Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-19 / 49. szám, péntek

MINDENT AZ EMBERÉRT Telt ház fogadott a szentesi évzáró pártgyülésen. Hetven párttag és tagjelölt szép szám ebben a kis községben. Minden szó érett és megfontolt volt a gyűlésen, akárcsak a kommunisták munkája a faluban. Nekik köszönhető, hogy közös útra léptek az emberek s az utóbbi tíz év alatt többet kapott a dolgozó ember ebben a községben, mint az előbbi száz évben. A kommunistákat ott találni az EFSZ-ben, a kőbányában, az iskolában, a nemzeti bizottságban, a tömegszervezetekben s példás munkájukkal serkentik a dolgozókat pártunk feladatainak teljesítésére. Az évzáró taggyűlésen elhangzott vita arra enged következtetni, hogy Szentesen olyan kommunisták vannak, akik bátran néznek szembe a nehézségekkel és napvilágra hozzák egymás hibáit. A szentesi kommunisták legfontosabb feladatuknak azt tartják, hogy közös erővel elősegítsék a szövetkezet további fejlődését. Tudják, hogy ezen keresztül vezet az út a további virágzó boldog élethez. Ezért tárták fel oly nyíltan az EFSZ-ben észlelhető fogyatékosságokat. Kendy Ferenc például abban látja a hibát, hogy a szövetkezeti tagok egy része a helyi kőbányában is dolgozik, ami eltereli figyelmüket a mezőgazdasági munkától. Sem nem munkások, sem nem földművesek. A mezőgazdasági munkásnak a földet szeretni, vele élni és ismerni kell. Nem ért azzal sem egyet, mint ahogy egyesek állítják, hogy az ő szövetkezetük azért termel kevesebbet mint a bolyi vagy más szövetkezet, mert rosszabb a földjük. Rossz föld nincs, csak a megművelése lehet rossz — jelentette ki Kendy elvtárs. S ebben igazat adtak neki a többiek is. Mert a föld nem mostoha a szentesiekhez sem, csak éppen annyit terem, amennyit ők adnak neki. S bizony a kukoricának nem sokat adtak a múlt évben, mert megvonták tőle a kapálást. Azért volt gyenge a termés, mert gaz verte fel a kukoricaföldet. Szűcs elvtárs a legnagyobb fogyatékosságot a munkaszervezésben látja, hogy a vezetőség nem beszél meg minden fontos kérdést a tagsággal. A tagság a legnehezebb munkában is megmutatta jó viszonyát a szövetkezethez. A kedvezőtlen időjárás a nyár folyamán nehéz munka elé állította őket, de a tagok önfeláldozóan, kézi kaszával is vágták a rendet, mert a vezetőség idejében figyelmeztette őket, milyen veszély fenyegeti a termést. Ezen a téren a két pártcsoport sem követett el mindent (egyik az EFSZ-ben, a másik a HNB mellett működik). Sőt, előfordult az is, hogy amikor a HN

TB ülésén szavazatra bocsátották a szőlők összpontosítását, Kiss János párttag vonakodott a szavazástól. Megtörtént az is, hogy az EFSZ-ben a fejőnők vizet öntöttek a tejbe. Ezek után a két pártcsoport feladatul kapta, hogy aktívabb munkát végezzen hatáskörükben, hogy érezzék maguA nagyobb feladatok megoldása jó előkészületet kíván A ROMANTIKUS szépségű Krušné Hory hegyeinek közelében fekszik Zálüzí. A község gyáráról lett nevezetes hazánkban és számos európai országban is. E hatalmas kémiai üzem, mely szüntelenül bővül, nemcsak nagyságáról, hanem jó gazdálkodásáról is ismert. Ennek igazolására elég, ha megjegyezzük: a gyár büszke viselője a Munkaérdemrendnek. A gyárkémények és termelési részlegek rengetegében szerényen húzódik meg az igazgatósági épület. Pontos tervvel érkeztem az üzembe a harmadik ötéves terv előkészületeivel és feladataival kell foglalkoznom. Éppen ezért Wtvid kérdezősködés Után örömmel hallom, hogy néhány perc múlva kezdetét veszi az üzemi műszaki-pártkonferencia, melyen többek között a harmadik ötéves terv feladatairól is tárgyalnak majd. Nézzük meg közelebbről, mit ír elő a harmadik ötéves terv a záluží Sztálin-Üzemek részére. A termelés összértékét nem kevesebb mint 62,6, a munkatermelékenységet pedig 48,3 százalékkal kell növelni, míg az önköltségeket 10,2 százalékkal kell csökkenteni 1961-től 1965-ig. Nem vitás, hogy komoly feladatot rónak ezek a mutatók nemcsak az üzem vezetőségére, hanem minden egyes dolgozójára. Természetes tehát, hogy az idei évet a harmadik ötéves tervre való előkészülés jegyében akarják elkezdeni és befejezni. A MŰSZAKI PÁRTKONFERENCIA megkezdte tanácskozását. Bevezetőben az üzem igazgatója. Vlastimil Pledrač mérnök foglalta össze a jelenlegi helyzetet és kilátásokat. — Már a múlt évben sikerült 400 dolgozót helyettesítő, igen eredményes automatizálást bevezetnünk — mondotta többek között. Elsősorban az alaptermelési részlegeken korszerűsítettük a termelést, de most sorra kerülnek a melléktermékeket előállító. valamint az új részlegek is, ahol még nem tártuk fel egészen a |r.l -< v ->!»kot t '" ' "'kiA-at \

7 üzembe helyezendő új részlegek munkaei'öknvéteinvénv'^Mck tv.u '.-sgaiasa és a dolgozók alapos kiképzése, szaktudásuknak szüntelen növelése egyik alapvető módja a munkatermelékenység növelésének. — További fontos követelmény, hogy a termelésben dolgozó munkások nagyobb szakképzettségük révén váilalni tudják az úgynevezett futólagos javításokat, melyeket eddig külön karbantartó csoportok vé geznek. Természetesen a karbantartóknak is növelniök kell szakképzettségüket s meg kell szerezniök egyéb szaktudást is, mely lehetővé teszi hogy szükség esetén a termelőmunkában is részt vehessenek. Bevezetjük a kétműszakos karbantartást. Ennek előnyei úgy hiszem magától értetődők Ján Vích mérnök a műszaki problémákról szólt rövid tájékoztatójában. Szerinte elsősorban a nyersolaj feldolgozását kell növelni s ezzel párhuzamosan javítani kell a hajtóanyagok minőségét, és a nyersolaj felhasználhatóságát maximálisan kihasználni. Egyik fő feladat az ún. fűtőolajok megfelelő mennyiségű gyártása. A továbbiakban főleg arról volt szó, hogyan kell biztosítani az újabb feladatok teljesítését az üzem-irányítás szempontjából. TAPASZTALATAINK bizonyítják, hogy a bonyolult, komoly problémák megoldására az ipar mai gyorsütemű fejlődésében nem elég csak egyesek tapasztalataira támaszkodni, hanem módot kell teremteni a dolgozók tömeges részvételének megvalósítására s az üzemben ún. komplex brigádokat ajánlatos létesíteni. A žáluži üzemben eddig 16 komplex-brigád dolgozik számos termelési, munkaszervezési és berendezési probléma megoldásán. Nem maradhat említés nélkül az az örvendetes tény sem, hogy a Sztálin-Üzemekben eredményesen teret hódít a dolgozók takarékossági versenye — az egyéni takarékossági számlák több mint 20 millió korona értékű megtakarítást mutatnak ki. Az egyes részlegek vezetői konrét javaslatokat tettek, melyek életbeléptetése komoly gyarapodást jelent az üzemre nézve. Stŕeleček elvtárs, a 02-es részleg vezetője elmondotta, hogyha növelnék az oxigénkészülékek befogadó képességét, 1962 végéig 21,6 százalékkal nőne az oxigéngyártó részleg kapacitása. A dolog legérdemlegesebb része az, hogy ez minden beruházás nélkül is véghezvihető. Mindössze az oxigénkészülékek korszerűsítéséről van szó. Ha ily módon növelhetnék az oxigén előállítását, eltekinthetnének egy alacsonynyomású sűrítő berendezés felépítésétől, ami közel 25 millió koronás megtakarítást jelentene. Hasonló javaslatokkal jöttek további műszaki dolgozók s pártfunkcionáriusok, akik főleg a munkaszervezés. a munkafegyelem problémájával foglalkoztak. A KONFERENCIÁN szóba került az is, hogy