Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)
1960-01-09 / 8. szám, szombat
A japán dolgozók folytatják harcokat pe felfogta. Csak az amerikai monopóliumokkal összeházasodott japán monopolisták és eszközük - a Kisikormány eltökélt szándéka, hogy keresztülviszik az új egyezmény aláírását és ratifikálását. Az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ez nem megy simán. A múlt év a biztonsági egyezmény felülvizsgálása elleni harc éve volt. Az egyre erősödő harcra jellemző, hogy országos méreteket öltött, hogy a kommunista és a szocialista párt programjának erre vonatkozó része megfelel a nagy tömegek különböző rétegei létérdekeinek, milliókat mozgósít. Álláspontjukat a szakszervezetek főtanácsa 30. rendkívüli kongresszusái nak határozata úgy fogalmazta meg, hogy az egyezmény felülvizsgálása annyi, mint az ország eladása az amerikaiaknak, az atomhalál útjának megnyitása. A parlament novemberi ülésének időjén lezajlott hatalmas tüntetések psdig azt bizonyították, hogy ezt már nemcsak a haladó politikai pártok és szervezetek, közéleti tényezők, hanem milliós tömegek is tudatosítják, akiknek szívügyük az ő és gyermekeik jövője. A TÁVLATOK Kisi már tavaly ígérte az új amerikai-japán biztonsági egyezmény nyélbeütését, majd ez év január 19-ét emiitette az aláírás időpontjául. Most, az új év elején eltekintett a pontosabb jóslatoktól. Annyit közölt sajtóértekezletén, hogy mielőbb rendezni akarja a kérdést. Ezt megelőzően terrorintézkedések sorát, köztük a hírhedt rendőrtörvényt is életbe akarja léptetni a már tizedik hatalmas országos akciójukra készütő tiltakozó tömegek ellen. Nem akarunk idő előtti jóslatokba bocsátkozni, azt azonban biztosan állíthatjuk, nem fog az olyan simán menni, ahogyan Kisi úr gondolja. Az egységes frontot képező tömegek akarata, melyet Hirosima és Nagaszaki ma is gyilkoló réme megacéloz, az az erő, mely végső fokon dönteni fog az egyezmény sorsáról. Szigorú bírája lesz. Csak egy út van Japán számára, hogy megmeneküljön a nemzeti katasztrófától: a következetes semlegesség politikája, melyet a Szovjetunió és minden nép lelkesen támogat. Ezen az úton nemcsak az atomhalált kerülheti el. de elvesztett gazdasági és nemzetközi függetlenségét is visszanyerheti. Lőrincz László Egyre több panelház épül a Szovjetunióban. A leningrádi poljusztrovszki építő ipari kombinát kitűnő hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkező 30 cm vastag panelokat gyárt futószalagon. Képünkön a Leningrádban épülő panelházakat látjuk. Az Afr kai Egyesült államok msgalatútísáért Akkra (ČTK) - Dr. Kwame Nkrumah, Ghana miniszterelnöke január 7 én a külföldi újságírók előtt kijelentette, összeakarja hívni a független afrikai államok képviselőinek értekezletét, amelyen az afrikai egyesült államok megteremtéséről tárgyalnának. Nkrumah hangsúlyozta, hogy az Afrikai Egyesült Államokban nemcsak azok az államok tömörülnének, amelyek már kivívták függetlenségüket, hanem azok az országok is, amelyek még gyarmatok. A Belga Szakszervezeti Szövetség általános sztrájkra szólít Brüsszel (ČTK) — A Belga Szakszervezeti Szövetség végrehajtó bizottsága e napokban felhívást intézett minden munkáshoz és hivatalnokhoz, hogy január 29-én tartson 24 órás sztrájkot. Az általános sztrájkot azért hirdetik, mert a kormány és a vállalkozók nem hajlandók a szakszervezeti szövetség által javasolt értekezleten részt venni, hogy megbeszéljék a munkanélküliség leküzdésére és a dolgozók létének biztosítására irányuló intézkedéseket. A HARMADIK BELGA DÉÍ.ISARKI EXPĽDfCIÓ, útban a Baudouin király-állomás, felé, hajójával jéghegyek közé került Az expedíció a mintegy 200 km távol ságra tartózkodó Ob szovjet jégtörőtől kért segítséget. A szovjet hajó azonnal a veszélyben forgó belga hajó segítségére sietett. (ČTK) KUBÄ q" dasá9 i felíendii ise Havanna (ČTK) — A kubai munkás övetség végrehajtó bizottsága úgy döntött, hogy a kubai munkások két éven át munkabérük 4 sľázalékát az ország iparosításéra fordítsák. A végrehajtó bizottság elhatározta a munkásőrségek kibővítését is. A toborzás az egész országban folyik és célja az ország védelme idegen fegyveres megszállás ellen. Több mint 10 000 kubai munkás földművesszövetkezeteket létesített az Oriente tartomány azon övezetében, ahol a földreform bevezetése után gyorsan fellendült a mezőgazdaság. Megalakult az ú| laoszi kormány Vieng-Csan (ČTK) - Setha Khatia laoszi király az uralomra jutott katonai klikk képviselőivel folytatott hosszas tárgyalás után január 7-én jóváhagyta az új laoszi kormányt, amely a militarista és konl zervatív pártok és csoportok képviselőibői alakult. Az új miniszterelnök Kou Abhay, aki hivatalosan nem tagja egyetlen politikai pártnak sem. - Üsd, üsd az átkozott sárgáját! - ordítozza két amerikai süvölvény, kővel dobálva egy riadtan menekülő japán kislányt. A misawai amerikai légi támaszponton szolgáló repülök két reményteljes csemetéjében túl korán felébredt fajuk „felsőbbrendűségének" tudata: ezért zúdítotok kőzáport a drótkerítés mögül a japán kislányra. Az Asachi Pictural News képeslap fotoriportere örökítette meg ezt a jelenetet, mely nemcsak Misavoára, hanem az amerikai katonai bázissá változtatott valamennyi japán városra jellemző. „NEM KÉRÜNK AZ AMERIKAI VÉDELEMBŐL" Mi címen tartózkodnak amerikai csapatok másfél évtizeddel a háború befejezése után japán területen, mily jogon építették ki támaszpontjaikat egy idegen ország területén? Minden gondolkodó emberben felötlik ez a kérdés, amikor a japán tömegek nagy megmozdulásairól hall. Hogyan kerültek oda? Egyszerű a válasz: a megszállók jogán. Japán vereséget szenvedett a múlt világháborúban. Kénytelen volt lemondani hajdani militarista politikájáról. Az 1947-ben jóváhagyott új alkotmánya leszögezte a semlegesség elvét, mert kimondta, hogy Japán nem viselhet többé háborút és nem szabad saját hadsereggel rendelkeznie. A leszerelést persze nem hajtották végre a sző szoros értelmében; közvetlenül a háború után 75 ezer főnyi rendfenntartó csapatot hagytak meg „magnak" arra az esetre, ha majd Japán megint fegyverkezhet, hogy az új hadsereg magvát képezze, de nem utolsósorban azért, hogy fékentartsa a várható népi megmozdulásokat. A San Franciscö-i békeszerződés után kapóra jött az amerikaiaknak a japán alkotmány említett 9. cikkelye, és | az „erővákuum" — a nemzeti had- i sereg hiánya — ürügyével olyan biztonsági egyezményt kényszeritett Ja- , oánra, melynek értelmében amerikai ; csapatok foglalták el a régi japán ; haditámaszpontokat és egyéb katona! pozíciókat, hogy „védjék a saját haderővel nem rendelkező Japán biztonságát", a valóságban azonban, hogy bázist nyerjenek távol-keleti agreszszív terveik megvalósítására, elsősorban pedig: haditámaszpontokkal vegyék körül a Szovjetuniót és a népi Kínát. Több mint 600 katonai építmény jutott így az amerikai szárazföldi, tengeri és légierők kezére. A biztonsági egyezmény értelmében Japán abba sem szólhat bele, hogy milyen fegyvernemeket és fegyvereket helyeznek el területén. Az Okinawán állomásozó amerikai csapatokat már Honest John rakétákkal szerelték fel. A misawai támaszpont repülői lökhajtásos bombázó és vadászgépeket kaptak esetleges Szovjetunió elleni támadás végrehajtására. Az amerikai támaszpontok s a rajtuk elhelyezett több mnit 70 ezer főnyi amerikai legénység — hozzátartozóikkal együtt - nem egy yenjébe kerül Japánnak. Mondanunk sem kell, hogy a japán adófizetők nyakán élnek jómódban, különféle kiváltságokat élvezve. Ezt a nagy terhet még inkább növeli az ország gazdasági függősége az USÄ-tól: az egyenlőtlen egyezmények következtében az élelmiszer 28 százalékát, a gépek 65,0 százalékát stb. kénytelen az USA-ból importálni, s államadóssága már tavaly 720 milliárd yent, azaz 2 milliárd dollárt tett ki. A HARC ÉVE Érthető, hogy a lakosság elégedetlenségét még jobban fokozta a Kisikormánynak az a szándéka: az amerikaiak unszolásáia beleegyezik a japán-amerikai biztonsági egyezmény felülvizsgálásába, azaz újabb egyezményt köt, mely feloldaná az eddigi korlátozásokat. Az egyezmény felülvizsgálása lehetővé tenné Japán atomfegyverkezését. Amerikai parancsnokság álatt álló japán csapatok olcsó ágyútöltelékül szolgálnának majd egy atomháborúban. Ez az amerikai háborús körök céllá Jnnánn-' Életveszélyességét Japán egész néOJSAGHIR: Kisi japan miniszterelnök új katonai egyezményre törekszik az US A-val, amely alapján Japáni az amerikai hadsereg atomfegyver -támasztpont jávi változtatják. VESZEDELEM A FEJE JAPAN LAKOSSÁG FELETT. (Moszkvai Pravda) A találkozók éve Átléptük az új esztendő küszöbét. Az elért sikerek indokolt derűlátásra jogosítanak. „Bármily jó is volt az elmúlt év — mondotta Hruscsov elvtárs újévi pohárköszöntőjében —, meggyőződésem, hogy az 1960-as esztendő még jobb lesz". Az idei évet sajtókörökben a találkozók évének emlegetik. Az év legnagyobb eseménye — a sok közül is — a május 16-án Párizsban kezdődő csúcstalálkozó lesz. Ezt egyes kormányfők találkozásai előzik meg, de a csúcstalálkozó után is több kormányfők közötti tárgyalás várható. Csak a jelentősebbeket és rnár tervbe vetteket említjük: Eisenhovyer elnököt júniusban Moszkvába várják, Hruscsov elvtárs Párizsba, Indiába és Indonéziába látogat, de nyugati sajtójelentések szerint minden bizonynyal meghívják Londonba is. Macmillan már meg is kezdte afrikai körútját. De Gaulle Amerikába készül. Eisenhower is több utat tervez, többek között Dél-Amerika államaiba ís. Gronchi olasz köztársasági elnök elhalasztott moszkvai útja is rövidesen megvalósul. Ezek a kormányfői találkozók annyira elterjedtek Hruscsov elvtárs nagy jelentőségű amerikai útja után, hogy még a mexikói elnök dél-amerikai körútját is jóváhagyta a parlament, holott a hagyományok szerint az elnök hivatalos küldetésben nem hagyhatja el az ország határait. Ezek a tények félreérthetetlenül bizonyítják, hogy győzött a tárgyalások eszméje. Emellett szól az is, hogy tavasszal összeül a tíztagú leszerelési bizottság, amely az emberiség legégetőbb problémájáról - a teljes és általános leszerelésről fog tárgyalni. Tehát nemzetközi vonalon mozgalmas év várható, tele jelentőségteljes eseményekkel. Bizakodva tekinthetünk az 1960-as év elé, mert már az előjelek is azt mutatják, hogy a béke erői további nagy győzelmekkel kényszerítik visszavonulásra a háború tét árnyait. „Ördoggd sátánt űzni?" A kedvezően alakuló nemzetközi légkört alaposan megzavarta az amerikai kormány bejelentése, hogy az atomkísérletek szüneteltetésére a múlt év végéig vállalt kötelezettségét . em szándékozik meghosszabbítani. Ez a döntés az egész világon nemtetszést és felháborodást váltott ki. Az amerikai kormány ugyan mindjárt magyarázkodásba kezdett és lépéséért ismét a Szovjetunióra igyekszik hárítani a felelősséget. Az USA ugyanis azt állítja, hogy a genfi értekezleten egyes-egyedül a szovjet küldöttség akadályozza az atomkísérletek beszüntetésére vonatkozó egyezmény megkötését. És azzal, hogy az Egyesült Államok tovább nem kötelezi magát a kísérletek szüneteltetésére, „ráijeszt" a Szovjetunióra. Micsoda sántító logika! Nem kell magyarázni, mit tett már eddig is a Szovjetunió az atomkísérletek beszüntetése érdekében és ma is kitart álláspontja mellett, hogy megfelelő egyezmény hiányában sem újítja fel atomkísérletek, mindaddig, amíg a nyugati hatalmak ezt nem teszik. Az igazság kedvéért le kell szögezni, hogy az amerikai küldöttség volt az, amely Genfben a múlt év végén akkor hozakodott elő újabb „utólagos" érvekkel, amikor a nukleáris kísérletek betiltásáról szóló egyezmény megkötése a tárgyalások alapján csak napok kérdésének tűnt. Am mindettől eltekintve is, az USA talán azzal akar hozzájárulni az atomkísérletek betiltásáról szóló egyezmény megkötésének meggyorsításéhoz, hogy folytatja a kísérleteket? A müncheni rádió hírmagyarázója nagyon ötletesen így teszi fel a kérdést: „Vajon lehet-e ördöggel sátánt űzni?" A fegyverkezés fokozása, a pusztító eszközök tökéletesítése semmiképp sem szolgálhatja a leszerelést és a békét. A dolog lényege nem is az amerikai kormány magyarázatában keresendő. Erre a Daily Telegraph őszintén és találóan tapintott rá: „Eisenhower elnök bármennyire is szeretett volna eleget tenni Hruscsovnak, kénytelen volt azok nyomására dönteni, akik továbbra is kitartanak a nukleáris fegyverkezés mellett és ennek tökéletesítését kívánják." Ez világos beszéd! Mert vannak még a hidegháborúnak hívei, akiknek érdekük a fegyverkezés. S ez a dollárt jelentő érdek a józan észt is háttérbe szorítja! A békeszeretők milióinak pedig intő példa, hogy ezek az erők még erősen befolyásolják egyes országok politikáját, ami nagy-nagy veszély a béke számára. Azt pedig mondani sem kell, hogy az USA döntése alig vált ki félelmet a Szovjetunióban a már közismert okoknál fogva is. Mindenesetre nem vall az amerikai kormány őszinte szándékaira a néhány hét múlva kezdődő leszerelési tárgyalásokat illetően. „A német történelem megismétlődése nem menne tovább a horogkeresztek mázolásánál?" E kérdéssel fordul a világ közvéleményéhez vezércikkében a Sunday Express a tőkés országokban elterjedt és szüntelenül terjedő horogkeresztes provokációkat kommentálva. A kölni zsinagógára mázolt horogkereszt mintegy jeladás volt, amely után nemcsak Nyugat-Németországban, hanem Nyugat-Európa-szerte, sőt az óceánon túl is futótűzként terjed a fajgyalázás. A világ közvéleményét felháborította a faji gyűlölet fasiszta hulláma, amely a New York Herald Tribúne szerint „lesújtóan visszhangozza a múltat". Ez a felháborodás a bonni kormányt is állásfoglalásra késztette a horogkeresztes provokációkkal kapcsolatban. S csodálkozz világ! Olyan magyarázatot találtak erre, amelynek hallatára Háry János kitüsszentené a tüdejét. A bonni kormány január 2-án kiadott nyilatkozatában elítéli (!) az antiszemita provokációkat s egyben annak az „indokolt feltételezésének" ad kifejezést, hogy „a zsidóellenes provokációk annak a tervnek részét képezik, amelynek célja az NSZK diszkreditálása a világ közvéleménye előtt". A nyugatnémet sajtó ennél is tovább megy: „Nincs kizárva, hogy ezt a kampányt Kelet-Berlinből irányítják és célja bebizonyítani: Keletnek igaza volt, amikor a német militarizmust és a bonni reakciót a legszörnyűbb fasizmus dajkájának ne^vezte". Lám, a tolvaj ártatlan képet vágva „fogd meg!"-et kiabál. Mert mit is tehetnének Adenauerék és volt náci miniszterei arról, hogy Nyugat-Németországban antiszemitizmus robbant ki?! A bonni kormány „sajnálkozik" és intézkedéseket ígér. A világ felháborodott közvéleményét, amely ismerte Hitlert, nem egykönnyű mér megtéveszteni. A tények beszélnek. Mit ér például a nyugatnémet rendőrség védelme az újra üldözött zsidók számára? Hisz Schröder bonni belügyminiszter (aki a rendőrséggel rendelkezik) „Hitler hírhedt rohamosztagainak egyik vezetője" volt" — írja a Reynolds News. — A kormányban, a rendőrségen, a külügyminisztériumban és vezető tisztségekben sok náci ül". Az ilyen rendőrség fogja meggátolni a fasiszta kilengéseket? Aligha. A kormány eddigi intézkedései sem vallanak komoly szándékra. A Jugendríng nevű ifjúsági szövetség levélben követelte: „Hozzon a bonni szövetségi gyűlés törvényt, amely megbünteti a fajgyűlölő kilengések elkövetőit és megtiltja valamennyi fasiszta-militarista szervezet működését!" Mert a valóság az, hogy Nyugat-Németországban ezek a szervezetek nemcsak szabadon tevékenykedhetnek, hanem a kormány támogatását élvezik. A Daily Express szerint csak Nyugat-Berlinben 12 náci irányzatú párt működik. Bonn még sajnálkozik... Többet nem is tesz. Mert a náci jellegű pártok betiltásáról szó sincs. Adenauer pártja eddig nun reagált több képviselő javaslatára, hogy a horogkeresztes provokációk kérdését tárgyalja meg a szövetségi parlament. Bizony Adenauerék számára kényes is lenne ezt a kérdést feszegetni ... S míg Nyugat-Németország további városaiban is újabb horogkeresztek jelennek meg, a nyugatnémet rendőrség betiltott mindennemű tiltakozó akciót e provokációk ellen. Bizonyára „sajnálja", de volt náci parancsnokaitól ezt a parancsot kapta ... A bonni ügyész is csak „sajnálatát" fejezte ki bizonyos Schmidt nevű bonni polgár ügyében, aki ellen a közvélemény hatására eljárást indítottak a német birodalmi párt ülésén elmondott zsidóellenes uszítása miatt. Nesze neked demokrácia! S ezt a kormányt, amelyben veszélyes nácik, fasiszták ülnek, a nyugati nagvhatalmak is támogatják. Nagyon is jogos a Sunday Express fent idézett kérdése, mert ha megakarjuk akadályozni Nyugat-Németország újabb fasizálását, meg kell szüntetni ujrafelfegyverzését. Zs. Ľ. ÚJ SZÖ 2 * 1960. január 10.
