Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-25 / 55. szám, csütörtök

Szlovákia költségvetéséről tárgyalnak (ČTK) - Szlovákia 1960. évi költ­ségvetésének megvitatását szerdán, február 24-én a Szlovák Nemzeti Ta­nács három bizottságában folytatták. A gazdasági és költségvetési bi­zottság napirendje keretében a Pos­taügyi, Helyi Tüzelöanyagiigyi és Kő­olajipari, valamint a Közlekedésügyi Megbízotti Hivatal költségvetési fe­jezetéről tárgyaltak. Michal Hruby képviselő, az első fejezet előadója elemezte a szlová­kiai távösszeköttetési szervek múlt évi munkáját és 1960. évi feladataik­kal foglalkozott. Az ágazat jobb mun­káját kedvezően értékelő képviselők kérdései túlnyomórészt televíziónk fejlesztésére vonatkoztak. Dr. h. c. Jozef Lukačovič postaügyi megbí­zott hangsúlyozta, hogy az eddigi ideiglenes retranszlációs hálózat he­lyére végleges hálózat kerül, úgyhogy a televíziós adások vétele tökélete­sebb lesz. A további években kibő­vül az adóállomások hálózata, mű­soruk pedig az Intervízió adásainak közvetítésével és az Eurovízió egyes műsorainak átvételével változatosabb lesz. A gazdasági és költségvetési bi­zottság azután a Postaügyi Megbí­zotti Hivatal költségvetési fejezetét jóváhagyta. A következő fejezetről - a Helyi Tüzelőanyagügyi és Kőolajipari Meg­bízotti Hivatal költségvetési fejeze­téről Ján Krbavec képviselő számolt be. Bányavállalataink, különösen a Handlovai Nagybánya érdeme révén a barnaszénfejtés tervét tavaly csak­nem 47 ezer tonnával túlteljesítet­tük, a lignit fejtése terén azonban több mint 68 ezer tonna hiány mu­tatkozott. Ezt elsősorban a novákyi és a kékkői szénbányák rovására kell írnunk. A bányákban tavaly ha­ladás volt észlelhető a termelés gaz­daságossá tétele és a munkaterme­lékenység növelésének biztosítása terén. A fejtési falak termelőképes­ségének elégtelen kihasználását, a gépek gyakori üzemzavarait és átla­gon aluli kihasználását azonban még mindig általános fogyatékosságnak kell tekintenünk. A gazdasági és költségvetési bizottság az említett költségvetési fejezetet jóváhagyta. A Szlovák Nemzeti Tanács szociá­lis és egészségügyi bizottsága Jola­na Herzková képviselő elnökletével szerdán a „Szlovák Szociális Biztosí­tási Hivatal" című költségvetési fe­jezetről tárgyalt. Az ülésen Jozef Való, a Szlovák Szociális Biztosítási Hivatal elnöke is részt vett. A költségvetési javaslat értelmé­ben 1960-ban 14,2 százalékkal na­gyobbak lesznek a szociális biztosí­tás céljaira fordított kiadások. Hősi küzdelem egy betemetett bányósz éleiéért (ČTK) — Az ostravai járási Krásnói Ércbánya nemzeti vállalat Krásno bányá­jának hatodik szintjén a beomlott kőzet a múlt hét elején betemette Martin Si­monomé segédvájárt. A bányában azon­nal leállították a munkát és az összes dolgozó a mentési munkálatokhoz látott. Nyolc órai munka után azonban meg­mutatkozott, hogy a betemetett bányász megmentése a rendkívüli nagy beomlás következtében a szokásos módon lehetet­len. Jaroslav Slávik mérnök, a mentési mun­kálatok vezetője a bánya legjobb szak­embereivel tartott tanácskozás után létre­hozta a feltételeket, hogy az omladékon keresztül jussanak a betemetett bányász­hoz. Emellett nem alkalmazhattak rob­bantóanyagot, nehogy a rázkodtatások újabb omlást okozzanak. A mentőosztagok társuk életének meg­mentése érdekében hősi harcot kezdtek az idővel. Igen nehéz feltételek között, saját életük kockáztatásával dolgoztak s csaknem hihetetlen munkát végeztek: két­kezi munkával nyolc óra