tényt, hogy de Gaulle nem tért el szeptember 16-i politikai irányzatától, azonban hangsúlyozzák, hogy az eddigi tapasztalatok alapján a népnek nyomást kell gyakorolnia e politika tényleges érvényrejuttatása érdekében. Rendkívüli intézkedések A francia kormány január 30-án, szombaton az esti órákban utasítást adott két rendkívüli intézkedés foganatosítására. A belügyminisztérium közölte, hogy „tekintettel a fennálló körülményekre", hatálytalanítja az Algériába való utazásra szóló összes engedélyeket, melyeket a prefektusok január 30-a előtt adtak ki. Minfeenki, aki Algériába kíván utazni ismét kérvényt köteles benyújtani engedélye felújítására, vagy pedig kérelmeznie kell az utazás engedélyezését. Ezzel egyidejűleg Franciaország egész területén betiltották magánrej>ülőgépek indulását is. A prefektusok csak kivételes esetekben engedélyezhetik az ilyen repülőgépek indulását. A francia kormány e két intézkedése a francia politikai körök nézete szerint arra hivatott, hogy megakadályozza a szélső jobboldal vezéreinek esetleges kísérleteit, hogy Algériába jussanak. Azok a „körülmények", melyekről a belügyminisztérium nyilatkozata említést tesz, az Algériában szombaton az esti órákban kiéleződött helyzet következményei. Az Algériában működő nyugati sajtóüavnökségek egvidejű'eg azt is közölték, hogy Algériában hadművelet kezdődött, melynek célja a zendülők központjának szorosabb körülzására. A katonai egységek eddig igen elnézően viselkedtek, s lehetővé tették a zendülőknek, hogy szabadon érintkezzenek a lakossággal, látogatásokat tegyenek és gondoskodjanak a szükséges ellátásról. ÜJ SZÖ 3 * 1960. február 1.