Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-15 / 14. szám, péntek

\ A leszerelés a nemzetek közötti béke és barátság megszilárdításának útja (FolvtatSs az 1. oldalról) zetes fejlesztéséről, s arról beszélt, hogyan vonják be a dolgozók leg­szélesebb tömegeit az állami, gazda­sági és kulturális építés irányítá­sába. A társadalmi szervezetek egyre fokozottabban töltik be az állam funkcióit. Ezt bizonyltja többek kö­zött a Szovjetunió belügyminiszté­riumának megszüntetése és hatáskó­rének a köztársaságokra és a helyi hatalmi szervekre való ruházésa. Külföldön már senki sem vonja kétségbe a- Szovjetunió gazdasági fejlődésének gyors ütemét. Csak ar­ról vitatkoznak, mennyivel gyorsab­ban halad előre a Szovjetunió, mint az USA és mikor éri utói az Egye­sült Államokat. Szilárd meggyőződésünk, hogy a békés gazdasági versenyben a ha­ladóbb és életképesebb szocialista rendszer fog győzni. Az SZKP XXI. kongresszusán jó­váhagyott hétéves terv a kommu­nista társadalom kibontakozó építé­se korszakának első szakaszát képe­zi. Most részletesebben kidolgozhat­juk 15-20 évre előre a Szovjetunió népgazdaságfejlesztési távlati tervét. E távlati terv egyúttal a Lenin ál­tal kitűzött történelmi feladat meg • valósításának terve lesz — az egész ország villamosításának .befejezése. E terv a kommunista társadalom ki­bontakozó építése programjának fő alapja lesz. Nyikita Hruscsov a továbbiakban a jelenlegi nemzetközi helyzetről be­szélt és kijelentette, hogy az utóbbi időben a nemzetközi helyzet szemmel láthatóan javult. A háborús veszély fellegei oszladoznak, bár nem olyan gyorsan, mint szeretnénk. Enyhül a nemzetközi kapcsolatokban érezhető feszültség, egymás után érik veresé­gek a hidegháború követőit. Ez most a fejlődés általános irányzata. Már pozitív eredményeket ért el a Szovjetuniónak az az igyekezete, hogy a nemzetközi feszültség enyhí­tése céljából hívják össze a keleti­és nyugati kormányfők értekezletét. A Szovjetunió hő vágya, hogy a kü­szöbönálló csúcsértekezlet hasznos és eredményes munkát végezzen. Szilárd meggyőződésűnk: ha a tár­gyalófelek kölcsönösen tiszteletben tartják érdekeiket és hajlandók lesz­nek együtt keresni a megegyezés út­ját, saját érdekeiknek és a béke megszilárdítása érdekeinek megfe­lelően oldhatnak meg minden ége­tő és bonyolult vitás kérdést. Az elsőrendű kérdések között Nyi­kita Hruscsov a teljes és általános leszerelés problémáját, a német bé­keszerződés megkötését, Nyugat­Berlin szabad várossá nyilvánításá­nak kérdését, az atom- és hidrogén­fegyverkísérletek betiltását, valamint Kelet és Nyugat viszonyát említette. „Javasoltuk, hogy elsősorban ezeket a kérdéseket tűzzék a küszöbön ál­ló csúcsértekezlet napirendjére." Hruscsov elvtárs megjegyezte: tel­jesen alaptalan az az aggodalom, hogy a nagyhatalmak megegyeznek egymás között és figyelmen kívül hagyják a kis országok érdekeit. Ami a szovjet kormányt illeti, sohasem volt és ma sem szándéka más álla­mok háta mögött tárgyalni a közvet­lenül érdekeiket érintő kérdésekről. Olyan kísérlet, hogy valamelyik ál­lam egyoldalú előnyökhöz jusson más államok rovására, ellentétben állna az összeülő értekezlet céljaival. Az értekezlet eredményeinek a világbé­két kell szolgálni, ami azt jelenti: minden állam, a jiagy és kis ál­lamok szempontjából egyaránt ked­vezőeknek kell bizonyulniok. Hruscsov a továbbiakban kijelen­tette, hogy a Camp Davidban Eisen­hower elnökkel tartott összejövete­lek és őszinte, nagyon hasznos meg­beszélések, továbbá Macmillan mi­niszterelnökkel folytatott megbeszé­lései reményt keltenek, hogy a csúcs­értekezleten is a realizmus, a nyílt­ság és együttműködés szelleme fog uralkodni. Küszöbönálló franciaországi útjával kapcsolatban azt a reményét fejezte ki, hogy a látogatása és de Gaulle elnökkel folytatandó tárgyalása ked­vezően hat ki a szovjet-francia vi­szony javulására és az egész nem­zetközi helyzet alakulására. Sokat várhatunk Eisenhower elnök­kel való közelgő találkozásunktól; az elnök júniusban látogat hazánkba. A szovjet kormány reméli, hogy Moszkvában is érvényesül és sikere­sen teret hódít az a magasztos tö­rekvés, hogy bizalmat teremtsünk a Szovjetunió és az USA viszonyában, hisz erre törekedtünk Camp David­ban is. Nyikita Hruscsov kiemelte a veze­tő államférfiak személyes kapcsola­tainak nagy jelentőségét és említést tett Kiiment Vorosilov és más szov­jet államférfiak közelgő indiai és ne­páli útjáról, beszélt saját indonéziai útjáról, indiai, afganisztáni és burmai látogatásáról — melyre a j^evezett országok kormányainak meghívására kerül sor — továbbá Gronchi olasz köztársasági elnök februári szovjet­unióbeli látogatásáról. Reményét fe­jezte ki, hogy e látogatások megszi­lárdítják a Szovjetunió és a nevezett országok kapcsolatait és erősítik a világbékét. A feszültség enyhülésére kedvező irányzatok alakulnak ki a nemzet­közi életben, de a nagy nyugati or­szágokban, elsősorban a NATO-álla­mokban még mindig tevékenyek azok a befolyásos erők, melyek nem látják szívesen az államok viszonyának fel­melegedését, Kelet és Nyugat vezető áliamférfiainak személyes kapcsola­tát. Nyikita Hruscsov utalt Rocke­fellernek, New York állam kormány­zójának, Trumann volt elnöknek és Acheson volt államtitkárnak kijelen­tésére. Ez a három ember, — de nem csak ők, — a Camp David-i szovjpt­amerikai közleményben visszatükrö­ződő állásponttal merőben ellentétes szempontból nézi a nemzetközi kér­déseket. Trumann volt köztársasági elnök, Acheson volt államtitkár és ezek a „volt" emberek semmiképpen sem tudnak megszabadulni régi, ma már levitézlett erőpolitikájuktól, a „gán­csoskodás", az „elnyomás" politiká­jától, a „háború peremén táncolás' politikájától. A tőkés országok politikájában sok az ellentétes megnyilatkozás.- Ha fel­színre tör a nemzetközi együttmű­ködés irányzata, nyomban jelentke­zik egy másik irányzat, melynek cél­ja az államok közti viszony .kiéle­zése. Hruscsov elvtárs az USA kormá­nyának az atom- és hidrogénfegy­verkísérletek beszüntetésével kap­csolatos álláspontján, mint egyik jel­| legzetes példán világított rá az ' el­j lentétes irányzatokra. Ezzel kapcsolatban újra hangsú­lyozta: a szovjet kormány továbbra :s betartja kötelezettségét, hogy nem kezdi meg újra a kísérleti atom­robbantásokat, ha a nyugati hatal­mak sem cselekednek másképpen, hogy a lehető legkedvezőbb feltéte­leket teremtse meg a kísérletek be­szüntetésére vonatkozó egyezmény gyors kidolgozására. Ami a Szovjetuniót illeti, továbbra is keresni fogja a lehetőségeket a genfi értekezlet tárgyalásain felme­rült akadályok leküzdésére, minden­képpen törekedni fog arra. hogy már a közel jövőben aláírják az'atom­fegyverkíbérletek örök időkre való beszüntetéséről szóI5 egyezményt. „Ügy véljük, ha a tárgyalások ösz­szes résztvevői törekedni fognak a megegyezésre, akkor már ma meg­van erre minden lehetőség. A Szovjteunió kitart ama nézete mellett, hogy a levegőben, a földön, a f' .j mán s a víz alatt végzett mindenfajta atonr'egyverkísérlete'xet be kvíl szüntetni. Az utóbbi években sok nemzetközi esemény történt, melyek megerősí­tették a Szovjetunió és a szocialista országok nemzetközi helyzetét.*Mél­tán kijelenthetjük, hogy a szovjetál­lam dicső történelme folyamán ha­zánk védelme még sohasem volt olyan szilárdan biztosítva a meglepe­tésekkel és külső támadásokkal szemben, mint ma. A Szovjetunió so­hasem gyakorolt oly nagy befolyást a nemzetközi ügyekre, mint ma. A szovjetország, mint a béke bás­tyája még sohasem örvendett oly nagy tekintélynek, mint napjainkban. A világ erőviszonyát tekintve fö­lényben vannak a békeszerető álla­mok. A békét védő állarhok zárt so­raiban menetel a Szovjetunió, a Kí­nai Népköztársaság és a többi szo­cialista ország. Sok ázsiai, afrikai és latin-amerikai ország egyre aktívab­ban küzd a béke megszilárdításáért. A szovjet kormányfő hangsúlyoz­ta: az általános és teljes leszerelés az az egyenes út, melyen az embe­riség megszabadul a háború gyötrel­meitől. A Szovjetunió olyan egyezményt akar kötni az általános és teljes le­szerelésről, amely szilárd . biztosíté­kot adna arra, hogy egyetlen ország sem szegi meg leszerelési kötelezett­ségeit. Javaslataink feltételezik a le­szerelés egyes szakaszainak megfe­lelő hatékony nemzetközi ellenőrzés bevezetését. A leszerelés nemcsak valamelyik államnak, vagy államcsoportnak elő­nyös, hanem megnyitja a tartós bé­ke útját, minden ország és minden nép gazdasági fejlődésének útját. A termelőkapacitások átállítása békés célú termelésre lényegesen elősegíthetné a lakosság megadózta­tásának csökkentését, a belpiac ki­bővítését és azt, hogy többet for­dítsunk a népművelésre, egészség­ügyre és szociális biztosításra. Nyikita Hruscsov szerint a lesze­relés megoldását szolgáló egyik konkrét lépés a szovjet fegyveres erők második világháború után vég­rehajtott nagyarányú leszerelése és a más államok területén levő szov­jet katonai támaszpontok felszámo­lása. A szovjet fegyveres erők létszá­mát a legutóbbi 4 év folyamán ösz­szesen 2 millió 140 ezer fővel csök­kentették —, egyoldalúan. Kivonták a szovjet csapatokat a Román Nép­köztársaságból, lényegesen csökken­tették a Német Demokratikus Köz­társaságban, Lengyelországban és Magyarországon állomásozó, az érde­keltek között kötött egyezmény alap­ján elhelyezett szovjet csapatok lét­számát. Hruscsov adatokat említett, me­lyek azt tükrözik, hogyan változott a legutóbbi több mint 30 év folya­mán a szovjet fegyveres erők lét­száma. A polgárháború után a szov­jet kormány leszerelte és újjászer­vezte a hadsereg zömét, úgyhogy a vörös hadseregnek és haditengeré­szetnek 1927-ben 586 ezer főnyi le­génysége volt. Ez bizonyos mérték­ben az akkori nemzetközi helyzet következménye volt. » A japán imperializmus távol-ke­leti agressziója és a fasizmus ura­lomrajutása Németországban indo­kolta a szovjet fegyveres erők lét­számának növelését. 1937-ben már elérte az 1 millió 433 ezer főt, 1941­ben pedig 4 millió 207 ezer volt a szovjet fegyveres erők állománya. A hitleri Németországnak a Szov­jetunió ellen intézett hitszegő tá­madása és a négyéves háború ki­kényszerítette, hogy a Szovjetunió 1945 májusáig 11 millió 365 ezerre növelje fegyveres erőinek létszámát. A háború után nyomban végrehaj­tott leszerelés következtében a Szov­jetunió fegyveres erőinek létszáma annyira csökkent; hogy 1948 elején 2 millió 874 ezer főt tett ki. A Szov­jetunió lényegesen csökkentette fegyveres erőinek létszámát, remél­ve, hogy a nyugati hatalmakat is a béke és barátság megőrzésének esz­méi fogják vezérelni és ők is szilár­dítani fogják a Hitler-ellenes koalíció tagállamai között kialakult kapcsola­tokat. Am csalatkoztunk reményeink­ben. Amikor megalakult a nyugati ag­resszív NATO-tömb — ekkor a Szov­jetuniónak még nem volt atombom­bája — s minduntalan atomzsarolás­sal léptek fel, a Szovjetunió kényte­len volt növelni csapatainak létszá­mát. hogy a várható provokációkkal szemben megerősítse védelmét. 1955­ben 5 millió 763 ezer főnyi hadse­reggel rendelkezett. A szovjet fegyveres erők létszá­mát a további években csökkentet­ték, úgyhogy ma 3 millió 623 ezer főt tesz ki. Akárcsak a múltban, most is le­hetségesnek tartjuk, hogy egyolda­lúan és a tíztagú leszerelési bizott­ság, vagy más nemzetközi szervek tárgyalásainak kimenetelétől függet­i lenül ismét csökkentsük a szovjet fegyveres erők létszámát. Nyikita Hruscsov megvitatás és jó­váhagyás yégett a Legfelső Tanács elé terjesztette a szovjet kormány és az SZKP KB javaslatát, hogy to­vábbi 1 millió 200 ezer fővel csök­kentsék a szovjet fegyveres erők létszámát. Ha javaslatunkat elfogad­ják, hadseregünk és haditengerésze­tünk létszáma összesen 2 millió 423 ezer főt fog kitenni, — mondotta Hruscsov elvtárs. Ez tehát azt jelenti, hogy a szov­jet fegyveres erők létszáma kisebb lesz annál, amelyet 1956-ban a le­szerelési kérdés tárgyalásakor az USA, Anglia és Franciaország java­solt. E nagyhatalmak azt javasolták, hogy a Szovjetunió és az USA is 2 és félmilliós hadsereggel rendelkez­zék. A szovjet fegyveres erők újabb létszámcsökkentésének kérdését ala­posan és sokoldalúan megvizsgáltuk, i Mindent reálisan megfontoltunk: megfelelő védelemmel rendelkezünk. A javasolt intézkedések helyessé­géről való meggyőződésünk arra épült, hogy a szovjetország, az egész népgazdaság a rohamos fejlődés ko­rát éli, s megbonthatatlan a szovjet társadalom erkölcsi-politikai egysé­ge. A szovjet tudósok, mérnökök és munkások lehetővé tették,' hogy olyan fegyverfajtákkal szereljék fel hadseregünket, amilyeneket az em­ber eddig még nem ismert: atom-, hidrogén-, rakéta- és más korszerű fegyverrel. Éppen gazdasági fejlődésünk és tudományos műszaki sikereink te­remtették meg a fegyveres erők to­vábbi létszámcsökkentésének feltéte­leit. Ezenkívül a béke szilárd oltal­mának, a hatalmas szocialista tábor­nak erősödését és fejlődését tartjuk szem előtt. A Szovjetunió most a lenini esz­mék győzelme, a szocializmus fel­építése és a kommunista építés to­vábbi sikeres kibontakozása alapján minden téren tovább halad előre. E sikerek lehetővé tették, hogy a honvédelmi ipar tudósai, mérnökei és munkásai a tudomány és a tech­nika legújabb vívmányainak megfe­lelő újfajta, korszerű fegyvereket szerkesszenek. Ezért hazánk védelmi képességének gyengítése nélkül csökkenthetjük fegyveres erőink létszámát. A Szovjetunió kellő mennyiségű atom- és hidrogénfegyverrel rendel­kezik. Ha a tárgyaló felek nem egyeznek meg az atomfegyverek be­tiltásáról, kénytelenek leszünk foly­tatni gyártásukat. Persze jelentős kiadásokat kell fordítanunk e cé­lokra. Jelenleg azonban nem mond­hatunk le teljesen az atomfegyver gyártásáról: ezen elhatározás felté­tele az atomfegyverrel rendelkező ál­lamok megegyezése. A szovjet állam hatalmas rakéta­technikával rendelkezik. A légierők és a haditengerészet — a haditech­nika jelenlegi fejlődési fokát tekint­ve — elvesztette régi jelentőségét. Nem korlátozzuk, hanem pótoljuk e fegyvernemeket. A rakétatechnika ma úgyszólván teljesen pótolja a légierőket. Most lényegesen korlá­toztuk és valószínűleg a jövőben to­vább korlátozzuk, sőt teljesen be­szüntetjük a bombázógépek és más elavult haditechnika gyártását. A ha­ditengerészetben egyre nagyobb je­lentősége van a tengeralattjáróknak. A Szovjetunió fegyveres erőit je­lentős mértékben rakéta- és nukle­áris fegyverrel szereltük fel. Töké­letesítjük e fegyvereket, s betiltá­sukig folytatjuk korszerűsítésüket. A szovjet hadsereg ma olyan har­cászati eszközökkel és ütőképesség­gel rendelkezik, amilyennel sohasem rendelkezett egyetlen más hadsereg sem. Annyi nukleáris, atom- és hid­rogénfegyverünk s megfelelő meny­nyíségű rakétánk van ahhoz, hogy e fegyvereket az esetleges támadó területére eljuttassuk, hogy ha va­lamilyen őrült rátámadna államunk­ra vagy más szocialista államra, a támadó országot, vagy országokat a szó szoros értelmében elsöpörnénk a föld színéről. A szovjet emberek békében és biztonságban élhetnek. A szovjet hadsereg korszerű fegyverzete ga­rantálja hazánk teljes biztonságát. Igyekszünk megtartani előnyünket a rakétafegyver fejlesztésében és megőrizni vezető szerepünket e té­ren, amennyiben nem jön létre nem­zetközi leszerelési egyezmény. A szovjet kormányfő kijelentet­te, hogy a nyugati hatalmak vezető képviselői még nem adták fel az erő­politikát és a háború peremén tán­colás politikáját. Ez irányban Aden­auer kancellár fejt ki különös ak­tivitást. A Szovjetunióval és a többi szocialista állammal szemben foly­tatott erópolitika azonban veszélyes kalandok útját jelenti a jelenlegi helyzetben. Az utóbbi időben egyre világosab­ban törekednek Nyugat-Németor­szágban a véres hitlerista rendszer tisztára mosására, sőt teljes rehabi­litására. A nyugatnémet városokban kitört legutóbbi fasiszta, antiszemita botrányok találóan jellemzik a reak­ció aktivizálódását. A világ közvéle­ménye már régen és jól ismeri csel­szövéseit. A Szovjetunió mindenkor a népek barátságának, a német néppel ápolt barátságnak híve volt és ma is az. Nagyon jó baráti kapcsolatokat te­remtettünk a Német Demokratikus Köztársasággal és nagyra becsüljük barátságát. Mindenképpen arra tö­rekszünk, hogy jó baráti kapcsolatok fűzzenek bennünket a Nyugat-Né­metországban élő németekhez is Felháborító azonban az NSZK kor­mányának, különösen Adenauer kan­cellárnak hidegháborút szító maga­tartása. Nyikita Hruscsov Adenauer leg­utóbbi nyugat-berlini kihívó hangú beszédéről a következőket mondotta: „Bizton állíthatjuk, hogy ha Nyugat­Németországban fölénybe kerülnének az eszeveszett fasiszták, akiket ma közel engednek a hatalomhoz és parancsnoki posztokon szervezik a Bundeswehrt és a NATO fegyve­res erőinek parancsnoki tisztségei­be is befurakodnak, ha ezeknek a fenevadaknak kedvük támadna átlép­ni országuk határait, nemcsak hogy Moszkváig és Sztálingrádig nem jut­nának el — mint a hitlerista tá­madás idején —, hanem saját terü­letükön tipornánk szét őket. Meglepő tény, hogy Franciaor­szág, Anglia és a hitleri igát saját bőrükön kipróbált államok is támo­gatják a NSZK háborús előkészüle­teit. Nyikita Hruscsov a továbbiakban hangsúlyozta, hogy ma újra időszerű az a feladat, melynek megoldását már oly régóta követeli a szovjet kormány: a békeszerződés megkötése mind két német állammal. A szovjet kopnány úgy véli, hogy a német kér­dés békés rendezése halasztást nem tűrő nemzetközi probléma, elsőrendű fontosságú kérdés. Ha ezzel kapcsolatban mégsem ko­ronázza siker a Szovjetunió törekvé­sét, a Szovjetunió az erre hajlandó többi álammal egyetemben a Német i Demokatikus Köztársasággal köti | meg a békeszerződést, tekintetbe véve az ebből származó következ­ményeket. A szovjet fegyveres erők létszá­mának újabb csökkentése semmikép­pen sem gyengíti a Szovjetunió ere­jét. A létszámcsökkentés nem akadá* lya annak, hogy megfelelő színvo­nalon tartsuk hazánk védelmi képes­ségét. Továbbra is minden szükséges eszközünk meglesz hazánk védelmé­hez, és ezt ellenségeink is nagyon jól tudják. Ha pedig nem tudnák, figyelmeztetjük őket, s nyíltan kije­lentjük: a fegyveres erők létszámá­nak mennyiségi csökkentésével nem gyengül ütőképességünk, ellenkező­leg, minőségük megsokszorozódik. A Szovjetunió fegyveres erőinek létszámcsökkentése évente körülbe­lül 16-17 miliárd rubel megtaka­rítást fog eredményezni. Nyikita Hruscsov ellenséges kohol­mánynak minősítette azt a felte­vést, hogy a Szovjetunió azért tö­rekszik a leszerelésre, mert a hét­éves népgazdaságfejlesztési terv teljesítése során nehézségekbe üt­közik. A fegyveres erők létszámcsökken­tésében nem gazdasági és költség­vetési gyengeség, hanem erőnk és hatalmunk tudata vezérel bennün­ket. Népünk békevágyát tartjuk szem előtt. A Szovjetunió azért csökkenti fegyveres erőinek létszámát, mert nem akar háborút, mert nem szán­déka senkit megtámadni, mert sen­kit sem akar veszélyeztetni, nem kö­vet hódító célokat. A fegyveres erők csökkentésével meg akarjuk mutat­ni, hogy hazánknak nincs agresszív szándéka, sőt a legmesszebbmenő békevágy hatja át. Hruscsov elvtárs ezután a szovjet fegyveres erők további tökéletesíté­sének távlatairól beszél. A kormány és a párt Központi Bizottsága most azzal a kérdéssel foglalkozik, hogyan térhetnénk át később a fegyveres erők megszervezésének területi rendszerére. Területi elv szerint ál­líthatjuk fel a katonai alakulatokat. Legénységük a termelőmunka meg­szakítása nélkül részesülne katonai kiképzésben. Szükség esetén a meg­felelő szállítóeszközök, repülőgépek és egyéb haditechnika lehetővé teszik, hogy hazánk területének tetszés szerinti pontján összpontosítsuk csa­patainkat. A Szovjetunió csökkentve fegy­veres erőinek létszámát, őszintén reméli, hogy más országok is köve­tik útját. Ha nyugati vetélytársaink nem lesznek hajlandók példánkat kö­vetni, csalódást keltenek minden népben. Természetesen a szovjet fegyveres erők létszámának csök­kentése után is törekedni fogunk az általános és teljes leszerelésről szóló egyezmény megkötésére a nyugati országokkal. A nemzetközi feszültség enyhítése érdekében tett egyoldalú szovjet lé­pések rendkívül mértékben kihat­nak és egyre nagyobb hatást gyako­rolnak a nemzetközi helyzetre. Feltételezhetjük, hogy a nyugati országok népei és közvéleménye fo­kozottabb nyomást gyakorolnak majd azokra a NATO-körökre, melyek nö­velni akarják a fegyveres erők lét­számát és a fegyverzet mennyiségét. Meg akarunk szabadulni és máso­kat is meg akarunk menteni a há« ború veszélyétől. Ki akarjuk küszö­bölni azokat a véletlen lehetőségeket, melyek a jelenlegi viszonyok köze­pette elkerülhetetlenül világháborúvá fajuló háborúba sodorhatják az em­beriséget. Ha megegyezünk a teljes és álta­lános leszerelésről, óriási eszközök szabadulnak fel, melyekből nagy se­gítséget nyújthatunk a gazdaságilag elmaradott országoknak. Nyikita Hruscsov kijelentette, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélése ma a nemzetközi élet valamennyi kérdése közül a legfontosabb. A leszerelésre épülő békés együtt­élésen át vezet a tartós béke fő útja, amelyen az emberiség megsza­badulhat a pusztító világháború ré­métől. A békés együttélés nem áb­ránd, hanem reális valóság, mely a mai világ két társadalmi rendszeré­nek - a szocializmusnak és kapi­talizmusnak fennállását tükrözi. Azzal az elhatározásunkkal, hogy újra csökkentjük fegyveres erőink létszámát, az emberiség legszentebb eszméit követő jó példát mutatunk. Az a nézetünk, hogy a békés fej­lődésben mindegyik rendszer mutas­sa meg előnyeit és hogy valamennyi állam népei maguk válasszák meg társadalmi rendszerüket. Beszéde végén Hruscsov elvtárs kijelentette: A szovjet nép bízik erőiben, gyö­nyörű kommunista jövőjében. A Szov­jetunió elszántan halad előre a kom­munista társadalom felépítésének útján és a jövőben is rendületlenül fogja védelmezni a népek békéjének szent ügyét. , tJJ SZÖ 2 * 1960. január 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom