Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-08 / 7. szám, péntek

Számot adtak munkájukról Most van az az időszak, amelyben a nemzeti bizottságok számot adnak választóiknak az 1959-es év­ben végzett tevékenységükről, érté­kelik az elért eredményeket, s rá­mutatnak az esetleges fogyatékos­ságokra. A rimaszombati járás valamennyi helyi nemzeti bizottsága - a ta­nácsok aktivistáinak hathatós segít­ségével - 1959. december 30-ig minden községben megvalósította ezt a feladatot. A járási nemzeti bizottság szervezési osztálya úgy szervezte meg a munkát, hogy a járás községeit 9 körzetre osztotta fel s minden egyes körzet székhe­lyén mintaülést rendezett, melyre meghívták a környező helyi nem­zeti bizottságok elnökeit és titká­rait, valamint a nőbizottságok el­nökeit. Ezeken az üléseken jelen voltak továbbá az aktivisták, vala­mint a JNB és a KNB tagjai is. E mintaülések alapján végezte a többi helyi nemzeti bizottság saját' községében a HNB-k, a végrehajtó és kisegítő szervek, valamint a nő­bizottságok 19o9. évi tevékenységé­nek értékelését. A helyi nemzeti bizottságok eme mintaülései a ri­maszombati járásban beváltak s tel­jesítették küldetésüket. A helyi nemzeti bizottságok te­vékenységének értékelése többek közt rámutat, hogy a Nagybalogi He­lyi Nemzeti Bizottság szép eredmé­nyeket ért el a szövetkezet meg­szilárdítása, tag- és földalapjának kiszélesítése terén. A nagybalogi szövetkezet a második ötéves terv elején 1440 hektár mezőgazdasági földterületen folytatott közös gaz­dálkodást, ma pedig ez a terület már 1700 hektárt tesz ki. A szö­vetkezet az idén a növénytermesz­tési tervet száz százalékra teljesí­tette. Az állattenyésztés terén a ta­karmányalap biztosítása érdekében a takarmányok vetésterületét 70 hektárról 135 hektárra növelték. Fel­adatul tűzték ki továbbá, hogy a harmadik ötéves terv végéig a hús­termelést 35—40 százalékkal, a tej­termelést 30 százalékkal és a tojás­termelést 40-45 százalékkal növe­lik. A fenti eredményekben nagy segítséget nyújtottak a helyi nem­zeti bizottság tagjai, akik fáradha­tatlanul harcoltak a terv teljesíté­séért és a szövetkezet alapszabá­lyainak betartásáért. Hásonló eredményt ért el.a Rakoty­tyási Helyi Nemzeti Bizottság is. A községben levő EFSZ 1958 vé­géig még pagyon gyengért gazdálko­dott. most pedig, az 1959-es évben mind a növénytermesztés, mind pe­dig az állattenyésztés szakaszán eredményei annyira javultak, hogy a tagok valószínűleg 4 — 5 korona pótjutalmat kapnak munkaegységen­ként. Bátka községben viszont a szö­vetkezeti gazdálkodás még mindig egy helyben topog, bár ott még több lehetőség van a gazdálkodás meg­javítására, mint a szomszédos Ra­kottyás községben. Ennek többek között az az oka, hogy Bátkában a helyi nemzeti bizottság nem tö­rődik kellőképpen a szövetkezet munkájával, a helyi nemzeti bizott­ság funkcionáriusai csak kevés eset­ben vesznek részt az EFSZ gyűlé­sein és nem tesznek konkrét intéz­kedéseket az észlelt fogyatékossá­gok kiküszöbölésére. A Rimaszombati Helyi Nemzeti Bi­zottság saját munkáját értékelve rámutatott, hogy szép eredménye­ket ért el a városszépitési akció­ban. Nem lehetnek azonban elége­dettek a Rimaszombati Helyi Nem­zeti Bizottság egyes tagjainak mun­kájával, akik nem szolgáltak rá vá­lasztóik bizalmára s még annyi fá­radságot sem vettek maguknak, hogy a HNB ülésein rendszeresen részt vegyenek. Nagy fogyatékosságok mutatkoz­tak az