Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-28 / 27. szám, csütörtök

Világ proletárjai, egyesüljeteJé! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1960. január 29. péntek 30 fillér XII. évfolyam, 28. szám Döntő fordulatot a mezőgazdasági termelésben Miért beszélünk annyit, oly sokat a mezőgazdasági termelés növeléséről? Miért van az, hogy pártunk XI. kongresszusa őta a mezőgazdasági termelés növelésének kérdései állandóan napirenden vannak? Hogy a kongresszüs óta pártunk minden határozatában, megnyilvánulásában a központi helyet a mezőgazdasági termelés növelése, annak hogyanja és mikéntje képezi? Bármiről is legyen sző, kapcsolatba hozzuk a mezőgazdasággal; ha más kérdésből is indulunk ki, végül csak annál kötünk ki, hogyan, miképp lehetne a mezőgazdasági termelést a kívánalmaknak megfelelő színvonalra emelni. Vajon Véletlen mindez, véletlen, hogy ma minden erőfeszítésünket a mezőgazdasági termelés növelése kérdéseinek megoldására fordltjuk? Nem, ez semmi esetre sem véletlen. Nem véletlen, hanem annak tanúbizonysága, hogy a mezőgazdasági termelés növelésének kérdései oly stádiumba jutottak, hogy sürgősen meg kell őket oldani. Éppen itt az ideje annak, hogy tettekké és valósággá változtassuk pártunk Központi Bizottságának múlt év márciusi határozatát, azt az elvet, hogy a mezőgazdasági termelésben záros határidőn belül döntő fordulatot érjünk el. Ez a záros határidő pedig nem a majdot, nem azt jelenti, hogy esetleg 5-10 év múlva érjük el azt, amit már nem ma, hanem tegnap el kellett volna érnünk. Az idei esztendővel a fejlődésnek oly szakaszába értünk, amely szinte égetően megköveteli, hogy a mezőgazdasági termelés növelésében valóban döntő fordulatot érjünk el. Novotný elvtársnak pártunk Központi Bizottsága ez év januári ülésén mondott beszédét olvasva, az ember örömmel értesül arról, hogy az ipar a múlt évi tervét nemcsak teljesítette, hanem túl is teljesítette. Jól állunk a munkatermelékenység növelése és az önköltség csökkentése terén is. Még kedvezőbb képet kapunk az ipari terv teljesítéséről, ha második ötéves tervünk elmúlt négy esztendejének eredményeit nézzük. Ugyanis az elmúlt négy év eredményeit tekintve reális alapja van annak, hogy az ipar a második ötéves terv feladatait már ez év április vége felé teljesíti, úgyhogy az év végéig — tehát a második ötéves terv végéig — az ipar az ötéves terv feladatait 10 százalékkal túlteljesíti. Ez persze nem jelenti azt, hogy az ipar egyes ágazataiban ne volnának kisebb-nagyobb hibák és elmaradás, ámde ezek olyan jellegű hibák, amelyek megszüntethetők s amelyek nem homályosítják el egész ipari termelésünk nagyszerű eredményeit. Az ipari termelés eredményeivel szemben mit látunk a mezőgazdaságban? Azt a mindenki által tudott dolgot, hogy mezőgazdasági termelésünk alaposan elmaradt az ipari termelés mögött s a kitűzött feladatokat nem teljesítette, Ez a kedvezőtlen helyzet persze több mindennel magyarázható. Kétségtelen, hogy a múlt évi kedvezőtlen időjárás, a gabona érésekor és aratáskor a tartós esőzések, ezt követően pedig . a hónapokig tartó szárazság jelentős mértékben befolyásolta a mezőgazdasági termelés alakulását. Viszont ennek ellenére látnunk kell a helyzet következményeit, éspedig azt, hogy a mezőgazdasági termelés ki nem elégítő volta ellenére is a lakosság egyre növekvő szükségleteit ki kell elégítenünk. Ámde honnan és miből? Természetesen csakis behozatal útján. Viszont nem szükséges magyarázni, hogy külföldről is csak úgy kapunk mezőgazdasági terméket, ha azért devizát, vagy pedig ipari terméket adunk. Még hozzá terven felül, mivel azzal számoltunk, hogy a mezőgazdasági termelés a tervezettnek megfelelően fejlődik. Súlyos, sok százmilliós vesztesége ez aztán népgazdaságunknak, amely kedvezőtlen hatását érezteti a többi közt az életszínvonal alakulásában is. Nem kétséges, hogy azok a veszteségek, amelyeket a mezőgazdasági termelés elmaradása okoz, komoly gátját képezik a további árleszállításoknak, az életszínvonal növelésének. Gyökerében helytelen az a szemlélet, hogy fejlett iparral rendelkező ország vagyunk s ezért nálunk a mezőgazdaság kevésbé fontos és hogy a mezőgazdasági termelés elmaradozását az ipari termeléssel pótolhatjuk, az ipari termékekért kaphatunk mezőgazdasági terményeket. Ezt esetleg meg lehet tenni egyszer-kétszer, de nem a végtelenségig, mert hiszen akkor csak oda lyukadunk ki, hogy amit nyerünk a vámon, elveszítjük a réven. Az egyedüli egészséges megoldás csak az lehet, hogy megszüntetve a mezőgazdasági termelés elmaradását, megteremtsük a kellő egyensúlyt az ipari és a mezőgazdasági termelés között, kiküszöbölve azt, hogy a mezőgazdasági termelés elégtelenségeit az ipari termelésből fedezzük. Am ha a mezőgazdasági termelés elégtelenségeiről beszélünk, úgy ez semmiképp sem jelenti azt, mintha az elmúlt évek folyamán a mezőgazdasági termelés nem fejlődött volna, s még kevésbé azt, hogy visszaesett volna. Ilyesmit még a legnagyobb rosszindulattal sem lehet állítani. Gondoljunk csak arra, hogy a szövetkezetekben ma már a hektáronkénti 25 métermázsás termést átlagosnak tekintjük, holott azelőtt, a régi világban ugyanezen földekről az egyénileg gazdálkodó földműves ha holdanként 7 mázsás termést ért el — ami hektáronkénti 17 mázsának felel meg — akkor már jó termésről beszélt. A hiba gyökerét többek között éppen abban kell keresnünk, hogy a földművesek felmérve a termelés fejlődésében megtett utat, elégedettekké váltak, úgy gondolják, hogy — legalább is a múlthoz viszonyítva — kiváló terméseredményeket érnek el. Nem tudatosítják, hogy a lehetőségek még koránt sincsenek kimerítve, hogy a nagyüzemi gazdálkodás az eddiginél sokkal nagyobb eredmények elérését teszi lehetővé. Viszont, hogy ez valósággá is váljék, szakítani kell azzal a még eléggé elterjedt nézettel, hogy a mezőgazdaságban egy lényeges fordulat eléréséhez esztendők szükségesek, a földek feljavítása nem megy máról holnapra. Igen lényeges javulást lehet elérni már egy esztendő alatt is. A földek termőerejének fokozása érdekében sokat segíthetünk a műtrágyázással, ami — mint tudjuk — még ugyanabban az évben érezteti hatását. Nem titkolhatjuk el, hogy a műtrágyák felhasználásában SZÖH vetkezeteink még eléggé elmaradnak, korántsem használnak fel anynyit, amennyit a termelés növelése érdekében fel kellene használniok. Döntő jelentőséggel bírnak a meliorációs munkák — a vizek lecsapolása és az öntöző rendszerek kiépítése. Még ha igaz is, hogy ez évekre szóló munka, akkor is, már most, tavaszig, a mezei munka megkezdéséig sokat lehet tenni e téren. A földek helyes kiválasztása az egyes terményfajták részére, a gondos talajmunka — mindmegannyi eszköze és módja annak, hogy a földek többet teremjenek. Ne bízzuk hát magunkat a pajdra, hanem okosan és célszerűen használjuk fel az év minden szakát s akkor az eredmény sem várat magára. Ügy és annyit fog teremni a föld^ ahogyan gondozzuk és bánunk vele. Mezőgazdasági dolgozóinkon múlik hát, hogy mezőgazdaságunk már ebben az évben bebizonyítsa: lépést tud tartani egyre növekvő szükségleteink kielégítésével. A testnevelés váljék timegessé hsváülftisii I! A csehszlovákiai testnevelés képviselői iiaállilUiil I! köztársaságunk elnökénél (ČTK) - A II. Országos Spartakiád előkészületei döntő időszakának kezdetén Antonín Novotný, a CSKP KB első titkára, köztársaságunk elnöke fogadta a Csehszlovák Testnevelési Szövetség vezető dolgozóit, hogy elbeszélgessen velük a csehszlovákiai testnevelés Időszerű kérdéseiről. Csütörtökön, január 28-án délelőtt a prágai Várban megjelentek a Csehszlovák Testnevelési Szövetség Központi Bizottsága elnökségének tagjai František Vodsloň szövetségi elnök vezetésével. A fogadáson jelen voltak Jlŕí Hendrych a CSKP KB titkára és Václav Kopecký, a CSKt KB politikai irodájának tagjai. František Vodsloň elvtárs tájékoztatta A. Novotný elvtársat a területi, kerületi, valamint a II. Országos Spartakiád előkészületeiről, eme országos testnevelési manlfesztáció jelentőségéről és a csehszlovák testnevelési mozgalomnak a spartakiád utáni további feladatairól. Köztársasági elnökünk beszéddel válaszolt és hangsúlyozta a csehszlovák testnevelés fő feladatait abban az időszakban, amikor Csehszlovákia népe szocialista célkitűzéseinek megvalósít ásán munkálkodik ..» Antonín Novotný elvtárs ezután J. Hendrych és V. Kopecký elvtársakkal együtt a Csehszlovák Testnevelési Szövetség Központi Bizottsága elnökségének tagjaival baráti beszélgetést folytatott a testnevelés és sport számos kérdéséről. Antonín Novotný elvtárs beszéde Tisztelt elvtársak, barátaim! Köszönöm a látogatásukat és tájékoztatásukat a II. Országos Spartakiád előkészületeiről. Nagyon örülök, hogy azokról a kérdésekről beszélhetek önökkel, amelyeknek életemben nagyon sok időt szenteltem. Szívesen emlékszem vissza a testnevelési mozgalomban folytatott tevékenységem idejére, mert ez szilárd alapot adott további politikai fejlődésemnek, hasonlóképp, mint más elvtársak fejlődésének. Az 1918. évet követő háború utáni esztendők a mélységes forradalmi erjedés évei voltak elsősorban a munkásosztályban, amelyre erősen hatott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. E befolyás alatt az akkori szociáldemokráciában baloldali irányzatok kezdtek kialakulni és erősödni. Természetes, hogy ez az egész forradalmi folyamat nemcsak magában a Szociáldemokrata Pártban ment végbe, hanem átterjedt más munkásszervezetekre is, amelyek a szociáldemokrácia programjához igazodtak, így pl. a Munkás Testnevelési Egyletek Föderációjára. A munkás testnevelési egyletek tagjai, akik tevékenyen részt vettek a Szociáldemokrata Párt tevékenységében, kivették részüket a forradalmi baloldali irányzatok kialakításából is e párt kebelén belül. Amikor azután megalakult Csehszlovákia Kommunista Pártja, harcaiban nagy támaszt jelentettek a Munkás Testnevelési Egyletek Föderációjának tagjai. Ennek oka az volt, hogy proletár testnevelési egyletekben nemcsak a testedzés és a sport játszott szerepet, hanem annak tagjai teljes politikai életet éltek. Én magam például sohasem felejtem el, mit jelentettek számomra és a többi elvtárs számára a felsorakozott tornászok előtt tartott politikai előadások, amelyeket Chaloupecky elvtárs, a csehszlovák forradalmi munkásmozgalom jelentős tényezője dolgozott ki. A testnevelés ilyen irányzatú tevékenysége fokozta a kommunista párt erejét és a tömegekre gyakorolt befolyását, ugyanakkor pedig a forradalmi testnevelési mozgalom erejét és tömegességét is. A testnevelési mozgalomnak nemzeteink történetében túlnyomó részt haladó szerepe volt. Emlékezzünk vissza pl. a Sokol tevékenységének kezdetére, mily fontos szerepet játszott népünk nemzeti jogaiért vívott harcában. A Sokol-egységek tagjainak túlnyomó többsége később is abban a meggyőződésben élt, hogy a Sokol haladó szervezet, jóllehet vezetősége a Sokolok mozgalmát a burzsoá rendszer támogatására használta fel. De mindazt, ami a Sokolmozgalomban haladó volt, tovább folytatjuk, arra mi is építünk. Miért beszélek erről elvtársak? Közvetlenül-a II. Országos Spartakiád előtt állunk, amelyben eléri tetőfokát a gyakorlatok betanítóinak, funkcionáriusoknak, egy szóval valamennyi szervezőnek mindennapos nagy és szívós munkája, mindazoké, akik a gyakorlatozók százezreivel együtt gondosan készülnek arra, hogy a nagy nyilvánosság előtt bemutassák munkájuk eredményét. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy a testnevelést öncélúan ápoljuk, hogy csupán a spartakiád-fellépés kedvéért gyakoroljuk a testnevelést. Egyáltalán nem erről van szó. A spartakiád csúcspontját és seregszemléjét jelenti majd testnevelő tevékenységünknek, de ugyanakkor a jó ügy érdekében végzett munkánk örömének is. Manifesztációja lesz az ember, szocialista rendünk tényezője nemes tevékenységének. Ebben látom elvtársak valamennyi gyakorlatozó és vezető törekvéseinek fő értelmét. Legyenek meggyőződve róla, hogy jó munkát végeznek, mely örömmel és megelégedéssel tölti el, szilárd akaratot, a kollektívához való elvtársi viszonyt, a szervezés és az önkéntes fegyelem iránti érzéket, a szépség iránti érzéket neveli bennük, megszilárdítja egészségüket és fizikailag edzetté, ügyessé teszi őket. így kell tekintenünk testnevelési mozgalmunk egész tevékenységére. A testnevelést és a sportot úgy kell űznünk, hogy az ember életét minden vonatkozásban harmonikus egésszé formálja és az embereket egyre teljesebb öröm és elégedettség érzésével töltse el. így kell ezt értelmezni mindazoknak is, akik a lelkes tornászok és sportolók százezreinek nagy fellépését a kerületi spartakiádokon és a prágai II. Országos Spartakiádon végignézik. Társadalmukban a termelésben és közvetlenül minden egyes ember életében is egyre jobban érvényesül a tudomány és a technika. Egyre jobban és egyre több embert mentesítünk a nehéz fizikai munkától, automatizáljuk a termelési folyamatokat, lerövidítjük a munkaidőt. Ez nagy igényeket támaszt majd az emberrel szemben, hallatlanul megnövekszik a szellemi munka részaránya az ember életében, mert az új technika fejlesztése és érvényesítése az ipari és mezőgazdasági termelésben megköveteli majd, hogy a dolgozók magas műszaki és szakmai színvonalon álljanak. És ezért a jövő kommunista társadalomban a testnevelés és a sport minden ember nélkülözhetetlen szükségletévé válik. A testnevelési és a sportmozgalomnak ebben az irányban valóban nagyon sokat kell teijnie. Nem akarok részletekbe bocsátkozni és tanácsot adni, milyen sportokat űzzön mindenki. Szükséges lesz azonban, hogy testnevelési dolgozóink, pedagógusaink és egészségügyi dolgozóink foglalkozzanak e problémával. Elsősorban azonban azon kell gondolkodnunk, hogyan nyerjük meg a testnevelésnek és a sportnak a dolgozók többségét, hogyan tegyük a testnevelést tömegessé. E téren nagyon fontos szerepet játszanak az üzemi testnevelési szervezetek, amelyeknek az eddiginél sokkal fokozottabban kell népszerűsíteniük a tömeges testnevelést. Nemcsak a saját sportszakosztályuk sikereit kell látniuk, és nemcsak azzal kell elsősorban törödniök, hogy vajon labdarúgó- vagy jégkorongcsapatuk a tabella élén áll. Nemcsak egy vagy két versenyzőt és az egyes versenyeken elért sikereiket kel! szem előtt tartaniok. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezzel egyáltalán ne törődjenek, hogy ne gondoskodjanak legjobb sportolóinkról. Örülünk teljesítményeiknek, de csak addig, mig azok a testnevelés és sport valamennyi szakaszán folyó tömeges tevékenység természetes eredményei. Az ipari üzemekben nagyon komolyan kellene foglalkoznunk a fiatalok, főleg a tanoncok testi állapotával. Az eddiginél sokkal komolyabban kellene foglalkozniok a testneveléssel és sporttal az iskoláknak is. A tornatermeknek és a sportpályáknak jelenlegi kihasználása a testnevelés és a sport fejlesztése céljából ugyancsak nem kielégítő. Nem titok, hogy számos sportpálya, nagyrészt az üzemi sportszervezetek tulajdonai egész napokon, sőt heteken át zárva vannak. Másrészt igaz, sokkal jobb feltételeket kell teremtenünk a testnevelés és sport ápolására, valamint az új berendezések, épületek és sportpályák építésére. Ezen a téren jelentős lehetőségeket nyújtunk: hisszük, hogy egyúttal, — amint már ennek gyakran voltunk tanúi — hatékonyan érvényesül a sportolók és az egész lakosság kezdeményezése és önsegélye. Az egységes földművesszövetkezeteknek is sokkal többet kellene foglalkozniuk azzal, hogyan fordíthatják az ifjúság érdeklődését a mezőgazdasági hivatás felé azáltal, hogy nemcsak jó munkafeltételeket teremtenek, hanem lehetőséget nyújtanak széleskörű kulturális testnevelő és sporttevékenységre is. A kommunista párt vezetésével a kommunista társadalom fokozatos felépítésére törekszünk. Mindnyájan az ember javáért dolgozunk. Azt akarjuk, hogy ne legyen háború. Azt akarjuk, hogy az ember nagyon művelt, egészséges legyen, örömtelien és elégedetten éljen. Ehhez nagymértékben éppen a testnevelési mozgalom járulhat hozzá minden egyes városban, üzemben és faluban végzett jó tevékenységével. * Ez csak néhány szó arról, elvtársak, miben látom testnevelési mozgalmunk jelenlegi feladatait és küldetését. Természetesen beszélhetnék még más kérdésekről is. Szeretnék azonban még néhány szót üzenni valamennyi kiképzőnek és gyakorlatozónak, valamennyi tanulónak, akik a spartakiádra készülnek: Tudjuk, elvtársak, mely szívósan törekednek, mily szilárd az akaratuk arra, hogy jól felkészüljenek, hogy hazánk népe és az egész világ előtt megmutathassák testnevelési mozgalmunk politikailag és technikailag — a testnevelés értelmében — mennyire fejlett. Szilárdan hisszük, hogy fellépésük a II. Országos Spartakiádon meleg fogadtatásra és nagyrabecsülésre talál, örülünk a spartakiádnak és a felkészülésükhöz tovább is minden erőnkből segítséget nyújtunk. Amikor majd a nézők lelkesedése közepette sikeresen bevégzik fellépésüket a stadionban, az önök öröme egyben a mi örömünk is lesz. Egy kérésem van önökhöz. Amikor majd fellépésük után szétszélednek és valamennyien hazatérnek, ne feledkezzenek meg arról, amit beszédem elején mondottam. Éljék továbbra is annak az embernek sokoldalú és teljes életét, aki meg van győződve róla, hogy érdemes tevékenységet folytat szocialista céljaink megvalósításáért. Ne lankadjon a testnevelés terén végzett tevékenységük. Testnevelésünk és sportmozgalmunk váljék az öntudatos tornászok és sportolók milliós szervezetévé, tevékenységük járjon sikerrel mindnyájunk örömére! Önöket, drága evtársak, arra kérem, hogy e szavaimat tolmácsolják a testnevelési és sportmozgalom valamennyi tagjának. Csehszlovákia Kommunista Pártja nevében köszönöm felelősségteljes munkájukat és további sikereket kívánok. František Vodsloň elvtárs beszéde František Vodsloň elvtárs, a Csehszlovák Testnevelési Szövetség elnöke beszéde bevezető részében a szövetség Központi Bizottsága nevében beszámolt a II. Országos Spartakiád előkészületeiről. Rámutatott, hogy az új év kezdetével a területi és kerületi spartakiádok, valamint a II. Országos Spartakiád előkészületei döntő szakaszukba léptek. A legutóbbi adatok szerint a HESZ, a csehszlovák néphadsereg, a Červená hviezda és a ĽUT tagjain kívül már 1 millió 90 ezer gyakorlatozó készül a spartakiádra. A résztvevők ily nagy számát a múltban nem érte el egyetlen testnevelési szervezet, sőt valamenynyi szervezet együttesen sem. Különösen örvendetes, hogy megszilárdult és kibővült a kiképzők kádere, úgy hogy ma már az alapvető testnevelés 41134 kiképzővel rendelkezik. Vodsloň elvtárs a továbbiakban rámutatott, hogy a Csehszlovák Testnevelési Szövetség tagalapja a szövetség fennállásának aránylag rövid ideje alatt csaknem 500 ezer taggal növekedett, elsősorban az ifjúság soraiból. Beszéde végén Vodsloň elvtárs hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a II. Országos Spartakiád után se lankadjon a testnevelési mozgalom tevékenysége. Nagyon fontos, hogy továbbra is rendszeres és tervszerű tevékenység folyjék az alapvető testnevelésben, a sportok és a turisztika terén. A CSTSZ feladata, hogy a testnevelést egyre közelebb hozza népünk életéhez és munkájához .!—- mondotta végül Fr. Vodsloň.