alatt olyan tel­jesítményt értek el, mint az egész bá­nya egy napi teljesítménye. Amikor azon­ban felvették a kapcsolatot a betemetett bányásszal, az közölte velük, hogy abból az irányból, ahol a mentési munkálatok folynak, nem juthatnak el hozzá, mert további beomlás veszélye fenyeget. A mentők erre más módszert válasz­tottak: meg akarták kerülni a veszélyez­tetett helyet. Sajnos ez sem sikerült. Itt is a kőzet további beomlása fenyegetett. A mentési munkálatok ekkor már har­madik napja tartottak és a bánya úgy­szólván valamennyi dolgozója részt vett bennük. Megkezdték az omladék átfúrá­sát, hogy a betemetett bányászhoz élelmi­szereket juttathassanak, de ez a kísérlet is eredménytelen volt. Végül a negyedik napon sikerült egy aknanyílüson keresztül élelmiszert, ruhát és takarókat juttatni a betemetett bá­nyászhoz. A mentők ettől a naptól kezdve állandóan fenntartották vele a kapcso­latot. Az aknanyíláson keresztül papirost és ceruzát is juttattak hozzá, úgyhogy a beomlott bányqrészről vázlatot készít­hetett. Ez nagy mértékben hozzájárult a mentési munkálatok irányának potosabb ä tételéhez. A bányában a mentési munkálatok egész ideje alatt állandó készenlétben volt or­v i és mentőkocsi. A telefonvonalat egé­szen a színhelyig vezették. Andrej Barčák mérnök, a kohóipari és ércbányaügyi mi­niszter helyettese is leszállt a bányába, hogy részt vegyen a mentési munkála­tokban. A mentőknek 120 órás hősies harc után sikerült a betemetett bányászt kiszabadí­taniok. A szakorvosok alaposan megvizs­gálták és teljes egészségesnek nyilvání­tották. A nyugdíjakra és egyéb szociális biztosítási járadékokra fordított ki­adások terjedelme 317,5 millió ko­ronával növekszik. A kórházi ágyak száma 1249-cel lesz több, amit az eddig legnagyobb évi gyarapodásnak kell tekintenünk. A bizottság vita után a megtár­gyalt fejezetet jóváhagyásra javasol­ta, majd a Szlovák Szakszervezeti Tanács' — szlovákiai betegbiztosítási igazgatása költségvetési javaslatát vitatta meg. Ján Merčák képviselő előadói be­számolójában hangsúlyozta, hogy a szlovákiai betegbiztosítási igazgatás 1960. évi költségvetésében a legje­lentősebb tétel a családi pótlék lesz, mely a múlt évi költségvetési tétel­hez viszonyítva 317,2 millió koroná­val növekszik. Üdültetésben 52154 dolgozó részesül, az Állami Egészség­ügyi Igazgatás gyógyfürdőibe ez idén csaknem 50 ezer dolgozót, illetve családtagjait küldjük. A pionír-tá­borokban 50 100 gyermek tölti szün­idejét. Lényegesen nagyobbak lesz­nek az anyasági segélyre és a baba­kelengyére fordított kiadások is. A szociális és egészségügyi bizott­ság az említett költségvetési javas­latot egyhangúlag jóváhagyásra aján­lotta. A Szlovák Nemzeti Tanács kultu­rális és népművelési bizottsága szer­dán két költségvetési fejezetről — az Iskola- és Kulturális Ügyek Meg­bízotti Hivatalának és a Szlovák Tu­dományos Akadémiának költségvetési fejezetéről tárgyalt. A bizottság a képviselők vitája után mindkét költ­ségvetési fejezetet a Szlovák Nem­zeti Tanácsnak jóváhagyásra ajánlot­ta. Ünnepi est Prágában (ČTK) — M. A. Volosin, vezérőrnagy, a Szovjetunió prágai nagykövetségének katonai attaséja a szovjet hadsereg meg­alakulásának 42. évfordulója tiszteletére a nagykövetség székházában kedden ün­nepi estet rendezett. Az ünnepségen részt vettek: Z. Fierlin­ger és V. Kopeeký, pártunk és kormá­nyunk képviselői, O. Cerník és V. Kruti­na, a CSKP KB titkárai, V. Dávid, B. Lomský hadseregtábornok, dr. F. Kahuda, F. Krajčír és ďr. Z. Nejedlý miniszte­rek, A. Krček és J. Nemec, a CSKP prágai városi és kerületi bizottságának vezető titkárai, L. Novák, a köztársasági elnöki iroda vezetője, A. Svoboda, Prága főpol­gármestere, társadalmi szervezeteink kép­viselői, a csehszlovák néphadsereg tábor­noki kara és példás katonái, valamint köz­életünk további képviselői. Jelen voltak a prágai képviseléti hiva­talok katonai attasét is. A szovjet hadsereg és haditengerészpf napja alkalmából rendezett ünnepi est baráti és igen szívélyes légkörben folyt le. A II. Csehszlovák Filmfesztivál A KÖZÖNSÉGÉ A SZÓ (Tudósítónk jelenti) - A fesztivál negyedik napján legalább néhány mondatban, megjegyzésben szeretném jellemezni azokat a vitákat, amely­nek itt minden egyes film leperge­tése után tanúi vagyunk. Elöljáróban hangsúlyoznom kell, hogy a film dol­gozói nagy figyelemmel, érdeklődés­sel fogadják — és ugyanez vonat­kozik a kritikára is — a közönség körében elhangzott minden nézetet, hogy további munkásságukban gyü­mölcsöztethessék azt, ami filmművé­szetünket előre lendítheti. A vászon előtti emelvényen felsorakozó ren­dezők, színészek, dramaturgok, film­gyártási dolgozók és kritikusok ar­cán kifejezően, hűen lemérhető, mennyire becsesnek tartanak minden találó megjegyzést, észrevételt. Más­részt természetesen számolni kell azzal is, hogy a mozi több száz főnyi közönsége változatos összetételű, s még a leggazdagabb, néha több mint egy órát tartó vitában sem szólal fel több mint 20-25 ember, vagyis a résztvevők egy töredéke. A nézetek tehát nem minden eset­ben fedik a többség véleményét, s vannak köztük tévesek, elfogadha­tatlanok is. A feladat, hogy a film dolgozói az elhangzott megjegyzé­sekből kihámozzák az igazságot — amely számukra nem minden esetben kellemes — s ehhez tartsák magukat további tevékenységükben. Ezt az igazságot pedig minden esetben a kö­zönség Iegprogresszívabb, legfejlet­tebb része képviseli. A bemutatók utáni vita rendsze­rint döcögve, nehézkesen indul, hosszú percek telnek el, amíg az el­ső felszólaló jelentkezik. De azután mintha ár áttörné a gátat, nincs meg­állás, egymás után emelkednek ma­gasba a szót kérő kezek. Csak egy példával jellemzem, hogy mennyire érdekli az embereket a vita. Hétfőn este Az első osztag című film be­mutatója után a rádió helyszíni köz­vetítést adott Squaw Valleyből, a té­li olimpiai játékokról, mégpedig a Csehszlovákia — Szovjetunió jégko­rong-mérkőzésről. A jelenlévők ezt valamennyien tudták s mégis döntő többségük több mint egy órán ke­resztül ott maradt a moziban. Nagy dolog, hogy a közönség jelentős ré­szét már jobban érdekli a kultúra a sportnál. Sok nézet kap hangot ilyen vi­tában. Elhangzanak olyan kérdések is, hogy például miért kellett a főhősnek elpusztulnia, mikor annyira rokon­szenves, és a nézők szívéhez nőtt? Miért kell az egyén letörtségét, el­hagyatottságát és elkeseredettségét számos esetben azonos külső eszkö­zökkel mint pl. zuhogó esővel, stb. aláhúzni? Tanúi vagyunk humoros jeleneteknek is. így pl. az Ahová a sátán nem jut el című igazán si­került, ötletes és szellemes cseh víg­játék előadása utáni vitában az egyik felszólaló kifogásolta azt, hogy véleménye szerint ez a mű az ame­rikai filmbohózatok az úgynevezett „crary" — komédiák utánzata. A ta­nulmányait nemrégen Moszkvában befejező Podskalsky rendező válasz helyett feltette a kérdést, vajon lá­tott-e már ilyen amerikai film-bo­hózatot. Mély, zavart csend köve^' szavait, mert a bíráló néző igen-igen fiatal volt ahhoz, hogy megismerked­hetett volna az ilyen jellegű dara­bokkal. Az ehhez hasonló közjátékok azon­ban mit sem változtatnak azon, hogy a felszólalók többsége elgondolkoz­tató és megszívlelendő észrevétele­ket tesz. Különben a legtöbb hozzá­szóló — az adott filmmel kapcso­latos konkrét megjegyzések mellett — azt kívánja, hogy legyen sokkal több, mai élettel foglalkozó filmalko­tás üzemi és falusi környezetben, meg aztán vígjáték és szocialista kalandfilm. * * * Szerdán délelőtt folytatódott az egyes szekciók ülése. A dramatur­giai-rendezői szekció vitájában fel­szólalt Kulidzsanov, a híres szovjet rendező a Múló évek című kitűnő film alkotója is, aki főleg az­zal a kérdéssel foglalkozott, hogy a szocialista filmművészet elsőrendű feladata a mai élet legfontosabb te­rületéről vett témák feldolgozása. Délután a film dolgozói részt vet­tek a tanuló és dolgozó ifjúsággal rendezett nagy vita-beszélgetésen. A Moszkva-moziban rövidfilmek so­rozata szerepelt műsoron, este pe­dig a fiatal Ladislav Helge rendező­nek, mozijainkban már bemutatott, falun lejátszódó A nagy magány cí­mű filmje. * * SPORT ** D J UN VEZET A Csehszlovák Távirati Iroda 19 óra 42 perckor kiadott jelentésében köz­li, hogy a férfiak ; első kötelező gyakorlata után a csehszlovák K. Di­vín vezet 126 p., 2 helyen az ameri­ika Jenkins áll 122,7 p., 3. Giletti francia, 4. a kanadai Jackson. Mint ismeretes, K. Divín az euró­pa-bajnokságok előtt komolyan meg­sérült és ezért nem állhatott rajt­hoz az EB-n 17" lement Gottwald műveinek most megjelent utolsó előtti kötete a nagy államférfiú és politi­kus 1947 májusa és 1948 júniusa között eltelt tizenhárom hónapból származó beszédeit, beszámolóit, cik­keit és nyilatkozatait tartalmazza. Ez a kötet mintegy delelöje Gott­wald elvtárs politikai és publicisz­tikai munkásságának. írásai teljes nagyságában mutatják Klement Gottwaldot a történelmi 1948 feb­ruári események bölcs előrelátásá­ban, előkészítésében, a munkásosz­tály és a párt tevékenységének győ­zelemre vezető irányításában. Min­denki, aki 1948 februárjának esemé­nyeivel foglalkozik, haszonnal és okulással forgathatja szocialista for­radalmunk dokumentumainak ezt az igazán értékes tárházát. • Klement Gottwald írásai egyaránt jelentőségteljesek, akár gazdasági kérdésekkel, akár bel- vagy külpoli­tikai kérdésekkel foglalkoznak. Az 1947-es esztendő a népgazda­ságunk megújítását szolgáló kétéves tervünk első éve. Nem állottak ren­delkezésünkre kellő tapasztalatok, de a helyes intézkedések megvaló­sítása is az államapparátusban és a gazdasági életben megbújt osztály­ellenség szabotáló ténykedése miatt számos nehézségbe ütközött. Ennek megfelelően Klement Gottwald majd­nem minden megnyilatkozásában ki­tér a kétéves terv problémáira, is­merteti az eredményeket, bírálja a hibákat és rámutat a helyes meg­oldásokra. Jellemzi Klement Gottwald mar­xista gondolkodásmódját, hogy már 1947. október 10-én, - tehát több mint egy esztendővel a kétéves terv befejezése előtt — az utána követ­kező elsp ötéves tervünk megvaló­sítására gondol és a Központi Terv­bizottság ülésén részletezi azokat az alapelveket, amelyek szerint első öt­éves tervünk fő irányvonalait ki kell tűznünk. „Az a benyomásom — mondja Klement Gottwald -, hogy a nem­zeti jövedelem 40-50 százalékos növelése és az ipari termelés több mint 50 százalékos fokozása volna megfelelő első csehszlovákiai ötéves A NAGY IDOK NAG Y TANUJA Megjelent KI. Gottwald Műveinek XIV. kötete magyar nyelven tervünk számára. Az ilyen fejlődés azt jelentené, hogy az egy főre eső nemzeti jövedelmet az 1937. évi színvonal kétszeresére emelnénk." Mint tudjuk, első ötéves tervünk ezeket a gottwaldi célkitűzéseket nemcsak teljesítette, hanem lénye­gesen túl is haladta. Hozzájárult eh­hez természetesen az is, hogy az 1947. évben a tervgazdálkodás mara­déktalan megvalósítása terén fenn­álló akadályokat időközben — éppen a Klement Gottwald által irányított politikai tevékenység révén — 1948 februárjában a munkásosztály győ­zelmével sikerült végleg elhárítani az útból. Az ország gazdasági életére, a kétéves terv eredményes tel­jesítésére, az életszínvonal tervezett emelésére váratlanul hátrányosan ha­tott az 1947. év nyarán bekövetke­zett katasztrofális szárazság. Mező­gazdaságunk termése a szokásosnak alig a fele volt. A párt Klement Gottwald vezetésével nemcsak gaz­dasági vonalon találta meg a meg­oldást, amidőn a Szovjetunió önzet­len segítségét szerezte meg gabona­ellátásunkban, hanem ugyanakkor le­vonta az előállott helyzetből a poli­tikai következtetéseket is. A mélyen sújtott parasztság anyagi támoga­tásának fedezetét a párt ott kereste, ahol a legnagyobb források állottak rendelkezésre: a háborús nyeresé­gekben és a háború utáni idők kon­junktúráját kihasználó vállalkozói kö­rökben. így született meg a millio­mosok megadóztatásának koncepciója a mezőgazdaság megsegítése cél­jából. A milliomos adó ellen a reakció természetesen minden eszközzel ha­dakozott és a kirobbanó politikai harc siettette az események folyását a februári válság felé. Külpolitikai tekintetben 1947 év nyarán a Marshall-terv formájában igyekeztek az Egyesült Államok im­perialista körei minél több európai országot, többek között Csehszlová­kiát is hatalmi érdekkörükbe vonni. Klement Gottwald ismételten meg­magyarázta, miért nem fogadta el hazánk az amerikai imperialisták kétszínű „ajándékát". A Marshall­terv további története, hatása Nyu­gat-Európára teljes mértékben iga­zolták azokat az érveket, amelyek alapján — Gottwald szerint — pár­tunk és kormányunk a Marshali­terv elfogadását elutasította. Még megrázóbban hatnak Gottwald nyilatkozatai és írásai a német kér­désben. Számos helyen és alkalom­mal mond látnoki szavakat az ame­rikai monopóliumoknak nyugat-né­metországi politikájáról. Csak egyet idézünk a Rudé právo tudósítója ál­tal 1947. szeptember 28-án feltett kérdésekre adott válaszából: „Igen aggasztó jelenség a mai vi­lágpolitikában, hogy egyre erősebben megnyilvánulnak benne a müncheni politikára emlékeztető irányzatok. Az utolsó háború azt a nagy fel­adatot hagyta ránk, hogy gyökeres­től kiirtsuk a fasizmus maradványait, hogy már soha többé ne veszélyez­tethesse a világ biztonságát. Ehelyett azonban látjuk, hogy egyes, főképp az amerikai monopolisták által kép­viselt nemzetközi körök éppen ellen­kezőleg a német nagytőke s azáltal a német imperializmus feltámasztá­sán fáradoznak. Bizonyos tőkés cso­portok osztályérdekeiknek akarják tehát feláldozni a béke és az euró­pai konszolidáció érdekeit, Európa kis államainak, de végeredményben a nagy államoknak nemzeti és állami függetlenségét is." A bölcs politikai előrelátás szavai ezek, ha meggondoljuk, hogy már 1947-ben mondták őket. A leglényegesebb, történelmileg a legjelentősebb azonban Kle­ment Gottwaldnak belpolitikai tevé­kenysége ebben, az időszakban. Mi­után a párt már az 1946. évi vá­lasztások után kitűzte a nemzet többsége megnyerésének jelszavát, az 1947-es esztendő e téren számos konkrét intézkedést hoz. Ugyanak­kor azonban a hazai és a külföldi reakció sem tétlen és felvonul min­den eszközzel az uto'.só nagy össze­csapásra. Ezt a helyzetet elemzi Kle­ment Gottwald a CSKP KB 1947. no­vember 27-i ülésén elmondott be­számolójában. Mindenekelőtt ismer­teti a Szlovákiában a demokrata párt vezetőségével kapcsolatban kirob­bant politikai válságot és annak megoldását, amely látható módon a demokrata párt egyes, kimondottan kémtevékenységet folytató megbí­zottainak leváltásában, a megújho­dott Megbízotti Testület egész poli­tikai irányvonalának megváltozásá­ban mutatkozott meg. Klement Gott­wald szerint Szlovákiában ekkor a következő feladatok megoldása lép előtérbe: „1. Minden áron rendet teremteni Szlovákiában a közellátásban és a mezőgazdaságban. 2. Minden áron végrehajtani az ál­lamellenes összeesküvés felszámolá­sát és megtisztítani a közéletet. 3. A szlovák nép tömegeit harcra mozgósítani e feladatok megvalósí­tására." Még jelentősebb Klement Gott­wald beszámolójának az a része, amely a bel- és külföldi reakció egyetemes terveit leplezi le: „Jóllehet kifelé azt hangoztatják, hogy nálunk senki sem gondol az államosított gazdaság megdöntésére, tudjuk, hogy a reakció felforgatásra törekszik, a München előtti viszonyok visszaállítását akarja. A külföldi reakcióval összejátszva vissza akar élni az élelmezési nehézségekkel a népi demokratikus rendszer aláásása céljából. A minden irányban elbur­jánzott reakció igyekszik még job­ban megbénítani a kormány, a par­lament, és a többi népi szerv tevé­kenységét, hogy adott pillanatban a kormányt és a parlamentet teljesen munkaképtelenné tegye. Megfelelő pillanatban kormányválságot igyek­szik előidézni és kísérletet tenni hi­vatalnok-kormány alakítására. Poli­tikai szempontból az ilyen lépést reakciós puccskísérletként, reakciós államfordulatra irányuló kísérletként kellene értékelnünk. Erre megfelelő, a reakció számára megsemmisítő vá­laszt kellene adnunk." A helyzet pontos elemzése alapján Klement Gottwald ugyanebben a be­számolójában ismerteti a kommunis­ta párt országépítő programjának tíz pontját, amelyek azután alig egy negyed év múlva a párt és a párt által vezetett munkástömegek ha­tározott forradalmi fellépésének ve­zérfonalául szolgáltak. Ha ezeket a jóval később bekö­vetkezett események előtt megfogal­mazott okmányokat tanulmányozzuk, megértjük azt a fölényes nyugalmat és biztonságot, amellyel a párt 1948 februárjában a reakció tényleges puccskísérletét fogadta. Megértjük az ellenintézkedések sorrendjét, bel­ső összefüggéseit, a politikai célki­tűzések okait és célját. Egyben Kle­ment Gottwaldot politikai teljesítő­képessége, eredményes munkássága tetőfokán látjuk. 17 lement Gottwald Müvei XIV. kötetének magyar nyelvű ki­adása történetesen összeesik a feb­ruári események 12., ha?ánk felsza­badításának küszöbönálló 15. év­fordulójával. Pártunk és munkás­osztályunk harcos hagyományai, a dicső napok emléke és eredményei arra köteleznek bennünket, hogy alaposan tanulmányozzuk pártunk történetét, amelyhez éppen Klement Gottwald Művei is bőséges anyagot szolgáltatnak. Okuljunk valamennyien pártunk harcos tapasztalataiból, me­rítsünk erőt és elszántságot a napi munkához a szocializmus építésének befejezésében. Különösen vonatkozik ez a fiatal nemzedékre, mely számá­ra a felszabadulás és a februári ese­mények már történelmet jelentenek. Róják Dezső ÚJ SZŐ, 2 * 1960. február 25.

Next

/
Oldalképek
Tartalom