utcai bizottságok munkájá­ban. Ennek oka abban rejlik, hogy a HNB aktivistái nem látogatták rendszeresen e bizottságokat, nem látták el őket tanáccsal és nem tájékoztatták őket a HNB határo­zatairól, s így nem szervezték meg a választókat a feladatok teljesíté­sére. Ugyancsak nagy fogyatékos­ság, hogy maga a HNB tanácsa sem ellenőrizte kellőképpen a határo­zatok teljesítését. Reméljük, hogy a rimaszombati HNB e fogyatékosságokat mielőbb kiküszöböli, hogy maradéktalanul teljesíthesse a pártunk és kormá­nyunk által a helyi nemzeti bizott­ságok elé kitűzött feladatokat. Punka Dezső, a rimaszombati JNB dolgozója Á szocialista munkabrigádok — az egyén és a társadalom érdekazonosságának megnyilvánulásai A magántulajdonban levő bérházak karbantartása Lakosságunk életszínvonala állán-.,.i dó emelkedését többek között a la­kásviszonyok fokozatos javításával biztosíthatjuk. Ezen cél elérését szol­gálja elsősorban pártunk és kormá­nyunk széleskörű lakásépítési prog­ramjának megvalósítása. A lakáscé­lokat szolgáló régi bérházak javaré­sze azonban mindmáig magántulaj­dont képez. Az ilyen házak tulajdo­nosai aránylag kevés gondot fordí­tanak az épületek legszükségesebb tatarozására, a lakások karbantartá- 1 sára és korszerűsítésére. Ezért ezek ä lakások gyakran távolról sem érik el azt a színvonalat, amelyre dol­gozóink jogos igényt támaszthatnak. Mivel pedig a magántulajdonban levő bérházak is bizonyos részét képezik nemzeti vagyonúnknak, éppúgy kell gondoskodnunk karbantartásukról, mintha állami tulajdont képeznének. Az •miitett hiány kiküszöbölése érdekében nemzetgyűlésünk meghoz­ta a 71/1959 Zb. számú törvényt, amely a Csehszlovák Köztársaság Törvénytárénak december 14-i füze­tében jelent meg teljes szövegezés­ben. A benne foglalt rendelkezések mindazon házakat érintik, amelyek fizikai vagy jogi magánszemélyek birtokában vannak és egészben vagy részben lakáscélokat szolgálnak. Nem vonatkozik a törvény a családi há­zakra, sem pedig olyan épületekre, amelyek a lakásokkal való gazdálko­dásról szóló előírások értelmében építkezési jellegűek, lakóinak száma vagy egyéb körülmények folytán családi házaknak minösíthetak. A törvény felhatalmazza az illeté­kes helyi nemzeti bizottságot, hogy a javításra szoruló házakon építke­zési átrendezést, hozzáépítést vagy felépítményt, a megkezdett építke­zés befejezését, a nyilvános beren­dezések és közszolgáltatások háló­zatába való bekapcsolást stb. foga­natosítson a háztulajdonos beleegye­zésével. Mindezen átrendezések vég­rehajtása során a helyi nemzeti bi­zottságot az építkező jogai és köte­lezettségei terhelik. Amennyiben a háztulajdonos nem hajlandó megadni hozzájárulását, a járási nemzeti bizottság beleegyezé- ' se nélkül is keresztülvezetheti a szükséges munkálatokat vagy meg­bízhatja a szocialista szektor vala­melyik szervezetét azok elvégzésé­vel. Ugyanakkor a nemzeti bizottság végrehajtó szerve csak első ízben utalhatja, ki az, építkezési áire,nde»> zés folytán nyert lakásokat azon szervezet alkalmazottainak, mint üzemi lakásokat, amely az átrende­zést keresztülvezette. A helyi nemzeti bizottság saját költségvetésének eszközeiből fedezi az építkezési átrendezéssel felmerü­lő kiadásokat, amelyeket a háztu­lajdonos köteles megtéríteni. Ezen követelés erejéig zálogjog terheli a bérházat, mégpedig az ingatlanra be­kebelezett minden egyéb jogot meg­előző telekkönyvi rangsorozatban. Azon bérházzal, amelyet ilyen zálog­jog terhel, csak a járási nemzeti bi­zottság végrehajtó szervének hozzá­járulásával rendelkezhet a háztulaj­donos. Ha a fenti címen bekebelezett jel­zálogkövetelés az állami szocialista szektor szervezeteinek ugyancsak bekebelezett egyéb követeléseivel együtt meghaladja a telekkönyvileg megterhelt bérház értékének két­harmadát, úgy ez a ház a ' járási nemzeti bizottság végrehajtó szer­vének határozata alapján állami szo­cialista tulajdonba ruházható át. Ugyancsak átszáll a telek, amelyen a bérház épült, valamint annak kert­je is, amennyiben az a háztulajdo­nosé. A bérház tartozékaival együtt azon a napon megy át állami szocia­lista tulajdonba, amikor a tulajdon­jog átruházásáról szóló határozat jogerőre emelkedik. Ettől kezdve a volt háztulajdonos csupán bérlőjévé válik annak a lakásnak, amelyben addig is lakott-. Az említett törvény kihirdetése napján, azaz 1959. november 19-én lépett érvénybe. K. E. Vendégek az NDK-bó! (ČTK) — Az NDK bautzeni járásá­ban lévő Domowina közságben működe földmüvesszövetkezet négytagú küldöttsé­ge e napokban hazánkban időzik. Célja elsősorban, hogy baráti szövetséget kös­sön a holešovi járásban levő rymicei EFSZ tagjaival és tapasztalatcserét foly­tasson velük. A küldöttség tagjai Gott­waldov környékén néhány további me­zőgazdasági üzembe is ellátogatnak. A rymicei EFSZ tagjai a közeljövő­ben viszonozzák német barátaik e láto­gatását. |7gy éve történt. A sajtó és a rádió hírül adta, hogy a Szov­jetunióban az SZKP történelmi je­lentőségű XXI. kongresszusának elő­készítése során széleskörű munka­verseny indult a kommunista munka­brigád büszke címért, f^em tartott sokáig, és a szovjet dolgozók kez­deményezése visszhangra talált ná­lunk is. Jelenleg köztársaságunkban több mint tízezer munkaközösség, több mint százezer dolgozó verse­nyez a szocialista munkabrigád ki­tüntető címért. A szocialista munkabrigádok moz­galmának egyre szélesebbkörü kifej­lődése számos fontos kérdést, sőt bátran mondhatjuk, fontos társadal­mi problémát vet fel. E kérdések egy része a munka tartalmával kap­csolatos, amelyet röviden így fejez­nek ki; szocialista módon dolgozni. Még tisztázatlanabb a brigádmozga­lom másik jelszava — szocialista módon élni Különösen sok problé­mával találjuk szemben magunkat a mezőgazdasági termelés szakaszán, ahol a munkakörnyezet, a munka jel­lege lényegesen különbözik az ipar­tól. Mindez kifejezésre jut abban is, hogy a versenyző mezőgazdasági munkabrigádok száma aránylag kicsi — nem lépte túl még a négyszázat. Márpedig a szocializmus felépítése során éppen a mezőgazdasági terme­lés szakaszán várnak a dolgozókra fontos és igényes feladatok. Szocialista módon dolgozni A vezetésben való részvétel foka attól függ, mennyire fejlett a dolgo­zók öntudata, ez az utóbbi viszont az anyagi termelésben gyökerezik. Az öntudatosság elért fokának fe­lelt meg a vállalaton belüli szocia­lista munkaversenyek eddigi formája, amely elsősorban a négy fő mutató szám — a termelési terv, a minőség, az önköltségek csökkentése és végül a választékok tervének - teljesíté­sét tűzte ki célul. A mur^kaverseny egyik ösztönző momentuma a dol­gozók anyagi érdekeltsége volt. A vállalaton belüli munkaversenyt negyedévenként kiértékelték és s verseny győztesét megjutalmazták: az első negyedévben havi fizetésének egynegyedével, félév elmúltán iélhavi fizetéssel, a háromnegyedévben fi­zetésének háromnegyed' részével fis az év végén egész hsvi fizetéssel. 'Ai új "tátsädalmi és gazdasági vi-' szonyok, — például az osztályerők összetétele, az a tény. hogy a lakos­ság 60 százalékát teszi a munkás­osztály, és új osztály alakul ki: a szövetkezeti parasztok osztálya, to­vábbá a vezetés decentralizálása, a dolgozók anyagi érdekeltsége a ter­melési eredményekben, stb megte­remtették a szocialista munkaver­seny'fejlettebb, minőségileg új alapon felépülő formájának előfeltételeit. Ez a tény kifejezésre jut abban, hogy a szocialista munkabrigádok mozgal­ma alulról indult, a szovjet emberek közvetlen ösztönzésére. A szocialista munkaverseny segített kiirtani a termelésünkben megmaradt múltbeli csökevényeket, és a dolgozók kriti­kájának egyik megnyilvánulási for­mája volt; a szocialista inunkabrigá­dok a szocialista munkaverseny új, magasabbrendu formáját képviselik. Nem csupán a bírálat, hanem saját munkájukkal szemben gyakorolt ön­bírálat is kifejezésre jut bennük, s maga a mozgalom a dolgozók politi­kai és erkölcsi nevelésének hathatós módszere. A versenyző munkaközösségek lé­nyegében arra törekednek, hogy meg­ismerjék a korszerű technikát, az új munkamódszereket és termelési fo­lyamatokat, bővítsék ismereteiket, stb. A nagyfokú öntudatosság jele az a tény is, hogy maguk a munka­közösségek tevékenyen részt vesznek a munkabérek rendezésében, maguk állapítják meg a műszakilag indokolt teljesítménynormákat. Éppen ezek a körülmények jelentik a dolgozók legtevékenyebb részvételét a vezetés és irányítás munkájában, hisz a dol­gozók közvetlenül, saját meggyőző­désük és végzett munkájuk alapján állapítják meg részesedésüket a tár­sadalmi termelésben. Az a törekvés, hogy minél jobban eleget tegyenek a korszerű termelés követelményei­nek, két irányban valósul meg. Az egyik — tökéletesíteni ismereteiket eddigi szakmájukban, és a másik — egyszerre néhány szakmát elsajátíta­ni. Azt mondhatjuk tehát, szocialista módon dolgozni azt jelenti, hogy gyakorlatilag növeljUk a dolgozók szakképzettségét és tevékeny rész­vételét nemcsak az egyes tervmu­tatószámok teljesítésében, hanem az egész munka irányításában Is. A szo­cialista munkabrigád címéért indult I munka verseny tehát megfelel a nép­gazdaság legfontosabb szükségletei­nek. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, azt az ostravai vasútigazgatóság példája mutatja. Az igazgatóság kör­zetében 10 diszpécser dolgozik, akik versenyben állnak a szocialista mun­kabrigád elméért. Ezek a diszpécse­rek csupán tavaly májusban és jú­niusban 97 vonatszerelvényt, takarí­tottak meg. Az iparban viszont, ahol a legtöbb munkaközösség versenyben áll, az eredmények milliós értékeket jelentenek népgazdaságunknak az anyagmegtakarításban, a munkater­melékenység növelésében, a munka­folyamatok egyszerűsítésében és meggyorsításában, a munkához való új viszony kialakításában, stb. Az első lépések a mező­gazdaság szakaszán A versenyző munkaközösségek kö­zül alig 400 dolgozik a mezőgazda­ságban. Igaz, itt mások a termelési feltételek, a munkaközösség a leg­több esetben szétszórtan dolgozik a termelési folyamat egyben élettani folyamat is, és nagy hatással vannak rá a természeti viszonyok. A legfon­tosabb körülmény azonban, a ver­senyző szocialista munkabrigádok kis számának legfőbb oka az, hogy a me­zőgazdasági dolgozók öntudatossága sokkal kisebb, mint az ipari munká­soké. Éppen ezért a mezőgazdaság területén döntő szerep jut a párt­szervezetek politikai nevelőmunkájá­nak. Vizsgáljuk meg ezt a kérdést an­nak a munkaközösségnek a példáján, amely a. mezőgazdaságban elsőnek kezdett versenybe a szocialista mun­kabrigád címéért. Fiatal baromfite­nyésztők 18 tagú csoportjáról van szó, akik egy állami gazdaság farm­ján dolgoznak Lomecban, Klatovy mellett. Azóta, hogy versenyre keltek, farmjukon sok minden megváltozott. A brigád tagjai az üzemi munkais­kolában gyarapították szakismeretei­ket. Valósággal kiharcolták azt, hogy a termelésben új módszereket, új technológiát vezessenek be és a gya­korlatban először valósították meg az úgynevezett folyamatos termelést, vagyis megszüntették a munka idényjellegét. Miben rejlik sikerük? Bevezették a ketreces tyúkteriyésztéátŕ A tyúkok csak addig vannak a ketrecben, amíg végetér az első tojó-időszak, s mi­helyt a baromfi vedleni kezd, hizla­lásra fogják. Ezzel elérték, hogy az egész év folyamán egyenletes a to­jáshozam, az egósz év során kellő mennyiségű húst termelnek és a kel­tetés is állandó. Azelőtt 2500 tyúk gondozásához négy munkaerő kellett, ma egy ember elvégzi a munkát. Tizenhat százalékkal, vagyis 272 040 koronával csökkentették az önköltsé­get. Ez a legszembetűnőbben az egy tojásra eső termelési költségben nyilvánul-meg. Azelőtt egy tojás termelése 81 fillérbe jött, most a szocialista munkabrigád még az elért 51 filléres költséghányadot is sokall­ja. Ma ez a munkabrigád a világon a legelső a munka termelékenységéi tekintve, s túlszárnyalta a legfejlet­tebb tőkés államok eredményeit is. Míg az USÄ-ben 100 tojás termelésé­hez 1.5 munkaóra szükséges, a lomeci szocialista munkabrigád beéri egy órával, s még ezt is sokallja. Az iparhoz hasonlatosan tehát a mezőgazdasági termelésben is lehet szocialista módon dolgozni, itt is van­nak, ha nem is jobb, de legalább olyan kedvező feltételek, mint az iparban. Szocialista módon élni Sokkal könnyebb szocialista módon dolgozni, mint szocialista módon él­ni. Az új, minőségileg magasabbren­dű szocialista munkaversenynek azonban éppen az a legjellemzőbb vonása, hogy a versenyező munkakö­zösségek nemcsak a termelési felada­tok teljesítésére és a korszerű tech­nika elsajátítására fordítanak gon­dot, hanem nem hanyagolják el az egyén magánéletét, törődnek minden dolgozó legsajátabb „én"-jével is. Arra törekszenek, hogy tökéletes egységbe hozzák az egyén és a tár­sadalom érdekeit. Ez a feladat annál nehezebb, mert nem írható elő rá recept, sablon. A teendők olyan sok­félék, ahány félék az emberek. Ámde a szocialista társadalom épí­tésének ezen a rendkívül bonyolult szakaszán is lényegbevágó társadalmi és gazdasági változások következtek be, amelyek természetesen az embe­reken is éreztetik hatásukat. A tőkés kizsákmányoló viszonyok megszüntetésével a létért folyó harc, az embertelen farkastörvény helyére elvtársi együttműködés, életbizton­ság, a biztos jövő tudata lépett, hisz az állam minden polgárának jo­ga van mind a munkára, mind arra, hogy végzett munkájának mennyi­sége és minősége szerint részesül­jön. Mindez megteremti annak előfel­tételeit, hogy az elmúlt társadalmak­ban annyira hangoztatott „én" he­lyére olyan viszonyok lépjenek, ame­lyekben a döntő tényező a „mi". Mit jelent tehát szocialista módon élni. Természetesen elsősorban azt, hogy szocialista módon dolgozunk. Továbbá azt, hogy önkéntesen, s ön­tudatosan segítjük a társadalmat, például