mit ad a harmadik ötéves terv az üzem dolgozóinak? Felsorolták ezzel kapcsolatban a számos új lakást, kultűrberendezést, sporttelepet, gyermekotthonokat és óvodát, ebédlőket, büféket, egészségügyi központot és más létesítményeket. A legkifejezőbb talán az a számadat, mely megállapítja, hogy az elkövetkező 5 év folyamán ebben az üzemben egy főre 30 ezer koronát költenek különféle szociális berendezés építésére. Elhangzott számos javaslat, terv és szándék. A tanácskozás befejezéséül a résztvevők határozati javaslatot fogadtak el, melyben — csak a lényeget kifejezve — vállalták, hogy mindent megtesznek a harmadik ötéves terv jó előkészítése érdekében. határozatban mindez természetesen konkrét feladatok formájában öltött testet. Szabó Géza kat felelősnek a termelés fokozásáért és ne legyenek megalkuvók a hibákkal szemben. A szövetkezet megerősítése és felvirágoztatása felé a föld minőségének javításán, az állattenyésztés növelésén, a jó munkaszervezésen és a szocialista munkaversenyen keresztül vezet az út. Ezt a határozatban is leszögezték. Sok szó esett a gyűlésen a nevelési kérdésekről is. Helyesen látják a problémákat, melyek az ideológiai munka szakaszán megoldásra várnak, kiváltképpen a tudományos világnézetre való nevelés terén. Hogy az emberek minél hasznosabban töltsék el szabad idejüket, ez sokban függ a tömegszervezetek munkájától is. A párt vezető szerepe megnyilvánult abban is. hogy komoly gondot fordított a tömegszervezetek irányítására. Ezeknek élére taoasztalt párttagokat és fiatal tagjelölteket választottak. A pártbizottság állandóan foglalkozott munkájukkal, de ennek ellenére a Csemadok és a CSSZBSZ néhány szép kultúrmegmozduláson kívül nem fejt ki egyéb aktív munkát. Különösen az ifjúsági szövetség falusi szervezete tétlen. A CSISZ munkájának irányítása a oártszervezet munkáiénak leggyengébb "ontja. A jövőben nagyobb pondot fordítani a faluban a nők munkájának aktivizálására is. Mindez arra vall. hogy a szentesi pártszervezetnek a jövőben még nagyobb gondot kell fordítania a nevelőmunkára. a pártsajtó terjesztésére, a szövetkezeti munkaiskolára, a kulturális és tömegpolitikai munkára. Meg kell találni az utat az emberek szívéhez, példás cselekedettel és okos szóval olyan embereket kell formálni, akik megállják helyüket az életben, akiknek megvan a munkához való jó viszonyuk, s meglátják ngvéni érdekeik mögött a közösség érdekeit. Major Ágoston A tisovai új brikettgyár évente több mint félmillió tonna brikett előállítását tervezi. Képünkön: A teplicei elektrotechnikai iizem szerelőinek csoportja — a tisovai brikettgyár építésén résztvevő legkiválóbb kollektívák egyike. (J. Šaroch felv. - ČTK) Soha többé fasizmust Tizenöt év előtti eseményekre emlékezünk. — A 'német fasiszta hadvezetőség a keleti arcvonalat már csaknem minden nap — „elasztikusan egyenesítette, hogy megrövidített fronttal előnyt nyerjen a szovjet hadsereggel szemben". Poprád, Brezno, Losonc, Léva, azaz Szlovákiának csaknem fele szabad Csehszlovákia volt. Már a Hitler propaganda minisztere, Goebbels által szajkóit csodafegyverben addig vakon hitt, félrevezetett polgárok Is látták, hogy a fasiszta hatalom napjai meg vannak számlálva s csak rövid idő kérdése, hogy a dicső szovjet hadsereg pozdorjává zúzza a minden emberi mivoltából kivetkőzött gyilkos fenevad seregeket. Csak Tiso plébános klerofasiszta burzsoá kormánya nem akarta látni. További emberéletek feláldozásával kedveskedett a visszavonuló bősz hitleri fasizmusnak. 1315. február 19-én több mint 250 politikai foglyot, kommunistákat, antifasisztákat, ellenállókat adott át nekik. Köztük olyanokat is, akik felett az úgynevezett szlovák állam igazságszolgáltatása már jogerős ítéletet hozott. — Gyorsan, gyorsan! — ordították az SS pribékek a bratisíavai fogházban a kora hajnali órákban s a foglyokat a földszintre hajszolták. Onnan azután harmincas-negyvenei csoportokban a fogház udvarán előkészített, ponyvával fedett katonai teb»rautókba zsúfoltak bennünket a géppisztolyos SS-örök, — mondotta Krsák Géza, a volt politikai foglyok egyike, majd így folytatta: — A foglyok közül senki sem tudta, hová-merre visznek bennünket. Csak akkor vált előttünk ismeretessé, hogy Németországba megyünk, amikor autóink a Duna-hidon át haladtak. Déltájban Bécstől 80—100 kilométernyire nyugati irányban Melknél amerikai vadászgépek gépfegyvertuzzel támadták meg autókaravánunkat. Az SS-órök az útmenti árkokba ugráltak, minket automatikus fegyvereikkel kényszerítettek, hogy az autókon maradjunk. De amikor már vér folyt a teherautókból és az SS-ek között is saját veszteségük miatt pánik uralkodott, mit sem törődve a veszéllyel, leugráltunk az autókról és kötszerek híján törülközőinkkel és egyéb ruhadarabokkal akartuk bekötözni sebesültjeinket. A SS-örök nemcsak kötszert nem adtak, de még minket is megakadályoztak a segélynyújtásban. Többen a helyszínen meghaltak. A súlyos sebesülteket az SS-ek a melki koncentrációs táborba szállították s egész éjjel segélynyújtás nélkül egv barakban hagyták őket, ahol kiszenvedtek. Orvosi segítséggel a legtöbbjüket még meg lehetett volna menteni az életnek. Minket életbenmaradottakat — a könnyebb sebesülteket js, akik el tudták titkolni sebeiket, előbb Melkbe, majd a mauthauseni ha'álI táborba hajtottak, ahol azután közülünk is még sokan elpusztultak ... Igv váltak 1945. február 19-én népUnk legjobb fiai: Ján Osoha, Karol Černoeky. Szabó István, Alexander Márkus, laco I.ečko, Jozef Reichel és m/'g sokan mások a végét járó fasizmus áldozataivá. Száraz József ^wssss/ssw, ŕ Róluk se feledkezzünk meif j akkor c XJ asonló cím alatt e helyen néhány héttel ezelőtt — amikor megkezdték a szö§ vetkezetekben a zárszámadási előkészületeket, foglalkoztunk már ^ azzal, hogy a szövetkezetekben a ^ zárszámadó taggyűléseken ügyel^ jenek arra is, hogy több nő ke^rüljön a szövetkezetek vezetőségéibe. Akkor felvetettük: miért ne ^ lehetne nálunk több nő szövetke^ zeti elnök, vagy agronómus, hi^szen már akad néhány olyan szövetkezet, melynek elnöke nem fér^ fi, hanem nő. Persze most azt is ^hozzátehetjük, hogy amennyi nő ^ma a szövetkezeti vezetőségekben ^ van, az édeskevés, bár — hadd ^tudják meg a férfiak — a múlt ^esztendőben a szövetkezetek áldandó dolgozóinak 45,4 százaléka Š volt nő. ^ $ S hogy most, — annak ellenére, ^hogy nemrégen foglalkoztunk vele §— újra szóba hozzuk, ezt azért ^tesszük, mert a zárszámadások $ eddigi lefolyása nem sok eredményt hozott e tekintetben. Még ^mindig legyintenek a férfiak, ha farról van szó, hogy egy jól dol$gozó, talpraesett, a földműveléshez |értő asszonyt beválasszanak a szövetkezet vezetőségébe. És rögtön § megvan az érv: Nem való asszony § funkcióba, nincs megfelelő szaktu^ dásuk, élettapasztalatuk, meg aztán ^nincs az asszonynépnek autoritássá sem. Hát ez nagy tévedés. ^Hány olyan férfi van, aki künn ^nagyhangú, a munkahelyén is szedret parancsolgatni, szigorúskodni, ^ de ha hazamegy és a felesége ki$ nyitja a száját — reszket, mint ^a nyárfalevél és úgy meghunyászkodik, akár a ma született bárány. S Hát, ha ilyen asszony, akinek jegyben megfelelő szak- és politička! tudása is van, a szövetkezet ^ élére kerülne, tán nem lenne auto^ritása? Volna ám, s azt hiszem, a ^lógosoknak, a munkakerülőknek is ^ „betenné" az ajtót! Persze — hogy ^ félreértés ne essék — nem csupán %az előbb említett kardos asszonyok érdemlik meg, hogy a falun vezető helyre kerüljenek. Ezt csupán azért említettem, mert ilyen ellenérvek is vannak az autoritással kapcsolatban. S hogy nem tudják elsajátítani a vezetés csinját-binját? Nem értenek a földműveléshez? Hát ez is nagy tévedés. Se szeri, se száma azon szövetkezeteknek — nem beszélve az üzemekről, melyekben a nők oly bonyolult munkákat végeznek, amilyet férfikéz nem tudna — ahol éppen a nők járnak az élen a szép eredmények elérésében, a szocialista munkaversenyben, sőt Szlovákiában, az igrami szövetkezetben (szenei járás) éppen a nők voltak azok, akik megalakították a mezőgazdaságban az első szocialista munkabrigádot. Azok a nők, vagy asszonyok, akiknek a férjük is megadja a lehetőséget a tanulásra, úgy értve, hogy a házkörüli munkát is megosztja velük, segít a takarításban és egyéb munkában, az a feleség, az az asszony fejlődhet, tanulhat, mert jut ideje eljárni a szövetkezeti téli iskolára, könyveket olvashat, nem marad el a fejlődés ütemétől, benne élhet a közösség problémáiban. Ezekből a nőkből bátran választhatunk akár elnököt is, attól sem kell félni, hogy a tönk szélére juttatja majd a szövetkezetet. Azok a férfiak, akik több éven át vezetik és jól irányítják a szövetkezeteket, sem az ujjukból szopták a vezetéshez szükséges dolgokat. Hogy jó vezetőkké váltak, az részben az adottság, majd az állandó tanulás és a gyakorlat eredménye. S éppúgy megvan, megtalálható mindezen tulajdonság a nőkben is, a tanulásra viszont lehetőséget kell nekik adni. Nos, erre azt mondhatnák: A nő nem csupán nő, egyben anya is, yyermekeket nevel, van elég munkája, gondja, ha hazamegy a határból, hogyan jutna ideje még tanulásra is. Nagy általánosságban azt mondhatnánk, igazuk van azoknak, akik így vélekednek. De miért van igazuk? Mert nem könynyítenek a nők, az anyák gondján a szövetkezetek, a helyi nemzeti bizottságok. Természetes, hogy nem könnyű a dolga az olyan anyának, aki három gyermek mellett rendszeresen el akar járni a szövetkezetbe, de nincs a faluban sem bölcsőde, sem óvoda. Hát persze, az ilyen helyzetben dolgozó asszonynak kevés ideje jut tanulásra, szórakozásra. Itt megint csak a férfiak segíthetnek, hiszen a helyi nemzeti bizottságokban is ők vannak többségben, nekik kellene harcolniok azért, hogy falujukban minél előbb óvodát, bölcsődét létesítenek, hogy könnyítsenek az asszonyok munkáján. Egy kis jóakarattal tehát segíthetünk a bajokon, megteremthetjük az alapjait annak, hogy a jövőben falun is több nőt állítsunk felelős posztokra. Mert nem sajnálatos tény, hogy a múlt esztendő végéig Szlovákiában a 2727 szövetkezet közül csak 11 EFSZnek az elnöke nő? Hol van itt az arány, hol itt az igazság, amikor a szövetkezeti dolgozóknak csaknem fele nő. További funkciókból is igen kevés esik a nőkre. Öszszesen 9 agronómus és 22 zootechnikus kapott helyet a kétezren felüli szövetkezetben a nők közül. Csoportvezetői funkcióban valamivel jobb a helyzet, mert 280 szövetkezeti munkacsoport élén aszszony áll. T dőszerű erről beszélni és nem árt egy kis figyelmeztető, hiszen most folynak a zárszámadások, az évzáró taggyűlések, melyeken megválasztják a szövetkezetek új vezetőit. Ragadjuk meg az alkalmat, köszörüljük ki azt a csorbát, amit eddig e téren ejtettünk s ne feledkezzünk meg arról, hogy a nők — úgy ahogy becsülettel helytállnak a munka bármely szakaszán — a vezetésben sem okoznak majd csalódást. Méry Ferenc JjtJ SZÖ 3 * 1960. február 4.