Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-30 / 29. szám, szombat

Ba

r

áti látogatáson a Német Demokratikus Köztársaságban Lipcse, a vásár-város 'A több mint 600 000 lakosú város, a jellegzetesen nagy kereskedelmi központ a neonreklámok tűző fényében ragyog. Az itteni lármás forgalomhoz képest a széles sugárutakkal rendelkező Berlin is viszonylag csendes városnak tűnik. A város azonban nemcsak kereskedelméről híres, hanem kultúrájáról, történelmi nevezetességű épületeiről és emlékműveiről is. Napoleon 1813. évi veresége, a lipcsei népek csatája színhelyén a népek összefogására emlékeztető 91 méter magas emlékmű. Tetején 200 személy számára van hely és ez mindig meg is telik, pedig 500 lépcsőt kell megmászni, hogy Európa talán legnagyobb emlékművére feljusson az ember. Ma is azt példázza, milyen sors vár arra, aki mások szabad földjére feni a fogát. Azt is példázza, milyen ereje van az egységnek, öszszefogásnak. A szocialista tábor országai levonták a bölcs tanulságot. Felkerestem a Dimitrov Múzeumot. Mindenkire rendkívüli hatással van az a bírósági tárgyalóterem, ahol 1933ban a híres per folyt. A teremben minden változatlan. Az asztalok és székek éppen úgy vannak elhelyezve, mint annak idején. A látogatók magnetofonból megilletődéssel hallgatják a feledhetetlen Dimitrov elvtárs nyugodt és határozott hangját, az igaz ügy győzelmébe vetett, hittől áthatott védőbeszédeit. Homlokuk elborul, szemük gyűlölettől szikrázik, valahányszor Göring, Goebbels és a fasizmus más véreskezű hóhérai hisztérikus közbekiáltásaikkal megszakítják Dimitrov mesteri érveléseit. Nemcsak Lipcsébefl, hanem Berlinben HT""

1 "" Fekete Gyula: A kék sziget Lipcse, Mar x Károly tér. Ebben az épiiletb en folyt le a Dimitrov-per. és Weimarban, Buchenwaldban és Halléban, az NDK minden részén tiszteletben tartják az antifasiszta harcosok emlékét. A fasizmus és a militarizmus elleni engesztelhetetlen gyűlöletre nevelik a mai nemzedéket. A múzeum falai, vitrinjei a mi pártunk dicső harcaira is emlékeztetnek. Fritz Lindtale elvtárs, az öreg felvigyázó külön felhívja figyelmem a Rudé právo, Ľudový denník kiállított példányaira, Klement Gottwald, Zdenék Nejedlý brosúráira és azokra a dokumentumokra, fényképekre, amelyek a két testvérpárt együttműködését bizonyítják, különösen 1933. év után. Sok milliárd értékű üzlet jön létre, sok milliárd értékű áru cserél gazdát a szocialista, de a kapitalista és szocialista országok között is a Lipcsében rendezett tavaszi és őszi vásárokon megkötött szerződések alapján. Alig fejeződött be az idei őszi, máris megkezdődtek a jelentkezések az 1960. évi tavaszi vásárra. Richter úr, a Grosse Deutsche Heringfischerei nyugatnémet képviselője jelentésében ezt írta: „Semmi sem megy Lipcse nélkül. Bevált az ősz, kiállítunk tavasszal is. Egyetlen más vásár sem annyira jelentős számunkra, mint ez, a hannoveri, a frankfurti sem." A cég nagy szállítmányokat küld a szocialista országokba. Kereskedni akar. A kereskedelem — a béke útja. A vásárvárosnak is van olyan elkerített, díszes pavilonokból álló része, mint általában máshol. Lipcse azonban m&gis más, itt a vásárnak „történelmi levegője" van, a vásár — maga a város. • Látogatásom idejére esett a főleg belföldi érdeklődőkre számító standardizáiós, szabványosítási kiállítás. A štandardizácia egyazon típus, egyazon minta szerint berendezés. Az egyes iparágak termékeinek minősége mellett ugyanolyan fontos a standardáció, - Gyártmányaink legyenek szépek, tartósak, jók és szemrevalóak. De a legújabb technikai irányzatok versenye alapján legyenek egységesek is — mondja kísérőm, a kiállítás egyik vezetője, aki dicsekedve mutatja, mire képes a standardizáció a bánya-, energetika-, vegyigép-, építészeti-, élelmiszer-, konfekcióiparban és a közlekedésben egyaránt. Mindez nem uniformizálja, csak egységesíti, megkönnyíti a tef\ inelést. Vessünk egy pillantást a kereskedelem, a csomagolástechnika területére. Zűrzavaros összevisszaságban hever előttem vagy' kétszáz különböző formájú toalettszappan-fajta. Mindez a magánipar, a magánkereskedelem anarchisztikus, farkaséhes konkurrencia harcának a következménye. Nem elegendő nyolc-tíz szappanforma? Kétszáz különböző nagyságú szivarra, cigarettára van szükség? Miért csomagolják az egyik árut 10, 12 és fél, 25 vagy 50 dkg-os csomagokba, 5-10, 25-50 vagy 100 kg-os zsákokba? Hisz a kereskedelemben foglalkoztatott nők meg sem tudják mozdítani. Azonos nagyságú, ú n. terjedelem — (volumen) csomagolást vezettek be már most egyes élelmiszerekben, fűszerárukban. Teljesen azonos nagyságií dobozokban, (kisebbekben, nagyobbakban kinek az ízlése és pénztárcája szerint) árulják a kockacukrot, lencsét, vagy lisztet és ez nemcsak a háziasszonyoknak felel meg, hanem az eladószemélyzetnek is könnyít a munkáján és nem utolsó sorban olcsóbbá teszi a termelést és az elosztást. Ehhez a volumencsomagoláshoz idomulnak az egységes sablon szerint gyártott újszerű üzleti berendezések, könnyen összeállítható és szétszedhető pultok. A gombamódjára szaporodó most berendezett élelmiszer és csemege önkiszolgáló boltok az egész országban egységes képet alkotnak. Lipcse egyik nyomdaüzemének ifjúsági szervezete Julius Fučík nemzeti hősünk nevét viseli. Ottlétemkor — éppen szombat este volt — fiúk és lányok, egy-két házaspár, összesen húszan, tánccal egybekötött csehszlovák barátsági kulturális estet rendeztek. Velük töltöttem az estét. Először bemutattak károm rövidfilmet hazánk természeti és történelmi kincseiről, azután egy közös filmet csehszlovák pionírok NDK-beli és ottani gyerekek tátrai nyaralásáról. A szünet után párolgó tea felszolgálása közben a szervezet másodtitkára köztársaságunkkal összefüggő tíz rövid kérdést olvasott fel, arra kellett névvel ellátott papírlapon válaszolni. A három legjobb választ könyvvel jutalmazták. Íme: szórakozás közben is gyarapítják a baráti országra vonatkozó ismereteiket. SZILY IMRE Bátorkeszin az önkéntés tűzoltó egyesület színjátszói, a napokban nagy sikerrel mutatták be Lovicsek Béla Húsz év után című színművét. Jó lenne, ha a sikerből a Csemadok és a CSISZ helyi szervezete is tanulna és a fiatalokat ösztönöznék arra, hogy hasonló sikeres fellépéseket szervezzenek. (1. a.) * * * A rimaszombati Partizán-mozi átalakítási munkálatainak befejezése után az új 600 férőhelyes szélesvásznú nézőtéren a múlt hó végén ünnepélyes keretek között kezdődött meg a vetítés. A szélesvásznú film megnyerte a nézők tetszését, és hálásak a mozi átalakításáért. * * * Ez idén tizenötödször rendezik meg Strážnicén a népművészeti dal- és táncünnepélyt. Ennek keretében műsoron szerepelnek majd a régi mozgalmi dalok is. (ČTK) NAPJAINKBAN gyakran hangzik el a panasz, hogy íróink elhanyagolják az ifjúsági regény műfaját, nem számolnak a fiatalság igényével, amely ma korántsem érheti be azzal, hogy kiadóinktól pótlásul Verne Gyula, Cooper könyveit, Gárdonyi, Móra ifjúsági regényeit kapja. A Verne megálmodta fantasztikumok mind sorra megvalósultak vagy megvalósulóban vannak, Cooper és társainak kalandregényei egy idegen világ távoli múltját idézik, a magyar remekírók is csak a tegnapról beszélnek, a régmúltat elevenítik meg és ez ma már kevés. A technika századában élünk, szputnyikok, űrhajók és többlépcsős, automatikus irányítású óriásrakéták száguldanak a fejünk felett; folyók útját megváltoztatjuk, irdatlan szűzföldeken ugart törünk, sivatagokból kerteket teremtünk és ugyanakkor egy hatalmas társadalmi átalakulásnak vagyunk a részesei. Körülöttünk minden változik és megújul a dolgozó ember anyagi jólétének és szellemi felemelkedésének javára. Ismereteink hallatlan gyarapodása a tudomány minden területén, a nevelés forradalmi reformjai elsősorban ifjúságunkra hatnak és ezért jogos a követelés, hogy a hatalmas átalakulás az embernevelés \ egyik legfontosabb eszközében, a könyvben is tükörképet kapjon. Az elmúlt esztendő utolsó hónapjában a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó a budapesti Móra Könyvkiadóval közösen egy regényt jelentetett meg, amely számol a korszerűség jogos követelményével és minden tekintetben megérdemli a legteljesebb figyelmünket. A nálunk ma még alig ismert Fekete Gyula A KÉK SZIGET című terjedelmes könyvéről van szó, amelyet szerzője fantasztikus regénynek nevez. És itt mindjárt meg kell állnunk néhány pillanatra. Vajon fantasztikusnak, meseszerűnek, elképzelhetetlennek nevezzük-e azt, ami a technika terén nem nemzedékek múlva, hanem a belátható jövőben megvalósítható és amit a kommunizmus társadalmi, szociális, emberi vonatkozásban hamarosan meg fog teremteni, s ami közösség érdekére épített élet elengedhetetlen velejárója? Fekete Gyula regénye történetét 1944 késő őszén, azokban a napokban indítja el, amikor a szovjet hadak már magyar földön űzték a fasisztákat, de Budapest még a nyilasok rémuralmát nyögte, Serfőző Zsiga, a regény rokonszenves, munkás hőse és két társa, Mike Aron fizikatanár és Sonkoly Pali egyetemi hallgató egy rendkívül értékes felfedezést tesz. A találmány kipróbálása felkelti a nyilasok figyelmét és üldözőbe veszik Sófőzőéket. A fiataloknak azonban sikerül a halálos veszedelemből egy távoli nép küldöttje segítségével elmenekülniök és egy az ágyúgolyónál ötször sebesebb repülőgéppel eljutnak a csendes-óceáni Szimmaren nevű szigetre. A KIS SZIGETEN - amely eddig elkerülte a hajósok és térképrajzolók figyelmét — a három magyar fiatal megismerkedik egy rendkívül magas színvonalon álló nép életével és történetével. Szimmaren tudósai sorra megvalósították mindazt, amin a külvilág — a létező világ — tudósai dolgoznak. Ám nem is ezek á technikai „csodák", a mi világunkban is hamarosan a megvalósulás stádiumába kerülő újdonságok adják Fekete Gyula utópiájának különös varázsát, mint inkább a minden mozzanatában elfogadhatónak, hitelesnek tűnő leírása annak, hogyan valósította meg a Kék sziget népe a haladó emberiség nagy ábrándját, a kommunista társadalmat. Utópia? Nos, Morus Tamás, a XVI. század nagy angol gondolkodója még utópiát írt, amikor művében egy képzeletbeli szigetet alkotott, amelynek népe a szabadság és igazságosság fényében, bizonyos szocialista rendben él. Fekete Gyula „fantasztikus" regényében már nem tűnik utópiának az általa megfestett szigetvilág, a szimmareniek munkája, családi élete, szerelme, nevelési rendszere, a nép köznapi élete. Többé-kevésbé minden elfogadható, a kommunizmus nézőszögéből már nem túlságosan fantasztikus, meseszerű mindaz, ami ezen a csodálatos szigeten az ember munkája megkönnyítését, szellemi felfrissülését, kultúráját, jóléte gyarapodását és békéje megőrzését szolgálja. Fekete nem tételesen, tudományos szárazsággal festi le ezt a megvalósult eszményi új társadalmat. Izgalmas és fordulatos történet keretében ismerteti meg az olvasót a sziget életével, egy német tengeralattjáró tisztjei és legénysége elleni harcával, amelyben alkalma nyílik találóan szembeállítani a parancsuralmát áhító fasiszta gondolkodást a közösség javát szolgáló kommunista eszmevilággal. A regénynek nphány fejezetében valóban eluralkodik a fantasztikus elem: a sziget lakói Serfőzőék tökéletesített találmánya segítségével beavatkoznak egy távoli bolygó sorsába és közbelépésükkel sikerül megakadályozniok, hogy a bolygón két táborra szakadó, egymással halálos harcban álló emberformájú lények elpusztítsák egymást. A könyv szerzője a sziget történetének leírásakor meggyőző érvvel mutat rá a fejlődés fő okára: Szimmaren technikai haladását és társadalmának kiépítését elsősorban annak a ténynek köszönheti, hogy a múltban sikerült az egyházi reakció hátráltató hatalmától megszabadulnia, tudását máglyák és kínzókamrák nélkül szabadon fejleszthette; a korlátoktól megszabadult gondolkozás ezért néhány nemzedékkel előzhette meg a föld többi részét. A rokonszenves hangú író není hagyja figyelmen kívül a Kék szigetre vetődött hőse érzelmi életét sem; könnyed elbeszélő készségével jól tudja az izgalmas kalandokat é» könyve elmélkedő részeit a szerelem gyengéd lírájával fűszerezni. SERDÜLTEBB ifjúságunk hasznos és szórakoztató olvasmányt kap a kezébe Fekete Gyula könyvével. De melegen ajánlhatjuk fellnőtteknek is a regényt, mert mondanivalója távlataiban helyesen mutat a jelenből a holnap világába, következtetéseivel könnyen elképzelhetőnek — és elfogadhatónak — festi le a nemzedékünket követő emberiség sorsát, a kommunista társadalomban élő ember jövőjét, amelyben a magasfokú technika ismerete és alkalmazása eltünteti az ember elsődleges gondjait, az élelemszerzés és ruházkodás gondját és egesz élete értelmesebbé, szebbé, emberibbé válik. Az út hosszú, még évekig tarthat, de aki jár rajta, nem találja hoszszúnak, mert látja már a végét. Szükség van az ifjúság akaratára és szenvedélyére, amellyel, ismereteit szerzi és annak értékesítésére törekszik. De ugyanúgy szükségünk van érzelmi életének gazdagodására, belső tüzére, törekvésére az eszmények felé és szelleme romanticizmusára, hogy gyűlölje a közönyt, elűzze mindennapjából az unalmat és a szépnek, a nemesnek a megérzésében maga is egész gondolat- és érzésvilágával emberebbé és nemesebbé váljon. EGRI VIKTOR ÜJ SZÖ 6 * 1860. január 30. A Bratislava-Krasňany-1 12-éves középiskola legjobb iskoláink közé tartozik. Az első felvételen Emil Buč ák tanító az énekórán, második ké pünkön a diákok a biológia-órán megismerkednek az oltás szabályaival, míg Š. Petráš harmadik felvételén bepillantunk a politechnikai órára, amelynek keretében Július Kurčik megmagyarázza a gyerekeknek hogyan kell kis lapátot készíteni,