tevékeny munkát fejtünk ki különféle tisztségekben akár a szak­szervezetekben, nemzeti bizottságok­ban, azok szakbizottságaiban, stb. Szocialista módon élni kulturált i életet is jelent. Mégpedig nemcsak passzívan, vagyis azáltal, hogy eljá­runk színházba és moziba, hanem el­sősorban aktívan. Az egyik ember szeret énekelni, a másik szavalni, a harmadik színházat játszik, vagy sakkozik, szívesen olvas, sportol, stb. Kedve és kedvtelése szerint min­denki tevékenyen bekapcsolódhatik a kulturális élet egyes ágazataiba, gazdagíthatja saját énjét, hogy mi­nél nagyobb hasznára lehessen a kö­zösségnek. Szocialista módon élni nem utolsó sorban azt is jelenti, hogy a férfi helyes és egészséges viszonyt te­remtsen a nőhöz. Nemcsak odahaza a családban, hanem a társadalomban is. Ide tartozik például az üzemi gyermekotthonok és óvodák kérdése is. E tekintetben gyáraink előtt nagy lehetőségek nyílnak, hogy kifejezésre juttassák szocialista viszonyukat a dolgozó nőkhöz, elég időt biztosítsa­nak számukra a munkaidő után, hogy ők is szocialista módon élhessenek. A Lomeci Állami Gazdaság szocia­lista munkabrigádjában például a .dolgozók példás gondot fordítanak családjaikra, de ez csöppet sem aka­dályozza őket abban, hogy övék a messzi vidék legjobb művész-együt­tese, s maguk közül négy dolgozót küldtek kétéves mesteriskolára anél­kül, hogy munkaerő pótlásra támasz­tottak volna igényt, rendszeresen családi kirándulásokat szerveznek, stb. Mindegyik szereti a maga család­ját, de mind együtt egy nagy csalár­dot alkotnak, amelynek összeköíp kapcsa a munka szeretete, a munka jó eredményéről való gondoskodás. A szocialista munkabrigád büszke címéért folyó munkaversenyben ki­fejezésre jutnak a munkához vaió kommunista viszony egyes elemei is. Ilyen például az a tény, hogy a versenyző munkaközösségek tevéke­nyen részt vesznek a műszakilag in­dokolt normák megállapításában, hogy a dolgozók több szakmát sajá­títanak el és gyarapítják szaktudá­sukat. Igen- fontos körülmény az is, hogy a munkában vagy a magánélet­ben elkövetett vétségekért a legna­gyobb büntetés, ha a munkaközösség erkölcsileg elítéli az illető egyént. A jól végzett munka tudatából fa­kadó öröm é» elégtétel, a társadalom tudatos és önkéntes megsegítése — ez a szocialista munkabrigádok leg­fontosabb erkölcsi jutalma. Ez a tény mindennél ékesszólóbban bizonyítja, hogy dolgozóinkban valami új szüle­tett, egyre határozottabban kialakul bennük a szocialista társadalom tag­jának büszke öntudata. Ez jut kife­jezésre a szocialista munkabrigádok mozgalmában, amellyel dolgozóink a szocializmus felépítésével kapcsolat­ban kitűzött feladatokra válaszolnak. ARNOŠT BAK Kulturális aktíva Rozsnyón Az 1959-es esztendő végén a rozsnyói JNB iskola- és kultúrosztályának vezetői elhatározták, hogy értékelik az eddig elért eredményeket a kulturális munka területén és megbeszélik az új esztendő feladatait. A járás üzemi klubjainak, a vállalatoknak kultúrfelelősel, az iskolák igazgatói és a helyi művelődési otthonok vezetői közös aktíván vettek részt. Az értékes, tartalmas értékelést Juhász elv­társ, a járási pártbizottság másodtitkára tartotta, aki a jó propagandisták és kul­túrmunkások kiemelésével, valamint a rosszul dolgozók megblrátásával jó ala­pot adott a vitára. Az aktíván 200 kul­túrmunkás vett részt. Vajda JAzsaf, Rozsnyó ÚJ SZÖ 2 * 1960. január 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom