Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-17 / 47. szám, szerda

BHILÄI a megbonthatatlan szovjet-indiai barátság jelképe Hruscsov elvtárs beszéde a bhilai kohászati üzemben MINI MAR TEGNAPI SZÁMUNK­BAN JELENTETTÜK, HRUSCSOV ELV­TÁRS HÉTFŐN DÉLELŐTT ÖTVEN­EZRES NAGYGYŰLÉSEN BESZÉDET INTÉZETT A BHILAI KOHÁSZATI KOMBINÁT DOLGOZÓIHOZ ÉS A LAKOSSÁGHOZ. SZAVAIT VIHAROS LELKESEDÉSSEL FOGADTÁK. Miniszter úr! igazgató úr! Tisztelt bhilai indiai munkások, technikusok és mérnökök! Drága hazámiiai ­szovjet munkások és szakemberek! Engedjék meg, hogy anyanyelvü­kön üdvözöljem önöket, mert hinduk, oroszok és ukránok találkoztak ma itt gyűlésünkön. Az indiai munkásoknak és szakem­bereknek azt mondom: „Namaszte!" Az orosz elvtársaknak „Zdravszt­vujtye!". az ukránokat pedig hagyo­mányos szavakkal köszöntöm: „Zdo­rovenki buli!" (Taps. éljenzés. „Zdorovenki bu­li, Nyikita Szergejevics!") Engedjék meg, hogy mindenek­előtt szívem mélyéből megköszönjem önöknek a meleg fogadtatást, szívé­lyes vendégszeretetüket és nagy örömünket, melyet az üzem mérnö­kei és munkásai életének megisme­rése felett érzünk. Fogadtatásunk­ban a szovjet nép — az Indiai Köz­társaság nagy népének hű és önzet­len barátja — iránt táplált őszinte érzelmeik megnyilvánulását látjuk. (Taps.) Nagy örömmel fogadtuk kedves meghívásukat, hogy látogassunk el a bhilai kohászati kombinátba, mert üzemük országaink megbonthatatlan barátságának és együttműködésének a jelképe, és ugyanakkor itt nagyon fényesen kirajzolódnak a jövő Indiá­jának — a fejlett ipari hatalomnak körvonalai. Valóban, ha elnézzük az üzem épületeit, a kohászok városká­ját. melyet ott emeltek, ahol a közel­múltban csak kopár pusztaság terült el, ha elbeszélgetünk a bhilai üzem munkásaival és mérnökeivel, egyre világosabb képet nyerünk India jö­vőjéről. Mély megelégedéssel látjuk az in­diai nép életében bekövetkezett óriá­si változásokat és örülünk annak, hogy a független India arculata szin­te napról napra változik. Négy év telt el azóta, hogy először jártam gyö­nyörű hazájukban. Ez alatt az idő aiatt nagy sikereket arattak. Ott, ahol még tegnap néptelen, üres pusz­ták terültek el. ma épülő új üzemek és gyárak állványzata emelkedik a magasba, kigyullad az erőmüvek fé­nye, új vasutak épülnek, új mezőgaz­dasági farmok létesülnek. így halad ma előre India. Az Indiai Köztársa­ság kormánya, melynek élén a nem­zeti érdekek képviselője, igen tisz­telt Nehru miniszterelnök úr áll, helyesen tűzte ki célul nagy ipari központok építését, melyek megerő­síthetik az ország gazdasági függet­lenségét, fejleszthetik egész gazda­ságát és emelhetik a nép életszín­vonalát. A nagy iparvállalatok a gyarmati függőség alól felszabadult hazájuk újabb gazdasági haladásának szem­mel látható hajtásai. Még hosszú, nagyon nehéz harcok útját kell megtenniök, hogy felszá­molják a gyarmati rendszer szomorú örökségét, hogy jobb életet teremt­senek. A volt gyarmatok és félgyar­matok népei szabadságának kivívása csupán az első lépés az igazi önál­lóság felé. Fejlett hazai gazdaságot kel! teremteniük, hogy kiharcolják teljes függetlenségüket. Minden ország sikeres gazdasági fejlődésének feltétele az iparosítás. Ezt saját tapasztalatainkból is jól tudjuk. A szovjet hatalom nagyon elmaradt gazdaságot örökölt a bur­zsoá földbirtokos rendszertől. A régi Oroszországban csak úgy, mint ma a tőkés rendszer számos országában, nagy volt a nyomor. Söt a világreak­ció arra kényszeritette a szóvjet ál­lamot, hogy körülbelül 20 évet rá­kényszerített háborúkra, majd a népgazdaság helyreállítására veszte­gessen el. Ám a szovjet nép a kommunista párt és a szovjet kormány vezeté­sével történelmileg rövid időn belül felemelte életszínvonalát. Ma már nagy távlatok állnak előttünk. Ha­zánk 10 — 12 éven belül az egy lakos­ra jutó termelés viszonylatában a vi­lág első helyére kerül. A Szovjetunió az az ország lesz, melyben világvi­szonylatban legmagasabb lesz a nép anyagi életszínvonala és legrövidebb a munkaidő. Amikor az önök országa más ázsiai és afrikai országokhoz hasonlóan le­rázta a gyarmati uralom igáját, ki­vívta szabadságát és függetlenségét — elszánt harcot indított a népgaz­daság megteremtéséért. népének jobb életéért. Sok nyugati közgazdász aírt állít­ja, hogy az Indiához hasonló orszá­gok inkább mondjanak le az ipari fejlődésről és a jövőben inkább a mezőgazdasági termelésre s egyes ásványi nyersanyagfajták termelésé­re összpontosítsák törekvésüket, é termékeket aztán olcsó áron szál­lítsák külföldre, onnan pedig három­szoros áron iparcikkeket és beren­dezéseket hozzanak be. Ezek az „el­tétetek" azt a célt követik, hogy szentesítsék a monopoltőke törekvé­sét, hogy örök időkre megőrizze a gyarmaturalom idején létrejött rend­ellenes munkamegosztást, mely száz­milliókat nyomorra kárhoztat. Mindig elleneztük az ilyen „el­méletéket" és úgy véltük, hogy min­den ország rendelkezhet, — s kell is hogy rendelkezzék — nagyon fej­lett saját iparral, mely az állam füg­getlenségének fő alapja. (Taps.) A szovjet nép megérti és magáé­nak tekinti Indiának azt a törekvé­sét, hogy fejleszteni akarja hazai iparát. További sikereket kívánunk önöknek ezen a nehéz, de dicső úton. (Taps.) Csak az iparosítás teszi lehetővé a gyarmaturalom hibájából gazdasági fejlődésükben elmaradott országok népeinek, hogy leküzdjék elmara­dottságukat és fejlődésnek indulja­nak. Drága barátaim! Hazánk történelme igazolja, hogy az ipari fejlődés fő és döntő fel­tétele a belső erők és tartalékok mozgósítása. Mint tudják, a Szovjet­unió nélkülözni tudta az idegen se­gítséget és leküzdötte az útjában álló összes nehézségeket. Ezt nem azért vállaltuk, mert nem akartunk külföldi segítséget, hanem azért, mert senki sem akart nekünk segíteni, söt az imperialista államok hazánk elpusztítására törekedtek. Fegyveres beavatkozást szervez­tek ellene, pénzügyi és gazdasági blokád alá vették. A szovjet nép le­gyűrte az útjába tornyosuló összes nehézségeket és akadályokat, nagy sikereket aratott gazdasági fejlődé­sében, s ma feladatul tűzte ki az Amerikai Egyesült Áilamok utóiéré­sét az ipari termelésben. (Taps.) Az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok a segítséget illetően sok­kal kedvezőbb helyzetben vannak, mint negyven évvel ezelőtt a Szov­jetunió volt. Ma új jelenség tünt fel a nemzetközi életben: a fejlett ipari országok részéről az önálló fejlődés útjára tért országoknak nyújtott gazdasági és műszaki segítség. Nem­régen még híre-hamva sem volt e jelenségnek. Persze nem azért, mert az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok nem éltek nyomorban és ínségben. Helyzetük bizonyos mértékben rosz­szabb volt, mint ma. De ezek az or­szágok jogfosztottak voltak és nem hallathatták hangjukat. Ezenkívül az pgvetlen szocialista állam, a Szovjet­unió még nem rendelkezett kellő gazdasági erővel, hogy érezhetően segíthesse az elmaradott országo­kat. A szocialista világrendszer meg­alakulásának és rohamos fejlődésé­nek világtörténelmi győzelme, a gyarmatbirodalmak felbomlása, a szocializmus és a kapitalizmus világ­versenye tűzte a világpolitika napi­rendjére az elmaradott országok megsegítésének kérdését. Ám nem minden segítséget tart­hatunk reális segítségnek, melyet a gazdasági függetlenségükért harcba indult országoknak nyújtanak. A legutóbbi évek tapasztalataiból világosan kitűnik, hogy az elmara­dott országok megsegítésének prob­lémáját világviszonylatban két el­lentétes szempontból kezelik. A Szov­jetunió és a többi szocialista állam arra törekszik, hogy az elmaradott országokkal folytatott gazdasági és műszaki együttműködés elősegítse a volt gyarmatok és félgyarmatok gyors fejlődését, hogy megszilárdít­sa a nemzeti függetlenséget. Nyuga­ton azonban egyesek az új gyarmati politika eszközéül a monopoltőke ér­dekei biztosításának és a világ ellen­séges csoportosulásokra való politi­kai megoszlásának elmélyítésére használják fel „segítségüket". Az önök országa nagy lehetőségek­kel rendelkezik a gazdaság és kul­túra fejlesztésében, a nép életszín­vonalának emelésében. Éppen ezért azok, akik fékezték és ma is fékezni akarják India és a gyarmaturalom alól felszabadult országok gazdasági fejlődését, felsülnek. Ezek az em­berek arra számítanak, hogy köz­szükségleti cikkek szállításával nyúj­tanak gazdasági „segítséget" a ne­vezett államoknak. Ám az ilyen áru­cikk gyorsan elfogy és az, aki Ilyen „segítségben" részesül, kénytelen új­ra kérni, aki pedig a színleges segít­ségnyújtás címén mesebeli összege­ket keres a szállításokon, gazdasági függőségben tartja az elmaradott országok népeit. Mi inkább igazi se­gítséget nyújtunk úgy, hogy a gyar­maturalom alól felszabadult orszá­gok rövid időn belül kifejleszthessék saját gazdaságukat és maguk termel­hessenek közszükségleti cikkeket. Azt akarjuk, hogy ezeknek az or­szágoknak népei kifejlesszék saját gazdaságukat, nemzeti kultúrájukat, hogy ezek az országok gyorsabban haladjanak előre fejlődésükben és ne függjenek más államoktól. A Szovjetunió, valamint az ázsiai és afrikai országok gazdasági és mű­szaki együttműködésének alapja az őszinte segltenivágyás, hogy támo­gassuk ezeket az országokat az el­maradottság, a nyomor, a betegségek és az írástudatlanság elleni küzdel­gépeket, a legkorszerűbb hazai szer­kesztésű berendezést szállítottuk kí­nai testvéreinknek. Az indiai kormány helyesen dön­tött, amikor elhatározta, hogy évi 2 és félmillió tonnára emeli az üzem acélgyártását. (Taps.) Lehet, hogy még jobban megjön a kedve és cél­szerűnek fogja tartani, hogy még jobban fokozzák üzemük acélgyártá­sát. Mi magnyitogorszki kohászati kombinátban a fémgyártást évi 6 millió tonnára növeltük, most pedig 12 millió tonnára akarjuk növelni. Igy sokkal olcsóbb: kisebb beruhá­zással, az üzem kapacitásának növe­lésével lényegesen fokozhatjuk a termelést. sára.' Tehát az energetikai szénből nyert koksz gyártása csak előnyös lehet az indiai gazdaság fejleszté­sére. Azt hiszem, nemsokára India nem­csak kielégíti hazai fémszükségle­teít, hanem a világpiacon is megveti a lábát és sikeresen versenyezhet a többi országokkal, mert kitűnő ércé­ből jóminöségű fémet fog a legol­csóbban gyártani. Az emberiség ma számos nagy, töb­bek között energetikai felfedezés előtt áll, amikor a tudósok az atom­és hidrogénenergia felhasználásával bizonyára rövid időn belül rendkívül olcsó villanyáramot fognak tudni fej­leszteni. Ez lényegesen meggyorsít­hatja a gazdasági fejlődést és műsza­ki haladást. A szovjet emberek a különböző tár­sadalmi rendszerű országok nemzet­közi együttműködése szemléltető pél­dájának, a lenini békeszerető politika helyessége cáfolhatatlan bizonyíté­kának, a Szovjetunió s a szabadságuk és függetlenségük megszilárdításáért küzdő népek gazdasági együttműkö­dése példaképének tartják az önök pompás üzemének felépítését. A Szovjetunió számos indiai ipari nagyvállalat építésében vesz részt. A bhilai üzemen kívül nehézgépipari, bányagépgyártó üzemek, a korbi és más szénfejtő- és feldolgozó vállala­tok építésében is részt vesz, melyek jelentős szerepet játszanak országuk gazdasági fejlődésében. Ismeretes, hogy a Szovjetunió másfélmilliárd rubel hosszúlejáratú hitelt folyósított az indiai kormánynak a harmadik öt­éves terv támogatására. (Taps.) Drága barátaim! A Szovjetunió né­oei az Indiai Köztársaság népeivel egyetemben békés alkotó munkát fej­tenek ki. Ezt bizonyítja a világ első atomerőmüvének felépítése, a Föld mesterséges bolygóinak és a Holdat elért űrrakétáknak kilövése, az atom­meghajtású hatalmas Lenin jégtörő építése, hazánk fegyveres erői lét­számának 1 200 000 fővel történö újabb egyoldalú leszállítása, melyet a Szovjetunió Legfelső Tanácsának legutóbbi ülésszaka határozott el, a többlépcsős szovjet ballisztikus óriás­rakéták közelmúltban történt sikeres kilövése. A hidegháború észlelhető enyhülése ma örömmel tölti el a szovjet embe­reket, akik készek mindent megtenni azért, hogy az államok egymásközti viszonyában megszűnjék a félelem, és gyanúsítgatás, hogy a népek jószom­szédi kapcsolatokat teremtsenek egy­más között. Amikor megtekintettük üzemüket, szovjet elvtársaink azt mondták, hogy itt Bhilaiban jóbaráti kapcsolatok alakultak ki a szovjet és az india! emberek között a termelésben és mindennapi életükben is. Tegnap örömmel néztük végig az együtt nö­vekvő és a kölcsönös tisztelet szelle­mében együtt nevelkedő indiai és szovjet gyermekek szép előadását. Ezzel kapcsolatban szeretnék rámu­tatni szakembereink és munkásaink nagy és önfeláldozó munkájára, az indiai esaládokkal jó szomszédokként megbarátkozott családjaik nemes sze­repére. Ennek így kellett történnie. A szovjet emberek a többi népek iránti tisztelet szellemében nevel­kednek. Őszintén óhajtjuk és arra törekszünk, hogy ne csak mi, hanem a világon minden ember jóbarátság­ban éljen. (Viharos taps.) Éljen és virágozzék a szovjet-In­diai barátság és együttműködés! (Vi­haros taps.) A bhilai üzem melege mindenkor hevítse népeink viszonyát! (Viharos taps.) Szilárduljon a világbéke! (Viharos, hosszan tartó taps, felkiáltások.) „Na­maszte!" Hruscsov elvtárs Kalkuttában Kalkutta (ČTK) - Mint már jelen­tettük, Nyikita Hruscsov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke hét­főn alkonyatkor Kalkuttába, India legnagyobb ipari központjába érke­zett. Százezrek szegélyezték a repü­lőtértől a kormányzó-rezidenciáig vezető 15 kilométeres utat, hogy lát­hassák és üdvözölhessék Hruscsov elvtársat. Öriási volt a tömeg lelkese­dése, amikor Hruscsov elvtárs nyitott autóban Naidu asszonnyal, Nyugat­Bengáíia kormányzójával és Roy fő­államminiszterrel együtt elhaladt. Naidu asszony, Nyugat-Bengália kormányzója este vacsorát adott a vendég tiszteletére. A vacsorán részt vett Gromiko külügyminiszter, Mihaj­lov művelődésügyi miniszter és más szovjet személyiségek. Naidu asszony és Nyikita Hruscsov pohárköszöntőt mondtak. NYIKITA HRUSCSOV február 11-én megtekintette a delhi mezőgazdasági világkiállítást. A képen Hruscsov elvtárs Nehru miniszterelnök kíséreté­ben Aldabergennel, az Alma Ata-1 Sztálin-kolhoz elnökével beszélget. (Telefoto ČTK-TASZSZ) műkben. Lenin, a szovjet állam ala­pítója, már az Októberi Forradalom előtt kijelentette, hogy minden erő­feszítést megteszünk, hogy összeba­rátkozzunk és szövetkezzünk a mon­golokkal, perzsákkal, indiaiakkal és egyiptomiakkal, hogy igyekezni fo­gunk önzetlen kulturális segítséget nyújtani ezeknek a nálunk is elma­radottabb és elnyomottabb népek­nek. A Szovjetunió politikájában követ­kezetesen szem előtt tartja Lenin útmutatását. Nemzetközi kötelessé­günknek tartjuk, hogy segítsük a gyarmatosítók politikai uralmát meg­döntő népeket, hogy segítsük őket a függőség láncának végleges lerá­zásában, gazdasági elmaradottságuk felszámolásában, a társadalmi hala­dás és felvirágzás elérésében. Az ázsiai és afrikai országokkal foly­tatott gazdasági és műszaki együtt­működésünk észszerű folytatása an­nak a testvéri támogatásnak, ame­lyet mindig következetesen megad­tunk a leigázott népek antiimperia­iista felszabadító mozgalmának. Ennek bizonyítéka a Szovjetunió és az Indiai Köztársaság szilárduló és kibontakozó gazdasági és mű­szaki együttműködése, mely a bhilai kohászati üzem építésében nyilvá­nult meg a legszembetűnőbben. (Taps.) A szovjet emberek örömmel ve­szik tudomásul, hogy a bhilai üzem építésében, vagyis az önök orszá­gának ipari fejlesztésében a testvé­ri Indiának nyújtott segítségükkel nagy és nemes ügyet szolgálnak. Önök felépítették és üzembe helyez­ték a bhilai kohászati kombinát évi egymillió tonna acél kapacitású első részlegét. Igen mély benyomást tett rám üzemük, amikor tegnap megszemlél­tem. Valóban a legkorszerűbb ko­hászati mű. Az indiai munkások és mérnökök, akikkel az egyes részle­gekben elbeszélgettem, büszkén han­goztatták, hogy üzemük India leg­jobb kohómüve. (Taps.) A szovjet munkások és szakemberek, akik se­gítették indiai barátainkat az üzem építésében, most pedig' a termelés elsajátításában, szintén mondogatták, hogy az önök üzeme jobb sok más kohómünél. Ez törvényszerű valami, mert a bhilai üzem építésében a korszerű kohászat legújabb vívmá­nyai érvényesültek. De a következő üzem, melyet építeni fogunk, még ennél is jobb lesz. (Taps.) Ez na­gyon is érhető, mert a tudomány és technika állandóan előrehalad, ál­landóan tökéletesebb lesz. Sok ré­gebben épült üzemünk most elma­rad a szovjet szabadalommal, szov­jet berendezéssel más országokban épített üzemek mögött. A Kínai Népköztársaságban például az első ötéves terveink idején épült szov­jet autógyáraknál korszerűbben be­rendezett és állandóan ellátott autó­gyárat építettünk. A legkorszerűbb Üzemük távlati fejlesztési tervei­vel kapcsolatban szeretnék néhány szót szólni a tűzálló anyagok gyár­tásáról. Az itt dolgozó szovjet szak­emberek úgy tájékoztattak, hogy In­dia külföldről hoz be tűzálló anya­got, pedig kiváló nyersanyaga van tűzálló anyagok gyártására. Bizonyá­ra ez egyik további megoldandó fel­adatuk. Kérem, ne vegyék szavaimat bel­ügyeikbe történő beavatkozásnak. Nagyon jól tudom, hogy ez az in­diai kormány~ügye. (Derültség a je­lenlevők körében). Barátian azt sze­retném mondani önöknek, hogy ez nagyon fontos termelés, mert tőle függ a nagyolvasztók és martinke­mencék üzemeltetése. Nagyon fon­tos, hogy jó tűzálló anyaggal rendel­kezzenek. Ha pedig van Indiának jó nyersanyaga, miért ne vezesse be a tűzálló anyagok gyártását? Nagyon örülök, hogy meglátogat­hattam üzemüket, megismerhettem munkájukat és életüket. Ittlétem az önök körében ifjúságomat juttatta eszembe, amikor apámmal együtt a Donyec - medencében dolgoztam. (Taps.) Ott is nagy hőség szokott lenni. Amikor tegnap megtekintettük az üzemet, kéményeivel, nagyolvasztói­val és martinkemencéivel, kokszolói­val s többi jellegzetes gigászi épít­ményeivel- hazánk déli részének egyes üzemeire emlékeztetett. Engedjék meg, hogy a szovjet nép és a szovjet kormány nevében jó­kívánataimat fejezzem ki az indiai népnek, az Indiai Köztársaság kor­mányának és önöknek, drága bará­taim, hogy felépítették ezt a pom­pás vállalatot és lényegesen hozzá­járultak köztársaságuk ipari fejlesz­téséhez. (Hosszan tartó taps.) Néhány szót szeretnék szólni In­dia további ipari fejlesztésének táv­latairól. Hazájuk óriási, 60—70 szá­zalék vasat tartalmazó kiváló ércle­lőhelyekkel rendelkezik. A szakembe­rektől megtudtam, hogy óriási te­rületekre terjednek ki e vasérclelö­helyelc. Tehát gazdag vasérckészle­tekkel rendelkeznek, melyekben nagy lehetőségek rejlenek hazai kohásza­tuk fejlesztésére. Igaz, hogv India e téren is nehéz­ségbe ütközik, mert eddig csak kor­látozott kokszolható szénlelőhelye­ket fedeztek fel. Ám sok energe­tikai szenük van. Ha a tudósok ipar­kodni fognak, kétségtelenül kidol­gozzák majd az energetikai szén­ből nyert koksz gyártási technoló­giáját. Ügy vélem, hogy a kokszol­ható szén hiánya nem éppen nega­tív, sőt pozitív tényező, mert az energetikai szénből nyert koksz gyártása hozzájárul a vegyiipar fej­lesztéséhez és így a kokszgyártás már nem fő. hanem melléktermelés lesz. Más termékek lesznek fonto­sak, melyek kellő nyersanyagot biz­tosítanak a közszükségleti cikkek, műtrágya és egyéb cikkek gyártá­JjtJ SZÖ 3 * 1960. február 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom