Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-17 / 47. szám, szerda

Az építőiparban is gyorsítsuk meg a munkásbárrendszer átépítését André Gertler hegedűestje Az építészetet általában két részre osztjuk: az ipari munkálatokra (az építőanyagok gyártására) és az épí­tészeti szerelési munkálatokra. E két ágazatban a termelési feltételek nem egyformák, ezért a munkésbérrend­szer átszervezésénél is figyelembe vesszük a termelési folyamatok kö­zötti különbséget (bértarifa-minősí­tési katalógus, bértarifa, teljesít­ménynormák). Az építészet ipari ágazatában már 1959 elejétől fokozatosan megkezdték az új munkásbérrendszer kísérleti alkalmazását, melyet 1960. május l-ig kell valamennyi építőipari üzemben bevezetni. Ezekben a napokban há­rom építészeti-szerelési vállalat dol­gozói készítik elő az új munkásbér­rendszer bevezetését. E három válla­lat tapasztalatait, később a többi épí­tészeti-szerelési vállalatok is fel­használják az új munkásbérrendszer bevezetésében. Az építészet ipari ágazataiban kö­rülbelül 23 000 munkást érint az új bérrendszer bevezetése. Ebből a számból február 1-vel már 12 786 munkást, azaz a munkások 55,3 szá­zalékát jutalmazták az új bérrend­szer szerint. Ha figyelembe vesszük, hogy tavaly valamennyi üzemben egész éven át folytak a szervezési előkészületek, úgy arra a vélemény­re jutunk, hogy e téren alaposan meg kell gyorsítani a munkát, mert alig három hónap áll rendelkezésre a kötelező határidőig. BE KELL TARTANI A HATÁRIDŐT A Szakszervezeti Szövetség Szlo­vákiai Bizottsága az Építészeti Meg­bízotti Hivatallal együtt arra törek­szik, hogy a gazdasági, valamint a szakszervezeti vezetők ugyanúgy, mint más fontos feladatoknál, most is együttesen szorgalmazzák az új munkásbérrendszer mielőbbi beveze­tését. A szakszervezeti funkcionáriu­soknak most az a feladatuk, hogy a munkásokkal, mesterekkel karöltve megteremtsék az új munkásbérrend­szer bevezetéséhez szükséges felté­teleket és hogy ellenőrizzék: a ve­zető gazdasági dolgozók részéről nem történik-e önkényeskedés, vagy az alapszabályok megsértése. Első­sorban figyelembe kell venni a mun­kásoknak az üzemirányításra vonat­kozó ésszerű megjegyzéseit, hogy a műszaki-szervezési intézkedésekre vonatkozó és az újítási javaslatokat lehetőleg még az új munkásbérrend­szer bevezetésének előkészítési idő­szakában gyakorlatilag is megvalósít­sák. A párt és a szakszervezet bi­zottságai, csak azután adhatják be­leegyezésüket az új munkásbérrend­szer bevezetéséhez, ha minden te­kintetben jól előkészítik a feltétele­ket, ha a munkásokat felvilágosítják az új bérrendszer műszaki-gazdasági és politikai jelentőségéről. A válla­latok, üzemek vezetőségeinek, a ke­rületi szakszervezeti bizottságoknak, az üzemi tanácsoknak oda kell hat­niok, hogy május l-ig valamennyi építőipari vállalatnál áttérjenek az új munkásbérrendszerre. MILYEN A JELENLEGI HELYZET Az egyes vállalatok és a kerületek egyesített építőipari vállalatai pon­tos harmonogramot készítettek arra, hogy melyik üzemben hány munkás­nál vezetik be az új bérrendszert az elkövetkező hetekben. E harmonogra­mok alapján megállapíthatjuk, hogy a május elsejére kitűzött határidőt két kerület, a nyitrai és a kassai ponto­san betartja, mig a többi kerületek még májusra is terveztek bérátszer­vezést. A nyitrai kerületben 3992 dol­gozó közül már csak 329-nél, a kas­saiban 3342 közül 250-nél kell be­vezetni az új bérezést. Legjobb eredményeket a žilinai kerület érte el, itt február l-ig már a munkások 79 százalékát jutalmazták az új bér­rendszer szerint, míg a bratislavai kerületben a munkások 60,6 százalé­kánál vezették be az új bérezést. A Banská Bystrica-i és a prešovi kerületek részben lemaradtak az új bérrendszer bevezetésében, ezért itt sürgősen meg kell gyorsítani az elő­készítő munkákat és lerövidíteni a határidőt. E két kerületben leginkább arra kell nagy gondot fordítani, hogy már az előkészítő-szervező munkák folyamán fokozatosan csökkenjen azoknak a munkásoknak a száma, akiknél az új bérrendszer bevezetése esetleg alacsonyabb fizetést jelent. Ez főleg a losonci Szlovák Bazalt Kőbányákra, a žilinai Északszlovákiai Téglagyárra és a Kassai Téglagyárra vonatkozik. Erre persze csak azon esetekben kerül sor, ahol azelőtt indokolatlanul magasabb bért fizet­tek az elvégzett munkáért. LEGFONTOSABB A JŐ ELŐKÉSZÍTÉS Az új munkásbérrendszer beveze­tésének egyik legfontosabb feltétele az. hogy a műszakilag indokolt nor­mák teljesítéséhez minden előfelté­telt megteremtsünk, s hagy a tervet egyenletesen teljesítsük. A Prešovi Téglagyárban és a krásnai Prefa­gyárban nem érik el a teljesítmény­normák 100 százalékos teljesítését. E fogyatékosság kiküszöbölése a mű­szaki-gazdasági dolgozók feladata. Ugyanakkor arra is fel kel! figyelni, ha a teljesítménynormát az egyes üzemekben magasan túlteljesítik. Például a Zlaté Moravce-i téglagyár­ban 121,5 százalékra, a losonci Bazalt Kőbányák n. v. üzemeiben 120 szá­zalékra, a žilinai kőbányában 120,7 százalékra, a prešovi" kőbányákban 120,1 százalékra tervezték ez idén a teljesítmény-normák túlteljesítését. Az eddigi tapasztalatok azt mutat­ják, hogy azokban az üzemekben is, ahol kísérletképpen már bevezették az új bérrendszert, tovább kell tö­kéletesíteni a munkaszervezést, az új technikát, a munkafolyamatokat és azzal is törődni kell, hogy a ter­melékenység, valamint a munkások bére szüntelenül növekedjék. Azon kisszámú munkások esetében is, akik­nél csökkent a bér. arra kell töre­kedni, hogy megfelelő szakképzettség elnyerésével, a termelékenység növe­lésével, az új technika bevezetésével újra elérhessék a régi bér szintjét, sőt még ennél is többet kereshesse­nek. Az üzemi szakszervezeti bizottság­nak ügyelnie kell arra, hogy a mun­kásbérrendszer átszervezése közben előállott problémákat a szakszerve­zeti taggyűléseken valamennyi dol­gozó jelenlétében oldják meg. A szakszervezeti szövetség kerületi bizottságai, az üzemi bizottságok és a műhelytanácsok funkcionáriusainak a gazdasági vezetőkkel együtt min­dent meg kell tenniök, hogy az üze­mekben minél jobban előkészítsék az új bérendszer bevezetését, hogy meg­szüntessék a termelésben észlelt rendetlenséget és a helytelen bére­zést. A termelékenység növelését az építőanyagokat gyártó üzemekben csakis műszaki-szervezési intézkedé­sekkel, újítási javaslatokkal lehet el­érni. Ha pedig ezt elérjük, úgy az új munkásbérrendszer bevezetése — ugyanúgy mint a többi iparágban — az építőiparban is teljesíti küldetését s népünk kulturális és anyagi jólé­tének további növelését segíti majd elő. Ondrej Brázdovič, az Építőipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége Szlovákiai Bizottságának elnöke. ^ Február hónap második bérleti pestjén magyar származású hegedű­^ művészt üdvözöltünk a Szlovák Fil­harmónia hangversenydobogóján. A ^ Belgiumban élő André Gertler nem­zetközi rangot vívott ki magának az ^európai hegedűművészek között. Kü­lönösen a modern muzsika interpre­^tátoraként aratott világszerte elis­^ merést. Nálunk is bizonyságát adta, §hogy korunk zenéje hivatott tolmá­^csolóra talált benne. ^ Ha elsősorban arról akarunk beszá­imolni, ami ezen a hangversenyen rit­Š Közelebb az emberekhez Az ipolyfödémesi falusi pártszerve­zet bizottságának beszámolóját Bod­zsár Sándor elvtárs, a pártszervezet elnöke ismertette. Bevezetőjében a párt- és a tömegszervezetek kapcso­latával foglalkozott. Megállapította, hogy bár a tömegszervezetekkel meg­teremtették a szoros kapcsolatot, de a falu érdekeit szolgálja majd, ha a pártszervezet a jövőben még jobban elmélyíti az együttműködést a falu tömegszervezeteive! és irányítani fog­ja azok kommunista tagjait. A beszámoló többek között bírálta a falu CSISZ-szervezetének munkáját is és rámutatott, hogy a pártszerve­zetnek a jövőben nagyobb gondot kell fordítania a CSISZ-szervezet irányítá­sára. A falu fiataljainak túlnyomó része a szövetkezetben és az erdé­Vrátna dolina, a Kis-Fátra szíve Gyönyörű völgyek, vadregényes hegyoldalak, hegycsúcsok, szakadékok és eldugott barlangok tárulnak szemünk elé, ha felkeressük Jánošík világszer­te ismert szülőföldjét - a festői Vrátna környékét, melyet valóban a természet gyöngyeként dicsérhetünk. A Vrátna - Szlovákia egyik legpa­zarabb szépségű völgye sok lehetőséget ad kisebb kirándulásokra, de na­gyobb igényeket támasztó hegymászótúrákra is. A Vrátna völgye télen és tavasszal a sizök, a versenyzők és turisták hazája. (F. Kocian - CTK - felvétele) szetben dolgozik. S valóban jó mun­kát végez. A CSISZ-szervezet bizott­sága azonban megfeledkezett ezek politikai és kulturális neveléséről. Pedig ebben az esztendőben nagy fel­adatok várnak a falu fiataljaira. A szövetkezet — kísérletezés céljából — egy hektár területen kertészetet létesít s tovább folytatja a dohány­termesztést is. Dohányt tavaly ter­meltek első ízben. Megművelését és a kapásnövények ápolását túlnyomó részt a fiatalokra bízták. A beszámoló birálta a pártbizottságot is. Rámu­tatott arra is, hogy alig törődött a pártszervezet új tagjelöltekkel való megerősítésével, pedig sok az olyan fiatal, aki megérdemelné, hogy a párt tagja legyen. Dicséretet érdemelnek az EFSZ kommunista tagjai, akik a falusi párt­szervezet bizottságának segítségévei eredményesen segítették a szövetke­zet vezetőségét a gazdasági feladatok megoldásában, a szövetkezet gazdasá­gi eredményeinek elérésében, a közös gazdálkodás gondolatának megszilár­dításában Sok szó esett arról is, hogy már nem petróleumlámpa, ha­nem villanyvilágítás fénye szűrődik a falu szorgos dolgozóinak házaiból, ablakaiból s nemcsak rádió, de egyre több televíziós készülék van a falu­ban. A mezőgazdasági termelés növelé­sével kapcsolatban sok szó esett az elért eredményekről, de még több a hibákról, valamint azokról a felada­tokról, amelyek ebben az évben vár­nak megoldásra. Többek között a he­lyi nemzeti bizottság élére olyan tit­kárt akarnak választani, aki politi­kai és szakképzettségével elő tudja majd mozdítani a falu gyorsabb fej­lődését. Az ipolyfödémesi pártszervezet év­záró taggyűlése sokoldalúan foglalko­zott a párt és a kommunisták mun­kájával. Teljesítette küldetését. A párttagok azzal a szilárd meggyő­ződéssel távoztak, hogy munkájuk megjavításával hazánkban meggyor­sítják a szocializmus építésének be­fejezését. Adorján Zoltán, ípolyfödémes S André Gertler hegedűművész (J. He­rec felvétele) ^ka élményt jelentett, kivételesen az­fczal kell kezdenünk, ami „nem volt a ^műsorban". André Gertler két hang­-versenyt adott („A" és „B" bérlet­sorozatban) és második estjén a tel­|jes programon kívül meglepetéssze­rűen felvette műsorába Bartók Béla ^ Szólószonátáját, ami csakugyan ritka 5; és jelentős zenei eseménynek nevez­^hető. A Szólószonátát valószínűleg ^rendkívüli nehézsége miatt kevés mű­§ vész tűzi műsorra. Bratislavában ez­^ úttal először hangzott el. ^ A Bartók zenét nagyon nehéz né­ihány rövid szóval jellemezni. Nem % fülbemászó muzsikát hallunk, ez két­^ ségtelen. Nem andalító, nem tölt el ^ kellemes, boldog érzésekkel. Ezt a ^ zenét nem lehet feloldódva hallgatni, S inkább nyers erővel megragadja az tát. Havas s embert. Nem késztet könnyű, kedves gondolatokra, inkább felráz és meg­döbbent. Mintha Bartók a Szólószo­nátába beleöntötte volna mindazt, amivel a XX. század embere viasko­dik. Aki azonban vesz magának any­nyi fáradságot, hogy közelebbről megismerkedjen ezzel a nyugtalanító, izzó muzsikával, erős élménnyel lesz gazdagabb. Bartók Béla kialvó életének diadala és elégtétele volt, amikor Yehudi Menuhin 1944 novemberében New Yorkban előadta a szóló-hegedüszo­nátát. Egy ilyen szolóműnek egészen sajátos légköre van. Egyetlen szál hegedű, amely mindig bizonyos ki­egészítésre támaszkodik, egyszerre egyedül marad, teljes magára utalt­ságban, és mégis egy egész világot kell hiánytalanul megalkotnia. A mű­vész, aki megkísérli, hogy négy húron feltárja ezt a világot, nagy dologra vállalkozik. Gertlernek (aki egyéb­ként híres Bartók előadó) sikerült feltárnia a mű szellemi és zenei ará­nyait. Játéka magán viselte az érett­ség, a legkisebb részletekig átgondolt formálás, a zenei építkezés jegyét, de amellett érezhető volt a művész elő­adói egyéniségének intenzív részvé­tele, amellyel a perc ihletében is for­mál és kiteljesít. A Szólószonáta nemcsak zeneileg, technikailag is óriási feladat elé állítja az előadót, de Gertler számára a technikai ne­hézségek soha nem jelentenek bukta­tót. André Gertler érdekes ívet feszí­tett Bachtől (h-moll szonáta, előadá­sában a nagy mester líraibb oldala került előtérbe) Mozarton át (A-dúr szonáta, amely legkevésbé sikerült produkciója volt) egészen Bartókig. Leos Janáček sajnos igen ritkán hal­lott gyönyörű Hegedűszonátája je­lentette az est másik különleges csemegéjét. Befejezésül pedig egy fiatalon elhunyt francia komponista (született 1870-ben), Guillaume Le­keu dallamgazdag szonátáját hallot­tuk a hosszú, fárasztó műsor után is töretlenül friss, színes, telthangú előadásban. A legnagyobb elismerés hangján kell szólnunk Alfréd Holeček 'pro­fesszorról, a vendégművész szonáta­partneréről. Holeček érzékenyen il­leszkedő muzsikuspartnernek bizo­nyult. A „kíséret" kifejezés ebben az esetben tulajdonképpen helytelen, mert az előadott szonáták zongora­szólama általában meghaladja a kísé­ret fogalmát. Holeček professzor az egyes müvek szellemében elmélyedve • és ugyanakkor partnere felfogásához alkalmazkodva látta el nehéz felada­Márta I ÚJ szó Helytállnak az ifjak az izsai föltiművesszövetkezetben Csípős szél fújt reggel a Duna felöl. Az úton egy csopor fiatal lány jött szem­be. Lehettek 8—10-en. Az izsai EFSZ ifjú fejőnöi voltak. Ök már munkából jöttek. Arcukat pirosra csípte a hideg szél, de vidámak voltak. Mázán Zsófia és testvére Mária is köz­tük volt. Elmondták, hogy minden reggel ebben az időben járnak haza. Ilyenkor fejezik be munkájukat a tehenészetben. Nem ment jől a munka a tehenészet­ben, ezért a helyi EFSZ elnöke a CSISZ­tagok segítségét kérte a tehenek gon­dozásához. Kérelme megértésre talált. Nyolc leány és négy fiú jelentkezett a növénytermesztő és a kertészeti csoport­ból. Ifjúsági csoportot alakítottak. 102 tehén felett vállaltak védnökséget, ezeket gondozzák, etetik és fejik. Az elmúit napokban munkaértekezletet tartottak. Ezen az értekezleten kb. 70 sze­mély vett részt nemcsak Izsáról, hanem más EFSZ-ekből, s az állami birtokról is. Sok fontos és hasznos dolgot vitattak meg a munka állandó megjavítása érde­kében. Az értekezlet résztvevői megnézték az EFSZ tehenészetét. MindenUtt rend és tisztaság uralkodott. Az EFSZ vezetői di­cséröleg nyilatkoztak a fiatalok munkájá­ról, akik feladatukat lelkiismeretesen vég­zik. Kurucz Nándorné, Izsa NEMES CSELEKEDET Dunaszerdahelyen jelépül a rég óhaj­tott, korszerűen berendezett kórház, me­lyet hamarosan átadnak rendeltetésének, s mely az összecsatolandó három já­rás, vagyis a dunaszerdahelyi, somor­jai és nagymegyeri járás betegeit fogja kezelésben részesíteni. Mivel a nagyobb vérveszteségeknél vérátömlesztéssel segít a modern gyó­gyászat az arra rászorultakon, járá­sunkban is fokozottabb erővel indult meg az önkéntes véradók toborzásának akció­ja. Dióspatonyban az évzáró gyűlésen Brandl Sándor, a járási Vöröskereszt tit­kára elmagyarázta a: önkéntes véradók toborzásának fontosságát. A helyi funk­cionáriusok magukévá tették az ügyet, aminek meg is lett az eredménye. Rövid 2— i hét leforgása alatt 33 önkéntes vér­adó jelentkezett. Bakán az évzáró gyűlésen dr. Kubik ismertette a véradás szükségességét, an­nak jelentőségét, minek következtében 46 új véradó jelentkezett. Azonk'vül 160 új tagot is' szereztek a Vöröske­resztnek. Várkonyban a Vöröskereszt helyi szer­i verete agitációjának is meglett a hatása. i Nagy Erzsébet, a Vöröskereszt vezető l tag i a. iskolázot' önkéntes nővér kötele­zettségvállalást tett, hogy két ingyenes véradót szerez. Kötelezettségét teljesí­tette, mert meggyőző munkái u eredmé­nyeként jelentkezett véradásra tampert Lajos 36 éves és Kreös Zoltán 51 éves várkonyi lakos. Nemes cselekedetük pcl­dakévül szolgálhatna a község lakossá­, gának. KOMÄROMY DEZSÖNÉ, Dunaszerdaliely Teljesítik kötelezettség­vállalásukat A felszabadítás 15. évfordulója tiszteletére folyó munkaversenyben szép eredményeket értek el a "tor­nai mészégető-üzem dolgozói is. Kö­telezettségvállalásuk január hónapra eső részét égetett mészben 203 szá­zalékra, őrölt kavicsban 265 száza­lékra teljesítették. A munkaverseny eredményének könyvelhető el az is. hogy az üzem januári tervét mész­kőben 109,3 százalékra, őrölt kavics­ban 116,1 százalékra, mészben pedig 104,1 százalékra teljesítette s emel­lett betartotta a többi ellenőrző mu­tatószámot is. A munksversenyber az üzem valamennyi alkalmazottja részt vesz és az üzem kötelezettség­vállalását 9 kollektív és 43 egyéni kötelezettségvállalás támasztja aiá. Nagy Olivér, Torna ÚJ SZft 5 * 1960. február 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom